10.25

A tegnapi napról! Ugyebár a dokim tegnapra rendelt vissza NST-re. Nos, én mentem is időben, fel is kerültem rá és még jó, hogy aludt a kis töki, mert mikor felráztuk, akkor még maradni kellett egy kicsit, hogy lássuk, milyen tevékenységet mutat méhen belül, jobban ki tudja elemezni a doki a papírt. Aztán leszóltak a szülőszobáról, hogy a dokim felkéret, menjek fel a vizsgálat után. Nos, felsétáltam a negyedikre, ez  mindig egy olyan érzés, hogy az ember azt gondolja, ott és helyben meg is szül.
Becsöngettem, szóltak, hogy akkor hozhatom a kórházi cuccom, mert felvesznek az osztályra. Én elkezdtem tiltakozni, hogy erről nem volt szó, csak arról, hogy a doki rámnéz, hogy minden rendben van-e, aztán meglátjuk, mi lesz azután. Persze kikérdezték a dokit, én kaptam addig egy hálóinget, meg egy lábzsákot, de aztán végül csak az lett a vége, hogy lementem a kórházi cuccért, mert a papucsom bent volt a táskában, meg amúgy is, ha már a kocsiban volt, miért ne vigyem fel?
Vissza a negyedikre viszont nem akartam a pakkal felsétálni, így épp elkaptam a liftes fiút és felvitettem magam (amúgy csak a dolgozók használhatják a liftet). Átöltöztem és vártam. Elmondták addig, hogy most terheléses CTG-re szeretne rakni a doki, ez azt jelenti, hogy infúzión keresztül kapok egy folyadékot (oxitocin) és ezzel mesterséges fájásokat idéznek elő, közben nézik a baba szívverését és a méhtevékenységet. 11:10-kor kerültem fel a gépre, kb. másfél órát voltam voltam fent, már elültem a fenekem, meg kényelmetlen is volt, a fájások persze jöttek szépen sorban, szóval értelme legalább volt. Előtte még a dokim megvizsgált, hogy zárt vagyok-e még, de már nem, úgyhogy legalább azt is láttuk, hogy az előző napi fájások elindítottak valamit és két ujjnyira tágultam.
Mikor végeztem a CTG-vel, leküldtek az uh-ra, ránéztek, hogy a magzatvíz normális-e, a baba még mindig jól illeszkedik, méreteit is megnézték, jelenleg 3500 gramm a becsült súlya (37+4 voltam). Visszasétáltam a negyedikre ismét és vártam a dokit. Kb. másfél órát. Közben két nő meg is szült és rajtam meg átfutott, hogy milyen érzés a vajúdás végén lenni és egy kicsit meg is ijedtem. De hát át kell esni rajta, ki kell bújnia Bercelnek is.
Mikor jött a dokim, megnézte az uh-s papírt és aztán megvizsgált, mivel tovább nyíltam, tehát jó úton haladunk a szülés felé, de csak rásegítéssel vannak fájások, így kérdezte, hogy mit szeretnék vajon? Mert éppenséggel be is indíthatják, de látják rajtam, hogy hezitálok és az is lehet, hogy a hétvégén magától elindul a kisfiunk, úgyhogy mondta a doki, hogy vasárnap menjünk újra, meglátjuk, akkor mi lesz. Az meg már holnap lesz.
Amúgy a tegnapi délután folyamán elmúltak a rendszeres fájások, voltak ugyan, de nem vészesek. Este jöttek ismét, de 9-10 percesek, az meg még messze van attól, hogy elinduljon a szülés. Aludni is viszonylag jót aludtam hajnalig, hajnalban viszont elkezdtem mérni az időt, mert megint éreztem, hogy rendszeresek a fájások, de azok is 9 percesek voltak, úgy 3 órán keresztül.
Reggel letusoltam és azzal jobb lett egy kicsit, most napközben is voltak fájások, de nem rendszeresek, úgyhogy nem is indultunk be a kórházba. Ha nincs változás, akkor holnap reggel 9 körül bemegyünk és meglátjuk, mit hoz a holnapi terheléses CTG és vizsgálat, bár valószínűleg bent is tartanak mostmár, mivel vasárnap is lesz, meg szerintem csak most kaptam meg ezt a hétvégét "ajándéknak", hogy itthon lehetek a fiúkkal.
Eddig a magzatvíz még tiszta volt, egy másik félelmem, hogy belekakil a magzatvízbe és ott úszkál benne, meg a köldökzsinór tekeredik a nyakára, ilyenkor a terhesség vége felé már minden megfordul a fejemben. Talán azért is szeretném már a kezemben fogni :-) Közben meg a természetbe se szeretnék belefolyni, csak jobb lenne akkor jönnie, mikor Ő akar, viszont sokminden dől el a holnapi vizsgálattól....
Lehet, hogy legközelebb már babahírrel jövünk?

37. hét

Hozok már képet magamról és Bercelről, aki éppen tegnap volt 37 hetes a pocakban:

 

És viszonyításképpen Bendegúzról és Merséről is, kitalálható, hogy melyik képen kivel vagyok várandós (és éppen mindkettővel 37 hetes voltam):

És akkor a tegnapi napomról is írok már, mert volt történés. Én pl. azt hittem, hogy szülni fogok, de végül mégis itthon vagyok. Azt hiszem, hiába harmadik szülés lesz, igazán kezdőnek érzem magam. Jósló fájásaim már voltak előzőleg is, de rendszertelenek, így nem is izgultam igazán. A hétvégén viszont eléggé rámjöttek a fájások és a levertség és az aluszékonyság és az étvágytalanság és a hányinger is, úgyhogy elég sokat pihentem vasárnap. Szombaton még gyümifákat ültettünk, no én nem nagyon segédkeztem, szóval nem erőltettem meg magam, viszont a kiskertben még körbekapáltam a gyökeret/répát/brokkolit, meg összeszedtük a dinnye és tökszárakat. Meg szedtem egy kis vödör répát is, meg aztán szerintem pizzából bekajáltam és ezért émelyegtem én vasárnap. Mindenesetre nem sok kedvem volt semmihez sem vasárnap, aztán hétfő hajnalban, vagyis éjfél után elkezdtem nézni a fájás időket, ugyanis elkezdtem rendszeresen fájni. 7 percesek voltak, gondoltam, kihúzzuk már reggelig, Csongi nem megy dolgozni, majd elviszi Mersét bölcsibe, mi meg bemegyünk a kórházba, majd ott találkozom a dokimmal.
Én hajnal egytől négyig nem bírtam aludni, forgolódtam, fájogattam, nem volt jó sehogy sem, néha rendszeresen jöttek a fájások, néha meg aztán alábbmaradt. Csongi is felébredt, közben volt egy kis áramkimaradás is, mert azért bekapcsoltam a tévét, hogy ne unatkozzak. Még jó, hogy Csongi ránézett az áramkimaradás miatt az előszobai dobozra, mert már kezdett olvadni egy kapcsoló.
Végül fél öt körül sikerült bealudnom és mintha a fájás is alábbhagyott volna. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy ilyen fájásaim voltak, inkább nézzen meg a doki, bementünk reggel a kórházba. Előtte hívtam a dokim, mondta, hogy délig műtőben van, menjek a szülészetre és majd ott megvizsgál az ügyeletes doki és ha szülés lesz, akkor maradni is kell.
Csongi elvitte reggel Mersét a bölcsibe, aki nagyon ügyes már másfél hete, semmi sírás elváláskor, szépen eljátszik napközben és csak úgy ugrik a nyakunba délután, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Aztán megbeszéltem Marci anyukájával Ágival, hogy leadnánk Bendegúzt, mert nem tudom, hogy szülni fogok-e, vagy sem, de lehet, jobb helye lenne máshol, mint a kórházban. Szerencsére elvállalta, így Bendegúz délelőtt Zsuzsival játszhatott (mivel Marci oviban volt), meg Ágival.
Mi meg bementünk a kórházba. Csongi mondta még reggel, hogy szerinte nem szülünk, bár Bendegúznál is ezt mondta :-) Beértünk a kórházba, felmentünk a negyedikre, én kifújtam magam és becsöngettünk. Kijött egy szülésznő, elmondtam, hogy beszéltem a dokimmal, kérte, hogy jöjjek ide fel és vizsgáljon meg valaki. Kaptam egy szekrényt, meg egy hálóruhát, át kellett öltöznöm, majd vártam. Kb. 3/4 órát, míg újra találkoztam a szülésznővel. Éppen szülés volt...
Aztán jött a szülésznő és mehettem NST-re, 9:40-kor kerültem fel és kb. 10:10-kor jött az ügyeletes doki, aki kérdezett, hogy mióta rendszeres a fájás és hogy érzem magam. Akkor már 5 perces fájások voltak, de elviselhetőek, én meg beszélgettem a kisfiammal, hogy ha már itt vagyunk, akkor szülessünk is meg, mert ne jöjjek már hiába. Kicsit idétlennek éreztem a szitut, itt vagyok két szülés után és eljövök csak úgy, aztán nem szülök meg, de hát nem tudtam hova tenni a fájásokat.
Végül 10:25-kor jött a dokim is, mehettem vizsgálatra. Még zárt vagyok, a fájásokat látja, de azt is, hogy még nem olyan erősségűek, hogy ezzel bármit is kezdhetnénk, illetve a magzatvizet is megvizsgálta, az pedig tiszta. Valahogy azt gondoltam, azért görcsölök, mert belekakilt a magzatvízbe, ahogy Merse, nála ugye azért jöttek a fájások. Szóval mondta, hogy befektethet, de nem garantálja, hogy gyerkőc lesz, így inkább hazaengedett. Még fájogattam délutánig, de aztán mintha elvágták volna, azóta se semmi.
Nem is értem és nem is tudom, mit várok már. Bendegúzzal ugye hajnal egykor elkezdett szivárogni a magzatvíz, 8 perces fájásokkal indultam, majd reggel hétkor értünk be a kórházba, ott már 5 percesek voltak és végül 8:35-kor meg is született. Mersével pedig összevissza fájdogáltam, így éjfél előtt elindultunk a kórházba, ott megvizsgáltak, mivel belekakilt a magzatvízbe, burokrepesztés után 2:30-kor megszületett. Most meg elmentem a rendszeres fájásokkal és sehol semmi. Meg amúgy is félek, hogy Bercel is gyors lesz és akkor nem tudom, hogy érünk be a kórházba, mivel most már kiköltöztünk 25 km-re, azt is figyelembe kell venni. No, de majd jön, amikor jönni akar, mostmár úgy látom, csak nehogy útközben szüljek meg :-)

Hétfőtől-péntekig

Ma van az ötödik  nap a héten, hogy Merse egész napos a bölcsiben, nélkülem. Nagyon büszke vagyok rá, mert egyik reggel sem volt sírás, vagy legalábbis, amikor láttam, hogy biggyeszti a száját, akkor gyors mondtam neki, hogy vigye a kiskutyáját is, így egyből azt kezdte el keresni. És szó és sírás nélkül ment is a csoportszobába. Előtte azért elmondtam neki, hogy majd uzsi után megyünk érte. És kérünk egy-egy puszit most. Ma olyan édesen odabújt a bátyjához és megpuszilta, imádom őket.
Viszont Bendegúzt meg már nagyon sajnálom, mert minden reggel elmondja, hogy Ő is be akar menni és játszani akar a játékokkal. Ráadásul ma látta is, hogy vittek be új vasúti síneket és egyből szeretett volna vele játszani. Sajnos még mindig nincs infó arról, hogy mikor kezdheti az ovit. Már készen van, jelenleg az utcán csinálják a járdát, meg a parkolóban, de gondolom, nem emiatt van a késlekedés, hanem amiatt, hogy a használati engedélyt nem kapták meg gyorsított eljárásban, tehát ki kell várni a 30 napot, ami azt jelenti, hogy okt. vége előtt már nem lesz ovi senkinek. Ez bosszantó is, hogy egy papír miatt állnak és így a gyerekek nem mennek, vagyis aki eddig ovis volt, azt a régi épületbe tömörítették, így ott is többen vannak most egy csoportban, mint kellene, aki bölcsis volt, az a bölcsiben maradt még, így most pl. Merse is olyan csoportban van, ahol kettő csopi van összevonva (mondjuk a gyerekek létszámán nem látszik meg, mert mindig van beteg). Aztán meg van a harmadik csoport, aki eddig otthon volt és megteheti, az még mindig otthon van. Csak ugye mi visszük már Mersét bölcsibe és látom Bendegúzon minden reggel, hogy ez neki rossz. Na, de majdcsak eltelik már az a pár nap.
Amúgy minden reggel egy "tortúra", elindulni a két gyerkőccel. A menetrend az, hogy én fél 7-kor ébredek, aztán Merse is, aztán Bendegúzt ébreszteni kell és Ő alig akar felöltözni és megy a hiszti, hogy segítsek neki, de közben meg Merse hisztizik, hogy már kéri a reggeli kakaóját, úgyhogy van egy kis parádé. Persze aztán az asztalnál is van egy kis vitázás, hogy Bendegúz maradni akar, aztán csak elindulunk, de az úton is össze akarnak szedni minden gallyat, levelet, szóval nem egyszerű. Végül csak odaérünk, akkor jön a nyavalygás Bende részéről, hogy Ő is maradni akar, aztán meg alig akar kijönni. Persze ahogy kijövünk, már azon siránkozik, hogy úúúúúgy hiányzik neki az öccse és olyan rossz, hogy nem jön velünk. Ezután elintézzük a dolgainkat, kisbolt, posta, gyógyszertár, ilyenek. Itthon elvagyunk és amikor délután három után szólok, hogy öltözzünk, mert megyünk Merséért, megint jön a kifogás, hogy Ő még nem akar menni, meg majd hazajön egyedül Merse, meg maradjunk még. Csak elindulunk és hát itt is minden gallyat fel kell szedni, végül beérünk a bölcsibe, általában uzsi időben, akkor még megvárjuk, hogy megegye az uzsit, majd szalad ki hozzánk Merse és öltözhetünk és jöhetünk haza. Még egy picit szoktunk játszani a bölcsi udvarán, aztán ha az idő engedi és nem vizes a játszótér, akkor ott is maradunk egy picit.
Itthon meg elkezdenek veszekedni és már zúg a fejem és alig várom, hogy Csongi hazaérjen (mert Ő reggel fél hatkor elmegy itthonról és este hétkor ér haza). Tegnap már fájogattam is egy kicsit, rendszertelen még, de azt hiszem, mostmár jósló fájásáim vannak. Igazából hétfőtől már nem számítana koraszülöttnek, bár nem tudom, hogy most mennyi a súlya Bercelnek, de gondolom a súlyhatárt is kezdjük elérni. Jövőhét szerdán jön fel Csongi egyik húga, Evelin, itt lesz hétfőig, azután a héten Csongi szabin lesz és onnan vasárnaptól pedig anyukája jön fel egy hétre. Én valahogy úgy érzem, hogy okt. végén megszületik Berci, de ugye Mersénél is hamarabb gondoltam, aztán mégis a kiírás napján jött. Mondjuk most is a nov. 1-jét és 2-át szeretném elkerülni. Na, majd meglátjuk. Nem is tudom, hogy most könnyebb-e, míg nem babakocsival és három gyerekkel kell bravúroskodnom, bár így a pocakom miatt nehezebb, mert már itt fáj, ott fáj, a cipőt nehéz felvenni, aztán begörcsöl a hasam, meg amikor jönnek a jóslók, az se annyira jó már, de aztán belegondolok, hogy hamarosan már úgyis három fiam lesz és lehet, visszasírom ezeket a "nyugis" időszakokat.
Majd meglátjuk.

mai bölcsi :-)

Ma olyan jó kedvvel jöttem el a bölcsiből, hogy csak na! Történt ugyanis, hogy Merse nem sírt elköszönéskor és ez olyan megnyugtató számomra! Bár biggyedt a szája, de gyors megkérdeztem, hogy az alvós kutyusát beviszi-e? Mondta, hogy tegyük inkább a polcra, gyors adtam neki puszit, Ő meg fogta magát és besétált a csoportszobába, ahol az Ildikó néni köszöntötte és végül ment is játszani. Alig bírtam halkan odaszólni a gondozónőnek, hogy a kutyust otthagytam a tatyóban (érdekes, eddig nem volt alvós állata, úgy látszik, majd most lesz). Végül Villő anyukájától kaptam egy képet, ahogy éppen lovacskázik:

Nagyon büszke vagyok rá és remélem a jövőben nem sokszor fogja elsírni magát reggelente, mert akkor biza az én kedvemet is elrontja. Amúgy semmit sem változtattunk, mondogattuk, hogy megyünk bölcsibe, szépen ébredtünk, gyors kakaóivás, reggelizés, öltözés, séta a bölcsibe, az egyik utcán van egy házikó, ahol kinéztünk már egy kutyát és minden oda- és hazajövetelkor köszönünk is neki (elneveztük Bogáncsnak). Ez is egy biztos pont, hiszen ha jövünk haza, akkor is kell neki szólni, hogy jöjjön a kerítéshez :-) Igazi nagyfiú (bár tudom, hogy tuti lesznek még sírós napjaink). Ma már csak 3/4 4-re megyünk érte, tegnap fél 4-kor értünk oda, épp az uzsonnához kezdtek volna, de végül mi elhoztuk az uzsit és jöttünk haza. Ahogy meglátott minket, elkezdte játszani a fejét, szaladt az asztalok között és el-el akart dőlni, ilyet Bendegúz is csinál, mikor produkálja magát, nyilván tőle tanulta.

Ma jönnek az óvónők családlátogatásra, a kókuszgolyó már készen van, meg majd sütünk még kakaós csigát is, sósnak meg van itthon egy kis ropogtatni való pogácsa féleség. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a délután!

Bölcsi (még mindig)

 Mert azért van ennek az időszaknak rossz része is. Mostanában a reggeli elválás pl. 

Hétfőn még nem volt olyan rossz az elválás, nem is sírt, ment egyből a szobába és mikor mentünk érte ebéd után, akkor is jókedvű volt, bár mondta a gondozónő, hogy már majd leragadt a szeme, úgyhogy el is fáradt rendesen, azért itthon még nem aludt be egyből.
Kedden viszont autóval mentünk, mert nekem mennem kellett NST-re és vérvételre a városba és hát így gyorsabban odaértünk. Mondtam is neki, hogy menni kell orvoshoz, de majd jövök érte ebéd után, de az öltözőben csak eltörött a mécses és csak kapaszkodott a nyakamba és mondta, hogy "haza" és hogy "maradj itt". Persze átadtam a gondozónőnek és kimentünk, de akkor már én is elsírtam magam. Hiába, a hormonok is dolgoznak, meg amúgy is rossz látni sírni, meg Merse anyásabb is, szóval megvisel ez mindkettőnket. El is gondolkoztam, mennyire van szükség erre, hogy járjon bölcsibe, de ha összességében nézem, biztos jobb lesz neki majd ott (ha már nem lesz sírós a beszoktatás), mint itthon. Bár végülis itt van a másik variáció is, hogy itthon maradhat. Ismét álmosan kaptuk meg ebéd után, úgyhogy jöttünk is haza és elkezdtem felkészíteni a következő napra, ugyanis tegnaptól már ott alszik a bölcsiben. Itthon elég elutasító a bölcsivel kapcsolatban, mindenre "nem" a válasza. Tegnap reggel is sírva váltunk el, vagyis Ő sírt, én előtte nem, de az utcán már igen. Meg aztán napközben is többször rámjött a sírás. Igen, erősnek kellene lennem, de néha nagyon nem megy és már sok is így a terhesség végére. Ez van. Napközben sem volt semmihez kedvem, csak bíztam abban, hogy jól érzi magát a kisfiunk. Végülis napközben nem sírdogál, csak reggel megy ez, biztosan nekem szól, ezért is kell erősnek lennem (legalább előtte). És ebéd után egyből ment aludni és mikor mentünk érte háromkor, akkor ébredezett. Persze egyből a nyakamba borult és csak szorított, szóval vannak még benne is kétségek biztosan. Volt egy plüss állatka vele, kérdezte a Jolcsi néni, hogy az övé? Mert Merse egyből rávágta, hogy az övé és azzal aludt, de Jolcsi néni emlékezett rá, hogy mondtam, nincs konkrét alvós állatkája. Ennek ellenére tegnap kerestünk egyet, hátha ma könnyebb lesz neki azzal. Ma fél négyre megyünk érte, most feküdnek le valahogy, mi is mindjárt ebédelünk, majd játszunk még (már feltakarítottam), aztán mehetünk is érte.
És a kétségeim, bár sokan biztos úgy vannak vele, hogy ne gondolkozzak annyit, régen is így volt ez, azért nekem nem lenne muszáj beadni Mersét a bölcsibe. Sokat örlődtem, hogy mi legyen, melyik megoldással teszek neki jobbat, mert azt tudom, hogy bármelyik verziót is választjuk, lesz egy törés az életében. Hiszen jön a tesó, ha itthon marad, nem marad rá annyi idő, ha viszem, akkor meg leszűrheti azt, hogy azért visszük, mert jött a tesó. Bendegúzzal együtt nőttek fel, mivel Bendegúz is ovis lesz, mennyire gondolná azt, hogy ha már Bende ovis, Ő itthon marad velem? Vagy mi a jobb? Azért kezdtük el Mersét hamarabb beszoktatni, mert vele talán nehezebb, de most úgy néz ki, hogy nov. 1-je előtt még nem kezdi Bende az ovit, mert a használatba vételi engedély miatt még nem lehet az oviba menni a gyerekeknek (tiszta röhej, hogy készen van, csak a papírra várnak). Ma már azt mondtam Mersének, hogy Bendegúzt viszem az oviba, hogy ne azt érezze, hogy mi itthon vagyunk és hawai és happy minden, mert gondolom Ő is inkább itthon lenne velünk. Biztos lesznek még kétségeim ezután is és fogok még őrlődni, de hát ez van.
Bendegúz is unatkozik itthon, már várja Ő is az ovit, bár azt olvastam, hogy minél nagyobb egy gyerkőc, annál rosszabb a beszoktatás, hát meglátjuk. Neki legalább el tudom normálisan magyarázni. Illetve várja már az ovit és most minden reggel azt mondja, hogy ott marad Ő is a bölcsiben, mert játszani akar. Nem is tudom, hogy lesz ez, tényleg a szülés kapujában fog elkezdeni járni....

Ezek a képek hétfőn készültek, itt már fárad Merse, Villő a csoporttársa, direkt így kértük mi szülők, hogy Ők együtt legyenek (ha már jóban vagyunk mi szülők):

És a tízórainál, végre egy asztalnál ülhet egy csoporttárssal (előtte egy másik kislánnyal ült, aki nem az Ő csoportjában van, de most a két csoport össze van vonva):

Bölcsis nap és a hétvége

Elkezdődött a második hetünk is. Egy kis változással, hogy most már Bendegúz is itthon van. Emiatt a mai beszoktatási napot kicsit lerövidítettem, vagyis a reggelinél hamarabb jöttem el. Mivel úgy volt megbeszélve, hogy reggelire viszem és megvárom a reggeli végét, csak akkor még nem számoltam azzal a ténnyel, hogy Bendegúz is itt lesz már. Úgyhogy reggel felkeltünk, az öltözködésről nem írok semmit, meg arról, hogy aztán időben elinduljunk, pedig én fél hat óta fent vagyok (oké, nem emiatt ébredtem, egyszerűen nem bírtam visszaaludni, csak akkor kezdtem szenderegni, mikor ébredni kellett). Szóval még időben oda is értünk, aztán Merse szépen bement a csopiszobába, én meg szóltam a gondozóknak, hogy akkor itt vagyunk a folyosón, vagy az udvaron, mert hát nem szeretném, ha bátyóka is bemenne. Hazaküldtek, mondván, majd csörögnek, ha valami gond lenne. Elmondtam, hogy az orra már nem folyik úgy, viszont elkezdett köhögni. Mi pedig kimentünk az udvarra és gyűjtögettünk pár gesztenyét (a táskám majd lehúzta a vállam, mikor jöttem hazafele). Elmentünk még a boltba, meg a postára, végül hazajöttünk. Furcsa volt most Merse nélkül. Itthon azzal a ténnyel szembesültem, hogy nincs áram. Fél óra után meg hallom, hogy a szomszéd mosógépe centrifugál. Persze én kapcsoltam le véletlen a főkapcsolót, szóval még jó, hogy megtaláltam a hibát. Játszottunk egy keveset még Bendegúzzal, meg előkészítettem a zöld paradicsomokat, amiket ezután teszek el savanyúságnak és indultunk vissza. Fél 12-kor ebédelnek, úgyhogy azután értünk oda. Még tartott az ebédeltetés, úgyhogy leültünk a folyosón és vártunk. Jó negyed óra múlva jött a Jolcsi néni és mondta, hogy majd leragad már Merse szeme, úgyhogy inkább kihozta. Mondta, hogy nem volt egy hangja sem egész délelőtt, eljátszott, jól elvolt (ezt már hallottam, mert egy ismerősünk kislánya most kezdte a beszoktatást és hát beszélgettem az anyukával). Szóval jól telt a nap. Holnap is ilyen lesz, ugyanis megyek az első NST-re, 9-re van időpontom és ha még előtte el tudnék menni vérvételre, az lenne a legjobb (van még egy kontroll cukorterhelésem). De ez attól függ, mennyire vagyunk ügyesek reggel :-)

Hétvégén kertészkedtünk egy kicsit, Csongi elpakolta a szivattyút, meg a locsolókat, én meg a paradicsomot takarítottam ki, leszedtem a zöldeket, most azokat varázsolom el üvegekbe. Meg eperpalántát ültettem. No és a virágokat is behoztuk a lakásba, de még nincs kitalálva mindnek a helye. Szombaton pedig szüreti nap volt. Mivel reggel hazahozták anyukámék Bendegúzt és a nagy örvendezés közepette kiderült, hogy Marci haverja is jön hozzánk, egyből nagyobb öröme lett Bendegúznak, szóval szépen kisétáltunk a főtérre és szétnéztünk. Volt szalmaszínház, meg egyéb játékok, meg egy csomó lovaskocsi, mert felvonulás is volt délután, amire mi nem mentünk el, mert alvásidő volt éppen. De a színházat megnéztük, meg a bohóctól is kértünk pár figurát (fekete oroszlán, nyuszi, gyita=lovacska, meg virág nekem). Aztán hazajöttünk és mikor a ház előtt ment el a lovaskocsi sereg, akkor kisétáltunk mi is és integettünk. Végül anyáék is hazamentek, mi meg visszarázódtunk a négy személyes családi életbe (plusz egy pocaklakó). Nem mondom, egy párszor már összevesztem Bendegúzzal. Már nagyon várjuk az ovit, főleg így, hogy látja, hogy a tesó is jó helyen van. Remélem 21-e körül már Ő is kezdheti, de majd most pénteken kikérdezzük az óvónőket, hiszen jönnek családlátogatásra.
És egy kép, szombaton készült Bercel-lakról, ma vagyok amúgy 35 hetes:

Első nap a bölcsiben

Ez is "megvolt". Mentünk reggel 9-re és maradtunk 11-ig. Holnap is ez a forgatókönyv, csütörtökön már reggelire megyünk (8 órakor), pénteken pedig már ebédelni is marad Merse. Az első napunk jól telt, odaértünk, épp találkoztunk a gondozónénivel (Jolcsi néni), beszélgettünk, megnéztük a mosdót, kiválasztottuk a jelet (labda lett), majd bementünk a csoportszobába. Van egy kis felfordulás és most két csoport van összerakva, mivel az óvodát még nem adták át és vannak ovisok is a bölcsiben. De most sok gyerkőc beteg is volt, úgyhogy fel sem tűnt, hogy két csoport van egybe. Merse egyből elkezdett játszani, autózott, repülőzött, én addig megbeszéltem Jolcsi nénivel, hogy mit kell majd vinnünk, meg úgy nagyjából, hogyan néz ki egy bölcsis nap. Aztán leülhettem egy székre és onnan figyeltem, mit csinálnak a gyerekek. Merse néha-néha odajött, odahozta a babát, meg hozott horgászbotot és halat, hogy fogjuk ki. Néha egy-egy gyerkőc is kérdezett tőlem, szóval nem maradtam csendes figyelő :-) Aztán hozták a tízórait és mikor Merse meghallotta, hogy joghurt, egyből mondta, hogy ő is eszik. Szépen le is ült a székre és várta, hogy megkapja az adagját. Hát igen, ha kajáról van szó, akkor nincs mese....

Itt épp elkezdenek játszani a horgászos játékkal: 

10 óra után kimentünk az udvarra, ott többet keresett engem, viszont messzebbre is merészkedett tőlem. Először csúzdázott, majd elment egy kismotorért és motorozott a többiekkel. Meg végül a kisházban begyűjtötte a labdákat, illetve a talicskával is tologatott ezt-azt. Birtokba vette az udvart is. Lényegében véve jól érezte magát. Egyszer esett el a motorral, biztos beverte a lábát, mert elég idétlenül esett, de gyorsan megvigasztaltam és játszott tovább. Ugrálgatott a játékokról is le, mint ahogy itthon is szokott az ágyról. Persze itt is utánozta a többi gyereket, szóval jól elvolt. Holnap megint ilyen nap vár ránk, most azt mondja, várja már. Tegnap még azt mondta, ne menjünk. Bendegúz pedig a Laci tatáéknál marad péntekig, szombaton hozzák fel majd Mari mamáék, hiszen őszköszöntő fesztivál lesz délelőtt és már a programon szeretnénk, ha itt lenne. Mivel nekünk is készülni kell az ovis csoporttal, bár még el sem kezdődött az ovi. Az átadás megtörtént a tegnapi nap folyamán, de Jolcsi néni elmondása szerint a bölcsiben "dekkoló" ovisok is csak két hét múlva kezdenek az oviban. Úgyhogy még nem tudjuk, Bendegúz mikor kezdi majd az ovit. Jövőhéten pénteken jön ki a két óvónő és ismerkedünk meg itthon velük (bár mi már találkoztunk a szülői értekezleten), vagyis családlátogatás lesz.