Képekkel

Hát eltelt már megint egy hétvége, ismét hazautaztunk a nagyszülőkhöz, ebben a hónapban nem sok hétvége maradt itthonra, szinte mindig hazautaztunk. Az időjárás hála nekünk kedvezett, így Bende is sokat lehetett kint a szabad levegőn. Nagyon élvezte, meg kell mondjam, én is és már nagyon bánom, hogy nem kertes házat vettünk. Anno sokat nézelődtünk, kb. másfél évig keresgéltünk, először úgy, hogy nem volt még meg a hitel, csak nézelődtünk, aztán már megvolt a pénz és végül – mivel nem találtunk árban házat – megvettük ezt a lakást, garázzsal. Lehet, hogy nézelődnünk kellett volna még egy picit, hátha találtunk volna „kedvünkre valót”. Így most marad a harmadik emeletről le és fel sétálás, ha fűbe akarunk ülni. Hétvégén már kóstolta a füvet, meg mászott benne, így tegnap délután már úgy vittem le a játszóra, hogy játszós rucit adtam rá, még a cipőt se vettük fel, csak egy zoknit, így teperhetett megint. Hát tetszett neki, megkóstolta a sódert a hinta alatt, meg a füvet, meg hát összepiszkolta magát rendesen. Nagyon aranyos volt. Azt hiszem, ez már rendszeres program lesz, illetve a nagyszülőkhöz is inkább játszós rucit kell mostmár pakolni, nem a csinos kisfiús ruhákat, azokat sajnálnám, ha összefogná a fű…

Ma este feljön Csongi egyik húga, így én a hét hátralevő részében egy kicsit utol tudom érni magam a lakástakarítással. Már nagyon ráfér az ablakokra a pucolás, de ugye Bende mellett nem igazán lehet létrázni, illetve penészteleníteni is kellene, no azt a levegőt sem kellene neki beszippantania, így megkértem Vandát, hogy jöjjön már fel pár napra és babázzon egy kicsit. Mivel hétvégén ismét megyünk a nagyszülőkhöz, mert két ballagásra is megyünk, ezért haza is tudjuk majd vinni. Illetve a két ballagásba is szeretnék sütni édeset és sósat is, legalább akkor sem kell kerülgetnem uraságát, nyugodtan tudok dagasztani-keleszteni-sütni. Viszont az időmet ettől függetlenül be kell osztani, mert még a városban is szeretnék ügyeket intézni. Szóval csináltam magamnak programot, ha már lesz segítségem. Mivel pénteken hamarabb szeretnénk indulni, így most Csongi reggel hattól dolgozik és szinte csak este hétkor érkezik haza. Sok a meló, megint. Na, de reméljük, hogy lesz ez jobb is.

 

És most hozok pár képet a hétvégéről, szereli a babakocsit Laci tatáéknál:

 

És ül a fűben:

 

Az utcán sasol Kati mamáéknál:

 

Itthon, a játszón, már földet mászás után:

  

És egy tegnapi, meg is kóstolta:

7vége

Ismét utazunk a nagyszülőkhöz, így két videóval jövök! 

Az egyiken felkel, sétál és esik: 

A másik mai hajfújásról:

Napjaink

Sikerült eltüntetnem a lefagyasztott anyatejet, mivel lejárt a fél év, így jelentem, most másfél litert sikerült kidobni, de összességében kb. 4,5-5 liter ment a lefolyóba. Arra jó volt, hogy biztos legyek magamban és tudjam, hogy van elég. Még mindig nincs kiváltva egy szopi sem, de a delest és a négy órásit már kezdem kiváltani, vagyis utólag szopizik, előtte jöhet a szilárd kaja. Néha elmarad így is a négy órási, mert úgy látom, hogy Bende tele ette magát. Amúgy a nappalok igen aktívak, mert általában alszik 1-1,5 órát délelőtt és ½-1 órát délután. Na, az estéink már nem ilyen szerencsések. Mostanában nagyon rosszul alszik éjszaka, nem tudjuk még, hogy minek tudható be, de többször is kel és néha még sír is álmában. Én megint a fogára gyanakszom, de nem látom, hogy hol bújna az ötödik. Hát volt kb. egy hetünk, amikor csak kétszer ébredt éjszaka, már annak is örülni kell. Tegnap este már magunk közé vettem, de így is hánykolódott össze-vissza és nem volt jó sehogysem. Általában az is baj nála, hogy letesszük az egyik végébe a kiságynak és egy idő után már a másikban van és nyomja a buksit a rácshoz, erre megriad ugyan, de álmában kezd el nyöszörögni. Én meg nem tudok így aludni. Azért remélem, hogy jobb alvó lesz és nemsokára visszatérünk a kevesebb kelésre…

Este nekem is jönnek a gondolatok (úgy, mint Epernek), hogy miket szeretnék veletek megosztani, aztán napközben nem jut időm írni, mert ha fent van Bende, akkor játszunk, vagy készülünk az ebéddel, vagy takarítunk, ha alszik, akkor meg folytatom, amit elkezdtünk. És már egy szobában van a kiságy, meg a laptop is és nem akarom zavarni a klaviatúra kalimpálással sem. Ebéd után megyünk egyet sétálni a környéken, bár tegnap bementünk a belvárosba, tettünk egy körutat, ma pedig kimentünk a játszótérre, majd lent maradtunk, míg aludt urasága. Vagyis ő aludt, én meg olvasgattam a helyi szennylapokat (szórólapok). Csongi ismét reggeltől estig dolgozik, így csak szinte fürdetés előtt marad egy kis idő, hogy üljek és gépeljek. De most is hamarosan jön a fürdetés és már hallom, hogy a másik szobában nyűgösködik picifiunk, így be is fejezem mára. 

És ami majdnem lemaradt, tegnap már a nagykádban fürödtünk (ami nem is olyan nagy), így a babakád lekerül a pincébe. Készült videó is, majd hozom!

Még annyit így elöljáróban (ha holnap nem érkeznék), hogy nagyon sok boldog első születésnapot kívánunk Bennynek! 

 

Sétálgatunk

 

Hétvége

Nem tűntem el, csak épp írni nincs időm. A napok gyorsan telnek, egymás után, Bende kevesebbet alszik napközben, de este mostanra áttértünk a kétszeri ébredésre. Az elmúlt egy hétben szinte csak kétszer ébredt éjszaka, kivéve szerda este, akkor nagyon nyűgös volt és kétszer kellett altatni még éjszaka, végül a karomon aludt el. Talán a negyedik foga lehetett a ludas, mert a jobb felső is áttörte az ínyét már. A két alsó ugye hét hónaposan kibújt, a bal felső pedig megvárta a kilenc hónapot, az már teljesen áttörte, annyira, hogy a két fogát össze is tudja kocoktatni és csikorgatja is néha. Jó hallani, mit ne mondjak. A szopizás még mindig megy, mostanra tartunk ott, hogy a delest és a négyórásit felváltottuk, először szilárdat eszik, aztán jön a szopi, meglátjuk, mikorra hagyjuk el. És már érzem a felső fogakat, bár nem harapdál és remélem nem is fog, mert az alsóknál kipróbálta a cici harapást, de megbeszéltem vele, hogy ezzel jó lenne nem szórakoznia, így most remélem, hogy a felsőkkel már nem próbálkozik. 

A homlokán az ütés nyoma mostanra már besárgult, olyan igazi kis rosszcsontos lett a buksija, nem hiába Bendegúz... 

Úgy néz ki, hogy ma megyünk haza a szüleinkhez, így most megint elmaradok a blog írással, de jövök majd jövőhéten! Addig pedig kellemes hétvégét kívánok nektek!

És a férjemnek nagyon sok boldog névnapot kívánunk!!!! 

Dumál

 Ma megvolt a második esésünk, míg öltöztem, nem figyeltem, hogy a hokedlin kapaszkodva feláll, majd el is dől és magára rántja a széket Bende. Így a széle nyomot hagyott a homlokán. Hát volt sírás, de sok-sok puszival gyógyítottam, hátha hamarabb lelapad neki. És ahogy dumál:

9. hónap

Hihetetlen, hogy már eltelt a ¾-e Bende első életévének. És egy hónap alatt mennyi mindent tanult meg. Mostanra ott tart, hogy ha felkapaszkodik a lábamon, vagy a szekrényen, akkor elengedi az egyik kezét és a másikkal hadonászik. Ha vezetjük, szépen sétálgat. Ma már néztünk neki cipőt, hát 17-es méretű kellene rá. Hogy őszinte legyek, örültem volna neki, ha még nem kezdi el a járást, hiszen „nem most van itt az ideje”, de ő úgy gondolta, hogy már uncsi a mászás és kúszás, holott azt is egy hónapja műveli. No, mindegy, egy éves korára már sétálni fog, az biztos. Mindenesetre a szobában harisnyában mászkálunk, kint a játszón meg még próbálom ültetni a lábamon és nézzük a nagyfiúkat, így oda jó még a kocsicipő. De hamarosan be kell ruháznunk egy normális cipőre is.

