1 hós státusz Bercelnek

Ma voltunk az egy hónapos státuszon Bercivel.
4600 gramm (bár ezt félreírták és csak 4060 került a kiskönyvbe, javítottam is), 54 cm. Minden vasárnap este mérünk egy súlyt fürdetés-szopiztatás előtt, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Itt viszont pelenkában és bodyban mérték, szóval nincs még 4,6 kg, de 4,5 kg már biztosan. Az elég jónak számít, mivel 3600-al született és 3480-al jöttünk haza a kórházból. Hát igen, Ő sem akar lemaradni...
Kicsit kötött a csípője, így kérnünk kellett időpontot az ortopédiára, az új évet ott kezdjük, mivel január 2-ra kaptam időpontot.

Múlthéten is voltunk dokinál, mivel Bendegúznak feldagadt a szája. Előtte nap találtunk egy diót és azt ették meg, persze evett már diót, nem is volt eddig baj, de lehet, hogy most mégis kijön az allergiája. Úgyhogy most figyelni kell és lehetőleg kerülni az olajos magvakat. Ha meg elkezd megint dagadni, akkor mehetünk a kórházba kivizsgálásra.
Ezután meg is volt fázva egy kicsit, majd a szája sarka kiszáradt és kipirosodott, hogy most a megfázástól-e, vagy a lappadás így múlt el, nem tudjuk. Mostanra még van egy kis köhögése és fújni kell az orrát, ahogy az enyémet is, de amúgy jól van. Már nagyon várja az ovit. Készítettünk egy naptárat és minden nap levág belőle egy napot, az ovit feltüntettem a naptáron, no és a mikulást is, illetve azóta készült még egy decemberi naptár, ahol már a karácsony is fel van tüntetve. :-)

És hétvégén nyílt nap lesz az oviban, megyünk is megnézni, kíváncsiak vagyunk.
Az elmúlt napokban hetekben Bendegúz nagyon ügyesen megtanult színezni. Azt hittem, sosem fog majd ráérezni erre, mert mindig nekem kellett helyette színeznem, de most a sok kifestő könyvből olyan ügyesen színezi a formákat, hogy néha elcsodálkozom, hogy Ő csinálta. Nagyon büszke vagyok rá!

Merse pedig szorgalmasan jár a bölcsibe. Nagyon ügyes nagyfiú már, bár reggel azt veszem észre, hogy mikor bemegy a csoportszobába, akkor csak magában ül és nem játszik még senkivel. Mondjuk mondták már, hogy nem nagyon barátkozott még össze senkivel, így ne is lepődjek meg, hogy reggel még nincs cinkostárs keresés. De állítólag elvan napközben, játszik a többiekkel is, meg mikor megyünk érte délután, akkor is mindig ott csoportosul a többiekkel. Csak a reggelek.... Mondjuk lehet az is baj, hogy látom még Őt, ahogy tolom ki a babakocsit, de hétfőtől már másik csoportszobába lesznek, ott nem lesz gond, én sem látom, meg Ő sem, ahogy megyünk el.

Ma reggel végre üres lett a kis szekrénye, mivel az ovisok már nem mennek a bölcsibe, úgyhogy végre a kis labda jelhez tartozó polchoz tudtunk pakolni :-) Ma csak délig vannak, mert ezután fogják rendbe tenni a saját csoportszobájukat, úgyhogy hétfőtől már "új" helyre fog menni. Biztos furcsa lesz, neki is, nekünk is. De már nagyon várjuk, ahogy az ovit is!

Bölcsi - szülői értekezlet

Tegnap volt. Életem harmadik szülői értekezlete :-) Kettő volt már Bendegúznak, egy meg most Mersének.
Nagyon jó volt. De lehet azért, mert az itthoni mókuskerékből egy kicsit kiszakadtam. Két és fél órát pontosan. De amúgy is jó volt, hallani a bölcsiről, a fiamról, meg összeülni a szülőkkel. Nincsenek sokan a csoportban (Katica), de most két csoport össze van vonva, mivel a Katica csoportszobában vannak a bölcsiből átmenő ovisok, akik már csak jövőhéten lesznek, úgyhogy most a Bambi csoporttal vannak egybe a Katicások. Jól leírtam. Nos, így viszont néha sokan vannak már a csoportban és mivel eddig nem tudtam, ki-kivel van (szülő-gyermek), így most jó volt végre látni, kik tartoznak valójában a mi csoportunkban. Kettő kislányról tudtam, hogy biztos ott vannak, hiszen Jázmin előttünk, Villő meg utánunk szokott be. És hát azt már tudtam, hogy a Kiss Jázminka cinkostársa Mersének, mert már néha mondta Merse, hogy játszott vele, de most valóban meg is bizonyosodtunk arról, hogy itt lehet, hogy románc fog kialakulni kettejük között. Pedig Villő anyukával vagyok jóban :-)
Szóval a kisfiamról, amit a bölcsis Jolcsi néni mondott. Határozott egyéniség. Ezt egyből megjegyeztem és el is gondolkoztam, hogy hát igen, van egy kis akarata a drágámnak. Kezd kibontakozni, bár sokszor játszik egyedül, néha már talál játszópajtást (Jázmin). A főzősarokban nagyon szeret főzőcskézni (már gondolkoztam, hogy veszek egyet, de itthon az igazi konyhában segít nekem), eleinte a verdák autóhoz ragaszkodott nagyon, illetve sosem volt alvós állata, a bölcsibe mégis vinni kell a kutyusát. Viszont itthon sosem aludt 2-2,5 órát, a bölcsiben meg simán. Sőt, néha már ebéd közben elaludna.
Pár mondatot kiragadok az üzenőfüzetből, amit Jolcsi néni írt:
"Mersét nyugodt, kiegyensúlyozott kisgyermeknek ismertem meg.... Mindenben együttműködik... Kéréseinket megérti és nagy igyekezettel, szívesen teljesíti (az itthoni játék elpakolásról nem írok akkor)... Korához képest nagyon szépen, önállóan eszik. Elég jó étvágya van, de amit nem szeret azt határozottan elutasítja. Meglepően ügyesen vetkőzik.... Alvása nyugodt, az első, aki elalszik, 2-2,5 órát alszik...
No és egy kis "negatívum" is kerüljön ide, ne csak a szép és jó:
Amit határozottan elutasít, az a bili.... Egyenlőre keveset beszél, még nem oldódott fel teljesen (itthon meg néha be nem áll a szája, bár néha még nem lehet érteni, mit mond, csak az esetek 80%-ban).... Öltözködésnél még sok segítséget igényel (anyuka kicsike kisfia, hát persze, ha itthon ráhagynám, hogy öltözködjünk, akkor sosem indulnánk el, vagy már hajnal négykor fel is kelhetnénk).

Igazából ennyit szerettem volna, azért örülök, hogy sikerült beilleszkednie a csoportba, bár decembertől lesz igazából érdekes, mert akkor kerülnek vissza a saját csoportjukba és akkor lesz normális a gyerek létszám is.

Gyerekszáj

Mert ezzel mindig elmaradok...

Bendegúz pár hete, mikor grízgaluska levest ettünk:
"Addig gyűröm a pofámat, amíg látom a zsírgaluskákat!"

Tegnapelőtt bohóckodott és a kanapén úgy ült, hogy véletlen beszorult a lába, kb. 20 mp múlva elkezdett sírni, hogy fáj a lába, majd ezt mondta: " a lábam annyira megijedt, hogy megfájdult"

Mersének még nincsenek aranyköpései, mert még most kezdett el igazán beszélni. Néha úgy beszél, hogy még mi sem értjük, mit mond. De amúgy nagyon aranyos, nem beszél olyan tisztán, mint anno a bátyja, viszont Merse hamarabb is kezdett el mondatokban beszélni.

Esténként az apjuk altatja őket, míg én szopiztatom PicÚrt és mivel közeledik a télapó és mikulás, így mostanában ilyen jellegű énekeket hallgatnak. És aztán napközben mi is énekelgetjük. Merse is. Cuki nagyon, bár inkább ordibálás lesz a vége. A ciróka-maróka is megy már, de ha kérjük, hogy énekelje, akkor nem mindig sikerül neki (így videózni sem tudom).

