Hírlevél

És akkor az utazás előtti hírlevél

A baba növekedése: A kisfiúk heréi már nagy valószínűséggel teljesen leereszkedtek a herezacskóba.  Előfordul, hogy az egyik vagy mindkét here csak a szülést követően ereszkedik le, de emiatt nem kell aggódni. Ilyen esetben a herék legtöbbször az első év során maguktól leereszkednek. A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.

Hát mi két napja voltunk 1900 grammosak és már lassan 40 cm-ek. De hát ugye nem lehet általánosítani. Azért remélem, hogy tényleg kihúzzuk legalább a 37. hétig, úgyhogy addig még van hátra 5 hét.

És még infó a hírlevélből: „A várandós anya életében bekövetkező változások: hetente körülbelül 450 grammot hízol, aminek a fele egyenesen a babához kerül.  Születési súlyának egyharmadát-felét a következő 7 hét során szedi össze, szépen gömbölyödik, készül a méhen kívüli életre.  A zsírpárnáknak köszönhetően bőre egyre teltebb, egészségesebb kinézetű.”

Mérlegeltem reggel, jelenleg + 10,9 kg-nál tartok. Kíváncsi leszek, hogy mennyi leszek egy hét múlva, mert hát amikor, hazamegyünk a szülőkhöz, akkor van dőzsölés rendesen. Csak győzzek nemet mondani a jobbnál-jobb kajákra. Ja, és lassan utolérem Csongi súlyát is, mert ő meg fogyott…. De még mindig benne vagyok abba a súlyba, amit „szántam magamnak”, vagyis nem is híztam olyan sokat, ahhoz képest, hogy a testalkatom nem egy nádszálvékonyság…., úgyhogy örülök.

 

És akkor most reggeli, meg pakoljunk a kocsiba és induljunk haza a szülőkhöz. Ma falunapok is lesznek anyósoméknál, ott leszünk egész nap. Remélem jó kis programok lesznek… De majd jövök a beszámolóval, csak győzzem leírni!

Kellemes hosszú hétvégét mindenkinek!

Még egy nap és utazunk

Hát már megint péntek van, el se hiszem. Tegnap éjszaka irtózatosan nagy szélvihar volt, vagyis inkább hajnalban. Kezdődött azzal, hogy nem bírtam aludni, aztán mivel mi nyitott ablaknál alszunk, azt vettem észre, hogy nagyon fúj a szél, de már zavaró volt. Na, hajnal egykor felkeltem és becsuktam az ablakot, de nem sikerült teljesen, így hallottam a süvítést. Ideig-óráig még bírtam így félálomba aludni, ráadásul tök hülyeségeket álmodtam, amikor meg már nem bírtam a süvítést, hát felkeltem és becsuktam teljesen az ablakot. Ekkor már hajnal négy volt. Persze paráztam attól is, hogy a fregolin hagyott ruhák hogy fognak majd „eltűnni”, mert lefújja őket a szél, bár tanultam az előző esetből és minden ruha csipesszel volt kirakva, így megúszták. Meg az őszinte igazság az, hogy az erkélyen nyoma sem volt a szélviharnak, mivel elég szélvédett helyen van az erkélyünk. A kisszobából viszont nagyon félelmetes volt, ahogy láttam a fákat dülöngélni. Valahogy sikerült visszafeküdni és végül hétkor keltem, addigra már nyoma sem volt a viharnak. Bár az időjárás nem a legszebb, de nem esik semmi, meg rövid ujjú pólóba simán lehet lenni. Reggel elmentem a háziorvoshoz, elkértem a táppénzes papírt, meg volt pár kérdésem. Aztán kimentem a melóhelyemre, beszélgettem a csajokkal jó egy órát, majd lementem bevásárolni, ha már ott voltam. Illetve átmentem a másik hiperbe is, mert volt még pár hiányzó termék, amit ott olcsóbban megkaptam. Kb. 20 km-t kocsikáztam, igaz, mi a város egyik részében lakunk, a munkahelyem a másik végében van, a másik hiper meg a harmadik végében, tehát körbeautóztam a várost. Ebédre épp hazaértem. Mára már nem terveztem semmit, pakolom össze a cuccokat, aztán pihenek még délután, mert az éjszaka nem sikerült. Holnap reggel meg még jövök az aktuális hírlevéllel és aztán indulunk is haza. Nem tudom, hogy mikor jövök legközelebb, bár hétfőn szerintem helyzetjelentek…

És akkor most pihi…

Előkészület a hosszú útra

Tudom, még csak csütörtök van, de hát én már ilyenkor készülődök haza. Aztán most annál inkább is készülök, mert dupla útra megyünk. Ilyenkor már válogatom a rucikat és mivel nem olyan sok felsőm és nacim van, ezért be kell osszam, hogy minden napra jusson. Hú, mi lesz majd, ha már Bogyóval megyünk haza, napi 5 bodyval számoljak majd? Na, de ez még odébb van, meg eleinte nem igazán fogunk hazajárni. Szóval már volt két nagymosás, de még hátravan egy és remélem ebbe az időbe is megszáradnak a rucik. Mivel szombat reggel indulunk haza, jövőhét szerdán jövünk vissza és már csütörtökön indulunk is a Balcsira, így nem igazán lesz idő a mosásra, vagy legalábbis nem biztos, hogy megszáradnak a rucik, mire indulnánk a tóhoz. Ráadásul nekem azon a napon még vérvételre is kell mennem, Csonginak meg az okmányirodába az új jogsiért. De majd próbálok úgy pakolászni, hogy jó legyen és legyen elegendő göncünk…

Ma is megvolt az úszás: kezdődött azzal, hogy nagyon jó kellemes időre ébredtünk. Már egyre jobban alszom éjszaka, úgyhogy a múltkori, az valami nyavalyás nap lehetett. Nem mondom, hogy úgy alszok, mint fél évvel ezelőtt, de azért tudok pihenni. Persze minden fordulásnál felkelek, meg ugye a mosdóba menetelnél is fent vagyok. Szóval még reggel lementem a sarki boltba, mert nem volt itthon péksüti és már nem is akarok sütni a héten. Úgyhogy vettem kiflit, meg zsemlét, azt beosztjuk szombat reggelig. Igaz, hogy kicsivel van több, mint 20 fok, de olyan jó kis kellemes az idő, hogy nem is vittem magammal pulcsit. A felmenetelem megint gyalog volt, nagyon jó volt, végre nem izzadtam le, mire felértem. Viszont ma később kezdtem az úszást, mert így jött ki a szabad pálya. Mikor végeztem, megkérdeztem, hogy két hét múlva hogy érdemes jönni, hogy ne legyünk sokan, így megkaptam a választ erre is. Még azon a héten lesznek iskolások, tehát be kell osztani az időt.  Van még 7 alkalom az úszásra a bérletemből. Meg jövőhéten ugye a Balaton is ott van, remélem tudok majd ott is lubickolni. Úszás után meg még volt könyvelő, főzelék hazahozatal, ebéd, aztán posta, majd egy kis pihi.

Este ¾ 7-re voltunk hivatalosak a dokimhoz, már időben ott voltunk, mert fél hétre odaértünk. De én inkább szeretek mindenhol időben ott lenni, mint én rám kelljen várni. Egy nőci volt előttünk, úgyhogy nem is voltunk csúszásba, szóval hét előtt be is jutottunk. Kikérdeztem a Balatonról, nem igazán javasolja az úszkálást. Ha ilyen idő lesz, akkor tuti nem is fog hiányozni, de ha nagyon meleg, akkor nem tudom, hogy fogom kibírni. Na, de még van egy hetünk… Kérdeztem a feszítő érzésről is, valószínűleg akkor nyomja ki magát Bogyó. Illetve ma délután erős feszítő-nyomó érzést éreztem a jobb cicim alatt. Na, ezt uh-n megnézte és hát mondta, hogy mindkét lábával ott nyomja a májam és azt érzem. Ez volt az első olyan érzés, amit nem tudtam hova tenni, de mostmár akkor tudom. Még olyat nem éreztem, hogy a bordáim között lenne, remélem nem is lesz olyan. Egyébként a buksija még mindig be van fordulva, úgyhogy lent van a feje, fent a lába. Megint megmutatta, milye van, mondta is Csonginak, hogy nézze, itt a heréje. Illetve ránéztünk a vese-medence tágulatra is. Sajnos nem változott semmit, de egyelőre nincs ok az aggodalomra, három hét múlva megyek kontrollra a kórházba, meg utána a dokimhoz. Mondjuk ha nagyobb lesz ez a tágulat, akkor hamarabb megszületik Bogyó, bár remélem 37 hétnél hamarabb nem kell, hogy megszülessen, de ez 3 hét múlva kiderül. Azért én bízok benne, hogy már nem növekszik ez a tágulat és ha megszületik, akkor meg kinövi, de ez a jövő zenéje. Megnézte a méhszájamat is, zárt, tehát emiatt sem kell, aggódjak. Illetve a kb. becsült súlya most 1900 gramm. Hát igen, gyarapszunk, gyarapszunk, lassan két kiló. Még egy fagyira felmentünk a Malomba, aztán jöttünk haza és akkor most jöhet az esti mozizás…

Még 59 nap

Nagyon furcsa, ahogy csökken a számláló és közeledünk a szülés időpontjához. Bár valahogy úgy érzem még mindig, hogy július elején meg fog születni ez a kis lurkó, a kiírás előtt 2-3 héttel. Aztán meglátjuk, hogy az anyai megérzés bejön-e, vagy sem. A baba neménél bejött, legalábbis úgy néz ki, hiszen ha kibújik, meglátjuk, hogy valóban bejött-e az anyai megérzés ezen része. Meg akkor már az is kiderül, hogy a hamarabbi szülés része bejött-e. De ehhez még van egy kis időm, pár hetem. A tegnapi nap végül pihenéssel telt el. Délután egy órát aludtam, végül nem is indítottam el a dvd-t, mert úgyis bealudtam volna, helyette átmentem a hálóba és figyeltem a babánkat. Szegénykém megint csuklott, amit fel is vettem. Bár visszajátszva épp, hogy látszik az ütemes rángatózás. Remélem nem sűrűn jön rá a csuklás, biztos nem jó érzés. Aztán pihentünk ugye, de egy óra múlva már arra ébredtem, hogy nyomja a hólyagom és hát menni kell a mosdóba. Meg egy autó a ház előtt járatta a motort, úgyhogy már az is zavart. A mosdóba menetelnél néha elmosolyodom, hogy ezért kell wc-re mennem, mert néha tényleg csak pár cseppről van szó, de úgy tudja nyomni, hogy szinte azt érzem, hogy helyben bepisilek. Még jó, hogy éjszakánként csak egyszer járok még ki, bár ne kiabáljam el.

Ma hajnalban arra lettem figyelmes, hogy már fél ötkor pirkad, majdnem nem sikerült visszaaludnom, de aztán mégis aludtunk még fél hétig. Bende is beköszönt, ahogy ébredeztem, nagyon bírom, ahogy mocorog, most a lábával motoszkált, mert a bordáim alatt éreztem. Mivel tegnap este is csuklott, így mostmár tuti, hogy a buksija lent van, úgyhogy mostmár meg tudom különböztetni, hogy kb. mikor milyét dugja ki. Bár, amikor a nagyobb „alkatrészek” kerülnek elő, akkor vagyok gondba, mert nem tudom , hogy az a hasa, vagy a háta, vagy esetleg a popsija. Holnap kiderül, hogy hogy fekszik, így tudok majd tippelni.

