Mert azért van ennek az időszaknak rossz része is. Mostanában a reggeli elválás pl.
Hétfőn még nem volt olyan rossz az elválás, nem is sírt, ment egyből a szobába és mikor mentünk érte ebéd után, akkor is jókedvű volt, bár mondta a gondozónő, hogy már majd leragadt a szeme, úgyhogy el is fáradt rendesen, azért itthon még nem aludt be egyből. Kedden viszont autóval mentünk, mert nekem mennem kellett NST-re és vérvételre a városba és hát így gyorsabban odaértünk. Mondtam is neki, hogy menni kell orvoshoz, de majd jövök érte ebéd után, de az öltözőben csak eltörött a mécses és csak kapaszkodott a nyakamba és mondta, hogy "haza" és hogy "maradj itt". Persze átadtam a gondozónőnek és kimentünk, de akkor már én is elsírtam magam. Hiába, a hormonok is dolgoznak, meg amúgy is rossz látni sírni, meg Merse anyásabb is, szóval megvisel ez mindkettőnket. El is gondolkoztam, mennyire van szükség erre, hogy járjon bölcsibe, de ha összességében nézem, biztos jobb lesz neki majd ott (ha már nem lesz sírós a beszoktatás), mint itthon. Bár végülis itt van a másik variáció is, hogy itthon maradhat. Ismét álmosan kaptuk meg ebéd után, úgyhogy jöttünk is haza és elkezdtem felkészíteni a következő napra, ugyanis tegnaptól már ott alszik a bölcsiben. Itthon elég elutasító a bölcsivel kapcsolatban, mindenre "nem" a válasza. Tegnap reggel is sírva váltunk el, vagyis Ő sírt, én előtte nem, de az utcán már igen. Meg aztán napközben is többször rámjött a sírás. Igen, erősnek kellene lennem, de néha nagyon nem megy és már sok is így a terhesség végére. Ez van. Napközben sem volt semmihez kedvem, csak bíztam abban, hogy jól érzi magát a kisfiunk. Végülis napközben nem sírdogál, csak reggel megy ez, biztosan nekem szól, ezért is kell erősnek lennem (legalább előtte). És ebéd után egyből ment aludni és mikor mentünk érte háromkor, akkor ébredezett. Persze egyből a nyakamba borult és csak szorított, szóval vannak még benne is kétségek biztosan. Volt egy plüss állatka vele, kérdezte a Jolcsi néni, hogy az övé? Mert Merse egyből rávágta, hogy az övé és azzal aludt, de Jolcsi néni emlékezett rá, hogy mondtam, nincs konkrét alvós állatkája. Ennek ellenére tegnap kerestünk egyet, hátha ma könnyebb lesz neki azzal. Ma fél négyre megyünk érte, most feküdnek le valahogy, mi is mindjárt ebédelünk, majd játszunk még (már feltakarítottam), aztán mehetünk is érte.
És a kétségeim, bár sokan biztos úgy vannak vele, hogy ne gondolkozzak annyit, régen is így volt ez, azért nekem nem lenne muszáj beadni Mersét a bölcsibe. Sokat örlődtem, hogy mi legyen, melyik megoldással teszek neki jobbat, mert azt tudom, hogy bármelyik verziót is választjuk, lesz egy törés az életében. Hiszen jön a tesó, ha itthon marad, nem marad rá annyi idő, ha viszem, akkor meg leszűrheti azt, hogy azért visszük, mert jött a tesó. Bendegúzzal együtt nőttek fel, mivel Bendegúz is ovis lesz, mennyire gondolná azt, hogy ha már Bende ovis, Ő itthon marad velem? Vagy mi a jobb? Azért kezdtük el Mersét hamarabb beszoktatni, mert vele talán nehezebb, de most úgy néz ki, hogy nov. 1-je előtt még nem kezdi Bende az ovit, mert a használatba vételi engedély miatt még nem lehet az oviba menni a gyerekeknek (tiszta röhej, hogy készen van, csak a papírra várnak). Ma már azt mondtam Mersének, hogy Bendegúzt viszem az oviba, hogy ne azt érezze, hogy mi itthon vagyunk és hawai és happy minden, mert gondolom Ő is inkább itthon lenne velünk. Biztos lesznek még kétségeim ezután is és fogok még őrlődni, de hát ez van.
Bendegúz is unatkozik itthon, már várja Ő is az ovit, bár azt olvastam, hogy minél nagyobb egy gyerkőc, annál rosszabb a beszoktatás, hát meglátjuk. Neki legalább el tudom normálisan magyarázni. Illetve várja már az ovit és most minden reggel azt mondja, hogy ott marad Ő is a bölcsiben, mert játszani akar. Nem is tudom, hogy lesz ez, tényleg a szülés kapujában fog elkezdeni járni....
Ezek a képek hétfőn készültek, itt már fárad Merse, Villő a csoporttársa, direkt így kértük mi szülők, hogy Ők együtt legyenek (ha már jóban vagyunk mi szülők):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése