4D ultrahang

Mint írtam, ma ez a második bejegyzésem. Délelőtt
Bendegúzról írtam, most pedig Merséről. Már vártam ezt a napot, anno
Bendegúzzal is olyan jó volt látni az uh-on, hogy minden okés, reméltem, hogy most
is így lesz. Meg alapjáraton jó látni az ultrahangot, csak a kórházinál sosem
látom a képernyőt és mostanában azok voltak előtérben. Előtte azért még írok a
tegnapi védőnői mérésekről is: 

A súlyom szépen gyarapszik, eddig +6kg van rajtam és hogy
összehasonlításképp leírjam, Bendegúznál ilyen idős terhesen már +9,5kg volt.
Mégiscsak számít egy kétéves gyerek után a futkározás? Mondjuk eleve
többletsúllyal indultam, de most is meghúztam egy határt, ami fölé nem nagyon
akarok hízni. Így a maradék időben 7kg-nál többet nem hízhatok már. Remélem sikerül.
Mondjuk a cukor miatt lehet, nem is fogok annyit hízni. Ugyanis voltam a
vércukor vizsgálaton, ami nálunk úgy néz ki, hogy először egy reggeli utáni
vérvételen nézik meg a vércukor értéket. Ha ez nem jó, akkor jöhet a glükóz
ivása (két vérvétellel), vagy pedig a diabetológia. Nekem az eredményem sajnos
nem lett jó, így ma azt is meg kellett beszélni, hogy mi legyen a teendő
ezután. Most 7,4 lett a mmol érték, a megengedett 7,1-nél (bár ha jól
emlékszem, ez 6,7 lenne kismamáknál). Bendénél ez 8,1 lett. Nála a glükóz
szirupot is meg kellett inni, akkor már jó lett az eredmény. Most viszont a
doki a 180grammos szénhidrát diétát javasolta, így holnap megyek a tanácsadóba,
ahol megkapom a beutalót a diabetológiára is. Addig meg figyelek arra, hogy mit
eszem. És két hét múlva ismét mehetek egy vérvételre, ahol megnézik, hogy
rendben van-e az eredmény. De hát erről akkor majd később.

A kislegény éppen aludt és nem nagyon akaródzott neki
letenni a kezét a feje elől. Még az uh elején elkaptunk pár percet, amikor
szépen kivehető volt a buksija, de ezután már feszt bokszolt. Így a szokásos
mérések következtek. Már majdnem egy kilós és olyan furcsa, hogy szinte az
egész hasamban Ő van. A hosszát nem tudták megmérni, de már szerintem túl van a
30 cm-en. Mindenesetre baloldalt volt a buksija, a gerince a köldököm körül és
a lába a jobb oldalamon. Minden más rendben van (méhlepény, magzatvíz). Még azt
is láttuk, hogy iszik és a húgyhólyagja telítődik. A veséjét is megnéztük, mert
Bendének volt vesemedence tágulata, az egyiken is volt látható, de ez még
változhat és benne van az „előírt” értékben. És a dvd-ről megpróbáltam egy
képet kivágni, mert most nem kértünk fényképet, így ezt hozom (mindkét keze a feje mellett van, itt még legalább nem takarta el az arcát): 

 A névválasztásról is. Még amikor Bendegúz a pocakban volt,
felírtam pár fiúnevet, ami szóba jöhetett volna még. Akkortájt a Kerecsen volt
a másik nevünk, ami tetszett mindkettőnknek, de ezek kerültek még a listára:
Bodomér, Jutocsa, Kadosa, Merse és Regő. Aztán ahogy kiderült, hogy ismét fiunk
lesz, kérdeztem Csongit, hogy neki milyen nevek tetszenek és ő ezeket írta:
Hunor, Kadosa, Kerecsen, Bulcsú, Megyer, Szemere, Csanád, Zsombor, Barna, Bese,
Botond, Kaba, Kolos, Merse, Szilárd. Próbáltuk úgy nézni, hogy némi magyar
vonatkozása is legyen, aztán ugye Bendegúz is kimondott egy nevet és végül a
Merse maradt. A magyar utónévkönyvünkben is magyar névként tüntetik fel, de
azért találtam olyan oldalt, ahol mást is
írnak: „A Merse régi magyar, örmény eredetű férfinév, jelentése: úr, nemes
herceg. Egyesek szerint a szláv Miroslav magyar változata. Ajánlott névnap:
Augusztus 22.”.
Mindenesetre már annyira megszerettük ezt a nevet, hogy ez marad. Ha esetleg
lenne harmadik gyerekünk és az is fiú lenne, hát bizony elgondolkoznék, hogy
milyen keresztnevet kapna. De erről még azért nem is kell beszélni/írni.

És akkor kellemes hétvégét, legközelebb majd augusztusban jövök! 

Két éves státusz

 

De előtte szeretnék itt is gratulálni Zitáéknak, akiknek tegnap reggel 9-kor császármetszéssel megszületett a kisfiuk: Zalán Kristóf, 2600grammal és 47,5cm-el. Egy kép az ifjúságról:

Ma kétszer fogok jönni, most Bendegúz miatt, este pedig a pocaklakó miatt!

Bendegúz két éves státusza megvolt tegnap, egy kis késéssel. Először a védőnő az én adataimat vette fel, majd jöhetett a nagyfiunk is. Már "nagyfiú", ezért ruhában állították a mérlegre, ahol 14,8-at mutatott, de mondtam, hogy a pelusban már van pisi, így 14,5kg-ot írt be a védőnő a kiskönyvbe. És 90cm a magassága. A beszélőkéje is jó, megint kis papagáj volt és mondogatta utánam a dolgokat (nem kértem, de amikor mesélünk valakinek valamit, ő is mondja utánunk a szavakat). Aztán azt is megmutatta, hogy tud rajzolni, így – miközben a tesztet töltötte a védőnő, hogy miket tud már – meg is tudta mutatni ezeket. Végül a doki is megnézte, a lábfejét mutattam, hogy egy kicsit befele sandít a jobb lába, de állítólag még nem kell vele foglalkozni,a lúdtalpat is legkorábban három éves kor után kezelik. Illetve a fütyit nézte meg a doki, ha szobatiszta lesz, lehet, kell majd metszeni, mert nem lehet lehúzni teljesen, le van tapadva. De a születése óta ez is szépen javult már és hát a szobatisztaság se mostanában fog eljönni. Próbálkozunk néha vele, de sajnos még nem teljesen hajlandó együttműködni velünk, így nem is erőltetjük. De azért vannak már pelusmentes percei/órái és néha még a bincibe is sikerül pisilnie. 

A gokartot próbálgatja, igaz, tegnap már a szomszéd lányok is kipróbálták és hát jobban is ment nekik (Vivien öt éve, Petra három). De jó lesz ez majd idővel. Azután voltunk Zita barátnőnknél is, jól eljátszottak a gyerekek, bár nem voltunk sokáig, azért Bende ma is mondogatta már, hogy "Ita"? És még a szomszéd Márton barátunkkal is sokat sétáltunk tegnap, vagyis mi szülők sétáltunk, Marci a babakocsiban (fél éves ma), Bende Csongi nyakában, aztán így jártuk a környéket. Szóval elvagyunk, megvagyunk. Ma már készülődnöm kell a holnapi napra is, mert úgy néz ki, hogy ebéd után indulunk a szüleinkhez. Egy gyors látogatás lesz csak, majd három hét múlva megyünk megint úgy, hogy én otthon maradok Bendegúzzal egy hetet és akkor kimegyünk a dédikhez is. 

És egy képet hozok, a mostani hidegek miatt előkerült a nagytakarója Bendének és hát mi más lenne a huzat mintája, mint verdák? 

Gokart

Nos, megjött a gokart! A hőn áhított! Igaz, még egy kicsit nagy Bendének, de jó lesz ez, már látjuk! Olyannyira, hogy még jegyzetelek, írogatok, addig nem tudom, már hányszor mentem át altatni, ugyanis nem hajlandó elaludni a kisfiunk, mert feszt a gokart közelében akar lenni. Persze megjegyzem, hogy reggel nyolcig durmolt, tehát ki is aludta magát rendesen. De hogy ilyenkor harcolunk az alvás miatt is… Meg hát ugye az újdonság. Alig várja már, hogy az apja hazajöjjön a munkából és mehessenek kipróbálni a gokartot. Az első próbálkozásról egy kép: 

 

És ma hétforduló van pocakilag is, ezért készítettem reggel pocakfotót. Meg kíváncsi voltam, hogy milyen eltérés van a Bendés és Mersés pocak között. Igaz, itt feketében vagyok, de szerintem azért látszódik (háttérben pedig elsőszülött gyermekünk):

És a több, mint két évvel ezelőtti Bendés (ha jobban megnézem, mégsincs akkora különbség, bár lehet, hogy a fekete takar):

Na, mire megírom a bejegyzés, csönd van a másik szobában, talán elaludt, de mindjárt rálesek (kb. öt perce még "anya, gyere" mondatok hangzottak el...)

Egy kis idő

Bendegúz

Már semmi baja Bendegúznak, gyorsan kiheverte a fertőzést.
Már csak a probiotikumot kapja, de azt még kb. kedd-szerdáig kapni is fogja. A
kedve már visszajött, szerencsére az időjárás is kedvez nekünk és már nincs az
a nagy hőség. A lakásban is lehűlt a levegő, végre nem 30 fok van, napközben
csak kb. 24-25, éjszaka meg a kereszthuzattal lehűl akár 23 fokra is. Jobbat is
alszunk, mindnyájan.

Egyre többet beszél, néha olyanokat mond, hogy csak nézünk.
Semmi rosszat, de pl. előtte két nappal hallott valamit és beilleszti akkor és
ott, amikor kell. Azután elnevezte magát Bendinek, ha valamit szeretne, mondja,
hogy Bendi, olyan énekelve.

