November

Kicsit ritkábban jövök mostanában, azt hiszem, így is marad
egy ideig. Ismét a ritka alkalmak egyike, hogy mindkét csimotám egyszerre
alszik a kiságyában. Bár Bendegúz mostanában előszeretettel hagyná ki a
délutáni pihenőt, mindent kitalál, hogy ne az ágyában maradjon, de végül mindig
én győzök. Igaz, kisebb késéssel alszik, mint a tesó születése előtt, de azért
ágyba kerül. Most is durmol már, pedig kb. öt perce vittem át. És ma előkerült
a bünti szőnyeg is (dadus féle módszer, annyi percre kell odaállítani, ahány
éves). Vagyis egy szőnyeget neveztem ki annak, mert már néha nem lehet vele
bírni. Visszafelesel, nem fogad szót, így a „verés” helyett inkább
szőnyegezünk. Nem akarok erőszakot alkalmazni nála, oké, néha kell a seggre
pacsi, de nem szeretném állandóan ütni, ha valami rosszat csinál. És úgy néz
ki, hatásos is a sarokba állítás. Két napig csak mondtam neki, hogy megy a
bünti szőnyegre, ha nem fogad szót. S bár még nem tudta, hogy mi az, inkább
szót fogadott. Viszont ma már nem halogattam tovább, oda is állítottam. És ott
is maradt, igaz, sírt és panaszkodott, de nem jött el onnan, pedig előtte azt
mondta, hogy elszalad majd. Végül megbeszéltük, hogy miért is kellett oda
állnia. Megsajnáltam szegényt, de muszáj valahogy fegyelmeznem, ezért ilyenkor nem
arra gondolok, hogy keservesen sír, hanem, hogy tanul belőle, biztosan
(legalább is remélem).

Na és azért jó dolgokkal is folytassam. Tegnap olyan szépen
sütött a nap, hogy fogtam a két fiamat és elmentünk sétálni. Hát nem olyan
egyszerű dolog az ám, hogy felöltözök, majd felöltöztetem félig Bendegúzt, majd
teljesen Mersét, aki végül kikerül az ajtó elé a lépcsőházba, végül jön Bendére
a pulcsi, nadrág, kabát, cipő, sál, sapka és végül én is gyors magamra kapom a
kabátot, addigra háromszor leizzadok, de még egy kör hátravan, mert le kell
mennünk a harmadikról. Még szerencse, hogy Bendegúz már ügyesen járkál a
lépcsőn, mondjuk nem jelenti azt, hogy ne kelljen figyelni rá. Na, de sétáltunk
egy kört, elmentünk a játszira, ott találkoztunk Zitus barátnőjével és
anyukájával, meg a nagyijával, a gyerekek játszottak egyet, majd hazajöttünk.
És hát Bendegúz észrevett egy futóbiciklit a tárolóban. Ami persze az övé volt,
csak ezt ő nem tudta. Mivel vissza kellett adni a szomszédoknak a bicajt, ezért
vettünk helyette egy másikat, amit először karácsonyra szántunk, de végül
mikulásra adtuk oda. Igen, már meg is kapta. Mivel úgysem tudja még, hogy
pontosan mikor jön a mikulás, hát hozzánk már jött. És mivel úgy tudta, hogy a
tárolóban levő futóbicaj az nem az övé, volt is meglepetés, mikor az apja
felhozta és odaállította a cipőkhöz (nem fért el a csizmájába). Egyből ment is
egy kört vele a lakásban, majd lementek még tegnap délután és kerültek a
környéken is. Nagyon ügyesen tud már biciklizni, egyensúlyozni.

És hát jön a mikulás, a kedvenc nagy ünnepe, imádja a
télapót, már fel is hoztuk az ablakba a díszt, meg a kültéri mikulást is, ami
jelenleg a szobában világít. A dalokat is énekeljük, szóval készülünk nagyon!
Most szombaton Csongi cégéhez látogat el a mikulás, lesz egy kis műsor is egy
bábszínházban, sajnos én idén kihagyom (tavaly én is voltam), de jövőre majd
Mersével együtt megyünk! Aztán jövőhéten szerdán meg az én cégemhez látogat el
a télapó, szóval lesz műsor rendesen.

A beszédéről is írok, mert néha olyan szöveget levág,
imádom. Pl. este mondja, hogy ő melyik könyvet szeretné olvasni: „ezt
gondoltam”, de ezt mondja akkor is, ha kapcsolgatom a tv-t és nem olyan műsor
van benne, amit ő szeretne: „nem ezt gondoltam”. Aztán imádom, mikor minden
kérés nélkül odajön és mondja, hogy „szeretlek”, ilyenkor elfelejtek minden
rosszat, amit addig művelt. De bocsánatot is tud kérni. És a kedvenc
mesekönyveit már kívülről fújja, a mondókásnál mondja a mondókákat, a többinél
meg befejezi a mondatot. Nagyon ügyes és okos már. Olyan furcsa is, hogy nemrég
még olyan kis csöpp volt, mint most Merse és tessék, egy kész nagyfiunk van
már.

