10.20

Nos, tegnap is jönni szerettem volna, de gondoltam, kivárom
a napot, mit hoz még. Ugyanis hajnalban ismét rendszeres fájásokra ébredtem, 8
percesek és 7 percesek voltak, tartott úgy két órán keresztül, de közben
sétáltam, meg ide-oda forgolódtam. Nem volt kényelmes a fekvés sehogy sem.
Ráadásul mostanában néha úgy megnyom egy-két ideget a pocaklakó, hogy olyankor
felszisszenek egyet, mert nem igazán kellemes érzés. A combomnál, mintha
szurkálnának, kb. ahhoz hasonlít az egész. Szóval hajnalban keltem, majd
feküdtem, neteztem, majd hétkor még visszafeküdtem és nyolcig tudtam is aludni,
ekkor ébresztett Bendegúz. Az az egy óra alvás olyan jól esett. Aztán napközben
rendszertelen fájások voltak, de megvoltak, szóval még mindig egyben vagyunk,
csak egy kicsit szívatja az anyját ez a gyerkőc. A tegnapi-mai éjszakai alvás
viszont olyan jól sikerült, hogy most nagyon kipihent vagyok. Oké, kelek
éjszaka többször is és ugye megyek a mosdóba, meg muszáj egyik oldalamról a
másikra fordulni, mert elnyomom mindig magam és csak zsibbadok, de leszámítva
ezeket, egész jól érzem magam. Tegnap még elmentünk egy-két helyre, már nem
mertem egyedül menni, bár nem történt semmi, de inkább jobb, ha már Csongi is
jön velünk, főleg, ha még Bendegúzt is vinnem kell. Ma megyünk megint egy
ismerős házaspárhoz, holnap meg már péntek. Azért furcsa, hogy most, hogy van
nagytesó, most több ideig húzom ki pocakosan. Gondolok itt arra, hogy
Bendegúzzal még nem volt „gondom”, csak magamra figyeltem, amikor tudtam,
pihentem, elég sokat. Most meg ilyenről szó sincs, hiszen van egy kisfiunk már,
akinek nem mondhatom azt, hogy most én pedig aludni szeretnék, maradj csöndben.
És azért is leszek kíváncsi már, hogy mikor lesz kíváncsi a nagyvilágra a tesó,
főleg, hogy így ijesztget engem. Igazság szerint a pocakom még mindig fent van,
de Bendével is fent volt, ahogy visszaemlékeztünk.

Most hozok két fotót, nagyon friss, 38+3 naposan: 

És egy pocakosabb, köldököm kisimult:

Amíg fényképeztem, addig is mozgolódott. Kis örökmozgó...