Csak két videóval jövök, egyelőre nem jutott még időm beszámolót írni...
Szóval a kisfiunk egyedi tánccal jutalmaz meg, ha bekapcsoljuk a "Bob a mester" című mesét. Ezt láthatjátok itt:
Illetve még egy kisvideó, mert ezt már régóta eljátsszuk:
"Én: - Bendike, bekakáltál?
Bogyó: - Be.
Én: - Nem kakáltál?
Bogyó: - Mem.".
Ezt a hétvégén is többször eljátszottuk, sikert arattunk....
Mindig kimarad valami a felsorolásból, bár úgy gondolom,
mostmár egyre több szavat fog ismételni utánunk ez a kis kópé. Szóval, ha
focizik, vagy focistát lát a tévében, vagy focistát a pólón, akkor egyből
mondja, hogy góóóóól. Általában a strandlabda a foci a szobában és már olyan
ügyesen labdázik, hogy mi nem is kellünk, eljátszik egyedül is, ide-oda
rugdossa a lasztit. És mostmár utánozza, amiket mondok. És mondja is, ha
valamit akar, pl., ha teát kér. Vagy a múltkor alig bírtam kivenni a szavaiból,
de meglátta a sütőtököt a hűtőben és mondta, hogy tk, vagyis ezt nem nagyon
tudom leírni, hogy mondja, de rájöttem. Ilyen a csempe is, mert hát amikor
törölközünk kéz- és arcmosás után, a mosógépre kell tennem és hát egyből
fogdossa a díszítő csíkot, ami kék négyzet alakú és hát mondom, hogy az a
csempe, erre ő: peeem. Vagy a mondókázáson van egy olyan, hogy
gomba-gomba-gomba és hát ő is mondja, hogy kum,kum,kum, kicsit elnyelve az u
betűt. Érdekes dolgok ezek, ő kommunikál velünk, mi meg értsük meg. De alakulni
fog ez és hát mindenki egy kezdte. Amit nagyon szépen tud már mondani (ha
akarja), az a baba, az apa (bapa), a tata, ezek napi szinten gyakorláson is
vannak. Meg hát mindent nevén nevezünk, így ő is tanul…
Mostanában egy éhenkórász lett, feszt a hűtőhöz vezet és
mackósajtot eszik. Már úgy magában is. Pár napja alig evett, most meg úgy tömi
magába a kaját két pofára, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Talán most van egy
növekedési ugrása? No, meglátjuk. Már annyira önállósította magát, hogyha nem
nyitom ki a hűtőajtót, akkor biza kinyitja ő maga. Csak hát nem éri el se a
sajtot, se a joghurtot, se a rudit, így nekem kellene kivenni ezeket, bár én
nem mindig engedelmeskedem uraságának. Próbálok én egy kis rendszert vinni az
étkezésbe, de néha a napi ötszöri kajálás átcsúszik hétre, nyolcra. Mondjuk van
olyan, hogy semmit nem akar elfogadni…
Alvás: erről is írnom kell, mert vasárnap és hétfő éjszaka
csak egyszer ébredt szopizni, előtte két éjszaka meg kétszer. Nagyon-de nagyon
örülök neki, mert hát ez jóval jobb a régebbi éjszakai kelésektől. Hétfőn
éjszaka Csongi is ébredt hajnal kettőkor, mert nagyon köhögött, át is költözött
a nagyszobába, aztán én nem bírtam tovább aludni és már vártam, hogy keljen
urasága is és hát nem váratott sokáig magára és háromnegyed háromkor felállt a
kiságyba. Aztán reggel öt után, de akkor már nem szopizott, csak magam mellé
vettem. A babaital mikor hogy kell neki, néha elfogadja fürdés után, néha nem.
De hogy miért is ne legyen változatos az éjszakázásunk,
kedden éjszaka ismét a régi szokást vette fel és háromszor ébredt szopizni. A
negyediknél már nem kapott, csak kivettem a nagyágyra mellém és ott henyéltünk,
aludtunk. A köhögés pedig átragadt rám és hát nekem sem telt így olyan jól az
éjszaka, sokszor ébredtem. Szerencsére semmi más egyéb probléma nincs, de most
ez is elég, mert érzem, hogy valami birizgálja a torkom, de nem akar
felszakadni a köhögéssel. De érdekes módon Bendét nem zavarta tegnap éjszaka
sem a köhögésem és csak egyszer ébredt szopizni (úgy hajnal kettő körül).