 Merse is cseperedik rendesen, pénteken mértük, 4810gramm
volt (akkor volt 3 hete, hogy 4050grammal hoztuk ki a kórházból). Csütörtökön
megyünk hallás vizsgálatra, mert születése után nem tudták megvizsgálni.
Valószínűleg magzatvizes volt még a hallójárat. Remélem azért, hogy nem lesz
gond, én látom, hogy felrezdül egy-két Bende üvöltésre, de majd a műszerek
többet mondanak. És aznap délután megyünk az egy hós státuszra is. Csongi
szabin lesz, hogy el tudjon jönni velünk délelőtt, délután meg, míg Bendegúz
alszik, addig én lekocogok a dokihoz Mersével. Ez a rossz az egészben, hogy
14-16 között van tanácsadás és hát olyankor Bendegúz alszik, tehát muszáj így
megoldanunk. A következő már jövőre lesz, akkor elkezdjük felvenni a kötelező
oltásokat is. 

Morcikám:

És ahogy anno Bendegúz is nagyon szeretett aludni: 

A testvéri szeretet, mert imádja puszilgatni a tesókáját: 

Helyzetjelentés

 Ritka pillanatok egyike, hogy mindkét fiú alszik. Igaz,
Merse már nyögdécsel, de még mindig elvan a kiságyában. Bendegúz pedig az
apjával kezdett aludni a nagyágyban, ahonnan már Csongi meglógott, úgyhogy a
két kisfiunk húzza már csak a lóbőrt. Mire befejezem az írást, tuti fel is
ébrednek. Szóval próbálok gyors lenni. Nem sok változás történt az életünkben.
Még mindig van segítségem, igaz, már csak holnapig, szóval hétfőtől leszek én
egyedül a két gyerekkel. Hát kíváncsi vagyok, hogy vesszük majd az akadályokat.
Csongi csütörtöktől már dolgozott, de anyukám itt volt tegnap estig, úgyhogy
Bendegúz szórakoztatva volt. Ez nagyon fog hiányozni Bendének és nekem is, hogy
legalább ő legyen szórakoztatva. De majd próbálok sokat játszani vele, az
ebédet egyelőre rendelni fogjuk, de hamarosan elkezdek majd én is főzőcskézni.
Illetve néha kell is majd, mert csak egy menüt rendeltem. A levegőztetéstől
tartok még egy kicsit, vagyis inkább az öltözéstől. Mire felöltöztetem magam,
meg Bendét és még Mersét is, tuti le is izzadunk, úgyhogy valami rendszert kell
még találnom. Remélem Bendegúz segítőkész lesz és nem akkor fog ellentmondani.
Egyelőre most még kétemberes volt ez a művelet, de jövőhéttől egyedül megyek
velük. Azt már eldöntöttem, hogy ebéd előtt megyünk, valamikor délelőtt, mert
így Merse is tud aludni, illetve ha Bendegúz sokat alszik ebéd után, akkor már
nem sötétben megyünk le. Amúgy meg Mersével nincs még napirendünk, szopizik
igény szerint, szerencsére már 90-100-akat is megeszik. Hízik is, szerdán
mértük fürdetés előtt és 4380 grammot mutatott a mérleg. Ugye 4250-el született
és 4 naposan 4050-en jöttünk haza a kórházból. 16 naposan mértük itthon.
Eleinte féltem, hogy nem indul be az anyatej, de úgy érzem és remélem is, hogy
itt sem lesz gond majd a szoptatással. Remélem, hogy Mersét is legalább egy
éves koráig, vagy másfél éves koráig tudom majd szoptatni. 

December 1-jén megyünk az egy hós kontrollra, illetve még
aznap délelőtt megcsinálják a hallásvizsgálatot, ami nem sikerült újszülött
korában. Remélem, minden rendben lesz.

Egy hete már fent voltak Kati mamáék, jött a dédi is, aztán
voltak már Laci tatáék is, jött a másik dédimama is, illetve már volt egy
baráti házaspár is, ahol december közepén érkezik majd a kislányuk. Illetve
anyukám volt fent két napot, szóval elvoltunk.

