2010

Ma van az év utolsó napja. Furcsa ez, mert szinte most
kezdtük el ezt az évet… 

Egy kis visszaemlékezés: van egy gyönyörű kisfiunk, nekünk a
legszebb. És okos is, nagyon sokat változott januárhoz képest. A kis értelme
egyre jobban bontakozott ki, az agya, mint a szivacs, úgy szívta magába az
újdonságokat. Nagyon sokmindent megért, bár néha szelektív a hallása… Szerencsére
nagyobb baj nélkül vészeltük át az évet, hiszen a kórházban még 2009-ben
voltunk. Remélem ezek után is el tudjuk kerülni. Persze a kis meghűlések,
megfázások nem kerültek el, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. Idén
kezdett el mászni is, meg felülni. Végül egy éves kora előtt el is indult,
azóta meg meg sem áll. A mondás úgy tartja, hogy „kis gyerek kis gond, nagy
gyerek nagy gond”, ebből mi még nem tapasztalunk semmit. Igaz, hogy míg csak az
ágyban feküdt, valamivel könnyebb volt, azután jött egy olyan korszak, amikor
mindig mellette kellett, hogy legyünk, de mostanra megint lehet egy kis teret
hagyni neki, így nekünk is könnyebb valamivel. Gondolom a nagyobb gondok ezek
után jönnek…

A kommunikációja is fejlődik, bár még van egy-két dolog,
amit nem értek, pedig ő csak mondja és néz rám, hogy „na, felfogtad már?”, de
akkor sem tudom, mit szeretne. Viszont év végére szépen ki tudja mondani a
következő szavakat: apa, anya, tata, mama, baba, Bembe, gyere. Rengeteg
állathangot ad ki, köztük a kutya a kedvenc, de tudja utánozni a cicát, a
birkát, a tehenet, a kacsát, a libát, az egeret, a lovat, a halat és még
sorolhatnám.

Nagyon sok csodás pillanatot őrzök az emlékeimben, de van,
amit le is tudtam videózni, ezt néha ide is sikerül hozni.

Ez az év jól telt, remélem az elkövetkező időszak is ilyen
csodás lesz…

Ma vendégeink jönnek, Bende Bogyó Kata barátnője és Alízka
barátnője is, meg persze a szüleik. Már tegnap elkészült a franciasaláta és
tejfölös-gesztenyés-babapiskótás sütemény. Lesz még virsli, illetve most sül a
zöldséges rétes. Vettünk kölyökpezsgőt is, egy picit ihatnak majd a gyerekek
is, illetve a szülők nagy része mostanában nem nagyon alkoholizál, de azért
koccintani mégis fogunk. Igaz, hűl az erkélyen az Asti pezsgő is, hátha valaki
koccint velem is...

Tegnap kipróbáltuk a karácsonyra kapott szánkót is. Venni
akartunk hozzá karfát, de csak egy helyre mentünk és ott drágának találtuk, így
Csongi kiötlötte, hogy az etetőszéket rakja rá, így nem esik le a szánkóról.
Ugyanis kicsit instabil még Bendi, ha ülni kell rajta. De olyan ügyesen
felrakta Csongi a széket, hogy még mögé is fértem a fiunknak és így apa nagy
örömére kettőnket húzhatott. 

Ma már feltakarítottuk a lakást, a levegőn is voltak a fiúk,
most alszik Bendegúz, lehet én is ledőlök egy kicsit, úgy legalább fent tudok
maradni éjfélig. Ezért az utolsó bejegyzésem ebben az évben véget is ért,
találkozunk jövőre!!! 

Az elmúlt 10 nap

Sajnos nem tudtam netezni a szülőknél töltött napokban, így
most pótolom ezt. Elkezdtem jegyzetelni a napokat, mert nem akartam lemaradni
semmi hírről… Bár így utólag ezek nekünk lesznek fontosak, de ha már leírtam
egyszer, akkor most be is másolom és a végét megtoldom, íme: 

„Kiskarácsony, nagykarácsony

Kisült-e?

Bizony kisült, még jóval karácsony előtt Már lassan el is
fogy. De erről majd később írok. Most elkezdem jegyzetelni a napokat és ha lesz
rá lehetőségem, akkor majd feltöltöm a blogra. Tehát kezdem a hétfővel (dec.
20.):

Ebéd után indultunk útnak, az utat végigaludták a
„gyerekek”, hiszen a felvigyázók is jöttek velünk haza. Bende még csúnyán
köhögött, így néha felriadt, illetve megálltunk egyszer tankolni és akkor is
felébredt. Végül a lányok hamarabb elaludtak ezután. A kocsink jól tele volt
pakolva, nem volt sok szabad hely benne, de hát ilyen ez, ha karácsonyra
készülünk. Bende élvezte a kényeztetést, amit először Csongi apukájáéktól (Laci
tatáék) kapott, majd a szüleimtől (Tibi tata, Mari mama). Meg persze egész
hétvégén a lányoktól is. Hétfőn este viszont nagyon rosszul aludt. Illetve jól
kezdte az alvást, de aztán éjfél után sírva ébredt, köhögött csúnyán, majd nem
akaródzott neki visszaaludni, gagyarászott, sírt, mesélt, énekelt. Végül ott
kötött ki kettőnk között és valamikor hajnal kettő után aludhatott el és fél
nyolcig durmolt is. Persze néha köhögött, meg karmolászott bennünket, meg engem
(szokásához híven) kitúrt a helyemről. Éjszaka mutogatott, hogy tata, mama, én
pedig szépen elmagyaráztam neki, hogy most mindenki alszik, neki is illene és
minket is hagyhatna, tehát jó lenne, ha pihennénk még. Aztán napközben lehetett
tatázni-mamázni is.

Kedden délelőtt befejeztem a karácsonyi ajándékok
csomagolását. Igazából a csomagolás már elkészült otthon, csak a masnit kellett
itt rárakni, illetve szortíroztam családonként, meg még pár dolgot készítettem,
de erről is később. Délután kimentünk Csongi anyukájáékhoz (Kati mama), illetve
elmentünk a művelődési házba, mert Dariéknak volt karácsonyi fellépése. Óvodás,
iskolás műsorok voltak. Bende szépen végignézte az ovis műsort, tapsolt,
integetett a nagybátyjának, aztán a szünetben úgy döntöttünk, hogy maradunk egy
picit és nézünk az iskolás műsorból is. Csakhogy nem számoltunk arra, hogy lesz
egy mikulás figura is a színpadon és hát Bende feszt oda akart menni és folyton
mondogatta, hogy bááá, bááá (ha nem mondtam volna, a mikulás bűvöletében van
még mindig. Anyukáméknál van egy télapós dísz, mindig azt puszilgatná…). Végül
el kellett jönnünk az ünnepségről. Az éjszakánk viszonylag jól telt, bár ébredt
köhögve, de legalább nem sírt.  