A hétvége ismét gyorsan telt, bár annyira nem is tűnt fel, hogy hétvége van, mivel Csongi ugye hétköznap reggel korán megy dolgozni és szinte fürdés előtt ér haza, hétvégén meg mostanában dolgozik másodállásban. Ma mondjuk csak délig volt és délután elmentünk a malom centerbe, meg egy ismerős párhoz is, ahova jött Marcell és szülei is. Egy kicsit beszélgettünk, szétnéztünk az épülő házukban, csemegéztünk. Holnap viszont ismét hétfő, újra indul az egész mókuskerék…

A bébiételről is írni akartam, még jó, hogy az ember bízik a bébiétel készítőkben, mert ugye fokozottan ellenőrzik és figyelik a gyártásukat. Hát erre kiderül, hogy most két bébiétel márkával is vannak gondok. Mi az Ovkót nem is használtuk, de az Univerből azért fogyott egy pár. És hiába mondják azt, hogy csak az almásokkal van baj, az ember fülébe beleültetik a bogarat és most azon agyalok, hogy vajon a többiben van-e káros anyag? Mert ugyan mi nem ettünk almásat, hiszen azt el tudom készíteni, de vannak olyan fajták, amiket adtam neki. Most ott tartok, hogy inkább magam főzök le neki mindent, bár ebbe meg az a baj, hogy  nem tudom, hogy a zöldség-gyümölcs honnan  jött, bio-e, A legjobb megoldás az lenne, ha mi állítanánk elő mindent a számára (meg magunk számára is), bár ezt a harmadik emeleten elég nehéz lenne kivitelezni. Na, mindegy, bízunk a legjobbakban. És most elteszem magam éjszakára.

Művész Úr

Tegnap meglátogattuk Marcell barátunkat és családját. Mivel van egy zongorájuk, mert Ági zongorázik, ezért kipróbáltuk mi is. Először nem ment Bendének a zenélés, úgy kellett rányomni a kezét, de aztán, mire az apukák megérkeztek a focizásból már igencsak belejött. Elnézést a rossz képért, de már esteledett és ugyan mi még láttunk, a videón nem annyira látszódik a kép...

Ünnep után

Megérkeztünk már, csak próbálom magam utolérni. Jól teltek az ünnepek, körbelátogattuk a rokonokat, még külföldön is voltunk, mert mentünk a vajdasági rokonokhoz is. Az utazás is eltelt, bár hazafele a határ átkelés után már nagyon nyűgös volt Bende. Mondjuk ismét borult egy kicsit a napirendünk, így a határ előtt aludt, ami jó lett volna, ha a határ átkelése után időzíti. Na mindegy, majd lesz ez jobb is. Amúgy talán mára tértünk vissza a régi kerékvágásba, mert tegnap is háromszor aludt napközben. Igaz, valószínűleg azért, mert a fiatalember már mindenhol felkapaszkodik és kétszer úgy esett hanyatt, hogy a buksi is koppant. Másodjára már nagyon eltörött a mécses, így egy kis vigasztalás után be is aludt. Ma már a kiságyban próbálkozott a senékre huppanással, amit utána ki is próbált a szőnyegen. Menni fog ez, bár biztos lesznek még esések. Előszeretettel pakolászik a fehérneműs fiókban, zokni ki-be, csukogatja az ajtót is, még nem csapta oda az ujját, de szerintem ez is el fog jönni. Egyre több dolgot felismer, meg ismerkedünk az állatok hangjával is, van, amit már utánoz is, legalábbis én úgy látom. Az evéssel sincs gond, még nem váltottunk ki egy szopizást sem, de hamarosan eljön ennek is az ideje. És próbálgatunk ismét új ízeket, bár most tértünk vissza ismét a banánra, kíváncsi vagyok, lesznek-e kiütései az arcán, mivel amikor volt, akkor tájt ettünk banánt és csirkehusit. No a husit már esszük egy ideje, a banánt meg most próbáltam újra. De lassan elkezdjük kóstolni a túrót és joghurtot is.