A mai napra tervezett babalátogatást lefújta az ismerősöm, így a mai programom törlődött. Előrébb hoztam a takarítást, mert már megint esedékes. Na, nem az a nagytakarítás, csak portörlés, vízkőtlenítés, porszívózás, felmosás. Már a porcicák megint beköltöztek hozzánk és ha szombaton hazamegyünk, akkor legalább nem úgy hagyjuk itthon a lakást, hogy minden csupa kosz. Ki is fáradtam rendesen, egyszer-kétszer éreztem, hogy Bogyó is dolgozok, akkor egy kicsit pihentem, aztán folytattam tovább. Ebéd után meg letusoltam és jöhetett a pihenés. Persze sikerült egy kicsit elszundítanom, de hát amilyen műsorok mennek a tv-ben, nem is csodálom. Egy jó dolog van, hogy a levegő lehűlt, olyan jó, kis kellemes, nem az a dögmeleg. Ezt már szeretem. Remélem holnapra is megmarad, aztán lassan visszatér a jó idő és a Balatonon nagyon kellemes lesz. De erről majd másfél hét múlva. Most pedig pihi ismét…

Az első csuklás

Már írtam, hogy én még nem érzem Bende Bogyónk csuklását, bár biztos művelte már ezt a folyamatot. Tegnap este netezés közben éreztem, hogy fent van a kis lurkó, már én is kezdtem fáradni, így mentem tusolni, majd feküdni. Aztán ahogy lefeküdtem háttal, éreztem, hogy mocorog, majd ütemesen éreztem ezeket a kis apró rúgásokat. Mutatom Csonginak, hogy nézze már a hasam, ahogy ütemesen rángatózik, biztos csuklik Bende. Hát látványos volt, aztán meg már éreztem a szeméremnél is belül középen, érdekes érzés volt, szóval valószínűleg a kis buksija még mindig be van fordulva és már nem is akar megfordulni (ennek csak örülnék). Volt még egy-két mozgás, aztán alábbhagyott a csuklása is, még beszélgettünk egy kicsit, aztán fekvés-nyugvás volt. Az éjszaka már jobban telt, bár hozzá kell tegyem, hogy egész éjszaka ment a ventilátor, úgyhogy a levegőt járattuk a szobában. Éjszaka egyszer kimentem a mosdóba, de végül nem kapcsoltam ki a ventit, mert olyan jó volt, hogy fújta a levegőt és ha melegem volt, akkor csak ledobtam félig a takarót. A hasamon még mindig próbálkozom félig aludni, több-kevesebb sikerrel, viszonylag sokszor megfordulok az éjszaka folyamán, de most jobban aludtam, mint pár napja. Hát szombattól anyáéknál alszunk, ott meg nem igazán tudom kipihenni magam, bár jó kemény az ágy, de mégsem az, amit megszoktam itthon. Mindenesetre ki kell bírni azt a négy napot, aztán meg még a Balatonra is megyünk, úgyhogy majd utána pihenhetek itthon, nyugalomban… lesz is időm szülésig.

Már túl vagyunk az ebéden, sajtos-tejfölös tésztát sütöttem. Furcsa volt, hogy nem főztem a tésztát először, hanem be a hozzávalókat a sütőbe, egy kis víz és megfőtt, majd sült „magától”. De elfogyott a nagyja, úgyhogy nem lett rossz. Illetve ebéd után még cseresznyéztünk és epreztünk is, ami tegnapról maradt. Most nagyon szép idő van, így nem hiszem, hogy kimegyek a levegőre, de estefele jó lenne kimozdulni, mert ma is csak a kisboltba mentem le. Meg holnap is jó lenne valami ebédet varázsolni és hát valami alapanyagot kellene hozzá venni…

Bende baba folyamatosan bejelentkezik, lehetne mondani, hogy minden órában érzem a kis mocorgását, fészkelődését. Ha még csak pár pillanatig is, de jelzi, hogy akkor én most megfordulok, vagy épp fent vagyok. Már kíváncsi vagyok rá, úgyhogy tök jó, hogy csütörtökön megyek megint a dokihoz. Meg a veséjére is ránézünk, remélem javult a helyzet. Már tervezgetem, hogy a nyaralás után mikor mihez kezdjek, mert még hátravan az ablakpucolás, nagymosás, a rucik kimosása, vasalása, lassan a kórházi cuccomat is össze kellene állítani, bár még nem minden van meg hozzá. Tegnap úgyis kiokosítottak, hogy miket kell majd vigyünk a kórházba. Ja, és tök furcsa, mert itt a babákat hajnal 2 és 5 között fürdetik, így mondta a szülésznő, hogy ne lepődjünk meg, ha az első időkben az éjszakai szoptatásnál fent akarna maradni a pici, mert itt ez a szokás, hogy villanyfénynél ezerrel megy  a mosdatás. Hát, majdcsak átszoktatjuk az esti fürdetéshez, de ez már a jövő zenéje. Jutnak még eszembe okosságok, amiket mondtak tegnap, szerintem hasznos volt ez az alkalom. És már várom is, hogy menjünk megnézni a szülőszobát, mert fog. nincs, hogy nézhet ki, illetve egy babaszobára is kíváncsi vagyok. Nem tudom, hogy lesz-e hely babás szobába, de bízok benne, hogy velem lehet majd Bende szülés után.

Nemsokára elindítom a dvd-t, bár biztos bealszom rajta, így legalább aktívan pihenhetek. Aztán, ha hűl a levegő, megyek és kerülök egyet!

Pocakfotó és szülésfelkészítő tanfolyam

Elgondolkoztam, hogy jövőhéten alig leszek netközelben, így legközelebb majd csak két hét múlva jövök pocakfotóval. Hát kíváncsi leszek a változásra, mert én mindig csak azt érzem, hogy növöget ugyan, de inkább nézek ki úgy, mint egy jóllakott napközis, aki nagyon-de nagyon bezabált. Még megy a zokni-felvétel, a cipőfelhúzás, bár néha azért kényelmetlen egy-két póz, de megoldom. Szóval szép ütemben növekszünk. Az alvás mára már jobb volt, de minden fordulásnál felébredtem. Hajnal ötkor meg magamra parancsoltam, hogy aludjak még, de amikor Csongi kelt, én is keltem. A tegnap kisütött félédes kalácsot meg is kóstoltam, néhol érzik a narancshéj íze, de egyébként nagyon jó puha lett, csak laposabb, mint a sós kalács. Azért egyszer meg lehet enni. Majd a héten a kenyérsütést próbálom ki. És akkor a pocakfotó, túl a 31. héten:

 

 

Bende Bogyó nem sokat virgonckodott a minap, nem tudom, hogy az időjárás változásnak tudható-e be, vagy csak lusta volt. Találtam egy fórumot, oda olvasgattam be. Raktak fel a lányok pár képet, az egyiken volt egy olyan is, amikor csak a pocakot fotózta le a kismama, a másikon meg, ahogy kidugja a bébije magát a hasfalán, csúcsos pocakfotó. Hát igen, nekem is szokott ilyet csinálni, de persze ilyenkor sosincs kéznél a fényképező, de majd egyszer megpróbálom elkapni a pillanatot. Olyan édesen feszíti a hasfalam, hiányozni fog ez az érzés. Már hiányzik, hogy tegnap nem volt olyan aktív, csak néha jelentkezett be…

Az úszás jól sikerült, volt 250 méter bemelegítés, ilyenkor csak mellúszással úszom, szemüveg nélkül, majd 750 méter felváltott mellúszás, víz alatti és sima, vagyis ilyenkor a szemüveggel tök jól haladok, mert ugye a víz alatt mégiscsak jobban megy, a következő körben meg sima mellúszás van, hogy ne fáradjak ki annyira. Aztán jött az uccsó 250 méter levezetés, sima mellúszással. Hátra gyorsúszást is szoktam néha, de ott kifáradok már féltávon, így inkább maradok ezeknél a variációknál. Ja, meg néha csak háton fekszem a vízen és a kezemmel úgy úszok, mintha mellúszás lenne, ez olyan gerinckímélős. De ilyenkor megszédülök, mire végzek, úgyhogy ezt sem szoktam sűrűn alkalmazni. Gyalog mentem fel, nem volt rossz idő, de lassan a túraszandit fogom használni, csak nem mertem ilyen hosszú távra felvenni, nehogy kitörje a lábam. Úgyhogy a héten még túracipőbe megyek, jövőhéten meg kitöröm a szandit és utána már biztost tudok benne nagyokat sétálni. Elmentem Csongi vérvétel eredményéért is, így volt egy kis kerülőm, de mivel kellemes volt az idő, fel sem tűnt. Hazafele már busszal jöttem, mert igencsak felmelegedett az idő, vettem még friss epret és cseresznyét, így a vacsi is megvan mára.

Na és voltunk a szülésfelkészítő tanfolyamon. Hát mivel jövőhéten hétfőn ünnep van, így két alkalmat most egybe vett, legközelebb pedig júni 15-én kell mennünk, ahol megmutatják a szülőszobát is. Nem volt olyan vészes, de azért mondtak újakat is. Én pl. arra gondoltam, hogy lassan ilyen kismama tornára is menni kellene, ahol a légzést megmutatják, erre megnyugtatott a szülésznő, hogy nem kell ilyet elvégezni, fognak ott segíteni. Meg diaképeken láttuk a szülést, hát nem egy szép látvány, bár egyikőnk se fog belőle semmit sem látni, mivel mindketten „felülnézetben” leszünk. A vajúdás résztől már rezelek, remélem nem tart majd sokáig, mert a szülés állítólag már maga a megkönnyebbülés. Na, majd látjuk. Mindenesetre van még hátra 5,5 hetünk, hogy ne legyünk koraszülöttek, úgyhogy addig remélem Bende bent is marad. A végére már ő is mocorgott, szóltam Csonginak, hogy nézze már, és látta. Meg egyszer meg is feszítette a hasfalam, most kifejezetten megint jobbra fönt. Persze szó volt arról is, hogy mehetünk nyaralni, csak félóránként keljünk ki a kocsiból és sétáljunk egy pár kört a kocsi körül. Nem kell mondjam, itt meg végig kellett ülni a két órát, egy fapados széken. Hát nem volt kényelmes, ennyi erővel inkább hazautazom még 3*. És rengetegen voltunk, persze van, aki hamarabb szül, mert ugye nem mindenki egyidős, de tényleg sok kismama volt. És még mondták azt az érdekességet is, hogy ugye apuka csak részben van jelen a várandósság alatt, meg még a kórházi bent-tartózkodás alatt is és figyeljünk arra, hogy az első közös napunkat itthon tényleg együtt töltsük. Nekem tervem is, hogy az első egy-két napon csak mi hárman legyünk itthon, aztán jöhetnek a nagyszülők, rokonok, a család többi tagja. Tudom, hogy mindenki segíteni akar majd, de szeretném, ha összeszoknánk, mint egy „új család” és az az egy-két nap „csak” a mienk legyen, hiszen Csongi is szabin lesz akkor, úgyhogy segítségem már lesz, az biztos. Illetve anyósom is bejelentkezett már, hogy feljön majd egy hétre segíteni, tehát a váltótárs is meglesz...

Mivel kerékpárral voltunk, mára már tényleg megvolt az edzésem. Reggel gyaloglás, aztán úszás, most biciklizés. De lassan leteszem a kerót, mert már a kormány fogása nem olyan jó, ki kell hozzá egyenesedjek, hogy ne fájjon semmim. És hamarosan jön egy ismerősünk is, úgyhogy sütök egy adag muffint, hogy legyen egy kis nasi, aztán meg pihenek egy kicsit, mert mára már sok volt a jóból.

Éjszakai alvás

Nem tudom, hogy minek tudható be, de mostanában nem igazán tudok jót aludni éjszaka. Mivel a hátamon már nem igazán kényelmes és az sem, ha félig hason fekszem, így marad az oldalt fekvés, de akárhogy fekszem, mindig megfájdul valamim. Vagy a csípőm, ahol az ággyal érintkezik, vagy inkább többnyire a hátam. És így a pihenés sem igazán teljes. Minden fordulásnál felébredek, aztán hajnalban meg a madarak csicsergésére ébredek, ami önmagába véve jó dolog, mert olyan szépen muzsikálnak. A levegő meg ilyenkor mindig olyan jó, kellemes, tehát vannak jó dolgok is az éjszakában, csak jó lenne már egy jót aludni is. Mostanában gondolkozom a szoptatós párnán, hogy veszek egyet és úgy fekszek rá, hogy a hasamon tudjak aludni. Elméletileg meg lehet csinálni, de a két párnával ez nem megy. Csongi ajánlotta a plédet is, azt is kipróbálom, bár nem sok reményt fűzök hozzá...Na, de remélem erre is találok hamarosan megoldást, vagy marad az, hogy hétköznap, amikor tudok, ledőlök napközben is, így legalább pihenhetek akkor is. Bár jövőhétre már beprogramoztam magam, szinte minden napra van valami, úgyhogy még meglátjuk a pihenést.

