Parfüm

Kóstoltatok már parfümös valamit? Nem meséltem még, de én már igen, bibibííí....

Az úgy volt, hogy amikor én a gyakorlati időmet töltöttem és anyukám vigyázott éppen Bercelre és hazaérvén a melóból, gondoltam megkóstolom a túrót, amit épp uzsiztak... és, és, és valami nagyon furcsa ízt éreztem. Még addig sosem kóstoltam parfümöt, de ez biza olyan ízű volt. Kérdezem anyukám, hogy mégis hogyan készült ez a túrókrém? Hátha megtudok valami turpiszságot, gondoltam valami újfajta akármit tett bele. Mondja, hogy kis cukrot rakott bele. Szagolgatom-szagolgatom, mondom, ennek az illata nem valami jó. Erre mondja anyukám, hogy Ő is elgondolkozott, mikor a cukrot keverte bele, hogy biztos valami újféle cukrot használunk. De Bercel bevágott egy adag ilyen túrót...
És hogy hogy került a parfüm a cukortartóba? Erre is meglett a válasz. Meséltem már, hogy Merse elég csíntalan? Na, akkor már tudjátok is. Szóval Ő volt az, aki megfújta a cukrot és az almákat egy kis parfümmel. Ja, hogy miért hagytam elérhető helyen a parfümöt? Mert azt már ne is mondjam, hogy miért mászik fel Merse a konyhapultra? Szóval a parfüm sem volt olyan helyen, ahonnan egyszerű lenne levenni, nekünk pl. a fejünk fölé kell nyúlni, de Merse megoldotta és felmászott a konyhapultra, hogy elérje. De hogy mi késztette arra, hogy húsvétost játszon és meglocsolja a cukrot is? Azt már nem tudom, mert nem árulta el....

Egy nap margójára... 2.

Csak, hogy a délután se maradjon ki. Most kimentek a fiúk az iskola pályájára, egy kicsit még levezetik a fölös energiájukat, hogy aztán úgy aludjanak el estére, mint a bunda. No, és hogy én nyugodtan fel tudjak takarítani. Mert nem tudom, másnál hogy van ez, de ha pénteken fel is van takarítva, vasárnap már megint olyan mocsok van a lakásban, mintha itt sosem lenne takarítva. Általában hétfőn is ezzel kezdem a hetet, de van, hogy már vasárnap nekiállhatok :-) és olyankor olyan jól kezdődik a hetem  másnap :-) Ahogy majd holnap is fog. És nem lesz több kifogás, mert mostmár neki kell álljak tanulni is, hiszen hamarosan vizsgázom...

És ami még kimaradt, gyors leírom. Az ebéd elkészült délre (ahogy szoktam mondani, volt leves, második és desszert is), bár Bercel már nagyon álmos volt, így Ő gyors kapott levest, aztán ment is fel az apjával aludni. Aztán mi is nekiláttunk ebédelni, hármasban, majd mikor végeztünk, Csongi is lejött. Ő már fél kettőkor evett :-D Ennyit a vasárnapi, közös családi ebédről....

És most irány a takarítás...

Egy nap margójára...

Mostanában rekordokat döntenek meg a fiaim. Ma a reggeli sokáig alvásban győzedelmeskedtek :-) Én már fél hétkor felébredtem, de hét után már nem tudtam tovább feküdni (és fészbukozni :-D ), így lementem és a felkelő napsütésben (ami már kezdett melegíteni, nem is felkelő volt) megittam a kis tejes 2in1-es kávéporomat. De jó érzés is volt, csönd, madárcsicsergés, napsütés, nyugalom, csönd, csönd, csönd....
Aztán meguntam ezt a tevékenységet is és gondoltam, elkezdek előkészülni az ebéddel, hátha ma nem délután fél kettőkor lenne kész. Elkezdtem pucolni a répát-gyökeret, mikor hallom, hogy valaki nyitja a lépcsőnél a biztonsági rácsot. Merse volt az, hozott magával egy nadrágot, egy pólót és egy felsőt, szépen csendben kiválogatta a ruháit és a többi alvó társát hátrahagyva lejött hozzám. És mikor szóltam, hogy hát zoknit nem hozott magával, már indult is volna fel, de végül mondtam neki, hogy majd lehozom én neki később a zoknit, meg amúgy is, én is zokni nélkül nyomom.... Elmajszolt mellettem egy répát, végül Csongi is felébredt, Ő is nekiállt a reggeli készítésének.
Aztán egyszer csak Bendegúz jó hangosan elkezd nyavalyogni, hogy miért nem kapcsoltuk be a tévét? Mert Ő nézni akarja. Ekkor már fél 9-et írtunk, úgyhogy eddig húzta Bende és Bercel az alvást. Írhatom, hogy szerintem eddig még sosem aludtak. Mert hétköznap fél hét után ébresztő van, de hétvégén meg nem tudnak későbbig aludni és akkor meg ébresztő nélkül is fent vannak, néha már hatkor is. Szóval Berci a héten aludt napközben négy órát is, ma meg sokáig aludtak reggel.

Ami lemaradt még, mert ezzel a hírrel is akartam már jönni. Bendegúz a múlthéten nagyon várta már a kis ovis Bence társát, ezért mindent megtett, hogy a kedvembe járjon. Mivel fel is kellett takarítani, így bevállalta, hogy felmos helyettem. És felmosott. És nagyon ügyes volt. És büszke is vagyok rá.

És még egy, mert ez is "újdonság", vagyis mégsem, mert számítottunk erre. Szóval Bendegúznak vannak visszatérő dadogós korszakai, voltunk pszichológusnál, lelki eredetű, még menni fogunk logopédushoz is, de ami kiszűrhető volt a foglalkozásokon, hogy szinte érezhető volt, hogy valamiért nem szereti Mersét. Talán azért, mert új családtag lett (vagyis valószínűleg ezért), emiatt mindig háttérbe szorította, meg még mondta is, hogy nem is szereti Mersét, csak Bercit. Nos, mostanra megérett a kapcsolatuk olyan szintre, hogy már nagyon jó haverok lettek és a hülyeségért nem kell a szomszédba menniük. Nem mondom, hogy nincs néha veszekedés, sőt, az mindennapos, de inkább játszanak már sokkal többet egymással, mint hadakoznának. És hát Bercelt se kell félteni, megy Ő is a nagyok után, mindenbe utánozza őket....
És igen, ezért szerettünk volna három gyereket és viszonylag ilyen kis korkülönbséggel :-)

Van az úgy...

Hogy én eltervezek valamit, a gyerekek meg máshogy gondolják. Mondjuk most ne panaszkodjak, vagy még ne. Írtam már, hogy végre Bercel is áttért a nappali egy alvásra? Na, most leírom. Szóval nem haladt olyan szépen, mint a nagyokkal, de végre már csak nappal egyszer alszik. Tegnap azt hittem, felrúgja ezt a számításom, ugyanis 9 után nem sokkal már nagyon dörgölte a szemét és be is aludt. És aludt délután egy óráig! Igen, 4 órát aludt. Na, ilyen se volt még, amióta megszületett...
Ma is fáradtnak tűnt, de ma kihúzta 10-ig az alvásidőt, még alszik. Már 2,5 órája. Meglátjuk, ma meddig bírja. Mindenesetre legalább ma a kamrát ki tudtam pakolni és vissza is, nagytakarítás miatt. Na jó, nincs 3 m2, de akkor is :-D

És ha már Bercelről kezdtem el írni, akkor leírhatom azt is, hogy a nappali szopizásról is leszokott, most már csak a fürdés utáni és az éjszakai van. Az éjszakait nem számolom, 2-3 alkalommal tuti ébred, néha elég neki a víz, vagy a visszasimizés, de általában a pólómat húzogatja és bólógat közben és hmm-mözik közben. Legalább tudom, mit akar. Mert a beszéde még nem alakul, mondjuk nincs is elkésve. Anya-apa, amit már régóta mond, a Bendét is mondogatta régebben, de ezt elfelejtette. Meme mostanában inkább, de mindkét bátyjára ezt mondja. Ha valamit nagyon akar mutatni, mert pl. tetszik neki, mondjuk Mici felmászik a toronyra a csúzdánál, vagy meglát egy rigót, vagy egy repülőt a trambulinból, akkor meg olyan lelkesedéssel kiabálja, hogy anya-anyaaa, hogy már tudom, örül valaminek. Ma azért segített kipakolni a kamrából és miután felmászott az étkezőasztalra és a turmixgép tetejére rakott egy kis poharat és ahogy örült neki és mondta, hogy anyaaa és vigyorgott magának, hááát, meg lehetett volna zabálni....
Nem, mintha nem zabálnám meg napjában többször....
Ahogy elnézem, hogy már Ő is mekkora és ahogy belegondolok, hogy 6 évvel ezelőtt még egy ismeretlen szerepre készültem, furcsa és ismeretlen érzés kerít hatalmába. Nem is furcsa, nem is ismeretlen, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Mert nem írhatom azt, hogy hát "repül az idő", pedig ez fejezi ki legjobban, amit gondolok. 6 évvel ezelőtt még Bendegúzt vártam, az anyaság fogalma csak elméletben rajzolódott ki előttem. Aztán megszületett Merse, akkor Bendegúz volt hatalmas, Merse kis apró, végül Berci születésénél se tudtam erre felkészülni, hogy a kisemberek mellé megint egy apróság költözik hozzánk. Most látom Bercin is, hogy milyen kis fiatalember már, főleg, hogy most még a kis bébihaját is lenyírtam. És nem lesz már kistesó, akit ismét kicsinek fogok látni. Jó érzés is, hogy már kezdenek felnőni, hiszen önállósodnak, de rossz érzés is, mert mégis csak repül az idő.....
Végszóra, fel is ébredt Bercel...

gyerekszáj

Bendegúztól...

Bendegúz szeménél észrevettem egy sebet. Kérdezem: mi történt?
- Nekimentem a radiátornak...
- Hogy sikerült?
- A szekrény meglökött...
 (másnap már az ovistársát mondta).

Tegnap Merse hisztizett, mert le akarta venni a felsőjét. Melege volt, de szerintem nem volt olyan hőség, így nem engedtem neki. Persze könnyes lett a szeme a hisztitől, erre Bende:
- Tényleg melege van, hiszen izzad a szeme!