„Góóól”

Mindig kimarad valami a felsorolásból, bár úgy gondolom,
mostmár egyre több szavat fog ismételni utánunk ez a kis kópé. Szóval, ha
focizik, vagy focistát lát a tévében, vagy focistát a pólón, akkor egyből
mondja, hogy góóóóól. Általában a strandlabda a foci a szobában és már olyan
ügyesen labdázik, hogy mi nem is kellünk, eljátszik egyedül is, ide-oda
rugdossa a lasztit. És mostmár utánozza, amiket mondok. És mondja is, ha
valamit akar, pl., ha teát kér. Vagy a múltkor alig bírtam kivenni a szavaiból,
de meglátta a sütőtököt a hűtőben és mondta, hogy tk, vagyis ezt nem nagyon
tudom leírni, hogy mondja, de rájöttem. Ilyen a csempe is, mert hát amikor
törölközünk kéz- és arcmosás után, a mosógépre kell tennem és hát egyből
fogdossa a díszítő csíkot, ami kék négyzet alakú és hát mondom, hogy az a
csempe, erre ő: peeem. Vagy a mondókázáson van egy olyan, hogy
gomba-gomba-gomba és hát ő is mondja, hogy kum,kum,kum, kicsit elnyelve az u
betűt. Érdekes dolgok ezek, ő kommunikál velünk, mi meg értsük meg. De alakulni
fog ez és hát mindenki egy kezdte. Amit nagyon szépen tud már mondani (ha
akarja), az a baba, az apa (bapa), a tata, ezek napi szinten gyakorláson is
vannak. Meg hát mindent nevén nevezünk, így ő is tanul…

Mostanában egy éhenkórász lett, feszt a hűtőhöz vezet és
mackósajtot eszik. Már úgy magában is. Pár napja alig evett, most meg úgy tömi
magába a kaját két pofára, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Talán most van egy
növekedési ugrása? No, meglátjuk. Már annyira önállósította magát, hogyha nem
nyitom ki a hűtőajtót, akkor biza kinyitja ő maga. Csak hát nem éri el se a
sajtot, se a joghurtot, se a rudit, így nekem kellene kivenni ezeket, bár én
nem mindig engedelmeskedem uraságának. Próbálok én egy kis rendszert vinni az
étkezésbe, de néha a napi ötszöri kajálás átcsúszik hétre, nyolcra. Mondjuk van
olyan, hogy semmit nem akar elfogadni…

Alvás: erről is írnom kell, mert vasárnap és hétfő éjszaka
csak egyszer ébredt szopizni, előtte két éjszaka meg kétszer. Nagyon-de nagyon
örülök neki, mert hát ez jóval jobb a régebbi éjszakai kelésektől. Hétfőn
éjszaka Csongi is ébredt hajnal kettőkor, mert nagyon köhögött, át is költözött
a nagyszobába, aztán én nem bírtam tovább aludni és már vártam, hogy keljen
urasága is és hát nem váratott sokáig magára és háromnegyed háromkor felállt a
kiságyba. Aztán reggel öt után, de akkor már nem szopizott, csak magam mellé
vettem. A babaital mikor hogy kell neki, néha elfogadja fürdés után, néha nem.

De hogy miért is ne legyen változatos az éjszakázásunk,
kedden éjszaka ismét a régi szokást vette fel és háromszor ébredt szopizni. A
negyediknél már nem kapott, csak kivettem a nagyágyra mellém és ott henyéltünk,
aludtunk. A köhögés pedig átragadt rám és hát nekem sem telt így olyan jól az
éjszaka, sokszor ébredtem. Szerencsére semmi más egyéb probléma nincs, de most
ez is elég, mert érzem, hogy valami birizgálja a torkom, de nem akar
felszakadni a köhögéssel. De érdekes módon Bendét nem zavarta tegnap éjszaka
sem a köhögésem és csak egyszer ébredt szopizni (úgy hajnal kettő körül).
Variálgatom, próbálgatom, hogy lenne a legjobb, mert fürdés után mászik rám és
húzza a pólóm, így még mindig van egy szopizás fürdés után, aztán megbeszélem
vele, hogy akkor ne ébredjen sokszor éjszaka és szót is fogad, mert lassan egy
hete nagyon jó éjszakáink vannak. Ha beállnánk erre a két szopira, akkor nagyon
örülnék, mivel akkor csak egyszer ébredne éjszaka. Aztán tavasszal kezdeném őt
leválasztani, de egyelőre a téli időszakot még kihúznánk, hátha segít az
anyatej a vírusos időszakban. Mondjuk ettől függetlenül a babaitalt is issza,
de mint írtam, egy éhenkórászunk van mostanában…

Hétvégén megyünk a szüleinkhez, mondják a havazást, kíváncsi
leszek, kapunk-e belőle. Meg hogy Bendének hogy fog tetszeni, ha meglátja a
hópelyheket. A könyvtárban kikölcsönöztünk már egy mikulásos könyvet, aki
kukucskál az első oldalon, és hát Bende is megtanulta a kukucsot mondani (kuku)
és kukucskál a mikulással. Meg nézzük a manókat, a szarvasokat, az ajándékokat,
a fenyőfát, meg mindent, ami a karácsonyhoz kell. Már egy-néhány ajándékot
sikerült becsomagolni is, ő is segédkezett volna, de nem igazán hagytam.
Viszont a kis konyhatündérem tegnap segített pizzatésztát gyúrni (már edzünk a
mézeskalácsra, ő lesz a kis segítőm, vagy inkább én, ő neki)?

No és hogy még jöjjek a mondókázással is, mert ma ismét
voltunk. És szuper volt megint. Sajnos nem tudtunk több időt ott tölteni, pedig
most Kata barátnőnkön kívül ott volt még Marci barátunk és Alízka barátnőnk is
(meg persze az anyukájuk is). Kerékpárral szerettünk volna menni, de sajnos
kilyukadt az első, így a buszt már nem értük volna el (vagyis késtünk volna),
így maradt az autózás. Viszont a belvárosban ilyenkor alig lehet parkolót
találni, no, meg drága is, így kevéske aprópénzt bedobva (egy óra parkolásért
fizettünk) bekocogtunk a könyvtárba. A mondókázás tetszett megint, Bende aktív
volt megint, aztán jöhetett a játék és akkor találkoztunk Alízkával és
Marcival. De kb. csak tíz percet tudtunk játszani és mi már indultunk is haza.
No, mindegy, remélem jövőhéten ismét jót fogunk mondókázni, mert mostmár a
karácsonyra fogunk készülni…

És két kép, joghurtevés után. Ha mondom neki, hogy csíííííz,
ezt csinálja:

Érdemes megnézni a kis pofiját, egyedül kanalazta a
joghurtot:

A hétre ennyit belőlünk, holnap ebéd után utazunk és majd csak vasárnap jövünk haza. Hétfőn pedig mennem kell időpontot egyeztetni a sebészetre, mivel hamarosan műtik az orrom. És még aznap megyünk Bendével szemészetre is. Majd jövök a hírekkel!