Bende aranyos volt tegnap, meglepődtem, hogy már megint hol jelentkezett be. Most éreztem először jobb oldalt fent a köldököm felett, rúgott egyet. Néha (elég sokszor ilyenkor) elképzelem, hogy hogy fekszik a pocakomban, de mivel csak sejteni tudom, hogy a buksija lent van (remélhetőleg), így gondolom, hogy a lábacskájával rugdos a köldökömnél. De majd csütörtökön megyek újra a dokimhoz, megkuksizzuk, hogy fekszik ez a kislegény. Apukája is jön velem, úgyhogy jó sok hét után végre ő is láthatja…

Az ajtófestéssel úgy állunk, hogy a fürdőszoba ajtaját sikerült egy sorral lekennem, meg Csongi még megigazította a kisszoba ajtajánál a hibákat, így haladunk szépen lassan. Ma már Csongi festette a második sorral, úgyhogy egy ajtó kész! Én délután a kelesztés után fontam és sütöttem a kalácsot, ami így nézett ki, ez a sós kalácsunk:

 

Illetve előtte meg édes kalácsot sütöttem, ez egy kicsit "szétcsúszott":

 

Ízre nem volt rossz egyik sem, bár a sós egy kicsit kemény lett, meg reggelre már száradt is, úgyhogy még variálnom kell vele valamit. Reggel már voltunk bevásárolni, illetve Csongi két munkatársa ment gokartozni és kimentünk megnézni őket. Most a pizzatészta kel, hamarosan az kerül sütésre, úgyhogy az ebéd egy kicsit csúszik. Addig meg nézzük a Forma-1-et és hűsölünk egy kicsit a lakásban, ha már ilyen szép időnk lett! Mindenkinek szép vasárnapot!

Hírlevél

Ismét jött egy újabb hírlevél, ha már hétfordulónál tartunk…

A baba növekedése: a magzat mozgását valószínűleg ritkábban és kevésbé erőteljesen érzed, hiszen egyre kevesebb helye van manőverezésre. Most már oldalirányban is képes fejét mozgatni, szervei tovább fejlődnek és a bőre alatt fokozatosan zsírpárna alakul ki. A rohamos növekedés lassulni kezd, ám az agy fejlődése lényegesen felgyorsul. Ekkorra az egyetlen létfontosságú szerv, amelynek még érésre van szüksége, a tüdő. A kiválasztás már teljes gőzzel működik: a magzat naponta mintegy fél liter vizeletet ürít a magzatvízbe. A fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a lepényi keringésen keresztül kapja meg, de már elkezdte nyeldekelni a magzatvizet, amely természetesen folyamatosan pótlódik és cserélődik. Az ultrahangos vizsgálat alkalmával a kezelőorvos ellenőrzi a magzatvíz mennyiségét. Ha túl sok van belőle - ezt polihidramnionnak hívják -, a magzat nem nyel eleget, vagy valahol elzáródás található a gyomor-bélrendszerében. Ha túl kevés a magzatvíz mennyisége - ez az oligohidramnion -, a kicsi nem ürít megfelelően, ami a vesék és a húgyutak rendellenességét jelentheti.

Hát ezért nem érzékelem már úgy ezt a kis csöppséget. A magzatvizünk átlagos, úgyhogy elméletileg Bogyónk nyel eleget belőle és űrit is megfelelően, így pótlódik és cserélődik is a magzatvizünk. Tegnap este, ahogy tv-tünk, megint kinyomta magát, szóltam is Csonginak, hogy nézze már, mit művel a kisfia. Úgy odatud feszülni a hasfalamra, hogy csak na, ezt a szokását még nem hagyta el. Állítólag lassan a csuklását is érzékelni fogom, de még egyelőre nem vettem észre erre utaló jeleket. Amikor nem ülök „szépen”, akkor bökdös, így kénytelen vagyok pózt váltani. Ez többnyire akkor van, amikor nagyon előre hajolok és akkor szokott ütemesen dörömbölni, így inkább hátradőlök én is, mert o.k., jó érzés, hogy érzem, de ezek a bökdösések nem annyira jók, mint amikor ficánkol. Meg az is furcsa, hogy már az egész hasamat betölti esténként, ugyanis már a köldököm feletti részt is bitorolja ez a kis gézengúz.

Tegnapi napom elég depis volt, de az esti front elvitte szerencsére. Éjszaka kiszellőzött a lakás is, jó kis friss levegőre ébredtünk. Mondjuk ma is melegnek ígérkezik, de valahogy másabb, mint tegnap volt, meg nagyon nem voltam csúcsponton. Ma már elbicóztunk a faipari boltba, most Csongi igazítja az ajtókat, így azokat fogjuk festeni délután. Ha ezen túl leszünk, már csak az ablakpucolás lesz hátra, meg a függöny mosás, illetve egy-két szőnyeg mosás, ami belefér a mosógépbe és szinte jöhet is Bende. Persze a konyhával is haladunk, de a tűzhely beépítése már júniusra marad, meg lehet, hogy a többi dolog is, hiszen jövőhéten még itthon vagyunk, aztán megyünk a szülőkhöz hétvégén, majd a Balatonra, úgyhogy júni 8-a után leszünk megint teljes üzemben itthon. Addig meg csip-csup munkákat csinálunk. Én most megint kelesztek egy sós kalácsot, aztán majd kisütöm, holnapra Csongi pizzát rendelt, annak kell még pár feltétet venni, ma meg esszük a tegnapról maradt zöldséges-pipi husit, amit sütöttem (ez jobb lett, mint a Pataki tálas cucc). Így most ennyit.

PRéntek ismét

Mindig azt veszem észre, hogy már megint itt a hétvége, olyan furcsa, mert az első hetekben alig akart telni az idő. Mondjuk, mostanában már szervezek magamnak programot, meg sűrűbben is kell járnom vizsgálatokra, mivel vészesen haladunk a cél felé…

Azt elfelejtettem írni, hogy kikérdeztem a védőnőt a szülésfelkészítő tanfolyamról, mivel a 30-32. héttől már lehet menni. Pont úgy jön ki, hogy hétfőn 2-re megyünk és megnézzük elméletbe a szülést. Lesz sima, meg császáros is, vetítőről, de állítólag premier-plán mindent mutat. Ha apuka ezt kibírja, akkor szülésnél már nem lesz gond, mivel ennyi mindent nem fog látni. Meg mondta a védőnő, hogy sok helyen szeretik már a kísérőt, mert nem a szülésznőt fogják le az anyukák, hanem azt, aki bekísérte őket. Hát egyelőre még nem eldöntött, hogy jön-e Csongi, vagy sem, de szerintem jönni fog. Mindenesetre hétfőn már többet írok erről is, hogy milyen volt. A következő alkalom 4 hét múlva lesz, akkor már a szülőszobába is felmegyünk, meg állítólag lesz még egy utolsó alkalom is, de akkor már nem tudom, hogy mit látunk majd. Tegnap reggel a tények reggeli adása előtt is volt valami babás műsor, ahol mutattak egy szülést. Az anyuka térdepelt és mutatták, ahogy megszületik a baba, hát mit ne mondjak, el is keseredtem, hogy hamarosan nekem is át kell ezt élnem. Nem tűnt olyan egyszerűnek. Márcsak azon imádkozom, hogy gyorsan megszülessen ez a kis Bogyó, ha már fájdalommal jár.

Egyébként a tegnapi napom pihenéssel telt, illetve a kenyérsütőben kelesztettem kalácstésztát és a sütőben megsütöttem. Még melegen megkóstoltam, nekem ízlett. Mondjuk nem a szokványos kalácstészta lett, mert ebbe fahéj és narancshéj is került, ami érződik is, de finom. Egy kis tejjel leöblítettem, úgyhogy megvolt a vacsorám is. Ja, és befontam, ahogy még nagyon-de nagyon régen egyszer mutatták és akkor többet is gyakorolhattam. Nem hármas fonással, hanem négyessel és szerintem nem lett rossz, bár Csongi reggel megkérdezte, hogy ez fonva van? Mert nem igazán látszik, ugyanis összesült. Na, de majd legközelebb. Most sós kalács receptet keresek, ez a férjem kérése. Meg egy kicsit megriadtam én is attól, hogy megint találtak cukrot a vizeletemben, úgyhogy ráveszem magam és kerülöm a cukrot, csak az a baj, hogy a félrekezelés sem tesz jót. És olyan furcsa, hogy két cukorvizsgálaton voltam, az egyik rossz lett, a másik meg nem. Nem-e ettől alakult ki Bogyónál a vesebaj? Szóval hiába olvasok utána a neten, mást írnak. De gondolom azzal nem ártok, ha nem eszem túl sok édeset. Majd most jönnek a finom, friss gyümölcsök, ugye az eperről már írtam, aztán már érik a cseresznye, meg még amiket lehet kapni. Szóval nincs mese, nincs nasi, hanem zöldség-gyümölcs evés.

Esténként egyre többször járok ki a mosdóba, most is vagy háromszor voltam. Bende Bogyót most nem úgy éreztem, bár bejelentkezett, de mivel oldalt feküdtem, így nem éreztem intenzíven. Reggel is jelzett, hogy ő is fent volt és bár majdnem éjfél előtt feküdtem, Csongi hét előtt elindult dolgozni és én még vissza akartam feküdni aludni, de ez nem jött össze. Így reggeliztem és neteztem egy kicsit, meg a tv-t néztem. Mára nem sokmindent terveztem, az ebéddel már végeztünk, aztán ebéd után pihentem is. Bogyó aranyos volt, megint kinyomta magát a köldököm alatt. Néha elképzelem ezt a kicsifiút, hogy hogy fekszik a pocakomban. Persze nem áll össze a kép… de azért jó érzés érezni.

 

Nemrég keltett Csongi telefonja, úgyhogy mostmár nem fekszem le, majd csak estére. Egy kicsit depis kedvem van, én a melegnek tudom be, nem igazán bírom már. A lakásban is már 26 fok van, most is megy a venti, de nem az igazi. Csinálok valamit, mondjuk mosogatok, vagy ebédet készítek és majd meg akarok sülni. És még nem is beszélünk kánikuláról... nem tudom, hogy fogom bírni később. Ez a hangulatomat is nyomja egy kicsit, mert mennék kifelé, de a nagymeleg miatt el sem indulok. Ebédkor az utolsó falatokat sem tudtam megenni, mert rámjött a hányinger, el is indultam, de végül csak hidegvízzel megmostam az arcom és egy picit ledőltem. Már jobb lett ettől is. Aztán jött egy kis sírás Csongi vállán, igazából a meleg miatt, de ez a kismama érzékenység is, néha mindenen tudnék sírni... gondolom egy-két emberkének ismerős. Aztán az alvással jobb lett, de nem az igazi a kedvem még most sem. Remélem javulni fog a helyzet. Mára ennyit, holnap ismét hírlevéllel jövök (csak telik az idő).

Csütörtöki úszás

Tegnap még egy kis pakolás után kivasaltam Csongi ingjeit, meg elővettem Bende cuccait is. Hamarosan jöhet a mosás, vasalás része is, de igazából azért kerültek elő, mert a meleg pulcsik kerültek arra a helyre, ahol eddig Bende cuccai voltak. Meg hamarosan meglesz a pelenkázó asztal is és majd oda kerülnek a kis rucik, meg kiegészítők. Még vasalás alatt eldöntöttem, hogy bemegyek a védőnőhöz, mert volt pár kérdésem, meg egyéb dolgom is a városba, így elindultam ebéd után. A meleg miatt buszoztam, de a végállomástól egy jó 20 percet még gyalogolnom kellett. Persze a jó idő miatt szandiba mentem és hát mit ne mondjak, nem a legkényelmesebb… Mármint nem túraszandim van, hanem egy kis csini lapos sarkú, lábujjközes. Várnom kellett jó fél órát, mert voltak a védőnőnél, de végül bekerültem. Megkaptam az időpontot a következő uh-ra, ahol megnézik újra Bogyó veséjét. A védőnő szerint sincs ok aggodalomra, mert több magzatnál is előfordul az, hogy a veséjében vizeletet találnak. Hát mivel reggel sütievéssel kezdtem és még előtte nap is szinte azt ettem csak, így a reggeli második vizeletemből vittem mintát és meg is lett az eredménye, kimutatta a cukrot, úgyhogy visszább kell fognom magam. Így vettem friss epret és azt ettem vacsira, illetve megint hanyagolom a cukrkos kajákat… De jó, hogy jön a pünkösd, meg tesómmal a névnapunk is… nyilván nem kell degeszre ennem majd magam sütiből. Az előző vizsgálathoz képest (ápr. 22-én volt) fél kiló plusz van rajtam. Meg is lettem dicsérve, hogy nem híztam olyan sokat, de azért még mindig figyelnem kell. Illetve azért is kaptam dicséretet, hogy látott egyszer a védőnő, ahogy gyalogolok és hát mondtam, hogy gyalog szoktam felmenni úszni, meg néha ügyeket intézni és hát ezért kaptam a dicséretet. Hát még mindig tartom azt az előírt súlygyarapodást, amit megszabtam magamnak, de már így is nehéz. Amikor végeztem a védőnőnél ismét jött a gyaloglás vissza a városba, így kifáradva megpihentem a főtéren és néztem az embereket. Aztán buszra ültem és irány haza, mert már az eper finom illata csiklandozta az orrom és hát alig vártam, hogy mossam és egyem, úgyhogy a vacsim eper volt.

Az éjszaka folyamán arra ébredtem, hogy Bende ficánkol. Ilyen még nem igazán fordult elő, hogy éjszaka érezzem. Mondjuk néha már kényelmetlen a fekvés, akármilyen pózban vagyok, így háton aludtam épp, amikor arra ébredtem, hogy a köldököm felett bal oldalt rúgdos. Elméletileg ott van a feneke, meg a lába. Aztán mikor oldalra fordulok, már kevésbé érzem, de eléggé mocorgok én is, mert „elfárad” a csípőm és ilyenkor fordulni kell nekem is. Meg az éjszakai mosdóba járást is kevésbé bírom már, eleve a felkelés kezd macerás lenni. Most vettem észre, hogy a sétálásnál is furcsán tartom magam, olyan kismamásan. De próbálok figyelni arra, hogy ne nyomjam ki a hasam, így a hátamnak sem olyan megterhelő.

Reggel kocsival indultam el, ugye vittem a kipufogó-dobot cserélni. Hát kellett jó 20 perc, hogy a belvárosba be tudjak menni. Egy kicsit várnom kellett a szerelőre, majd elindultam gyalog az úszásra. Mivel mondta a szerelő srác, hogy ne nagyon siessek, jó lesz, ha kb. ½ 11-11 körül megyek, így ma egy kicsit ráhúztam az úszásra és 1500 métert sikerült leúsznom 1 óra alatt. Először megint alig bírtam úszni, aztán a végére belejöttem. De elég is volt ennyi, mert ki is fáradtam. Ja, ma megvettem az újabb 10 alkalmas bérletet, úgyhogy van még 9 alkalom, amit szülésig jó lenne felhasználni. Számításaim szerint június végéig kitart, utána már nem megyek. Úszás után elmentem egy kismamaboltba és vettem egy vászonnacit, mert már a bársonyok kezdenek melegek lenni, úgyhogy nyárra is fel vagyok ruházva. Aztán irány a szerelő, készen is volt, fizettem és eljöttem. Gondoltam, kimegyek a tescoba és veszek egy sholl szandált a Herbária üzletbe, az egészségbiztosítási pénztáramra, ha már lassan az is meg fog szűnni. Úgyhogy szétnéztem és vettem is egyet, meglátjuk, hogy jó célt fog-e szolgálni, de remélem. Ez túraszandi lett, úgyhogy bírnom kellene a sétálást benne, csak félek az első hosszabb úttól, nehogy kitörje a lábam… Főleg, hogy hosszú lábam van (41-es), de nem széles, úgyhogy én se dőzsőlhetek a cipő választékban…

Mivel délben értem haza, elindítottam egy mosást és ledőltem egy picit, sikerült is bealudnom, úgyhogy a pihenés már megvolt. Jó lenne még bemenni a városba friss eperért, de megvárom Csongit, aki jelenleg Bp-en van. De az is lehet, hogy beavatom az új szandit és sétálok egyet.

Valahogy úgy gondoltam, hogy minden blog írásnál rakok fel egy-egy fényképet, illusztrációt, hogy színesebbé tegyem ezt a kis oldalt, de mostanra megváltozott a véleményem. Úgyhogy mostmár  az aktuális fényképeket teszem ki, meg majd ha Bogyó megszületik, majd róla kerülnek ki képek! Addig meg írogatok és írogatok...

Látogatók száma

Most volt két hónapja (16-án), hogy elkezdtem a blogot vezetni és már azóta lassan 1000 látogató olvasott bele ezekbe a jegyzetekbe, illetve ma szerintem át is lépjük ezt a számot. Ismerős, barát, rokon és ismeretlen is olvas, valaki hozzászól, de többnyire csak olvasnak. Szereztem itt újabb „barátokat” és vannak régi barátok is, akik csak olvasnak, de nem szólnak hozzá. És hogy tetszhet ez a blog az olvasóknak? Hát ez jó kérdés. Igazából ez egy emlék lesz majd Bogyónak, remélem évek múlva tetszeni fog neki is (bár a fiúk nem annyira értékelik ezeket a dolgokat, mint a lányok, de mindegy).

Tegnap a kis konyhatündér szerepemben sütöttem kétfajta sütit is. Az egyik kedvencemet, a habkönnyű tejfölöset, meg túrósat. Hát jól sikerült, mit ne mondjak, csak egy légkeveréses sütőről van szó… Ami az albérletbe volt, hát arról inkább nem is írok, de azért lehetett ott is sütni, csak nem lettek ilyen szépek. Persze bevacsiztunk belőle és Csongi rám is szólt, hogy máskor ne ilyen este süssek, úgyhogy megkaptam a magamét. Persze ez csak a próbasütés volt, ma már ebédre készülök és a sütiket is hanyagolom. Ja, és mivel lett két tálca kettőnkre (hármunkra), így egy nagy csomót elcsomagoltam és bevitte a munkahelyére. Így már nem is olyan nagy a kísértés állandóan kijárni a konyhába és nasizgatni. Egyébként ráálltam a mérlegre és múlthéthez képest 80 dekával vagyok kevesebb, tehát most megint a két héttel ezeleőtti súlyom van. Meg az ápr. 22-ei védőnői látogatás óta szinte csak egy kiló plusz van rajtam. A múltkor szólt a védőnő a +3 kg-ért, de azt mondta, hogy abba az időszakba sok szokott felmenni a kismamákra. Remélem most nem szól, hogy miért csak ennyi… Még nem döntöttem el, hogy ma menjek, vagy jövőhéten. Mivel kellene beutalót kérnem a következő uh-ra, meg vérvételre, lehet, hogy ma elindulok.

És utána olvastam ennek a vesebajnak. Hát még nem sok jót tudok mondani, mivel még alakulhat a méhen belül, úgyhogy remélem, hogy jobb lesz, mire megszületik. Illetve a vese pyelon méretétől is függ, hogy mi lesz majd a teendő. Egyelőre magzati korban nem javítható, gyógyítható, így csak abban reménykedek, hogy kisebb lesz ez a tágulat és nem lesz szükség semmi beavatkozásra. Jövőhéten megint megyek uh-ra a dokimhoz, meglátjuk, hogy változott.

És most (igaz, még korán van), de előkészülök az ebédhez (zöldség pucolás, hús szeletelés, ilyenek), hogy később csak össze kelljen dobni és csak be a sütőbe és már ebédelhetünk is. Pataki tálba sütök valami zöldséges-húsos valamit (már tegnap este óta áztatom a tálat), de majd erről is beszámolok holnap! Most egy verssel búcsúzom, nem képpel:  

 

Csere Andrea

Gyermekemnek

 

Megfogantam-megfogantál,

a méhemben fészket raktál.

Csöppnyi élet szívem alatt,

s nem tudhattam még, hogy ki vagy.

 

Jaj, hogyan rúg keze-lába!

nő a mama pocikája.

Alaktalan lufi lettem,

szívem súgta: érted ettem!

 

Lassan eljő a pillanat,

közös létünk kettészakad.

Meglátlak, és meglátsz engem,

ki a szülőanyád lettem!

Egy viharos hajnal és pocakfotó

Tegnap este azon gondolkoztam, hogy huzatolni kellene a lakásban. Gondoltam, kinyitom a nagyszobában is az ablakot és mivel a konyhában és a kisszobában állandóan nyitva van, hát éjszakára biztos lehűl a levegő az egész lakásban. Valahogy mégis azt éreztem, hogy ha jönne valami vihar, akkor meg kelhetünk fel, mert a huzat mindent levisz, így inkább csukva maradt. Na, reggel öt után a villámlásra és dörgésre ébredtem, meg arra, hogy nagyon jó friss levegő van a szobában. Szinte ilyenkor a legjobb aludni. Szóval mivel úgyis mentem ki a mosdóba, hát kinéztem az ablakokon, hogy milyen idő is van. Na, az erkélyről beszedtem a rucikat, kivéve ami a fregolira fel volt húzva és visszafeküdtem. De a kisördög nem aludt el, hogy a fregon lévő rucdikat le fogja fújni a szél, így már Csongi is felkelt és ő szedte be végül a ruhákat. Persze a két relax fotel elázott, de gondolom hamar meg fognak száradni. Mivel ilyen jó kis kellemes mennydörgés, villámlás volt, hát visszafeküdtünk. Bende is bejelentkezett, dörömbölt egy picit. Remélem nem fog félni az ilyen viharokban, bár én mindig tartok tőlük. Ja, közben áramtalanítottam is, ha már egyszer fent voltam, biztos, ami biztos. Szóval Bende is mocorgott, majd visszapihentünk és fél nyolckor keltünk. Reggeli után viszont nyitva volt mind a három ablak, hogy tényleg lehűljön a lakás, mert tegnap estére már 24 fok volt, ami kellemes, ha csak itt vagyok, de jobb, ha hűvösebb van. Persze már megint 24 fok van, mostmár a ventilátort is bekapcsoltam, mert a nap folyamán kimelegedtem.

Reggel majdnem elfelejtettem megint pocakfotót készíteni, de végül csak összejött (egy kis alváscsíkkal a félig hasonalvástól), egy kicsit el volt borulva és ezért ilyen sötét, túl a 30. héten:

 

 

Ma voltam a 30. heti uh-n is, amit a kórházban készítettek. Mivel elég szar idő volt, így autóval mentem, meg amúgy is be akartam vásárolni a nem messze levő tescoba, hogy tudjak sütni ezt-azt. Persze a hűvös idő miatt, hosszú ujjú pólóba mentem és hát igencsak meleg lett, így én is izzadtam. Előtte még a könyvelőhöz is be kellett ugranom, úgyhogy időben indultam. Igaz, hogy volt 11:20-ra időpontom és már 11-kor ott voltam, de kb. ¾ 12-kor be is hívtak. Közben találkoztam egy kolleganőmmel is, aki utánam egy hétre van kiírva, így beszélgettünk. Mikor bementem, szóltam, hogy a veséjére nézzenek rá, mert a dokim mondta, hogy üregesedést lát. Hát most vizeletet találtak mindkét veséjében, egyelőre nem tudunk mit csinálni, mivel ezt méhen belül nem lehet korrigálni, így négy hét múlva megyek vissza kontrollra. Meg majd születés után derül ki, hogy mit lehet vele kezdeni. Nem igazán világosítottak fel, hogy mit jelent, így jövőhéten megyek újra a dokimhoz, meg védőnőhöz, majd ott kikérdezem őket, illetve addig megnézek egy-két cikket a neten is. Egyelőre ez változhat, vagy több, vagy kevesebb vizelet lesz a veséjében, ezért kell mennem kontrollra négy hét múlva. Közben telefonáltak, hogy megvan a textil-mózes a babakocsihoz, hogy aktuális-e még. Mondtam, hogy igen, így a bevásárlás után el is mentem és meg is vettem a babakocsihoz való mózest, így mostmár nyugodt vagyok, mert az első pár hétben vízszintesen fekszik majd Bende baba a sétáltatásnál. Mondjuk ezt autóban nem lehet használni, oda csak a bébihordozó jó, így meg kell várnunk azt a kort, hogy a gerince erősödjön, utána már utazhatunk is. És egy kép a bébijárgányról, mózessel, pelenkázó-táskával és bébihordozóval, ami egyelőre a  kiságy helyén van (Füleses kellékek is vannak már...):

 

Ezután kipufogó-szervizbe is elmentem, mert az autón lóg a kipufogó és hamarosan mennünk kell műszakira, így jó lenne, ha megcsinálnák addig. Olyan jól sikerült időpontot kérnem, hogy csütörtökön autóval megyek az úszásra, nyolcra viszem a verdát, lerakom, elmegyek úszni és mire végzek, remélhetőleg ők is végeznek. Reméljük, hogy nem egy évig fogja bírni, ha már nem toldozást, foldozást kértünk, hanem új dobot. Júliusban pedig még műszakiztatunk is kell. Persze mindig előjön vele valami gond, de hát ez van, nem fiatal a drága, de azért elvisz ide-oda.

Nemrég lementem a pincébe, de mivel nem vittem hosszabbítót, így nem láttam sokmindent, csak a Pataki tálat hoztam fel. Most megvárom Csongit és majd vele pakolászok lent, illetve addig kisütök valami finomat, ha már bevásároltam. Úgyhogy most konyhatündér leszek egy kicsit…

Ismét egy hétfő

Tegnap elgondolkoztam azon, hogy miért is akarom az inkognitómat megőrizni és nem teszek ki magamról képeket. Akiket itt olvasok, sokmindenki inkognitóban ír és igazából aki ismer, azt tudja, hogy hogy nézek ki. Meg ez a blog Bogyóról szólna, de hát mivel igencsak hozzám tartozik még, így ezért kerülnek bele rólam, vagyis rólunk sztorik, illetve pocakfotók, hiszen így látszódik a kis Bogyónk növekedése is. De majd Bendét meglátjátok, hiszen róla biztosan kerülnek ki képek, én meg nem vagyok fontos. Ezért bocsi, hogy fákkal raktam ki az arcom a tegnapi képen. Hát most így nézek ki, 10 héttel a kiírt időpont előtt. Viszont ma reggel elfelejtettem készíteni pocakfotót, így majd holnap teszem ki a legfrissebbeket.

Az úszás is megvolt, ma járt le az első 10 alkalmas bérletem, így csütörtökön váltanom kell még egyet, amit jobb esetben is még öt héten keresztül használhatok, kivéve egy hetet, amikor pünkösd után egy napot leszünk Kecsón és akkor vérvételre kell mennem. Vagyis remélem csütörtökre kapok időpontot, de ezt majd megbeszélem a védőnővel. Szóval a mai úszásról: hát ma két iskolás csoportot is kifogtam, így három szabad pálya maradt az úszóknak. Mivel hatan voltunk, ezért egy pályára két ember jutott. Van egy bácsika, meg egy másik középkorú úr, akivel mindig találkozom, meg egy srác, tehát vannak kialakult „csapatok”. Szóval épp azon gondolkoztam, hogy már megint elkezdett fájni az oldalam és abbahagyom 1000 méternél, meg épp néztem, hogy akkor a kisiskolások előtt tudok tusolni és öltözni, mire az utolsó hossznál látom, hogy mennek be az öltözőbe a lányok. Na, gondoltam magamban, újratervezés, mint az autóban a GPS, mert hát elég nagy tumultus volt az öltőzőben. Úgy döntöttem, hogy pihenek egy kicsivel többet, mint általában és leúszom még a 250 métert. Persze ahogy leúsztam, jött a következő csoport, úgyhogy az öltözőben tumultus volt, de legalább a tusolóban nem. Egyébként hamarabb indultam el gyalog, mert hát igencsak melegnek ígérkezett, és nem is bántam meg, hogy hamarabb érkeztem, így még úszás előtt is tudtam pihenni. Hazafele már busszal jöttem és úgy érzem, hogy ma maradok délután itthon. Kipróbáltam a sütőt is, igaz, csak gyorsfagyasztott csiberolót sütöttem, de kezdetnek az sem rossz. Bár 5-7 percet írt 200 fokon, hát én sütöttem vagy fél órát, hogy átsüljön. Nem tudom, hogy nem jó fokozatot állítottam be, vagy tényleg nem sül meg ennyi idő alatt. Mindenesetre tanulmányozom majd délután. A héten meg rakott cuccot is készítek majd.

Ma a beígért mikulás virágról hozok két képet, az egyik tavaly nyáron készült, de az előzményről is írok. Még 2007. novemberében vettük meg, nagyon pici volt és hát úgy volt, hogy Csongi anyukája kapja meg névnapjára. Végül megtartottuk. Elhullajtotta a levelét és csak egy szára volt, elkezdtem öntözgetni és úgy döntött, hogy akkor hoz egy-két levelet. Fél év alatt nőtt meg ekkorára (még a beköltözés hetében csak ide-oda tettük, így került a radiátorra...):

  

Aztán olyan jól érzi magát, hogy decemberre bepiroslott a levele, még a lenti kis hajtásán is és azóta nem akarja elhullajtani. Most így néz ki:

  

De ezt múlthéten fényképeztem és már azóta is változott. Majd erről is hozok még képet, mint a vadkakaóról. Még van egy fikuszom, ami nagyon szeret velünk lenni, őt a „kimúlástól” mentettem meg annak idején. Kb. egy métert nőtt már azóta. Régebben nem igazán csíptek a virágok és most is van egy, ami nem akar nőni semerre, de azért a többség szeret velünk…

És akkor szétnézek pár receptügyben, meg pihizek egy kicsit.

Vasárnap

A mai nap is eltelt. Reggel én korábban keltem, igaz én tegnap hamarabb is feküdtem. Még nem kelt fel Csongi, addig tv-tem, aztán reggeliztünk és Csongi nekiállt a konyhaszekrény összeállításának. Mivel hiányzott még pár darab, így elszaladtunk a Baumaxba vágatni bútorlapot. Amikor szólt a kedves férjem, akkor pedig mentem segíteni. Többnyire csak tartanom kellett a bútorlapokat, hogy össze tudja őket csavarozni. És képzeljétek, a sütő a helyén van! Egy kép róla, de még nem végleges, mivel a konyhapulttal össze kell majd csavarozni, de ahhoz még várjuk a víz-gáz szerelőket. Szóval így néz ki most:  

Az aljába lesz majd valamikor a mosogatógép beszerelve, illetve a tetején lesz a mikro. Holnap kitakarítom és aztán már süthetünk benne ezt-azt. Már csak a pincéből kell felhozni egy-két dolgot, többek között a Pataki tálat is. Persze holnap reggel úszni megyek, így nem tudok ebédre sütni, kedden meg 11:20-ra vagyok beírva a kórházba a 30-31. hetes uh-ra, úgyhogy leghamarabb szerdán fogok sütkérezni. Vagy holnap délután. Na, majd látjuk. Szóval ezt összerakta Csongi, aztán közben megnéztük a MotoGP-t, néha bealudtunk. Négy után pedig kibicikliztünk a horgásztóra, mert Timiék ott horgásztak. Egy kicsit süttettem magam, vagyis a lábam szárát. Megnéztem, 12 km volt oda-vissza az út. Odafele elég meleg volt még, aztán pihenhettünk egy kicsit, visszafele pedig már kellemes is volt a kerékpározás. Persze nem mondom, hogy nem fáradtam el…  Készítettünk ott is képet, én a horgásztó előtt, inkognitóban (bocsi, hogy a fejem helyére fák kerültek):

Hát így ez a hétvége is eltelt. Furcsa, de két hét múlva már pünkösd és három hét múlva már a Balatont is megjárjuk. Hát ha ilyen szép időnk lesz, mint ma, akkor nagyon jó lesz és még fürödni is fogunk. Ma is eléggé hívogatott a víz, de hát ugye ez nem fürdővíz. Holnap pedig úszás után jövök!

Hírlevél

Hát még 10 hét a kiírt napig, vagyis 70 nap. Illetve hétfőn leszek 7 hónapos kismama. Nem sokat kell már várnom, hogy megérinthessem és megismerhesem ezt a kis csöppséget, aki itt növekszik a pocakomban hétről-hétre. Alapvetően türelmetlen embernek tartom magam, de úgy gondolom, hogy ez egy picit változott már és remélhetőleg Bogyó érkezésével még többet fog változni. És akkor a frissen kapott hírlevél: 

A baba növekedése: mostantól kezdve a baba hatalmas iramban növekszik.  A tüdő és az emésztőrendszer már szinte teljesen készen áll a születésre. Már egy ideje képes szemeit nyitogatni, tehát látja a körülötte lévő dolgokat. A magzat igen nagy iramban nő: ezen a héten elérheti a 27 cm-es hosszúságot és az 1400 grammot. A zsírszövet gyarapodásával egyre kevésbé tűnik ráncosnak, de ennek nemcsak esztétikai szerepe van: a zsírréteg segít megtartani a hőt, miután világra jött. A lanugo ekkora szinte teljesen felszívódott, esetleg egy-egy folt látszik még a vállán és a hátán. Ez a változás szembetűnővé teszi azt, hogy a babának már van haja. Ahhoz, hogy felkészüljön a kinti életre, a kicsi elkezdi utánozni a légzőmozgásokat. Ismételten és ritmusosan mozgatja a rekeszizmát, de a gyakorlat még gyakran fullad csuklásba, ha véletlenül magzatvizet sikerül "lélegeznie".

Hát a múltkori uh-n ugye tapasztaltam én is, hogy ez a kis Bogyó nyeli a magzatvizet.

Megvolt a gokartozás is. Hát csak ketten mentek a pályán, mivel hiába szervezte le Csongi, hogy többen jöjjenek, vagy nem jöttek, vagy nem is szóltak, hogy nem jönnek. Erről ennyit, mindenesetre Pistával mindig jót versenyeznek, így legalább az ellenfél megvolt. Meg kipróbálták a verseny-gokartot is, ami kicsivel másabb, mint a bérgokart. Illetve nem kicsivel másabb, hanem teljesen más. Nagyon élvezték a fiúk. Már én is várom, hogy egy év múlva mehessek egy-két kört, bár addigra jó lenne lefogyni, legalább a várandósság előtti súlyomra. Mondjuk most tartok +10 kg-nál, ami szerintem nem rossz, ahhoz képest, hogy sosem voltam nádszálvékony. Gokartozás után találkoztunk egy volt albitársunkkal, megmutattuk neki a lakásunkat, meg kajáltunk egyet, aztán kivittük a vonatállomásra. Mi meg vettünk egy-egy jégkrémet, mert már olyan rég ettem… És tényleg, mert általában fagyizunk, de most a pálcikás jégkrémre voltam éhes. Most meg Csongi dvd-ik, én meg netezek egy kicsit. Ja, reggel persze öt után már nem bírtam aludni, biztos közrejátszott, hogy tegnap napközben aludtam 2 órát, így már reggelre kipihentem magam. Reggel még gokartozás előtt megnéztük a Halálos iramban 4-et. Jó volt „bemelegítésnek”. Ezek a napok olyan gyorsan eltelnek, persze hétköznap meg… Na mindegy. Holnap folyt.köv. Vagy hétfőn.

Orvosi felülvizsgálat

Mostanában olyan jól éreztem magam hátügyileg, hogy el is felejtettem írni, erre most, hogy megint megfájdult, egyből eszembe is jutott. Szóval az elmúlt napokban nem fájt a hátam, aludni is jól bírtam, bár már észrevettem, hogy nem annyira kényelmes a hasonalvás, így kipárnázom a pocim és oldalfekvésben alszok. Aztán tegnap ebédre úgy bekajáltam, hogy meg is fájdult a hátam, ami egész estig tartott. Nem volt sehogy sem jó. Éhes sem voltam este, de azért ettem egy almát. Most megint megfogadtam, hogy odafigyelek, hogy mit eszek és estére már csak lightos kaját készítek. Ja, és el ne felejtsem, hogy ilyenkor (meg amikor kérem) kapok hátmasszázst a férjemtől, ami nagyon-de nagyon jól esik.

Ma meg volt az orvosi felülvizsgálat a háziorvosnál, kilencre kellett mennem, várnom kellett egy kicsit, majd engem hívtak be először. Kérdezte a főorvosnő, hogy hogy érzem magam? Mondtam, hogy jól, főleg, hogy most lehűlt a levegő. És ennyi. Megkaptam a táppénzes papírt is, így jövőhéten nem kell ezért mennem, meg Csonginak is írattam fel gyógyszert. Még reggel elindítottam a kenyérsütőt, de ma nem lett valami jó a kenyerünk. Általában egy recept alapján sütök és érdekes módon mindig változik a formája és állaga a kenyérnek. Mindenesetre meleg kenyeret ettünk, bár egy kicsit sűrű volt a tésztája. Volt hozzá felvágott, szalámi, paradicsom, paprika, retek, szóval hideg élelmet vittünk be a szervezetbe (kivéve a friss kenyér, mert az mégis csak meleg volt). Délelőtt még egy filmet is megnéztem az HBO-n, ebéd után meg olvasgattam egy picit, meg be is aludtam. Most keltem fel és úgy érzem magam, mint a mosott … Holnap pedig megint gokartozás van betervezve, amiből már megint kimaradok. Vasárnap pedig Timiék horgászni mennek és meglátogatjuk mi is őket.

Bende Bogyó mostanában (mint írtam) „máshogy” jelentkezik be. Reggel is arra ébredtem, hogy oldalt fekszem és iszonyatosan elkezd dörömbölni, vagyis inkább nem hagy aludni tovább. Mindenesetre egy jó pont, hogy az éjszaka folyamán még nem érzem, hogy mocorogna, remélhetőleg ő is akkor pihen. Napközben is itt volt már párszor, néha próbálom kifigyelni, hogy mikor van fent, de hát még semmi rendszerességet sem találtam a ficánkolásában. Szóval apró kis rúgásokkal jelzi, hogy fent van. Apró kis rúgások… néha azért nem is olyan aprók ezek a rúgások. És hirtelen jönnek. Ma ebéd közben még nyugi volt, aztán Csongi megsimizte a pocim és ahogy elindult vissza dolgozni, érzem, hogy Bende is fent van. Az apja simizésére azért csak felébredt.

 

Kerestem a vadkakaóról is egy képet, hogy megmutassam nektek. Ezt a szülinapomra kaptam, még januárban. Lehet, hogy egy évet kellett volna várni, hiszen most télen fűtenünk kell a lakást Bogyó miatt, így a virág is biztos jobban érezte volna magát!

A meleget szereti (22 fok fölöttit), de hát télen nem volt néha melegebb a 20,5 foknál, így igencsak megritkult a drágám.

De mostanság elkezdett nőni és terebélyesedni, annak ellenére, hogy az egyik szára kezd elszáradni. Még nem tudom, hogy lehetne orvosolni, vagyis kiszedni az elhalt szárat, mert hát össze van fonva. Meg azért tudni kell, hogy mostanában megint 23 fok körül van a lakásban. Még így is, hogy lehűlt a levegő odakint. Szóval a képek alapján látszik a hanyatlása és a fejlődésnek indulása is! Most ilyen, de napról napra látom, hogy hozza az új leveleket:

 

 Legközelebb a mikulás virágról is hozok egy "átalakuló" képet.

Megint kifele megyünk a hétből…

Tegnap még írni akartam, hogy néha piszkozatként írok a blogba. Vannak dolgok, amiket meg akarok veletek osztani és így leírom, aztán egyszercsak publikálom. Amit már rég le akartam írni, hogy ez a blog ugye a kis pocaklakónk miatt készült. Róla szerettem volna írni, de közben az én mindennapjaimat is megosztani veletek. Vannak barátok, rokonok, akik ismernek és úgy olvasnak itt, de vannak olyan ismerőseim, akiket már itt ismertem meg. Remélem sokáig olvashatom az ő írásaikat is. És hogy ez tényleg emlék maradjon majd Bogyó számára, hát minden egyes írásomat kimentem egy doksiba, hogy akár tizen-huszon év múlva is meglegyen, ha esetleg valami oknál fogva törlődne a blog, vagy megszűnne.

Szóval a tegnapi ebéd ismét jól sikerült, ezzel a mézes-currys-almás csirkével mindig jól lakunk. Még ha nincs is hozzá köret. Egy kép, amin nem is látszódik, hogy alma-husi összetevőkből áll:

 

 

Mire az ebédre került a sor, már az óvodai rendezvénynek is vége lett, így nyugodtan tudtam dvd-ni. Megnéztem a Csokoládét. Aztán még megnéztem a kínálatot, amiben Johnny Depp játszik, de végül nem találtam ínyemre valót, így a tv csatornák között kerestem. Hát a film se jött be annyira, mondjuk az édességet megkívántam, de mivel nem volt itthon semmi, csak amit ebédre készítettem puding, hát azt ettem. Este, mikor hazaért Csongi, kimentünk a tescoba nagybevásárolni, úgyhogy ezen is túl vagyunk. Jó, kis esti programunk volt, legalább nem volt tumultus…

Bende baba esténként már nem olyan aktív. Vagyis mindig bejelentkezik, de mostmár máshogy érzem. Kitölti a teret, néha rúg egyet-kettőt, hullámoztatja a pocim. Esténként még mindig jön a „szokásos” időben, vagyis tusolás után kb. 10-15 perccel később. Most apukája is simizte. Megint megfeszült a hasfalamon párszor, egyszer egy „kisebb alkatrészt” éreztem, tehát az lehetett a könyöke, vagy lába. De alapjában véve még mindig nagyobb területen nyom, tehát az a feneke, feje, háta lehet, szerintem. Ilyenkor úgy meg tud feszülni, hogy el kell masszíroznom. Tegnap már Csongi is masszírozta az egyik ilyen alkalommal. Bár néha nincs hatása, mintha még élvezné is Bende, hogy simizzük, de általában elficánkol onnan a területről. Szóval jól érzi magát a kis drága.

Még régebben írtam, hogy viszketett a testem és nem tudtam mire vélni a dolgot. Nagyon úgy néz ki, hogy az Aloe veras testápolótól viszkettem, mert most, hogy a Szentkirályit használom, semmi ingert nem érzek, hogy vakaródznom kellene. Érdekes, hogy a Baba testápolót nem bírom, na mindegy. Még hétfőn délután leepiláltam a lábamat is, gondoltam, most még odaférek a pocimtól, és így egy ideig nem kell ezzel sem foglalkoznom. Mivel a kis szőrtüszőim előzőleg begyulladtak és még a testápolótól is viszkettem, igencsak szétmartam a lábam. De mostmár javulást észlelek, már csak egy kis napocskára kellene kitenni, hogy színe is legyen és lassan, ha már bejön a jó idő, akkor a halásznacit is tudnám használni. Bár az is lehet, hogy megvárjuk a balatoni kirándulást és ha jó idő lesz, akkor majd ott süttettem magam. És nagyon remélem, hogy jó időnk lesz, mert még meg szeretnék mártózni a vízben is, így pocaklakóstól…. Legyen majd mit mesélni ennek a kis lurkónak!

Ma megint korán reggel sikerült kikelni az ágyból és hát esőre ébredtem. Egy kicsit gondolkodóba ejtett, hogy mivel menjek úszni, mert nem akartam elázni. De végül a gyaloglás mellett döntöttem, végülis csak szemerkélt. Az úszás ma nem ment annyira jól, így csak 1000 métert úsztam, ráadásul az utolsó öt percben már hárman voltunk egy pályán. Ma nagyon sokan voltak. Először egy srác állt be hozzám, de elég érdekesen úszott, meg még lassan is. Mire megszoktam, már jött a harmadik személy és hát ő meg gyorsabb volt nálam és csak kerülgettük egymást. Szóval inkább kiszálltam 1000 méternél. Aztán elmentem borsófőzit venni az ebédhez és úgy döntöttem, hogy gyalog jövök haza is. Nem volt rossz döntés, de a délután folyamán mostmár pihenni fogok, mert a lábam megfájdult. Az idő jó volt, kellemesen hűvös, nem esett semmi, úgyhogy szép komótosan jöttem haza. Még elkészítettem a sült kolbászt az ebédhez és jött is Csongi. Most pedig nézek ismét valami dvd-t és szórakoztatom magam!

Szerda

Tegnap még ebédidőben szólt a háziorvos asszisztense, hogy a mai orvosi felülvizsgálatot átteszik péntekre, így most van egy szabad napom. Mondjuk nem sokat terveztem mára, ráadásul az oviban, ami szemben van a lakásunkkal és az erkélyről csak lesasolhatok a gyerkőcökre, most valami banzáj van, valami nyílt nap féleség. A város óvodáiból vannak itt és kis csapatokban versenyeznek. Csomó szülő figyeli a gyerekeket, meg szól a hangszóróból a zene, néha egy kis szöveg, bíztatás. Csongi is mondja, hogy miért nem megyek le és nézem onnan. De, hogy őszinte legyek, innen még jobb is a kilátás… Egy jó dolog van már, hogy itt lakunk: nem kell majd messze vinnem a gyerekeket… és akkor egy kép a banzájról, épp felsorakoztak a csapatok: 

Meg a tegnapi napomról: ahogy kikapcsoltam a gépet és nekiláttam a takarításnak, észrevettem, hogy el van borulva és nem is kellett sok idő, már zuhogott is az eső. Remélem a szülőknél is esett az eső és a termés kapott egy kis csapadékot. Szóval elkezdtem az ebédhez is előkészülni, meg kitakarítottam a lakást, közben elmélkedtem egy-két dologról. A bal szemhéjamat pedig elkapta az „ideg” és 10 perc után már olyan idegesítő volt, hogy le kellett fogjam. Ez egy kicsit megzavarta az elmélkedésem, de azért sikerült pár dolgot letisztáznom magamban. (És aztán még napközben is többször rángatta az ideg a szemhéjam… egy idő után már tényleg idegesítő volt!) Persze semmi zűrzavar sincs a fejemben, csak úgy gondolkoztam. És milyen gondolatok kavarogtak a fejemben? Most megint úgy érzem, hogy „erőm teljében” vagyok, vagyis még a pocakomtól tudok tenni-venni, néha el is felejtem, hogy kismama vagyok, valahogy úgy érzem, hogy „csak meghíztam”. Aztán egy-két Bende rúgástól ráeszmélek, hogy valaki lakozik a pocakomban. Lehet az is, hogy ez a kis lehűlés eredményezte a jobb kedvemet, mert a nagyon melegek már falhoz döntenek és mivel hétfőn is dögmeleg volt, semmi kedvem nem is volt semmihez. Persze az is lehet, hogy ez csak átmeneti állapot.

- Aztán végignéztem a lakásról készült fényképeket, hiszen most volt egy éve, hogy megvettük. Áprilisban írtuk alá az adásvételit, júliusban költöztünk és még mindig csinosítgatjuk, de azért haladunk. Persze kislánykoromban mindig azt képzeltem el, hogy én esküvő után költözöm a saját lakásba, ami már teljesen készen van. Aztán volt olyan korszakom, hogy nem akartam férjhez menni, majd végül négy év együttélés (öt évi kapcsolat) után mégis megtettem. A saját lakás meg még váratott magára, de mostmár itt van, csak 23 évig kell még nyögni a részleteket…

- Elmélkedtem ugye az elmúlt időszakról is, de erről majd később szeretnék említést tenni, vagyis a pocaklakónkról, a kezdetről és ami utána jött!

 

- Gondolkoztam csomó hülyeségen is, vagyis nekem nem az, de másoknak az lehet, ezért erről nem is teszek említést. Néha vannak olyan gondolataim, hogy ha lenne egy diktafon, amit örökké magamnál tarthatnék és beszélhetnék rá, hát tök érdekes sztorik, gondolatok kerülnének rá. Valamikor, csak ahogy sétálok fel a főtérre, akkor jönnek elő érdekes gondolatok, de mire hazaérek, már nem is annyira lényegesek. Tegnap is, amikor felsétáltam a dokihoz, mert olyan jó idő volt, hogy nem akartam buszozni, hát jobbnál-jobb ötletek, gondolatok törtek rám…

Egyébként mivel el volt borulva, hát volt rajtam egy melegítőfelső is. Persze kisütött a nap, úgyhogy szinte melegem is lett, mire felértem. Még a postán elintéztem pár dolgot, majd beültem a dokihoz, aki, késett. Mivel múlthéten megbeszéltük telefonon, hogy csak egy igazolásért megyek, így be is hívott elsőnek. Igaz, a többiekkel addigra már lebeszéltem, hogy én csak ezért jövök és had menjek már be. De így is jó volt, mert megírta a papírt, beszéltünk még pár szót, aztán én eljöttem és kiültem egy picit a főtérre. Most nem voltak olyan sokan, úgyhogy még padot is találtam magamnak.

