Havazás

Erről meg el is felejtettem írni. Tegnap óta szakad a hó. Már ott tartunk, hogy a kis mellékutcákban nincs igazán eltakarítva, így ma már kétszer lent voltunk szánkózni. Meg ugye el is takarítottuk a havat a garázs elől. Bende élvezi nagyon ezt a téli időjárást, én már kevésbé, de végülis még itt van az ideje. Csak az utána levő pocsolya ne lenne majd. Szóval ma már ebéd előtt is lementünk egyet szánkózni, illetve nemrég jöttünk fel a délutáni sétából. Motorozni is szeretett volna, de végül csak az autóját hozta ki, az azért biztonságosabb. Dobálózott a hóval és borzasztó tetszett neki, hogy elugrom előle. Aranyos volt nagyon. 

A megfázásból kezdünk kilábalni, már köhögni sem köhög annyit, úgyhogy szépen lassan gyógyulunk kifele. Próbáljuk tanítani őt egy-két szóra, hát nem mindig jön össze. A hoppá-t rendszerint hokkának mondja, bár már volt párszor hoppá is. Az autó is folyamatosan onkó, vagy ankó. Ezekkel szokott ugratni a kanapén, meg a szőnyegen, meg úgy általában imádja az ugratást. Ma a szánkóval is ugrattunk, egy-két kis emelkedő volt és hát az volt az ugrató! Bírom a búráját a kissrácnak...

Alvás - nem alvás

Egy kicsit olyan vagyok, hogy mindent magamra veszek, ami néha jó, de néha nem annyira. Kaptam egy hozzászólást, amin elgondolkoztam. Ugye az alvásról volt szó és hogy minden "egészséges gyerek" át tudja aludni az éjszakát. Biztos velem van a gond, de épp a napokban számoltuk össze, hogy az elmúlt 19 hónap alatt kb. 15-20 éjszakát aludhatott át Bende felkelés nélkül. És én ezeknek nagyon örültem. Aztán párszor már megkaptam azt is, hogy nem igaz, hogy nem tudja átaludni az éjszakát, pedig még azt sem mondhatom, hogy mindig ugyanott alszik. Oké, ez gond is lehetne, mert az új hely is ugye nem biztos, hogy jót tesz és azért ébred. De a lakásunkon kívül rendszeresen alszik anyukáméknál és apósoméknál is és érdekes módon ott is ébred. Mert ha esetleg valahol nem ébredne, azt mondanám, hogy nálunk van valami a levegőben és azért alszik rosszul. Már gondolkoztam azon, hogy átnézetem a szobát sugárzás (föld-, radon-, radioaktív) miatt, nem-e esetleg ott fekszik, ahol nem kellene és akkor átalakítanánk a szobát. Illetve lassan külön szobába fog kerülni, amit egy másfél szobás társasházban nem olyan egyszerű kivitelezni, ha a nagyszoba nappali funkciót tölt be. De ha jön a kistesó, így is, úgy is külön kell költöznünk, de akkor meg az lesz, hogy osztozni fog a kisszobán egy csecsemővel. A legjobb megoldás nyilván az lenne, ha mindenkinek külön lenne szobája, de ez jelenleg nem megoldható, így abból kell gazdálkodnunk, amink van. 

Summa-summárum, megint elgondolkoztam, hogy jót teszek-e a gyereknek, ha éjjel hagyom sírni, vagy „nyüszögni”, vagy inkább kettőnk közé veszem? Én nem gondolom, hogy azáltal nem egy Férfit fogok belőle nevelni, mert mondjuk két éves koráig köztünk aludt éjszaka. Én úgy látom ezt, hogy ezáltal egy erős kapocs alakul ki kettőnk között, nem hagyom mondjuk, ha éjszaka felsír álmában, akkor ne dédelgessem meg, mert akár rosszat is álmodhat. Nyilván figyelni fogok arra, hogy ez ne hosszú évekig legyen így és remélem ez a bölcsis és ovis időszakában előnyére fog változni. Illetve nem hallottam olyanról, hogy valakinek a kamasz gyereke együtt aludjon a szüleivel...

