"Anya"?

Talán mostmár tudom, mikor kiabál nekem Bende Bogyó, bár
kivenni az „anya” szót nem igazán lehet, valami „any” lenne, meg néha „aaa”, de
azért már figyelek (mint mindenre, ugye, mint egy anya). Az apát is cifrázza,
mert néha bapa, meg papa, meg bap, de valamikor szépen kimondja. Aztán már
szépen mondja a babát, a tatát is gyakoroljuk, a mama még nem megy annyira.
Megtanult klattogni a nyelvével is, amikor a lovacskás képekhez jutunk (úgy,
ahogy mi felnőttek szoktunk klatttogni, vagy mit is csinálni). A libát is
próbálja utánozni, de ez is inkább dádádádádá. Viszont, ha valahova beüti
valamijét, utána megy a dádázás és megveri az asztalt, ágyat, földet, ahova
beütötte magát. No és azután adhatjuk a bibire a puszit, mindegy, hogy a száját
ütötte be éppen, akkor is a buksiját tartja…

Hétfőn voltunk ismét úszáson. Egy kicsit szörcsögve veszi
Bende a levegőt, illetve néha köhög, ezért most ő nem pancsolt velünk, csak mi
úsztunk Csongival. Mondjuk ez a szörcsögés már lassan egy hete tart, bár igazat
megvallva, ennél rosszabb ne legyen. Amúgy minden okés velünk. Még mindig olyan
szép időnk van, hogy a kabátot itthon is hagyhatjuk napközben. Bár mi általában
az alvás után megyünk le, az pedig ebéd után van és néha már sötétbe jövünk
haza, mert hát olyan hamar szürkül már, hogy szinte fél ötkor már lámpavilágnál
sétálgatunk. Általában a kis autójával indulunk útnak, van, amikor ráül és
húzhatom, van, amikor ő húzza, aztán van olyan is, hogy én húzhatom és
szaladhatok Bende után, de amúgy jól elvagyunk. A babakocsi is már szinte csak
azért van, hogy tudja tolni, nem igazán ül benne. Ha a környékbe indulunk,
többnyire gyalogosan vágunk az útnak, ha a városba, akkor vagy biciklivel, vagy
busszal, szóval lassan eltehetjük a babakocsit. Ha leesik a hó, gondolom
szánkóval fogunk útnak indulni, bár amilyen meleg van most, nem hiszem, hogy
holnapután már vennünk kellene szánkót…

Az éjszakáink még mindig olyanok, mint voltak, néha jobbak, néha kevésbé jók, van, amikor én is tudok pihenni (talán) két órát...