Kacagás

 

Beszámoló

 

Múlthét kedden haza tudtunk menni a szülőkhöz/nagyszülőkhöz, mivel mamát is hazaengedték a kórházból. Én már hétfőn este elkezdtem bepakolni Bende cuccait, de kedden még folytatni kellett, illetve a mi ruháinkat is össze kellett szedni. Hát nem volt egyszerű, Bogyónak szinte minden ruciját odatettem, bár nem kellett felhasználni, de inkább elvittük. Mamát hazahozta Csongi a kórházból, aztán elkezdett lepakolni a kocsiba. Fordult egy párat, míg a harmadikról lecuccolt. Mivel aznap reggelre ónos eső hullott, még kérdéses volt, hogy elindulunk-e, de mivel az időjárás meg felmelegedett, így nem csúsztak az utak és elindultunk. Az úton Bende végig aludt szinte, bár úgy is időzítettük, hogy aludjon. Mamát hazavittük, aztán robogtunk tovább a szüleimhez, mert mire hazaértünk, már szopizási idő volt. Miután kipakoltunk az autóból, szinte már este is lett, így az első napunk elég hamar eltelt. Az éjszaka nem aludtunk a legjobban, hajnal fél három körül felébredt Bende, így el kellett rázni a senekét, aztán még pár éjszaka felébredt hajnal három körül, így az éjszakai pihenésünk nem volt a legjobb.

Az ünnepek alatt elég sok emberrel „megismerkedett”, illetve találkozott a kisfiunk, néha a nap végére már elég nyűgös volt. Gondolom sok volt neki az „új arc”, hiszen itthon csak minket lát. Ezért tényleg elfáradt a nap végére, hiszen nem csak a közvetlen rokonok látták, hanem még egy-két ismerős is kíváncsi volt rá. Amúgy az ünnepek jól teltek, voltunk mindenütt, beöltöztettük a mikulás ruhába Bende Bogyót, hiszen ő most a mi fő ajándékunk, a többi csak apróság volt. Bende is sok szép ajándékot kapott, többnyire játékokat, valamit már be is avatott, de van, amit még később fogunk odaadni neki. Kapott még rucit is és tányér-készletet, szóval bőkezű volt a Jézuska. Az ünnepi ételek is nagyon ízlettek, talán ennek köszönhető, hogy én igencsak bekajáltam és Bendén kijöttek a tejpöttyök, valószínűleg azért, mert zsírosabb lett az anyatej. Mindig máshol jön ki neki és remélem, hogy hamarosan el fog múlni, mert még mindig van rajta, bár én már mától visszatértem a régi étkezésemhez. Tény, hogy a sok finomságnak nem tudtam ellenállni. Amúgy a hasmenése elmúlt Bendének, igaz, kapott rá smectát, illetve a szopizással is minden rendben volt.

Mostanában Bende elkezd visítani, mint egy kismalac, irtóra éles, magas hangon, olyan pohártörősen. Elég érdekes, de még kibírható, azért remélem, nem így fog hisztizni…

Így utaztunk hazafele, fogta a kezem és aludt:

 

egy zene

 

Ünnepek után

 Megérkeztünk, újra itthon, holnap jövök a részletekkel...

Utazás előtt

Mostanában nem igazán tudtam írni a blogra, mert ha Bogyó fent van, akkor vele foglalkozunk, illetve az események se engedték, hogy netezzek. De ami kimaradt. Múlthéten valamikor feldíszítettük a karácsonyfát, mert amikor az izotóp vizsgálaton voltunk, már ott is díszelgett egy a kórházban és úgy vettük észre, hogy tetszik Bendének. Illetve mivel mi karácsonykor nem leszünk itthon (legalábbis az a terv, hogy a szülőkhöz utazunk), így évek óta hamarabb díszítjük a karácsonyfát, mint 24-e. Hát most egy kicsivel hamarabb sikerült és hát az eredmény meg is van. Na, nem mindig kápráztatja el a kisfiunkat a villogó díszsor és a gömbök, de azért leköti a figyelmét egy kis időre. Le is fényképeztük, hát nem sok látszik belőle, de azért remélem kivehető.

Eddig úgy néz ki, hogy holnap utazunk haza, mamát kiengedik a kórházból (kb. 10 után kapja a zárójelentést). Bendének még mindig van hasmenése, de ma kapja az utolsó antibiotikumot, ezért reméljük, hogy ezután elmúlik, meg már szedünk rá smectát is. Már elkezdtem összepakolni a cuccait, hát tele lesz a kocsi, az biztos. Általában korán kelünk, mert hat körül már ébredezni szoktunk, így holnap még indulás előtt lesz egy kis időm a pakolászásra, ami esetleg ma kimaradna. Úgyhogy lassan el is kezdem. Mivel nem biztos, hogy tudok jönni, ezért itt kívánok kellemes  karácsonyi ünnepeket mindenkinek, aki olvasgat!

 

Hétvége

Ismét eltelt egy hétvége, volt is történés. Ugye itt van
Csongi nagymamája vendégségbe nálunk és hát szombat reggelre a levegővétel
nehézkessé vált számára. Eddig is köhögött, de péntek este nagyon rosszul aludt
és hát szombaton elmentünk egy gyógyszertárba, hogy adjanak rá valami
csodaszert. Ott nem adtak semmit, helyette elküldtek az ügyeletre, ami a
sürgősségi ellátásnál volt a kórházban. Hát dél körül érkeztünk a kórházba,
felvették az adatokat, én egyszer hazamentem megetetni Bendét, akire addig
Csongi vigyázott, majd visszamentem mamához, de még nem került sorra. Így
vártunk. Hoztak mentősök is betegeket és hát őket hamarabb behívták, mondván,
sürgősségi osztály és hát mamának nem volt infarktusa, így tudunk várni. Végül
fél ötkor került be vizsgálatra, EKG, vérvétel, vérnyomás-mérés, majd a
röntgenre vártunk. Persze nem megy egyből minden, így kb. fél hétkor került
sorra. Közben Csongival értekeztünk telefonon, ő meg mondta, hogy Bendének
hasmenése van, illetve kihányta a Hipp-es almát, amit uzsira kapott. Első adag
volt, pép mellé kapta kiegészítésként. A hasmenésre és a zöldes kakira már
előző nap mondta a gyerekorvos, hogy valószínűleg az antibiotikum miatt van,
ezért ne izguljunk. Viszont, hogy hányt, hát én elkezdtem egyből izgulni és mamát
hátrahagyva a szakadó hóesésben hazaautóztam, majd onnan egyből az ügyeletre
mentünk. Egy kicsit várni kellett, de végül „megnyugtatott” a doktornő, hogy a
zöldes hasmenés az antibiotikum miatt van, a hányás meg valószínűleg azért,
mert új kaját adtunk és nem elég szegénynek a sok vitamint és gyógyszert
feldolgozni, mi még egy ismeretlen ízzel bombáztuk, hát így tiltakozott. A
doktornő szerint semmi pépet ne adjunk neki, ha van anyatej, hanem fél éves
koráig csak szoptassak. Ugye a kórházban is tejpéppel adtam be a vitaminokat,
mert így könnyebbnek tűnt, viszont itthon nem nagyon akarja ezt sem elfogadni
és az elkészített 40 ml-t alig lehet neki odaadni, így „küszködünk” az
etetéssel. Eddig volt olyan, hogy csak az egyik ciciből evett, a másikat meg
még fejni is kellett, viszont mára azt éreztem, hogy egy kicsit megcsappant a
mennyiség, így a fagyóból vettünk ki pótlásként és kanállal, illetve fecskendővel
adtuk be. Meg az elkövetkező napokban ismét sűrűbben rakom cicire, hogy újra
beinduljon a tej. Na, az ügyelet után Csongi ment mamához, akit befektettek
megfigyelésre, de karácsony előtt haza is engedik. Kapott oxigént, ami
megkönnyítette a légzését, így a köhögése is alábbhagyott. Csongi éjfél előtt
ért haza, ami összességébe véve elég sok időnek számít, hiszen dél körül
érkeztünk a betegfelvételi kapuhoz. Ma reggel már Csongi vitt be neki pár
cuccot, jobban van, úgyhogy reméljük, hamarosan ki is engedik. Bendét viszont
éjszaka kétszer kellett átöltöztetni, mert még mindig hasmenése volt. A
doktornő írt fel smectát, így ma estére már adtunk neki egy fél tasakkal.
Kíváncsi leszek a mai napra, hogy fogja bírni. Délben viszonylag sokat aludt,
azután én még kimentem egy hiperbe és most aludt be nemrég, meglátjuk, milyen
éjszakánk lesz. Tegnap fel kellett hozzá kelni éjszaka többször is és rázni
kellett a senekét, szóval remélem nem sok ilyen éjszakánk lesz már. Mi is
készülünk haza a szülőkhöz, a terv az, hogy kedden megyünk, de meglátjuk, mit
produkál még addig Bogyó, illetve a dédit is hogy engedik haza. Nem maradunk
sokat, csak az ünnepekre, azután jövünk is vissza. 

Hóesés: hát ahogy tegnap elindultunk mamával a
gyógyszertárba, még nem látszott, hogy szakadni fog a hó, aztán, amikor
hazamentem a kettő órás szopira, akkor kezdődött a hóesés, végül, míg
várakoztam én is, és fél hétkor hazaindultam, hát keresni kellett az autót, úgy
belepte. Az utakat nem takarították, így óvatosan kellett rohannunk az ügyeletre
is. Végül ma még maradt a hóból, az utakat nem mindenütt takarították, úgyhogy
„élvezet” volt a vezetés is… De hát ennek a szezonja van most. És most
csomagolok egy kis ajándékot.

Megkésett mikulás

 

Eredmények

Ma ismét vizsgálaton voltunk. Menni kellett ugye az izotóp vizsgálatra, bár ennek nincs még meg az eredménye, de a vizelet- és vérvételnek megvan, amit reggel vettek le Bendéről.

De előtte a hétvégéről. Ugye az „első” éjszakánk köhögéssel telt. Én szombaton este még elszaladtam egy patikába és hoztam haza egy homeopátiás szert, mert ami gyógyszert mondott a doki, az 2 év alatti gyermeknek nem ajánlott. Így maradtunk a Stodal-nál, ami úgy néz ki, bevált. Még mindig köhög ugyan, de lényegesen kevesebbet és a doki meg is nézte ma a torkát és tüdejét és rendben is találta. A szuszpenzióra is mondta, hogy jó, úgyhogy egyenlőre nem írattam fel gyógyszert. A szombati éjszakánk már jobb volt, Bende ugyan velünk aludt, de nem riadt fel éjszaka. Én se lettem lázas, bár az orromat fújtam egy picit, meg köhögtem, de ennyi. Vasárnap napközben pedig feljöttek Csongi anyukájáék, hozták a nagymamát (Bogyó dédijét), aki itt maradt és jelenleg is itt van. Majd mi visszük haza valamikor jövőhét elején.

A tegnapi nap is hamar eltelt, itthon maradtunk. Szedjük a vitaminokat, meg az antibiotikumot, aminek – meg kell, hogy mondjam – elég rossz íze van. De hát kb. még egy hétig szedni kell. A vitaminokat kanalazzuk a reggeli és esti pépezésnél, az antibiotikumot, szuszpenziót és normaflore-t pedig fecskendőzzük. Hát ebből egyedül a normaflore-t nyeli rendesen, a többi nem ízlik neki. Ja és tegnaptól már sózzuk is a pépet.

És ma menni kellett ismét a gyermekosztályra, mert vért és vizeletet vettek, meg a branült is be kellett tenni. Hát, mondtam Csonginak, hogy most ha lehet, nem én mennék be vigasztalni, mert elég volt a múlthéten a sok szurkálásból. Már eleve a kórházba való bejutás sem volt egyszerű, mert ugye látogatási tilalom van, de végül beengedtek mindkettőnket és Csongi bement Bendével. Hát nem volt egyszerű, a jobb kezét két helyen szúrták, nem találtak vénát, végül a bal kezébe tették a branült (ebbe volt a múlthéten is), illetve a lábfejéből vettek vért. Végül átmentünk a másik kórházba, hogy a DMSA vizsgálatot elvégezzék. Ott kapott egy kis folyadékot a vénába, majd hazamehettünk és három óra múlva kellett visszamenni, hogy lefényképezzék a veséjét. Az eredmény majd a januári kontrollra meg is lesz. És még ma elmentünk a védőnőhöz is, ahol megmérték és jelenleg 6280gramm, tehát elkezdett hízni. Illetve a mai vérvétel és vizelet eredmény is meglett, még gyors leszaladtam a gyerekorvoshoz és konzultáltam vele. Az eredmények jók lettek, mostmár csak az antibiotikum kúrát kell befejezni és ha minden igaz, akkor január 6-án kell a nephrológiára menni kontrollra és 14-én pedig tanácsadásra. Addig pedig csak elkerülni a betegségeket.