Régebben ugye az is trend volt, hogy ha pár hetesen felsír, nem kell egyből felvenni, had erősödjön a tüdeje. Hát ezzel sem értettünk egyet a férjemmel, oké, nem egyből pattantunk, de nem is hagytuk sírni. És mivel akkor Bende még ezzel fejezte ki a bánatát, mi megvigasztaltuk. Szerintem ezáltal is erősödött a kapocs közöttünk. Vagy a szoptatásról is írhatnék, az idősebbek folyton azt kérdezgették, még mindig szoptatok? Teljesen el voltak hűlve, ha azt mondtam, hogy igen és egyből az volt, hogy egy 15 hónapos babának már nem kellene a szoptatást erőltetni. Én úgy gondolom, hogy az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a babának, szemben a tejjel, vagy tápszerrel és annak csak örülni tudok, hogy ilyen sokáig kaphatta (másfél éves koráig). Nem mondom azt, hogy a tápszer nem jó, de ha van tej, miért kellene mást adnom neki? Valahogy így vagyok az alvással is. Mi a férjemmel megegyeztünk valamiben és még nem érezzük azt, hogy ez számunkra kínos lenne, ezért még reménykedünk abban, hogy a megfázás után, vagy az új fogak kibújása után változni fog és lesznek ismét átaludt éjszakáink. Megjegyzem, ha ugyanabban az ágyban már át tudta aludni az éjszakát, akkor nincs is olyan nagy gond. És tudom, hogy nem mindig igaz az, hogy örökletes ez-az, de nagyban számít szerintem, ha már anno a férjemet se tudták megnyugtatni (hiába ringatta az anyukája, még ráadásként sírt is), vagy hogy állítólag én is eléggé rossz alvó voltam éjszaka, egészen óvodás koromig. És, mint írtam, most sem arról vagyok híres, hogy átaludjam az éjszakát, bár ez most a fiam miatt nem lehetséges, de még nem volt a kisfiunk tervben sem, akkor is éberalvó voltam és a neszekre felébredtem. 

Pár babás ismerősömet is megkérdeztem, szerintük én vagyok a „rossz” szülő, hogy magunk közé veszem éjszaka? És mindenkinek az volt a válasza, hogy ha nekünk ez nem okoz gondot, akkor semmi rosszat nem teszek. És nem egy pár ilyenkorú babás ismerősöm reagált, hogy ők is együtt alszanak, tehát nem vagyunk egyedül. És ettől nem egy „anyámasszonykatonája” fiunk lesz, hanem még az is lehet, hogy egy magabiztos fiatalember. 

Végezetül még annyit, hogy nem egy oldalt tanulmányoztam át, ahol van pro- és kontra. Nyilván valaki egyenesen tiltaná az együttalvást, de nem egy olyan oldalt olvastam, ahol azt taglalják, hogy nem is ártunk ezzel. Én úgy gondolom, hogy ha belátásunk szerint cselekszünk, annak nem lesz kára (legyen az alvás, szoptatás, vagy egyéb téma). A lényeg, hogy összhangban legyünk mindhárman és hogy mindenkinek jó legyen, ha a kiságyban alszik, ha a nagyban köztünk. De pár hónappal később majd visszatérek erre a témára, amikor a szobák át lesznek alakítva és új gyerekágya lesz a fiunknak, lehet, hogy hetekig fogjuk próbálni az átszokást, ám az is lehet, hogy pár nap alatt átszokik majd. 

A hozzászólást, amit Zsuzsa34 írt, köszönöm, egy kicsit rágódtam rajta, átgondoltam, de úgy gondolom, még minden oké így, ahogy van. 

És akkor nézzük, mit ír a net:

Az első oldal, amit olvastam, ez volt.

Hát ez megnyugtató, hogy azért van egy % szám, bár sajnos ez a nem alvó babákra vonatkozik, de ezek szerint nem vagyunk egyedül a „bajunkkal”. Itt megjegyzem, hogy Bende sosem aludt annyit, mint amit itt leírtak. Mostanra tartunk ott, hogy átlagosan éjszaka 10 órát alszik, nappal pedig 2-2,5-et, ez azért mégsem 13,5 óra.

A rutinnal sincs baj, ebéd után is szépen elalszik és fürdés után is, nem kell őt ringatni, babusgatni.

A második oldal, pedig ez volt.

„• A gyerek néha bekéredzkedik a szülõk ágyába. Nem baj. Ha azonban ott tölt minden éjszakát, esetleg ezért a papa kénytelen a díványra költözni, sürgõsen tegyetek valamit.

Megoldás: Ha a gyerek rémes filmet látott, vagy éppen beteg, engedd be nyugodtan az ágyatokba. Ha azonban minden estére kitalál valamilyen “mumust”, jobb, ha segítesz neki leküzdeni a félelmét. Ha viszont csak azért alszik a szülõk ágyában, mert tetszik neki, jutalmazással visszaszoktatható a kiságyba.”

Nos itt már írnak a problémáról, de úgy látom, a mi esetünk nem súlyos. A férjem nem szorul ki az ágyból, kényelmesen elférünk hárman is…

És hogy ne álljunk meg ennyinél, még ez is:  

Az éjszaka átalvása: Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr. William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: „a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek”. Ennek megvannak az általános, illetve az egyes életkorokra jellemző okai.

Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul – éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.

Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között.

- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák „létszámellenőrzést tartanak” éjszaka.

- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen.

Tehát itt is írnak a kapocsról, illetve az újdonságról, ami napközben éri őt, talán éjszaka jön ki rajta.

A LaLecheLiga-ról már régebben is írtam, illetve hoztam ide hírt, ők is megfogalmazták a nem alvást:

Az éjszakai szülői gondoskodás harmadik leckéje : Ha túl hamar arra kényszerítünk egy babát, hogy túl mélyen aludjon, az - túlélését és fejlődését illetően - nem szolgálja a legjobb érdekeit. Emiatt az újdonsült szülőknek, akiket elbizonytalanítottak az alvástrénerek javaslatai, melyek szerint rá kell venniük gyermeküket az éjszaka átalvására, nem kellene kötelességüknek érezniük, hogy túl hamar túl hosszú és túl mély alvásra bírják kisbabájukat...

Mindent egybevéve: az elmúlt napokban visszatért a nappali jó alvása is, a múlthéten nyilván a megfázás-taknyosság miatt aludt csak egy órát, de most megint alszik 2-2,5-3 órát is, bár a három óra az ritkaság még mindig. Az éjszakaiban nincs változás, kikerül közénk, de van, hogy visszatesszük a kiságyba. Nem erőltetjük, ha sír, nem hagyjuk sírni, hanem mindhárman jót alszunk a nagyágyban. Ezt tartjuk a legjobb megoldásnak most mindketten, így maradni fog most minden ebben. 

Mivel ezt a bejegyzést már elkezdtem pár napja írni, így most közzé is teszem...

Új szavak

A kis bogyókánknak gyarapodott a szókincstára.  

http://www.youtube-nocookie.com/v/O67esv00-CY?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

Érdemes megfigyelni a kis kiálló szöszke tincsét, hát el tudja aludni már. Illetve még a reggeli tejberizsből is van benne, valahogy mindig azokkal az ételekkel tudja összekenni magát, ami egy kicsit ragadós. 

A verdákat sikerült napi egyszeri elindításra csökkenteni, ezután már vagy csak a minimax megy, vagy többnyire az sem, hanem játszunk, vagy lent vagyunk a levegőn. De a reggeli indítás még mindig a verdákkal megy, ébredés után már mondja a maga kis nyelvén azt, hogy ezt szeretné nézni. Mondjuk ilyenkor még csak ébredésképpen a minimax megy, majd, amikor elkezdek főzni a konyhában, akkor kapcsolom be neki a verdákat. És én sosem látom a közepét, mindig csak az elejét és végét. Na, majd talán egyszer. 

A taknyosságból és köhögésből is kezd kijönni, bár még van, hogy szívni kell az orrát, de többnyire már inkább csak fújja a zsepibe. A köhögés még megmaradt, de már ez is ritkul. 

Mostanában napközben meg szokott ijedni valamitől és ilyenkor bújik hozzám. Ha csak játszunk a nagyszobában és nincs bekapcsolva a tv, akkor ugye hallja a kinti zörejeket és hát most szinte minden nap használják a tetőre feljutó lépcsőt, ami a bejárati ajtónk mellett van és hát néha kopácsolnak is. Ilyenkor egyből ugrik hozzám, vagy felmászik a kanapéra és a sarokba ül. Mintha az lenne a búvóhelye. Még mondja is, hogy "szééé", ez a félsz-re a válasz. Elterelem a figyelmét és már játszunk is tovább, de van, hogy akár tíz percen át is az ölemben ül, illetve nem megy el az autóért, ami arrább van, hanem engem küld. Ezt az alvás miatt akartam írni, mert szerintem közrejátszik benne, hogy éjszaka felébred. Utánaolvastam pár dolognak ez ügyben és tény, hogy nem jó, ha köztünk köt ki éjszaka (én ugye elfogult vagyok), de az is tény, hogy a gyerekek huszon százaléka nem jó alvó, tehát nem vagyunk egyedül a bajunkkal. Írtam egy hosszabb bejegyzést is erről, de még nem akarom kirakni, majd talán később.

Holnap pedig megyek a szövettan eredménye miatt, már korán reggel odamegyek a bőrgyógyászatra, hátha időben végzek. Csonginak pedig pénteken szedik ki a varratokat, már alig várja. 

12,2 kg

Hát sikerült a hét elején letaknyosodnia a kisfiunknak. Láza
szerencsére nem volt eddig (reméljük elkerüljük ezután is), ezért nem mentünk
el a dokihoz. Orrcseppet kap, illetve orrszívó-porszívóval tisztítjuk az orrát,
napközben pedig zsebkendőbe fújja. Éjszakára pedig az éjjeli szekrényre kerül
egy vöröshagyma feldarabolva, ami úgy veszem észre, meghozza a hatását és
hamarabb kikecmereg ebből a takonykórból. Viszont emellett köhög is egy picit,
amire stodalt kap (bár szerintem nem használ, de előszeretettel megeszi az egy
kis teáskanálnyi homeopátiás szert). Mondjuk ennél rosszabbra ne forduljon az
állapota, aztán átvészeljük ezt is.

A kedve roppant jó, mostanában a verdák című dvd van a
toplista élén. Naponta kb. háromszor el kell indítani és az első 20-30 percet
simán megnézi, aztán mikor kikapcsolom, mert nem nézi, kéri, hogy tegyem be
újra. Általában a délelőtti főzés idején nézi, bár van, amikor jön ki a
konyhába és ott sertepertél körülöttem. Ha meg a net megy, akkor meg feszt a
„Tooo”, meg „Bobo” kellene, hogy menjen a netről. Ugyebár ez Thomas a
gőzmozdony, meg Bob a mester lenne, de nem nagyon szeretem, ha laptopozik, így
keveset is van bekapcsolva napközben. Délutáni alvás után szoktunk lemenni
sétálni, ezt is olyan aranyosan mondja már, valahogy úgy „séttááá”. Mondjuk kedden
nem mentünk le, mert elég ramaty idő volt, meg az idő se úgy jött ki, mivel én
délután négyre hivatalos voltam a nőgyógyászhoz, aztán meg végül a fiúk a
lakásban játszottak. Én meg a doki után elautóztam egy bevásárló központba és
olyan jót vásároltam, hogy csak na. Jó volt, hogy nem kell szaladgálni egy kis
manó után, meg nem kell figyelni, hogy mikor melyik polcról mit akar lepakolni.
Volt egy anyuka, aki számtalanszor rászólt a gyerekére, mert nem
engedelmeskedett. Hát igen, ha mi is együtt megyünk bevásárolni, akkor egyikőnk
állandóan Bende mellett van, én meg egyedül nem is nagyon szeretek vele
elindulni, csak ha nagyon muszáj.

Hétfőn még lemértük a fürdőszobai személymérlegen is, mert
hát mégiscsak hónapforduló volt a múlthéten. 12,2 kg. Hosszt nem
sikerült még mérni, de szerintem 84-85 cm-nél nincs nagyobb. Mostanában már a
86-os ruhákat kezdtem el nézegetni, bár van még mindig olyan felsője, meg
nadrágja, amire az van írva, hogy 6-9 hós, de lassan el kell azokat is tennem.

Az alvásról nem is írok, mert az utóbbi éjszakáink eléggé
nem voltak jók. Általában kettőnk között köt ki Bogyó éjszaka, néha ide-oda
csapkod, meg többször felkel, felsír, feltérdel és mondja, hogy anya, vagy apa,
de néha meg olyan békésen alszik, általában reggel fele, hogy fel se ébred arra,
ha Csongi zajong a konyhában. Majdcsak kimegyünk ebből a nyavalyából is, meg a
fogai is rendeződnek és hátha jobbak lesznek az éjszakák is. Igazából jó az a
tudat, hogy tudom, át tudja aludni az éjszakát és az a pár hét/hónap már nem
sok, amit így töltünk (gondolom, nem lesznek évek ebből). A délutáni alvásokkal
sem voltam kibékülve, mert hétfő-kedd-szerdán kb. egy órát aludt ebéd után,
vagy max. másfelet, aztán tegnap meg már ebéd előtt be akart aludni, de végül
ebéd után kicsivel hamarabb feküdt le, mint eddig és fél egytől aludt majdnem
háromig. Ja, és szerdán nem akart elaludni, hiába tettem a kiságyba a szokásos
módon, kb. fél órát cirkuszolt és folyton a verdákat mutogatta, hogy azt
szeretné nézni „bee”, szóval bent a nagyszobában. És általában mindig ébred
alvás közben, ilyenkor még sikerül visszafektetni és alszik jó fél
órát-órát.  Hát nem egy nagy alvó,
legalábbis eléggé éberen alszik, gondolom azért is ébred többször (akár nappal,
akár éjszaka).

