Rendszer megint

Igaz, a fürdetés utáni szopizás mostmár kitolódik majdnem négy órahosszára, de aztán még mindig vannak olyan szünetek, amikor csak 2,5 órát bír ki szopizás nélkül Bende. Mondjuk vasárnap hajnalban én voltam a ludas, mert az ágyban fekve szopizott és bealudtunk és két óra múlva tette ki Csongi a kiságyba és hát erre felkelt és így szopizott újra, de aztán legközelebb csak három óra múlva kérte a cicit. Viszont ez hajnali ötkor volt és ő úgy gondolta, hogy akkor kezdődhet a nap és aktívkodott, így nekem is kezdődött a műszak, meg a végén Csonginak is, mert én mentem a konyhába, ő meg babázott. Végül sikerült visszaaludniuk, hét előtt. Tehát rendszerünk még nincs… De az már tényleg haladás, hogy fürdetés után egy hosszabb időre le tud pihenni, s bár néha nyűgös, tegnap nagyon hamar bealudt a kiságyában és csak fél 12-kor ébresztett. Igaz, hamarabb is fürödtünk, mert csak ketten voltunk itthon, mivel Csongi Bp-en volt a húga diplomaosztóján és még csavarogtak egy kicsit. Így a szopizások miatt már ¾ 7kor fürödtünk és hétkor már vacsi volt. Aztán hamar megnyugodott és be is aludt. A mai napunkkal is meg vagyok elégedve, reggel volt egy kis nyügi és fél nyolckor, meg fél kilenckor is szopizott, de aztán az egy órai evés után csak hatkor evett, úgyhogy nem panaszkodhatok. Most sétálnak a fiúk lent, hamarosan fürdünk, és utána meglátjuk, mennyire lesz éhes.

Tegnap reggel előkészültem a vendégvárásra, még szombaton sütöttem brownie-t, most ez a sláger, kikészítettem kis tányérra a szeleteket és kétfajta lekvárral díszítettem, illetve készült egy könnyű habos-citromos piskóta is. Meg elkészítettem az almalevest is, amiből végül nem fogyott, így mára volt levesünk is. Tegnap elég nagy jövés-menés volt nálunk és még ma is jöttek látogatni, egy kismamaismerősünk, még van hátra 3,5 hét. Furcsa volt látni, már nagyobb a pocakja (szerintünk), mint nekem volt az utolsó napon. Azért jó már, hogy túl vagyunk rajta, főleg most, hogy már kezdjük megismerni egymást. Viszont nagyon várom az ismerősök babáit, tehát itt is kíváncsi leszek majd a részletekre. Van még egy kismama ismerősöm, aki decemberben fog szülni, rájuk is nagyon kíváncsi vagyok…

Mai kép: próbáltam elkapni a vigyorgását, hát épp, hogy sikerült. Már nagy huncut és meg lehet nevettetni…

Rendszer

Ugye vezetem a táblázatot az evésekkel és meg kell mondjam, egyfajta rendszert vélek felfedezni benne. Na jó, nem olyat, hogy bizonyos órákban eszik, hanem, hogy az esti fürdetés után már be tud aludni akár éjfélig is. Igaz, előtte még Csongi ringatja a fenekét, de azután, ha elaludt, akkor éjfélig nem kel fel. Remélem ez így is marad. És utána háromóránként eszik, legalábbis az elmúlt napokban így evett. Napközben már egy kicsit húzósabb, de azért kibír 2,5 órát, meg mostmár vannak napszakok, amikor ébren van és gügyörészik. És ma reggel levett a lábamról, olyan jót mosolygott nekem, hogy én úgy megörültem neki, hogy el is felejtettem az elmúlt napokat. Aztán napközben is kaptam egy-két vigyort…

Csütörtökön és tegnap is vendégeink voltak, illetve holnap is jönnek és hétfőn is. Beindult a nagyüzem… Bende ismerkedik az emberekkel, a nagyvilággal. Ma kétszer is voltunk shopingolni, először egy hiperbe mentünk ki, meg a bababoltba levásárolni a nandu kendő árát, illetve délután elmentünk a malom plázába is. Jól viselkedett mindhárom helyen, bár hazajövetel előtt nyűgös volt, de végül meg tudtuk vigasztalni. Már a bébihordozóban kezdtük el hordozni, egy kép róla:

 

 

Nagyon aranyos benne és úgy néz ki, hogy szeretni is fogja, apukája meg tud vele súlyzózni itthon. Meg én is, amikor a harmadikra  kell felcipelnem, a lassan öt kilós gyerkőcöt a hordozóval, meg a pelenkázótáskával. Hát ez van, legalább edzem én is magam. Úgyis van még rajtam pár kiló fölösleg. Hát mára ennyit, majd jövőhéten jövök...

Kellemes hétvégét!

Egy egész nap, vagy kettő?

A tegnapi napunk szinte csak a kettőnké volt, az enyém és a kisfiamé. Estére már el is fáradtam… Mondjuk jól kezdődött, mert éjszaka nem kellett csak kétszer kelnem. Minden reggel Csongi büfizteti a hasán Bogyót, illetve tud rá figyelni, míg én reggelizem, meg elkészítem az aznapi tea adagot. Viszont utána csak a mienk a nap és mivel tegnap (is) sokáig dolgozott Csongi, meg még este focizni ment, így az egész nap a mienk volt. Próbáltam egy kicsit elhúzni az etetéseket, ami elég nehéz, mert rajtam folyamatosan a cicit keresi. De végülis sikerült és összesen hétszer evett. A táblázatom szerint ez volt az első ilyen alkalom, amióta vezetem, hogy mikor eszik. Nem tudom, hogy ez már egy kezdet lett volna és mostmár kevesebbet fog enni, vagy csak egy véletlen nap volt… Estére azért elfáradtam, főleg, hogy megint nyűgös volt rajtam, pedig a bendő tele volt, csak a puki nem akart kijönni. Már a végén berágtam magunkra, hogy a ringatás sem jó neki, meg semmi, aztán, mintha elvágták volna, bealudt. Aztán öt perc múlva megint felkelt, megint feszítette magát, majd bealudt. Végül este kilenckor Csongi is hazaért a fociból és én egy kicsit átadtam a felügyeletet… de nem volt nehéz dolga apukának, mert elég jót szunyókált a hordozóban. Mondtam Csonginak, hogy azért 11 körül ennie kellene, mert hét után evett, de végül éjfélkor hozta át a kisszobába, akkor is már azért, mert már ő is fáradt volt, így felkelt Bende is és evett. Így a mai éjszakánk, ha éjfél után nézem, akkor csak egyszer kelt fel, negyed négykor, mert utána csak hét előtt kelt. Délelőtt még apukám is feljött, mert itt volt a piacon, aztán lementünk vele és mi sétáltunk egyet a környéken. Aztán kora délutánig elég jól alakult a napunk, de ebéd után, mintha elvágták volna és óránként kérte volna a cicit. Volt, hogy csak öt percre, de a teát meg nem itta, így maradt a cici. Aztán időpontunk volt a védőnőhöz is, hogy lemérjük a súlyát, így előtte még kajált, majd a nagy melegben elindultunk. Kiderült, hogy a védőnő beteg lett, így a doki mérte le és 4680 gramm jelenleg. Illetve megjött a vizelet eredménye is, ami negatív, tehát minden rendben Bogyóval. Mikor hazaértünk, folyamatosan sírt és sehogy sem tudtam megvigasztalni, a végén már cicit kapott a szájába. Végül hazaért Csongi és én kiborultam. Ma eléggé lefárasztott ezzel az evés-nem evéssel Bende, meg a hormonjaim is dolgoznak, így nekem se kellett több, fél óra gyereksírás után én is kifakadtam. Ez van, reméljük a holnapi napunk jobb lesz…

Ma felhívtak egy bababoltból is, hogy nem tudnak nagyobb nandu kendőt szerezni, mint az XL-es, így nem tudjuk kicserélni. Vagy marad ez a méret, vagy kicserélhetem másra. Most találtam a neten árban ugyanannyiért, szállítással, így megrendeltem és szombaton meg megyünk és levásároljuk a kisebb kendő árát. Most a játszószőnyegen is gondolkozom, de nem tudom, hogy náluk van-e. Mindenesetre van egy pár babának való termék, majd megnézzük, hogy mire tudjuk beváltani…

És most a kánnáról, meg a kakaófáról hozok képet. A kánna, mire a kórházból hazaértünk kivirágzott az erkélyen, a kakaófa viszont tönkrement…

 

Ilyen volt az erkély még kora nyáron:

 

ilyen lett, amikor hazaértünk Bendével a kórházból:

 

és nemrégiben, a kihalt kakaófával:

 

ami fénykorában így nézett ki:

Esti sütés

Tegnap este kilenckor nekiestem a brownie elkészítésének. Még hétfőn este sütött ilyen desszertet Beja asszony a Vacsoracsatában és már ott megtetszett, így utánanéztem egy könnyű receptnek a neten és kipróbáltam. Mondjuk elöljáróban annyit hozzáfűznék, hogy Csongi már ebéd után kereste a desszertet (mondtam neki, hogy ki akarom próbálni, de szó volt róla, hogy a maradék szőlőből sütök muffint). Aztán este is, amikor hazajött, akkor is kereste az édességet, de mivel egész nap Bendéztem, meg aztán bealudtam vele, így nem maradt idő a süti elkészítésére. Végül az esti szopizás után nekiláttam. Kisült és még melegen megkóstoltuk. Mi nem tettünk mellé semmit, így egy kicsit száraz volt, de végülis ízlett mindkettőnknek. Mivel tegnap elmaradt a sétánk, mert úgy bealudtunk, hogy fürdetésig már nem akartam levinni (mivel már éhes is kezdett lenni, biztos végig üvöltötte volna az utat), ezért ma reggel mentünk le egy körre és vettem a hazafele vezető úton jégkrémet. A maradék sütit már így ettem meg és így már nagyon jó kis kellemes íze volt. Meg hogy kihűlt, így jobban is ízlett, a teteje sokkal ropogósabb lett..