Az óvoda kezdési időpontja is megvan (végre), december 2-ától várják a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy aznap még a "régi" ovisok veszik birtokba a csoport szobákat, de Bendegúzt be is osztottuk egyből 3-tól :-) Úgyhogy már számolunk vissza. Nagyon várjuk már, én is, Bendegúz is. Csongi két napot akkor itthon tud lenni, úgyhogy Ő fogja beszoktatni majd az oviba. Illetve viszi aznap Mersét is a bölcsibe. Szerencsére Merse szeret a bölcsibe járni, bár azt mondja itthon, hogy nem akar menni és hogy nem is játszik senkivel, de aztán, ahogy beérünk, már minden megy, mint a karikacsapás, cipő, kabát, sapi, kardigán le, benti cipő fel, puszi bátyónak, anyának, aztán irány a csoportszoba. Örülök neki, hogy nem sírós az elválás, mert az nekem is nehéz lenne. Igen, a héten már mi vittük Mersét a bölcsibe, négyesben (Berci, Bende, Merse és én), mivel már hétfő óta nincs segítségem. Nem egyszerű az elindulás, de megoldjuk. A legtöbb "baj" Bendegúzzal van, nem akar öltözni, aztán rájön, hogy még játszani akar, aztán meg arra jön rá, hogy éhes, de közben már indulni kellene, Bercel a babakocsiban felöltözve vár, Merse is már kabátban, szóval néha-néha ordibálnom is kell korán reggel. Aztán az úton is vannak vitatkozásaink, mert nem akarunk haladni. Én szeretnék, de a fiúk mindig találnak maguknak ezt-azt, amivel lassítják az utunkat. Na, mindegy, végülis nincs messze a bölcsi, az ovi sem, úgyhogy csak kibírom azt a kis időt, csak mindig rájövök, hogy sosem sikerül elindulni hamarabb, mint ahogy tervezem (minden reggel azt tervezem), szóval meglátjuk, mit változik még ez a következő időben.

Bercel jófiú, még sokat alszik, néha ébresztenem is kell, hogy szopizzon. Én kicsit sárgásnak láttam, ahogy hazajöttünk, így meg lett beszélve a védőnővel és orvossal, hogy nem hagyom három óránál többet pihenni. Már "fehéredik" szerintem, az arcán nem is látszik, a szeme fehérjén látszódik még egy picit, hogy sárgásabb. De rendesen szopizik, széklete is van, napozni is szokott (szerencsére van még napos idő). Majd 27-én megyünk az első hónapos státuszra...

Képek

Az első napon a kórházban: 

Egy kis napfürdőzés (azóta is szeret napozni):

Feltupírozta a haját: 

Hazaindulás előtt:

Már itthon:

A büszke nagytesókkal: 

Születés történet

10.25-én ugyebár hazaengedett az orvos, mivel nem voltak olyan erős fájásaim, hogy magától beinduljon a szülés és látta is rajtam, hogy én még hezitálok egy kicsit ezen a szülés beindításon. Visszarendelt így vasárnap délelőttre, amikor ügyeletes volt a fogadott orvosom. Mi vasárnap reggel mentünk is, bár én tök jót aludtam előtte és fájások se voltak már kb. egy napja. Délelőtt 9 után érkeztünk be, a szülésznők nem tudták, minek is megyek, ha nincs fájás, miért akarok én terheléses ctg-t csináltatni magamnak, így megvárták, míg a dokim is feljön, aztán megbeszélték, hogy egyelőre csak sima ctg-re kerüljek, meglátjuk, milyenek lesznek a fájásaim. Ez meg is történt, de mivel műtétje volt a dokimnak, így mi csak vártunk, vártunk és vártunk, míg meg nem érkezett.

Ezalatt az idő alatt megtörtént a vasárnapi látogatás is a szülészeten (azon a folyosón várakoztunk, ahol a babákat lehet megnézni), Csongi aludt is egy picit a folyosón, én beszélgettem a takarítónővel a benti folyosón, úgyhogy szépen lassan el is telt az idő. Délután fél kettő körül érkezett meg a dokim, megnézte a délelőtti ctg-s papírt, ismét elrendelt egy sima ctg-t, úgyhogy megint mehettem az ágyikóra. Mikor az is megvolt, megnézte azt a papírt is és azután megvizsgált. Már két ujjnyira „nyitva” voltam, a magzatvíz még mindig tiszta volt, így mondta, hogy akkor Ő most eldönti, hogy mi legyen. Előzőleg a folyosón beszélgettünk arról Csongival, hogy szerintem hazaenged, mivel nincsenek fájások, úgyhogy lehet, hogy el kellene mennünk még mozizni, meg vásárolgatni, ha már a fiúk nélkül vagyunk :-) De aztán a dokim mégis azt mondta, mivel a napokban volt rendszeres fájásom is és rendszertelen is és tudja, hogy viszonylag gyorsan születtek a bátyókák is, így most megrepeszti a burkot és szülni fogunk. Azt hiszem, Csongi örült a legjobban ennek, hiszen én most azon voltam, hogy miért „nyúljunk bele a természeti születésbe”, ha megérik a körme, akkor majd kibújik, de titkon féltem is, mert így a terhesség vége felé nekem is vannak rossz gondolataim, hogy miért jönnek a fájások (ugye Merse belekakilt a vízbe, a másik „parám” meg itt jött ki, Bercel születésénél, mindjárt olvashatjátok). 

