Újabb hétfő, pocakfotóval

Először a tegnapi napról: a pizza nem volt olyan rossz, de ettem már jobbat is. Mondjuk, ha nem lett volna olyan égett az alja, akkor még élvezhetőbb lett volna az íze. A kagylóval nem volt semmi gond. Csonginak meg mintha nem a barackosat hozták volna, hanem a trópusit. Érdekes az édes pizza. A túrós sem volt rossz, de azért most egy jó darabig biztos nem rendelünk innen. Így három pizzát vágtunk be, igaz, nem egyből, hanem hagytunk egy kis szünetet, de azért elfogyott. Megnéztük a Forma-1-et, majd egy kis takarítás jött, úgyhogy alig marad már a hétköznapra. A konyhapultot feltette Csongi, hiányzik még egy-két bútorlap, de lényegében már csak összébb kell szerelni. Még egy-két helyen kell korrigálni, meg hívni kell a víz- és gázszerelőket, hogy bekössék a mosogatót és tűzhelyet. Szóval haladunk. Na, mivel a takarítás után kedve volt Csonginak kimenni a levegőre, így bicikliztünk egy kicsit. Először egy ismerősünk épülő házához szerettünk volna eljutni, de kicsit messzinek találtam, így csak a főtérig jutottunk. Egy csomó kisbabást láttunk, babakocsival, gyalog, keróval. Jó volt. Tervezgettük, hogy hamarosan már mi is itt fogjuk tologatni a bébijárgányunkat… Szóval kerékpároztunk egy jót, kb. 8-10 km-t. Megnéztem én is a számlálót (Eper blogjáról lestem), de nem tudtam eligazodni, mert vagy 1128 km van már benne, vagy 980 körül. Mondjuk nem elképzelhetetlen az előző szám sem, bár a bicikli most lesz egy éves. Igaz, tekertem is vele rendesen, még amikor dolgozni jártam tavaly ilyenkor. Meg azért mentünk erre-arra. Mondta is Csongi, hogy hiányzik neki a nagy túrázás, de már nem merem bevállalni én sem, ezért nem mentünk messzebbre. Na, majd ha már Bende Bogyó erősebb lesz és jó idő is lesz, majd túrázunk hárman, ő a kisülésbe, mi meg tekerünk.

És akkor az úszásról: ma jó erőben voltam, a gyaloglás is jól esett reggel, mert akkor még nem sütött a nap. Egyedül voltam a pályán és már azt néztem, hogy ma leúszom az 1500 métert, amikor az utolsó 75 méteren elkezdett fájni bal oldalt a bordám alatt. Úgyhogy maradtam az 1250 méternél. Meg most úszószemüvegbe úsztam és tök jó volt. Szombaton vettünk egyet-egyet magunknak és hát most hasznát is vettem. Eddig meg ahogy tudtam, úgy úsztam víz alatt. Azért más, hogy látom, mi van „lent”. Kifáradtam, így haza már busszal jöttem és még most is kába vagyok, mert már igencsak felmelegedett az idő, úgyhogy egy kicsit pihenek is. De azért kiteszem a reggel készült pocakfotómat, túl a 29. héten: 

 

 

Hát szépen lassan, de gömbölyödik. Ja, tegnap este megnéztünk egy filmet és Csongi végig fogta a pocim, így érezhette Bogyó ficánkolását, úgy szépen komótosan. Nem volt túl intenzív, csak mocorgott, szinte végig a film alatt...