Szóval reggel mentünk sétálni és ma nagyon meg voltam vele elégedve és mondhatom, hogy ki is pihentem magam éjszaka, mert hagyott négy órán át aludni. Igaz, néha felébredtem és ránéztem, hogy „mi van már?”, de végülis este tízkor kerültünk ágyba és fél háromkor kelt először enni. Igaz, az esti szopizásnál „megbeszéltük”, hogy most olyan jó helyre vittem vacsizni, hogy legközelebb csak fél három körül keljen, aztán hatkor. Hát a fél hármat betartotta, de aztán 5:15 volt a következő evés ideje. És utána 7:45, 11:35, 14:20 és 16:45. Mostmár fürdetés után jön a következő… Szóval meg voltam elégedve vele. Csak azok a pukik ne lennének még mindig. A tea nem nagyon fogy, mást nem kap, szóval szenvedünk vele, legalábbis amikor ébren van. Ha szopizik, vagy alszik, akkor meg csak durrogtat. Ma még fel is tudtam takarítani a lakást, igaz, néha abba kellett hagynom, a felmosásnak is háromszor indultam neki, mert közben nem tetszett uraságának se a kiságyban, se a hordozóban és úgy elkezdett bömbölni, hogy kénytelen voltam kivenni és megnyugtatni. Végül csak tisztaság lett, meg ismét sütöttem két adag browniet, mert holnap és pénteken is jönnek vendégek. Mostmár csak a holnapi ebédet kellene kitalálni és előkészülni, bár ma még a fürdetés is rám vár, mert Csongi este megy focizni. Szóval egy ritka napunk volt, hogy ennyi mindent tudtam csináni Bende mellett...

Újabb kép a kis csibészről, bealudt a bébihordozóban:

És akkor a hétfő

Hétfőre volt ultrahang időpontunk a vese-medence tágulat miatt. Előtte azonban még el kellett mennem a gyermekorvoshoz egy újabb beutalóért, a vizelet miatt. Ugye mi vasárnap este vettük le a vizeletet, először úgy próbálkoztunk, hogy nem csomagoltuk be a pelusba, hanem pucéran feküdt az ágyon és úgy szoptattam. Megint eltelt egy óra és semmit nem produkált, így inkább beletettük pelusba és a következő szopizásnál már volt tartalma a tasaknak. Másnap reggel mentem a gyermekorvoshoz és ott kiderült, hogy nem lehet előző napi vizeletet vinni vizsgálatra, hanem 4 órán belül meg kell történjen a levétel. Na, gondoltam magamban, még jó, hogy megbeszéltük, bár a másik dokinál mondtam, hogy az esti fürdetésnél vettük le. Ezek szerint emiatt is rossz lehetett az eredmény. Megkaptam a beutalót, átmentem a patikába és vettem kézfertőtlenítőt (jobb híján), hogy le tudjuk fertőtleníteni a fütyit, miután rárakjuk a tasakot. Így az uh-ra már tasakkal érkeztünk. Szerencsére nem kellett a pelusból kivenni és gondolom ott produkált egy kis anyagot, mert nem tetszett neki a vizsgálat. Gondolom hideg volt a zselé is, de én a kezét fogtam, Csongi meg a lábát és próbáltam nyugtatni is. Azért nem volt olyan szörnyű (egyikőnk számára sem), mint a vérvétel. Az eredményt egyből megkaptuk, így én a kocsiban meg is tudtam nézni. És kisebb lett a tágulat, tehát úgy néz ki, hogy gyógyulunk kifele belőle. Fel is hívtam a főorvost, hogy most mi a teendő, de azt mondta, hogy az egyik I. fokozatú, a másik II. fokozatú tágulat és mivel csökken, nem sürgős a találkozó, ezért egy okt. 15-i időpontot néztünk ki. Mielőtt találkozunk vele, előtte megint ultrahangra kell menni. És most időben kértem is időpontot, hogy biztos meglegyen, mert ezt a mait is hamarabbra kellett volna tenni, csak már nem volt időpont. Szóval kértem időpontot, ahol meglepődtek, mert szeptemberre akartak betenni én meg mondtam, hogy nekem arra a napra kell, mert utána megyünk a főorvoshoz. A lényeg, hogy megvan, majd csak beutalóért kell még átugranom a gyermekorvoshoz.

Délután megint rájött a szopizás óránként. Most elkezdtem vezetni egy táblázatot, vagyis rögzítem a gépen és próbálom nézni a rendszert benne, de semmilyen rendszert nem látok. Átlagban 10-12* szopizik egy nap, de változó, van amikor kevesebb, van, amikor több.

Ma pedig reggel hagyott engem „kibontakozni” a konyhában. Még reggel leszaladtam a kisboltba, amíg Csongi itthon volt, aztán kilenc után tüsténkedhettem a konyhában is, mert úgy bealudt, hogy a végén már én kezdtem aggódni... Végül ebéd előtt ő is kelt, Csongi is hazaért, mi is ettünk, szóval ma egész jó napunk volt. Délután meg mindketten bealudtunk a nagyágyon, így három óra is eltelt a két szopizás között. Mondjuk már a végén volt sírás, ahogy fürdettük, meg öltöztettük, de most legalább jól belakott… Még ma a Mamma Mia című filmet is megnéztük, illetve megint próbáltam a játszócumit, de mostmár nem hiszem, hogy próbálkozom vele, mert nem kell neki. Ezt le is videóztam, inkább az öklét eszi, meg a hüvelykujját. Annak idején én is azt szopiztam…

És ma egy olyan fotót hoztam, ahol Csongi a Bambitól kapott ajándékot mutogatja Bendének, aki érdeklődve nézi (stílusosan Füleses bodyba):

Mondanom sem kell, hogy a képen látható Micimackó és Füles ki szokott kerülni a helyéről, bár általában Micimackó van kiütve... Hát ez van, Füles a cimbi :-)

Négy napos ünnep vége

Ezt tegnap szerettem volna feltenni az oldalra, de karbantartás miatt nem engedett be, de azért belinkelem:

Hát jó volt ez a négy nap, hogy Csongi is itthon volt, bár semmilyen napirendre nem tudtunk rátérni, de legalább sokat foglalkozhatott ő is a kisfiunkkal. Én meg süthettem-főzhettem. A négy napban volt húsleves, gulyásleves, frissen-sült, brokkolival töltött csirkemell, párolt zöldség, krumplipüré, madártej, szőlőtorta, amerikai palacsinta és mára pizza. Nem egy vasárnapi ebéd, de Csongi ezt kért, így ezt sütöttem. Elterveztük, hogy ma hazamegyünk a szülőkhöz is, de végül nem mentünk. Kicsit sűrű lenne a program, az utazás is 2-2 órát vett volna el, három családot kellett volna meglátogatni, közben szopizással, de hétre már haza kellett volna érni a fürdetés miatt. Meg még a bébihordozóban sem volt sokat, tehát maradtunk. Bár tegnap elmentünk bevásárolni és a bébihordozóval mentünk, de nem igazán tetszett neki. Vagy legalábbis muszáj volt kivenni, amikor rázendített. Illetve már másodjára sírt úgy, hogy visszafele sípoló hangot ad ki. Pénteken elkísértük Csongit a focira, megmutattuk a focis társaknak is magunkat, majd mi átmentünk a tescoba és ahogy jöttem kifele, nagyon elkezdett sírni. Mivel elég forgalmas úton jöttünk, csak gügyörésztem neki, de egyre jobban sírt, végül az autó előtt nem sokkal ki kellett vennem, mert torkaszakadtából üvöltött és ahogy vette a levegőt, még sípolt is. Szegénykém megnyugodott, ahogy kivettem, de nagyon megijedtem. És ezt eljátszotta tegnap is az autóban a bébihordozóban. Így kikerült addig a kezembe, amíg Csongi szerelte az autót, mert miért ne, de megint vacakolt egy kicsit. Végül csak megjártuk a hipermarketet, a bevásárlás után egy kicsit szopizott a kocsiban. Majd még megnéztük a repülő-modell versenyt is, amit Kecsó külterületén rendeztek. Míg mi a kocsiban maradtunk, addig Csongi körbenézte a gépeket, aztán hazajöttünk. Igazából semmi „komolyat” nem csináltunk ebben a négy napban, tv-tünk, babáztunk, főztünk, voltunk fesztiválon, sétálgattunk, bevásároltunk, de olyan jó volt. Holnap meg megint kezdődik egy hét. Ráadásul holnap megyünk az ultrahangra is, amire már nagyon kíváncsi vagyok, Legalábbis az eredményre. De előtte még ma este megpróbálunk megint vizeletet gyűjteni Bendétől, hogy holnap már azt is el tudjuk vinni az ÁNTSZ-be, remélem már jobban sikerül levenni. Szóval eltelt megint egy hét.

És tegnap volt Bende 6 hetes, egy fotó róla, az autóban:

 

 

Hamarosan jövök a mai nappal is…

Egy kis elmélet

Jönni akartam pár cikkel, a „gyerek elkényeztetéséről”, az éjszakai fent létről, a babahordozásról. Akit nem érdekel, az ezt a hozzászólást ne is olvassa el, most csak ezzel jöttem. Akit meg érdekel, még itt is (www.lll.hu) olvashat többet, mert ezeket a La Leche Liga honlapjáról  szedtem le. Kicsit hosszú lett, pedig pár mondatot ígyis kiszedtem...

