Megérkeztem

"Van egy erő, amely szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint felhő a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."

Örömmel tudatom a kedves blog olvasóimmal, hogy a kistesó, akit már mindannyian vártunk úgy döntött, hogy kíváncsi erre az Életre és 2011.10.31-én 2:30-kor megszületett, 4250 grammal és 52 cm-rel.  

Amint hazaérkeztünk a kórházból és egy kis erőre kapunk, jövünk a részletekkel!

Puszi mindenkinek: Merse Manó, Bende Bogyó, Apa és Anya 

 

"Nagyon friss az élmény, 

alig, hogy születtem. 

Szüleim, testvérem

írjatok helyettem.

Ne sokat, csak annyit:

eggyel több a létszám,

Hogyha szeretni kell,

számítsatok énrám!

 

Bendegúz nélkül

 Hát eljött ez a nap is. Nagyon furcsa, hogy nem sertepertél itt körülöttünk a kisfiunk. Ebéd után ugyanis elment Éva mamával és csak holnap délután jönnek vissza. Így viszont a hétvégét a nagyiknál töltheti. Az első külön töltött éjszaka. Kíváncsi vagyok, hogy fog aludni ma éjszaka, mostanában jókat alszik a kiságyában, persze néha felébred és hívja az apját, vagy engem, olyankor csak meg kell simizni, vagy ő mondja, hogy simogat és megsimogatja a kezünket és alszik is tovább. Valamikor álmodik is, néha hangosabban beszél erről, néha halkabban. Ma hajnalban is magyarázott valamit, de vissza is altatta magát. Tegnap pedig ¾ 9-kor ébredt, amikor megcsörgettem Évát, hogy még várok a dokimra (ctg után), úgyhogy később megyek haza. Állítólag a telefoncsörgésre ébredt. Azt gondoltam, hogy majd ebéd után nem tudjuk elaltatni, de végül aludt egy órát, szóval csak fáradt volt. De általában hét- fél nyolckor már ébren van, azért is lepődtem meg, hogy ¾ 9-kor még húzza a lóbőrt!

Én ugyebár voltam ctg-n, hát most én voltam az első, hamar is végeztem, viszont a dokimat hiába hívtam, nem vette fel. Fél óránként hívtam és kb. négyszer, amikor jött az ügyeletes doki és hát én is beálltam a többi kismamához és vártam, hogy kiértékelje a ctg-s papírt. Persze megnézte és kiértékelte az „eredményt”, majd mondta, hogy menjek másnap terhelésre és egy újabb ctg-re. Illetve mondta, hogy ott van a dokim is valahol a kórházban, próbáljam utolérni. Hát így megkerestem, végül fél óra várakozás után vele is tudtam beszélni. Szerinte a ctg-vel nincs gond, elég, ha csak hétfőn megyek. Igaz, mivel négynapos ünnep lesz, így a szülészetre kell majd menni. Ráadásul ott úgy működik a dolog, hogy vinnem kell egy papucsot és hát hálóingre kell majd vetkőzni. Nagyon szuper lesz zoknit fel-le venni, meg amúgy is öltözni már 40 hetesen. Onnan kezdve viszont naponta kell járnom, amíg ki nem bújik a kis lurkó. Egy kicsit azért megijedtem, hogy az ügyeletes orvos már ma visszahívott, bár nyugodtabb is lettem volna, ha ismét meghallgatjuk, meg megnézzük, hogy minden rendben, de ha már a dokim azt mondta, hogy csak hétfőn menjek, akkor kivárom azt a napot. Ezért is lett ilyen változtatás hozva az elmúlt egy évben, mert amikor még Bendegúzt vártam, akkor szinte mindig az ügyeletes doki nézte meg a papírokat és emlékszem, Bendével is ez volt szülésem előtti pénteken, hogy visszarendeltek még délután is ctg-re, vagy be kellett volna feküdnöm. Végül megismételtük a ctg-t és délután már a dokimmal tudtam konzultálni. Persze másnap meg mentünk is és megszületett Bendegúz. Hát ez most nem jött be, mert eddig nem kíváncsi a nagyvilágra és most is elég intenzíven mocorog. Mondjuk, mintha sűrűsödnének a fájások és a zsibbadások is, meg már kezd elég kényelmetlen lenni a pocakom, de ezt a pár napot már csak kibírom valahogy.

És hogy ma gyerektelenek voltunk, délután elmentünk a gokart pályára. Autók köröztek (Subaru és Mitsubishi), illetve lehetett teszt vezetni is. Hát nem hagytuk ki, így Csongi három autót próbált ki én pedig kettőt. Az elsőnél még félénken vezettem a gokart-pályán, de olyan jó volt nem gokarttal végigmenni. A második tesztautót már bátrabban vezettem és kaptam is egy plusz kört a navigátortól. Egyszer beültem Csongi mögé is, hát épp beszéltük, hogy ha ez se hozza meg a gyereket, akkor már nem is tudom, mit próbáljunk ki. A navigátor egy kicsit ledöbbent, hogy mindennapos vagyok, bár én mondtam, hogy még két nap van hátra, illetve ott volt egy mentőautó, szóval akár készen is álltam volna a szülésre, de inkább tetszett ennek a gyerkőcnek is ez a fajta sport, mint hogy megijedjen és kijöjjön. Bendegúz is imád kint lenni, gokart-versenyen, motor-versenyen, mindegy, csak ott legyünk. Ezután még elmentünk egy hiperbe bevásárolni, szóval a sétálást is letudtam mára. A lábam dagad, a pocakom feszül, de ennyi.

Amúgy meg délben kínai csípőset ettem, meg estére is ettem egy kis erős paprikát, de még semmi hatása. Mondjuk amúgy is szeretem az enyhén csípőset, szóval akkor ez is kilőve.

Közben beszélgettünk kisfiunkkal is, furcsa volt látni Őt skype-on keresztül, eddig mindig velünk volt, ugyebár. De nagyon jó volt hallani és hogy igazából Ő tök lazán kezeli a helyzetet. Amit gondoltam is, vagyis, hogy nekem lesz rosszabb. Csongi ugye azért napközben (hétköznap) kevésbé látja, de én azért mindig a „senekébe” voltam, jó, hogy hiányzik. De edződünk… Még az éjszakára leszek kíváncsi, végre jót aludhatnánk, de én ugye ezt nem mondhatom el magamról, hiszen járkálok a mosdóba, meg már kényelmetlen a fekvés is. Illetve éjszaka órát is állítunk, hajnal háromról kettőre. Milyen furcsa lenne, ha hajnal háromkor születne a pocaklakónk? 

És egy mai pocakfotó, így két nappal a kiírás előtt:

Megfejtés

És hogy a megfejtést is leírjam, az Érzés című számot
énekelte Bendegúz, mi az Auth Csillásat hallgatjuk, legalábbis arra énekel az
autóban is és most is arra énekelt Bendegúz. 

És a tervekről is, ugyanis írhatom, hogy befuccsolt, amit mi
elterveztünk. Mármint a gyerekfelügyeletre. Ugyanis Vandáéknak dolguk akadt,
így elmentek haza még tegnap este. Én meg még nem szültem meg, szóval újra
kellett tervezni az egész felvigyázást. Az éjszakai felvigyázókat ismét
megkértük, hogy ha úgy alakulna, akkor hívnánk őket. Marciék még nem értek
haza, így a szomszédban lakó Krisztáékat (Zitus és Dorka anyukája) kértem meg, hogy ha úgy
alakul, egy-két órára átvihetnénk-e? Mától viszont sikerült Éva mamát
beszervezni, így szombat reggelig tud is maradni. A hétvégén Csongi is tud
vigyázni Bendére, csak hétköznap van gond, amikor dolgozik. Illetve most bejött
még tervezésbe az is, hogy Éva mama szombat reggel hazaviszi Bendét és majd
vasárnap délután hozza vissza, amikor már Evelin is feljön és onnantól ismét
egész napos felügyelet alatt lenne a kisfiunk, itthon. Ha hétvégén szülnék és
mégsem megy a nagyikhoz Bendegúz, akkor maradnának Bogiék (éjszakai
felvigyázók), vagy Krisztáék, mint segítők. Szóval vannak
tervek, már lassan az „E”-nél tartunk. És a pocaklakó nagyon jól érzi magát,
semmi jele, hogy kibújna. Talán annyi, hogy mintha kevesebbet érezném
mostanában, vagyis lightosabban pörög már odabent. Holnap reggel megyek megint
ctg-re, kíváncsi vagyok, mit mutat majd a gép. És mit fog majd a doki is
mondani, mikor kell majd legközelebb mennem. Azért furcsa, hogy elméletileg már csak 4 nap van hátra...

Azon is gondolkoztam, hogy a sok lányos álom biztos jelent
valamit, ráadásul már nagyon a finisben vagyok, nem nagyon akar kibújni, ahhoz
képest, hogy Bendegúz már ilyenkor itthon volt, sőt, már az első közös
babakocsis sétáláson is túl voltunk. Lehet, hogy mégis lányunk lesz? Viszont
szinte minden uh-n láttuk a fütyköst, szóval csak egyszerűen jól érezheti magát
odabent…

Most a kis kópé „elvitte” Éva mamát a vadasparkba. Kíváncsi
vagyok, mit mesél majd, miket csináltak az állatok. A múltkor ugye fájt a torka
az oroszlánnak és azért „beszélt” úgy, illetve lehetett pónit simogatni, meg
kecskéket. Na, majd vacsi közben kifaggatom. 

Tegnap felszerelték a redőnyt a kisszobába. Így a nappali
alvása elmaradt Bendegúznak. Mondjuk eleve sokára ébredt, mert ¾ 8-kor kelt ki
az ágyból reggel (előtte nap meg ¼ 7-kor), de általában hétkor már fent van.
Aztán ebéd közben telefonáltak, hogy fél óra múlva itt vannak és szerelik a
redőnyt. Így hiába voltunk a nagyszobában, a zajok áthallatszottak és hát Bende
nem is tudott elaludni. Játszottunk, mesét néztünk. Végül, mikor Csongi kivitte
Vandáékat a vasútállomásra és Bende is ment velük, akkor hazafele sikerült egy kicsit aludnia Bendegúznak. Este még egy kicsit pörgött fürdés
után, de viszonylag gyorsan elaludt. Ma viszont több, mint két órát aludt
napközben. Hiába, még szüksége van erre az alvásra. Lassan „készülni” kellene
az óraállításra is, bár most csak annyi lesz, hogy vasárnap nem este nyolckor
fürdetünk majd, hanem hétkor. Vagyis ne felejtsük el, mint az első
óraállításnál, két éve. Csodálkoztunk, hogy miért aludna már Bende, mikor még
csak ennyi az idő. Hát igen, ő érzékelte, hogy valami változott és nem nézte az
órát. 

Na, ha nincs változás, akkor jövök az újabb ctg/nst-s hírekkel, talán holnap, vagy szombaton! Addig is szép napot!

Énekelés

Először is hozok egy videót. Már a múltkor is levideóztam az
autóban, ahogy Bendegúz énekel egy számot, de az nem sikerült olyan jól, így
tegnap meghallgattuk a gépen és ez lett belőle (bocsi, de este volt már): 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=rLmo2COhSzo&w=480&h=360]

Ugye felismerhető? Olyan édesen énekli, vannak még hibák, de
mit várunk el egy két éves és három hónapos kisfiútól? Nagyon kíváncsi vagyok,
mi lesz majd, ha az oviban tanulják a mondókákat, verseket és zenéket. Most is
az van, hogy a mondókázós könyvben már tudja, hogy melyik-melyik. Az Éliás
Tóbiásnál mondja, hogy dödölle, de megkeresi úgy is a képeket, hogy ha azt
mondjuk, tente baba, tente. Az apukájával szoktak lefekvés előtt olvasgatni, ez
egy bevált módszer, mint az esti fürdetés is. Ez olyan apa-fiú szertartás.
Kíváncsi leszek, milyen lesz majd az új Életünk, ha már négyesben leszünk.

Mintha éreznék már valamit, talán a „végét”, hogy egybe
maradok. Ma egyedül mentem le a zöldségeshez és a kisboltba, hát kb. úgy
sétáltam, mint ha Bende is ott lett volna, nem mondom, hogy fájdalmas volt
minden lépés, de megfontoltan kellett lépkednem. Ennek ellenére a pocaklakó még
mindig fent mocorog a cicim alatt, legalábbis a combja, lába ott van, úgyhogy
néha érzem, hogy épp odatérdepel a kis törpe.

Ma elmegy Kati mama és úgy néz ki, hogy csak Vanda jön helyette,
de meglátjuk még, mire felér a vonat, rajta lesz-e Hugi is? Elkezdem ma írni a
„listát” is, na, nem nagy valami, de pl. ilyeneket, hogy reggel hogy készítem
el a vitaminját és este a tejitalt. Egy kis segítség a felvigyázónak. Aztán én
már csak pihenni szeretnék innentől… meglátjuk, mi lesz belőle.

És az álomról is írjak, ma azt álmodtam, hogy szültem, bár a
pocakom megvolt és a névválasztás után, még becéztem is. Szóval lányom
született és a Loretta Miretta nevet kapta, aztán mondtam Csonginak, hogy a
Mirettát vegyük előrébb, mert Loretta van a baráti társaságban. Meg így tudom
Mimizni és ekkor megsimogattam a pocakom. A múltkor meg ugye azt álmodtam, hogy
a Zille név helyett a születendő lányomnak a Zselyke nevet adtuk. Hogy jelent-e
valamit? Meglátjuk. Ági barátnőm mondta, hogy az egyik ismerősük Petit vártak,
két uh-n is azt mondták, hogy fiúk lesz, végül Kitti született. Mondjuk nálunk
minden uh-n azt mondták, hogy fiunk lesz, ennek ellenére meglátjuk. Fiúval
számolunk, aztán mindegy, hogy ki lakozik a pocakban, csak egészséges legyen,
ne legyen bajunk szüléskor se és legalább olyan könnyű és gyors szülésünk
legyen, mint a bátyóval volt.

„C” terv

Ha már az „A” és „B” terv is „befuccsolt”. Bár igazság
szerint most tértünk vissza az eredeti elképzeléshez. Itt most a
gyerekfelügyeletre gondolok. Ugyebár október 31-re vagyok kiírva, de mivel
Bendegúz is hamarabb jött két héttel, muszáj volt már terveket készíteni, hogy
ha véletlen a pocaklakó is hamarabb érkezik, akkor vajon ki fog vigyázni a mi
nagyfiunkra. Mivel a családból nem akartunk ideje korán felhívni senkit „csak
úgy”, így maradt az, hogy lett egy éjszakai párosunk (gyerek nélküli házaspár,
Bogi és Feci, Bende imádja őket), illetve lett egy nappali család (Marcell
haverunk és szülei), akikkel jóban van Bendegúz és helyileg mindkét család
közel van. Csakhogy csütörtökön elmentünk Bogiékhoz és mondták, hogy pénteken
délután elmennek Gyulára, családlátogatásra, így az éjszakai felvigyázás
változott. Vagyis csak annyiba, hogyha pénteken este indult volna be a szülés,
akkor valószínűleg egyedül mentem volna, mert Csongi itthon maradt volna
Bendével. Aztán pénteken megbeszéltük Kati mamáékkal, hogy valaki jöjjön fel a
családból, mert mégis jobban tudnánk mi is itthon Bendét, ha egyszer csak
elindulunk a kórházba. És milyen szerencse, hogy leszerveztük a családi
felvigyázást, mert szombaton jött a telefon Ágiéktól, hogy a kazánjukat
jövőhéten fogják szerelni, így ők is elmennek a nagyihoz Kunszentmártonra. Így
előre lépett az eredeti terv, hogy a családból fognak vigyázni Bendére. Most
úgy néz ki, hogy tegnap délután megérkezett Kati mama, akit majd a lányok
fognak felváltani hétfő délután. Elméletileg úgy vannak megkérve, hogy legalább
addig maradjanak, míg meg nem szülök és nem érünk haza a kórházból. És már
nagyon bízok benne, hogy jövőhéten megszületik a tesó. Bár hiába a fészekrakó
ösztön, nálam nem vált be. Pénteken kitakarítottam ismét, most nem esett
annyira jól, de nem is hozta meg a bébit…  Esténként bugit jár a pocakomban Manó, nem
tudom, meddig szeretne még pocaklakó lenni, meglátjuk. Mindenesetre kedden
megyek legközelebb ctg-re, korán reggel ismét, kíváncsi vagyok, mit mutat majd
a gép, illetve a doki vizsgál-e? És ha nem történik akkor se semmi, akkor
megyek a bőrgyógyászatra is, mert a nyári kontrollra még nem jutottam el.
Illetve nemrég letört a fogam, még azt kellene helyrehozni, ha nem akaródzik a
pocaklakónak kifele bújni, akkor jövőhéten azt is „elintézem”.

Bendegúz most nagyon örül, hogy itt van Kati mama, játszanak,
mondókáznak, elvannak. Még az ebéd utáni alvást is kihagyná, de ezt mi nem
engedjük. Még szüksége van az alvásra, úgyhogy remélem, majd a lányok is le
fogják tudni fektetni, ha én kórházban leszek, Csongi meg dolgozik. Mondjuk
ilyenkor kicsit hosszadalmasabb a fektetési idő, de végül alszik legalább egy
órát. Amúgy meg, kíváncsi vagyok a lányokhoz is majd mit szól, de már
mondogatja, hogy jön Hugi és Vanda. Biztos lesznek közös mókázások.

Ma elég ramaty idő volt/van, délelőtt lent voltunk egy jó
fél órát, a szemerkélő esőben motorozott Bende, meg összesarazta magát, de
legalább pörgött egy kicsit. Délután még nem tudom, hogy mi lesz a program, még
egy kicsit kéne majd levegőre menni, de meglátjuk, milyen lesz még az időjárás.
Addig meg tv-zünk, filmezünk… 

10.20

Nos, tegnap is jönni szerettem volna, de gondoltam, kivárom
a napot, mit hoz még. Ugyanis hajnalban ismét rendszeres fájásokra ébredtem, 8
percesek és 7 percesek voltak, tartott úgy két órán keresztül, de közben
sétáltam, meg ide-oda forgolódtam. Nem volt kényelmes a fekvés sehogy sem.
Ráadásul mostanában néha úgy megnyom egy-két ideget a pocaklakó, hogy olyankor
felszisszenek egyet, mert nem igazán kellemes érzés. A combomnál, mintha
szurkálnának, kb. ahhoz hasonlít az egész. Szóval hajnalban keltem, majd
feküdtem, neteztem, majd hétkor még visszafeküdtem és nyolcig tudtam is aludni,
ekkor ébresztett Bendegúz. Az az egy óra alvás olyan jól esett. Aztán napközben
rendszertelen fájások voltak, de megvoltak, szóval még mindig egyben vagyunk,
csak egy kicsit szívatja az anyját ez a gyerkőc. A tegnapi-mai éjszakai alvás
viszont olyan jól sikerült, hogy most nagyon kipihent vagyok. Oké, kelek
éjszaka többször is és ugye megyek a mosdóba, meg muszáj egyik oldalamról a
másikra fordulni, mert elnyomom mindig magam és csak zsibbadok, de leszámítva
ezeket, egész jól érzem magam. Tegnap még elmentünk egy-két helyre, már nem
mertem egyedül menni, bár nem történt semmi, de inkább jobb, ha már Csongi is
jön velünk, főleg, ha még Bendegúzt is vinnem kell. Ma megyünk megint egy
ismerős házaspárhoz, holnap meg már péntek. Azért furcsa, hogy most, hogy van
nagytesó, most több ideig húzom ki pocakosan. Gondolok itt arra, hogy
Bendegúzzal még nem volt „gondom”, csak magamra figyeltem, amikor tudtam,
pihentem, elég sokat. Most meg ilyenről szó sincs, hiszen van egy kisfiunk már,
akinek nem mondhatom azt, hogy most én pedig aludni szeretnék, maradj csöndben.
És azért is leszek kíváncsi már, hogy mikor lesz kíváncsi a nagyvilágra a tesó,
főleg, hogy így ijesztget engem. Igazság szerint a pocakom még mindig fent van,
de Bendével is fent volt, ahogy visszaemlékeztünk.

Most hozok két fotót, nagyon friss, 38+3 naposan: 

És egy pocakosabb, köldököm kisimult:

Amíg fényképeztem, addig is mozgolódott. Kis örökmozgó... 

10.18.

Nos, nem írok le „nagyot”, ha azt írom, a héten már szülni szeretnék. Igaz, volt a múlthéten is három időpont, ami tetszett volna nekem, de azért mégis jobb, hogy még pocaklakóm van. A mai nap is emlékezetes, ugyanis Bendegúznál ezt a napot kellett figyelembe venni a terhességnél, ugyanis ez volt akkor (2008) az utolsó menstruációm első napja. Eddig nem úgy néz ki, mint aki kifele igyekezne, nagyon is jól érzi bent magát Merse Manó. Egy szerencsém van, hogy én is jól érzem magam. Bendénél nyilván a hőség miatt voltam már nyűgös és azért is szerettem volna hamarabb szülni. Amit most is fent tartok, de most valahogy úgy érzem, hogy ez a kölök kivárja az idejét. Ma voltam CTG-n, voltak ismét fájásaim, volt, amit éreztem, volt, amit nem. Mondjuk nem lepődök meg, hiszen már elég régóta érzem a jóslófájásokat. Néha erősebbek, néha gyengébbek, néha éjszaka, néha nappal. Egyszer majdcsak eljön a valódi fájás is. Voltam ultrahangon is, szerencsére mindenhova hamar bekerültem, úgyhogy meg is vannak az adatok. A kisfiunk fej körfogatára (BPD) annyit mondott a szonográfus, hogy hűűűű, szép kerek feje lesz. 98 mm jelenleg, az „előírt” (84-96) méretet már túllépte. Anno Bendénél is azt mondták, hogy szép nagy baba lesz, és Ő mégis hozta a „normál” súlyt és hosszt (3000gramm és 50cm). A feje kicsit kerekebb volt, de szerintem amúgy meg „átlagos”. Most Manónak a pocakja is kicsit kerekebb és az adatok becslése alapján a gép jelenleg 3945grammra saccolta. De megbeszéltük a szonográfussal, hogy valószínűleg nem ekkora, csak a BPD miatt hozta ki ezt a súlyt. Azért szépen néznénk ki, mert két hete még a dokim „csak” 2500grammot mért. Ha kihúznám még két hétig, akkor vajon mennyi lenne? De szerintem kb. most 3200grammnál járhatunk. Na, meglátjuk. A vese-tágulatot elfelejthetjük, ennek nagyon örülök. Remélem, hogy más baja sem lesz.

Amúgy ma olyan furcsa volt „leadnom” Bendegúzt Ágiékhoz, vagyis én nagyon is magabiztos voltam, csak Bende nem akart elengedni. Épp azon gondolkoztam, hogy biztos érzi, hogy lassan jön a tesó és azért nem enged el. Naponta elmesélem neki, hogy pár napot nem leszek itthon és hogy majd ki fog rá vigyázni, néha már Ő mondja ezeket, de nem tudom, hogy mennyire fogja fel. Mindenesetre ma siettem a dolgomra, mert így is késésben voltunk, úgyhogy gyors kiraktam Ágiéknál Bendét, majd én elmentem ügyeket intézni, szerencsére mindenhol hamar végeztem. A kórháznál is egyből találtam parkolóhelyet, bár így napközben nem nagyon szokott lenni. Aztán a ctg-re is egyből bekerültem és az uh-ra is, pedig oda 11:40-re volt időpontom, de mivel én adtam be elsőnek a beutalót, be is hívtak 11-kor. Viszont a dokimra több, mint ¾ órát kellett várni. Megnézte a papírokat, majd megbeszéltük, hogy egy hét múlva menjek megint. Szóval így most megint várakozás lesz. Gondolom azután sűrűbben kell majd járni, de majd meglátjuk még, mit hoz ez a hét.

Bendegúzért Csongi ment el, de szinte előttem értek haza, míg én beparkoltam, addig ők melegítették az ebédet. Most Bende alszik, Csongi dolgozik, én meg netezek. És hogy ne csak Manóról szóljon mostanában a blog. Bendegúz egyre ügyesebb, már mondatokban beszél, van még olyan, hogy nem értem, mit akar, de addig mondja, amíg rá nem jövök. A múltkor, indulás előtt sikerült levideóznom, ahogy telefonál valakivel. Egyszer csak mondta, hogy csörög és már fel is vette a játék telefonját: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=R2E7j1DMvHg&w=480&h=360]

Az érdekesség az, hogy ugye azért mondom én is, hogy mit mondjon, de arról nem is beszéltem, hogy biciklit fogunk pumpálni. Meg nem is azért mentünk le. A fantáziája is beindul néha, szereti, ha bábozok Tibi kacsával és neki mesél ezt-azt. Imádja Őt, még sokszor vele alszik.

Vasárnap este nagyon bekajált, igazából észrevettem én, hogy sokat eszik, de csak mondta, hogy kér még, kér még, így evett. A szombati vendégvárós kurmplipüréből evett be, meg a csirkehusiból, ezután még ivott kb. 3dl teát és még fürdés után megitta a 2 dl  tejitalt is. Elaludt szépen, de este 10-kor ébredt és hívta az apját, meg fájlalta a lábát, majd a pocakját és már csak azt hallottam, hogy kijött belőle valami. Persze ágyneműt kellett húzni, vagyis csak lehúzni, mert pont aznap cseréltem le neki. Mivel több széria nem volt (két párnával és egy takaróval alszik, párnahuzat csak négy van, takaró mondjuk több, de azt is szárítani kellett), így kettőnk közé vettük és még ezután is kb. ötször jött ki belőle kaja. Én csak cserélgettem a törölközőket, mert azt raktunk a feje alá. Nyilván hajnal kettőkor jött ki az utolsó adag, akkor már az utolsó három alkalommal inkább csak nyálat öklendezett vissza, de alvás közben volt, úgyhogy elég éberen aludtunk. Másnap reggel meg nagyon büdöset kakilt, szóval valószínűleg csak a hasát ronthatta el, mert azóta nem volt semmi, sőt, a tegnapi éjszakánk nagyon is jól telt, még én is tudtam pihenni. Pedig nekem már sehogy sem jó…

Tegnap délelőtt még itt voltak Marciék is, ma meg ugye mi mentünk át, úgyhogy volt rosszalkodás rendesen. Kíváncsi is leszek, hogy majd milyen lesz, ha már itt lesz tesó, bár először nem lesznek nagy huncutkodások, de biztosan szépen összezoknak majd...

37+6

A holnapi napon töltöm a 38. hetet. Bendegúzzal ugyebár
aznap hajnalban kezdődött minden és olyan gyorsan jött az egész, hogy szinte
most is olyasmire készülök. Meglátjuk, most Merse mikor és milyen gyorsasággal
fog kibújni. 

Az igazság az, hogy már nem emlékszem, milyen is volt előző
nap akkor. Azt tudom, hogy Kati mama és Dari feljöttek minket meglátogatni,
pénteken még én mentem ki értük autóval az állomásra, majd délután még
elmentünk és elkísértük Csongit focizni. Dari le is fejelte a hasam és nevettünk
is utólag, hogy biztos köze volt a másnapi születéshez. De pl. nem emlékszem,
hogy leszállt volna-e akkor a hasam, az biztos, hogy nem tojás-formám volt
akkor se.
Tegnap ismét itt voltak Kati mamáék, Dari most nem tukkolta le a pocakom és még
nem látom előjelét, hogy indulnák a kórházba. Ha véletlen mégis megszületne
időközben Merse Manó, akkor majd Csongi hozza az örömhírt!

Én nagyon jól érzem magam, pénteken délelőtt sikerült port
törölgetni, porszívózni és felmosni is, majd kivasaltam a maradék rucit is,
amit csak halogattam. Így jelenleg csak a lepedő és rácsvédő vasalása hiányzik,
de ezt már Csongira bízom, mert a kiságy jelenleg nem babaágyként funkcionál,
hanem tárolónak (így a rácsvédőt és lepedőt se tudjuk még felhúzni). Ugye
készülünk arra is, hogy akár éjszaka kell áthívni a felvigyázókat, így a
pótágynemű fel van húzva és nem raktuk el az ágyneműtartóba, hanem a kiságyba
tettük, mert onnan egyszerűbb és csendesebb lesz majd kivenni, ha már éjszaka
kell átágyazni gyorsan. Szóval most tele van már a kiságy és ezután is tele
lesz (ha a kiscsomag megérkezik). Amúgy meg néha várom már, hogy láthassam
Manót is, de néha olyan jó, hogy még a pocakban van. Lehet, hogy most kezdek
inkább arra hajlani, hogy maradjon még, miközben már csak két hetem van hátra?
De tényleg jól érzem magam, nem úgy, mint aki 8,5 hónapos terhes, hanem mint,
aki mondjuk csak 6-7 hónapos. Érdekes. Azért megjegyzem, hogy hétvége van,
Csongi itthon volt, pár nap múlva lehet, megint máshogy látom a dolgokat. A
lábam egy picit ugyan dagad, de azért sikerül napközben pihentetni magam.

Szóval tegnap itt volt Kati mama, Feri tata, Dari és dédi
is. Készültünk ebéddel, a süti sajnos nem sikerült, bár így is elfogyott,
illetve anyósomék is hoztak nasit, szóval minden jól sikerült. Délután még
elmentek a malomba is a többiek, én itthon maradtam dédivel és dvd-tünk. Végül
hamar eltelt a nap.

Ma pedig a nagypiacon voltunk kint, a vége-felé a hátam
kezdett fájni, ezért nem is kolbászoltunk olyan sokat. Amit meg venni akartam
(szoptatós melltartó), nem volt, de kaptam az eladótól telszámot, úgyhogy
legközelebb felhívjuk és ha van, akkor megyünk. Elég hideg volt, előkerültek a
harisnyák (Bendének) és a téli kabát is. A mi téli kabátainkat is át kell
nézni, úgyhogy hamarosan megyünk le egy kicsit játszani és amíg Csongi biciklit
szerel, addig mi megkeressük Bendével a padláson a cuccokat.

Legközelebb kedden megyek ctg-re és uh-ra, kíváncsi vagyok,
hogy mit mutat és jelez majd a masina. Ha addig nem érkezik meg a tesó, akkor
azután jövök a hírekkel! Még 15nap…. 

27 hónap

Mert ismét eltelt egy hónap és Bendegúz már két év és három
hónapos is elmúlt. Telik az idő és olyan furcsa lesz megint mindent „elölről”
kezdeni, vagyis teljesen más lesz, hiszen lesz egy bátyó, meg egy öcskös, így
valahogy még el se tudom képzelni, hogy milyen lesz az egész. De majd alakul ez
is.

Amúgy Bendegúz kis gézengúz, néha fel tud húzni rendesen, de
én is néha türelmetlenebb vagyok, ami érthető egy kicsit. Aztán néha meg nagyon
is elvagyok vele. Ma bebuszoztunk a belvárosba, nem akartam autóval menni, meg
ő is mondogatta már régóta, hogy buszozzunk, így elmentünk a postára, meg a
főtéren csúszkálhatott a 0km kőnél is. Még Marci haverunkkal is sikerült
találkozni. Örültek is egymásnak rendesen, ment a hülyéskedés. Hazafele is jól
bírta a buszozást, de amikor leszálltunk, akkor rájött, hogy fáj a lába, így az
utolsó szakaszon már cipeltem a senekét a fiatalembernek. Nem sűrűn veszem fel,
szerencsére jön a saját lábán, a lépcsőzést is imádja, de ha beteg, vagy fáj
valamije, akkor nincs mese, nem megy tovább egy tapodtat sem. Úgyhogy inkább
felvettem és haladtunk. Délutánonként Csongi viszi el, vagy a játszira mennek,
vagy csak futóbicikliznek a környéken, én meg pihenhetek addig. Ma viszont
nagyon „erőm teljében” voltam, tettem-vettem, igaz a vasalnivalóval nem
haladtam, de a ténykedés közben nem is éreztem, hogy kismama vagyok. Egy kicsit
azt érzem, hogy napokon belül megyünk szülni. Igaz, délután aludtam egy kicsit
és amikor felébredtem, nem éreztem nagyon a pocaklakót, ilyenkor meg mindig megijedek
és talán azért is várom már, hogy a karomban tartsam, mert akkor tudom, hogy
nem történhet semmi baj sem.

Amúgy a CTG-n minden rendben volt, jövőhét kedden megyek ismét, meg lesz
a kötelező uh is, a 38 hetes. Bendénél erre már nem kellett mennem, mert
megszületett addigra. Mint írtam, a napokban lehet, hogy meglesz a tesó, bár nem
úgy néz ki, hogy keddig történne valami, de hát ne is írjak semmit, mert fél
nap alatt is megváltozhat minden. Lehet, hogy holnapra én is mást érzek. Bár
most a kedvem is jobb, így a terhességet is jobban viselem, viszont nem jelenti
azt, hogy holnap már nem fog megváltozni a véleményem. Az biztos, hogy jövőhét
vasárnapig már szeretnék megszülni, mert az éjszakai alvások már nagyon
fárasztóak tudnak lenni. Nem jó sehogy sem. Ezért is fekszem le napközben én
is. Most viszont megyünk fürdeni. Kicsit zavaros lett ez a bejegyzés, de hát
ilyennek is kell lenni…

2011.10.09.

Nos, jelenleg szülési szabadságom töltöm, legalábbis a
papírokat leadtam. Ha megszületik tesó, még pótolnom kell pár nyomtatványt, de
emiatt úgyis be kell még mennem egy-két helyre. A munkahelyre biztosan, a
többit lehet, hogy ügyfélkapun keresztül intézzük el.

A tanácsadáson megkaptam a papíromat, hogy részt vettem négy
alkalommal, a védőnőnél is voltam, legközelebb ő jön hozzánk jövőhéten. És
mostantól szinte „meg is nyugodhatok”, mert ha innentől indulna be a szülés,
már nem számítana koraszülöttnek a kis jövevényünk. Egyelőre nem érzem, hogy
mostanában születne, de még mindig abban reménykedem, hogy kicsivel hamarabb
jön, mint a ahogy ki van írva. Talán azért vagyok most egy picit pozitívabb,
mert ugye hétvége van és ilyenkor Csongi is itthon van. Holnap megint hétfő
jön, meglátjuk, szerda körül milyen véleménnyel leszek erről is. A héten se
sokat pihentem, mert csütörtökön takarítottunk, igaz, nem úgy haladt, mint
régebben, mert délelőtt portörlés, pakolás volt, délután meg porszívózás.
Pénteken pedig eljött anyukám, mert keresztanyukámék jöttek ide vizsgálatra és
hát addig anyát elhozták hozzánk. Főzött kuktába tyúkhúslevest, amit tegnap már
meg is kóstoltunk, illetve kirántottam a husikat, meg készült hozzá köret és
Csongi készített almás rétest is. Egy kicsit túl is ettem magam, így mától
megint figyelnem kell jobban az étkezésre, mert nem lesz ez így jó. A
szénhidrátot biztos megnyomtam a napokban…

A lábam tegnap óta megint vizesedett, szóval hamarosan nézek
egy filmet és polckolom. Szerencsére a vérnyomásom rendben van, tehát ez a
megterhelés miatt dagadhatott be. Meg amiatt a súly miatt, amit mostanság
cipelek.

