Mit se írjak, kellemesen telt így a hétvége, Merse hisztis volt, enni alig tudott, inni is keveset, csak a kakaóját itta. Kenegettük a száját, fújtuk tantum verdével és vigasztaltuk, mikor nyafogósabb volt. És hogy miért is van dejavu érzésem? Hát Bendegúz 2-ik szülinapja is így telt. A szülinapi tortákból, amit a nagyik készítettek (három helyen) szinte sehol sem ettek (mármint a szülinaposok, a család többi tagja igen :-) )...
Azóta már jobban van, a dokinál voltunk hétfőn, szerencsére múlóban vannak a pöttyök is, de mivel még fertőző, kiírta egész hétre a bölcsiből. Így most két gyermekem van itthon. Bendegúz a múlthéten volt az őszi szünetben itthon, most meg Merse. Bercelen még nem látom, hogy pöttyösödne a szája, de elképzelhető, hogy elkapta Ő is, hiszen nagy a testvéri szeretet/puszilgatás, meg éppen ivott is a Merse flakonjából, szóval nem kizárt, hogy ezután még Bercivel is mehetek a dokihoz.
Ezt leszámítva jól telt a szülinap, az idő is szép volt, szép őszies. A temetőbe is ki tudtunk menni mécsest gyújtani. Mondjuk itt volt egy kis nyafogás Merse részéről, mert vinnem kellett nekem a nyakamban és hát mikor a temetőben nem akartam vinni, szerettem volna, ha sétál, hát volt sírás. Néztek is, de hát ez van. Kellett nekünk nyűgös gyerekkel elindulni, ugye?
Pár képet hozok:
Kellett Bendegúz segítsége is, hogy elfújják a gyertyákat (főleg Mersénél, bár az ő gyertyáit levettük a tortáról és úgy lett elfújva):
Itt látszik azért Mersén, hogy nem a legjobb a kedve:
Sajnos Laci tatáéknál nem sikerült szemből képet készíteni, de azért látszik a torta:
És hogy milyen jól eltalálták a nagyik a gyerekek kedvenceit... Merse imádja a csokis tortát, Bercinek pedig gesztenyés készült (ahogy nálunk is), finom volt mindenütt :-)
Jókedvű szülinapos: