Pocakfotó és szülésfelkészítő tanfolyam

Elgondolkoztam, hogy jövőhéten alig leszek netközelben, így legközelebb majd csak két hét múlva jövök pocakfotóval. Hát kíváncsi leszek a változásra, mert én mindig csak azt érzem, hogy növöget ugyan, de inkább nézek ki úgy, mint egy jóllakott napközis, aki nagyon-de nagyon bezabált. Még megy a zokni-felvétel, a cipőfelhúzás, bár néha azért kényelmetlen egy-két póz, de megoldom. Szóval szép ütemben növekszünk. Az alvás mára már jobb volt, de minden fordulásnál felébredtem. Hajnal ötkor meg magamra parancsoltam, hogy aludjak még, de amikor Csongi kelt, én is keltem. A tegnap kisütött félédes kalácsot meg is kóstoltam, néhol érzik a narancshéj íze, de egyébként nagyon jó puha lett, csak laposabb, mint a sós kalács. Azért egyszer meg lehet enni. Majd a héten a kenyérsütést próbálom ki. És akkor a pocakfotó, túl a 31. héten:

 

 

Bende Bogyó nem sokat virgonckodott a minap, nem tudom, hogy az időjárás változásnak tudható-e be, vagy csak lusta volt. Találtam egy fórumot, oda olvasgattam be. Raktak fel a lányok pár képet, az egyiken volt egy olyan is, amikor csak a pocakot fotózta le a kismama, a másikon meg, ahogy kidugja a bébije magát a hasfalán, csúcsos pocakfotó. Hát igen, nekem is szokott ilyet csinálni, de persze ilyenkor sosincs kéznél a fényképező, de majd egyszer megpróbálom elkapni a pillanatot. Olyan édesen feszíti a hasfalam, hiányozni fog ez az érzés. Már hiányzik, hogy tegnap nem volt olyan aktív, csak néha jelentkezett be…

Az úszás jól sikerült, volt 250 méter bemelegítés, ilyenkor csak mellúszással úszom, szemüveg nélkül, majd 750 méter felváltott mellúszás, víz alatti és sima, vagyis ilyenkor a szemüveggel tök jól haladok, mert ugye a víz alatt mégiscsak jobban megy, a következő körben meg sima mellúszás van, hogy ne fáradjak ki annyira. Aztán jött az uccsó 250 méter levezetés, sima mellúszással. Hátra gyorsúszást is szoktam néha, de ott kifáradok már féltávon, így inkább maradok ezeknél a variációknál. Ja, meg néha csak háton fekszem a vízen és a kezemmel úgy úszok, mintha mellúszás lenne, ez olyan gerinckímélős. De ilyenkor megszédülök, mire végzek, úgyhogy ezt sem szoktam sűrűn alkalmazni. Gyalog mentem fel, nem volt rossz idő, de lassan a túraszandit fogom használni, csak nem mertem ilyen hosszú távra felvenni, nehogy kitörje a lábam. Úgyhogy a héten még túracipőbe megyek, jövőhéten meg kitöröm a szandit és utána már biztost tudok benne nagyokat sétálni. Elmentem Csongi vérvétel eredményéért is, így volt egy kis kerülőm, de mivel kellemes volt az idő, fel sem tűnt. Hazafele már busszal jöttem, mert igencsak felmelegedett az idő, vettem még friss epret és cseresznyét, így a vacsi is megvan mára.

Na és voltunk a szülésfelkészítő tanfolyamon. Hát mivel jövőhéten hétfőn ünnep van, így két alkalmat most egybe vett, legközelebb pedig júni 15-én kell mennünk, ahol megmutatják a szülőszobát is. Nem volt olyan vészes, de azért mondtak újakat is. Én pl. arra gondoltam, hogy lassan ilyen kismama tornára is menni kellene, ahol a légzést megmutatják, erre megnyugtatott a szülésznő, hogy nem kell ilyet elvégezni, fognak ott segíteni. Meg diaképeken láttuk a szülést, hát nem egy szép látvány, bár egyikőnk se fog belőle semmit sem látni, mivel mindketten „felülnézetben” leszünk. A vajúdás résztől már rezelek, remélem nem tart majd sokáig, mert a szülés állítólag már maga a megkönnyebbülés. Na, majd látjuk. Mindenesetre van még hátra 5,5 hetünk, hogy ne legyünk koraszülöttek, úgyhogy addig remélem Bende bent is marad. A végére már ő is mocorgott, szóltam Csonginak, hogy nézze már, és látta. Meg egyszer meg is feszítette a hasfalam, most kifejezetten megint jobbra fönt. Persze szó volt arról is, hogy mehetünk nyaralni, csak félóránként keljünk ki a kocsiból és sétáljunk egy pár kört a kocsi körül. Nem kell mondjam, itt meg végig kellett ülni a két órát, egy fapados széken. Hát nem volt kényelmes, ennyi erővel inkább hazautazom még 3*. És rengetegen voltunk, persze van, aki hamarabb szül, mert ugye nem mindenki egyidős, de tényleg sok kismama volt. És még mondták azt az érdekességet is, hogy ugye apuka csak részben van jelen a várandósság alatt, meg még a kórházi bent-tartózkodás alatt is és figyeljünk arra, hogy az első közös napunkat itthon tényleg együtt töltsük. Nekem tervem is, hogy az első egy-két napon csak mi hárman legyünk itthon, aztán jöhetnek a nagyszülők, rokonok, a család többi tagja. Tudom, hogy mindenki segíteni akar majd, de szeretném, ha összeszoknánk, mint egy „új család” és az az egy-két nap „csak” a mienk legyen, hiszen Csongi is szabin lesz akkor, úgyhogy segítségem már lesz, az biztos. Illetve anyósom is bejelentkezett már, hogy feljön majd egy hétre segíteni, tehát a váltótárs is meglesz...

Mivel kerékpárral voltunk, mára már tényleg megvolt az edzésem. Reggel gyaloglás, aztán úszás, most biciklizés. De lassan leteszem a kerót, mert már a kormány fogása nem olyan jó, ki kell hozzá egyenesedjek, hogy ne fájjon semmim. És hamarosan jön egy ismerősünk is, úgyhogy sütök egy adag muffint, hogy legyen egy kis nasi, aztán meg pihenek egy kicsit, mert mára már sok volt a jóból.