Én jó egy hete már nagyon jól érzem magam, legalábbis semmi
bajom sincs. Furcsa is, mert Bendegúz születése után ilyenkor szerintem még
igencsak éreztem a gátmetszés utóhatásait és hát most egy „kicsivel” nagyobb
gyereket hoztam a világra. Na, mindegy, végülis örülök ennek…

És akkor hozok pár képet:

Itt éppen nézelődik:

Alszik és szépül (olyan békés ilyenkor):

Bátyóka babakocsit tologat (szinte rohan vele):

Forgót nézi:

Mókusfej, mert mást nem tudok ráírni:

Születés történet

Október utolsó hétvégéjén ugye Bendegúz a nagyszülőknél
aludt, vasárnap este értek fel. Furcsa volt nélküle tölteni egy éjszakát és ha
tudtam volna, hogy onnantól többet is külön fogok tölteni…. Nagyon úgy nézett
ki, hogy pocaklakó nem kíváncsi még a külvilágra, mert igencsak jól érezte
magát. Aztán vasárnap este tv nézés közben éreztem, hogy mintha
rendszereződnének a fájások, de elég enyhék voltak, így lefeküdtem aludni. Fél
éjfélkor végül csak elkezdtem mérni az időt és akkor már öt perces fájásokat
mértem. Szóltam Csonginak, hogy jöjjön és pihenjen (tv-zett még), mert
szerintem hamarosan indulhatunk a kórházba. Végül a pihenés kb. negyed óráig
tartott, mert megbeszéltük, hogy bemegyünk a kórházba. Mondjuk át kellett
rágnom magam a kérdésem, mert ünnepi rend volt, így ha már ott vagyunk, akkor
engem bent is tartanak, de lévén, hogy másnap töltöttem a 40 hetet, gondoltam,
lehet, mégis itt van az idő. Éjfélkor indultunk és fél egykor értünk fel a
szülészet ajtajához. Persze az autóban is vártam még egy fájást, meg a négy
emelet „megmászása” után a szülészet előtt is, mert még akkor sem hittem el,
hogy ez a szülés előjele lehet. Valahogy úgy gondoltam, hogy olyan lesz, mint
Bendével, szivárog a magzatvíz, rendszeres fájások, majd szülés. Mielőtt
becsengetnénk, kijön egy nővérke, így már indultam is az utamra. Először csak
én mehettem be, lepakoltam, átöltöztem, felvették az adataimat, az ügyeletes
orvos megvizsgált. Bő 2 ujjnyira vagyok már nyitva, a magzatvizet is megnézik,
ami sajnos nem tiszta. Az ügyeletes orvos felhívja a dokimat, aki kettő óra
előtt érkezik. Addig engem és a babát figyelik az NST-n, baba szívhangja
rendben, fájások rendszeresek, a szülésznő szerint hamarosan megszületik a
baba. Csongit is behívják, így kettő óra előtt már mindketten a szülőszobában
vagyunk, amikor jön a dokim. Ő is megvizsgál, már bő 3 ujjnyira voltam nyitva,
így megrepesztette a burkot. Sajnos belekakilt a pocaklakó a magzatvízbe.
Innentől kezdve viszont felgyorsultak az események, jöttek a két perces
fájások, amik már igencsak fájdalmasak voltak és egy percig tartottak. Végig a
hátamon kellett, hogy feküdjek és amikor már nem bírtam, oldalra feküdtem. Még
viccelődünk a szülésznővel, hogy fél háromra már babát szeretnék, ez kb. negyed
háromkor volt. Kb. 6-7 rendszeres kétperces fájás után érzem a tolófájást,
persze épp oldalt feküdtem, így még vissza kellett vánszorognom a hátamra.
Sajnos az aranyeremet is éreztem és már tudtam, hogy ezt a szülést sem úszom
meg anélkül, hogy ne legyek ezekkel gazdagabb. A fájások között pihentem és
próbáltam lazítani, bár nem sok időm maradt a két fájás között. Végül a
fájáskor én is felkiáltok, de rám szólnak, hogy ne kiabáljak (pedig nem is
kiabáltam, csak óóóó-ztam), így próbálok csendben tovább vajúdni. Kb. 3-4
tolófájás után érzem, hogy már itt az idő és a következő fájásnál már kint
lesz. Persze nem tudtam, hogy egy kis óriásbébi lakozik a pocakban. Végül az
első tolófájásra kibújik a buksi, majd a következő fájáskor az egész kis teste
is. Felülhettem és megnézhettem, nem is tűnt hatalmasnak, egyszerűen csodaszép
volt még úgy mázkosan is. És pontosan fél háromkor meg is érkezett.
Megtisztítják a száját, ezután megkaptam a mellkasomra. Ez sajnos Bendegúznál
nem volt meg, de most olyan jól esett, hogy odarakták. Egy kicsit szörcsögve
vette a levegőt, így gyorsan el is vitték a vizsgálatokra. Addig én még tovább
szenvedhetek, mert a méhlepény születése is hátravan. A szülésznő megmutatja,
hogy miben élt eddig Merse Manó. Majd a doki befejezi a műveletet a varrással
és tisztítással. Persze közben kapok infúziót is, így a szülésznő a bal karomba
keresi a vénát, a másik nővér a jobbomon keresi, a doki meg éppen „takarít”,
így ez az érzés nem volt olyan kellemes. Végül megkapom a méhösszehúzó
folyadékot is, a doki is befejezi a munkáját és mehetünk a megfigyelőbe. Negyed
négy előtt érkeztünk oda, sajnos Mersét nem tudták kihozni, mert nyelt a
magzatvízből, ami szennyezett volt, így inkább megfigyelés alatt tartották.
Mikor hozták a hírt, hogy 4250
gramm és 52 cm-es lett a kis manó, visszakérdeztem, hogy
mennyi? Nem is gondoltam volna, bár október 18-án már az uh is 3900 fölött
mért, de akkor megnyugtattak, hogy csak a fej átmérője miatt lett annyi. Hát,
így utólag egy kicsivel volt nehezebb a szülés, mint Bendegúznál. Ami viszont
jobban fájt, az az aranyerem, mert rendesen kijött megint, mondjuk számítottam
is rá, de ha az nem lett volna, lehet, hogy még fittebb is lettem volna, mint
az első szülésnél. Reggel ötkor mehettem ki a baba-mama szobába, elfoglaltam a
négy ágyas szobában az egyik ágyat és délben kaptam meg először Mersét. A
szopizások szerencsére jól mentek, bár volt olyan alkalom, hogy nem szopizott,
helyette felböfögte a tápszert, amit adtak neki. Itthon már csak szopizás van,
egyelőre sűrűn cicire kerül, hogy serkentsem a tejet. Viszont az ünnepi rend
miatt csak szerdán tudtam orvossal beszélni és amiatt, hogy elkezdtek nála egy
antibiotikum kúrát, nem kaphattam meg a romin-ing szobába. Pedig most is nagyon
készültem rá (Bendét se kaptam ki).

