2010

Ma van az év utolsó napja. Furcsa ez, mert szinte most
kezdtük el ezt az évet… 

Egy kis visszaemlékezés: van egy gyönyörű kisfiunk, nekünk a
legszebb. És okos is, nagyon sokat változott januárhoz képest. A kis értelme
egyre jobban bontakozott ki, az agya, mint a szivacs, úgy szívta magába az
újdonságokat. Nagyon sokmindent megért, bár néha szelektív a hallása… Szerencsére
nagyobb baj nélkül vészeltük át az évet, hiszen a kórházban még 2009-ben
voltunk. Remélem ezek után is el tudjuk kerülni. Persze a kis meghűlések,
megfázások nem kerültek el, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. Idén
kezdett el mászni is, meg felülni. Végül egy éves kora előtt el is indult,
azóta meg meg sem áll. A mondás úgy tartja, hogy „kis gyerek kis gond, nagy
gyerek nagy gond”, ebből mi még nem tapasztalunk semmit. Igaz, hogy míg csak az
ágyban feküdt, valamivel könnyebb volt, azután jött egy olyan korszak, amikor
mindig mellette kellett, hogy legyünk, de mostanra megint lehet egy kis teret
hagyni neki, így nekünk is könnyebb valamivel. Gondolom a nagyobb gondok ezek
után jönnek…

A kommunikációja is fejlődik, bár még van egy-két dolog,
amit nem értek, pedig ő csak mondja és néz rám, hogy „na, felfogtad már?”, de
akkor sem tudom, mit szeretne. Viszont év végére szépen ki tudja mondani a
következő szavakat: apa, anya, tata, mama, baba, Bembe, gyere. Rengeteg
állathangot ad ki, köztük a kutya a kedvenc, de tudja utánozni a cicát, a
birkát, a tehenet, a kacsát, a libát, az egeret, a lovat, a halat és még
sorolhatnám.

Nagyon sok csodás pillanatot őrzök az emlékeimben, de van,
amit le is tudtam videózni, ezt néha ide is sikerül hozni.

Ez az év jól telt, remélem az elkövetkező időszak is ilyen
csodás lesz…

Ma vendégeink jönnek, Bende Bogyó Kata barátnője és Alízka
barátnője is, meg persze a szüleik. Már tegnap elkészült a franciasaláta és
tejfölös-gesztenyés-babapiskótás sütemény. Lesz még virsli, illetve most sül a
zöldséges rétes. Vettünk kölyökpezsgőt is, egy picit ihatnak majd a gyerekek
is, illetve a szülők nagy része mostanában nem nagyon alkoholizál, de azért
koccintani mégis fogunk. Igaz, hűl az erkélyen az Asti pezsgő is, hátha valaki
koccint velem is...

Tegnap kipróbáltuk a karácsonyra kapott szánkót is. Venni
akartunk hozzá karfát, de csak egy helyre mentünk és ott drágának találtuk, így
Csongi kiötlötte, hogy az etetőszéket rakja rá, így nem esik le a szánkóról.
Ugyanis kicsit instabil még Bendi, ha ülni kell rajta. De olyan ügyesen
felrakta Csongi a széket, hogy még mögé is fértem a fiunknak és így apa nagy
örömére kettőnket húzhatott. 

Ma már feltakarítottuk a lakást, a levegőn is voltak a fiúk,
most alszik Bendegúz, lehet én is ledőlök egy kicsit, úgy legalább fent tudok
maradni éjfélig. Ezért az utolsó bejegyzésem ebben az évben véget is ért,
találkozunk jövőre!!!