Tegnap délután sikerült jót lustiznom, valahogy az időjárás így hatott rám. Semmi kedvem nem volt semmihez, így csak feküdtem és tv-tem. Délután mikor hazaért Csongi, megbeszéltük, hogy felmegyünk fagyizni, mert valahogy megkívántam. Jó idő volt, valami édesre voltam éhes, akár egy mignonra, de amikor kimentünk öt után a melegbe, inkább a fagyi mellett döntöttem. A kitétele a fagyizásnak az volt, hogy vagy bicóval, vagy gyalog kell mennünk. Hát a bicózást választottam, mert már egyszer megjártam a várost és nem hiszem, hogy a lábam bírta volna mégegyszer… Aztán a kerékpározás is olyan jól esett, hogy ma is azzal szerettem volna menni a dokihoz, de Csongi lebeszélt. Nem mintha nem tudnék egyedül kerózni, de így tud rám vigyázni, hogyha ő is teker mellettem. Ha meg valami történne, egyből ott van. Úgyhogy ma megint gyalogolhatok be a városba majd délután. Mondjuk az időjárás nem annyira vészes, legalábbis reggel kellemesen el volt borulva. Nem mondom, hogy jó lenne egy kis eső, de azért a földeknek nem ártana…, úgyhogy jöhetne az eső. Szóval fagyiztunk egy jót délután, meg kiültünk ismét a főtérre.
Bende Bogyó megint lightosan adta elő magát este, nem ficergett annyit. Reggel arra ébredtem, hogy félig a hasamon fekszek és hát azon a részen, ahol a pocim az ágyhoz ért, ott mocorgott. Így kénytelen voltam fordulni. Néha rúg egyet-kettőt, tekereg erre-arra és mintha már nem bukfencezne annyit. De lehet, hogy csak azért hiszem azt, mert a doki szerint is jó lenne, ha már úgy maradna, ahogy a múlthéten volt. De tényleg kevesebbet érzem, vagyis „máshogy” érzem. Persze mindig tud újat mutatni…
A mai napra terveztem a nagytakarítást, most megy egy adag mosás, meg kenyeret is sütök, meg akkor folytatom a hétvégén elkezdett takarítást. A konyháról hoztam egy képet, a félig kész pultról, elméletileg holnapra készen lesz a többi bútorlap is, úgyhogy tényleg haladunk. Én egy kicsit magasnak találom magát a pultot, de ez már ilyen lesz. Meg Csongi szerint legalább nem görnyedünk a mosogató felett sem, és így a hátunk sem fog megfájdulni. Hát ez igaz, de azért furcsa. Szóval egy részlet:
Egy kicsit látszik az íve a kép jobb alsó részénél, ahol majd a tűzhely lesz beépítve (és a sütő és tűzhely is "itt" van, még becsomagolva a pult mellett). Szerettünk volna valami egyedit, nem csak a szokványosat, ezért lesz egy kicsit ferdén beépítve a tűzhely és ezért lett ilyen csíkos a pult. Mondjuk már eleve a konyhafalunk is sötétebb barna a színe, szóval ez sem az a szokványos konyhafal-szín. De ha már mi készítjük, legalább a mi ötleteink legyenek benne. És akkor most indulhat a takarítás…
Szép lesz a konyhàd, föleg mert egyéni lesz azért tetszik nekem.
VálaszTörlésMikor terhes voltam, én is szivesen bicoztam, aztàn mi kis faluban laktunk, ott meg a sok ràérö nénike megszolt, hogy tilos egy kismamànak biciklizni. Szerintem ez nem igaz, oké, ne menjen a terhes nö teljesitmény turàra, de egy kis bicozàstol semmi baja nem lesz:)