Sokat szoktunk játszani és nagyon tud ám huncutkodni is. Ha
a tv-ben lát egy nénit, először mondja, hogy néni, majd mondja, hogy báá és
sandít rám, hogy észreveszem-e, hogy ő direkt bácsit mond. Aztán kijavítom és
így megy a játék. Nagyon szeret dingizni (a nagy labdán ugrálni), no meg
autózni (ankó még mindig). Most a piros bogárhátút kineveztük villámmekvínnek,
a kéket meg Sally-nek (igen-igen, a verdákból).

Azt is szereti, ha talicskázunk vele, vagyis megfogjuk a
lábát és ő kézen megy előre. Hát vannak nevetések ebből is. A labdázás is megy,
általában focizik a strandlabdával, de van, amikor csak úgy dobáljuk. Az
udvaron meg vagy motorozik, vagy autózik, jelenleg a sima sétálás háttérbe
szorult. Irtó kispofi ám!

Mostanában szokott pofozkodni is, először nem
tulajdonítottunk belőle nagy ügyet, szóltunk, hogy ezt nem szabad, meg
szomorúak leszünk, meg fáj (ilyenkor egyből jön és adja a gyógypuszit). Viszont
most elkezdtük mi is, ha ő ad egy pofont, mi is adunk neki egy kicsit, aztán
ilyenkor egyből abba is hagyja. Amúgy ezen kívül nincs nagyon olyan, amikor meg
kellene fenyíteni, hallgat a szép szóra.

És megpórbálok videót is linkelni…

 

Verdák, ahogy kezdődik:  

http://www.youtube-nocookie.com/v/dZqOZfQbKJo?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

11. és 12. fog

Azt gondoltam, hogy a napokban nem lesz újabb foga Bendének, mert hát nem igazán volt beduzzadva az ínye sehol, ellenben a két első-alsó rágófogával, amik jó pár hétig (kb. 2-3 hónapig) is duzzadtak voltak. Erre tegnap játék közben vettem észre a bal felső rágónál, hogy valami fehérlik. Szerencsére engedte Bogyó, hogy megnézzem, így láttam, hogy már áttörte az ínyét oldalt a foga. Aztán megnéztem a jobb oldalt is és ott azt láttam, hogy hamarabb kibújt, mint a bal oldalt, mert nagyobb rész van kint a fogból. Csak tippelni tudom a napokat, mivel volt egy nyugodt éjszakánk, gondolom akkor nem történt semmi, bár ahhoz képest, hogy tegnap is rosszul aludt, már nem tudom, mikor is bújhattak ki ezek a fogak. Hát beírtam a dátumot, valamikor ekörül lehetett. Azért érdekes, hogy nem vettem észre, pedig mindig kuksizom, hogy mi történés van a szájában fogügyileg.

A motorozás egyre jobban megy, most ha elindulunk, általában motorral megyünk. Mondjuk általában a boltba, zöldségeshez indulunk, illetve a környéken motorozunk. Furcsa, mert utoljára tavaly tavasszal jártuk így az utcákat, amikor még babakocsiban tologattuk, aztán jött a nyár és jó idő, így maradt a vadasparki játszótér, majd ősszel még csak próbálkozás a sétálással, aztán most újra róhatjuk a köröket a környéken. Lassan eljön az idő, hogy ismét elmenjünk a játszótérre, bár még mindig elég hűvös van, ezért inkább kerüljük (mivel Bende az udvari hintára is ülne, de azért az még hideg ilyenkor, így inkább nem gurulunk el a játszóra). Tegnap, míg Csongi szerelt a garázsban, addig mi kerültünk egyet a motorral, ma pedig a fiúk mentek motorral, addig én itthon ténykedtem.

Szavak: az autót előszeretettel használja és mondja is, mégpedig úgy, hogy „ankó”. Már mondja azt is, hogy jó, igaz, „hó”-nak, de lehet érteni. A hoppá is megy, mégpedig úgy, hogy „hokkká”, ilyenkor ugrat az autókkal, vagy ő ugrál valahol. Ha mondunk valamit, általában utánunk mondja, bár csak az első szótagig jut. És valamikor csak úgy hadovál a kis babanyelvén, általában, amikor az apja hazajön a munkából, akkor kezdi el a mondókáját, mintha elmesélné a napját, vagy amikor telefonál csak úgy. Olyan édes ilyenkor...

19 hónap

Milyen furcsa, ismét hónapfordulónk van...