Szóval 15:05-kor burkot repesztett dokibácsi, már a szülőágyamon feküdhettem (vicces, de a falra Füles volt felfestve :-) )

Nos, Csongi is bent volt már, úgyhogy Ő volt a fájás-szünet számlálóm. Elég rendszertelenek voltak és először még nem is voltak olyan fájdalmasak. Aztán hamarosan megkaptam az oxitocint is, az egy kicsit beindította a fájásokat, amit a gép nem jelzett. Én csak húztam magam, Csongi meg mérte az időt, de a görbe nem mozgott akkorát, hogy azt tudnánk mondani, hogy na, ez egy igazi fájás volt (én bezzeg azt mondtam). Végül kiderült, hogy igazából a baba szívhangját nézik már ilyenkor, nem a méhtevékenységet, hiszen úgyis szülni fogok, fájni meg tudják, hogy fáj. Olyan 16:20-ig nem történt semmi komoly dolog, jöttek a rendszertelen és egyre fájdalmasabb fájások. Aztán néha jött a szülésznő, nézte, hogy folyik az oxitocin. Ekkor már egyre sűrűsödtek a fájások, majd fél öt után egy fájás közben megvizsgált a szülésznő, mondta, hogy nemsokára szülni fogok, én meg éreztem, hogy ez már tolófájás lesz. Erre mondta, hogy akkor most két tolófájást sziszegjek el, mert elmegy mosdóba, aztán visszajön és szülni fogunk. Hát igazából nem gondoltam, hogy el tudok sziszegni két tolófájást, de Csongi kezére összpontosítottam (mert fogtam) és arra koncentráltam, hogy még nem szabad kinyomni. Nem volt egyszerű, de végülis nem toltam. Ezután jött a dokim is, Ő is megvizsgált egy fájás közben, de ekkor már valóban jött is a tolófájás, úgyhogy én nyomtam kifele. Aztán jött a már harmadjára hallott szöveg, hogy anyuka fogja meg a lába szárát és nyomjon (nem ment olyan egyszerűen az egybefüggő fájások között)…. Még jött egy tolófájás, aztán a következőnél elfogyott a levegőm, így kapkodtam egy picit. Ekkor rámszólt a szülésznő, hogy nem lesz így jó, vagy pihenjek, vagy akkor szedjem össze magam és nyomjam kifele. Az utóbbit választottam és sitty-sutty, ki is csusszant Bercel fiunk 16:45-kor. Nem hallottam egyből felsírni, illetve mondták is, hogy kétszer a nyakán volt a köldökzsinór, egyszer pedig a karján futott át (a másik parám szüléskor). Megszerettem volna nézni, így mondtam, hogy akkor felülnék, de ekkor a nyomástól „lefröcsköltem egy kis vérrel” Bercit, aki fel is sírt egyből. Bocsánatkérés közepette csak néztem a kisfiam, aki csupa magzatmázas volt és olyan kis takaros, kis tökéletes. Aztán letisztogatták és a mellkasomra kaptam. Végül elvitték.
Nekem még hátravolt a méhlepény megszülése, de az „lófing” a szüléshez képest. Illetve mivel szépen levált, így nem is volt most fájdalmas. A doki ezután összevarrt, bár gátvédelemmel szültem (a zárón ez állt), de mégis kaptam pár öltést (mivel a szülésznő vágott egy picit rajtam). Szerencsére nem tartott sokáig és így utólag azt mondom, hogy nem is volt olyan fájdalmas, mint Mersénél. 17:15-kor már hívtuk a nagyszülőket, hogy megszületett a harmadik kisfiunk. Egy kis idő után mi is megkaptuk a megfigyelőbe Bercelt, így először apuka ringathatta, majd én meg is szopiztathattam (Bendegúz csak aludt, Mersét meg se kaptam a megfigyelőbe). Elég sokáig maradtunk a megfigyelőbe, este 8-kor kerültem ki az osztályra. 

Ez a szülés annyival volt másabb ugye, hogy itt indította a doki a szülést, nem úgy, mint a fiúknál, azért máshogy jöttek a fájások (rendszertelenek voltak szinte végig), de már nem bánom, hogy így alakult. Csak aznap volt nekem furcsa, hogy miért avatkozzunk be a természetbe, ha még maradni akar, maradjon, de így azért szerencsére minden jóra fordult.... a körme is beért ám :-)

Büszke apuka: 

A megfigyelőben: 

2013.10.27. 16:45

Bercel megszületett, 3600 gramm és 50 cm

Ez már egy mai friss kép róla :-)
Hamarosan jövök a születésével is és képekkel!


És Merséről is egy kép, hiszen Ő meg két éves lett 31-én. Aznap jöhettünk haza a kórházból!