Szerda: délelőtt nem mentünk sehova, én készítettem még pár
saját készítésű díszt a fenyőfára, meg készültünk az ebéddel, meg egy kicsit
tyúkoztunk, kutyáztunk:

Aztán, míg mi pakolásztunk Csongival a szobába, addig hallom
anyukámat, hogy nagyon mondja: „ej fiam, hát muszáj volt ezt megkóstolnod?”,
kiderült, hogy megtalálta az erős paprikát egy tálkában és hát azzal játszott,
tán meg is kóstolta, de nem fintorgott… Mondjuk én is szeretem az erőset. Délutáni
alvás után elvittük Laci tatáékhoz a kis gézengúzt, mert mi mentünk
babalátogatóba. Viszont nem akartunk úgy elmenni, hogy Bogyó még köhög, így ezt
a köztes megoldást találtuk ki. Furcsa volt egy két hónapos csöppséget látni,
pedig Ancsáék szerint már sokat nőtt Beni, nekünk mégis olyan kicsike volt. És
igazi kis jófiú, nem sokszor hallatszott a hangja. Kár, hogy Lori tesója nem
volt otthon és hogy Bendit sem tudtuk kivinni, de majd talán tavasszal. Bogyó
elvolt Laci tatával, játszottak, fociztak, mi meg kikapcsolódtunk. Az estéről
nem írok, nem aludta át az éjszakát.

Csütörtök: reggeli után kimentünk Kati mamáékhoz, szinte
egész nap ott voltunk. Ebéd utáni sziesztába meghumtam én is, Csongiék
neteztek, anyósom ajándékot csomagolt és hát Darira nem figyelt senki, aki szép
suttyonban megtalálta az ajándékokat (amiket mi már előzőleg elvittünk) és
megvizsgálta őket, mit rejt a csomagolás. Mondhatom, hogy az ajándékok 70%-a ki
lett bontva, de hát ez van, én sem dugtam el jobban, meg hát egy kisgyerkőctől
se várhatjuk, hogy ha már megtalálta a kincset, akkor ne fedezze fel. Persze az
ő ajándékát kicsomagolta teljesen (lego). Kicsit rendbe tettem az ajándékokat, de
csak egyet kellett újracsomagolni, bár a többi kicsit csapzott maradt, az
ajándékozottak megértették, miért néz úgy ki a csomagolás, mint amit éppen a
kutya szájából húztunk ki.

És a kis konyhatündér itt is segédkezett, éppen a beigli
tésztát gyúrják Kati mamával:

A nap végén, estefelé még elmentünk tesómékhoz, Bende
keresztszüleihez. Beszélgettünk egy keveset, majd irány a szállásunkhoz, ahol
az éjszaka egy kicsivel jobban telt. Bár hajnal kettő és három között vergődött
ismét Bende, de végül kettőnk között aludt reggel hétig. Arról már írtam, hogy
áttértünk a fürdés után a babaital ivására, így már csak éjszaka van szopizás,
általában egyszer, vagy kétszer szokott még szopizni. Ennek örülök, mert így
legalább a tervem akár meg is valósulhat…

Pénteken (azaz dec. 24-én) ismét Kati mamáékhoz mentünk ki,
mivel ott volt az ünnepi ebéd. 24-én lett hat éves Dari nagybácsija Bogyónak,
furcsa, még most született ő is. Emlékszem, mikor meglepődtünk a hír hallatán,
hogy anyósomat bevitték a kórházba, mert a magzatvíz elszíneződött, végül
február helyett a jézuska hozta Bendegúz nagybácsiját. Hozok egy képet a
nagybácsi-unokaöccsről is, így néznek ki ők:

Délelőtt még készítettem én is az ünnepi menühöz egy levest
(gesztenyekrém), majd kipakoltuk az ajándékokat, megvártuk a többi családtagot,
végül ebédelhettünk és ajándékozhattunk is. Persze Bende felpörgött, pedig
ebédnél nagyon ragadtak már a szemei. Végül fél kettőkor sikerült bealtatnom,
egy kisebb harc árán. Nem is aludt, csak egy órát, bár nem látszott rajta, hogy
fáradt, azért este öt perc alatt bealudt, miközben simiztem a hátát.

Vacsora Laci tatáéknál volt, mindenki jót vacsizott, aztán
volt még egy kis játék, majd jöhetett a fürdés-alvás. Szombaton anyukámékhoz mentünk
ebédre és még vacsorára is volt invitálásunk, vasárnap pedig a vajdasági
rokonokhoz mentünk és ott is aludtunk két éjszakát. Mindenhol jól érezte magát
a kis töki, kíváncsi vagyok az elkövetkező napokra, hogy fogja bírni csak
velünk. Amúgy látszott Bogyón, hogy élvezi ezt a sok szeretetet, odafigyelést,
játékot. Itt épp szaloncukrot eszik és közben csííííízel:

Tegnap ebéd után indultunk haza, becélozva a délutáni
alvását. Igaz, Szerbiába úgy mentünk, hogy a reggeli után indultunk a határnak
és hát egész úton szórakoztattam a fiunkat. Sikerrel jártam, a végefelé akart
egy kicsit bebóbiskolni, de aztán mondókáztunk még, meg énekeltünk és végül nem
aludt el ebéd előtt. Nem szerettem volna, ha alszik, mert akkor borul az egész
napirendje. A dédszülei nagyon örültek nekünk, volt ott is szeretgetés,
énekelés, táncolás. Megnéztük a birkákat, a tehenet, hógolyóztunk, meg
játszottunk. Bendének nagyon tetszik a tél, a hó, de hát a hó is vízből van,
aztán a vizet meg imádja.

Ez a kép a dédiék háza előtt készült, épp mentünk a nagy
hóra (ami a ház előtt van): 

És a nagy hó, meg a hógolyó a kezében:

Amúgy a köhögése már alábbhagyott Bendének, szerencsére. Igaz, így óvatosabban voltunk kint a szabad levegőn, de ez nem is baj. Még szedi a vitaminokat, de legalább már az orrát nem kell szívni (karácsony óta) és láza sincs.

Sok ajándékot kapott a nagyszüleitől, dédiktől és keresztszülőktől. Most kerülgetjük a lakásban az autókat, meg játékokat ;-) És kapott egy szánkót is, amit ki is próbálhattunk...  

Utózönge

Ezt hamarabb szerettem volna hozni, de aztán inkább nem
írtam ide, mert nem tudom, hogy ki olvas a családból. Aztán nem szerettem volna
a meglepetés varázsát elvenni.

Idén is finom lett a mézeskalács, most egy kis újítást is
alkalmaztam, mert a cukormáz valahogy nekem nem nagyon sikerül, így lett rá
amaránt magocska szórva a kalácsok tetejére és most úgy néz ki, mintha havas
lenne a fenyőfa, meg a csillag, meg a harang.

A kis segítő is sokat segédkezett, illetve volt még plusz
segítségem is, hiszen Csongi húga is segített nekem, míg én készítettem a másik
ajándékot. Idén próbáltunk saját készítésű ajándékot is adni a szeretteinknek.
Ez költségkímélő is, illetve mivel mi készítettük, személyesebb is. Lett készítve
saját készítésű sütőtök-alma lekvár:

Kis bébiételes üvegbe tettem és a tetejére karácsonyi
motívumú szalvétát raktam.

 Lett készítve maci kávé dobozból szaloncukor, amire
fényképet tettünk, ez ment a dédiknek: 

Ismét készítettünk egész éves
naptárt a nagyszülőknek. Most egy kicsit újítottam és nem egy képet tettem egy
hónaphoz, hanem több képből készítettem kollázst, valahogy így néz ki: 

Igazából pár apróságra futotta, mert elég „olaszos” a családunk,
legalábbis Csongi révén kaptam egy csomó új családtagot, hiszen nekem már csak
a szüleim vannak és a nővérem családja (mint szűk család), addig Csonginak
elváltak a szülei, két részről van öt féltestvére és egy mostohatestvére is,
aztán a szülők és nagyszülők is, ezért írtam az olaszos famíliát. De így van ez
jól… 

Karácsony előtt

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET

ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET

MINDEN KEDVES BLOG OLVASÓMNAK!

Hamarosan jövök egy kis beszámolóval...

 

 

Aranyvasárnap

Tegnap volt Csongi munkahelyének az évzáró bulija, amit egy kúriában tartottak meg egy kisváros mellett. Készültünk egy kicsit erre az estére, bár nem volt 100%, hogy én is megyek, de végül csak eljutottam. Még reggel megérkeztek a felvigyázók a kisfiunkra, ugyanis feljött Csongi két húga (apukája részéről). Már nyolckor itt voltak, aminek örültünk, mert ki akartuk próbálni, hogy mit szól Bende, ha nem velünk van itthon, hanem mással. És bejött, legalábbis nem volt gond vele, pedig kb. kilenc körül indultunk útnak és délre értünk haza. Elmentünk egy kicsit vásárolgatni, de a hóesés miatt eléggé lassan haladtunk, ezért futottunk ki az időből. Azért furcsa volt, hogy nincs velünk Bende, normálisan próbálhattunk fel ruhákat, s bár sietve kellett vásárolni a hipermarketben, mégse azt kellett figyelni, hogy mit pakolászik le a polcokról ez a kis rosszcsont. Ha nem fél óráig tartott volna a város egyik végéből a másikba érni, akkor többet nézelődtünk volna, így viszont rohanás volt egy picit. Aztán délután megint csak rohantunk, mert időre kellett érni a buszállomásra, majd el kellett még menni Csongi munkatársához, végül indulhattunk is a vacsora helyszínére. A havazás reggel óta tartott, az utakat nem igazán takarították, így a kb. fél órás autóút úgy jó 50 percig tartott. Viszonylag időben érkeztünk, megkaptuk a koktélokat és mivel Csongi nem iszik alkoholt, én ittam meg az ő koktélját is. Volt ünnepi beszéd is, meg kitüntetések átadása és hát Csongit szólították először, aki már öt éve dolgozik ennél a cégnél. Kapott egy kis kockát, amibe bele van gravírozva a neve, a cég neve és hogy öt éves dolgozó (én anno az öt éves munkaviszonyomért egy kitűzőt kaptam…). Ezután volt svédasztalos vacsora, majd jött egy stand up comedy-s előadó, végül egy tánccsoport és haza is indultunk. Éjfél után érkeztünk pár perccel. Bende jófiú volt, 11-kor ébredt sírva, de vissza tudták altatni a lányok, de alapjában véve az estét jól töltötte. Még köhög, meg szívni kell az orrát, de a kedve az nagyon jó, játszik most sokat, fáraszt mindenkit rendesen…

Mi már hétfőn felállítottuk a karácsonyfát, mivel tudtuk, hogy jóval karácsony előtt utazunk haza a szülőkhöz. Bende nagyon a bűvöletében van ennek az ünnepnek, a mikulást is imádja, ha este megy át aludni a kisszobába (apja viszi át), akkor először a mikulásnak integet, majd a fenyőfának, végül pedig nekem. Hát igen, a sorrend… Mi ma át is adtuk az ajándékát ennek a kópénak, mert nem akartuk még elvinni azt is a szülőkhöz. Az autónk így is úgy fog kinézni holnap, mintha két hónapra utaznánk haza. Szóval kapott tőlünk egy barkácskészletet, remélem egy darabig lefoglalja. Meg majd a többi ajándék is, amit ugye a nagyiktól-dédiktől fog kapni. Azt hiszem, megint teszek el pár játékot a szekrénybe, és majd ha unja az újdonságokat, akkor elővesszük a régit…

A vírusos torokgyulladása kb. kedden jöhetett ki nála, szerdán délelőtt elvittem az orvoshoz, szerencsére nem kell antibiotikumot szednie, de a vitaminok, meg torokfertőtlenítők, meg köhögésre szirup az jöhet. Kíváncsi vagyok, mikor lábal ki belőle, jó lenne babalátogatóba is menni, de lehet, hogy karácsony utánra halasztjuk.

Képek is, így karácsony előtt, asztalon gyümölcsöt számolgat (hol máshol?):

Illetve már tudja, mikor kell „csíz”-elni:

És egy videó, ahogy segédkezik a konyhában, hát igen, ezt látja... (már nem a szétpakolásra gondoltam):  

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=QNsRP1kKp6Q&w=480&h=390]

És hogy legyen még egy videó, mert most egy darabig szerintem nem tudok jönni és hát, mint írtam, mi már átadtuk az ajándékát Bendének (ezenkívül még kapott ruhákat is, de hát az mégsem olyan neki):

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=rZR4oIAsB7w&w=480&h=390]

Jó és rossz dolgok…

Nem is tudom, hol kezdjem. A jó résszel először. Vasárnap
elmentünk Marcell és családjához, hogy bevizsgáljuk a szülinapi ajándékait (és
megdézsmáljuk a maradék sütiket). Mivel esett a hó és még maradt is belőle egy
pici, így egy kicsit szánkózhatott is a fiatalember. Először tolta, ezzel
segített az apjának, hogy jobban csússzon, majd jöhetett a mókázás. Persze ő
nem kapaszkodott, inkább mutatta, hogy merre mennek a varjak az égen:

Végül hasalva is húzta Csongi, aztán (mivel már igencsak
alkonyult), megnéztük Marci új játékait. Kapott a szülinapjára 250 kis labdát
tárolóval. Na, az tetszett mindkét gyerkőcnek. Marci is ügyesen sétál már és
hát jönnek már a harcok a játékokért is. A mi fiunk nem volt annyira akaratos,
remélem azért majd a bölcsiben-oviban küzdeni fog a játékaiért. Amúgy meg
aranyosak voltak, volt szeretgetés is, amikor eljöttünk, Csongi szólt Bendének,
hogy puszild meg Marcit, megtörtént, majd azért egy kicsit ellökte Bende
Marcit, hogy elég volt már az enyelgésből. Aranyosak voltak.

Tegnap délután együtt mentünk az usziba is, vagyis külön, de
ott találkoztunk. Így ismerőssel lehetett pancsolni. Mindkét gyermek élvezte a
vizet, bár Bende magának akarta tudni mindkét labdát, nehogymár csak az ő
labdája legyen a kezébe, kellett a Marcié is. Végülis jól eltelt a tegnapi
délután is. Mondjuk az éjszakára már nem mondhatok semmi ilyen jót, Bende
sokszor sírt és keservesen és most eszembe jutott egy idézet is:

"Mielőtt Anya lettem:

Nem tartottam kezemben egy alvó bébit, mert nem akartam
letenni.

Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik,

mikor nem
tudtam megszüntetni a fájdalmat.

Nem tudtam, hogy valami olyan pici, ekkora hatással lesz
életemre.

Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.

Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot."

És a keserves sírás az engem is kiborított, meg az, hogy
szinte egész éjszaka nem volt nyugton, eléggé fáradtan ébredtem. Még panadolt
is kapott, mert az őrlői még mindig nagyon be vannak dagadva, de egyszerűen nem
akarja áttörni az ínyt. Már nem tudom, mivel lehetne még könnyíteni a fogzást,
a dentinox sem használ nagyon és tudom, hogy egyszer majdcsak kibújnak a fogak,
de azért sokkal könnyebb lenne, ha pihenni is tudnánk. Napközben is sokszor van
bent a keze a szájában, én is minden nap megmasszírozom az ínyét, legalább
érzem, hogy mikor töri át. Küzdünk a fogzással sajnos.

Az idézet utolsó mondatával kicsit kétségeim vannak, ma
valahogy megkérdőjeleztem azt, hogy jó anya vagyok-e? Türelmetlen vagyok, nem
tolerálom, ha nem az van, amit én szeretnék. Persze ezt nem így kell érteni, de
ma valahogy elszakadt a cérna. Ezért a lakás is szalad, mert már nincs kedvem
utánapakolni ennek a kis rosszcsontnak. Hiába mondom el ezerszer, hogy ha
kipakol, akkor legyen szíves pakoljon is vissza, néha megy a visszapakolás is,
de most ő is megmakacsolta magát. És most nem talált emberére, én feszült
vagyok, amit eltervezek, sosem úgy jön össze, hogy be is fejezzem, ezért csak
torlódnak a feladataim (ráadásul a piszkos anyagiak is itt vannak, hogy van pénzünk, de mégsincs. A karácsonyi költekezés is, meg egyáltalán az ötletek, hogy miket vegyünk, hogy mindenki örüljön az ajándéknak). Viszont nem tudok haragudni a kisfiunkra, hiszen ő
aztán tényleg nem tehet semmiről. És ahogy elnézem őt most is, hát meg tudnám
zabálni (így aludt el, mert a mikulás nagyon menő most nála, nagyon szereti és hát ez az egy plüss figuránk van csak, ami igazából hűtőmágnes):

Ráadásul magamat hibáztatom azért is, mert most elkezdett
köhögni, meg az orra is kezd telítődni. Lehet, hogy a tegnapi usziban a merülés
nem kellett volna, meg ez az időjárás is kiakaszt, ha sok ruhát adok rá, akkor
megizzad, aztán meg jól megfázik. És bár úgy néz ki, hogy Bendének tetszik a hó
és a havazás, mégis tavaszt szeretnék…

Ma így nézett ki, ahogy sétáltunk a boltba:

Szombaton mennénk Csongi céges vacsorájára, még most
szervezzük le a pesztronkát Bogyó mellé. A fürdés utáni szopizás már elmarad, ilyenkor
a babaitalt issza, éjszaka vannak még ébredések, akkor szokott szopizni. Ha jó
éjszakát fogunk ki, akkor éjfél előtt nem ébred és hát a vacsinak addigra vége
is van, remélhetőleg haza is érünk. Bízok benne, hogy addigra a fogzás is
csillapodik és nem lesz ilyen fárasztó éjszakánk. Illetve így egy kicsit
könnyebben is indulok el, hogy nem függ a szopizástól. És tudom, én határoztam
meg, hogy legalább másfél éves koráig szeretném szoptatni, ezt még tartom is,
bár vannak hátul ütői is, de ha a fiam érdekeit nézem, akkor neki is az a legjobb,
ha még a téli időszakban nem választom el. Bár a családból nem mindenki ért
ezzel egyet, elfogadták a döntésem.

Na, mindegy, elkanyarodtam rendesen a témától, ma elég nem
jó a hangulatom, így be is fejezem ezt a bejegyzést…

Ezüst vasárnap

Tegnap elkezdett hullni a hó és reggelig még meg is maradt. Így délelőtt lementünk elsöpörni a garázs elől, de előtte gyúrtunk egy kis hóembert. Hát nem a legszebb, mert némely garázs előtt homokos a terep és igencsak felszedte a „dzsuvát”, de azért hasonlít a hóemberre. Amúgy elég könnyű volt egy golyót összeformálni, mert csak úgy tapadt a kis hógolyóra a hó. És így nézett ki először: 

Épp jöttek le a zöldség árus szomszédaink és meg is jegyezték, hogy mekkora hóembert építettünk, csak hiányzik az orra, meg szeme, meg szája. Hát igen, de szenünk nincs, répát meg nem találtam már a garázsban, így végül ők adtak egyet, meg két darab mogyorót, hogy azzal készítsünk szemet. Szája meg lemaradt…

Ja és Bende kapott egy mandarint is, azt végül el is fogyasztottuk még a garázsban. Mostanra meg már elolvadta a nagyja hó, a hóember még áll, de szerintem, ha enyhülés lesz, akkor az sem fog sokáig megmaradni. Ma délután megyünk át Marcellékhoz, szánkózni invitáltak még tegnap este, de hát abból már nem lesz semmi. De legalább játszanak egyet a fiatalok.

Tegnap lemértem Bendét az ajtónál, 81 cm-et mértem és este fürdés előtt megmértük a fürdőszobai személymérlegen is. Most nem együtt méredzkedtünk, hanem őt állítottuk rá, a mérleg 11,1 kg-ot mutatott. Tökéletesen gyarapszik.

Ma pedig, miután feljöttünk a hóember építésből, mézeskalácsot sütöttünk. Végül tegnap is kisült egy adaggal, vagyis egy tálcával, el is fogyasztottuk. Mivel kétféle tésztát gyúrtam tegnap, így kipróbáltuk a másikat is, ami kicsit ragadósabb lett. Végül nem én, hanem a fiúk szaggatták ki a mézeskalácsot:

Valamelyik nap pedig úgy sütött a nap, hogy Bende egy kicsit megijedt az árnyéktól. Végül árnyék-játékoztunk, akkor már vigyorgott, bár félve ment a nagyszobába. Ott sütött úgy a nap, hogy láthattuk az árnyékunkat. Alízka is félt tavaly az árnyékától, legalábbis volt egy olyan őszi délután, amikor felsétáltunk babakocsival a belvárosba, Ildikóék meg ott voltak és akkor mondta, hogy Alízka fél az árnyéktól. Hát most mi is átesünk ezen. 

És a tegnapi éjszakánkról annyit, hogy szépen bealudt fél kilenckor a fiatalember, mostanában fürdés után csak babatejet iszik, leszoktunk a szopizásról. Viszont éjszaka ha ébred, akkor szokott szopizni. Most először tízkor ébredt, keservesen sírt, végül a nagyágyba én is befeküdtem és a karomon altattam el, majd hajnal fél kettőkor ismét sírt. Ekkor Csongi ringatta vissza. Végül negyed hatkor ébredt, ekkor szopizott csak. Az őrlői még mindig duzzadtak, egy pici türemkedés már érezhető a bal alsónál, de még mindig nem törte át, gondolom emiatt ilyen rosszak az éjszakáink. Hát remélem hamarosan hozhatom a fogas képet...

17 hónap

Igen, igen. Végre nem csak az eső esik, vagy csak hideg van, ma már pár hópihével is tudtunk ismerkedni. A tavalyi havazásból ugye semmire sem emlékszik Bende, így most ez újdonság a számára. Meg kell mondjam, tetszik neki. Délelőtt mentünk mondókázni a könyvtárba, ami igazából most egy kerekítős foglalkozásvolt. Most nem Ildikó néni tartotta az előadást, hanem Anna néni és nem is volt olyan karácsonyos hangulatú, de azért sok újdonságot tanultunk itt is. Persze Bende ismét ment az Ildikó nénihez és húzta magával. Amikor kimentünk az öltözőhöz, akkor vettük észre, hogy szállingózik a hó. Hát volt meglepetés, meg az égre nézés, hogy ez most mi a fene akar lenni? De aztán szépen mutogatta a kabáton is, hogy odaszállt, meg az orrára, meg a szempillájára. Délután pedig elmentünk bevásárolni és addigra már szépen hullott, így megismerkedtünk vele közelebbről: 

Most pedig előkerült a karácsonyi cd is, illetve az ablakra is kiderült egy világító mikulás, Bende mutogatja, hogy ott van a „bá” (bácsi) és mutatja azt is, hogy a mikulásnak van szakálla. Aranyos nagyon!

Szerdán usziban voltunk és most először merültünk a vízben. Vagyis Bende merült. Mivel a főorvos szerint semmi akadálya az úszásnak, így egy kicsit merészebb voltam. Eddig csak pancsoltunk, labdáztunk, de most kipróbáltuk, milyen a merülés. Az elsőnél még nyelt vizet, de azután még háromszor merültünk a víz alá és akkor már nagyon ügyes volt és becsukta a száját. Először én buktam le a víz alá, őt kint tartottam, szóltam, hogy merülés, majd mondtam, hogy most ő jön és ugyanúgy lemerítettem, ahogy én merültem. Aranyos volt, ahogy folyik le a víz az arcán, a szemébe, ő meg csak pislog. Úgy vettem észre, hogy nem lesz gond, így ha legközelebb is úgy adódik, akkor merülni fogunk akkor is. Igazából a gyerekek 2-3 éves korban kezdenek el tanulni úszni, így a babaúszás szó nem is lenne használható erre. Egyelőre csak meg kell vele szerettetni a vizet, hagyni kell, hogy élvezze ő is és ha nincs akadálya, akkor lehet a különféle gyakorlatokat végezni. Erőltetni semmit sem szabad. A búvárreflexet meg már régen kinőtte, tehát erre sem lehet alapozni. Amúgy Bende nagyon szeret pancsolni, mostanában egy kis labdát is viszünk magunkkal és azzal szoktunk játszani. Dobáljuk, vagy a lábával rugdossa, de néha csak nézi a többi gyereket és néha nagyon oda akarna menni, pedig van, hogy idősebb gyerekek vannak a pancsolóban.

Érdekes, hogy még szerdán +10 fok körül volt és elég volt a két pulcsi fölé a mellény. Így mentünk az usziba is (oké, autóval mentünk), csütörtökre meg úgy fel kellett öltözni, hogy elővettük a kezeslábast. Akkor volt az orkán erejű szél. De mi azért lemerészkedtünk a boltba:

Ezen a képen pedig az látszik, hogy az alsó fiók ki van húzva, Bende pedig arra áll rá és laptopozik:

Azt leírom, hogy én nem nyitom ki neki a szekrényeket, a fiókot is ő húzza ki, igaz, aztán nem tud lejönni róla, de addig is eljátszik a billentyűzettel, meg egérrel. Még jó, hogy ki lehet őket kapcsolni. A nappaliban is eléri már a szekrényajtót és ki is nyitná, de most bekötöttem egy szalaggal, mert ott vannak a fényképek és jelenleg nem tudom sehova sem elköltöztetni őket. A dvd-ket is feljebb kellett már rakni. Már két polcról pakoltam el, az elsőt még régebben elérte, de most a második polcról (ami alulról a harmadik a szerkényben) is feljebb pakoltam, mert azokat is ide-oda pakolászta. Nem lenne gond, de néha bedurvul a játék és ilyenkor dobálja, meg rá is áll. Igazából autózni is úgy szokott mostanában, hogy az egyik nála van, a másikat a kezembe adja és nekem jön az övével, mint aki karambolozik. Kezd már rosszcsont lenni.

És a fogakról is. A bal alsó őrlője már nagyon be van duzzadva és érzem egy picit, hogy nemsokára át is fogja törni az ínyt. Aztán a jobb is követni fogja. Szerintem karácsonyra már 10 foga lesz. Ebből kifolyólag (a fogból) az éjszakáink elég ramatyok voltak tegnapig. Úgy éjfél előtt, körül mindig felriad és sírni kezd, ilyenkor kikerül a nagyágyba hozzánk, majd amikor már mélyen alszik és én sem alszom be, akkor kiteszem. Néha meg ott marad közöttünk. Bár tegnap aranyos volt, megvárta, hogy megnézzem a megasztárt, majd még hagyott másfél órát aludni, így először hajnal fél kettőkor ébredt, meg azután még egyszer reggelig.

Ma pedig elkezdtem sütni a mézeskalácsokat, vagyis még csak a tésztáig jutottam, egyelőre hűlnek a párkányon. Lehet, hogy ma már nem sütjük ki őket, majd holnap. Illetve ajándékcsomagolás is van tervezve a hétvégére. A kis segítőm már megvan…

Egy manókép róla:

A beszédről is, hogy el ne felejtsem: a tessék nagyon megy már, mondja, hogy „tes” és nyújtja felénk a dolgokat. Már gyakoroljuk a köszönöm-szívesent is, de az még nem megy annyira. Sokszor tudom, hogy mit akar mondani, de van, amikor nekem is gondolkoznom kell. Általában az első szótagot mondja csak ki és mondjuk az „aaa”-t nem tudom mindig hova tenni. Ma az alagút volt ez a szó, bár most, hogy belegondolok, van még pár a-val kezdődő szavunk, azokra ráismerek (alma, autó). 

Aztán a testrészek kérdezése is egyre jobban megy, ha kérdem, hol a fülem? Megmutatja rajtam, majd hol az orrod? Mutatja az övét, így szinte mindent megmutat már. Tényleg, mint egy szivacs, úgy fogja az új dolgokat…

És egy videó a végére. Tegnap, amíg én sütöttem a palacsintát, addig ő besunnyogott a nagyszobába és csendben elvolt. Ilyenkor rá kell néznem, mert lehet, hogy sumákol éppen (ma éppen az egyik plüsskacsát belezte ki…). Hát most elvolt a cipőmmel. Épp próbálta befűzni: 

Negatív teszt

Ma voltunk ultrahangon és nephrológián. Nagyon vártam ezt a
pillanatot, mivel a vese-tágulatot elméletileg egy éves korig ki szokták nőni a
gyerekek. Hát mi nem tartoztunk ebbe a kategóriába. De ma sikerült egy negatív
tesztet produkálni az ultrahangon, így ha a következő is az lesz (és miért ne
lenne az?), akkor nem kell a nephrológiára járnunk ezentúl. Meg persze
elkerüljük a húgyúti fertőzést is, meg nem leszünk lázasak sem, de csak
pozitívan a hozzáállással. Mondjuk így nem fogunk találkozni Mátyásékkal, mert
most nem egyszerre kaptunk időpontot az uh-ra. Nekik valamivel hamarabb kell
majd menniük kontrollra. Az ultrahangon az asszisztens néninek Matyi és Bende a
kedvence (vagy legalábbis mi így tudjuk). És már az utolsó 3-4 alkalommal
mindig egy napra kaptuk az időpontot, így már régi ismerősként üdvözölhettük
egymást. De úgy néz ki, ennek is vége lett, remélem Matyi is hamar kilábal
ebből a tágulatból…

Tegnap pedig Mikulásbulin voltunk a munkahelyemen. Egy
kicsit késtünk, mert még el kellett szaladnom a postára, de végülis nem
maradtunk le semmiről. Csak a terembe nem találtunk már ülőhelyet, viszont így
tudtam beszélgetni a munkatársaimmal. Sok helyes kisbaba volt, meg nagyfiúk és
lányok is. No és a mikulás is, akit már nagyon várt Bende. Teljesen
megbabonázta a fiatalembert. Le nem vette a szemét róla, s bár a
mikuláscsomagokat úgy kapták a gyerekek, mintha futószalagon mennénk sorba,
végülis élvezte Bende és végig őt nézte. Végül még le is fényképezkedett vele,
remélem hamarosan megkapom a képeket és tudok majd hozni ide is. Aztán, amikor
kiment a helyiségből a télapó, mutogatta Bende, hogy hol ült és merre ment. Meg
kellett lesnünk, hogy valóban elment már. Nagyon édes volt. Egy kolleganőmhöz
kéredzkedett fel, aki 28. hetes kismama és akkora pocakja van, hogy szerintem
nekem szülés előtt volt ekkora. Ezért néha le kellett szállítanom a
fiatalembert, hogy ne terheljük már szegény Zsuzsát. Végül hazaindultunk és
itthon elmeséltük apának, hogy mi minden történt velünk. És a nagy bohóckodásba
kétszer be is verte a fejét Bogyó. Először a kanapén vetődött hátra, majd
amikor az apjától elvette a díszpárnát, ülve hátraesett és akkor is koppant. De
kapott gyógyító puszit és mókázhattunk tovább.

Az új játékos tanulásunk most az, hogy kérdezem, hogy mi hol
van rajta és rajtunk és ő mutogatja. Ha kérdezem, hol az orrom, megmutatja, ha
Bende kezét kérdem, azt is, mindent meg tud már mutatni, nagyon aranyos. És
érdekes ez is, mert sokszor el lett mondva, hogy az a kezed, az a füled és hogy
az agya tényleg olyan, mint a szivacs, csak úgy szívja magába az infókat.

Írni akartam még az ősz hajszálaimról is. Érdekes dolog ez
is. Régebben festettem a hajam, nem volt gond, de a házasságkötésünk óta nem
volt festve, csak vágatva. Illetve nemrég egy kis dauert rakattam bele és most
észrevettem elöl pár szálat őszülni. Hát igen, öregszem én is, ez van, hozzá
kell szoknom.

Az elmúlt éjszakákról az írnám, hogy nem voltak valami jók,
remélem most jobbak lesznek. De hogy ismét hozzak egy videót, belinkelem az
altatózenénket. Ezt még akkor tanultam meg, amikor hűtőfürdőzni kellett, mert
lázas volt. Az apja fürdette Bendét, aki olyan fáradt volt, hogy aludt is
közben. De amikor fent volt, akkor ezt énekeltem neki. Mostanra úgy megmaradt
ez a dal, hogy ha este úgy fekszünk le aludni, hogy én még olvasok, de urasága
még nem akaródzik aludni, akkor kb. kétszer-háromszor elénekelem neki a dalt,
majd dúdolom még a dallamot és végül bealszik...

Mikulás

Tegnap elmentünk úszni és hát visszaérkezvén sötét garázsba
és lépcsőházba jöttünk. Áramszünet volt. Először nem is gondoltam, hogy az van,
azt hittem, hogy a neon égett ki a garázsba, de aztán megbizonyosodtunk róla,
hogy az egész tömbben nem volt áram, így sötét lakásba jöttünk. Érdekes dolog a
világosság. És hogy mennyi minden függ az áramtól, kezdve a fűtésen át a meleg
vízig, még szerencse, hogy mindannyian letusoltunk az usziban és hogy (mint ma
kiderült), csak hét órától volt áramkimaradás, így a lakásban pont ment a
fűtés, így sikerült 20,5 fokra felfűteni (amúgy is 21 fok szokott lenni). Szóval
először a mobiltelefon fényénél vetkőztünk le (a cipőt és kabátot), majd én kerestem
gyertyákat és hát így sikerült egy kis világosságot lopni a lakásba. De hogy
fél nyolckor még nincs alvásidő és hát mit csináljunk, amikor Bende is kb. 9
előtt szokott elaludni? Végül néztünk mesét a laptopon, igaz, Bogyó végül
elaludt köztünk, mi végignéztük a Toy Story 3-at. Aztán valahogy elkezdtem
agyalni ezen az áram témán és lelki szemeim előtt bevillant, hogy lehet, hogy a
garázsban úgy hagytuk felkapcsolva a lámpát. Közben visszajött az
áram, úgy nyolc
után valamikor feloltódott a konyhában a villany (mert ugye úgy hagytuk). Na,
de a garázsban is úgy maradt, valamikor éjfél körül néztem ki az ablakon és
láttam, hogy világosság van. Aztán úgy is maradt hajnalig. Szóval furcsa dolog
ez, hogy mennyire megszoktuk már és nagy gondban lennénk, ha nem lenne…

Ma pedig bebuszoztunk a városba, mert dolgunk volt és hát
megnéztük a kirakodóvásárt is. Igaz, a sétálásból az lett, hogy én cipeltem a
fiatalembert, de sebaj. Nem sok érdekességet találtunk, vagyis nekem nem volt
nagy szám, kevesen is voltak, az esős idő miatt a hangulatom sem jött meg, de
végülis megnéztük a bazársort. Majd hétvégén úgy megyünk, hogy már alkonyuljon
és a fények látszódjanak. Volt egy szemüveges boltnál télapó kirakva, ami
életnagyságú volt és mondta, hogy ho-ho-ho, majd a Jingle bellst kezdte el
énekelni. Hát ez nagyon tetszett Bendének és úgy táncolt, ahogy a mikulás. Ma
délután meg megyünk a munkahelyemre, meglátjuk, hogy tetszik majd a műsor. És
hogy mi se maradjunk ki az ajándékozásból, megbeszéltem Csongival, hogy küldünk
mi is pár dolgot a Mikulásgyárba. Nem nagy valamik, de hátha örülne egy-két
gyerek neki. 

A mai ebéd utáni alvás nem egyből sikerült, ide-oda forgolódott a kiságyban Bende, aztán lerántotta a takarót is és végül most így alszik: 

A dolog érdekessége, hogy általában a másik oldalt szokott lenni a buksija. Na, mindegy, legalább alszik (tegnap ebéd után két és fél órát aludt, általában másfél-kettőt szokott csak, csodálkoztam is, bár betudható a rossz éjszakai alvásnak is). Most kíváncsi vagyok, meddig húzza a lóbőrt, mert éjszaka is eléggé rosszul aludtunk, bekentük az ínyét is, kapott babaitalt is, volt szopizás is, de végül a nagyágyon kötött ki. 

De hogy videót is hozzak a kis hajszárítós fiatalemberünkről. Kicsit sötét a felvétel (pedig az usziban nem volt áramkimaradás), de kivehető, hogy milyen ügyesen szárítja a haját már. Ja és nagyon otthonosan közlekedik az uszodában mindenhol, ügyesen megy a kis papucsában a lépcsőn, kezében a kis labdával, aztán a tusolóban is egyedül folyatja magára a vizet, szóval egy kis hősünk van...

Mintha éreztem volna...

Igen-igen, ahogy leírtam, hogy milyen jó éjszakáink voltak előzőleg, egyből átváltottunk sokszor ébredősre. Így ma fáradtabb vagyok egy kicsit, de még alszik Bogyó, addig írok. Amúgy kb. 4-szer ébredt, ebből háromszor szopizott, kétszer mellettünk kötött ki a nagyágyban, de végül kicsempésztem, végül reggel hét előtt ismét kikéredzkedett.  

Ma sikerült levenni egy kis vizeletet (ha már ilyen rossz éjszakánk volt és reggel hét előtt urasága ébredt), reggel kilenc után el is autóztunk a laborba, majd szerdán a nephrológián megtudjuk az eredményt. Aznap lesz ultrahang vizsgálat is, remélem csökkent a vesetágulat. Tavaly ilyenkor már a kórházban voltunk a húgyúti fertőzés miatt. Remélem sokáig el tudjuk kerülni azt az intézményt.  

Holnap pedig megyünk mikulás-partyra az én munkahelyemre. Tavaly a válság miatt nem volt (két éve még én is benne voltam a szervezésbe), meg kicsi is lett volna hozzá Bende. Meglátjuk, holnap hogy fog neki tetszeni megint (szombaton ugye már találkozott egy mikulással). Mi bőszen énekelgetjük a télapós dalokat, lassan a karácsonyi zenéket is elő kell venni. 

És a szavak, amiket mostanában mond Bende Bogyó. Megtanulta, hogy "gyere", illetve a nevét is mondja: "Benbe", tanulgatjuk, hogy kutya, bár ha egybe mondom ki, akkor elkezd ugatni (tudjátok, bau-bau nálunk). Így mostanában szótagonként mondom és úgy kimondja: "ku" "tyaaaa", aztán egybemondom és megint bauzik. Ezen jókat derülünk. Amit nagyon szépen és tisztán kimond az a baba és tata, aztán már az anyát is tudja ám mondani. Mondjuk ezt nem mindig, de ha olyanja van, akkor kikiabál nekem a konyhába, hogy any-anyaaaa és én megyek és nézem, hogy mit is akar. Aztán ha kérdezem, hogy hol van Bende, magára mutat (arcára), illetve minket is megmutat és néha szórakozok is vele és össze-vissza kérdezem (hol van apa, hol van anya, hol van Bende, hol van Bende, hol van apa, hol van Bende?), de mindig tudja a választ és mutatja. Nagyon szereti a kulcsot is a zárba tenni, ugye tőlünk tanul és mindig utánoz. Foga még mindig csak nyolc, de már nagyon be van durranva az őrlőnél az ínye, nem tudom, mikor fog kibújni. 

Ma ismét megyünk úszni, egy kicsit várom is...

Bronzvasárnap

Hozok egy linket, hallgassátok a karácsonyi zenéket ti is!!!

Már megint eltelt pár nap, mióta nem jelentkeztem. Pedig lenne mit mesélni mindennap, csak hát a fiatalember mellett nem tudok ideülni és írogatni (csak néha olvasgatok, aztán jöhet a mókázás). Szóval a múltkoriból kimaradt, hogy mikor hazamentünk pénteken a szüleinkhez, délelőtt meztelenkedett Bende. Vagyis kicsattogott a feneke valamitől, így nem kapott pelust, hanem csak zokniban és rugiban volt. Előző nap evett narancsot, meg paradicsomos husit, valószínűleg a paradicsom (konzervből és ivóléből készítettem el a „szaftot”, a husit anyukám készítette) miatt csattogott ki. Eléggé fájhatott is neki, mert pelenkázáskor sírt és nem is lehetett, csak szépen, óvatosan törölnöm a popsiját. És hát a meztelenkedésnek is meg lett az eredménye, jó egy óra pucérkodás után sikerült a kisszobába pisilnia a padlóra, majd a nagyszobába a nagydolgát is elvégezte. Pedig a nyomában voltam és ekkor már a binci is előkerült. Amit nem kellett nagyon elővenni, mert hát eleve a nagyszobában van, hiszen barátkozunk és ismerkedünk vele, csak odavégezni a dolgát nem akaródzott. No, mindegy, még indulás előtt kimostam a szőnyeget, meg még kamillavizes fürdőt is vett a kisfiunk, illetve vettem neogranormon kenőcsöt és szinte mire visszajöttünk kis lakásunkba vasárnap, már el is múlt. 

Írtam a hétfői úszásról is, azóta csütörtökön is voltunk, meg még aznap délelőtt mondókáztunk is. Ha az Ildikó néni bölcsiben dolgozna, nyugodt szívvel hagynám már rá, mert én pl. le voltam tojva aznap. Ahogy beértünk a könyvtárba a gyerekkuckóhoz, már ment is a csapathoz, alig akart nálam maradni, pedig vannak ölbeli játékok, mondókák is, de hát én játszhattam egyedül, mert a kisfiamnak jobban tetszett Ildikó néninél. Olyannyira, hogy a 10 órásra voltunk előjegyezve, de a 11 órásinál is ott maradtunk és én már csak a háttérből figyeltem. El is fáradt rendesen, mert hazafele a buszon bealudt, így a kiscsomagot haza kellett cipelnem (meg a harmadik emeletre fel). Jövőhéten pedig szombaton megyünk közösen mondókázni, tud jönni Csongi is.  

Péntek este pedig Marcellék jöttek át, ugye öt hónap van a két gyerkőc között és hát Bende is 11,5 hónaposan kezdett el járni, na most Marci is megmutatta, hogy nem akar ám ő lemaradni nagyon a barátjától. Anyukája szerint eddig 2-3 lépést tett meg egyedül, de most, hogy látta, hogy Bogyó is csak úgy suhan előtte, hát utána iramodott és szépen sétálgatott. Volt közös játék, majd „ vegyük ki az egymás kezéből a játékot” is, meg pufievészet is, meg végül mi pizzáztunk és a két fiatalember is oda lett ültetve az asztalhoz, az asztalfőkhöz és ment a habzsi-dőzsi. 

Szombaton pedig Csongi munkahelye szervezett mikulás bulit, egy kis bábszínházzal. Az előadás nekem tetszett, Bendének is, legalábbis az első 25 percben, aztán a maradék negyed órában már neki mennie kellett lépcsőzni. Igaz, itt se idegenkedett az emberektől, játszott a nagyobb gyerekekkel, aztán leültünk a második sorba (ha véletlen menekülnünk kellett volna gyorsan az előadásról, akkor közel legyünk a kijárathoz), majd ő inkább lépcsőzött, végül a legfelső sorban kikötött Csongi főnökénél, Ottónál és hát ott ült az ölében jó 5-10 percet. Végül mi is felköltöztünk oda, aztán néha átjött hozzánk, majd vissza Ottóhoz, végül inkább lelépcsőzött és ott táncolt, amikor zenéltek a színészek (macskakirálynőt adták elő). Ezután pedig a mikulás jött és osztogatta a mikulás csomagot. Sajnos nem sikerült lefényképezni a fiúkat, olyan gyorsan megkapta a csomagot, hogy csak na. De nem ijedt meg, végig jó kisfiú volt. És ezt mondhatom az éjszakákra is, mert az elmúlt két éjszaka csak egyszer ébredt, úgy éjfél és egy óra között, így én is egyre jobbakat alszom. Csak attól félek, hogy ha itt leírom, akkor általában megváltozik az egész és ezután lesznek rosszabb napok. No és az elmúlt két éjszaka csak egyszer szopizott, mert a fürdés után elég volt neki a babaital is. Hát meglátjuk, meddig fogom még szoptatni.

És a mai napról is írok még, mert ma is elmentünk még vásárolgatni. Ugye, készülünk a karácsonyra, vagyis vesszük az ajándékokat, meg még vadásszuk őket. Így ma is mentünk shopingolni és végül a malomban ebédeltünk. Bende igencsak elfáradt, így az autóban hazafelé bealudt, fel se ébredt, mikor a kiságyba letettem és levetkőztettem. Igaz, tegnap is bealudt az autóban, de felébredt jó fél óra alvás után és végül nem akart már aludni, délután meg megint bealudt az autóban (vásárolni mentünk). Szóval tegnap felborult az alvása napközben, így ma már nem akartuk, hogy csak kétszer aludjon keveset, mert este alig lehetett lelőni.

Még egy emlékezés a mai napról: ma van két éve, hogy a terhességi teszt kimutatta, hogy pocaklakóm van…

Jegyzetek

Mostanában feljegyzetelem, amit írni akarok, mert mindig
elfelejtem, mire neki kezdenék. És annyi mindent meg szeretnék veletek osztani.
Meg szeretném, ha az utókorra maradna és majd ha Bogyó olvasgatja az anyja
szüleményét, akkor jókat derüljön rajta. Vagy csak úgy olvasgassa. Néha tök
összefüggéstelenül tudok itt írogatni, aztán egy csomóan olvasnak, a baráti
réteg kommentel is, vagyis a virtuális baráti réteg, mert szinte aki hozzászól,
azokkal még nem is találkoztam (Bambi, szicc, Eper, duma), de nagyon örülök
nekik, hogy vannak. Mondjuk  arra is
kíváncsi lennék, hogy Dubai-ból ki olvas engem. Na, mindegy, ha van időm, írok,
ha nincs, akkor olvasom a kedvenc blogjaimat…És máris tökre hülyeségeket írtam... 

És akkor, hogy visszatérjünk a gyerekes témákhoz. Megjártuk
hétvégén a szülői házakat. Volt öröm és boldogság, Bende se idegenkedik már
senkitől, két perc és már fel is oldódik. Megy a játék ezerrel, örül, hogy
mindenki rá figyel, mi meg örülünk, hogy ő örül. Az alvás úgy, ahogy jól
alakul, az egyszeri ébredés tuti megvan éjszaka, de mostanában észrevettem, hogy úgy
hajnal kettő után tud jót aludni és akkor akár reggel hétig bírja is. Általában
kétszer szopizik még, ennél többre már nincs is kapacitásom, úgy érzem. A
babaitalt is issza, az ételeket eszi, néha még sokat is. Ideje lesz már egy
újabb mérlegelésnek is. Illetve az őrlő fogai nagyon be vannak dagadva, de még mindig nem látom, hogy áttörte volna valamelyik az ínyét. Néha folyamatosan a szájában matat, aztán néha felsír álmában, olyankor is a szájában van (megkérdezem, hogy mi fáj és mutatja), de így még mindig csak nyolc foga van. 

Hétfőn voltunk a szemészeten, vagyis a fiúk mentek el, mert
nekem is időpontom volt a sebészetre. Igaz, hogy 10-11 körül kellett menni és
ott voltunk fél 11-kor, de nem kerültem be egy órán keresztül, így Csongi
elvitte Bendét a szemészetre. Még jó, mert délre volt időpont és időben be is
hívták őket (én meg 11:55-kor kerültem sorra). Szóval megnézték Bogyó szemeit,
hála nincs semmi baj vele, de mivel a családban előfordult a gyerekkori
kancsalság, így fél év múlva lesz kontroll. Állítólag jól tűrte Bende a
vizsgálatot, kétszer sírt, egyszer, amikor a pupillatágítót kapta, másodjára
mikor az ágyon feküdve lefogták. De hát ezt nem nagyon szereti egyik gyerkőc
sem, szerintem. Jövőhéten kell menni a következő nephrológiai rendelésre, meg
ultrahangra, remélem a vesetágulat sem látszódik már. Ezután már csak a másfél éves
szuri lesz, majd valamikor januárban. Nekem pedig január 20-án vágják ki a
daganatot az orromból, de egy fél órás műtét lesz, nem kell befeküdnöm. Sőt,
mehetek is haza a műtét után. Rákérdeztem, hogy nem-e készítenének pisze orrot,
de sajnos az fizetős, így több, mint fél millát nem adunk ki ezért. Illetve, ha
a vágás nyoma rosszul fog kinézni, akkor az arcomból vesznek ki majd egy kis
bőrdarabot és illesztik oda, de ez majd csak a vágás után derül ki. Amúgy egy
kicsit el van ferdülve az orrom jobbra, így ha egy kicsit húznak rajta, akkor
talán nem is lesz észrevehető a vágás. Na, de majd meglátjuk. 

A hasfújásról is írni akartam. Bende
rájött, hogy tudja megfújni úgy a bőrünket, hogy azzal hangot adjon ki. Olyan
aranyosan fújja már, hogy szerintem versenyezhetne egy felnőttel is akár. És
már nem csak a hasonfújás megy, hanem a karon és a háton is.

Hétfőn voltunk úszáson, én most 700 métert úsztam, közel fél
óra alatt, ez kezd alakulni, bár nem nagyon szeretem, hogy két szabad pálya van
és kb. 20-an kerülgetjük egymást, de mindegy. Először Csongi úszott, addig mi
pancsoltunk, aztán ők elmentek fürdeni, én meg úsztam. És hát megtörtént az
első padról leesés is fejjel. Csongi elmondása szerint már Bende fel volt
öltözve és Csongi kérte, hogy pakolásszon be a táskába, addig sem csatangol el
mellőle és hát sikerült fejjel előre leesnie a padról. Azért bánt a dolog, hogy
nem gyerekbarát a fürdőnk, pedig megyeszékhelyen lakunk. De épül az új uszi,
remélem az gyerekbarátabb lesz. 

Képet is hoztam, mivel néha nem bír már magával pelenkázás
közben ez a kis gézengúz és hát úgy alakult, hogy sikerült kinyitnia a
hintőport (amit nem használunk, amióta atópiás a bőre):

Egy közelebbi: 

Aztán szokott beszélni álmában, nyilván ezt is tőlem
örökölte… Meg mesél, ha kérjük (ezt nem álmában). Meg énekel is (és táncol,
mint láthattátok az előző bejegyzésemben). Imádnivaló kiskrakep, bár néha
kihúzza a gyufát, de ez az én türelmetlenségemnek is betudható!

Holnap ismét mondókázni megyünk, már alig várom, mert végre
télies, mikulásos, karácsonyos mondókák lesznek repertoáron. És szombaton Csongi
munkahelye szervezett egy mikulás-bulit, oda vagyunk hivatalosak. Élete első
mikulása lesz, mármint ahol lesz mikulásnak öltözött emberke. Mert csomagot már
kapott egy párat…

Én pedig ma kimenőt kértem a fiúktól, persze nem számoltam a
hóesésre (reggel), aztán az egész napos ónos esőre, kíváncsi leszek, milyenek
lesznek az utak, mert autóval szándékozom menni. Amúgy csak pár cuccért megyek,
meg vásárolni indulok, így most egyszerűbbnek láttam, ha Bende itthon
marad,  hátha könnyebben és gyorsabban
végzek.