Délelőtt, ahogy lementünk a kisboltba, nosztalgiáztam, hogy 19 hónapja és másfél órája köztünk van már ez a kis Bogyó. Aztán gyorsan elszálltak a pozitív gondolatok, mert a kisfiunk elkezdte a hisztis korszakát. Mivel délutánra esőt mondanak és vendégeink is lesznek, így gyors leugrottunk a kisboltba. Szerencsére nem kellett a motor, így sétálva mentünk és csodák csodája, három perc alatt oda is értünk (máskor ez negyed óráig tartott). Azt már tudom, hogy a boltban nem hagyhatom, hogy sétálgasson mellettem, mert akkor nem haladok a dolgommal, hiszen ő mindent megnéz és levesz a polcról, nem baj, ha éppen egy üveg pezsgő akad a kezébe. Szóval maradt a bevásárlókocsi (még szerencse, hogy van a kisboltban). A boltos nénik ismét örültek, hogy láthatták a szépségünket, Bende figyelmét is sikerült elvonni a gyerekek számára kialakított polcról, szóval szépen haladtunk. Hazafele úton pedig rájött, hogy ő nem arra akar menni, amerre az utunk vinne, hanem egy kicsit világot látna. Nem mondom, hogy forgalmas út mentén lakunk, de azt se írom, hogy egy csendes utcában. Most tanuljuk (mondjuk már szépen tudja) azt is, hogy a járdaszegély szélén megállunk (minden esetben) és szétnézünk, jön-e jármű. Szóval urasága úgy döntött, hogy pediglen megkerülné azt a háztömböt, ami hozzánk ugyan közel van, de mégsem a mienk. Én meg könyöröghetek neki, hogy ne arra menjen és jöjjön velem és haladjunk, mert leszakad a vállam a táskától. A végén már ráncigáltam a kezénél (azért óvatosan), ami nem nagyon tetszett neki, de egyszerűen nem fogadott szót. Na, végül odaértünk a garázshoz, volt egy kis labdázás, majd megtalálta a motort és hát menni kellett azzal is egy kört. Még szerencse, hogy le tudtam cuccolni, de így is volt néha könyörgés, hogy ne menjen a pocsolyába és ne arra menjünk, hanem erre. A végén már sétáltunk hazafele és a lépcsőház előtt megtalálta a lépcső mellett az emelkedőt (ahol a bicót fel lehet tolni, vagy babakocsit) és hát azon kellett le-fel járkálni. Itt is jött a könyörgés, hogy mostmár induljunk fel, mert lassan ebédet is kellene készíteni, de rám sem bagózott. A szomszéd bácsi meg odáig volt, hogy milyen jókat mászik Bende (aki persze akkor hasalt el, volt is sírás). Na, végül a garázsban megtalálta a kiskocsiját és még azzal is menni akart egy kört, végül volt sírás, mert sajnos az én türelmem is véges (hú, mennyit változtam pedig jó irányban, mióta megszületett Bende), de fogtam és felvittem a harmadikra (nem sokszor van, hogy ne a saját lábán sétáljon fel, de addigra már tényleg elfogyott a türelmem). Persze szinte délre fel is értünk, még szerencse, hogy maradt a tegnapi ebédből. Amúgy tegnap is jó két órát kint voltunk, ki is pirosodott az arcunk estére. 

Alvásról: csak el ne kiabáljam, mert hát az történt, hogy tegnap este ismét átaludta az éjszakát a saját kiságyában! Furcsa is volt, de azért jó is. Reggel fél hét körül ébredt és szólított bennünket, majd akkor ki is került közénk. Remélem visszatérünk erre, hogy jókat alszik a kiságyában. 

A tessék (tette) nagyon megy neki, mostanában ha akar valamit, azt is úgy fejezi ki, pl. hozza a kiskönyvet, amit olvasgatni akar (nézegetni a képet) és mondja, hogy tette, aztán adja a kezembe. Majd felkéredzkedik az ölembe és hát olvasni kell. Olyan édes ilyenkor (is). 

Csongi ma ment vissza a bőrgyógyászatra, azt gondoltuk, hogy ma kiveszik a varratokat, de még kapott két hetet. Mondjuk jó 4 cm-es a vágás és varrás helye, holott az anyajegy nem volt egy centis sem. 

Zajlik az ÉLET körülöttünk, s bár ismét mondják a hűvösebb időket, azért örülünk, mert mégiscsak februárban járunk, hamarosan itt a TAVASZ... 

2011.02.09

 

Na, nézzük csak, mi minden történt az elmúlt napokban.
Mindig megfogadom, hogy jegyzetelek és nem kell gondolkoznom ilyenkor, de aztán
mindig elmarad a jegyzetelés. Most jöhet az elmúlt pár nap termése…

A hétvégén hazautaztunk a szüleinkhez. Bende már mindenhol
ismerősen ment be a házba, lakásba. Már nem kell a nyomában lenni és nem is
hiányol minket, ha valaki más szórakoztatja. Sokat játszott, a nagyszülők is
babázhattak, szóval jól eltelt a hétvége. Elég hamar, sajnos.