A zárójelentésen volt pár dolog feltüntetve, így most azt is
megosztom. A magzatvíz nyelés miatt jelenleg antibiotikumot kell kapni még
szerdáig Mersének, de a véreredmény azt mutatta ki, hogy a hazahozás napján már
javulófélben van. Igazából ezért maradtunk bent még egy napot, így őt sem
hozhattam haza aznap, mint ahogy ki szokták adni az újszülötteket. A homlokán
és tarkóján lévő tűzfolt-lazacfolt is el fog múlni, ezzel voltunk uh-n is,
negatív lett szerencsére. A heréjén vízsérv alakult ki, de ez is el fog múlni,
nincs vele teendő, csak ha nagyobbodna, vagy elkékülne. A születéskor eltörött
a jobb kulcscsontja, erre kell odafigyelni egy picit, amikor öltöztetjük, mert
a jobb karjával kell kezdeni az öltöztetést. Ez is javulófélben volt már,
amikor eljöttünk a kórházból. Annak idején Csonginak és nekem is eltörött a
kulcscsontunk, bár minket akkor még kötöztek, most nem kell. Illetve a torkán
van egy afta szerűség, egyelőre ezzel sem kell foglalkozni, ezek mind meg
fognak gyógyulni. A születéskori apgar-ja 10/10-es lett.

Bendegúztól jó pár napig külön voltam, végül nem jött be
„látogatni”, mert itthon volt vele mindig valaki (mama, nagynéni) és igazából
én nem is hiányoztam neki. Nekem annál inkább. Egyszer beszéltünk telefonon,
ahogy meghallotta a hangom, mondta, hogy „anya, kibújt tesó a pocakból?”.
Aranyos volt nagyon. Persze azóta is szereti és puszilgatja tesót, oda is kell
figyelni rá, mert néha erőteljesebben is hozzányúlna, mint kéne. Most szokjuk
egymást, így négyen, még Csongi másfél hétig szabadságon van, hogy azután
milyen lesz itthon a két gyerkőccel, még kérdéses, de majd megbirkózunk ezzel a
feladattal is.

És hogy számomra még egy örömhírt hozzak, ugye Mersével +9kg
jött fel rám, köszönhetően a cukordiétának. És jelenleg -12,5kg-nál tartok,
tehát bőven lement a kiindulási ponthoz képest is a súlyom. Igaz, még így is
van rajtam plusz, de ezek után majd azon leszek, hogy szépen lassan az is
lemenjen.  Szerencsére Merse vércukor
szintje rendben van, ezzel teendő nincsen.

Nem hinném, hogy nagyon sűrűn jönnék mostanában, ezt a
történetet is már napok óta szerettem volna hozni. Fényképeket majd töltök fel,
egyelőre most még egy kórházas képet hozok az új kis családtagunkról: