Bendegúz szerelmei...

A minap jöttünk hazafele az oviból és egyszer csak mondja Bendegúz, hogy
"Anya, szeretlek", majd egy kis csönd után megszólal, "várjunk csak anya, akkor mostmár öt szerelmem van!"
Én belül kezdek örülni, erre elkezd számolni: "Zsófi, Hajni dadus, Erika néni, Edó néni".
Mondom neki, hogy de hát ez csak négy!
"Megszámolom megint: Zsófi, Hajni dadus, Erika néni, Edó néni. Tényleg csak négy, akkor csak négyet akartam mondani..."
Én meg elszontyolodtam, mert már azt hittem, hogy én vagyok az ötödik...

De nem keseredek el, hiszen nekem napközben is bármikor képes azt  mondani, hogy "Anya, szeretlek!"

Telnek a napok, telnek.

Itt a hideg, a tél szele is megérint már. Már előkerülnek a kesztyűk, vastag rucik. Reggelente már igencsak fázunk, ahogy megyünk a fiúk dolgozójába. Hamarosan a havazás is megérkezik. Egy kicsit mi is rásegítünk a téli varázslatra, a lépcsőfordulót már feldíszítettük a mászó mikulásokkal. Hétvégén a kinti fenyőfa is megkapja a fényfüzért. Előkerült az adventi koszorú is. A fiúk már nagyon várják a télapót és persze a karácsonyt is. Lesz pár mikulásos ünnepség, ahova elmegyünk. Karácsonykor pedig most mi kelünk útra és megyünk körbelátogatni a családokat.

Sok változás nincs felénk. Merse szerencsésen kigyógyult a szájfertőzésből. Bercel és Bendegúz nem kapta el, ahogy mi sem. Azóta eltelt pár hét is és úgy néz ki, most kezdenek lebetegedni először. Bendegúznak az orra folyik, Merse köhög. Bercel is taknyos egy kicsit. Egyenlőre szedik a vitaminokat, reméljük sokat segít majd.

Bendegúznak új szemüvege lett. Mivel az első szemüvegben már az első napon sikerült elesnie, akkor lehorzsolta a lencsét, amit cserélni is kellett végül, de az egyik szára is elhajlott. Na, azóta el is tört. Megjavították, de végül újra eltört, ezért most Csongi megragasztotta. Olyan sebtapasz ragasztóval. Célnak megfelel. Viszont, ahol javították, ott találtunk egy zöld, szilikon keretet. Na, fel is próbálta egyből, tetszett is neki. Aztán megbeszéltük, hogy a kis spórolt pénzét beáldozza és lesz egy pótszemüveg. Megvettük, végül rakattunk bele új keretet is. El is ment már vele az oviba, hogy megmutassa a kis ovis társaknak, de ez az ünneplős szemüvege lesz. Ez van, ilyennek is lenni kell, ha már nem olcsó mulatságról beszélgetünk (több tízezerre rúg már az összeg). Készített magáról egy képet, ez az új szemcsi: 

Aztán fájdogált megint a lába neki, a szokásos. A lábszár, a vádlinál, néha  a térdénél. Egyik nap bicegve ment oviba. Gondoltam kiveszem délután és elviszem a dokihoz, hátha kapunk beutalót a röntgenre. Na, oda nem, de az ortopédiára igen. Kaptunk is időpontot, január 5-re. A gyereknek most fáj a lába, akkor most mi a szösz van? Igen, végül kerestünk egy magándokit. Bár akkor elmúlt a lábfájása, de 4 nap múlva megint előjött, ezért is mentünk magánba. Ott kaptunk időpontot röntgenre, ez pár nap múlva lett esedékes. Már a röntgen előtt kiderült, hogy a jobb lába rövidebb egy picit, de a röntgenen végül ez simán látszott, a boka csontjánál legalábbis. Szerencsére más elváltozás nincs. Kaptunk receptet, saját cipő kiváltásra, ovis szandit csináltatunk, illetve vettünk egy sarok emelőt, ami megemeli a rövidebb lábát a cipőben. Most még azt használja a sarokdöntős cipő mellett. Hát ilyen dolgok vannak Bendegúzzal. A lábfájás pedig a növekedéssel tudható be, mivel bizonyos időközönként jön elő, valószínűleg akkor nyúlik a csontja és ezt érzi meg.

Mersének most a köhögése egy kicsit mélyről jövő, olyan krupposnak hallatszik, de szerencsére nagyon keveset köhög, ezért bízom benne, hogy nem lesz komolyabb roham. Egyre többet magyaráz, néha nagyon vicceset is mond, sajnálom, hogy nem tudom egyből leírni, aztán meg már elfelejtem. A bölcsit imádja, megtalálta a szerelmét is, Réka személyében (Zsófi kishúga, Zsófi meg ugye Bendegúz szerelme már ovi kezdete óta, igaz, idén ősszel megállapította Bende, hogy Zsófi már nem szereti, ezért kinézett magának egy másik kislányt, Tamarát, de a napokban mégis visszatért Zsófihoz). Szóval Merse jól eljátszik most a kis csoporttársaival, Botonddal, Lucával, Rékával. Kicsit sajnálom is, hogy lassan vége szakad ennek az időszaknak, mert januártól Ő is ovis lesz. Mennek együtt majd Bendegúzzal. Már várja is, bár néha van pár nap, amikor mondja, hogy mégsem akar menni. Hát remélem, jól fogja viselni a váltást.

Bercel kis zsivány, a legzsiványabb lesz hármójuk közül. Még szerencse, hogy ha babakocsiban van, akkor jó gyerek. Mindenki mondja is, hogy milyen nyugodt. Aztán itthon, na itthon kibújik a szög a zsákból. De rendesen. Ha nem úgy van, ahogy a fiatalember szeretné, akkor ordít, harap, hisztizik. Állandóan megy a nagyok után, mindig segíteni akar nekik, persze ez néha balul sül el, mert pl. a legot rombolja. Bendegúz pedig szépen felépítette. Most kezdett el magától kanalazni, persze csak a szilárdabb kaját kapja így. Mondjuk ma próbálkoztunk a levessel is, hát nem sok sikerrel. Bár a tányért nem kapja meg maga elé, hanem én rakom a kanálba a kaját és úgy teszi ő a szájába. Neki most egy kicsit folyik az orra, szerencsére nincs több. Voltunk vérvételen, megnézettük a vasat, még mindig szedni kell neki, bár most ebbe a taknyos időbe nem adom. Viszont leírom, hogy ismét egy hős volt vérvételkor. Egy hangja nem volt, mikor levették a vért. Nagyon ügyes kiskrapek.

Pár kép róluk: 

Dejavu

Ugyebár múlthéten volt a két szülinap. Bercelnek hétfőn, pénteken pedig Mersének, akinek már előtte nap fájt a foga. Vagyis azt gondoltuk, hogy az fáj neki. A szülinapi tortából még tudott enni, de másnap reggel már a reggeliző pehelynél nyavalygott, hogy fáj a szája. Belenéztünk és láttuk, hogy pöttyösödik. Mivel indulni akartunk a szülőkhöz, így pihenhettünk egy kicsit, ugyanis megvártuk a dokit, aki 10:30-tól rendelt. A doki megállapította, hogy vírusos szájfertőzése van, vannak már bevérzett pöttyei is. Egyenlőre nem ad antibiotikumot, de ha átmenne bakteriálisba, akkor muszáj lesz azt is adni neki. Hétfőre rendelt vissza.
Mit se írjak, kellemesen telt így a hétvége, Merse hisztis volt, enni alig tudott, inni is keveset, csak a kakaóját itta. Kenegettük a száját, fújtuk tantum verdével és vigasztaltuk, mikor nyafogósabb volt. És hogy miért is van dejavu érzésem? Hát Bendegúz 2-ik szülinapja is így telt. A szülinapi tortákból, amit a nagyik készítettek (három helyen) szinte sehol sem ettek (mármint a szülinaposok, a család többi tagja igen :-) )...
Azóta már jobban van, a dokinál voltunk hétfőn, szerencsére múlóban vannak a pöttyök is, de mivel még fertőző, kiírta egész hétre a bölcsiből. Így most két gyermekem van itthon. Bendegúz a múlthéten volt az őszi szünetben itthon, most meg Merse. Bercelen még nem látom, hogy pöttyösödne a szája, de elképzelhető, hogy elkapta Ő is, hiszen nagy a testvéri szeretet/puszilgatás, meg éppen ivott is a Merse flakonjából, szóval nem kizárt, hogy ezután még Bercivel is mehetek a dokihoz.
Ezt leszámítva jól telt a szülinap, az idő is szép volt, szép őszies. A temetőbe is ki tudtunk menni mécsest gyújtani. Mondjuk itt volt egy kis nyafogás Merse részéről, mert vinnem kellett nekem a nyakamban és hát mikor a temetőben nem akartam vinni, szerettem volna, ha sétál, hát volt sírás. Néztek is, de hát ez van. Kellett nekünk nyűgös gyerekkel elindulni, ugye?
Pár képet hozok:
Kellett Bendegúz segítsége is, hogy elfújják a gyertyákat (főleg Mersénél, bár az ő gyertyáit levettük a tortáról és úgy lett elfújva):

Itt látszik azért Mersén, hogy nem a legjobb a kedve:

Sajnos Laci tatáéknál nem sikerült szemből képet készíteni, de azért látszik a torta:

Merse pedig épp elnézett, ahogy apja fényképezte...

És hogy milyen jól eltalálták a nagyik a gyerekek kedvenceit... Merse imádja a csokis tortát, Bercinek pedig gesztenyés készült (ahogy nálunk is), finom volt mindenütt :-)

Jókedvű szülinapos:

Szülinap...

Ismét... Igen-igen, október végén is dupla szülinapot ünneplünk (27 Bercel, 31 Merse), ahogy júliusban is (10 Csongi, 11 Bendegúz) és még mielőtt rákérdeznél, nem-nem, nem tervezünk több gyereket, hogy valaki velem is ünnepeljen januárban....

Egy éves :-)

Tegnap nosztalgiáztam egy kicsit, s bár halványult a múlt, mégis meg tudtam nézni, mi is volt egy évvel ezelőtt ilyenkor ...
Ahogy sétáltunk hazafele a bölcsiből, akkor azokban a percekben töltötte be az első évét a legkisebb kisfiunk. És hogy tavaly ilyenkor nem gondoltam, mi lesz ilyenkor (hogy már a kicsi is sétálgat), most egy kicsit előre gondoltam és elképzeltem, milyen lesz egy év múlva.
Olyan hihetetlen, hogy az első pár évben fejlődnek a legtöbbet és leggyorsabban. A kis cserebogaraink, milyenek voltak szülés után (szerintem mi vagyunk azok a szülők, akik szülés után nem sokkal nem látták szépnek a gyerekeiket, de aztán egyik napról a másikra úgy megszépültek, hogy csak na). Bercelnek is készülni fog a videó, ahogy a nagyoknak is, csak már időhiányban szenvedek és eddig csak a képek összeválogatásáig jutottam. A héten lesz még egy szülinaposunk is, Merse pénteken lesz három éves. Ma még bölcsibe van, vittem muffinokat (tavaly éppen beteg volt és nem volt azon a héten bölcsiben), holnap már itthon marad. Menni kell az egy éves és három éves stáusz vizsgálatra és mivel ott eltelik az idő, nem viszem már utána (fél 10-től van doki, előtte már nem viszem bölcsibe, utána meg már nincs értelme). Csütörtökön sem viszem már, itthon marad. Aznap fogjuk mi itthon megünnepelni az Ő szülinapját, bemegyünk a városba is és akkor vesszük meg az ajándékokat. Bár a tortát várja már nagyon (lovas torta legyen és csokis ízű), remélem örülni fog neki.
Bendegúz a héten itthon van, neki őszi szünete van. Segített nekem tegnap is a torta készítésben, meg ma is vigyázott egy kicsit a kistesóra. Kicsit tartok a következő napoktól, mert Merse és Bendegúz mindig veszekszik, de majd eltelik valahogy...

Még pár nap....

Még pár nap és szülinapokat ünneplünk! Hétfőn, 27-én Bercelét, pénteken, 31-én pedig Merséét. Persze Bendegúz is egyből már azt tervezgeti, milyen tortát szeretne :-D
Olyan furcsa és persze jó is, hogy így telik az idő. Emlékszem, tavaly ilyenkor már nagyon szerettem volna szülni, de féltem is, hogy mi lesz majd. Aztán persze a dokim javaslatára 27-én mégis megindították, aminek már nagyon örülök, mert ugye a köldökzsinór már szépen rá volt tekeredve a nyakára. Ha kivárjuk még azt a két hetet, nem is tudom, mi lett volna....
A kis csendes, nyugodt kisfiúból mára már egy kis akaratos, kis vagány csávó lett. Nem hagyja magát, ha valamit szeretne, azt el is éri. Én persze sokszor felveszem az ölembe, mert nekem állandóan nyavalyog valamiért és a fülem már nem bírja. A kezem meg mondjuk a súlyától lesz ki. Na, mindegy is, ezek az évek úgyis olyan gyorsan tovaszállnak, hiszen már látom azon is, hogy Bendegúz milyen nagyfiú. Meg Merse is. Aki most olyan kis bújós lett. Ő is egy kis akaratos (látszik, hogy a két kicsi a skorpió csillagjegyben született), néha úgy be tud hisztizni dolgokon, hogy ihaj-csuhaj. De hát így szép az Élet.
Most épp csend van, a kicsik alszanak, az apjuk is, a nagy meg egy filmet néz. Olyan borongós az idő, esik az eső, hogy az udvarra sem tudunk kimenni. Az embernek a kedve is olyan, amilyen. Hiába, itt az ősz, sőt, lassan a tél is. Csak furcsa, hogy egy hete még huszonfokok voltak, most meg így lehűlt a levegő.... Ezt nem fogom megszokni a szülinapokban, tavaly is szép idő volt, míg bent voltam a kórházban, aztán ahogy hazakerültünk, szomorkás, borongós lett... Mondjuk legalább a szülinapok felvidítanak (mert engem lehangol ez az időjárás).
Amúgy mindenki jól van, eddig csak egy hetet hiányoztak az oviból/bölcsiből a fiúk. Jövőhéten őszi szünet lesz, de csak Merse fog menni a bölcsibe. Illetve ő valószínűleg januártól ovis lesz. Már várja, Bendegúz is. Nekem meg majd furcsa lesz, hogy reggel és délután csak egy helyre kell menjek értük (mondjuk nincs nagy távolság itt falun belül). Az utolsó évemet töltöm én is itthon, hiszen jövőre Bercel is kezdi majd a bölcsit, ha minden igaz. Ez is furcsa (mármint tudni azt, hogy vége az itthoni gyerekes éveknek, mehetek vissza én is a mókuskerékbe), de hát ez az Élet rendje. Biztos nem lesz egyszerű, de még odébb van, nem is gondolkozom ezen.
Szóval vasárnap süthetem az első szülinapi tortáját a kis csibésznek...

2014.10.17

El vagyok maradva....
Szerencsére nem betegek a fiúk, eddig csak egy hetet hiányoztak, azóta ugyan volt egy kis orrfolyás és köhögés, de olyannyira csekély mértékben, hogy azzal még mehettek közösségbe.
Viszont tele vannak szúnyogcsípéssel. Hmm, lassan november lesz és mi már délután nem tudunk kint lenni a szabadban, mert csak úgy jönnek és marnak ezek a dögök. Sőt, már délelőtt is kerülgetnek minket. Látszik is a fiúkon, tele vannak csípéssel. Mondjuk mostmár mondják a lehűlést, úgyhogy valószínűleg szúnyogmentesek leszünk, igaz, a kinti levegőzés is korlátozott lesz. Na, mindegy.
Amióta nem írtam, sokminden történt. Bercel már megy, sétál. Mindenhova menne. Reggel nem is tetszik neki, hogy egyből babakocsiba rakom és úgy megyünk az oviba és bölcsibe, de úgy gondolom, hogyha sétálnánk, akkor sosem érnénk oda. No és a reggeli indulások sem zökkenőmentesek még, mindig úgy érzem, hogy elkésünk, aztán mindig odaérünk időben. Bercel még kettőt alszik napközben (jó esetben), egy nagyobbat délelőtt és egy nagyobbat délután. Ha itthon vannak a  nagyok, akkor ez borul. Vagy pl. tegnap is borult, mert az ovis csoporttal elmentünk a dadus nénihez kemencében kenyérlángost sütni. Nos, úgy gondolta a kisfiam, hogy Ő biza nem alszik, inkább megy a nagyok után-közé. Aztán hazafele aludt be, ebéd előtt. Majd már késő délután volt, mire a második alvása jött el, de már fürdésig nem bírta ki, úgyhogy este nem aludt a legjobban.

Bendegúz ügyes nagyfiú, jár focira az oviban, már volt egy tornájuk a szomszédos faluban. Nagyon élvezték, örültek minden gólnak, ha rúgták, ha kapták. Nem hiába, két foglalkozás után mentek focizni. De nagyon ügyesek voltak, ki is fáradtak. És szemüveges lett, kis okos feje van most :-)

Persze első alkalommal, ahogy mentünk az oviba, elesett és lehorzsolta a lencséjét, úgyhogy azóta kiváltottuk már a  másikat is. Remélem azért nem kell havonta cserélni, mert akkor a gatyánk is rámegy...
Szeret az oviban lenni, bár néha még mondja, hogy holnap milyen nap is van, nem is megy oviba, aztán reggelre megjön a kedve szerencsére. Sok programon vannak, ma épp mentek a városba vasút kiállításra. Biztos tele lesz élményekkel.
Merse pedig az utolsó évét kezdte a bölcsiben, mondjuk tavaly meg az első éve volt. Tegnap volt szülői, úgy néz ki, hogy lehet, évközben is átkerülhet az oviba. Ez számukra jó hír, mert mindig mondja a bátyja, hogy Merse, gyere velem az oviba. Meg majd én vigyázok rád, Merse meg már menne. Szóval kedv az van, a bölcsiben a csoportban Ő a legidősebb, nagyon ügyes, aranyos kisfiú, imád oda járni, remélem az ovival is így lesz!

Ők hárman néha nagyon rosszcsontok. Bercelnek is kezd már kibontakozni az akarata, eddig csendes szemlélő volt, most már "kinyílt a csipája". Megmondja, ha valami nem tetszik neki. Legozni imádnak (duplo), bár a nagyok építenek, Bercel meg rombol, de azért elvannak. Autóznak is, meg hát mindig megy a nagyok senekébe, ha átmennek a másik szobába, egyből feláll és megy utánuk....

Egy őszi csütörtöki nap

Egy kis nyugi, csend, csak a zene szól. A nagyok a "dolgozójukban", a legkisebb meg alszik édesdeden. Persze ilyenkor van az, hogy tuti hamarabb ébred, mint én számítok rá. Mindegy, elkezdek írogatni, aztán eljutok addig, ameddig tudok...
A legfontosabb dolog talán az, hogy Bercel is elindult. Már nem csak feláll és megáll mindenhol, hanem az első pár lépések után már szépen sétál ide-oda. Ahol tud, feláll, majd folytatja az útját két lábon.
Szeptember 11-én indult el, mondhatni 10,5 hónaposan. Bendegúz 11,5 hónaposan, Merse 10 hónaposan indult el. De hogy én nem gondoltam volna még pár hónapja ezt, az is biztos. Fél évesen még csak hanyatt fekve nézelődött, semmi kedve nem volt ide-oda forogni, aztán meg hipp-hopp mindent be akart pótolni, nem akart lemaradni semmiről és mostmár megy is....

Múlthéten itthon voltak, két hét ovi/bölcsi után betegszabira kerültek. Köhögtek. Mind. Még előtte héten vasárnap elkezdték, legalábbis Bendegúz és Bercel. Merse pedig vasárnap éjszaka, hétfő hajnalban. Így nem vittem őket a közösségbe, helyette a dokinál húztunk sorszámot. Mersénél olyannyira kijött a köhögés, hogy már sípolva kezdett köhögni, kezdett kruppos lenni. Ezért kapott hörgőtágítót, ami meg a pulzusát nyomta fel az egekbe, így kérdéses volt, hogy megyünk-e hétfő este még ügyeletre, kórházba, vagy megvárjuk, hogy kicsit megnyugodjon a szervezete. Azon a héten mindennap mentünk kontrollra vele a gyerekdokihoz. Aztán Ő továbbküldött először röntgentre, ahol kiderült, hogy enyhe tüdőgyulladása is van. Aztán másnap meg vérvételre, ahol meg az derült ki, hogy szerencsére nincs nagyobb gyulladás a szervezetében. Az antibiotikum hatott és a köhögés el is múlt, mostanra kezdenek letaknyosodni. Csak, hogy szép legyen az Élet! Még nem vészes egyiknél sem, kapják a vitaminokat, remélem helyre rázódnak.
Tegnap Bendegúzék szüretelni voltak az ovival. Volt élmény rendesen. Tetszett nekik, az elmondása alapján. Bár neki tetszik minden szerintem az oviban, bár ritkán mostmár, de vannak még nyűgös reggeleink, mert nem akar menni oviba. A reggeli ébredés-elindulás néha kész katasztrófa. Minden este megfogadom, hogy türelmesebb leszek velük reggel, de a felkeltésnél már kihúzzák a gyufát. Még lustálkodni szeretnének persze, aztán a reggelivel is el vagyunk késve és aztán még kitalálják, hogy mégse az oviba menjünk először, hanem a bölcsibe.... Az oviba 8-ig be kell érni. Ezért van az, hogy ha fél 8 után indulunk neki, akkor az ovi az első utunk. Na, ma 7:25-kor el tudtunk indulni, úgyhogy irány először a bölcsi. Persze minden faágat megvizsgáltak, aztán tetszett nekik, hogy látszik a leheletük, aztán még megnézték Bogáncsot és Frodót (mi neveztük el a kutyákat), meg-megálltak itt-ott és én csak csigalépésben haladtam. Végül csak beértünk 8-ra az oviba is. Húúúú (gondolom nem vennék le a fejem, ha később mennénk 5-10 perccel, de én pl. nem szeretek sehonnan sem késni, ezt próbálom tanítani a fiúknak is, több-kevesebb sikerrel).
Szóval a reggeli hercehurca általában Bendegúz miatt húzódik. Nem olyan, mint én. Ha ébredni kell, akkor kipattanok az ágyból és öltözködöm, készülődöm, haladok. Bendegúz nem ilyen. Ő még lustálkodik, fetreng, alig akar nekiindulni öltözködni, mosdani. A cipő, kabát felvételnél is rá kell várni (én még közben intézem Bercelt, Mersét és magam is), a végén már neki is segítek, csak hogy haladjunk. Aztán az úton is állandóan lemarad. Míg Merse megfogja a babakocsit és jön velem, addig Bendegúz állandóan lemarad. Na, mindegy, tudom, hogy ez így van jól, csak néha nagyon fárasztó...
Aztán ilyenkor olyan jó a csend. Persze hiányoznak is, de tudom, hogy jó helyen vannak. Ha meg itthon vannak, akkor meg Bercelnek borul a napja, mert ugye hangzavarban már nem úgy alszik, állandóan megy a bátyjai után.
Olyan édes Bercel is, ahogy megyünk a nagyokért és végre meglátja valamelyik bátyját, azt az örömöt az arcán. Szoktak már veszekedni is, de néha olyan jókat el is játszanak, imádnivalóak...

Elkezdődött

Sok minden!

Az óvoda...
A bölcsőde...
És hogy Bercel megáll egyedül, majd tesz pár önálló lépést...

Nagyon, de nagyon rég jártam erre. Sok minden történt, a gépünk lefagyott, aztán vettünk táblagépet, de komolyan mondom, azon végigpötyögni egy bejegyzést, kész rémálom. Na, de nem is tartott sokáig, mert már eltörött a kijelzője, pedig milyen jó cél szolgált, míg volt (nem hiába, azért vettük, hogy a fiúk végig tudják ülni az utazást és nézhessék kedvenc meséiket, ne pedig 2! percenként kérdezgessék, hogy "mikor érünk már oda?"). Aztán megjavítódott a gép (oké, szakember által), de az időm nem lett több, így ide ülni sem tudtam, hosszabb ideig legalábbis, hogy írjak. Most pótolom, hogy meddig tart, nem tudom, ugyanis Bercel mostanában "mesésen" alszik, hol alszik, hol nem....

Július közepe óta nem jelentkeztem. Akkor azt írtam, hogy Bercelnek hamarosan kibújik az első fogacskája. Na, azóta már hat is van és írhatom azt, hogy szinte majdnem egy időpontban jöttek ki egyszerre. Volt is szenvedés. A mozgásban már egyáltalán nincs elmaradva és úgy néz ki, hogy Ő is járni fog már egy évesen. 10 hónapos elmúlt, múlt hónap 27-én, most tart ott, amit fentebb írtam. Merse 10 hónaposan, Bendegúz pedig 11,5 hónaposan indult el egyedül. Mondjuk Bercel nem akar semmiről sem lemaradni, állandóan a bátyjai fenekebén lógna, mindig megy utánuk. Sokat huncutkodnak, viháncolnak, a nagyok imádják a kicsit (még), persze azt nem, amikor szétrombolja a játékait.
Igen, a nagyok már néha-néha tök jót játszanak együtt. Szerepjátékok mennek ilyenkor. Hol az egyik, hol a másik az apuka, vagy a labda a kutya és kutyákat gyűjtenek, vagy állatkereskedést játszanak, eladó-vevővel, szóval jól elvannak. Az állatkereskedést meg is értem, ugyebár van már két teknősünk, de azóta már lett egy macskánk is, meg tegnap fogott Bendegúz egy gyíkot is. Este elengedtük szerencsétlent, biztos fog sírni emiatt a nagyfiunk délután, de hát nem akarok még egy terráriumot.... A teknősöknek is jelenleg két lakhelyük van, bent vannak este és rossz időben és kint, ha jó idő van.

Visszatérve az elmúlt hetekre. Július végén elmentünk idén először strandra (úgy néz ki, az volt az utolsó is, hisz már itt az ősz). Aznap Bercel volt lázas, el is mentünk előtte az ügyeletre, de nem láttak rajta semmit sem, ezért valószínűleg a foga miatt lett lázas. Ezután ki is bújt hirtelen kettő foga, aztán a többi.... De Bendegúz sem úszta meg a fürdőzést. Másnapra már fájlalta a pocakját, hétfőre meg belázasodott. Aznap kezdődött volna az úszótábor, de végül nem ment (előtte két héttel meg a kötőhártyagyulladás miatt halasztottuk el). A doki megnézte, a torkát pirosnak találta, kapott rá antibiotikumot. Aztán elkezdett hányni, majd kedden már 39,8 fok volt a láza és alig akart lemenni, szerdán ismét doki, aki beutalta a kórházba. Szólt is, hogy valószínűleg bent fogják, mert már kezd enyhén kiszáradni, addigra már hasmenése is volt. Csongi ment vele, én itthon maradtam a két kicsivel. A kórházban már tűszős mandulagyulladást is észleltek nála, illetve pénteken már kezdődő tüdőgyulladást is. Így egyszerre sokminden leterhelte a szervezetét. Egy hetet voltak bent. Nagyon hiányzott, de azért viszonylag könnyű is volt két gyerekkel. Merse teljesen kiteljesedett, terrorizálta az öccsét, ahogy Bendegúz szokta Mersét.... Szóval a balatoni kirándulást is átbeszéltük, mondjuk amiatt is, mert már augusztus végére nem írtak szép időt, úgyhogy inkább elmentünk a Kékes tetőre, meg a Tropicáriumba.
Előtte kimentünk a dédiékhez is, meg a nagyszülőket is meglátogattuk, meg voltunk még a barátoknál is.
Aztán múlt héten elkezdődött a melójuk. Bendegúz első nap sírt, majd másnap viszonylag szépen bement, szerdán ismét nem akart menni, csütörtökön megint úgy kellett rólam lefejteni, majd pénteken megint jó kedvvel ment, meg ma is. Bár elmondta, hogy oké, nem fog hisztizni, de holnap nem fog menni....
Mersével szerencsére nincs gond, szépen megy a csoportba :-)
No és ennyit hagyott a fiatalember, fel is ébredt... egy képet még hozok:

Két hét

Két hét alatt nagyon sokat fejlődött Bercel fiunk. Eleinte nagyon-nagyon lusta volt, alig akart átfordulni hasról-hátra, vagy hátról-hasra, mondjuk nem is idegeskedtünk ezen, mert bár a nagytesók adatait néztem, ők mikor kezdtek el mozgolódni, ők mindent hamarabb kezdtek (Merse pl. hat hósan felállt és 10 hósan elindult önállóan, Bendegúz meg 11,5 hósan sétált először, ez viszonylag korán van az "átlaghoz" képest). Szóval nem idegeskedtem rajta, mert gondoltam majd Bercel lesz az, aki a nagykönyvben megírt adatokat hozza. Erre 8 hónaposan felült egyedül, a kúszást már akkor gyakorolta, de az elmúlt két hétben már elkezdett mászni és ahol tud, fel is kapaszkodik állásba. Itt van közel 9 hónapos és már ezeket csinálja. A végén behozza ő is a "lemaradást" és végül Ő is egy évesen már megy magától :-)
Most mindenhova követ engem, ha az emeleten vagyunk, már zárni kell ismét a lépcsőt, amit Merse nem nagyon ért meg (vagy nem akarja megérteni), de hát ez van. Ha lent vagyunk, akkor a konyhaajtót kell csukni, mert kimászik már a teraszra és hát még nincs felszerelve a lépcsőrács (miért is ne, ott is van pár lépcsőfok). Szóval az elkövetkező hetek erről fognak szólni, megtanulni a biztonságos közlekedést. Jó móka lesz.

Olyan ritkán jutok ide, néha sokmindent szeretnék mondani, néha meg alig van valami. A héten Bendegúz itthon van, úszótáborba ment volna, de múltéhten kötőhártyagyulladása lett, így átrakattam két héttel későbbre. Jövőhéten Csongi is szabin lesz, megyünk mamázni-tatázni is, aztán meg kitalálunk még pár programot. Merse bölcsiben van, de már folyik az orra, lehet, hogy holnaptól már Őt is kiveszem. Mondjuk az orrfolyás még nem lenne ok arra, hogy kivegyem, de elkezdett este köhögni is. A vitaminokat kapják, én meg már nem remélek semmit, hogy mikor jönnek ki ezekből (én is épp benne vagyok egy vírusos torokgyulladásba, elég ramaty napokon vagyok túl, pedig én nem nagyon szoktam beteg lenni, de most elkapott engem is). Szóval a fiúk megvannak, néha betegek, néha elevenek (Mersével a múltkor az ügyeletre kellett menni röntgenre, mert orral nekiesett a betonoszlopnak, elkezdett vérezni neki, majd be is dagadt, szerencsére nem lett törés. És bár úgy esett el, hogy rálépett a labdára, nem tanult belőle, pár nap múlva ugyanazt játszotta. Észrevettem már, hogy Ő nem tanul a hibáiból, simán megcsinálja ugyanazokat, amik akár fájdalmat is okoznak neki).
Ja, Bercelnek lassan kibújik az első foga, lehet, három is lesz egyszerre :-)

5 éves nagyfiú

 Szülinaposok:

eltelt 8 hónap

Azért idehozom az eredeti képeket is, mégiscsak jobban látszik, hogy mekkorák :-)

8 hónap

A kisfiunk 8 hónapos lett. Eltelt az idő. Ilyenkor nosztalgiázni szoktam, mi történt azon a napon… 

Most is elkezdtem írni még délelőtt a bejegyzést, de végül úgy döntöttem, mégsem kezdem azzal az egészet… Annyit hagyok, hogy ugye a jóslófájások miatt hamarabb is szülni akartam már, de végül mégis várni kellett arra a napra, hogy megcsodálhassuk a legkisebb fiunkat. Azóta is csodáljuk. Tökéletesre sikerült. Egy kicsit vegyes is, egy kicsit Bendére is, egy kicsit Mersére is hasonlít, ki kit lát benne. Egy kicsit apára is, egy kicsit anyára is. A személyisége is tökéletesnek mondható, nyugodt baba, kiegyensúlyozott, kicsi hisztivel, kis nyűgösséggel, de amúgy tényleg nem panaszkodom.

Foga még nincs, szerencsére, ennek én örülök a legjobban, hiszen még anyatejes baba. Emellett már kóstolt több ételt is, saját főzésűt és bébikaját is. Egyre jobban hasonlít Merse bátyjára a tekintetben, hogy minden kaját, amit mi eszünk, kinézi a szánkból, így már kóstolt olyat is, amit még nem „szabadna” neki. Kis husigolyó, estére meg is mérem (de ha már elkezdtem megírni a bejegyzést, akkor be is fejezem, ha tudom), nemrég amúgy 9,2 kg volt.

Végre beindult a forgásban is, tudom, nincs elmaradva, csak hát Merséhez képest igen. Oké, nem hasonlítgatom a másik két fiamhoz, csak összehasonlítom majd az adatokat. Szóval végre forog hasról hátra és hátról hasra is. És már félig ülésbe felnyomja magát, nem kell sok és ülni fog magától. Ettől független már megül magától is (tudom, nem szabad ültetni csak úgy, de sok helyzet hozta azt, hogy muszáj volt ültetni, mint pl. a bicóülés, amivel most járunk az oviba/bölcsibe, a babakocsiban is feszt felhúzta magát ülésbe).

Ha dalolászok, énekelek, akkor Ő is rázendít, simán leénekel engem, imádnivaló. Múlt vasárnap volt a keresztelője, amikor a plébános bekapcsolt egy éneket, akkor Bercel is rázendített és énekelgetett (na jó, lehet másnak nem tűnt fel, de én tudom, hogy az ének volt). Szóval a keresztelője is megvolt, itthon tartottuk, el is fáradtunk. Nem egyszerű három gyerek mellett készülni (pedig mi csak a terepet rendeztük el, házat takarítottunk és a sütit sütöttük meg, meg egy előételt készítettem, a bográcsost egy kedves házaspárra bíztuk, itthon főztük, de pont akkor volt a keresztelő, így hívtuk el őket. Meg a sültes tálat is rendeltük. Na jó, krumplit és tésztát kellett még főzni), de azt hiszem, „letudtuk” egy ideig az ekkora fős bulikat (28-an voltunk). Bercel és a fiúk is jól viselkedtek, pörögtek egész nap a nagyok, Berci meg kézről-kézre járt. Még szerencse, hogy Dari itt maradt megint vakációzni és hétfőn felügyelt Bercire, míg én fel tudtam takarítani.

Azóta a napjaink gyorsan telnek, a nagyokat elkísérjük a bölcsibe és oviba, mivel Bendegúznak most a régi oviba kell mennie, ezért oda bicóval megyünk. Őt ebéd után elhozzuk, mert sok a gyerek és nem biztosított az ott alvása, ha már én itthon vagyok. Igazából Bendegúznak nem is jön be az az ovi, pontosan nem tudom, miért, mert nem mondja csak azt, hogy nem akar odamenni. Nem játszik a barátaival sem, szóval megtört az a varázs, ami miatt imádott oviba járni. Valószínűleg ezzel sokallt be, hát ez van.  Jövőhéttől már programos hetek lesznek, mondjuk a néptáncot egyáltalán nem várja, de utána indiános hét lesz, hátha az majd tetszeni fog neki.  Még lesz egy hét úszótábor a szülinapja után, meg majd megyünk a nagyikhoz, dédikhez is, aztán meglátjuk a nyarat, melyik héten megy teljes hétre, mikor megy csak pár napra…

Mersénél is van néha nyafogás reggelente, hogy nem akar menni, de a két hét betegség után simán visszaszokott a bölcsibe. Ma volt utoljára Villő, a kis barátnője. Egyik szemünk sír, másik nevet, ugyanis Blanka jön helyette. Blanka a kislányuk annak a házaspárnak, akik a pörköltet főzték, szóval már itthon is ismerkedtek, meg azért néha találkoztunk már a játszótéren és holtágon. Nem tudom, Merse mit fog majd mesélni. Eddig is mindig azt mondta, hogy Villővel játszik, még akkor is, ha nincs ott. Meglátjuk.

És a nagyfiúk, mind kimentek most a focipályára, apjuk elvitte mind a négyet, úgyhogy gyors be is fejezem a blogot legalább, meg aztán készülhetek a vacsival. Egy tegnapi kép, mert tegnap délután, estefele meg lementünk horgászni a holtágra:

Jaj, nem is írtam, a keresztelő előtti pénteken tönkrement a mosógép is, szerencsére kedden jött egy szerelő és meg is javította, most érek a mosás végére (hiába, ötünkre, most hatunkra felhalmozódnak a rucik). Ez egy lényeges infó volt, tudom J

Egy kis blogolás….

Nem minta annyi sok időm lenne, de hát mesélnivalóm az van (ez a bejegyzés közel fél napig tartott, hogy megírjam).

Egy mondatot írtam fel Bendegúztól, amikor a tévében látott izmos embereket: 

„Mikor lesznek már olyan dombok a hasamon, hátamon?”
Nagy dumás kiscsávó. Vannak beszólásai, néha csúnyán is beszél már, néha hülyeségeket is mond, néha nem érti meg, hogy mi értjük, de hát ez van. Az elmúlt hetekben nagyon foglalkoztatta az elmúlás. Meddig élünk? Ki hal meg először? Miért. Az ember nem győz ilyenkor értelmes szavakat keresni, hogy igaz is legyen, de ne legyen neki fájó. 

Az oviban szépen elvan, szeret járni. Az esküvőről még nem beszélt, nem tudom, mikor lesz, bár a körme sem esett még le, szóval ha azt nézzük, akkor szerintem a nyári szünet után lesz megtartva. Bár nyárra is beírattam, mert igazán jó hetek várnak rájuk. Lesz indiános hét, népi táncos, környezeti, lovaglós, bábos, pancsolós… színes programok várnak rájuk. Az egyik hétről húztam csak ki, amikor elmegyünk úszótáborba. Vagyis csak Ő megy, hátha megtanul úszni. A korhatár 5 év, pont előtte pár nappal fogja betölteni (ettől független mehetett volna hamarabb is, csak az indiános hétről nem akartam kivenni az oviból, mert azt nagyon várja). Meglátjuk, mennyire fog tetszeni neki az úszás, mert amúgy kis vizibolhák.

Megvolt az anyák napi ünnepség is. Sajnos azon a héten éppen nem volt oviban Bendegúz, ettől független elmehettünk az ünnepségre. Mondjuk aznaptól mehetett volna (csütörtök) már, de én kiírattam még két napra, mivel azon a hétvégén még lakodalomba is mentünk, nem szerettem volna, ha péntekre visszaesik. Így az immunrendszere is megerősödhetett egy kicsit.

Szóval az ünnepség nagyon szép volt, aranyosak voltak. Mikor az ölembe ült és mondták neki, hogy mosolyogjatok anyára, akkor úgy elhúzta a száját vigyorgósra, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Itthon is gyakoroltuk a verseket, meg azóta is mindig mondja, mit tanulnak, így itthon is tudunk gyakorolni. Bár ha valamit nem ismerek és Ő is rosszul mondja, akkor biza azt úgy tanuljuk meg. 

Mersééknél is megvolt az anyák napi ünnepség. Azon a héten Merse sem volt bölcsiben, de mindennap bevihettem fél órára gyakorolni. Hát, nem sokat ért, mert az ünnepségen semmit sem mondott, nem tátogott. Mondjuk ment a többi gyerekkel, ha körbe mentek, akkor körözött, legalább nem szaladgált össze-vissza. Kicsit meg is volt illetődve, kinézett a sok anyukára és látszott rajta, hogy nem érti, miért vagyunk ott olyan sokan. Aranyosak voltak mind.

Megvolt keresztfiam ballagása is, már azóta lement az írásbeli érettségi is, jöhet a szóbeli. Azon a hétvégén betegedtek le a fiúk, a majálist ki is hagytuk (nem emiatt, hanem amiatt, mert mire mentünk volna le a kavalkádra, addigra eleredt az eső). Mikor hazajöttünk, itt tűzoltómajális volt. Persze azon is épp, hogy részt vettünk, mert menni kellett az ügyeletre a fiúkkal. Bendegúznak kötőhártya-gyulladása volt, de akkor már meghallgattattuk a két kicsit is, mert köhögtek. Hétfőn meg mentünk a saját dokihoz, aki ki is írta őket pár napra. Mivel volt egy hetünk, hogy kikúráljuk a fiúkat a lakodalomba, nem szóltunk oda a vőlegénynek. Végül csütörtökön csak mondtuk, hogy még nem biztos, hogy tudunk menni, mert addigra Bercel is elkapta jobban és végül péntek este döntöttünk úgy, hogy mégis elutazunk. 

A lakodalom is jól sikerült, bár nem írom le, hogy a készülődés és indulás nem volt egyszerű. Én sosem szeretek késni, sehonnan sem, de most pöccre értünk oda a polgári eseményre. Sőt, már nem is fértünk be, csak kint tudtunk várakozni. A fiúk nem értették először, hogy mi lesz majd, de aztán örültek, hogy kijött az ifjú pár és dobálta a cukrokat. Szedegették össze, minden gyerek oda csoportosult. A templomi esküvőn Bendegúz folt a fotósunk. Szeret fényképezni, írhatom azt, hogy tud is. Na jó, csak néha kerül bele az ujja, de amúgy nem sokat kell törölni. A vacsira is hivatalosak voltunk. Merse fél 10-kor dőlt ki, az autóban aludt tovább, aztán már én is fáradtam, meg Bendegúz is, így éjfél előtt el is jöttünk (na jó, 11 után). Csongi maradt volna még, Ő bírta.

Múlthéten volt ortopédia felmérés az oviban. Mivel kértem, hogy Mersét is nézzék meg, így mennem kellett a bölcsibe. 13 órától volt a felmérés, így alvás közben leptem meg Mersét. Akkor észrevettem, hogy kék a kisujja. Mutatom a gondozónőnek, aki azt mondja, nem tudja, hova verhette be, mert nem sírt Merse. Mivel Ő meg nem mondja el, így nem tudjuk mi történt, csak azt, hogy valahova beverhette, mert az ujjának a 75%-a már lógott (vagyis akkor még csak kékült, de látszott, hogy nem sokáig fog ott maradni). Az ortopédiai vizsgálaton is részt vettünk, Bendegúznak ugyebár kell a speckó cipő, Mersének még nem, de nem kizárt, hogy jövőre már neki is kell. Mondjuk az övé nem olyan lúdtalpas, mint a bátyjáé. A körömmel pénteken mentem el a dokihoz, mert hiába ragasztottuk le, mindig lekerült róla és a homok már alákerült a körmének. A gyerekorvos továbbküldött a sürgősségire, így ott leszedték róla a körmöt. Vagyis azt mondta a doki, hogy lehet, hogy kamillázással leesik. Így egyszerűbbnek tűnt, hogy már ott helyben túl essen rajta, mint mi kamilláztassuk, amitől lehet, hogy leesik, de ha nem, akkor tehetünk még egy kört. Érzéstelenítés mellett szedték le, volt sírás, de inkább azért, mert le kellett fogni. Csongi volt bent vele, én addig kintmaradtam Bercivel a váróban. Tegnap kellett volna visszamenni kontrollra, de a saját gyerekdokihoz mentünk, mivel Mersének a hétvégén megint volt csúnya, kruppos köhögése, aztán vasárnap éjszaka be is lázasodott. Azóta már Bercel is köhög, úgyhogy most a két kicsi itthon van. Torokgyulladásuk van, vagyis pirosabb a torkuk. Egyenlőre még nem kapnak antibiotikumot (mert az elmúlt időszakban igencsak szedték), csak vitaminokat, de ha rosszabbodik az állapotuk, akkor menni kell vissza a dokihoz.

Ami még történt az elmúlt napokban és le akartam írni, Bercelnek is volt vérvétele. Egy hang nélkül tűrte, ahogy Saci néni leveszi a vért. Az eredmény persze enyhe vérszegénység, úgyhogy kapja mostmár Ő is a vasat, mint anno Bendegúz. Vagyis épp most nem, mert ugye most a torka miatt nem kapja. Másnap volt oltása is, amit már nem hagyott szó nélkül, volt sírás rendesen.

El kell mondjam, hogy nagyon sokszor kapok kis virágokat a nagyoktól (meg Bendegúz sokszor szed Zsófinak is, meg olykor-olykor az óvónéniknek is). És én olyankor a fülem mögé teszem, hogy mindenki lássa. Nos, valamelyik nap Merse leszedte a kiskertünkből a virágot és feldíszítette az öccsét: 

Szombaton Csongi cégénél horgásznap volt, Bendegúz már nagyon várta, menni akart már nagyon horgászni. A szákkal ki is fogott pár kis ujjnyi nagyságú halacskát, amit haza is akart hozni. Nem engedtük. Nem örült ennek…

Vasárnap meg roncsderbin volt Bendegúz az apjával. Mi is mentünk volna, de hát ugye előtte éjszaka köhögött csúnyán Merse (inhalátoroztunk salvus vízzel, nyitott ablaknál aludtunk és minden köhögésre ébredtünk, szóval nem is aludtunk valami jól, bár ez nálunk már „megszokott”, nem emlékszem, mikor volt átaludt éjszakám utoljára, talán 2009 előtt…). Ott volt Marci haverja is, meg a családja. Tetszett nekik, nézték a futamokat, kommentálták, várták a roncsokat….

Ma hét hónapos a kisfiunk, eltelt az idő…

Este lemérem, közel 9 kg már. Foga még nincs, csak nyáladzik rendesen, meg már látszik, hogy lassan kibújik az első foga (én fent látom, bár lehet, hogy hamarabb kijön neki alul). 

Elmaradt esküvő...

Bendegúz hétfőn elmondta, hogy elmarad az esküvő, mert meg kell várni, hogy leessen a körme. Ugyanis vasárnap sikeresen odacsukta a kocsi ajtajával együtt a hüvelykujját, ami be is kékült. Az apukája meg elmondta neki, hogy majd ez szépen le fog esni. Nos, és hát ezt meg is kell várni, addig elhalasztották az esküvőt :-)

Ma kikértem fél órára az oviból, mert megkapta a kullancs elleni oltás harmadik részét, legközelebb majd három év múlva kell beadatni. Volt egy kis sírás, de egyébként ügyes nagyfiú volt. Gondolom az oviban már elmesélte, hogy milyen hős.
Bercelnek fél éves státusza is volt, 8600 gramm (3600-al született), 69 cm. A leghusisabb a három gyerkőc közül. Emiatt kicsit lustább is. Nem akaródzik neki a forgás, de még nem is vagyunk elmaradva. Oldalra már fordul, illetve ha háton van, akkor a lábaival eltolja magát és kúszik felfele. Mivel telítődik az orra, így Ő most nem kapott oltást, majd egy hét múlva viszem újra. Ahogy Mersét is valószínűleg. Mert Ő meg köhög, elég sokszor köhögött éjszaka sajnos. Még most a bölcsiben van, de délután elviszem a dokihoz és megmutatom neki, így a hosszú hétvége előtt.
Éééés, a héten már pelenka nélkül ment bölcsibe. Hétfőn még reggel ráadtam, de egész nap ment és ügyesen pisilt a mosdóba, tegnap pedig már kisgatyában ment a bölcsibe. Alváshoz kapott pelenkát, de üresen ki is dobták. Hétfőn délután, ahogy mentünk az oviba Bendegúzért, mondom neki, hogy ha már ilyen ügyesen pisiltél a bölcsiben, akkor szóljál, ha kell és megállunk. A válasza az volt, hogy "de már pisiltem a pelenkába." Mivel nálam meg nem volt kisgatya, így a játszótéren levettem a pelust és csak a melegítőnaciban maradt. Mikor pisilni kellett ügyesen lepisilte a fát. Aztán hazajöttünk és mikor már öt perce ügyesen játszott egyedül a játszószobában, akkor elkezdett sírni, hogy anya, bekakáltam. Hát igen, nem volt rajta se gatya, se pelenka, csak a melegítőalsó. Tegnap viszont este szaladt a bincihez, hogy pisilnie kell és ügyesen belekakilt. Nagy dolgok ezek ám, tudom... :-)
Bendegúzról is, mert hát jót mosolyogtam tegnap. Mentem érte az oviba és mutatja, hogy van nála 150Ft. Kérdem tőle, hogy ez kitől van? Mondja, az Elődtől kapta. Az Előd meg elkezdi mondani, hogy nekik sok pénzük van és hát csak úgy odaadta. Mondtam neki, hogy hozzon akkor nekem is, ha már sok van. De aztán megszólalt a fiam nagy bölcsen, "mondtam az Elődnek, ha hoz nekem mindennap pénzt, akkor a barátja leszek!". Itt tartunk, nem semmi. Megvártam Előd anyukáját, aztán megbeszéltük a dolgot és visszaadtuk a pénzt. Én meg mondtam a fiamnak, hogy pénzen ne vegyen barátságot... Még jó, hogy vannak már cimborái :-) Remélem nem fizeti le őket.

Holnap megyünk ballagásra, a keresztifam ballag. Hihetetlen, Ő is most született, most meg már kész felnőtt. Megérett a gyerkőc....

4 nap és esküvő :-)

Ezt pénteken szerettem volna még leírni, de hát nem mindig sikerül gépközelbe kerülnöm, telefonról meg nem tudok blogolni. Szóval pénteken mentem Bendegúzért az oviba és hát az egyik anyuka már azzal a hírrel fogadott, hogy Bendegúz mondta, hogy esküvő lesz. Gondoltam magamban, már az egész életünket tudják, mert előtte nap meg azzal dicsekedett, hogy a kórházban volt. És hát igen, május 10-re van meghívónk esküvőre és lakodalomba is, szóval nem lepődtem meg. Aztán mégis. Mert ahogy beértem a csoportszobához, már ketten is elújságolták, hogy esküvő lesz, méghozzá Bendegúz és Zsófi esküvője. Egyből el is újságolta Bendegúz is, hogy négyet kell aludni és megtartják az esküvőt. Kérdeztem, hogy erről vajon Zsófi is tud-e, de mondták, hogy igen és nem ellenkezett. Szóval itt tartunk. És hogy azóta hogy állunk? Minden reggel megszámolja, hogy még mennyit kell aludni, hogy esküvő legyen. Tegnap már azt kérte Bendegúz, hogy hívjuk fel Zsófi anyukáját, hogy vele is megbeszélje a dolgot. Én kibúvót kerestem, mert hát gondoltam, hogy nem annyira fontos az egész, de ma reggel is ezzel kezdte, ahogy felébredt, már tárcsáztatni akarta a számot velem. Fél hétkor. Lebeszéltem.
Aztán elmentünk a piac megnyitójára és hát találkozott leendő anyósával, így egyből el is mondta neki, hogy hát ők bizony esküvőt fognak tartani. Edit is tudott már róla, mert az oviban már őt is ezzel a hírrel fogadták :-)
Hogy igazából honnan veszi ezeket Bendegúz és valójában mit érezhet, nem tudom, azt igen, hogy ma sokáig nézegette a csoportképet és megállapította, hogy a "legszépebb" lányba szerelmes, tehát biztos érez valamit Zsófi iránt. Aranyosak amúgy.

És ma fél éves lett Bercel, hamar eltelt ez az idő is. Sokat nőtt már, igazi kis fiatalember lett. Érdeklődő, imád kézben lenni és úgy nézelődni. Imádja a testvéreit, ők is viszont. Mindig meg tudják nevettetni. Én meg imádom őket, ahogy ők imádják egymást....

Húsvét után....

Még tart a szerelem.... Igen-igen, egész hétvégén azt hallottuk Bendegúztól, hogy majd szeretné a szerelmét is meglocsolni. Nem felejtette el. Sőőőt! Tegnap kicsit megsértettem (véletlen) a körmömmel az alsó ajkát és hát egyből azt mondta, hogy hogy fog így menni az oviba, mit fog szólni hozzá Zsófi? Nem is az, hogy jaj, fáj, meg egyéb nyavalygás, hanem egyből az, hogy a szerelme mit fog szólni hozzá. Nos, húsvét utáni kedden elmentünk meglátogatni a kis szerelmét, előző nap felhívtam Zsófi anyukáját, hogy a nagyfiunknak már nagyon hiányzik a nagylány, meg amúgy is szeretné elmondani a verset (piros tojás, fehér nyuszi, locsolásért jár egy puszi, de ezt csak Zsófinak mondta!), úgyhogy átmentünk hozzájuk is!
Amúgy a húsvét sem telt el esemény mentesen. Sajnos még az ügyeletre is menni kellett a fiúkkal. Pénteken indultunk el itthonról, először Csongi keresztanyjáékhoz mentünk Szabadkára, majd a nagybátyjáékhoz, szombaton meg a dédiékhez Oromhegyesre. Már köhécseltek a fiúk, Mersének meg már folyt az orra, de nem volt vészes. Körbelocsolták a fiúk a lányokat és dédit, beszélgettünk, majd szombat déután átjöttünk Laci tatáékhoz. Addigra már Bendegúz egyre csúnyábban köhögött, szárazon. Csak nem akart felszakadozni neki. Fürdéskor még Csongi mondta is, hogy lehet, elmenne a moziba, én meg mondtam neki, hogy lehet, most kihagyhatná. Aztán persze az éjszaka közepén Bendegúz egyre csúnyábban köhögött, végül amit napközben jó étvággyal megevett, szinte ki is hányta, aztán már ott tartott, hogy nem kap levegőt. Akkor nagyon rossz volt így látni, főleg, ahogy mondta, hogy nem kap levegőt és csak köhögött.... Kapott vizes ruhát a tarkójára, meg egyből ki is vittük a levegőre, illetve mondtam Csonginak, hogy vigye el az ügyeletre, mert ez így nem lesz jó. Éva is elment velük, kb. fél óra múlva haza is jöttek. Gégegyulladása volt, kapott kúpot, meg inhalátoroztak is. Ha rosszabb lett volna, akkor irány a kórház és bent tartják, így reggel hétkor visszarendelték őket. Mivel Merse is köhögött, elvittük Őt is, addig Bercelt a nagyikkal hagytuk. Bendegúz viszonylag sokat javult a 7 óra leforgása alatt, de ismét inhalátorozni kellett, aztán Mersét is megvizsgálta a doktorúr és Ő is kapott egy kúpot, bár neki szerintem nem volt olyan vészes a köhögése, de pár hónapja Mersének is volt ilyen krupp-szerű köhögése. Akkor írt is fel a dokink kúpot, de azt épp nem vittem magunkkal, a fene se gondolta, hogy kelleni fog. Szóval a reggeli vizit után visszarendeltek délutánra is, illetve Mersének gennyes volt a torka, mandulái bedagadva, így kapott antibiotikumot, amit most is szed még, ezért neki a hétre már nincs bölcsőde. Szóval még húsvét vasárnap délután elmentünk a kórházba az ügyeletre és ismét megvizsgálta a fiúkat az ügyeletes orvosnő, aki azt mondta, hogy ha rosszaboddik az állapota Bendegúznak, akkor bent fogják tartani. Nem tudom, más kórházban hogy van, itt éjszakára nem maradhat szülő a gyerekével. Namármost, egy ilyen kruppos rohamnál, mikor a gyerek hiányolja a szüleit, nem tudom, hogy tudják megnyugtatni, mert az az elsődleges cél. Szerencsére nem került erre sor, de ezekután nem tudom, hogy ha itthon ér utol minket ilyen roham, akkor az itteni kórházban hogy maradhat majd itt szülő vele. Bár remélem, nem lesz több ilyen, vagyis nagyon bízok benne.
Azóta a köhögése alábbhagyott, még hétfőn haza is jöttünk, pedig úgy terveztük, hogy keddig maradunk, de kedden elvittük a mi gyerekorvosunkhoz a fiúkat, Bercelnek is telítődik az orra, úgyhogy megnézte mindhármat. Mivel Bendegúznak előzőleg volt a torokgyulladása, aztán kicsit helyrejött, de Merse meg akkor esett bele, így újra elkapta Bendegúz is, emiatt alakult ki a gégegyulladás. Nagyon jó, hogy így pingpongoznak egymással, meg a vírusokkal, bacikkal.... természetesen próbáljuk megóvni Bercelt, de óhatatlan, hogy ne essen bele...
Szóval tegnapig kiírta a doki Bendegúzt, ma már ment oviba. Egy kicsit köhög még, de már nem vészesen. Ma busszal átmentek a Népfőiskolára, nagyon várta már, tegnap kaptam én is róla e-mailt, úgyhogy este tudta meg. Ráadásul tegnap meglátogatta Bence haverja is, meg az anyukája, úgyhogy volt itt hepajkodás az udvaron. Le is fáradtak rendesen estére.
Merse mostanában azt szeretné, hogy ne legyen rajta pelenka, nincs is baj ezzel, mert már ügyesen pisil itthon a bincibe. Hétvégén nem vittük magunkkal a bincit, így a nagyiknál nem sikerült a nagyvécébe pisilnie, bár itthon néha feláll a fellépőre és próbál pisilni, meg tegnap a kertben is a fát locsolta meg, úgyhogy haladunk ezzel is. Annyira, hogy most reggel, mikor elmentünk az oviba és boltba volt rajta pelus, belekakilt és azóta nem kért. Most alszik, alváshoz sem kért. Nem tudom, hogy ébred fel, mert két napja szinte üres a pelenkája alvásnál is. Mondjuk nem tudom, hogy a bölcsiben hajlandó lesz-e pelenka nélkül lenni, mert mi azon tényállás szerint neveltük Bendegúzt is, hogy nem erőltettük, ennek meg is volt az eredménye és két hét alatt nappalra teljesen szobatiszta lett, rá két hétre meg már éjszakára is. Most is inkább kivárjuk az időt és hagyjuk, hogy Merse érezze, mikor szeretné elhagyni a pelenkát, mintsem idejekorán levenni róla, aztán meg többször bepisil, mint kellene. Ráérünk, amúgy is nyáron szerettem volna ezt alkalmazni, de úgy látszik, Merse is érzi már, hogy Ő is nagyfiú, minek neki a pelus?
Bercel a hétvégén lesz fél éves, még nem igazán hajlandó semmit sem csinálni.Háton fekve nézelődik, oldalra fordul, egyszer-kétszer már hasra is fordult, de nem nagyon erőlteti meg magát. Ha segítek neki, akkor persze egyből fordul át és hason is nézelődik. A tárgyak felé nyúl, mindent a szájába vesz, jelenleg alul és felül is be van dagadva az ínye, lehet, hogy egyszerre négy foga is ki fog bújni. A fordulást lehet azért nem alkalmazza, mert már 8 kg felett van.. Cm-t nem tudok, majd jövőhéten megmérik a tanácsadáson. Tegnap mentünk volna, de a taknyosság miatt egy héttel csúsztatunk, Elkésve nem vagyunk, csak a meningetic oltást kapta volna meg, amit már 04.16 óta halasztunk. A nagyok meg a kullancs elleni oltást fogják megkapni majd, szóval lesz még óbégatás a következő napokban...
Na, mostmár befejezem, kb. ötször estem így is neki ennek a bejegyzésnek, mert Bercel a hétvégén "el lett kapatva", bár csöndes kisfiú, mindenki ezt mondja, itthon igencsak tud nyavalyogni, ha nem kézben van már, a bébihordozóból is képes kimászni.

Tavaszi szünet

Holnaptól. Bendegúznak már múlthét csütörtök óta. Aznap volt a fényképezkedés az oviban, vittem is a három fiút, hamar sorra is kerültünk. Bendegúz már úgy ébredt fel reggel, hogy fáj a feje. Aztán 11 előtt hívtak is az oviból, hogy nem érzi jól magát, fájlalja a hasát és elég ramatyul néz ki. Na, irány a dokihoz, aki megállapította, hogy torokgyulladása van, a manduáli be voltak gyulladva. Kapott antibiotikumot és mivel még ma is szednie kell (az utolsó nap), így máig ki lett írva. Holnaptól meg szünet van már. Van ügyelet ugyan és holnapra kértük is, hogy menjen még oviba, de egy napra már nem viszem el. Péntektől úgyis szüneten lennének. Szóval Bendegúz itthon, természetesen már egy nap múlva jól volt, túlontúl is, de hát ez van.
Merse hétfőtől ment a bölcsibe, 6 nap kihagyás után úgy ment a csoportszobába, mintha tegnap lett volna utoljára. Bár azt mondja itthon, hogy nem akar menni bölcsibe és nem szeret ott, én is azt látom, hogy tetszik neki, mert amikor már megyünk érte délután, nagyon elemében van. Mostanában Villőt emlegeti nagyon, neki Ő a szerelme. Gondolom azért, mert Bendegúz is mondogajta Zsófit (még mindig). Emiatt a múltkor szedett virágot Villő anyukájának (hiába, először az anyóst kell "megfogni"), de mivel otthon Villő egyből azt kérdezte, hogy Ő nem kapott virágot, ezért hétfőn már virággal ment bölcsibe Merse és adta oda a kis barátnőjének. Merse elmondása szerint aztán Villő kettétörte a virágot (szép, mit ne mondjak), de nem vagyok benne biztos, hogy meg is kapta a virágot épen Villő, vagy csak Merse mondta ezt. Mindegy is, a szándék a lényeg, na!
Bendegúz mindennap elmondja most is Zsófit, hogy szereti. Hétfőn már Ő is szedte a virágot, aztán mondta, hogy akkor menjünk az oviba, mert ezt oda akarja adni a szerelmének. Hát nem kanyarodtunk el arra.
Jövőhéten szerdán megy legközelebb oviba, kíváncsi vagyok, alábbhagy-e a szerelem, vagy megmarad még?
Hétvégén húsvét, hivatalosak vagyunk pár helyre, lesz jövés-menés, az tuti...

  Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Szerelem

Már írtam arról, hogy Bendegúz szerelmes a Zsófi csoporttársába. Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk ezt. Sőőt, mostanában nagy gavallér, mert reggelente virágot is szed neki. Tegnap pedig talált egy kis szívecskét a játszótéri homokozóban. Lesöprögette a homokot róla és nagy komolyan kijelentette, hogy ezt holnap odaadja majd Zsófinak. Este ide-oda pakolgatta és mondogatta, hogy ezt majd nekiadja a szerelmének. Reggel az volt az első, hogy kereste, hol van a szívecske, majd, amikor beértünk az oviba, a dadus nénit megkérdezte, hogy ott van-e már Zsófi. De még nem érkezett meg. Viszont nem kellett sokat várni rá, mert aztán mégis csak jöttek az anyukájával és így még szemtanúja voltam, ahogy odaadja a kis ajándékát <3
Délután, mikor megyek érte, általában már a bolti vásárlás után érkezünk meg a kistesókkal. Olyankor már nem nagyon szokott lenni kis cimborája, így néha olyan szöveggel vár engem, hogy "hol szöszmötöltél már?", vagy "merre kolbászoltatok?"... Tegnap mondták az óvónénik, hogy amíg Zsófi ott van, addig jól elvan, aztán meg kis elveszett bárányka lesz, ha már jön Zsófi anyukája. Hát mi meg nem mindig érünk oda, bár próbálok fél ötig odaérkezni, de hát Mersével kell vásárolni menni és nem mindig haladunk úgy, ahogy kellene....
Végre Csongi sem dolgozik sokáig, vagyis kevesebb óraszámban, így hamarabb hazaér esténként. Mondjuk ma nem, mert ma dokihoz ment, így eltelt az idő, meg így én vittem a fiúkat reggel, vagyis csak kísértük el Bendegúzt. Holnap is így lesz, mert holnap meg fényképezkedés lesz az oviban. Már múlóban vannak a himlő jelei a kicsiken, így remélem, hogy készül mindhármójukról kép.

Pöttyös képek :-)

Bendegúzról nem készült nagyon pöttyös kép, vagyis készült, de az nem publikus. De azért azt is elárulom, hogy rajta kevésbé is látszódtak azok a fránya pöttyök.

 Ellenben a két kicsivel, kis Pöttyös Palkók:

Róluk is készültek nem publikus képek, majd, ha már nagyok lesznek és lesznek unokáink ( :-) ), akkor meg tudják mutatni nekik, hogy milyen kis pöttyösek is voltak.
Talán mostanra már nem látok rajtuk újabb pöttyöket, úgyhogy innentől már kifele jövünk belőle, remélhetőleg. Láztalan volt mindhárom, szerencsére, viszonylag jól is viselték, Mersére kell többször rászólni, hogy ne vakaródzon, de neki van amúgy a legtöbb himlős kiütése is.
Még ezen a héten itthon van, egy hét múlva viszem vissza a dokihoz, elméletilge már keddtől menni fog a bölcsibe, de azután meg jön a tavaszi szünet, nagy pénteken és húsvét utáni kedden még szünetelni fognak a nagyok.
Most pedig essünk neki egy kis húsvéti kalács-sütésnek...

Bárányhimlő ismét

Eltelt két hét és Mersén is előjöttek a pöttyek... Aztán Bercelen is. Most jelenleg van három pöttyös gyerekünk, bár már Bendegúzon nemigen látszik, de a két öccsén meg egyre több van. Mondhatnám, hogy örülök is, meg nem is. Végülis ez pont egy olyan vírus, amit nem lehet kivédeni, vagy elkerülni max. oltással. De mi ez ellen nem oltattunk, így most átesnek rajta a fiúk. Azért örülök, hogy egyszerre "letudják", nem kell évek múlva még ezen parázni, hogy vajon mikor kerül a sor rájuk?
Bendegúz nagyon ügyesen átvészelte az egészet, neki két hólyagos csípése volt a két csuklóján, az még most is látszik, meg pár pötty-maradvány testszerte. Mersén csütörtök este vettem észre egyet a hasán és az állán, majd amikor délután lekerült róla a pelus, akkor vettem észre, hogy a fütyijénél van egy hólyagos, meg mellette. Már sejtettem, hogy ez valószínűleg a himlő lesz, hiszen napra pontosan két hétre rá jöttek ki rajta a pöttyek. Úgyhogy pénteken a dokihoz mentünk a bölcsi helyett, aki megerősített benne, hogy ez bizony a bárányhimlő, pedig akkor még alig volt rajta pötty. Bercelt is megmutattam, mert a fejbőrén és a pelus vonalán találtam rajta is pár pöttyet, olyasmi volt, mint a tejkiütés, de a sanda gyanúm beigazolódott és hát Ő is elkapta. Mára már több pöttye van neki is testszerte. Eddig jól viselték, Mersének volt hőemelkedése péntek éjszaka és talán még ma reggelre találtam újabb pöttyöket, hintőporozzuk, meg kapják a fenistil cseppeket. Sajnos a vakarózást nem tudjuk kordában tartani, rászólunk, ha látjuk, meg inkább mi simogatjuk-dörzsöljük neki, mint hogy Ő kaparja el, ennek ellenére pl. éjszaka sokszor hallatszik, hogy vakarózik. Remélhetőleg már kifele jön Ő is belőle, holnaphoz egy hét múlva megyünk vissza a dokihoz kontrollra. Még a húsvéti szünet előtt hátha tud menni három napot a bölcsibe, nem lenne akkora kiesés.
Bendegúz ismét oviban, kedd óta, már vártuk mind :-) Szerencsére amúgy mindketten szeretik már a "dolgozójukat", úgyhogy ezzel nincs is gond. Úgy volt, hogy jövőhéttől én viszem már őket reggel, így Csongi "időben" haza tud jönni, nem csak este fél 9-kor, de most változott egy kicsit az egész, mert így még maradunk itthon...