Mostanában ha hangosan nevetek, ő is próbál utánozni, így a határ átkelésnél amikor várakoztunk, levideóztam ahogy apjával nevetnek:

És kibújt a bal felső foga is, már áttörte az ínyt, de jön utána a jobb felső is. Az alsó kettő fog hét hónapos korában bújt ki, öt nap eltéréssel, aztán egy kis csend és most megint kettő jön egyszerre, szerintem itt nem is lesz öt nap különbség.

Ma olyan szép időnk volt, hogy délután jó sokat voltunk a játszótéren, ismét hintáztunk, meg néztük a többi játszó gyereket. És nem is aludt be a babakocsiban, hanem itthon aludt a szopizás után. Ez új, mivel eddig sokszor alvás volt ugye a babakocsikázáskor, de mostanában már inkább nézelődik. Ezért is örülök, hogy lett átfordítható tolókaros babakocsink, mert ha süt a nap, akkor én egyből fordítgatom a tolókart. Így a napsütés miatt nem alszik egyből be, mert kicslezzük a napocskát... Holnapra is szép időt mond, hétvégétől viszont jön az esős idő, így remélem holnap is sokat kint tudunk lenni a szabadban. Illetve valószínűleg megyünk ismét Marci haverunkhoz, meglátjuk, lehet, hogy ott is kiköltözünk a kertbe. Aztán ha sikerül lencsevégre kapni a fiúkat, hozok képeket...

38. hét

Ma 38 hete, hogy megszületett Bendegúz, tehát már ugyanannyi időt töltött „kint”, mint „bent”. Milyen furcsa, hiszen még most született és fel sem tűnt, hogy már ennyi idő eltelt. Bár igaz, hogy a bentlétből én 6, vagy 7 hetet nem is sejtettem, mivel előtte már voltak negatív tapasztalataim a várandóssággal kapcsolatban. De aztán december elején (hú, de régen volt már, másfél éve) a teszt is kimutatta, hogy egy élet növekszik bennem, így lehetne mondani, onnantól „önfeledt” boldogság vesz körül. Bár amíg a pocakban volt, azon izgultam, hogy minden rendben legyen, aztán amióta meg már megszületett, azon izgulok, hogy ne legyen semmi gond. És ez gondolom már így is lesz életem végéig.

Mostanában már mindenhol felkapaszkodik és lábra áll, de aztán elfelejti, hogy neki kapaszkodnia kellene, így vagy nekem kell segíteni, vagy seggre huppan. Mondjuk ez a jobb verzió, mint hanyatt essen. Ma sikerült is levideózni (ja és az újdonság, hogy így kacarászik...):

 

 

Az éjszakáink még mindig változóak, volt rá példa, hogy kétszer is ringatnom kellett a senekét az éjszaka folyamán, mert valami nem tetszett neki. Nagyon úgy néz ki, hogy a két felső foga jön egyszerre, és ez okozza a zűrt mostanában. Napközben is elég nyűgös, nagyon bújós lett, jön utánam mindig. Mondjuk, szoktunk fogócskázni is a lakásban, négykézláb vagyunk és ha meglát, már örül is, hogy „leereszkedtem” a szintjére és mehet a móka. Így van, amikor ő kap el engem, de általában én kezdem el kergetni és mintha tudná, iszkol is és csak kacag. Nagyon aranyos ilyenkor.

Csonginak mostanában sok a munkája, így alig van itthon. Múlt hétvégén is dolgozott, meg ma is ment, illetve a két nap szabiból csak egyet kap majd meg és még úgy néz ki, hogy jövőhéten szombaton is dolgoznia kell.

Vettünk egy autóülést, ami nem új, de egy gyermek használta, így nem is annyira használt. Eddig úgy néz ki, hogy beválik, de majd holnap meglátjuk, hiszen holnap utazunk vele egy nagyobbat. Aztán húsvét után még megyünk a vajdasági rokonokhoz is, az első utunk külföldre. Illetve húsvétkor úgy néz  ki, hogy én is megyek a fiúkkal locsolkodni, mivel Csongi öt éves öccse is  jön, így elleszünk majd. Meglátjuk, hogy bírja Bogyó. És akkor majd húsvét után jövök a hírekkel.

 

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!