A fiúk pedig elmennek vásárolgatni. Ebédhez a saláta már
készen van, csak sült krumplit kell sütni még és a tegnapról megmaradt levest
és husit is csak melegíteni kell és már készen is vagyunk.

És hozom a Bendés horoszkópot is!

Rák: (06.22-07.22)  

Csecsemő

Csaknem ideális gyermek; ragaszkodó és érzékeny. A családi
légkör változása azonnal nyomot hagy a hangulatán, ezért a Rák baba (sokkal inkább,
mint más jegyben született társai) az egyik pillanatban csupa mosoly, a
másikban pedig csupa könny lehet. Legszívesebben a családtagokkal játszik.
Kényes a kiságyára, amelyet személyes birodalmának tekint, ahol nem tűr meg
másokat, legfeljebb a babáit és játékait, melyekkel amúgy is szívesen veszi
magát körbe.

Hát Bendegúz tényleg
ideális gyermek, ragaszkodik és érzékeny is. Szerencsére nem volt még „nagy”
családi légkör-változás, de azt biztos, hogy van olyan, hogy az egyik
pillanatban még nevet és jókedvű, a másikban meg jön a hiszti és sírás. Sokat
játszik velünk és a játszótéren is nehezen barátkozott másokkal, de azért javul
már ez is. A kiságyat viszont nagyon is szereti velünk megosztani, az esti
altatásnál még az apját is odafekteti, hogy együtt aludjanak.

Hogy kiegyensúlyozott legyen, fontos a kielégítő alvás.
Biztosítsunk számára hosszú pihenéseket is. El tudja bűvölni környezetét.
Legyünk határozottak, ne engedjünk neki, mert nagyon könnyen hisztis,
szeszélyes gyermek válhat belőle. Rendkívül jó étvággyal eszik. A cuppanós
puszitól, az éles, határozott hangoktól, az erős zajoktól viszolyog, könnyen
megijed. Szereti a kényelmet, a biztonságot, az ölelést. Rendkívül szeretetre
méltó baba, a legkisebb ragaszkodást is meghálálja. Szereti, amikor etetik, s
ha ilyenkor semmi sem zavarja. 

A kielégítő alvást én
is szeretném, de ő nem mindig olyan jó alvó, mint ahogy azt mi szeretnénk. A
hosszú pihenéseket biztosítjuk, hiszen ha nem is akaródzik neki ebéd után
aludni, akkor is csendes pihenőzünk és általában alvás lesz a vége. Próbálunk
határozottak is lenni, ettől függetlenül hisztizik is. Jó étvágya van, de nála
is van olyan időszak, amikor válogatós. Az ölelést és puszilgatást szereti és ő
is szívesen jön ölelni, puszilni. Valóban meghálálja a szeretésünket.

 Gyermek

Álmaiba menekül és a keze ügyébe eső valamennyi könyvet
elolvassa. Tartsuk tiszteletben lelkivilágát. Ne legyünk türelmetlenek hosszú
hallgatásai miatt. Ahogy növekszik, rendkívüli memóriára tesz szert; néha úgy
tűnik, többet tud a múltról, mint a jelenről. Érzékenységgel párosuló óriási
képzelőerővel rendelkezik; fantáziája és kreativitása gazdag. Különösen kedveli
a meséket és a gyermekdalokat. Szüksége van arra, hogy éjjel legyen egy kis
világítás a szobájában, mert így barátságosabbnak találja az éjszakát.

Szívbéli jóbarátai a teddymackók, a babák, a zenei hangokat
produkáló játékok. Könnyen finnyás és válogatós lesz, e téren ezért
elkerülhetetlen bársonykesztyűbe bújtatott vaskéz alkalmazása. A
szófogadatlanságra a legjobb válasz: "A mama szomorú, ha ilyet
csinálsz."

Szereti a meséket és a
könyveket, újságokat is szívesen olvasgatja. Kedvenc figurái is vannak,
jelenleg Tibi kacsa a minden. És milyen igaz, ha szomorúnak lát, egyből
szófogadó lesz!

Kamasz

A Hold (érzékenység, megérzés) befolyása alatt áll, ezért
szereti a választékos környezetet. Beszéljünk vele komolyan, de kedvesen, hogy
leszálljon a realitások talajára. De ne faggassuk: tartsuk tiszteletben a
világát.

Már most komolyan
szoktuk neki elmagyarázni a dolgokat, ugye ami őt érinti. De messze vagyunk még
a kamaszkortól és dackorszaktól.

Tanulás

Valószínűleg félénken és bizalmatlanul kezdi el az iskolát.
Ebben a korban fejlődik ki védekező páncélja. Alatta azonban bátorság és
kitartás rejlik, amely tulajdonságok segítségével előrejut az életben.
Sokminden függ az iskolai környezettől és a pedagógus egyéniségétől. Ha a tanár
képes felkelteni a Rák-gyermek érdeklődését, akkor kétségkívül csodákra képes.
Mivel jó felfogású, nagyon hamar megérti a dolgok lényegét. Ha a fegyelem túl
szigorú, zárkózottá válhat.

Ez is messze van még
tőlünk, előtte ugye jön az óvoda. De nagyon kíváncsian várjuk!

Pozitív személyiségvonások:

mély érzésű és odaadó, intuitív és fantáziadús, éles eszű és
megfontolt, védelmező és együttérző, elegendő önbizalommal rendelkezik, álmai
megvalósítására törekszik, nagylelkű.

Az önbizalommal vannak
még gondok, de ezek is javuló tendenciát mutattak az utóbbi időben. A többi
mind stimmel, bár kíváncsian várjuk a reakciókat, mikor a kistesó már közöttünk
lesz.

Negatív személyiségvonások:

szeszélyes, túlérzékeny és sértődékeny, ráerőszakolja magát
másokra, túlságosan ragaszkodó, nehezen szembesül a valósággal, érzékenysége
érzelgősségbe fordulhat.

Eddig még nem volt
negatív hatással senkire, hogy „ráerőszakolta” magát másokra. Nem érzem
szeszélyesnek sem még, a ragaszkodás pedig még pozitív hatással bír ránk.

