Negatív teszt

Ma voltunk ultrahangon és nephrológián. Nagyon vártam ezt a
pillanatot, mivel a vese-tágulatot elméletileg egy éves korig ki szokták nőni a
gyerekek. Hát mi nem tartoztunk ebbe a kategóriába. De ma sikerült egy negatív
tesztet produkálni az ultrahangon, így ha a következő is az lesz (és miért ne
lenne az?), akkor nem kell a nephrológiára járnunk ezentúl. Meg persze
elkerüljük a húgyúti fertőzést is, meg nem leszünk lázasak sem, de csak
pozitívan a hozzáállással. Mondjuk így nem fogunk találkozni Mátyásékkal, mert
most nem egyszerre kaptunk időpontot az uh-ra. Nekik valamivel hamarabb kell
majd menniük kontrollra. Az ultrahangon az asszisztens néninek Matyi és Bende a
kedvence (vagy legalábbis mi így tudjuk). És már az utolsó 3-4 alkalommal
mindig egy napra kaptuk az időpontot, így már régi ismerősként üdvözölhettük
egymást. De úgy néz ki, ennek is vége lett, remélem Matyi is hamar kilábal
ebből a tágulatból…

Tegnap pedig Mikulásbulin voltunk a munkahelyemen. Egy
kicsit késtünk, mert még el kellett szaladnom a postára, de végülis nem
maradtunk le semmiről. Csak a terembe nem találtunk már ülőhelyet, viszont így
tudtam beszélgetni a munkatársaimmal. Sok helyes kisbaba volt, meg nagyfiúk és
lányok is. No és a mikulás is, akit már nagyon várt Bende. Teljesen
megbabonázta a fiatalembert. Le nem vette a szemét róla, s bár a
mikuláscsomagokat úgy kapták a gyerekek, mintha futószalagon mennénk sorba,
végülis élvezte Bende és végig őt nézte. Végül még le is fényképezkedett vele,
remélem hamarosan megkapom a képeket és tudok majd hozni ide is. Aztán, amikor
kiment a helyiségből a télapó, mutogatta Bende, hogy hol ült és merre ment. Meg
kellett lesnünk, hogy valóban elment már. Nagyon édes volt. Egy kolleganőmhöz
kéredzkedett fel, aki 28. hetes kismama és akkora pocakja van, hogy szerintem
nekem szülés előtt volt ekkora. Ezért néha le kellett szállítanom a
fiatalembert, hogy ne terheljük már szegény Zsuzsát. Végül hazaindultunk és
itthon elmeséltük apának, hogy mi minden történt velünk. És a nagy bohóckodásba
kétszer be is verte a fejét Bogyó. Először a kanapén vetődött hátra, majd
amikor az apjától elvette a díszpárnát, ülve hátraesett és akkor is koppant. De
kapott gyógyító puszit és mókázhattunk tovább.

Az új játékos tanulásunk most az, hogy kérdezem, hogy mi hol
van rajta és rajtunk és ő mutogatja. Ha kérdezem, hol az orrom, megmutatja, ha
Bende kezét kérdem, azt is, mindent meg tud már mutatni, nagyon aranyos. És
érdekes ez is, mert sokszor el lett mondva, hogy az a kezed, az a füled és hogy
az agya tényleg olyan, mint a szivacs, csak úgy szívja magába az infókat.

Írni akartam még az ősz hajszálaimról is. Érdekes dolog ez
is. Régebben festettem a hajam, nem volt gond, de a házasságkötésünk óta nem
volt festve, csak vágatva. Illetve nemrég egy kis dauert rakattam bele és most
észrevettem elöl pár szálat őszülni. Hát igen, öregszem én is, ez van, hozzá
kell szoknom.

Az elmúlt éjszakákról az írnám, hogy nem voltak valami jók,
remélem most jobbak lesznek. De hogy ismét hozzak egy videót, belinkelem az
altatózenénket. Ezt még akkor tanultam meg, amikor hűtőfürdőzni kellett, mert
lázas volt. Az apja fürdette Bendét, aki olyan fáradt volt, hogy aludt is
közben. De amikor fent volt, akkor ezt énekeltem neki. Mostanra úgy megmaradt
ez a dal, hogy ha este úgy fekszünk le aludni, hogy én még olvasok, de urasága
még nem akaródzik aludni, akkor kb. kétszer-háromszor elénekelem neki a dalt,
majd dúdolom még a dallamot és végül bealszik...