 

„Amióta szülői kézikönyvek tolakodtak be a családi hálószobába, szerzők tömegei kínálnak mágikus eszközöket, amelyekkel – ígéretük szerint - a gyerekek rávehetők arra, hogy átaludják az éjszakát és a szülők számára kényelmes ritmus szerint éljenek. Noha a gyerekek rengeteg csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek, ez utóbbi nem éppen rájuk jellemző. Óvakodjunk attól, hogy valaki más által kidolgozott edzési módszert alkalmazzunk saját gyermekünk elaltatásához és megjósolható napirendhez igazításához! Az ilyen módszerek többsége valamilyen változata a gyermek sírni hagyásának. Mielőtt bárki módszerét is kipróbálnánk, futtassuk azt át saját ösztönös bölcsességünkön. Észszerű a tanács? Passzol saját gyermekünk temperamentumával? Egyáltalán jól hangzik a számunkra? A legtöbb baba-edzési módszer alkalmazásával abba a hibába eshetünk, hogy érzéketlenné válunk a csecsemő jelzéseire, különösen akkor, ha a „hagyjuk sírni a gyereket” típusúról van szó. Ezek a módszerek ahelyett, hogy segítenének megfejteni a gyerek jelzéseit, arra sarkallnak, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat. Sem az édesanya, sem a baba nem tanulhat belőlük semmi jót. Ha a jelenlegi nappali vagy éjszakai menetrend nem megfelelő a számunkra, akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy saját magunkban vagy saját életvitelünkben min lehetne változtatni, ami megkönnyítheti számunkra gyermekünk igényeinek kielégítését. Ez jobb megközelítés, mintha azonnal a gyereket próbálnánk megváltoztatni. Egyébként is, az ember a saját reakcióit tudja befolyásolni, gyermekének reakcióit nem. Használjuk józan ítélőképességünket azokkal a tanácsokkal kapcsolatban, amelyek egy „éjszakát átalvó kényelmes babát” ígérnek, annál is inkább, mivel ezek a módszerek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy távolságot teremtenek anya és gyermeke között, és aláássák az egymás iránti kölcsönös bizalmat. Felszínesen nézve a baba-edző módszerek könnyebbséget hoznak, de ez csupán rövid távú haszon hosszú távú veszteséggel. Az anya így elszalasztja a lehetőségét annak, hogy igazán megismerje és megértse gyermekét, a gyermek pedig elveszti azt a lehetőséget, hogy teljes bizalmat tápláljon a róla gondoskodók felé. Az anya ilyenkor saját biológiai jelzései és ítélete helyett olyanok tanácsát követi, akiknek sem biológiai, sem gondozói kötődésük nincs a gyermekhez. A sírni hagyásos módszer alkalmazása attól is megkíméli az anyát, hogy az éjszakai ébredések esetleges orvosi és fizikai okai után kutasson, mint például a refluxbetegség vagy az étel allergia.

 

Babahordozásról:

Újabb kutatások bebizonyították, amit a tapasztalt anyák már régóta tudtak, hogy szülővel és gyermekkel valami jó dolog történik, ha a gyermeket sokat hordják. Csecsemők fejlődésével foglalkozó specialisták, akik keresztül-kasul utazták a világot különböző csecsemőgondozási módszereket figyelve, újra és újra azt találják, hogy azok a kisbabák, akiket különböző textíliából készült babahordozóban szállítanak, sokkal nyugodtabbak, és minden szempontból jobban fejlődnek, mint azok, akiket kiságyban, járókában tartanak, és babakocsiban szállítanak. A modern szülők szeretnének mindent megtenni gyermekük fejlődésének érdekében, ugyanakkor gyakran elfoglaltak. A baba hordása feloldja ezt az ellentmondást. A hordás valószínűleg a vesztibuláris rendszerre tett hatásával nyugtatja meg a kisbabát. Ez a rendszer a belsőfülben helyezkedik el, és három kicsiny, más-más irányú "vízmértékből" áll. Az ezekben a kis "vízmértékekben" levő folyadék minden mozdulatnál nekicsapódik a rendszert bélelő parányi szálacskáknak, amik azután idegi impulzust adnak az izmoknak az egyensúly megőrzése érdekében. A magzat vesztibuláris rendszere roppant érzékeny, és rengeteg inger éri, hiszen a magzat szinte állandóan mozgásban van. A kisbabák számára a mozgás a normális életforma, nem a nyugalom. A hordott babáknak a tanulásban is előnyük van. Az a baba, akit hordanak, kevesebbet sír, és több időt tölt csendes nyugalmi állapotban. Ez az az állapot, amelyben a babák leginkább fogékonyak környezetükre, aktívak, kísérletezőek. Ezért lehetséges, hogy - amint azt néhány kutató megfigyelte - a hordott kisbabák éberebbek, jobban figyelnek a vizuális- és hangingerekre. A hordozás humanizálja a babát. A hordott baba jobban megismeri szüleinek az arcát, lépéseik ritmusát, hangját, szagát. A hordott babák bensőséges kapcsolatban vannak a szüleik világával, mert részt vesznek abban, amit ők csinálnak. Az a baba pl., akit édesanyja mosogatás közben hord, mélységében hallja, szagolja, látja, tapasztalja a felnőtt világot. Röviden: a baba nagyobb mértékben van kitéve annak, és bevonva abba, ami körülötte zajlik. Természetesen a szülőknek időnként le kell tenniük a kisbabát. Valójában fontos, hogy kiegyensúlyozottan közelítsük meg ezt a fajta szülői stílust. A baba hordása azt jelenti, hogy figyelembe véve azt, hogy milyenek is a babák valójában, megváltoztatjuk a hozzáállásunkat. Lehet, hogy egy első gyermekes szülő úgy gondol a csecsemőre, mint egy fotóalbumban látott képre: csendesen fekszik a kiságyban, passzívan bámulja a felfüggesztett játékokat, időnként fel kell venni, megetetni, játszani vele, aztán visszatenni. Azt gondolhatják, hogy csak azért kell időnként kötelességszerűen felvenni, hogy elég hosszú időre lecsendesítsük ahhoz, hogy megint le lehessen tenni. A babahordozás elve ezt megfordítja. A babákat az idő nagy részében hordják, és csak alvás idejére teszik le, meg azért, hogy a szülő a saját igényeit is kielégíthesse. A "letett" babák megtanulják, hogy sírniuk kell azért, hogy felvegyék őket. A "hordott" babák sírás helyett megtanulják testbeszéddel jelezni, ha le akarnak kerülni. A hordozás mennyisége természetesen csökken a baba korának és motorikus képességeinek fejlődésével. Ugyanakkor még egy kisgyermeknek is vannak olyan periódusai, amikor felkéredzkedik, és azt akarja, hogy szorosan tartsák. A kisbabák különbözőek, vannak sírós babák, akik gyakran megfeszítik magukat, mintha hátraszaltót akarnának csinálni. Nekik is nagyon hasznos a hordás. A sírós, nyűgös babák szülei könnyebben átvészelik ezt a periódust, ha a terhességet 18 hónaposnak tekintik. 9 hónap az anyaméhben, azután 9 hónap a méhen kívül, de közel a szülő jelentette biztonsághoz.

 

Hordozásra teremtve:

A kisbabák alapvető szükséglete a hordozás. Amikor megírtam a babahordozásról a cikksorozatot, aminek ez az első része azokra a tényekre irányítja a figyelmet, amik azt bizonyítják, hogy a kisbabák hordozásra termettek. Erről árulkodik csípőízületük felépítése és sípcsontjuk alakja, reflexeik, viselkedésük, táplálkozásuk, de még anyukájuk testfelépítése, ösztönös viselkedése és vágyai is. Vegyük sorra ezeket a tényeket! Az újszülöttek csípőízülete fejletlen. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa nem olyan mély, mint a felnőtteké, a combcsont feje nem ül benne stabilan. A csípőízület egészséges fejlődését az biztosítja, hogy a combcsont feje megfelelő irányból nyomja az ízületi vápát. Mindez akkor valósul meg, ha a baba lába terpeszben és térben hajlítva van. Ha megnézünk pl. egy csípőn hordozott babát, láthatjuk, hogy a lábai pontosan így állnak. Sőt! Az anyuka csípője egy olyan „ergonómikus ülőke”, ami az anyukának kényelmes, mert még külön segítséget jelentő hordozóeszköz nélkül is megoszlik a terhelés az anya csípője és keze között, és ahol a terpesztés mértéke a baba csípőfejlődése szempontjából éppen ideális. A baba-mama párost nézve én úgy látom, hogy a babát csípőre véve úgy illenek össze, mint egy összerakós játék két, egymás mellé való darabja. Ha egy földön fekvő csecsemőt a hónaljánál fogva felemelünk, amint a baba eltávolodik a talajtól, lábait terpeszti és térdben behajlítja: felveszi a hordozott testtartást. A kisbaba egész teste a hordozást várja; még a sípcsontja is enyhén görbe befelé, azzal is kapaszkodik, csökkentve hordozóján a terhelést. A tenyéren és a talpon is kiváltható újszülöttkori fogóreflexek közismertek. Az már talán kevésbé, hogy a tenyér fogóreflexe olyan erős, hogy az újszülött baba elbírja a saját súlyát másodpercekre. A Moro- vagy átkarolóreflexet akkor láthatjuk, ha a baba megijed. Ilyenkor – akár álmában is – a két kezével átkarolja, amit ér. Ha hordozva van, a hordozóját. Letéve csak a levegőt. Ezek a reflexek mind azt jelzik, az ember a megszületésekor arra számít: hordozni fogják. Az igény szerinti szoptatás is azt feltételezi, hogy anya és gyermeke folyamatosan „össze vannak kötve”. Ez hordozás nélkül is megvalósítható, de az igény szerinti hordozás és szoptatás kölcsönösen támogatják egymást. Az igény szerint hordozott és szoptatott babát pontosan olyan hatások érik, amelyek ideálisak a fizikai, leki és szociális fejlődéséhez. Hordozás közben folyamatosan ingerek érik a tapintó és az egyensúlyérzékelő-rendszerét. Ezek azok az ingerek, amelyek elsődleges fontosságúak az agy és ezen keresztül a mozgás fejlődése szempontjából is. A hordozott csecsemők izmai gyorsan erősödnek. Pl. feltűnően korán tartják a fejüket letéve nevelkedő kortársaikhoz képest. Ennek az az oka, hogy hordozójuk nagymozgásai, illetve a gravitáció folyamatosan edzésben tartja őket. Az „edzés” lényege, hogy miközben a kisbaba szorosan meg van támasztva, hogy ne tudjon nyekleni-nyaklani, izmai ellentartanak azoknak a kis erőknek, amik őt a hordozás során érik. Ahogy a baba egyre nagyobb és erősebb, a megtámasztás feladatát fokozatosan átveszik a hordozóeszköztől az izmok, a saját hatáskörükben. Az igény szerint hordozott kisbabának megadatik a folyamatos és mély biztonság és az egyenrangúság. Hiszen a biztonságot jelentő másik ember folyamatos testközelben van, a világot fölülről látják és tanulják, az emberek szemből érkeznek feléjük, a szükségleteik jelzéséhez nem kell sírniuk, elég finomabb jelekkel kifejezniük őket. Ha a fent említett emberi szükségletek a kora gyermekkorban teljes mértékben méltányolva vannak és nagy mértékben kielégülnek, kiapadhatatlan belső forrás fakad belőlük, ami aztán az élet hátralevő részében korlátlanul rendelkezésre áll. Ez a titka az igény szerint hordozott gyermekek harmóniájának, önbizalmának, teljességének, önállóságának és szociális fejlettségének.

 

Kötődő nevelés (attachment parenting)

Mit is takar a fogalom?

A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési stílus, amely arra irányul, hogy a kisgyerek és a szülők között erős, érzelmileg stabil kötődés jöjjön létre. Ennek a kötődésnek a talaján lesz képes a gyermek arra, hogy a világban és önmagában bízó emberré váljon, hogy tisztelettel és empátiával viszonyuljon majd másokhoz (hiszen őhozzá is így viszonyultak), hogy szeretettel teli kapcsolatokat tudjon kialakítani, de ne dőljön be kritikátlanul mindenkinek.

A kötődő nevelés alapelve, hogy a kisbaba és a növekvő kisgyerek érzelmi szükségletei éppolyan fontosak, mint a testiek. A testkontaktusra, hordozásra, szeretgetésre irányuló igényt éppolyan fontos kielégíteni, mint megetetni a babát, ha éhes, fölöltöztetni, ha fázik. Csak így tud egészségesen fejlődni. Fontos, hogy születésétől kezdve odafigyeljünk a babánkra, merjük követni az ő belső ritmusát, merjünk mindig válaszolni a hívására és kielégíteni a szükségleteit.

Az embercsecsemő rendkívül önállótlanul születik, gyakorlatilag minden életfunkciójában a szüleire van utalva. Teljesen nyilvánvaló például, hogy nem tud egyedül enni, öltözködni vagy tisztálkodni, de elaludni sem, sőt, testhőmérséklete, légzése is stabilabb a szülő testközelében. Természetes, hogy a szülő karjaiban érzi magát jól és biztonságban. A testkontaktusigény a táplálkozási szükséglettel egyenrangú erősségű igénye a babának! Hasonlóképpen természetes, hogy a kisbaba meglehetősen sokszor szeretne szopizni. A szopizás nem pusztán az éhség csillapítására szolgál, hanem nyugtató, elaltató, fájdalomcsillapító funkciója is van. Ha kisbabánkat mindig mellretesszük, amikor erre igénye van, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára, akkor egyrészt biztosíthatjuk a megfelelő tejtermelődést, másrészt megismerjük babánk saját ritmusát, egyéniségét. Természetesen nemcsak szoptató édesanyák gyakorolhatják a kötődő nevelést. Ha egy édesanya bármilyen oknál fogva nem tud szoptatni, az nem jelenti azt, hogy nem alakíthat ki szoros és biztonságos kötődést a gyermekével. Ha igény szerint táplálja, hordozza, ha odafigyel rá és válaszol az igényeire, akkor ugyanúgy kialakulhat köztük is a stabil kötődés. Az igény szerint szoptatott, hordozott kisbabák szüleit gyakran figyelmeztetik arra, hogy vigyázzanak, mert babájukat menthetetlenül elkényeztetik. Nos, valójában a szükségletek kielégítésével lehetetlen elkényeztetni egy kisgyereket. És szeretgetésre, odafigyelésre minden kisgyereknek meglehetősen sokáig szüksége van. Az elkényeztetés akkor kezdődik, amikor a szülő nem vár el olyan dolgokat sem a gyermektől, amikre az már képes lenne. A kötődő nevelés nem egyenlő azzal, hogy mindent ráhagyunk a gyerekre, sőt, éppenséggel nagy hangsúlyt kap benne a következetesség, a szeretve terelgetés és a megfelelő életkori korlátok felállítása, amikre a gyermeknek éppúgy szüksége van, mint mondjuk a testkontaktusra. De a kötődő nevelés nem tud egyetlen, mindenkire érvényes receptet kínálni. Arra biztatja a szülőket, hogy ismerjék meg a kisbabájukat, mert minden gyerek egyedi és megismételhetetlen. Ennek megfelelően minden gyereknél máskor és máskor jöhet el bizonyos korlátok felállításának időszaka, és ezek a korlátok is változhatnak az aktuális állapottól, helyzettől függően. Például jó, ha a szülő általában következetes bizonyos dolgok betartatásában, mondjuk hogy vacsora előtt segítsen a gyerek is összepakolni, de ha látja, hogy a gyerek épp aznap nagyon-nagyon fáradt, vagy történetesen beteg, akkor ez elmaradhat. Ha a következetesség mellett időnként azt is respektáljuk, hogy valami rendkívüli körülmény áll fönn, a gyermek is könnyebben tud majd velünk együttérezni, ha épp nekünk van rossz napunk. A születés óta építgetett szoros kötődés talaján sokkal könnyebb fegyelmezni és elfogadni a fegyelmezést, hiszen a gyerek szeret minket és kötődik hozzánk, ezért olyanná szeretne válni, mint mi vagyunk, és örömet szeretne okozni nekünk. És mi a helyzet az önállósággal, hogyan lesz így önálló a gyermekem? Valójában épp így lesz igazán önálló akkor, amikor annak eljön az ideje. A szülő-gyerek kapcsolat természetes alakulása a nagyon szoros kezdeti állapottól a fokozatos elengedésen át halad az önállóság felé. Vagyis mindennek megvan a maga ideje: babakorban a sok-sok ölelésnek, állandó együttlétnek, később az önállósodásnak. Azok a gyerekek tudnak igazán önállóak lenni a szó mindenféle értelmében, akiknek a korai időszakban megfelelően ki volt elégítve a biztonságigényük: eleget hordozták őket, eleget lehettek a szüleikkel, amikor erre volt szükségük. Ha a szülő a kötődő nevelés alapelveinek megfelelően figyel a gyermekére, akkor egyszercsak észreveheti rajta a kezdődő függetlenedés jeleit: először az első hónapokra jellemző szoros fizikai kontaktus meglazulását, aztán később az érzelmi és értelmi önállósodásra irányuló törekvéseket. Hogy ez melyik gyereknél pontosan mikor következik be, az megintcsak nagyban függhet a kisgyerek személyiségétől, temperamentumától. Ha azonban a korai szakaszban nincs kielégítve a gyerek biztonságigénye, ha túlságosan korán önállóságra van kényszerítve, amikor erre még nem érett meg, akkor jóval tovább fönnmarad a függés, akár érzelmileg-értelmileg sosem szűnik meg. Két forrás is táplája ilyenkor a fennmaradását: egyrészt a gyerek kielégítetlen igényei, másrészt a szülőben maradt hiányérzet, mert bizony a szülőnek is szüksége van a gyerekkel való szoros kapcsolatra akkor, amikor annak van ott az ideje (ugye, milyen jó érzés összebújni a kisbabánkkal, vagy átölelni egymást az óvodás gyerekkel?).

Bízzunk magunkban és kisgyerekünkben, merjük őt úgy szeretni, ahogy arra neki szüksége van! Így tanul meg ő is szeretni és szeretetet elfogadni. Hosszú távú befektetés ez, amely jobbá teszi gyermekünk kapcsolatát velünk, társaival, majdani párjával és leendő gyermekeivel is.

Hírös Hetek Fesztivál

Ilyenkor rendezik meg nálunk a Hírös Heteket a belvárosban, borutcával egybekötve. Hát idén kimarad a hajnalig tartó vigaszság, de azért tegnap felmentünk és megnéztük a bazársort. Mivel egész nap elég meleg volt, így kivártuk a délutánt és hatkor indultunk útnak. Előtte még szopizott Bende, aztán végigaludta az egész utat. Sokan voltak fent, de senki ismerőssel nem találkoztunk. A bazár is ugyanaz volt, amit szerettem volna venni, azt nem találtam, így csak Csongi vett házi-sajtot. Körbementünk, meg sétáltunk még egyet a belvárosban, majd hazajöttünk. Furcsa, hogy mostmár nem mehetünk csak úgy fel, ha ilyen fesztiválok vannak, nem maradhatunk ki éjszakára… És este itthon néztük a tűzijátékot a tv-ben.

A napokban van lehetőségem, hogy tüsténkedhessek a konyhában, meg a lakásban. Még az évfordulónkra készítettem madártejet, meg húslevest. Illetve a fagyóból vettem ki egy adag husit, amit csak melegíteni kellett (a rokonság ellátott élelemmel). Ma pedig gulyásleves volt az ebéd, meg sütöttem amerikai palacsintát, ehhez banánkrémet is csináltam, meg a tegnapról maradt szirupos szőlőt is hozzá tálaltam. Tegnap meg szőlőtortát sütöttem, szóval tevékenykedhetek a konyhába, mivel Csongi tud vigyázni Bendére, illetve tud figyelni rá. Meg így nem csak ő „dolgozik”, hiszen hétköznap a melóhelyen van, hétvégén és esténként meg nem a háztartással kell foglalkoznia. Bár elmondhatom, hogy igazán jól tud ő is főzni és a többi háztartási munka se áll messze tőle… És tudom, hogy a gyereknevelés se könnyű, de így felváltva azért mégiscsak jobb. Ők is megismerik egymást, meg nekem is marad egy kis szabadidőm, amit arra fordítok, amire akarok. Meg amúgy is olyan aranyosak együtt:

 

Mostmár nézek ám apára és anyára is:

 

A reggeli ébredés:

Meglepetés

A tegnapi nap ugye évforduló volt az életünkben, duplán is. Hét évvel ezelőtt jöttünk össze és ezt két évvel ezelőtt házassággal pecsételtük meg. Hát idén nem igazán tudtam készülni az évfordulóra, így én „lemaradtam” az ajándékozással, de Csongi ebédidőben hozott nekem egy csokor virágot. Meglepődtem és nagyon örültem, le is fényképeztem, előtérben a konyhaasztalon a kisfiunk:

Régen írtam, hogy inkognitóban szeretnék maradni, hiszen ez a blog a kisfiunkról és a kisfiunknak szól. A várandósságomról, a születésről, a mindennapjainkról, az életünkről is. Mára megváltozott a véleményem és mint látjátok, már teszek fel képeket magunkról is. Ezért most mellékelek pár képet a két évvel ezelőtti eseményről:

Mi:

az első hitvesi csók (hosszú hajjal):

 

vacsorára várva:

 

a tortánk (teteje):

 

éjfél után:

 

csók ismét:

 

mézeskalács:

 

Az esküvő előtt döntöttem el pár nappal, hogy a házas életbe szeretnék valamit változtatni magamon és hát a hajamra esett ez a választás. Még menyasszonyként hosszú hajjal mentem férjhez és éjfélkor levágattam. Ezt azért írom le, mert akkor is egy változás (házasság) történt az életemben és most is (kisfiunk) és most döntöttem el, hogy most visszanövesztem a hajam. Legalábbis jövő tavaszig biztos, és ha nagyon megunom, akkor meg levágatom. Mondjuk ez a köztes idő lesz a legrosszabb, amikor nem tudok majd mit kezdeni vele, de majdcsak megnő…

 

Tegnap még a védőnő is járt nálunk, megnézte Bendét, meg feltett pár kérdést, illetve egy tesztet töltöttünk ki meg beszélgettünk. Mivel múlthéten vittük el a vizeletet az ÁNTSZ-hez, már esedékes volt az eredmény, de eddig nem kaptuk meg. Ma reggel viszont hívott a védőnő és sajnos meg kell ismételni, mert vegyes baktériumot találtak benne. Ez attól lehet, hogy kevés volt a vizelet, nem középsugaras volt, illetve nem volt kellőképpen megtisztítva. Viszont nem értem, hiszen fürdetés után vettük le és nem is volt olyan kevés, a középsugarasra meg nem mondok semmit, mert nem igazán tudjuk levenni neki, ha csak pár ml-t pisil egyszerre. Mindenesetre hétfőn mennünk kell ismét beutalóért és játszhatjuk el újra ezt a tortúrát. Plusz még megyünk a hasi uh-ra is, úgyhogy lesz program. Már nagyon kíváncsi vagyok az uh eredményére, hogy hogy alakult a vese-medence tágulata Bendének. Remélem szépen gyógyulunk ki belőle. A szeme is javul, bár mostanra abba kellett hagyni a szemcseppet, mert két hétnél tovább nem lehet használni, most marad a kamillás víz, meg a tiszta víz, azzal törölgetjük ki a csipát. Remélem ezzel sem lesz gond. És holnaptól négy napot itthon lesz Csongi is, ennek nagyon örülök, hátha tudunk egy rendszert kialakítani az etetésnél, mert ma is összevissza evett eddig, illetve volt rá példa (kétszer is), hogy csak öt percet volt a cicin, valószínű csak szomjas volt. Most alszik így ki is használom az alkalmat és netezek egy kicsit…

7 év és 2 év

Először is meg szeretném említeni, hogy ma van hét éve, hogy Csongival együtt vagyok és két éve annak, hogy ezt az időt már házasságban töltjük.

Rég jártam erre, de megvan ennek az oka is. Vendégeink voltak. Még péntek este jött fel anyósom, Dari, Hugi és Pisti. Jöttek megnézni Bendét, aztán itt is maradtak egész tegnapig. Vagyis felváltották őket a többiek. Szóval pénteken este érkeztek, még előtte elszaladtunk venni Nandu hordozókendőt, amit a hétvégén ki is próbálhattam. Hát, sajnos az XL-es méretet nem tudom becsomózni, csak egy-kétféle pozícióban, így majd ki fogom cserélni a nagyobb méretűre, amit már le is rendeltem. Jót szórakoztunk a kötéseken, meg egy párnán próbálkoztunk először, de aztán Bende is belekerült, ami annyira tetszett neki, hogy be is aludt. Nem tudom, hogy ha többször fogom használni, tetszeni fog-e neki. Egy kép rólunk:

 

 

A kendővásárlás után jöttek a rokonok, még elkapták az esti fürdetést, aztán egy kicsit babázhattak és aludtunk. Szombaton mintanapunk volt, kezdtük ott, hogy éjfélkor evett Bende, aztán háromóránként, majd a kilenc órás után egykor evett és egész nap nagyon elvolt. Persze mindenki megdajkálta, még a 4,5 éves nagybátyja is, erről is a kép:

 

Nagyon figyelmes volt Bendével, még néha ő kérte, hogy majd ő fogja Bendét, meg volt egy-két „gyerekszájas” szövege a hétvégén, megnevetettet bennünket. Voltunk a Malomban is, shopingoltunk, Bogyó végig aludt, bár a hazafele vezető út előtt még a kocsiban evett. Vasárnap reggel meg jött a család többi tagja, két dédivel. Ezen a napon is végig volt dajkálva a kis lurkó, szeretetben nem volt hiány. Az evés visszaállt a régi rendre, összevissza evett, volt, hogy másfél óra kellett a következő szopizáshoz, volt, hogy elvolt három óráig. Ebédelni étteremben mentünk, előtte sikerült jól „beetetni”, így végig bírta ő is… Hagyott minket jóízűen enni, még desszertre is volt idő… Mondjuk élőzene volt, a cigányok húzták a nótákat…Itthon pedig folyamatosan kézbe volt, ami neki nagyon tetszett. Tegnap pedig itt maradt még a két húga Csonginak a barátaikkal. Én örültem is neki, mert így el tudtam menni két üzletbe a délelőtt folyamán. Reggel sikerült megint egy jót enni, így volt szabad másfél órám, amit ki is használtam. Kocsiba pattantam és megjártam a két üzletet. Mikor hazajöttem, Bende aludt, majd 11-kor csatlakozott a tejcsárdára és nem tudom, hogy mi volt vele, de négyig a cicire kéredzkedett. Persze voltak benne szünetek, fél óra max, de aztán megint a cicit kérte. Aztán este megint folytatódott a hiszti, Csongi alig bírta megvigasztalni… Végül csak bealudt és éjszaka csak kétszer voltunk fent. Most megint nézelődik, meg panaszkodik…

Még mindig sokat pukizgat, már fogalmam sincs, hogy „alapjáraton” ilyen, vagy én eszek minden nap valami olyat, amitől neki bent rekednek a gázok. Mindenesetre próbálok odafigyelni arra, hogy ne egyek számomra olyan puffasztó ételt, ami neki sem tetszene. A mecsek teát sem issza meg, vasárnap lepődtem meg, mert csak 100 ml-t készítettem neki és ebből 80-at megivott, na tegnap készültem 200 ml-vel, és csak 20 ml ment le neki, ma csak 150-et készítettem, de eddig kb. 10 ml-t ivott. Hát ez van. Tehát megint visszatérünk a régi kerékvágásba, újra hárman vagyunk, jöhetnek az apa-fiú programok is… És amit az elején már megemlítettem, ma házassági évfordulót is ünneplünk, illetve azt, hogy már 7 éve vagyunk együtt, ebből 2-őt már házasságban, ugyebár. Az éttermi ünneplés kimarad, majd valamikor bepótoljuk.

Múlt heti ügyintézés

Egy hete intéztük a bébivel járó ügyeket és láss csodát, ma már megkaptuk az anyasági támogatást, illetve a munkahelyemről is visszaküldték a születési anyakönyvi kivonatot. A pénznek örültem, mert mostanában tanakodunk azon, hogy beadassuk-e Bendének a rota elleni védőoltást. És hát most ezt a pénzt arra szánjuk. Sajnos a tb nem támogatja, pedig a gyerekek 95%-át utoléri ez a vírus.  Mondjuk a gyermekorvos szerint van még vagy 20 másféle vírus is, ami ellen be lehetne oltatni. Mindenesetre nem szeretném kockáztatni a kisfiam egészségét és ha tudom, hogy ezzel segíthetek neki, akkor rászánjuk a pénzt. Aztán már nagyon várom az aug. 20-át, hiszen négynapos ünnep lesz és Csongi is itthon lesz, úgyhogy megint ki lesz a kis családunk. Először úgy volt, hogy hazamegyünk a szülőkhöz, de még picinek tartjuk ehhez Bendét. Egyrészt nem szeretnénk a bébihordozóba „gyömöszölni” a két órás útra, meg az új környezetet se tudjuk még, hogy viselné, úgyhogy inkább itthon maradunk. Had erősödjön még egy kicsit. Mondjuk én már annak is örülök, ha apukája itthon van, mert olyankor vannak fiús programok és egy kicsit én is ki tudok kapcsolni. Ma megint anyás volt a kisfiam, vagy legalábbis nagyon szeret már kézben lenni. A vállunkon szeret elaludni és ha letesszük, egyből rájön, hogy már nem a biztonságot adó szülői kézben/vállon van és elkezd sírni. Egy kicsit szoktam várni, míg újra kézbe veszem, de azért nem szoktam sokáig sírni hagyni. Most nagyon gondolkozom a hordozókendőn, már elkezdtem szétnézni a neten, de eddig nem találtam meg a legjobbat. Illetve még utána akarok olvasni egy-két dolognak. Ezzel kapcsolatban még egy cikk a hétvégén kapott hírlevelemből: "A jó baba, ha evés után letették az ágyába, mosolyog és gőgicsél – szülei örömére –, majd édes álomba merül, és csak a következő etetés idejében ébred fel. Ha nem így viselkedik, minimum el van rontva, de az is lehet, hogy "gyári hibás". A hatvanas évek nevelési szemlélete máig hat, nem kis lelkifurdalást okozva az élénkebb, jussukat hangosan követelő babák szüleinek. De mégis, minek alapján várhatjuk el az embergyerektől, hogy azon nyomban a társadalom (kényelmi igényeiből fakadó) elvárásainak megfelelően viselkedjen? Az újszülött, ha tetszik, ha nem, valójában a Homo Sapiens nevű "csupasz majom" kölyke, főemlőshöz illő ösztönökkel, igényekkel. Az ember azok közé a fajok közé tartozik, amelyek kölykükkel folyamatos testi kapcsolatban vannak, a kicsinyeket soha nem hagyják egyedül: szorosan maguk mellett tartják, vagy testükön hordozzák. Az ember ráadásul biológiai szempontból koraszülöttet hoz világra: a frissen született baba fejletlenebb, éretlenebb, mint egy újszülött csimpánz, ezért igen nagy szüksége van az anyai test védelmére, melegére, ringatására. A csecsemő idegrendszere születéskor még koránt sincs készen. Az idegrendszeren belül újabb összeköttetések milliói létesülnek, az idegsejtek nyúlványai most kapják meg szigetelésüket. Ahhoz, hogy ez a folyamat tökéletesen alakuljon, továbbra is szükség van azokra a mozgás- és hangingerekre, amelyek a magzatot az anyaméhben érték. A baba tehát a későbbi optimális fejlődés érdekében igényli a dédelgetést, ringatást, hordozást. A hordozóeszközök használata nem az elkényeztetés felé vezető út első állomása! A kicsi többnyire meg is hálálja, hogy kézbe vették: a kendőben megnyugszik, békésen figyel, vagy éppen szundít egyet. Később, amikor már kinőtte hordozás iránti igényét, bátran és érdeklődéssel lát neki a világ felfedezésének. A szoros testi kapcsolat ugyanis megteremtette ennek alapvető feltételét: az ősbizalmat.”

Holnap ebéd körül jön fel anyósom Darival, vasárnap meg a család többi tagja. Leszünk egy páran, egyelőre úgy néz ki, hogy étterembe megyünk ebédelni majd (üdülési csekken), meglátjuk még. Én gondolkozom rajta, hogy maradok itthon, mert még mindig nincs ugye napirendünk és az elmúlt napokból kiindulva, nem biztos, hogy Bogyó kibírna egy ebédidőt. De meglátjuk, volt már rá példa, hogy három órát egyfolytában aludt. És ha jó idő lesz, akkor holnap este megyünk megint elkísérni Csongit a focizására. Már kezdek hozzászokni, tetszik, hogy nem csak itt a környéken sétálgathatunk és hát ilyenkor tudok én is shopingolni. Bár mit ne mondjak, az utóbbi időben a babaholmik/cuccok felé orientálódott a figyelmem. Anyuka lettem, vagy mi…

Ma apukám is feljött és hozott gyümölcsöket, meg zöldséget, majd valami receptet kinézek és sütök valamit a hétvégén. Illetve Lora babától örökölt kisrucikat is kaptunk. Most épp száradnak… És megint friss képekkel jövök, bealudtam a mózesben, míg anya netezik...

 

 

A pelenkázó-asztalon szeretek magyarázni:

Egy hónapos gézengúz

Ma egy hónapja, hogy ez a kis csöppség a világra jött, felborítva mindennapjainkat, meg az övét is. Nagyon sok szép élmény van már mögöttünk és vannak fáradt éjszakák is, meg egy-két sírós nap is, nemcsak Bende részéről… Csak eltelt ez az egy hónap, milyen furcsa… Az írásaimat, amit itt veletek megosztok, szeretném megőrizni, hogy ha majd később Bende is el akarja olvasni, akkor meglegyen, ezért nem bízom abban, hogy ez a blog örökéletű lesz, így minden egyes írásomat lementem egy word-doksiba. Most tartok a 99 oldalnál, képek és hozzászólások nélkül. Azt hiszem, lesz mit olvasnia majd. És akkor friss képek Bende Bogyóról, álmában már egyre többet mosolyog, de ma már amikor ébren volt, akkor is csalt egy kis vigyort az arcára:

Már megint fényképezel?

És: napra pontosan két évvel ezelőtt tartottam a leánybúcsúmat, akkor még nem is gondoltam, hogy két év múlva már egy hónapos kisfiamat tarthatom a karjaimban. Csongi mondta, hogy tegyek ki pár képet, így most megteszem: 

 

Tegnap ebéd után lementem a gyermekorvoshoz, mert meglett a vér- és vizeletvizsgálat eredménye. A helyettes doktornő kielemezte, mivel vannak igen nagy eltérések. Állítólag ezek nem rossz eredmények, a vasa kevés Bendének, de egyelőre meg kell várni a hasi uh eredményét is és majd azzal együttvéve megnézik újra, illetve egy másik doktorral is konzultálnunk kell majd. Illetve kikérdeztem, hogy mit lehetne még adni az infacol helyett a hasgörcseire, mert néha úgy érzem, hogy nem segít. A vasárnap este, hétfő hajnal nem volt a legjobb számunkra, Bogyónak folyamatosan görcsölt a pocakja, próbáltam masszírozni, meg simizni a hátát, de alig akart kijönni a puki. Még este trottyolt egyet a pelusba, de egész éjszaka csak feszítette a pocakját. És szerintem semmi olyat nem ettem. A vasárnapi ebéd húsleves volt, tört-krumpli, meg sült csirke, meg ettem almalevest, de ezt már előtte is ettem és akkor sem volt gond. Tehát fog. nincs, hogy mitől keletkeznek a bélgázok Bendegúz pocakjában. Mindenesetre most kiváltottam egy tea-keveréket, amiben van édeskömény és kamilla is (Duma javaslatára is), úgyhogy délután már elkezdtem itatni vele. Meg is lett az eredménye, először apukája tette tisztába, majd negyed óra múlva én és mindkét alkalommal jó nagy adaggal jött ki. Na, meg az a hang, épp Csongi ölében feküdt és hát meg is lepődött az apja, meg nézte a nadrágját, mert úgy érezte, hogy még ő is kapott belőle, de a pelusnak a külső záró-rétege megfogta…

Aztán kaptam egy szabad órát este, mivel én napközben lent voltam Bendével jó másfél órát sétálni, így az esti sétálásra már nem kísértem el a fiúkat. Megfőztem a tárkonyos-ragu levest mára. És, ahogy lementünk a doktornőhöz egy órakor tegnap, még sírt Bogyó, de ahogy elindultunk a bébijárgánnyal bealudt és itthon, négy órakor kelt fel. Ilyen se volt még, hogy egyhuzamban három órát aludjon és ne egyen közbe. Remélem többször fog ismétlődni ez, de az előző bejegyzésemben belinkeltem egy cikket és úgy gondolom, hogy nem rontjuk el, ha többször eszik, mint három-óránként. Ez nekem is megnyugvás, amit a cikkben írtak.  A doktornő még szeretne Bende vizeletéből baktérium-tenyészetet nézni, így vennem kellett vizeletgyűjtő tasakot és gyűjteni kellett volna vizeletet. 2 db-ot vettem, az esti fürdés után a pelusba betettük a tasakot és vártunk. Persze nem sikerült normálisan levenni és inkább a pelusba, meg a bodyra került a pisiből. Így ezután kitettük az ágyra egy bodyban, én szoptattam, apukája meg tartotta a tasakot, hátha produkál bele Bende. Persze több, mint egy órán át vártuk, hogy jöjjön a vizelet, de ő inkább a tea hatására adott nekünk egy kis híg-csomagot, kétszer is. Így az alá rakott törölköző és textil-pelus is kapott az „anyagból”. Végül, mire pisilnie kellett, már nem sikerült levennünk a mintát, úgyhogy ma újra próbálkoztunk. Közben kiderült, hogy ragasztani kell a bőréhez a tasakot, ezért nem sikerült a tegnapi akciónk. Ma megint vettem 2 tasakot, az elsőt nem sikerült feltenni normálisan és persze mellé pisilt, ezért dobhattuk ki. De végül a másodikat ügyesen felragasztotta az apukája, így a műveletet siker koronázta, megvan a minta. Holnap már csak az ÁNTSZ-hez kell eljuttatni, aztán várni az eredményt. Az egészben az a bosszantó, hogy múlthéten sikerült a nővérnek levenni elég sok vizeletet (nem is csodálom, hiszen közben vért is vettek, jó hogy bepisilt a gyerek), most meg mi szenvedünk vele, mert hát egy egy hónapos babának hogy mondod, hogy akkor most pisilj. Szóval ennyit a magyar egészségügyről. Ja, és a helyettesítő doki akarja megnézni ezt a baktérium tenyészetet, még jó, hogy a saját dokink szabin van. De hát mindent a gyerek érdekében…

Ma megint elkészítettem a holnapi ebédet, azt hiszem, míg nem lesz „rendszerünk”, így fogok készülni, mert napközben nagyon kérdéses, hogy hogy tudok elszakadni a kisfiamtól. De így, délutánonként fiús programok vannak és nekem is marad időm a ténykedésre a konyhában. Megint készült almaleves, ez  most favorit nálam, meg paradicsomos-húsos tésztát készítettem elő, csak a sütőbe kell betenni és átsütni az egészet, az meg akár félkézzel is menni fog. Hát most tömören ennyit, tehát eltelt egy hónap már a kisfiunk életéből is… és a mai kedvenc:

 

Lassan egy hónapos lesz

Hát már eltelt négy hét a kisfiunk életéből, milyen furcsa. A múlt héten még azt írtam, hogy telik az idő, de nem úgy, most meg azt írhatom, hogy ez az egy hét milyen gyorsan eltelt. Aztán meglátjuk, mi lesz még ezután.

Az elmúlt két éjszaka jól aludtunk, az utolsó éjszaka is „csak” háromszor kelt fel (éjfél után) és negyed óra cicizés után beájult és másfél, illetve két és fél órás pihenő után kért újra enni. Úgyhogy viszonylag én is ki tudtam magam pihenni. Ma pedig rokonok jöttek fel meglátogatni bennünket, Csongi apukájáék voltak itt, hozták a vajdaságból a dédit is, úgyhogy Bende baba meg lett szeretgetve. Napközben néha nyűgös volt és enni kért, de egyébként nagyon jó baba volt. Délután meg úgy bealudtunk a nagynénikkel a nagyágyon, hogy szinte észre se vettük, de eltelt szopizás között majdnem három óra. Még mindig kapom a szokásos hírlevelet a mail-re, ahol a szopizásról is küldtek egy cikket. Néha én is úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha Bende baba háromóránként enne, de úgy látom, hogy „nem rontottunk” el semmit, hogy ő gyakrabban igényli a szopizást.

És a cikk:

„Mi történik, ha a baba a szokásosnál többet, nemritkán jóval többet hízik az első időkben? Sajnos sokszor az, hogy a mamának azt tanácsolják, tartson be valami (kizárólag a felnőtt logika szerint hatásos) diétát a babánál.