Mindent egybevéve
mindenkinek a saját gyermeke a legszebb, legügyesebb, legokosabb, leg-leg-leg,
úgyhogy nem is fűzök hozzá több hozzászólást!
 

Helyzetjelentés

 Tegnap voltam az orvosomnál és megnéztük ultrahangon a kis pocaklakót. Ő már jó ideje be van fordulva (vagyis fejvégű), már nagyon bízok benne, hogy nem is fog visszafordulni. A számítások alapján kb. 2500gramm a súlya, a doki szerint most fog majd igazán hízni és akár hetente 250 grammokat is fel fog szedni. Kérdés, hogy mikor jön, ugyebár? A méhszájam már egy ujjnyira ki van tágulva, de a méhlepény még éretlen, I-es, II-es fokú. Hát végülis van még ideje a kissrácnak. A vese-tágulat szerencsére értékhatáron belüli, így azzal nem kell foglalkozni. Remélem semmi más gond nem lesz. Hétfőtől már nem számít koraszülöttnek, így azért drukkolok, hogy legalább addig maradjon bent. Mondjuk rendszeres fájásaim nincsenek, de azért jósló fájásaim vannak, de ezek elég rendszertelenek. Megviccelt pénteken a fiatalember az ötperces fájásokkal. 

Most letettem hamarabb Bendegúzt aludni, mert kettőkor indulnunk kell, ugyanis megyünk a tanácsadóba, ahol beszerezzük a negyedik pecsétet (így kapok majd anyasági támogatást, illetve itt nem elég, hogy a dokitól már van öt pecsétem, a tanácsadóba is gyűjtenem kellett), illetve megyünk utána a védőnőhöz is. Jelenleg még mindig csak 6kg plusz van rajtam, pedig már szerintem néha több szénhidrátot eszek, mint kellene. Mindenesetre Bendegúzzal ilyenkor már a súlyom is több volt, meg vele a hízásom is. És most tartok annál a súlynál, ahogy elkezdtem két hónapja a diétát, tehát semmit nem híztam. Ennek örülök is, de egy kicsit "aggaszt" is, mert félek, hogy nem jól csinálok valamit. Bár van, miből elvonnia a lurkónak, de akkor is. Azért próbálok zöldséget-gyümölcsöt enni, meg változatosan étkezni. 

Ma még a munkahelyemre is ki szeretnék menni, mert hétfőtől már szülési szabadságon vagyok, a táppénzt pedig lezárattam. Ha már lehet így kalkulálni, akkor megtettem, hogy hamarabb induljon a gyás, hiszen nem mindegy, hogy a táppénz mennyi, meg a gyás és majd a gyed mennyi lesz. És voltunk a gyerekorvosnál is, de majd csak szülés után kapjuk ki a recepteket. Anno Bendegúznál megkaptuk hamarabb, most nem lehet. Hát lesz Csonginak is dolga, míg mi bent leszünk a kórházban. 

Most, mintha megint jobban viselném a várandósságot, a lábam is csak néha dagad, a pocakommal is elbírok, bár nagyobb dinnyém van, mint ilyenkor Bendével (szerintem), meg most ugye Bendére is figyelni kell, de leszámítva egy-két dühkitörésemet, elvagyunk a hétköznapokon is. Mondjuk várom már, hogy milyen lesz négyesben, meg egyáltalán, milyen lesz a tesó, meg Bendegúznak hogy fog tetszeni, de most még azt mondom, hogy maradjon egy-két napot/hetet. Jövőhéten megyek legközelebb ctg-re, kedden, kíváncsi vagyok, a hidegfront hoz-e valami változást...

36. hét

 Na, ez is utolért, tegnap már polckolni kellett a lábam,
mert a bokám a duplájára dagadt. És még mindig van hátra négy hét a kiírásig.
Szerencsém volt azért tegnap, mert a fiúk elmentek délelőtt megnézni a
roncsderbit, így én megnéztem egy filmet. Délután megint kimentek, de akkor már
vasaltam a rucikat, mert azzal sem haladtam előre eddig. A fájások elmúltak, nagyon
enyhe mensis görcseim vannak, de azok aztán tényleg kibírhatóak. Hogy mi volt
velem pénteken, nem tudom, de jól megviccelt a pocaklakó. Holnap reggel megyek
ismét ctg-re, meg vérvételre, aztán délután a dokimhoz is, kíváncsi vagyok már,
mekkora a mérete (súlyra). Szerdán reggel táppénzes felülvizsgálat lesz, bár mától már „gyás”-on
vagyok. És még szerda délután a védőnőhöz is mennem kell, meg a tanácsadóba.
Végre meg lesz a négy pecsétem a kiskönyvben, így kaphatok majd anyasági
támogatást is. Csütörtöktől pihenősebb lesz a hetem, de ugye annak függyvénye
is, hogy hogy viselkedik Manó…

 

És most hozok videót, mert olyan ügyesen énekli már Bendegúz
a boci-boci tarkát is, meg a süss fel napot is, bár itt már elbohóckodta a
végét (az én hangomat nem ér kritizálni):

Hétvégén itt voltak Laci tatáék is, szombaton délután jöttek és vasárnap reggel mentek. Kapott Bende oromhegyesi búcsú-fiát is, nagy volt az öröm. Most meg a déditől kapott rendőrautóval alszik, bár egy kicsit meg kellett javítanunk, mert borzasztóan sipítós hangon szirénázott, így Csongi megszerelte és csak a villogoja megy már. Azért elárulom, hogy tegnap is úgy aludt el Bende, hogy a takaró alatt villogott az autó. Persze így merül is az elem és szerintem ma véget is ér, de hát majd teszünk bele újat. Valamikor pár hét múlva...

És még egy videó, mert mostanában a fiúk futóbiciklivel mennek a játszira. Én sétálok még mindig Bendével, mert a futást-szaladást már hanyagolom, de hát ők edzenek csak nyugodtan: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=5A7IiEfuvVU&w=480&h=360]