És most hozok egy képet, ahogy Bende ismerkedik a banánnal:

Marci születése

Mint régebben is írtam, van két kismamaismerősünk itt a városban. Mivel Kata már megszületett szeptemberben, most Marcell volt a soron. Ő pénteken, azaz december 11-én, 9:25-kor született, császárral (mivel faros volt), így a kiírt nap előtt egy nappal úgy gondolták az orvosok, hogy ideje megszületni neki. 3150 gramm és 50 cm-el jött a világra. Gratulálok ezúton nekik, jó egészséget kívánok. Régebben beszéltük, hogy jó kis játszópajtások lesznek majd biztosan a fiúk és ez az 5 hónap 50 perc pár év múlva már fel sem fog tűnni. 

És egy kép az ifjú úrról: 

Kórház után

Hát tegnap este hazajöhettünk végre a kórházból. Nem is tudom, hol kezdjem. Húgyúti fertőzéssel fektettek be, kimutatta a vizelet-vizsgálat eredménye, de még időben bekerültünk, így hamar elkezdhették az antibiotikumos kúrát. Elméletileg ez 7-10 napig tart, vagyis ez ideig vénán keresztül kapja a gyógyszert és otthon még folytatni kell, szájon át történő gyógyszer beadással. Mi 8 napot feküdtünk bent. Sokmindent vizsgáltak, mivel mi vese tágulattal születtünk. Szerencsére ez csökkent, olyannyira, hogy az egyik oldalon el is tűnt, viszont a másikon még van 15 mm átmérőjű és a húgyvezetékénél reflux gyanús, ezért jövőhét kedden ismét izotóp vizsgálatra kell menni. A héten ismét vettek tőle vért, mert a vizeletéből kimutatták, hogy kevés a nátrium szintje. Végül a vérében is kimutatták, hogy kevés, ezért csináltak egy verejték tesztet, hogy bebizonyosodjanak róla, hogy ez nem egy krónikus betegség. Fél év múlva kontrollra kell mennünk és addig napi 2 mg sót kell ennie Bendének. Illetve mellette még szedni kell a vitaminokat, a folsavat és a normafloret is elkezdtük, az antibiotikum mellé.

A kórház lét: engem szerintem jobban megviselt. Egy öt ágyas kórteremben voltunk, a babáknak gyerekágy, a felnőtteknek egy kihúzható fotel-szerűség. Elég kényelmetlen volt, de igazából nem is tudtam aludni. Bende Bogyó elég sokat volt kézben, hiszen abban az egy kórteremben semmi érdekes nem volt, a folyosón meg nem akartam vele járkálni, mert ki tudja, milyen beteg gyerekek voltak. Így is érdekes volt az étkezés, mert vittem magammal a tálalóba. Illetve először ketten voltunk a szobában (vagyis négyen), de tegnapra már beköltöztek egy páran és tele volt a kórterem. Ráadásul olyan anyuka is jött, aki kezdett megfázni, illetve olyan kisbaba, aki meg is volt fázva. Nem nagyon örültem neki, mert nem szerettem volna semmit se elkapni. Erre mára hőemelkedésem van, Bogyónak meg száraz köhögése van. Beszéltem a gyerekorvossal, egyenlőre én még nem szedek gyógyszert, mert nem vagyok lázas, viszont sok gyümölcsöt ettem már, meg iszom a meleg teát. Bendének pedig kiváltunk a köhögésére valamit. Ez valószínűleg azért van, mert a kórházban száraz volt a levegő és 27 fok volt átlagban. Itthon meg párás a levegő a lakásban, illetve jelenleg felfűtjük a lakást 23 fokra, majd szép lassan visszatérünk a 21 fokra. Éjszaka aztán a köhögésre ébredtünk, meg úgy gondolta Bogyó, hogy hajnal fél háromkor már ideje felkelni, aztán egy óra hosszat fent is volt. Mondjuk én már bírom a kiképzést, mert a kórházban is sokszor kelt éjszaka, de azért fáradt vagyok. Remélem a mai éjszakánk már jobb lesz.