Ha valahonnan le akar szállni, vagy kérni akar valamit, pl,
hogy a szandiját vegyük le, akkor mondja, hogy anya, segííts. Vagy akinek éppen
jelezni szeretné, hogy segítségre van szüksége.

Némely betűt összetéveszt, ha mondom neki, hogy csupa
szutyok vagy, akkor mondja, hogy szukoty.

Amikor a szülinapjuk volt, megtanulta felköszönteni az
apját, meghúzta a fülét és mondta, hogy Booszüü, azaz boldog szülinapot! Persze
az apja se hagyta ki és másnap Ő is így köszöntötte fel.

A szülinapjára nézegettük az ajándékokat, Csongi inkább gokartot
szeretett volna, bár én egy futóbiciklinek is örülnék. Viszont Bende
folyamatosan a gokartot mondja, így sikerült az egyik aukciós oldalon licitálni
egyre, amit majd talán hétfőn kapunk meg. Hát kíváncsi vagyok, hogy fog neki
tetszeni. A képek alapján jól néz ki, jó márka, csak eredetibe nem tudtunk
volna megvenni, mert annyit nem szántunk volna rá. De így a Laci tatáéktól
kapott pénzt egy picivel megtoldottuk és már meg is van a kései szülinapi
ajándék. Persz ma elmentek a fiúk vásárolni a decathlonba és ott kipróbált egy
futóbiciklit. Szóval lehet, hogy az is meg lesz majd véve előbb-utóbb.

Egy kép a mostani kisautójáról:

És egy tegnapi, eső utáni:

Aláállt az eresznek, igaz, előtte simán esernyő nélkül,
aztán eszébe jutott, hogy neki van esernyője is! Ja és hát pancsolt is
folyamatosan, ha esik az eső kint, egyből mondja, hogy „séta”, mert menne bele
minden tócsába.

Arról is akartam hozni infót, hogy ha kap valami új játékot,
akkor azt viszi a délutáni alváshoz. Többnyire ezek autók, kisebb-nagyobb
méretűek. Volt, hogy kb. 10 autót cipelt az ágyába, de megegyeztünk, hogy csak
max. kettővel lehet aludnia. A legjobb az volt, amikor a kb. 25cm-es autót
cipelte magával. Persze alvás közben én kiveszem ezeket, illetve este nem
engedjük neki, hogy ezekkel aludjon.

Tegnap grilleztünk a garázsunknál. Eljött egy ismerős
párosunk és ebédre készítettünk egy kis grillhusit. Illetve készült saláta és
sült krumpli is. Elég sok készült mindenből, így ma is ez volt az ebéd. Be is
laktunk rendesen. A fiúk még görögdinnyéztek is, most csak úgy kerekedik a pocijuk,
mint nekem…

 

Merse

Átléptük a 100 napot visszafele, vagyis még 99 nap van a
kiírásig! Lassan nézném a pocakfotókat, mert úgy érzem, hogy kerekebb vagyok már
most, mint anno Bendegúzzal. Eddig 6 kg-ot sikerült felszednem, de ugye ezután
jön a java. Mondjuk Bendegúznál ilyenkor már kicsivel több volt rajtam, de most ugye több is volt az indulósúlyom!

Kedden megyek a cukorterhelésre, illetve nálunk reggeli utáni
vérvétel van, ha ennek az eredménye nem jó, akkor kell cukorterhelésre menni.
Bendével sajnos nem volt jó, így számíthatok ismét arra, hogy ihatom a cukros
lötyit. Mondjuk az az eredmény már jó volt akkor. Na, meglátjuk. Szerdán megyek
a védőnőhöz, kellemest a hasznossal, elvégzik közben a két éves státusz
vizsgálatot Bendegúznál. Mondjuk én most örülök, hogy nem kell a városba menni
a tanácsadóba, elég csak ide a gyerekorvoshoz. Csütörtökön megyünk 4D-re a
dokimhoz, már nagyon kíváncsi vagyok a pocaklakóra, mert júni eleje óta nem
láttam. Azóta voltam ugyan uh-n, de akkor csak a szonográfus látta, én nem.
Pénteken pedig mehetek pecsételtetni a kiskönyvembe, gyűjtenem kell nagyon,
mert négy pecsét után jár az anyasági. Nekem eddig csak egy van, hiába voltam
már a dokimnál többször is, a tanácsadósat kell gyűjteni. Na, de nagyon bízok
benne, hogy szülésig még összegyűjtöm. 