Variálgatom, próbálgatom, hogy lenne a legjobb, mert fürdés után mászik rám és
húzza a pólóm, így még mindig van egy szopizás fürdés után, aztán megbeszélem
vele, hogy akkor ne ébredjen sokszor éjszaka és szót is fogad, mert lassan egy
hete nagyon jó éjszakáink vannak. Ha beállnánk erre a két szopira, akkor nagyon
örülnék, mivel akkor csak egyszer ébredne éjszaka. Aztán tavasszal kezdeném őt
leválasztani, de egyelőre a téli időszakot még kihúznánk, hátha segít az
anyatej a vírusos időszakban. Mondjuk ettől függetlenül a babaitalt is issza,
de mint írtam, egy éhenkórászunk van mostanában…
Hétvégén megyünk a szüleinkhez, mondják a havazást, kíváncsi
leszek, kapunk-e belőle. Meg hogy Bendének hogy fog tetszeni, ha meglátja a
hópelyheket. A könyvtárban kikölcsönöztünk már egy mikulásos könyvet, aki
kukucskál az első oldalon, és hát Bende is megtanulta a kukucsot mondani (kuku)
és kukucskál a mikulással. Meg nézzük a manókat, a szarvasokat, az ajándékokat,
a fenyőfát, meg mindent, ami a karácsonyhoz kell. Már egy-néhány ajándékot
sikerült becsomagolni is, ő is segédkezett volna, de nem igazán hagytam.
Viszont a kis konyhatündérem tegnap segített pizzatésztát gyúrni (már edzünk a
mézeskalácsra, ő lesz a kis segítőm, vagy inkább én, ő neki)?
No és hogy még jöjjek a mondókázással is, mert ma ismét
voltunk. És szuper volt megint. Sajnos nem tudtunk több időt ott tölteni, pedig
most Kata barátnőnkön kívül ott volt még Marci barátunk és Alízka barátnőnk is
(meg persze az anyukájuk is). Kerékpárral szerettünk volna menni, de sajnos
kilyukadt az első, így a buszt már nem értük volna el (vagyis késtünk volna),
így maradt az autózás. Viszont a belvárosban ilyenkor alig lehet parkolót
találni, no, meg drága is, így kevéske aprópénzt bedobva (egy óra parkolásért
fizettünk) bekocogtunk a könyvtárba. A mondókázás tetszett megint, Bende aktív
volt megint, aztán jöhetett a játék és akkor találkoztunk Alízkával és
Marcival. De kb. csak tíz percet tudtunk játszani és mi már indultunk is haza.
No, mindegy, remélem jövőhéten ismét jót fogunk mondókázni, mert mostmár a
karácsonyra fogunk készülni…
És két kép, joghurtevés után. Ha mondom neki, hogy csíííííz,
ezt csinálja:
Érdemes megnézni a kis pofiját, egyedül kanalazta a
joghurtot:
A hétre ennyit belőlünk, holnap ebéd után utazunk és majd csak vasárnap jövünk haza. Hétfőn pedig mennem kell időpontot egyeztetni a sebészetre, mivel hamarosan műtik az orrom. És még aznap megyünk Bendével szemészetre is. Majd jövök a hírekkel!
Csak, hogy ne maradjon ki Zsuzsa barátnőm se a felsorolásból, aki édesanya lett tegnap délután!
Szeretnék neki gratulálni, kisfiuk, Bence születéséhez!
Jó egészséget, sok-sok pihenést és örömöt az egész családnak!
Hozok is képet a kis zsurmókról! Nekem ez a kedvencem!!!