Még mindig szopizunk, de napi kétszer tejpépet eszünk, ilyenkor kapja meg a vitaminokat, meg a gyógyszert. A kórházban elég sokszor kelt éjszaka és ilyenkor szopiztunk is egy kicsit. Mondjuk a mi kórtermünk volt egy „elosztó” helyiség, a gyógyszerek ott voltak, ezért volt bejárkálás éjszaka is. Illetve ha köhögött valaki, már akkor is felkelt Bogyó, úgyhogy örülök, hogy már túl vagyunk és remélem, nem kerülünk vissza egyhamar. Mondjuk az azért bosszantó, hogy összekerültünk olyan babával, aki hurutosan köhögött, meg lázas is volt, holott nekünk egyáltalán nem lenne jó, ha belázasodnánk, de hát kevés a kórterem, aztán a beteg gyerekek meg csak jöttek. És még ami borzasztó volt, hogy látogatási tilalom volt/van, ezért Csongi egyszer belógott, vasárnap, akkor délután 3-tól bent volt egész fürdetés utánig, meg egyszer kedden bejött, behozta a kért rucikat. De a többi napon én mentem ki a portára, hogy megkapjam a „listán szereplő” holmikat.

Amúgy Bende Bogyó nagyon ügyes volt, bár többször is megszúrták, egy vérvételnél nem találtak „jó” vénát a kézfejénél, ezért a könyök-hajlatnál szúrták meg, aminek a helye még most is látszik. Egy párszor eltörött a mécses nálam is…

Hát most tömören ennyit sikerült írnom és hozok pár képet:

A mikulás csomagot nézem morcosan:

 

Vigyorgósan:

 

Már itthon, lábfogósan:

 

És ahogy a pépet esszük:

Hazajöttünk

 Ma hazajöhettünk a kórházból, végre. Holnap jövök a részletekkel!

Beszámoló

Megint eltünedeztem (és most nem is leszek egy darabig), ezért jövök a részletekkel:  

Múlthét pénteken ismét a kismamaismerősünknél voltunk
vendégségbe, hamarosan megérkezik a baba, úgyhogy valószínűleg már nem megyünk
idén, csak jövőre babalátogatóba. Bende egy kicsit nyűgös volt, mondjuk kb.
délután háromtól fent volt és az „idegen” helyen csak a fürdőszobában aludt el
nálam kétszer öt percre. Édes kevés volt ez számára. Aztán megjöttek a fiúk a
fociból és végül Csongi elaltatta, de nem aludt sokat, így vacsora után indultunk
is haza. Itthon pedig elég „rossz” éjszakánk volt aznap, sírt Bogyó álmában,
végül a nagyágyban kötött ki, ahol én épphogy csak aludtam. Ennek az volt az
oka, hogy Ágiéknál megmértük kisfiunkat és kevesebbet mutatott a mérleg, mint
amit a védőnő mért. Oké, más mérleg, ezért nem is idegeskedtem, csak azután
itthon megmértük a fürdőszobai mérlegen is és ott is kevesebbet mutatott, mint
egy hete. Enni eszik rendesen, sőt, mostanában már sűrűbben is, tejem van, mert
van, amikor nem is szívja ki rendesen, meg néha csak az egyik ciciből eszik és
nem lehet beletömni a másikat, mert nem fogadja el. Azután még rátett egy
lapáttal, hogy felsírt álmában és én álmatlanul forgolódtam.

Szombaton ismét vidáman ébredtünk, semmi nyoma az elmúlt
éjszakának, legalábbis kisfiunknál, én azért éreztem a hatását napközben. Elég
ramaty időnk volt, így nem is mentünk ki sétálni. A lakást feltakarítottam, meg
készültem a karácsonyi ajándékokkal. Illetve megpróbáltunk almát adni Bendének,
hogy azzal adjuk be a vitaminokat. Hát volt fintorgás, végül öklendezés, meg
majdnem megfulladt szegénykém, így kijött az alma is, meg a vitaminok is. És az
estétől tartottam, de hát egyszer lemegy a nap, ugye. Mivel már hosszúnak
találtuk Bende haját, ezért levágtam neki és most olyan kis szöszi lett, kis
zabálnivaló. Linkeltem is róla képeket (Csilla és Bambi el is találtátok,
hajvágás volt és szöszibb lett). Mivel összehajaztuk a kis ruciját is, ezért
most hamarabb fürödtünk, meg szopiztunk. Mostanában szopizás közben is van egy
kis sírás, ezt nem értem, miért. A fogára tippelek, vagy hogy valamije fáj, de
nem jövök rá, hogy mi. Éhes nem lehet, mert ömlik a tej, tehát valami más oka
van a nyöszörgésnek. Na, az esti szopiba is belesírt, aztán míg én letusoltam,
addig Csongi próbálta altatni, végül befeküdtünk a nagyágyba és két perc alatt
elaludt: cicin. Az éjszakánk már jobb volt, de végül egész este mellettünk
feküdt.

Vasárnap reggel is vidáman ébredt, a reggeli szopizás után
kimentünk egy hiperbe, hogy még a tömeg előtt be tudjunk vásárolni, így már
nyolcra haza is értünk. Az újabb szokása, hogy ha a nagyszobában szoptatok,
kényelmesen a fotelben, 5-10 perc után „megunja” és elkezd hisztizni. Tartunk egy
kis szünetet és átmegyünk a nagyágyra, és fekve folytatjuk. Csakhogy a
zsírosabb tejhez is eljussunk. Egy kicsit variáltam is, abból a ciciből kapott,
amiből előzőleg evett, így kiszívta az egészet, aztán kapott a „vizesebb”
tejből is. Végül még fejnem is kellett, holott pár hete már nem fejek, de most
marad még benne. Ebéd után a fiúk lementek sétálni egy nagyot, én meg gyúrtam
egy kis adventi mézes kalácsnak valót, amit este ki is sütöttünk. Az első
próbálkozás, nem lett rossz, de a cukormázon még van mit finomítani. Délután
pedig ivólével próbáltuk beadni a vitaminokat Bendének, hát, volt fintorgás, de
végül szépen elfogyasztotta. Este pedig a fürdetés közben fejtem egy kis
vizesebb tejet, hogy ismét a zsírosabb jusson Bendének, de ismét hisztizett egy
picit szopizás közben. Végül gyors letusoltam és ismét befeküdtünk a nagyágyba,
majd két perc múlva el is aludt a kisfiunk. Végül kitettem a kiságyba, éjszaka
még háromszor kelt enni. Mostanában fürdés után éjfélig kel egyszer és
hajnalban kétszer, a második szopizás után néha már ébredünk is. És fürdés
előtt ismét megmértük a fürdőszobai személymérlegen, ismét 6,2 kg-ot mutatott,
mint egy hete, de ugye ez nem mérvadó.

Hétfőn felhívtam reggel a védőnőt, hogy bevigyem mérlegelésre
Bogyót, meg reggelre sötétebb színű volt a széklete, így azt is elcsomagoltam,
illetve összeírtam egy csomó kérdést. De a védőnő nem vette fel a telefont,
végül hívtam a dokit (a védőnő szabin van), akinek elmondtam nagyvonalakban a
gondomat, de annyiban maradtunk, hogy ne vigyem a beteg gyerekek közé, így kedden
kellett menni tanácsadásra. A sötétebb széklet a vastól is lehet, hiszen eddig
anyatejjel adtam be, de most, hogy ivólével kapta, lehet, hogy jobban fel tudja
dolgozni. Ismét ivólével kapta a napi vitaminokat, ami már jobban lement,
gondolom, kezdi megszokni az új ízt. Amúgy nagyon finom, direkt figyeltük, hogy
ne legyen benne cukor, csak természetes alapanyagok és ha ízleni fog neki,
akkor majd mi készítünk neki ilyen italt. Legalább a gyógyszereket/vitaminokat
ezzel könnyebben le tudja nyelni.