Most viszont örülünk ennek a korán jött tavasznak és bár a
mai napra már nem mondtak napsütést, verőfényes időnk van mégis. Ki is
használjuk, délután megyünk megint motorozni, ebéd előtt pedig az erkélyen
voltunk. Úgy sütött a nap, hogy nem kellett kabátot venni, elég volt csak a
szobacipőt a lábára húzni Bogyónak és már járkálhatott ki-be. Hétfőn is így
tettünk, gyors mostam is vagy négy adag rucit, amik meg is száradtak estére (ma
is szárad egy adaggal). Ilyenkor kimosnám az összes ruhát, mert olyan jó, ha
kint száradnak a friss levegőn (igaz, Bambi?). De hát azért nem forgatom fel a
lakást, hamarosan úgyis jön a tavaszi nagytakarítás, ablakpucolással,
függönymosással, de szerintem megvárjuk az igazi tavaszt.

Szóval tegnap kipróbáltuk a kismotort, amit Bende a
szülinapjára kapott. Kapott kettőt is, az egyik kisebb, egyelőre az a tuti, a
másik egy számmal nagyobb, még pihen a szüleimnél. Eddig a hó és hideg miatt
ugye csak parkolt a garázsban a motor és a kisautó is. Meg nem igazán tudta
hajtani magát, valahogy nem jött rá, hogy működik, mindig segíteni kellett
neki. De tegnap elindultunk és körbe kerültük a háztömböt. Nagyon ügyesen
motorozott, bár háromszor majdnem felborult, de egyensúlyba hozta magát. Mi már
nem babakocsizunk, mert azt is csak tologatta, de azt hiszem ezután ez lesz a járműve
a bevásárláshoz, meg sétához is. Majd beszerzek egy cipővédőt, mert még szépen
motorozik (meg lassan), de előbb-utóbb rájön, hogy lehet hasítani vele, akkor
aztán kopni fognak a cipők rendesen…

Vannak szavai, egyre többet utánoz, s bár még sokmindennek
az első szótagját mondja, azért vannak már rendes szavak. Ilyen az ankó, erre a
napokban jöttem rá, ez az autó lenne. A kinyinnni, az a kinyitni lenne, tegnap
hepe-hupás területen fociztunk, ezt is mondja, igaz csak úgy, hogy hepe-hu.
Arra is tudja a választ, hogy „mit vettünk a boltba?”, „ezt-azt”, bár
hangzásban így hangzik: ettteatt. A nevét nagyon szépen mondja, Bembe és az
anya-apát is. A mama-tatát is és próbálkozik a család többi tagjával is. Ha hoz
valamit, akkor mondja, hogy „tette”, azaz tessék, legyen szó a teás itatóról,
vagy egy játékról, vagy bármiről. Ha tüsszentünk, mondja, hogy „eeee”, azaz
egészségedre, bár ha mi mondjuk neki, akkor még nem mondja, hogy köszi, de
tanuljuk ezt is.

Nem érti, hogy a tv-ből, laptopból, vagy akármilyen képről
miért nem lehet levenni a labdát, virágot, tárgyakat, miért nem lehet cicát
simogatni? Ezt próbálom magyarázni neki, de elfelejti és egy idő után újra
próbálkozik. A hétvégén Hugi megtanította neki a vállrándítást, na ez is megy
most neki. Szóval csudapofi lett belőle, napról-napra ügyesebb és okosabb és
aranyosabb, olyan furcsa, hogy ennyit változott. Pedig még csak most született…

Az alvásról nem írok sokat, napközben általában két órát
alszik, hétfőn mondjuk hármat aludt, de ez betudható, hogy pénteken és vasárnap
az utazás miatt csak egy órát aludt (hiába majdnem két órás az út). Szerintem
hétfőn pótolta az elmaradást. Éjszaka viszont bérelt helye van köztünk. Mindig
a kiságyban kezdi az alvást, aztán éjfél után riad és hát kikerül közénk, de
ahogy leér a buksija a párnára, már húzza is a lóbőrt. Azért remélem hamarosan
visszaszokik a kiságyába, bár én szeretem azt is, amikor közöttünk alszik.

Az orrom is javul, már kivették a varratokat, most a heg
látszik ugyan, de nem vészes, egy év múlva már nem nagyon fog látszódni semmi.
Csonginak is levettek egy anyajegyet a hátáról, most ő van varratokkal,
pénteken szedik ki neki. Nekem pedig kb. 3 hét múlva jön meg a szövettan
eredménye, remélem a legjobbakat.

És töltök fel pár videót, olyan rég hoztam már (végül csak egy töltöttem fel, mert most, hogy nem a telefonnal készítem, hanem szuper dig. fényképezővel, nem is olyan gyorsan tölti fel a videókat): 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=afkI8oQSEwc&w=640&h=390]

10.fog

Igen, igen, végre áttörte az ínyét a második rágófog is. Látszódni is látszódik már, egy picit átlátszóbb az ínye és véresebb is, de kitapogattam és érzek egy kis recét is. Hát nem mondom, hogy nagyon sietett ez a fog is, mert hetek óta be volt duzzadva. Érdekes, hogy egyszerre dagadt be a két rágónál és az egyik már egy hónapja kibújt, azóta már szinte teljesen növekszik felfele. No, mindegy, ez is kint van, remélem a rosszabb éjszakákon is túl vagyunk:

Sokminden nem történt mostanában, elvagyunk, megvagyunk. A köhögés-taknyossága elmúlt, remélem elkerüljük ezután is. Sokat gagyarászik a kis maga nyelvén, illetve sok új szótagot tud már mondani (ugye a szavak első szótagja megy már neki), de néha igencsak gondolkoznom kell, hogy éppen mit is akar mondani. Az anya, apa már nagyon szépen megy, ha valamit akar, akkor tudja mondani, hogy Bembe, vagyis ő szeretné azt. Pl. a joghurtot sem lehet kanalaznom, általában mondja, hogy Bembe és hát kéri is a kanalat. De a játékkal is így vagyunk, szeret nagyon focizni, meg alagutat építettni és azon át autózni. De a dingizés is megy rendszeresen (labdán ugrálás). Ha pedig a konyhában sütök-főzök és urasága társaságra vágyik, jön és szól, hogy anya, beee. Hát nem mindig sikerül mennem, de általában azért bemegyek és játszok vele. Biztos jó lesz majd e szempontból a bölcsi, lesznek társak, akikkel játszhat. És hát úgy néz ki, hogy Lénával egy bölcsibe fognak járni. Bár nem sokat találkoztunk, de mégis egy ismerőse lesz már és hát mégiscsak egy napon születtek, talán a természetük is egy. A napokban voltunk náluk, sokat váltzott Léna is, csajosodott. Nem mondom, hogy nagyon egymásra találtak volna, de végülis volt közös játék is. Bendének nagyon tetszett a háziállat, egy spániel kutyus, megsimizte többször is. Hát anyukámék kaukázusi medveölőjét nem igen círogatta még így, de tény, hogy a Liza kutya ki van képezve Léna által.  

A napközbeni alvással nincs semmi gondunk, már megszokta, hogy ebéd után kiságy van. Néha visz oda egy-két járművet és azzal alszik el, bár előtte még autózik egyet, de szépen lefekszik és úgy játszik. Aztán kiveszem az autót és végigalussza a jó két órát. Általában egy előtt alszik be és kb. három előtt ébred. Néha felébred közbe, de olyankor még visszaaltatom, vagyis szólok neki, hogy még aludjon és fordul egyet és alszik is. Éjszaka is alszik, bár most pár napja a lefekvés után két órával felébred és sír, ilyenkor kikerül köznék és hát ott alszik tovább reggelig. Néha itt is ébred, meg vergődik, de végül megnyugszik. Már bérelt helye van köztünk. Most a foga miatt gondolom, hogy ilyenek az éjszakák, így remélem hamarosan visszatérünk a kiságyba, bár én azt is szeretem, ha köztünk alszik, jó érzés. És már nem rugdos oldalba, szépen tud ő is aludni. És hát ezek a hónapok hamar elszállnak, nem mindig lesz ilyenben részünk, hogy együtt aludhatunk...

Minden nap megyünk levegőzni, bár sokszor elhangzik a nem szó ilyenkor, aztán mégis lejön, mert lecsalom a cica miatt. Mostanában ha meghallja a buszt a nagyszobában, akkor menne is, meg ha látja az utcán, szállna fel rá. Buszoztunk már, ezek szerint tetszik neki. Bár most az influenza járvány miatt inkább maradunk itthon, még mondókázni sem nagyon viszem, de hamarosan ismét buszozni fogunk a városba. Illetve jön a tavasz is, ismét előkerülnek a biciklik is. Mondjuk én tegnap bicóval mentem tornázni, de Bendét még nem szívesen teszem fel, azért még hideg van neki. Ha meg dolgunk akad, akkor meg autózunk, mint tegnap is és ma is készülök még vásárolni, mert kifogytunk pár dologból. 

Holnap pedig megyünk a szüleinkhez, majd vasárnap ebéd után jövünk vissza.