– Anyatejjel nem lehet túltáplálni a babát – mondja dr. Kós Csaba. – Az egészséges csecsemők harminc százaléka három hónapos korára megduplázza a súlyát. Ilyenkor nem kell hibát keresni az anyában, a tejben vagy a szoptatási gyakorlatban, hiszen minden rendben van. Pár hónap múlva a kezünkben a bizonyíték, ugyanis ha türelmesen várunk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy az eddig túlságosan is lendületes gyarapodás alábbhagy, sőt akár meg is áll. A mi babánk is kilenc-tíz kiló lesz egyéves korára, akár a lassabban induló társai.

Kós doktor szerint sokan nem fogadják el ezt a fejlődésmenetet, és eleinte fogyókúráztatják a babát – korlátozzák a szoptatást, vagy rostos gyümölcs bevezetését javasolják. Majd amikor a kicsi „jó útra tér”, vagyis nem hízik már olyan hihetetlen tempóban, akkor megijednek, és az anyatej mellett tápszert írnak fel, és ezzel többnyire vége is a szoptatásnak. Van, aki még mindig hisz abban, hogy létezik túl erős anyatej, és emiatt javasol tápszert. Az egyes anyák teje természetesen különböző lehet, de nem olyan mértékben, hogy ez a baba kóros elhízásához vagy soványságához vezetne.

Szoptatni vagy etetni?

Épp a minap hív egy édesanya telefonon. A probléma lényege: nyolchónapos kisfia nem akar enni, inkább kiöklendezik minden becsempészett falatot, ő viszont tömné, mert a gyerekorvos szerint nem gyarapodik eleget. Elkezdünk beszélgetni az előzményekről. Robi eredetileg igény szerint szoptatott baba volt, az első hónapban máris hízott másfél kilót! (A szoptatási tanácsadó ilyenkor mindig megkönnyebbül, hiszen itt már nagy baj nem lehet). A gyermekorvos azonban elhízástól tartott, ezért azt javasolta, csak háromóránként szoptasson a mama, és ha közben sírna a gyerek, kapjon teát. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: a gyerek megtanulta, hogy ne akkor egyen (szopizzon), amikor akar, és a túlzottnak tekintett gyarapodást is sikerült alaposan csökkenteni. Az átállás persze nem ment könnyen, Robi eleinte nagyon ragaszkodott volna a szoptatáshoz, de anyukája nem merte gyakrabban mellre tenni, nem akarta, hogy elhízott ember váljék belőle. Amikor hat hónapos kor után kezdődött a hozzátáplálás, a probléma már valami egészen más volt. Robi nem hízott eleget, ezért a gyerekorvos azt javasolta, próbálja az anyuka kicsit tömni a babát, kínáljon neki minél több, minél kalóriadúsabb ennivalót. Csodálkozik azon bárki, hogy Robi ezek után sztrájkol, és utál enni? Nem lehetséges, hogy élete első hét-nyolc hónapjában két olyan gyökeresen ellentmondó szülői elvárásba ütközött, hogy az már egyszerűen sok volt neki?

Érdekes jószág az ember. Könnyen elfogadjuk „normálisnak”, ha valaki egy mázsát nyom, de azt is, ha valaki ötven kiló – vagyis feleannyi. Attól sem esünk ámulatba, ha egy-egy felnőtt ismerősünk naponta csak kétszer-háromszor eszik, de akkor telerakja a tányérját, míg sok embertársunk jóval többször ül asztalhoz, néhány falat kedvéért. Ezzel ellentétben a csecsemőktől sokan elvárnák, hogy étvágyuktól és alkatuktól függetlenül olyan gyakran egyenek, és abban az iramban gyarapodjanak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egy évtizede még nehezen találtunk volna írásunkhoz olyan kisbabákat, akik saját tempójukban élhették életük első hónapjait. Ma már szerencsére könnyebb dolgunk van: karcsú és gömböc, ritkán szopizó és falánk, haspók babák mamái is megosztották velünk tapasztalataikat.

Mennyit szoptassunk?

Az afrikai kung anyák óránként többször is megszoptatják testükön hordott, önkiszolgáló kisbabájukat. Félreértés ne essék, nem akarjuk, hogy visszatérjen a kőkorszaki kultúra. De nagyon fontos, hogy minden érintett tudja: az embercsecsemő természetes életritmusa nem köthető órához, azt pedig végképp nem várhatjuk el tőle, hogy „rendesen”, három- vagy négyóránként jelentkezzen újabb adag anyatejért.

– A szopás gyakoriságát bízzuk a babára! – javasolja Kós doktor. – Az egészséges csecsemő megbízhatóan jelzi, ha éhes, csak oda kell rá figyelni – vagyis édesanyjának a közelében kell lennie. Előfordul, hogy egy baba rendszeresen átalszik három-négy órát is két szoptatás között, de ez a ritkább. A többség gyakrabban szopik, ők egyes napszakokban akár óránként is mellre kéredzkednek. Ezt általában nehezen fogadják el a szülők és a egészségügyi dolgozók. Ha egy anya azzal fordul hozzám, hogy a babája „egész nap a mellén lóg”, meg szoktam kérni, hogy egy napon át írja föl a szoptatás időpontjait. Ilyenkor többnyire kiderül, hogy kevesebb mint tizenkét alkalom kerül a papírra, vagyis minden két órára jut egy szoptatás – és ez teljesen normális.

Kós doktor azt tapasztalja, hogy a ritkább szoptatásra többnyire nem szoktak panaszkodni, hiszen ez kényelmes a családnak. Nincs is baj vele, ha a baba saját maga alakítja ki ezt a ritmust, és így is szépen fejlődik.”

És pár kép:  

A tegnapi ügyintézés

Az elmúlt két éjszakára mondhatom, hogy olyan volt, amikor sikerült kicsit többet aludnunk, mint eddig, mert Bende Bogyó csak háromszor keltett fel és még a hasa sem csikart annyira. Igaz, ma hajnalban megint alig akart kijönni a puki… Szóval két jó éjszakán vagyunk túl. Aztán egy olyan délelőttön (tegnap), amikor ügyeket intéztünk és szinte majdnem végig is aludta az egészet. Kezdtük azzal, hogy reggel úgy bealudtak az apukájával, hogy már ébresztgetni kellett nyolc előtt, hogy még szopizzon és utána induljunk az utunkra. Először az utunk az OEP-hez vezetett, mert a taj-kártyáját ugye ki kellett kérnünk. Az ügyintéző csajszi csodálkozott, hogy miért nem küldték ki, de végül így megkaptuk ott helyben. Kb. negyed óra alatt el is intéztük. Innen irány a kórház a vér- és vizeletvizsgálatra. Beálltam a betegkapuhoz, mire odaértem (kb. 5-10 perc) a kapuhoz, kiderült, hogy nem is kell felvetetni magunkat, mehetünk egyből a vérvételre. Hát épp időben értünk oda, mert fél 10-ig volt háziorvosi beutalóval vérvétel és mi előtte léptünk be. Először kapott egy kis zacsit a kukijához, hogy vizeletet tudjon produkálni. Majd elkezdte a nővér mindkét kezén keresni a vénát, amit nem igazán talált meg. Végül a jobb kézfejét szúrta meg, apukának kellett lefogni a kezét, én meg a lábát próbáltam simizni, nyugtatni. Persze végig sírt. Aztán olyan lassan jött a kis vére, hogy azt hittem, ott fogunk éjszakázni, de végül két ampulla telelett és végeztünk is. Közben persze bepisilt, mondjuk ez volt a lényeg. Meg amúgy sincs gond a vizeletével, legalábbis azzal, hogy általában mindig tele pisili a pelust. Hát remélem ez nem gond. Na, itt végeztünk, irány az autó és első ízben kapott kaját a kisfiam, mert már gyömöszölte az öklét a szájába. Innen bementünk a belvárosba, lévén azt tudtuk, hogy a Magyar Államkincstárt ott találjuk, de kiderült, hogy az a regionális központ, nekünk nem oda kell menni, így elmondták, hogy hol tudjuk igényelni a családi pótlékot és anyaságit, úgyhogy az új cél felé vettük az irányt. Itt Csongi kint maradt Bendével (ahogy az OEP-nál is), ők inkább sétáltak, míg én ügyeket intéztem. Szóval a MÁK-nál kb. 2-en voltak előttem és mivel a netről leszedtük a nyomtatványokat, amiket otthon ki is töltöttem, már csak Bende taj-számát kellett beírnom, így ott is kb. 3 perc alatt végeztem. Remélem ezt is hamarosan folyósítják, állítólag 30 napon belül utalják. Meglátjuk. Innen kivezetett az utunk a munkahelyemre, mert ott meg a gyás-hoz kellett leadni a papírjaimat. Illetve a munkatársaknak is bemutattuk ezt a kis gézengúzt. Persze mindenki megcsodálta, mert az ügyintézés után bevásároltunk, ha már hipermarketbe voltunk. Gyors bevásárlást tartottunk, lehet, hogy ki is maradt pár dolog, de nem akartunk kényelmesen shopingolni, mert tudtam, hogy előbb-utóbb a kisfiunk éhes lesz. Így is lett, apukája fizetett, mi meg kimentünk a kocsiba és ismét szopiztunk. Innen elmentünk az autószerelőhöz és megbeszéltük, hogy ma Csongi elviszi az autót, műszakija lejárt ugyanis és hát fel kellene rá készíteni. Meg még elmentünk egy festékesboltba is, szóval elég sok helyen jártunk, de fél egykor már itthon voltunk. Mivel ¾ 3-ra voltam beírva a gyerekorvoshoz, úgy intéztem, hogy előtte is szopizzon Bende, nehogy ott jöjjön rá… A vizsgálatokat szépen tűrte, már nőtt születése óta 4,5 cm-t (54,5 cm), illetve az egy hét alatt megint felszedett 330 grammot, tehát most 3740 gramm. Kerekedik a kis buksija is és a pocakja is. És, megszentelte a vizsgálóasztalt is, meg persze az én kezemet is lepisilte. Még jó, hogy ilyenkor minimum 3 textilpelussal készülök. A dokival is megbeszéltük a teendőket, mivel várjuk a vér- és vizeletvizsgálatnak az eredményét, amiért hétfőn kell visszamenni. Illetve még hátravan a hasi uh is, de erre még várni kell két hetet. Meg mostanában váladékozik nagyon a szeme Bendének, tehát mindig csipás, így most kaptunk egy harmadik fajta szemcseppet, plusz még kamillával is tisztogatjuk. Remélem kinövi ezt a váladékozást is, mert ha megmarad, akkor a könnycsatornája van elzáródva és az azt jelentené, hogy ki kellene tisztítani, ami állítólag fáj a babáknak és még a szülő sem lehet bent. Mára mintha javult volna a helyzet, úgyhogy remélem ebbe már nem esünk bele (állítólag a csecsemők 20-30%-nál előfordul).