Kedden délután bejutottam tanácsadásra és mérlegelésre. Már
vártam nagyon, mert kíváncsi voltam, hogy milyen súlyban van a kisfiunk. És
kiderült, hogy fogyott, 2,5 hét alatt 340 grammot. Jelenleg 5810 grammot
mértünk (utoljára 6150gramm volt), így ismét beutalt a gyerekdoki vizelet- és
vérvételre. Meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, hasát, „nem talált”
semmi rendellenességet, így maradt a vérvétel. Illetve felírt tápszert és
tejpépet, meg megbeszéltük, hogy fogzásra mit adjunk neki (ha mégis elkezdene
kibújni a fogacska), illetve egy-két dolgot beszéltünk még. Estére
megpróbáltunk tápszert adni, amit nem nagyon akart elfogadni, de a cicin is
besírt, illetve volt egy kis láza is, amire a doki Nurofen szuszpenziót írt fel
(bár van kúp is, de ez mégis jobb), még fürdés előtt megkapta a kis adagját.
Hogy most ettől-e, de olyan jót aludt köztünk, hogy az esti szopi után hajnal
kettőkor kelt először. Tejem van még mindig, valószínűleg a minőséggel van
gond, így most próbáljuk átszoktatni a táplálóbb kajákra is.

Szerdán már megpróbálkoztunk a tejpéppel is. Kétszer
próbálkoztam 40 ml-vel, de csak a felét ette meg, hát ez is új íz neki. Amúgy
aranyos, ahogy forgatja a „falatokat” a szájában, majd ha már nem kell neki,
akkor meg nyomja kifele a szájából. Reggel próbáltunk korán menni a vérvételre,
de kicsit elaludtunk, így nyolcra értünk a kórházba. Kb. ¾ órát kellett
várnunk, én mentem be először és ahogy láttam, hogy lassan következni fogunk,
szóltam a fiúknak, hogy mostmár jöhetnek ők is. Nem nagyon szeretnénk, ha ebbe
a járványos időszakban elkapnánk valamit. A vérvételen nagyon ügyes volt a
kisfiunk, megint volt sírás, könnyezett is, majdnem én is elsírtam magam. Végül
sikerült vizeletet is venni tőle, így nem nekünk kellett bajlódni vele.
Napközben nyűgösködni szokott, nagyon szeret kézben lenni, és mit mondjak, én
is szeretem, ha velem van, így ha nem alszunk és nem játszunk, akkor nézünk ki
az ablakból, meg nézzük a lakásban a cuccokat, meg a fürdőszobában szeret még
lenni. És mivel most nyűgösebb volt, meg lázas is volt, hát előszeretettel
tutujgattam a senekét. Estére megint megpróbálkoztunk a tápszerrel, egyenlőre
ebből is 100 ml-t készítünk. Végre Csongi is tudná etetni, ha ez a Bogyó
elfogadná a tápszert, de nem igazán kell neki. Mindenesetre próbálkozunk
rendületlenül. Este ismét közöttünk aludt és hajnal 1 óra fele volt egy kis
sírás, meg forgolódás, de végül kapott cicit és aludtunk tovább.

Ma reggelire kapott ismét pépet, 35 ml-t készítettem, amit –
ha fél óra alatt is, de – megevett. Cseleznem kellett és én is kanalaztam a
tejes kávémat, meg néha azért abbahagytuk, mert láttam rajta, hogy már nem
kéri. Végül mégis bepuszilta az elkészített mennyiséget. Ebédre is
megpróbálkoztunk, meg is ette az elkészített 40 ml-t. Illetve megmértem az itthoni
mérlegen és egy kis hízást észleltem. A dokinál is mértük, valóban hízott, de
mivel előtte kajált, arra fogták (amúgy 5970gramm). Hát sajnos az eredmények
nem lettek jók, a vérvételben is vannak „csillagosak”, illetve a vizelet
eredménye még nem érkezett meg. A doki egyből beutalt a nephrológiára, holnap
reggel ott kellett volna kezdenünk, de a főorvos ma ügyeletes volt és telefonon
konzultáltak, így megyünk a gyermekambulanciára. A doki szerint 7-10 napot
fogunk bent tölteni, majd jövök utána a részletekkel…

Senki nem reagált a képekre....

Vártam a hozzászólásokat, hátha valaki reagál rá, de nem jött senkitől, pedig látom, hogy olvasnak egy páran...

És jövök hamarosan a részletekkel is (már folyamatban van a vázlat), megvárom a holnapot, mivel ismét vérvételen voltunk és holnapra lesz eredmény.