Itthon, ahogy hűlt a levegő, huzatoltam is egy kicsit a lakásban, had hűljön lentebb a levegő is. Esténként pedig már a szobába is nyitva van az ablak, nem csak a konyhába, úgyhogy nagyon jó  kis friss levegőre ébredhetünk.

A tegnapi ebédhez kisült a friss kenyér és olyan jól esett, hogy bevágtam egy szelet meleg, vajkrémes kenyeret is. Furcsa volt a pulton sütni az ebédet, de azért remélem megszokom majd. Ma ismét a currys-almás csirkét készítem el, hamarosan elő is készülök vele, hogy már csak sütni kelljen délbe.

Ma egy mozinapot szeretnék délután tartani. Megnézek egy-két Johnny Deppes filmet. Nagy kedvencem és nem a Karib tenger kalózai miatt. Nem is tudom, mikorra tehető, hogy „beleszerettem”, talán még általános iskolás koromban, ha jól emlékszem (a 80-as évek végén, 90-es évek elején). Az első filmje, amit tőle láttam a Cry Baby és ott nagyon megfogott. Azóta is ő a favorit külföldi színészem, bár kicsit elcsépeltnek tartom, hogy most mindenki odavan érte a kalózos film miatt. És nekem a film sem tetszett igazán. De hát ez van.

Nekem is vannak blgojaim, amit rendszeresen olvasok, szinte minden nap megnézem, hogy van-e új bejegyzés és már hiányzik, ha nem írnak. Néha elgondolom, hogy inkább este kellene írni a blogba, nem reggel, mert ilyenkor mindig az előző napomat veszem elő. De hát esténként már Csongi is itthon van és ilyenkor átadom neki a gépet, had netezzen ő is, így inkább maradok a napközbeni hírhozással.

Na, ez elég vegyes volt, úgy érzem, de hát most ez van. És akkor egy kicsit nézem az ovis versenyt, aztán meg készülök az ebédre.

Félkész konyha

Tegnap délután sikerült jót lustiznom, valahogy az időjárás így hatott rám. Semmi kedvem nem volt semmihez, így csak feküdtem és tv-tem. Délután mikor hazaért Csongi, megbeszéltük, hogy felmegyünk fagyizni, mert valahogy megkívántam. Jó idő volt, valami édesre voltam éhes, akár egy mignonra, de amikor kimentünk öt után a melegbe, inkább a fagyi mellett döntöttem. A kitétele a fagyizásnak az volt, hogy vagy bicóval, vagy gyalog kell mennünk. Hát a bicózást választottam, mert már egyszer megjártam a várost és nem hiszem, hogy a lábam bírta volna mégegyszer… Aztán a kerékpározás is olyan jól esett, hogy ma is azzal szerettem volna menni a dokihoz, de Csongi lebeszélt. Nem mintha nem tudnék egyedül kerózni, de így tud rám vigyázni, hogyha ő is teker mellettem. Ha meg valami történne, egyből ott van. Úgyhogy ma megint gyalogolhatok be a városba majd délután. Mondjuk az időjárás nem annyira vészes, legalábbis reggel kellemesen el volt borulva. Nem mondom, hogy jó lenne egy kis eső, de azért a földeknek nem ártana…, úgyhogy jöhetne az eső. Szóval fagyiztunk egy jót délután, meg kiültünk ismét a főtérre.

Bende Bogyó megint lightosan adta elő magát este, nem ficergett annyit. Reggel arra ébredtem, hogy félig a hasamon fekszek és hát azon a részen, ahol a pocim az ágyhoz ért, ott mocorgott. Így kénytelen voltam fordulni. Néha rúg egyet-kettőt, tekereg erre-arra és mintha már nem bukfencezne annyit. De lehet, hogy csak azért hiszem azt, mert a doki szerint is jó lenne, ha már úgy maradna, ahogy a múlthéten volt. De tényleg kevesebbet érzem, vagyis „máshogy” érzem. Persze mindig tud újat mutatni…

A mai napra terveztem a nagytakarítást, most megy egy adag mosás, meg kenyeret is sütök, meg akkor folytatom a hétvégén elkezdett takarítást. A konyháról hoztam egy képet, a félig kész pultról, elméletileg holnapra készen lesz a többi bútorlap is, úgyhogy tényleg haladunk. Én egy kicsit magasnak találom magát a pultot, de ez már ilyen lesz. Meg Csongi szerint legalább nem görnyedünk a mosogató felett sem, és így a hátunk sem fog megfájdulni. Hát ez igaz, de azért furcsa. Szóval egy részlet:

 

 

Egy kicsit látszik az íve a kép jobb alsó részénél, ahol majd a tűzhely lesz beépítve (és a sütő és tűzhely is "itt" van, még becsomagolva a pult mellett). Szerettünk volna valami egyedit, nem csak a szokványosat, ezért lesz egy kicsit ferdén beépítve a tűzhely és ezért lett ilyen csíkos a pult. Mondjuk már eleve a konyhafalunk is sötétebb barna a színe, szóval ez sem az a szokványos konyhafal-szín. De ha már mi készítjük, legalább a mi ötleteink legyenek benne. És akkor most indulhat a takarítás…

Újabb hétfő, pocakfotóval

Először a tegnapi napról: a pizza nem volt olyan rossz, de ettem már jobbat is. Mondjuk, ha nem lett volna olyan égett az alja, akkor még élvezhetőbb lett volna az íze. A kagylóval nem volt semmi gond. Csonginak meg mintha nem a barackosat hozták volna, hanem a trópusit. Érdekes az édes pizza. A túrós sem volt rossz, de azért most egy jó darabig biztos nem rendelünk innen. Így három pizzát vágtunk be, igaz, nem egyből, hanem hagytunk egy kis szünetet, de azért elfogyott. Megnéztük a Forma-1-et, majd egy kis takarítás jött, úgyhogy alig marad már a hétköznapra. A konyhapultot feltette Csongi, hiányzik még egy-két bútorlap, de lényegében már csak összébb kell szerelni. Még egy-két helyen kell korrigálni, meg hívni kell a víz- és gázszerelőket, hogy bekössék a mosogatót és tűzhelyet. Szóval haladunk. Na, mivel a takarítás után kedve volt Csonginak kimenni a levegőre, így bicikliztünk egy kicsit. Először egy ismerősünk épülő házához szerettünk volna eljutni, de kicsit messzinek találtam, így csak a főtérig jutottunk. Egy csomó kisbabást láttunk, babakocsival, gyalog, keróval. Jó volt. Tervezgettük, hogy hamarosan már mi is itt fogjuk tologatni a bébijárgányunkat… Szóval kerékpároztunk egy jót, kb. 8-10 km-t. Megnéztem én is a számlálót (Eper blogjáról lestem), de nem tudtam eligazodni, mert vagy 1128 km van már benne, vagy 980 körül. Mondjuk nem elképzelhetetlen az előző szám sem, bár a bicikli most lesz egy éves. Igaz, tekertem is vele rendesen, még amikor dolgozni jártam tavaly ilyenkor. Meg azért mentünk erre-arra. Mondta is Csongi, hogy hiányzik neki a nagy túrázás, de már nem merem bevállalni én sem, ezért nem mentünk messzebbre. Na, majd ha már Bende Bogyó erősebb lesz és jó idő is lesz, majd túrázunk hárman, ő a kisülésbe, mi meg tekerünk.

És akkor az úszásról: ma jó erőben voltam, a gyaloglás is jól esett reggel, mert akkor még nem sütött a nap. Egyedül voltam a pályán és már azt néztem, hogy ma leúszom az 1500 métert, amikor az utolsó 75 méteren elkezdett fájni bal oldalt a bordám alatt. Úgyhogy maradtam az 1250 méternél. Meg most úszószemüvegbe úsztam és tök jó volt. Szombaton vettünk egyet-egyet magunknak és hát most hasznát is vettem. Eddig meg ahogy tudtam, úgy úsztam víz alatt. Azért más, hogy látom, mi van „lent”. Kifáradtam, így haza már busszal jöttem és még most is kába vagyok, mert már igencsak felmelegedett az idő, úgyhogy egy kicsit pihenek is. De azért kiteszem a reggel készült pocakfotómat, túl a 29. héten: 

 

 

Hát szépen lassan, de gömbölyödik. Ja, tegnap este megnéztünk egy filmet és Csongi végig fogta a pocim, így érezhette Bogyó ficánkolását, úgy szépen komótosan. Nem volt túl intenzív, csak mocorgott, szinte végig a film alatt...

Az erkély most

De már elkezdtek növekedni, úgyhogy a „kiírt” időpontban remélem virágjai is lesznek. És persze akkor fog nyílni, amikor Bende születik, vagy már akkor virágzik is. Meg növekszik még egy picit. Hát most így néz ki az erkély, az egyik oldalról:

 

A tegnapi nap folyamán, miután mindketten kipihentük magunkat, sikerült szépen feltakarítani az erkélyen is, a fregolit felszereltük a falra, így mostmár két ruhaszárítóm is lesz. Igaz, a fregolit a fürdőszobába terveztem még anno, de Csongi szerint így is túlzsúfolt már, meg kicsi is és nem igazán férne el (a kád fölé tettük volna). Mondjuk igaza van, meg van egy törölköző szárítónk is, úgyhogy ott is tudunk majd télen ruhát szárítani, meg a pillangó szárító kerül majd be (most az erkélyen van). Szóval az erkély úgy gondolom már kész van, kikerült mindkét relax-fotel, úgyhogy mindketten tudunk ott pihenni. Sajna, ami már régebb óta volt kint, a napocska elkezdte fakítani a sötétkék szövetet, így most kapott egy fehér lepelt. A konyhabútort is elkezdte Csongi összeállítani, tehát azzal is haladunk. A nagytakarítást pedig áttettem hétköznapra, mert csupa forgács-maradvány a konyha. Csak egy gyors söprögetést tettem, majd hétfőn az úszás után, vagy kedden reggel kitakarítok. Persze mennem kell megint a nődokimhoz, mert szerdán a háziorvosnál felülvizsgálat lesz és vinnem kellene ismét egy táppénzre jogosító beutalót, de elfelejtettem kérni a dokimtól csütörtökön. Viszont felhívtam még aznap és mondtam, hogy akkor kedden csak egy ilyenért beugranék. Legalább sétálok egy kicsit majd.

A moziról: maga a szórakozás jól esett, rég voltunk már moziba. A film az felejthető, bár voltak benne vicces részek. Legközelebb majd hátha jobb filmet nézünk. Mondjuk én nem szeretem a feliratosokat, ezért inkább szinkronizáltat nézünk. Bár most a „Halálos iram” című filmet szívesen megnéztem volna. Na, majd megszerezzük előbb-utóbb. Szóval az esténk az jó volt, megint 11 után sikerült elaludni.

 

Bende Bogyó folyamatosan beköszön napközben többször is. Igaz, nem sokat érzek, mármint, nem olyan intenzíven, de azért lehet érezni, amikor rugdos. Ha még mindig úgy fekszik, ahogy az uh-n láttam, akkor valószínűleg a lábával rugdos, mert inkább a köldököm fele érzem ezeket a rúgásokat. De az is lehet, hogy már azóta megfordult. Még most meg tud, de aztán lassan vissza kell térnie a szülési pozícióba, hogy ne legyen majd gond később. Este is hullámozta a pocim egy picit, de aztán befordultam és elaludtam. Mostanában az alvás is jól megy. Ki vagyok párnázva két oldalról, így ha fordulok, akkor csak a pocim alá teszem a párnát és már alszom is. Meg is tartja rendesen, így a hátam sem fájt mostanában annyira. Néha még mindig félig hason vagyok, úgyhogy még mindig megy ez a pozíció is, pedig egy hét múlva már 7 hónapja hordom a pocaklakónkat. Tehát mostanában megint „élvezem a kismamaságot”.

Ma reggel sikerült fél nyolcig aludni, reggeliztünk, majd Csongi hozzálátott a konyhaszekrény fabrikálásához ismét. A konyha most úgy néz ki, mint egy csatatér. Lassan ki kell pakolni ami a konyhaszekrény helyén van. Egy kis dohányzóasztalon a mikró, meg mosogatótálca, meg egyéb konyhai felszerelések. Egyelőre a kisszobát kitakarítottam és áttettem ezeket a cuccokat, de Csongi mondta, hogy összeállítja a konyhaszekrényt és vissza is tehetjük. Szóval a nagytakarítást elkezdtem, bár csak a kisszobáig jutottam. Aztán rendeltünk pizzát ebédre, mert a férjemnek édes pizzára fájt a foga. Én meg akkor rendeltem kagylósat, mert már régóta fájt erre a fogam. Még amikor pizzériába dolgoztam, szerettem nagyon ezt a fajta pizzát, mert én készítettem. De azóta tudom, hogy többféle kagylóból készítik és a fagyasztott nem olyan jó, mint a konzerv, így ritkán merek rendelni. Most bevállaltam, meglátjuk. Úgyhogy most várjuk az ebédet is. És akkor jövök majd a holnapi úszás után!

Hírlevél

Megjött a következő hírlevél. Furcsa, már csak 11 hét van hátra. Mégis telik az idő, pedig úgy gondoltam, hogy nem is fog olyan hamar eltelni. Még most kell kiélvezni az "egyedüllétet", hiszen pár hét múlva már egy család leszünk. Persze már azt is nagyon várom, mert nagyon kíváncsi vagyok már a kis pocaklakónkra, hogy is néz ki.

              

A baba növekedése: A baba agya gyors ütemben növekszik, a fej pedig egyre nyúlik, hogy helyet adjon az agy megnövekedett térfogatának.  Ha kisfiút vársz, a herék elkezdtek helyükre vándorolni a vesék közeléből az ágyékon keresztül a herezacskóba.  Ha kislányt vársz a csikló szembetűnően nagy, mivel a szeméremajkak még túl kicsik ahhoz, hogy befedjék. Méretük csak a terhesség utolsó néhány hetében változik. A baba ebben az időben már elég erős ahhoz, hogy az apró, "lebegésszerű" mozgást átvegyék az erőteljes rúgások és ütések. Ez a bokszolás kellően intenzív lehet, akár fájdalmat is okozhat az édesanyának. Már kialakult az alvás-ébrenlét periódus: előfordulhat, hogy a kicsi akkor a legéberebb, amikor a mama nyugovóra tér(ne), de nem kell megijedni, ez nem jelenti azt, hogy a baba éjszakai bagoly marad a születése után is. A mellékvesék megkezdik az androgén és az ösztrogén hormonok elválasztását, amelyek beindítják az anyai szervezetben. A prolaktin elválasztásának eredményeképp megkezdődik a kolosztrum termelése: ez a tejnek az a része, amellyel az anya az első pár napban táplálja az újszülöttet. Az agy már vezérli a kezdetleges légzést és a testhőmérséklet szabályozását. A magzat érzékszervei fogékonyak a fényre, a hangra, az ízre és a szagra.

               

Hát már tegnap is mutatta az uh-n, hogy kóstolgatja a magzatvizet. Meg néha tényleg rúg akkorát, hogy az csak na. De ez még nem fájdalom, még bőven van helye a ficánkolásra!

Tegnap megint későn este feküdtünk, volt már éjfél is. Bende baba akkor jelentkezett be, megint ficánkolt egy keveset, de aztán bealudtunk. Ma már voltunk a faipari boltba, lerendeltük a hiányzó bútorlapokat a konyhaszekrényhez, sétáltunk egyet a főtéren, ebédeltünk a Malomban és most egy kicsit lepihenünk, megnézzük a Forma-1-et, majd jöhet a fúrás-faragás. Estére pedig váltottunk mozijegyet a Spancserek című vígjátékra, úgyhogy az esti programunk is megvan már.

PRéntek

Nem gondoltam, hogy így fog telni az idő. Jó, néha vannak „unalmas” napjaim, de általában feltalálom magam. És ismét itt egy hétvége, végre együtt a kis családunk. A konyhabútorhoz még hiányzik egy-két rész, amit ott szerettünk volna leszabatni, ahol a konyhapultot is, de olyan irreálisan magas árat mondtak arra a pár darabra, hogy inkább megyünk az Obiba és ott rendeljük meg, ahogy a fehéreket is. Az a baj, hogy több színben fog pompázni a konyhabútor és hát ezért megy a variálás. A fehérek megvannak (jobb lett volna vanília szín), most a sötétek jönnek. Na, de holnap körbemegyünk a városba. Végül pünkösdre majdcsak meglesz a konyha…

 

Bogyó esténként megint visszatért a régi formájához és igencsak kirúgja a ház oldalát néha. Csongi szerint csak a kezével-lábával kalimpál, de szerintem bukfencezik is, amikor hullámzik a hasam. Tegnap este is beindult, pedig most majd 11 óra volt, hogy feküdtünk. Egy kis szünet, aztán bejelentkezett, néha odafeszült a hasfalamra, aztán mocorgott rendesen. Egy idő után el kell forduljak oldalra, mert elkezd nyomni. Aztán persze be is alszom. Ma nappal is beszélgettünk egy kicsit. Megint korán ment Csongi dolgozni, így hat előtt már megnéztem a netet, aztán feltakarítottam a lépcsőházban a fordulónkat és 9-kor befeküdtem olvasni. Akkor szólt, hogy itt van. Persze bealudtam és fél 12-kor keltem. Már megint kába voltam, de azért jól esett a pihi. Ebédre kijózanodtam.

Ebéd után megint bejelentkezett, gondoltam tök jó lesz majd látni az uh-n, ahogy mocorog. Jött egy ismerős egy fúróért, így be is vitt a belvárosba. Háromra voltam hivatalos a dokihoz, de már fél háromkor ott voltam. A takarító nénivel jól elbeszélgettem, úgyhogy repült az idő. A doki is megérkezett és hát én voltam az első, így sorra is kerültem. Megnéztük Bogyókát, hogy mit is csinál. Természetesen pihent, egyszer rúgott egyet, amit éreztem is és láttam is. Jó volt. Körbenéztük mindenét. Mondtam a dokinak, hogy ha lehet, szeretnék egy „részletet” kérni a kis lurkóból. Ha megmutatja, hogy fütyije van, akkor azt, ha az arcát, akkor azt, csak legyen egy emlék. Hát a fütyinél döntöttünk, így készült ez a kép róla (ha majd beszkennelem, akkor kiteszem azt, egyelőre a telómmal fényképeztem):

 

 

Szóval mostmár az utolsó három uh-n is azt mutatja, hogy ő bizony Bendegúz. A doki még a "kisfiú vagyok" szöveget is kitette és megnyilazta a bizonyítékot! Kicsit furcsa pozícióba van, ne kezdjétek el keresni a lábát, vagy hasát, most a fütyire mentünk...Végignéztük mindenét, a fej átmérője és combcsontja alapján már 31 hetes, viszont a has körtérfogata alapján csak 27 hetes (holnap leszek a számítások szerint 29 hetes). Ez nem azt jelenti, hogy nincs tele a bendője, higgyétek el, etetem én rendesen…

Kérdeztem, hogy mi Csongival viszonylag hosszú babák voltunk (Csongi 58 cm én 57 cm), nem-e számíthatunk mi is ilyen méretre? Azt mondta, hogy ebből nem lehet kiszámítani, de nem valószínű. Mi 3700 grammal születtünk mind a ketten és mindkettőnknek el volt törve a kulcscsontja (szüléskor nem sikerült "jól" kibújni, így repedt a kulcscsont), szóval én már pár naposan „gipszben” voltam. Van is valahol egy fénykép, majd ha megtalálom akkor felteszem (a fényképes dobozok még nem kerültek fel a lakásba a költözés óta). Szóval mi hosszú gyerkőcök voltunk. Mondjuk még az is elképzelhető, hogy nem várja meg a júli 25-ét, hanem tényleg apukája szülinapja körül (10-e) érkezik… Most kb. 1300 gramm körül van, úgyhogy fejlődik. Aztán észrevette, hogy az egyik veséje üregesebb, erre azt mondta, hogy nem kell aggódni, általában több magzatnál is észrevehető, de jegyezzük fel és legközelebb is megnézzük, hogy fejlődik. Fejlődési rendellenességre utaló jelet nem talált, szépen fejlődik. Hát remélem legközelebb már mindene „tökéletes” lesz. Mikor áttértünk a kis arcocskájára, láttuk, hogy nyel a magzatvízből, kóstolgatja, nagyon édi-pofa volt. Kár, hogy nem lehet felvenni videóra, mert még így, 2D-be is kivehető, amit csinál. A feje már a szülőcsatorna felé néz, a feneke meg a köldökömnél volt, már „be van állva”. Bár kérdeztem a dokit, hogy létezhet, hogy bukfencezik még a hasamban? Azt mondta igen, de jó lenne, ha mostmár felvenné ezt a pozíciót. Három hét múlva kell mennem, meg még három hét múlva, aztán jönnek a CTG-NST –k a kórházba. Hát telik az idő.

Most pedig hívott egy új kismama ismerősünk, hogy menjünk át estére, így hamarosan oda is mehetek, a kedvenc tejfölös-könnyű sütimmel várnak! Persze a dokival megbeszéltük, hogy nem eszem degeszre magam szénhidráttal, mert o.k., hogy jó lett a glükóz vérvételem, de jobb az óvatosság. Mivel nem annyira vagyok sütis, inkább mostanában fagyizok, így gondolom pár szelet belefér ebből a habkönnyű finomságból. És akkor holnap a friss hírlevéllel jövök!

Névnap ismét

Hát amikor még a fiú neveket nézegettük, valamikor 2003-ban és nekem már volt egy utónévkönyvem (1996-os kiadás), akkor egy napot tüntettek fel a Bendegúz névnapnak, mégpedig az október 10-ét. Pontosan így szól az elemzés: „Attila hun uralkodó atyjának magyar krónikás hagyományok szerinti neve. A Kézainál olvasható Bendacuz forma Jordanes Mundzucus nevének hibás olvasata. Becézés: Benci, Bencsi, Bende, Bendi. Névnap: okt. 10.” Mostanra pedig a naptárak inkább a május 7-ét tüntetik fel, illetve az interneten is ezt a két dátumot olvasom. Na, de majd kiderül, hogy mikor is kerüljön sor a névnapi köszöntőre. Egyébként most veszem észre, hogy van Bende név is, neki ápr. 16-án van a névnapja (Csongoré is). De nincs mese, ha már évek óta megvan a választásunk, marad Bendegúz a kis gézengúz. És köszönöm pocaklakó nevében a névnapi sms-ket!

 

A tegnapi napról: délután még egy kicsit neteztem, majd háromkor találkozóm volt egy kismama ismerősömmel. Mivel el volt borulva az ég, fel voltam rá készülve, hogy elázok. Ehhez képest olyan jó volt felgyalogolni, hogy haza is gyalog jöttem. Mondjuk a köztes időt a Malom centerben ülve töltöttem, mivel ott találkoztam Erikával. Beszélgettünk, többnyire kismamás dolgokról, tapasztalatokról. Aztán hat előtt elindultam haza és mivel még mindig kellemesen hűvös volt, hát gyalog indultam el. Mire hazaértem elkezdett szemerkélni az eső, de nem volt vészes. Este pedig megint aktívan bejelentkezett Bogyó. Egyszer majdnem "kirúgta a ház oldalát", meg ismét jöttek a hullámzások is...

 

Úszás: már nem is számolom, hogy mennyinél tartok, bár hamarosan lejár az első 10 alkalmas bérletem, úgyhogy nemsokára válthatom ki a következőt és remélem nem leszek fáradt az úszáshoz. Mondjuk ahhoz nem, mert amikor már a vízbe vagyok, akkor nagyon jó, csak a felfele vezető gyalogút fáraszt ki, meg a rucik átvétele. Ma is megvolt az 1250 méter, most erre álltam be. Az első és utolsó 250 métert csak mellúszással úszom, a többibe variálom. Mondjuk az első 100-150 méterig nem olyan jó, de utána már élvezet az úszás. Bende is bejelentkezett megint, most többször éreztem, hogy megfeszül a pocakomon, olyankor kénytelen vagyok egy kicsit megsimizni, így egy kézzel „kalimpálok”, de akkor legalább elengedi ő is magát. Amúgy én voltam az első, így a számomra legszimpatikusabb pályát választottam. És végig egyedül voltam, tehát nem kellett osztozkodnom senkivel. Ezután elsétáltam a könyvelőhöz, illetve kettő bababoltba. Úgyhogy ma is megvolt a túrám. Haza már busszal jöttem. Nemrég ebédeltünk, még van pár dolgom, aztán megyünk pár ismerőshöz délután, úgyhogy ez a nap is el fog telni, úgy érzem…