 

7vége

Vasárnap este hazajöttünk, mert Bendegúz beteg lett, így
jelenleg itthon kúrálódik. Persze már nincs nagy baja, de jobb szerettem volna
én is, ha itthon maradunk, meg a megszokott környezetben van, illetve a dokija
is látja. Ugye csütörtök reggel mentünk a szüleinkhez és még ezen a héten
maradtunk is volna. Csakhogy csütörtök estére lázas lett, éjszaka már 38,4
volt, így elkezdtünk lázat csillapítani és kikérdeztük, hogy fáj-e valamilye? A
száját fájlalta, ezért megnéztük, nem-e a hátsó rágófogai jönnek, de nem
láttunk semmit. Mivel épp indulófélben voltunk Kati mamáékhoz, így előtte
elmentünk a dokihoz is. Természetesen fogadtak, igaz, a taj-kártyát nem tudták
bevenni, vagy valami gond volt vele, de végül csak írt fel a dokinő egy antibiotikumot,
meg ecsetelőt a szájára, ugyanis kiderült, hogy vírusos szájfertőzése van, amit
nagy valószínűséggel az előző hétvégi kiruccanásból szerezte. Persze, ment a
pancsolás ezerrel, meg a víz nyelése is, szóval nem is lepődöm meg, de azért
jobb lett volna megúszni. Innentől kezdve Bendegúz nem nagyon evett, csak ivott
és már el is kezdett pöttyösödni a szája. Láza még volt, kedve meg semmi,
szóval szép kis hétvégének néztünk elébe, de most a család is látta, hogy
milyen, ha ő beteg. Elég bújós, meg nyavalygós, de ki nem az, ha beteg? Vasárnap
este jöttünk haza és egy hiperben vettünk neki bébikaját, hogy legalább azt
egye. Egyet bontottam csak fel, az el is fogyott, de a másik kettőt félrerakom,
ha nem fogy el, majd a tesónak jó lesz jövőre. 

Tegnap még elvittem a rendes dokinkhoz is Bendét, vizeletet
is sikerült gyűjteni, szerencsére negatív lett, így legalább a húgyúti
fertőzést elkerültük. Viszont a doki nem írt volna fel antibiotikumot, de
mostmár, ha elkezdtük, akkor szedje végig, így még holnap fog kapni, azután már
csak a probiotikum megy neki. Az ecsetelőt is lassan elhagyhatjuk, szépen javul
már a szája is. Ma már normálisan is evett, ízlett neki a lecsó, meg reggelire
is ette a felvágottas kenyeret. Szóval javul a drágám…

Most azt beszélgettük Csongival, hogy kb. 3 hét múlva
megyünk megint így haza, de előtte nem megyünk el fürdőbe, nehogy ismét
kijöjjön rajta valami nyavalya. Amúgy meg augusztusban szeretnénk egy hosszabb
hétvégét eltölteni valahol vízparton (Soltvadkert, Dunavarsány), de még nincs
pontos terv, úti cél és időpont sem. De ezt a kis vízibolhát még jó lenne
elvinni valahova, majd csak figyelni kell, hogy ne nagyon nyelje le a vizet,
amiben pancsol.

A hétvégen megkapta a szülinapi ajándékokat is, nagyon örült
neki. Illetve kapott pénzt is, amiből eddig egy kis fűnyírót vettünk. Tegnap
mentünk beszerző körútra, mert gokartot szerettünk volna neki venni, de amiket
találtunk, nem voltak valami jók. Én pedig szerettem volna neki egy talicskát
venni, mert a múltkor is nagyon megtetszett neki az Emese talicskája. Végül
Bende nem azt választotta, hanem egy piros fűnyírót, mint ami tatának van. Így
ma már azzal mentünk a játszótérre:

És úgy néz ki, hogy tanulóbiciklit fogunk neki rendelni,
amit akár öt éves koráig is használhat. Erről már linkeltem a múltkor egy
oldalt, most még szétnézünk azért neten is, de nagy valószínűséggel az lesz
rendelve az ajándék pénzből.

És hozok még képet a kis pancsoló fiúról:

Imád locsolni, így nem volt kérdés, hogy ki engedi a vizet a medencébe:

Pár nap pihi

Elutazunk, így most nem jövök egy ideig. Csak a szülőkhöz megyünk, illetve mi Bendegúzzal maradunk is tovább, így valamikor július végén jövünk csak haza. Viszont nem nagyon leszek netközelben, így se írni, se olvasni nem tudok majd...

Kettő év

Olyan hamar repülnek a napok, hetek, hónapok és mostmár az
évek is. Még most született a mi kisfiunk és már a harmadik életévébe lép. Nagyot
nőtt már és sokat változott. Készült egy videó összeállítás ismét:  

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=nPzTTvxLaVU&w=480&h=390]

A hétvége is hamar eltelt, kánikula van, ezt érezzük nagyon.
Szombaton itt volt Csongi keresztanyuja és a két lánya. Voltunk fent ismét a
főtéren, eléggé meleg volt, de ez Bendének nem számított, mivel ő megmártózott
a szökőkútba:

Még minket is lelocsolt

Igazából még este hét órakor is dögmeleg volt, az embernek
ilyenkor semmi kedve semmihez, tényleg csak hűsölne. Két éve még nem volt gond,
ha itthon maradtam a lakásban akár két napot is, de most, hogy a kisfiunk itt
van, „muszáj” kimennem a szabadba, legalább egyszer, de általában reggel és
délután is megyünk. Egy kicsit nehezen bírom, de hát ez van. A legjobb megoldás a
vízparton lenni, csak hát messze van minden (mindig is szerettem volna Siófokra
költözni). 