Szombaton volt a baba-mama-papa mondókázás. Készítettem pár videót. Bende Bogyó nagyon aktív volt és bekapcsolódott a mondókázásba, olyannyira, hogy Ildikó néni ölében ült végül és ott mondókáztak... Ezt a mondókát még nekünk is tanulni kell (azt is írni akartam, hogy a hangunkra, éneklésünkre ne is figyeljetek, csak a lurkókat nézzétek!):
http://www.youtube-nocookie.com/v/J46sa9qsXEA?fs=1&hl=hu_HU&color1=0x006699&color2=0x54abd6
Itt volt Kata barátnőnk is, meg a családja, a videó közepétől már ő is látható, kis rózsaszín felsőben mászkál, végül "egymásra találnak". És Bende már próbálja kimondani a Kata babát is, meg a csempét, tököt, kártyát, meg amit meglátunk... De a videó:
http://www.youtube-nocookie.com/v/ugQZyS6Y-m0?fs=1&hl=hu_HU&color1=0x006699&color2=0x54abd6
Ezt a gombásat itthon is gyakoroljuk ám, olyan aranyosan mutogatja és a végén el is neveti magát, viszont itt érdekesebb volt az előtte játszó kisfiú, ezért nem vett részt olyan aktívan:
http://www.youtube-nocookie.com/v/VOjsXrQhsxA?fs=1&hl=hu_HU&color1=0x006699&color2=0x54abd6
És még egy, a búcsú tikk-takkozós. Az azért látszik, hogy ő is bevonja a játékba Ildikó nénit, mert első körbe lehúzza a földre, igaz, autózni hívta, végül egyedül kellett játszania, de végül ő is mondókázta:
Na, ez kimaradt a múltkori felsorolásból, hiszen már bőszen tudja mondani, hogy nem, vagyis „mem”. Mindegy, hogy ellentétes mondatot sorolok fel, csak válaszolgat szépen.
Én: „Bende van kaksi a pelusban?”
mire ő bólogat bőszen, de én egyből megkérdezem: „Bende, nem kakáltál?”
mire ő egyből rávágja: „mem”.
Olyan aranyos hangsúllyal, hogy meg lehetne zabálni olyankor. Amúgy meg minek keverem össze annyira mondanivalókat…
És ha már a szavaknál tartunk, a bácsit is tudja mondani, igaz, csak „bá”, de azért lehet tudni, mikor beszél bácsiról. Meg néha még mutatja is, mint pl. tegnap az usziban, mert egy bácsi (olyan 30-as férfi volt) integetett nekünk és Bende visszaintegetett, aztán mondta, hogy bá. Meg van egy mikulásos motorja is, olyan pár száz forintos, aminél már a mikulásról leesett a feje, sőt mára már a motor kormánya is kidobásra került, de még gurul és még mindig rá lehet tenni a motorra a fej nélküli alakzatot. Szóval az is „bá”, mivel mikulás bácsi ül rajta. No és mondja a teát és a tejet is, igaz, ez is inkább „tei”, tehát mindkettő egyként hallatszik, de azért ha kérem, hogy mondja, akkor felsorolja. És ebből jött a teteje is, az meg már tetej, szóval haladunk….
Az uszi jó volt, most Bende is lubickolt. Készültek képek is, de nem igazán lettek jók. Viszont hozok mai friss képet. Míg én főztem a konyhában, addig szépen játszott Bende is. Egyszer csak megunta magát, meg a motorozást a konyhában és bement a szobába. Egy kis idő után bementem megnézni, mi ez a nagy csend és hát ezt láttam:
Elaludt ülve, kezében a teával. Ment a minimax is, azt nézte, aztán olyan jó műsor volt, hogy el is szenderedett. Általában délelőtt szoktunk mesét is nézni, hogy én tudjak haladni a főzéssel, de sokszor nem is néz rá a tévére, eljátszik az autóival. A hétvégén is kapott két újabb járgányt, még szuperálnak rendesen, azokat kell a garázsba parkolni, meg most a motoros mikulás is nyerő. Illetve a hétvégén voltunk vadasparkba is, itt voltak Csongi apukájáék és hát zárás előtt sikerült lejutnunk és körbenézni az állatseregletet. Bendének nagyon tetszett a kis kirándulás.
És ha már képek, hozok még. Ma olvasgatott is:
Csak tudományosan:
Jól meg kell nézni ezt a könyvet:
Ez mind olyan friss kép, hogy ma délelőtt készültek…
Holnap pedig megyünk megint mondókázni, most Csongi is jön, mivel ebben a hónapban most van a szombati mondókázás. És holnap keresztfiam is jön fel, mivel búvárúszóverseny lesz, ami két napos, így itt alszik nálunk...
Talán mostmár tudom, mikor kiabál nekem Bende Bogyó, bár
kivenni az „anya” szót nem igazán lehet, valami „any” lenne, meg néha „aaa”, de
azért már figyelek (mint mindenre, ugye, mint egy anya). Az apát is cifrázza,
mert néha bapa, meg papa, meg bap, de valamikor szépen kimondja. Aztán már
szépen mondja a babát, a tatát is gyakoroljuk, a mama még nem megy annyira.
Megtanult klattogni a nyelvével is, amikor a lovacskás képekhez jutunk (úgy,
ahogy mi felnőttek szoktunk klatttogni, vagy mit is csinálni). A libát is
próbálja utánozni, de ez is inkább dádádádádá. Viszont, ha valahova beüti
valamijét, utána megy a dádázás és megveri az asztalt, ágyat, földet, ahova
beütötte magát. No és azután adhatjuk a bibire a puszit, mindegy, hogy a száját
ütötte be éppen, akkor is a buksiját tartja…
Hétfőn voltunk ismét úszáson. Egy kicsit szörcsögve veszi
Bende a levegőt, illetve néha köhög, ezért most ő nem pancsolt velünk, csak mi
úsztunk Csongival. Mondjuk ez a szörcsögés már lassan egy hete tart, bár igazat
megvallva, ennél rosszabb ne legyen. Amúgy minden okés velünk. Még mindig olyan
szép időnk van, hogy a kabátot itthon is hagyhatjuk napközben. Bár mi általában
az alvás után megyünk le, az pedig ebéd után van és néha már sötétbe jövünk
haza, mert hát olyan hamar szürkül már, hogy szinte fél ötkor már lámpavilágnál
sétálgatunk. Általában a kis autójával indulunk útnak, van, amikor ráül és
húzhatom, van, amikor ő húzza, aztán van olyan is, hogy én húzhatom és
szaladhatok Bende után, de amúgy jól elvagyunk. A babakocsi is már szinte csak
azért van, hogy tudja tolni, nem igazán ül benne. Ha a környékbe indulunk,
többnyire gyalogosan vágunk az útnak, ha a városba, akkor vagy biciklivel, vagy
busszal, szóval lassan eltehetjük a babakocsit. Ha leesik a hó, gondolom
szánkóval fogunk útnak indulni, bár amilyen meleg van most, nem hiszem, hogy
holnapután már vennünk kellene szánkót…
Az éjszakáink még mindig olyanok, mint voltak, néha jobbak, néha kevésbé jók, van, amikor én is tudok pihenni (talán) két órát...
A tegnapi mondókázásról:
Annyit hozzáteszek, hogy ez már a második csoportnál volt,
mi általában az elsőben vagyunk benne. Ott is mondókázott velünk, de volt, hogy
ment a dolgára, labdát kergetett, vagy épp csak a földgömböt akarta megnézni.
Ezután jött a közös játék, majd mi még maradtunk és lépcsőztünk, meg
mászkáltunk, mert Marciék is ott voltak. Aztán egyszercsak eltűnt a gyerekem és
akkor láttam, hogy repetázott. És Ildikó néni meg is dicsérte és mutatta a
többi anyukának, hogy nini, itt egy szép almafa…
Csak ér valamit ez a foglalkozás (is), meg az otthoni
mondókázás…
Ma 16 hónapja...
Egy videó a múltkori esős napról, nagyon tetszett neki a pocsolya:
http://www.youtube-nocookie.com/v/q9V3uMSI5qY?fs=1&hl=hu_HU&color1=0x006699&color2=0x54abd6
Van a mai mondókázásról is egy kis szösszenet, de azt valamiért nem engedi feltölteni. De hozni fogom!
És egy hírlevélből, a baba 16. hónapja:
"Most már tényleg el kezdjük látni gyermekünk kialakuló személyiségét. 16 hónapos korában már saját elképzelései vannak arról, mit szeretne csinálni, enni, mivel szeretne játszani, és nem tétovázik, hogy közölje velünk véleményét. A saját bosszúságára és néha a szülőkére is, még nincs meg az a beszédkészsége, hogy ezt megtegye, és ez borzasztóan elkeserítő tud lenni számára. Megosztja velünk gondolatait és érzéseit: gagyog, mutogat, dobálja a tárgyakat és végül üvölt, miközben mi elkeseredetten próbáljuk megfejteni üzenetét. Ez egy elég nehéz időszak mindenki számára, de ne keseredjünk el. A baba hamarosan elkezd beszélni és sokkal pontosabban fogja közölni a mondanivalóját. Addig is, próbáljunk meg a dolgok pozitív oldalára figyelni: gyermekünk már tényleg közli velünk gondolatait, kommunikál, és személyisége kezd kialakulni. Ismerkedjünk meg benne örömmel azzal, ami őt különlegessé, egyedivé teszi. Ennek eredményeképpen kapcsolatunk egyre mélyebbé és eredményesebbé válik."
Az alvásról. Mivel pár napja Bende jelzi már ebéd előtt,
hogy ő bizony menne a kiságyba és aludna. Én pedig engedek neki, mert úgy
látom, hogy így többet is alszik, mintha ebéd után tenném le. Tegnap pl. már
11-kor mutogatott a kiságyra és fél kettőig aludt. Ma pedig fél 12-kor kéredzkedett a kiságyba és
kettőig húzta a lóbőrt. Rég aludt már napközben két és fél órát.
Amúgy a múltkor írtam a jobb éjszakai alvásról, hát aznap
éjszaka valami nem stimmelt, mert éjfél körül többször is kelt és csitítgatni
kellett uraságát. Megint fogra gyanakszom, bár nem látok semmi fehéredést az
ínyén, se alul, se fölül. Másnap pedig már jobban aludt. Pedig már meg akartam
dicsérni magunkat, hogy egyre jobbak az éjszakai alvásaink. Vagy csak én látom
pozitívabban, mert a 2-3 ébredés még mindig megvan. No, mindegy, nem
panaszkodom, most jobb passzban vagyok (és lehet, hogy holnap már máshogy
látom).
Tegnap voltunk úszni, méghozzá este hatkor. És most új
variációt vetettünk be, méghozzá, először Csongi úszott, teljes hosszokat
tudott úszni, mert akkor még nem zárták el a látogatók elől a pályát. Addig mi
néztük az úszókat, meg a vízilabdaedzésre készülő lányokat és próbáltuk
elcsenni tőlük a labdát. Aztán én úsztam, igaz, nekem már a medencét nem
hosszában kellett átúsznom, hanem széltében, mert addigra elkezdtek edzeni a
gyerekek. És addig a fiúk a pálya szélén labdáztak. És ezután jöhetett a közös
mókázás a kismedencébe. Legközelebb, ha így megyünk, már fényképezek is, így
majd hozok képeket.
És ma esőben mentünk a boltba. Hát van még mit tanulnia a
fiatalembernek, aki folyton ott menne, ahol nem szabad. Kicsit macerás még így
a vásárlás, de hát meg kell tanulnia ezeket is. Itthon is elhangzik egy párszor
a „nem szabad – melyik részét nem érted?” mondat. Feszegeti nagyon a határait
és néha sajnos nekem se túl sok a türelmem hozzá. Pedig már így is türelmesebb
vagyok, mint voltam. Legalábbis vele kapcsolatban. No, de hozok is pár képet.
Még a múltkori hazautazásról, olvasgat:
Aztán míg én pakolásztam, hogy indulhassunk visszafele,
addig ő kidőlt szép csendben sumákban. Felmászott az ágyra, nézelődött, majd el
is pilledt. Előtte megmutattuk a kiscsizmáját, nekem meg nem volt szívem
leszedni róla, ezért alszik gumicsizmában az ágyon:
Ez pedig a múlthéten készült, nyilván itt is ebéd előtt
pilledt be. Míg én főzőcskéztem a konyhában, ő csendben játszott a
nagyszobában. Egyszer csönd volt, nekem meg gyanús lett, így meglestem. Hát
bealudt a szőnyegen. Kb. fél óra múlva ébredt, negyed órát fent volt, végül még
aludt bő másfél órát:
És egy kép a könyvtári mondókázásról. Bende odament egy
anyukához és mutogatta, hogy olvassák a könyvet. Ez az újabb szokás, hogy
mindent mutogat, mit szeretne. Mindent ért már és meg is tudja értetni magát.
Kivéve, amikor minden ételre-italra azt mondja, hogy „má”, nos akkor nem tudjuk
kitalálni, hogy éppen mit is szeretne (ilyenkor a hűtőre mutogat, de van,
amikor a tűzhelyre, vagy egyszerűen csak a pultra). Szóval a múlthéten kb.
három anyukát vonszolt egy-egy irányba, mert neki megtetszett valamilyen könyv,
vagy az elgurult labda után akart menni, vagy egyszerűen csak mesét akart
olvastatni (farmerben és fekete felsőben látható a kis Bogyónk):
És pár avaros kép is:
Pedig finom volt a pizza (még ha újítás gyanánt félig teljes
kiőrlésű lisztből készítettem is):
Vasárnap plázáztunk, mielőtt körbebicóztuk a várost:
És akkor a mai esős napunkról. Csak úgy kotort, így nem
igazán sikerült normálisan lefényképeznem:
No és aztán meg is kellett nézni a víz hőfokát:
Mondanom sem kell, hogy ezután egy teljes átöltözés várt rá,
mivel az ereszcsatornánál is meg kellett nézni, hogy folyik a víz, illetve meg
is vizsgálta. De hát ennek van itt a szezonja...
Van egy kis elmaradásom, hiszen már régen voltam. Hogy
őszinte legyek, élvezzük a vénasszonyok nyarát (no és abba a másfél-két órás
szünetembe, míg ebéd után sziesztázik Bogyó, nem mindig fér bele, hogy
blogoljak).
El sem hiszem, hogy november elején én kabát nélkül megyek
ki az utcára. Elég csak egy pulóver és még akkor is egy kicsit melegem van.
Tavaly ilyenkor már igencsak kabátban sétálgattunk. No, de mindegy is, amíg
ilyen jó idő van, a kedvünk is jobb. No és sokat próbálunk kint lenni a
levegőn.
Hazaérkeztünk már kedden délután, ugyanis a múlt hétvégén
elmentünk a szüleinkhez. A hosszú hétvégét még megtoldottuk egy nappal, mert
Csongi szabadságot vett ki keddre, így nem kellett rohanni visszafele. Végig
szép időnk volt, nem bírtuk ugyan kipróbálni a kis gumicsizmát, de végülis a
táskában elfért, meg még a családtagok is megcsodálhatták. Most két helyen
aludtunk, anyukáméknál és Csongi apukájáéknál. Az alvásról nem írok semmit, még
mindig nem alussza át az éjszakát Bogyó, de ugye ezen nincs is mit csodálkozni,
hiszen, mint régebben írtam, én is elég rosszalvó voltam (vagyok), egészen
óvodás koromig keltem éjszaka és most kiderült, hogy Csongi se volt az a jó
alvó éjszaka. Ő még megspékelte azzal, hogy sírt mindenért. Ha ringatva volt,
ha visszafektetve, ha itatva, ha etetve, így én örülök, hogy nálunk csak
szopizásra ébred Bende. Általában kétszer-háromszor. A kettőnek már nagyon
örülök (most éjszaka pl. nagyon örültem).
Az egészségünk most kitűnő formában van, szerencsére. A
közérzetünk is jó, nyilván a napsütésnek is köszönhető. A mókázások mennek
folyamatosan és mindig tanulunk valami újat. Bende tőlünk és mi Bendétől.
Imádnivaló kissrác, tényleg néha egy mókamiki. No és hisztis is. Ha nem kapja
meg azt, amit ő szeretne, vagy nem az van, amit ő „akar”, akkor igencsak a
tudtunkra tudja adni nem tetszését. Ez van, majd beletanulunk ebbe is, egy
kicsit formálgatjuk még…
Csütörtökön megint voltunk mondókázáson. Most készültem és
hangfelvételt készítettem, mert a múltkor is csak újdonságot tanultunk és már
nem is emlékszem rá, miket. Bendének nagyon tetszett, mert most kislabdákat is
kellett dobálni. Meg sok gyerek volt és lehetett cimborázni. Persze
egyszer-kétszer megszeppent, de azért tetszett neki. Van egy csomó kép, amit
hozni fogok majd, de most egy videót linkelek be!