A meleget kikerülve úgy döntöttünk vasárnap reggel, hogy
elmegyünk egy közeli kis holtághoz, megnézzük, milyen a víz és csobbanunk. Hát
szerencsénkre nem lehetett benne fürdeni, éppen vízmintát vettek, így a nem
messze levő fürődbe mentünk át. Itt Bendének kedvezett a medencék száma, mert
szinte a gyerekmedence volt a legjobb. A közepén volt csúzda, így elég sokat
csúzdázott az apjával. Néha már a tetején mondta Csonginak, hogy „mészinnen” és
egyedül csúszott le. Nem baj, hogy vizet nyelt, neki úgy volt jó. Azután próbált
úszni is, aranyos volt, lehajolt annyira a vízbe, hogy csak a feje látszott ki
és sétált, és mondta, hogy ő úszik. Úgy vettük észre, hogy csak mi voltunk
elővigyázatosak és adtunk Bendére inget, meg sapkát, a többi gyerek mind
fürdőruciban úszkált. Hát, mi nem szerettük volna, ha nagyon megég, főleg, hogy
még délben is vízben volt. Ezután ebéd, majd egy kisebb harc árán aludt csak
el, de muszáj volt altatni, mert akkor meg délután dől ki. Így is akkor aludt
el, amikor itthon ébredni szokott, meg csak egy fél órát pihent, de legalább
így hazafele az úton nem aludt be (na, nem kellett sok, de szórakoztattam). Itthon
még megkóstoltuk a szülinapi tortát és a jó kis 27 fokos lakásban megpróbáltunk
egy jót aludni éjszaka. Egy kép a holtágnál: 

Illetve már a délutáni utolsó medencés képe:

Itt már lekerült az ing róla és próbálkoztunk a karuszóval, de az is lekerült. Élvezte nagyon a kis pöcsös a pancsolást.

És egy érdekesség, ma vagyok Mersével 24 hetes kismama, Bendegúz pedig ma 24 hónapos...

Egy-két nap

Szülinapok jönnek, így egy nap van még hátra Csongi
szülinapjáig, kettő pedig Bendegúzéig. Már a torta elkészült, nem nagy valami
lesz, joghurtós-túrós gyümölcsös, olyan tészta nélküli. Ebben a melegben egy
kicsit hűsítő lesz. Mára is készült már citromvarázs, igaz, ez babapiskótával
van, de nagyon finom és a citrom íze miatt ez is hűsítő. Ma jönnek vendégek,
így ezt már tegnap elkészítettem, hogy mára a babapiskóta szépen megpuhuljon. 

A lakást reggel kitakarítottam, míg a fiúk elmentek bevásárolni,
így most semmi dolgom. Ritkán van ilyen. Tegnap ilyenkor egy picit le is
dőltem, végül Bende is odabújt hozzám és még ott aludt. Amúgy egyre jobbat
alszik a vonatos ágyában, nem mondom, hogy nem ébred éjszaka, de általában
sikerül visszaaltatni. Mondjuk most mi is kivagyunk a melegtől, nem csodálom,
hogy neki se a legjobb. Ráadásul napközben beszorulunk a lakásba, mert még öt
órakor is borzasztóan tud sütni a nap. Így szinte korán reggel kimegyünk,
általában ebéd előtt jövünk haza (árnyékos helyen vagyunk), aztán meg csak öt
után merészkedünk ki. Én a napokban készítettem sárgabarack befőttet, meg
lekvárt, meg meggyszörpöt, most egy ideig nem lesz befőzés, majd ősszel
szeretnék még körtét eltenni, az a kedvencem. Ezek is jól sikerültek és
remélem, hogy karácsonyig meg is maradnak (nem kopnak el).

Sikerült a bölcsit is lemondani, a vezetőnő nagyon
csodálkozott, mert az esetek 1%-ban fordul elő, hogy egy anyuka lemondja amiatt
a bölcsit, mert jön a tesó. Pedig ez kizáró ok is, főleg, ha már látszik az anyukán
a várandósság. Viszont így, hogy már felvették (eddig nem látszódott a
pocakom), így nem zárták volna ki, de abban egyetértett a vezetőnő is, hogy
ősszel és télen elég sokat hiányoznak a gyerekek a betegségek miatt, így
tényleg egyértelmű, hogy egy újszülöttre ne hozza haza a betegségeket. Meg
igazából amúgy is jó a három év itthon, csak ugye a gyes olyan kevés, hogy sok
anyuka emiatt kénytelen dolgozni.. Nem mondom, hogy nem kell a közösség a
gyerkőcnek, de én most pl. megtehetem, hogy még itthon tartsam, hát így most
marad is. És még a hozni-vinni is kérdés lett volna, hogy tudjuk
összeegyeztetni, így most ezen sem kell rágódni, jövőre marad az ovi, de az meg
itt van a ház előtt, nem kell messzire menni, meg addigra Merse is már egy éves
lesz.

Tegnap Merse nagyon aktív volt a pociban, szerintem
bukfencezett is, eléggé kinyomta magát a hasfalamon, meg rendesen rugdalózott.
Még egyelőre megy a hasonfekvés is, meg viszonylag jót alszok én is esténként,
meg nem érzem annyira napközben sem, remélem ezután sem lesz olyan rossz. Még
most jön az igazi nyár, nekem meg nem sikerült lefogynom, pedig van rajtam
plusz, így most egy kicsit szenvedek a melegben én is. De hátha lesz még egy
kicsit hűvösebb is…

Bendegúz sokat beszél már, vannak mondatok is, igaz, szavanként
mondja, de hát valahogy el kell kezdeni. Olyan aranyos, amikor reggel is
elkezdi mondani a kis mondandóját. Imádnivaló! 

És egy videó, a belvárosi szökőkútnál készült. Azt hiszem, ma vagy holnap ismét megyünk, de viszek váltóruhát is, mondjuk itt nem lett vizes, de nem sok kellett, hogy ne menjen tovább:

 

És egy másik, mert már olyan bátor kisfiunk van, hogy nem csak lecsúszik a gyerekek által közkedvelt 0km-kőnél, hanem simán lesétál-leszalad: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=hfG6X931apQ&w=480&h=390]

Jelenleg borutca van itt a főtéren, így votl vásár is, meg tömeg, meg nézelődni is lehetett. Holnapig tart még, lehet, ezért lehet, hogy még fellátogatunk, bár már iszogatni nem lehet úgy, mint régen, mert ugye van Bendegúz, meg nekem van már egy pocaklakóm is és hát Csongi nem is iszik, de azért a hangulat miatt mégis jó ott lenni...

Genetika

Most csak azzal a hírrel jövök, hogy voltam genetikai uh-n és tanácsadáson is. Minden rendben van (leszámítva azt, hogy mindkét helyen bő egy órát várakoztam, így reggel kilenctől fél 12-ig ott voltam). Merse Manó becsült súlya 660gramm, a többi adat is a számításoknak megfelelő, "jelenleg durva magzati fejlődési rendellenességre utaló jel nem látható", így további genetikai tanácsadás nem javasolt. Tehát a legközelebbi ultrahang augusztus 18-án lesz. Illetve előtte megyünk 4D-re a dokimhoz, majd július végén. Meg a többi vizsgálat (vér-, vizelet), ami elő van írva. 

A héten így lemondom a bölcsit is, bár ha megtudják, hogy kismama vagyok, akkor automatikusan törölnek is a rendszerből, mert ez kizáró ok lehet. Még egy táppénzre jogosító beutalórért kell elmennem a dokimhoz, mert jövőhéttől már gyesen lennék Bendével, de osztottunk-szoroztunk és az jött ki a legjobban, hogy a fennmaradó időre táppénzre megyek, illetve ismét előrébb fogjuk hozni a gyást is. De ez azért még odébb van. Most csak erről akartam írni!

És egy képet hozni, mivel megvettük Merse babakocsiját, amihez tartozik még autóshordozó és textil mózes is és a legszupibb az egészben, hogy Bendének is nagyon tetszik és alig lehetett visszatenni a garázsba a babakocsit, mert ő még tologatni szerette volna: 

Annak idején nagyon megtetszett ez a márka, csak akkor még nem fért el az autónk csomagtartójában. Azóta autót is cseréltünk, így most belefér ugyan, bár sokminden más meg nem. Na, mindegy, sokat nem fogjuk autóban hordozgatni, de majd meglátjuk. 

Hisztikorszak

Hát lenne mit panaszkodnom a hisztizés miatt. Rendesen elkapta mostanában Bendegúzt ez a korszak. Bár lehet, hogy csak engem tűntet ki ezzel a viselkedéssel, de néha már az idegeimen táncol. Tegnap már ott tartottunk, hogy nyilvános helyen is kellett a senekére vágnom. Eddig elég volt, hogy csak megkérdeztem, „a senekedre vágjak”, ő meg mondta, hogy nem és már meg is javult. De most nem volt elég a kérdés, sajnos surrant a seggrepacsi is. Mondjuk sosem mondtam, hogy nem fogok kezet emelni rá, bár sosem gondoltam, hogy pofozkodni fogok, ezért is maradt a senékre ütés. Ma is már rosszcsont volt. Vasárnap feljött unokatesóm a lányával és ma reggel mentek el. Míg én a garázsban ténykedtem és beszélgettem Sacival, addig Viki labdázni szeretett volna Bendével, de ő inkább úgy gondolta, hogy kioson a kapun és hát éppenhogy a járdaszegélynél érték utol. Mindannyian jól megijedtünk és beláttam, hogy még véletlenül sem szabad nyitva hagyni a kaput. Amúgy meg szépen sétál velem kézenfogva mindenhova. A motort mindig itthon hagyjuk, mert csak úgy eliszkol előlem, így én csak az udvarban szeretem, ha motorozik. De sétálva elmegyünk a boltba, a játszira, meg úgy mindenhova, érdekes, hogy megérti, hogy nem szabad csak úgy szaladgálnia. Bár azt már észrevettem, hogy ha elszalad előlem (a játszin), és én futok utána, akkor ő ugye azt hiszi, hogy fogócskázunk és hát ezt gondolhatja a sétálásnál is. Na, mindegy, lesz még mit tanulni, azt biztos…  

A hétvégénk jól telt, vasárnap kint voltunk a gokartpályán és piacon. A fiatalok beültek a gokartba, nem kell írjam, hogy Bende nagyon élvezi az egész gokartozást, bár még nem is mentünk vele. De itt a kép:

Aztán tegnap sikerült elhozni a kistesónak is babakocsit. Ezt a márkát már kinéztük Bendénél is, csak akkor még kisebb volt a kocsink és nem fért bele. Most viszont kitölti a csomagtartót, de nagyon örülünk, hogy meglett végre ez is. Egy aukciós oldalon sikerült rá licitálni és féláron meg is kaptuk, igaz, használt, de ez alig látszik rajta. Bendegúznak is nagyon tetszik, már ki is próbálta. Mondjuk neki már kicsi, de bízunk benne, hogy Mersét sem kell már két évesen babakocsiban szállítani. Amúgy meg az is jó benne, hogy a tolókart olyan magasságban állítom, ahogy szeretném, így Bende simán tudja majd tologatni. Tegnap pl. volt hiszti, amikor beraktuk a garázsba az új járgányt. Majd még a ruhatárat kell átnéznem, mert épp egy évszakkal odébb fog születni az öcskös, mint ahogy a nagyfiunk, így lehet, hogy egy-két őszi ruci és téli még hiányzik, de majd kiegészítjük.

Lassan itt a szülinapja is a nagyfiúnak. A futóbiciklin nagyon gondolkoztam, bár, hogy őszinte legyek, már láttam olyan megoldást is, hogy levették a pedált a bicikliről és egy ideig az is futóbicikliként funkcionált, szóval még lehet, hogy egy ilyen megoldás lesz nálunk is. Viszont ahhoz meg ugye meg kell nézni, milyen biciklin ér le a lába. Mondjuk én most apró kis játékokat vettem neki (többnyire verdás), meg kapni fog ágyneműhuzatot (természetesen verdás ez is), aztán doszta ennyi. Nem nagyon szoktuk elhalmozni ajándékkal, sőt, most megint válogatom a játékokat és cserélem őket (a felét elraktam és egy idő után cserélgetem), vagyis inkább most elrakok megint neki pár játékot, mert biztos kapni fog majd a nagyiktól is rendesen. Amúgy meg olyan aranyos, mert most minden újdonsággal úgy el tud játszani. Kapott egy nagyobb autót és hát azzal kellett aludnia, csak sajnos most eltört az alja és még ragasztásra vár, addig meg a „szerelőcsarnokba” került. Aztán kapott ilyen fa kirakót, olyan ügyesen rakja vissza az ábrákat, hogy csak lesek.

A mondatok is mennek, igaz, még vannak szünetek a szavak között, de néha már egy kerek egész mondatot sikerül neki kreálnia. Meg tudom ilyenkor zabálni. Furcsa, hogy alig egy hét és két éves nagyfiunk lesz… Holnap pedig megyek genetikai uh-ra és tanácsadásra, arra az időre Ági fog vigyázni rá, illetve Marcira is. Amúgy is rég láttuk a cimboránkat, szóval biztos jól ellesznek.

Verdák – kontra – Vuk

Hát igen, az újabb kedvenc mese a Vuk lett! Amikor kérdezem,
hogy mit szeretné nézni, mostanában már az megy, hogy „róka”. És amikor mondom,
hogy nézhetné már a verdákat is, akkor egyből jön a nyavalygás és csak a vuk-ot
akarja nézni… Ma reggel is így lett. És hogy ne legyen elég a jóból, már fél
hatkor felébredt. A vonatos ágyikóban aludt, éjszaka kb. kétszer ébredt, persze
ilyenkor én nem nagyon tudok visszaaludni és hát pont akkor ébred legközelebb,
amikor elkezdek álmodni. Na, most is így volt, épp zuhantam volna vissza az
álmomba, mikor szólongatott, hogy anya, apa, aztán meg felébredt és végül
mondtuk neki, hogy bújjon át hozzánk és aludjon még egy picit. Persze nem lett
belőle semmi, csak a hülyeség ment, így hat után nem sokkal inkább kijöttünk,
hagytuk Csongit aludni. És hát kb. egy hete mindennap a Vukot nézi már. Talán
egyszer kellett a Verdákat betennem, a Mézengúz meg hanyagolva van. Mondjuk
örülök neki, mert jó kis mese, szóval nem a mostani idegbajos mesék mennek
legalább. 

Viszont közeleg a szülinapja és hát én már verdákas
ajándékot néztem ki neki. Kisebb dolgok lesznek, de remélem örülni fog neki.
Mondjuk amikor a laptopon látja, hogy verdákat nézegetek, akkor egyből jön és
mondja, hogy „mek”, azaz McQueen, szóval biztos tetszeni fog neki. Nagyobb
ajándékot is néztem volna, mint pl. egy benti csúzda, vagy egy tanulóbicikli (ezt feliratozva is lehet kérni, szóval tökre egyedi lenne neki), de megvárjuk, hogy mit kap majd a nagyiktól és utána még lehet szétnézünk ez
ügyben is... (és ha még megemlítem, hogy azért veszünk danone joghurtot, mert verdákos, háááát, pedig a jogobella sokkal finomabb). 

A kis vagányról egy kép csak úgy (a napszemcsit ő tette fel a fejére): 

Ma már megjártuk az egyik hipermarketet, bevásároltunk,
kellett is, mert üres volt a hűtő. Bende is egyre zsiványabb már, a játékoknál
el tud időzni rendesen, aztán még le is vág egy hisztit, ha nem az van, amit Ő
akar. Hát igen, most hisztisebb korszaka van. Annyira belejön néha, hogy még a
földhöz is vágja magát. Megmagyarázom neki, hogy ilyen hisztit csak a lányok
csinálnak (valamit mondanom kell), ne legyen már ő is ilyen. Hát nem mindig jön
össze az, amit én szeretnék, meg az se, amit Ő. 

A szobánkban már tudja, hogy kinek hol a helye, a nagyágy
apáé és anyáé, a vonatos ágy a Bembéé, a kiságy meg a tesóé. Nem mondom, hogy
nem alszik még közöttünk, de minden este a vonatos ágyában van a fekvés, aztán
van, amikor ébred és nem tud már visszaaludni, így kikerül közénk, de van, hogy
átalussza az éjszakát, igaz, ébred akkor is, de simán visszaalszik. Mikor
milyenje van.

A tesót „szereti” a maga módján, van, hogy csak simán odajön
és megpuszilja a pocakom. Mondjuk van olyan is, hogy simán ugrálna rajtam,
ilyenkor szólnom kell, hogy vigyázzon. Hát igen, nem tudom, mennyire fogja fel,
hogy ott lakozik az öcskös. Tegnap vártuk Csongit haza és álltunk az ablaknál
(a vonatos ágy miatt simán kilát) és én simogattam a pocakom, mert feszült. Ő
meg fogta a kezem, elvette és felhúzta a pólóm, hogy tesó is várja apát.
Aranyos volt, imádom ilyenkor. Meg mondja is, hogy tesó (mondjuk csak tee-t
mond, de ha mondjuk, hogy Merse, akkor mondja utánunk, szóval mire Manó
kibújik, addigra már egy nagy és okos bátyója lesz).

Én amúgy megvagyok, a pocakom növöget, a terhem is ezáltal,
de még nem mondom, hogy terhesség, még inkább ez várandósság. Egyre többet
rugdos a kis pocaklakó, általában esténként érzem, mikor olvasok, de van, hogy
napközben is érzem. És valószínűleg még mindig elöl van a méhlepény, mert
„belül” érzem a rúgásokat. Jövőhéten szerdán megyek genetikai uh-ra, remélem
ismét minden rendben lesz. Illetve majd július végén megyek 4D-re is, sajnos
ide nem tud jönni Csongi, mert éppen Németországba lesz. Furcsa lesz nélküle
két hetet eltölteni, de elmegyünk majd a nagyikhoz, meg a dédikhez. Meg majd
ugye itthon is leszünk pár napot, szóval majd valami jó kis programmal
készülök.

Múlt hétvégén elmentünk Marcell barátunkhoz, sütögetés volt, kolbász, virsli, hagyma, ilyesmi. A fiúk nagyon jól érzeték magukat, vagyis minden fiú, meg én egyedül lány. Ági nem volt otthon, így a két apuka, meg a két gyerek és én egy pocaklakóval vettem részt. Jól belakmárosztunk, fájt is a hátam rendesen éjszaka. De egy kép, ahogy sütöget a mi kis gézengúzunk: 

És ma még el kell mennünk Marciékhoz, mert ők elutaztak és ránk lett bízva a kert locsolása (amit a héten nem nagyon kellett az esőzések miatt), illetve a málna leszedése is. Igaz, nem nagyon sütött a nap, de szerda óta biztos értek már újabb szemek. Illetve megyünk még sárgabarackot is szedni, kíváncsi vagyok mennyi maradt a fán (és milyen minőségű), meglátjuk mi lesz belőle (befőtt, vagy lekvár)...