Este pedig babalátogatás volt, egy ismerős házaspár jött hozzánk, náluk is kopogtatni fog a gólya, majd decemberben. És úgy néz ki, hogy kisfiú lesz ott is, úgyhogy már nagyon várjuk a jövő nyarat, amikor majd barátkozhatnak a gyerkőcök is… Most pedig lassan enni fog a kisfiunk (8:30-kor evett utoljára), még jó, hogy már elkészítettem az ebédet (ritka az ilyen nap), meg a levest is csak melegíteni kell, úgyhogy mi is főtt kaját eszünk.
És így néz ki most, friss fotó:

hörcsögpofi:

Csak telnek a napok

Elég nyugtalanok a napjaink mostanában, szinte óránként szopizna ez a Bende baba. Éjszaka pedig elalszik, de hajnalban a hascsikarásra ébredünk, szegénykém csak erőlködik, de a puki alig akar kijönni. Pedig szedünk rá csodaszert, meg próbálom kerülni azokat az élelmiszereket, amikről eleve tudom, hogy engem felpuffaszt, meg amit már tudok, hogy nem ehetek, mert nagy valószínűség szerint nem tetszik Bogyónak. Így most a görögdinnyét is kerülnöm kell, mert az elmúlt két nap este azt ettem és másnap hajnalban jöttek a hascsikarások. Már nagyon nem is merek kísérletezni semmivel… A fürdés még mindig pancsolás, mert nem teljesen gyógyult be a köldöke, de mostmár napok kérdése és teljesen belemártjuk ezt a kis fickót a vízbe. Néha tetszik neki, nem tudja mire vélni az egészet, de aztán eltörik a mécses és akkor nincs megállás, míg nem kap cicit, addig sír, nyüszköl.

Holnap pedig nagy napunk lesz, megyünk délelőtt ügyeket intézni. Még nem tudom, hogy fogja bírni, majd az autóban fogom megetetni, meg ahol tudom. Először is elmegyünk a taj-kártyát intézni, mert még mindig nem küldték ki és már intéznénk az ellátásokat. Illetve megyünk vér- és vizeletvizsgálatra is, ide meg kell már a taj-kártyája, úgyhogy muszáj is elintéznünk. Csak ugye vártunk, hogy majd kiküldik. Tegnap viszont felhívtam őket, először nem látták a rendszerben, aztán mégis megtalálták és mondták, hogy az OEP-nál is igényelhetjük, így döntöttem amellett, hogy akkor holnap ott kezdjük a napot, a kórház mellett van úgyis. A vizsgálatok után, amit a vese-medence tágulat miatt kell intézni, elmegyünk a Magyar Államkincstárhoz megigényelni a családi pótlékot és anyasági támogatást. Ezután meg még ki szeretnék menni a munkahelyemre kivinni a gyáshoz a papírokat. Ha már egyszer felkerekedünk, akkor intézzünk el mindent… Meg akkor be is kellene vásárolni, hiszen hipermarketbe leszünk. Szóval remélem nem lesz nagyon nyűgös a napunk, bár most az elmúlt két délelőtt mindig a cicin lógott volna. Próbálkoztam a nyugtató cumival is, de kiköpi, így inkább nem is erőltetem. Majd főzök neki korán reggel köményes teát, hátha azt elfogadja, de az sem tetszik neki igazán. Szóval érdekes lesz, biztos. De majd beszámolok. Illetve délután meg megyünk a gyerekorvoshoz, az egy hónapos kontrollra, bár még van pár napunk. A védőnő is ott lesz, megnézzük mennyit nőtt, meg megkapja a védőoltást is. És akkor induljunk a napi sétára... ez még jó időben, mára lehűlt a levegő:

kicccccssssomagunk:

Köldökcsonk

Hát a rekord-kísérletre hajtottunk, de végül tegnap este leesett, azaz 22 naposan. Nem tudom, kinek volt ennyi ideig még fent a köldökcsonkja, de mi már kezdtük „unni”… Az esti fürdetés előtti öltöztetéskor néztem, hogy mi esett ki a kis bodyból, mikor megtaláltam a maradványt és mit ne mondjak, meg is örültem neki. Még pár nap és ha végleg begyógyul a helye, akkor gőzerővel lehet fürdeni… Már nagyon várom. Még mindig van egy kis sírás, amikor fürdünk, igazából nem tudja mire vélni a helyzetet. De remélem, hogy hamarosan összeköti a dolgokat. Tegnap ugye megint egy olyan napunk volt, hogy néha óránként rájött, hogy ő éhes-szomjas. Az esti séta előtt is ettünk, de a séta közben rázendített és hát nyomta gőzerővel. Végül hasra fordítottuk és bealudt. Mostanában szeret hason aludni, bár éjszakára nem merem úgy fordítani. Én kiskoromban viszont nagyon hason-alvó voltam (most is, már alig vártam, hogy „lemenjen” a pocakom és tudjak hason aludni, még a cicik sem zavarnak, pedig néha azért van benne tej). Mire hazaértünk az esti sétából már be is aludt, de a fürdetésre felkelt, meg hát egyből tömte a kis kezét a szájába. Este pedig apa altatta el, sétálgatott vele a szobában, táncoltak, míg Bende tágra nyílt szemmel nézelődött, addig Csongi fel-alá járkált. Végül beadta a derekát és bealudt. Éjszaka másfél, két óránként kelt, úgyhogy nem volt vészes. Az éjszakai nagy viharra sem riadt fel, én féltem jobban szerintem a dörgésektől. Pedig jó nagy zuhé volt.

Ma reggel a gyerekorvosnál kezdtük a napot, mert a beutalókért el kellett menni. Persze előtte ettünk, fél nyolckor. Nyolcra odaértem a rendelőbe, előttem egy anyuka várt. A kinti levegő hűvös volt, a rendelőbe pedig fülledt volt az idő. Bende meg is unta és hiába vettem le a sapiját, rázendített és nyomta megint. Persze még a ringatás sem segített. A dokinál meg a klíma ment, úgyhogy alig tudtam úgy állítani a kocsit, hogy ne a gyerekre fújja a hideget. Megkaptam a beutalókat, vér- és vizeletvizsgálatra és hasi uh-ra. Mivel ordított a gyerkőc, a doki megkérdezte, hogy éhes? Gondoltam magamban, direkt éheztetem, hogy sírjon. Na, mindegy, kijöttünk, egy kis séta után meg bealudt. De mivel bömbölt, nem mentem se boltba, se gyógyszertárba, hanem hazajöttem. Itthon felhívtam a kórházat az uh miatt, kaptam is időpontot aug. 24-re. Remek. Na, mindegy, kivárjuk a sorunkat. Vér- és vizelet vizsgálatra meg majd jövőhéten elmegyünk Csongival. Illetve most csütörtökön megyünk az egy hónapos kontrollra, úgyhogy megint mázsálás lesz. Délelőtt még játszottunk egy kicsit, ami abból állt, hogy én beszéltem, Bogyó meg figyelt nagy szemekkel. Végül egy szopizás után bealudt. Ekkor jöttek tesómék, akik hoztak pelust, meg popsitörlőt, meg fürdetőt ajándékba, meg a keresztfiam és öccse által kinőtt cuccokat. Ezeket én már szétválogattam méret szerint, úgyhogy külön vannak szedve a kis göncei ennek a kis lurkónak. Persze míg tesómék itt voltak, volt egy szopizás, egy kis nézelődés, de többnyire aludt. Egy kicsit irigyelem Tündééket, mert mentek a Balatonra. Most én is csobbannék a vízbe, bár még tart a gyermekágyas időszakom. Na, mindegy, majd jövőre megyünk együtt a gyerkőccel.

A lakásban meg lehet főni, csupán 29-30 fok van és sehogy sem lehet lehűteni. Mivel légkondink nincs, marad a szellőztetés. De hiába volt vihar az éjszaka, a levegő nem hűlt le. Most alig várom, hogy mehessünk kifele a levegőre, de még várok vele egy kicsit. Az újabb képek, apával a kanapén hasonfekve:

 

Büfizni készülünk, de kényelmesen:

 

És figyelek ám, nehogy megszökj, mert akkor felébredek és ordítok:

 

3 hetes

Furcsa érzés, rohan az idő, de mégsem. Rohan, mert már három hetes ez a kis gézengúz, de ha belegondolok a mindennapjainkba, akkor meg azt veszem észre, hogy már mennyi minden történt és még csak három hete történt. Persze minden nap eltelik és azt veszem észre, hogy már megint indulunk a délutáni sétára, aztán a fürdetésig valahogy húzzuk ki evés nélkül, majd jöhet a pancsizás, evés, altatás és alvás és már megint egy nap kezdődik. De valahogy úgy érzem, hogy mégsem úgy szaladnak ezek a percek… Na, meglátjuk, hogy mit gondolok majd pár hét múlva. Egy kicsit nosztalgiáztam tegnap, mert tervbe vettem, hogy krumplilevest készítünk, meg amerikai palacsintát és eszembe jutott a három héttel ezelőtti péntek, amikor Csongi anyukája és kisöccse jött fel és aztán előjöttek az éjszakai fájások emlékei, majd maga a szülés. Nem gondolok rá rossz emlékként, hiszen ahogy gondoltam, úgy is volt (gyors szülés). A regenerálódás is a végefelé jár, szóval minden megszépült már… Pedig csak három hete…

Tegnap délután a séta helyett elkísértük Csongit a focira és míg ő rúgta a bőrt, addig mi átmentünk a kistescoba és bevásároltunk pelusból. Ez valahogy fogyóeszköz most nálunk (nem is tudom, miért). Persze a harmadik csomaggal lett jó, mert hiába vesszük a legkisebbet, némelyik még olyan óriási, hogy nem áll sehogy sem Bendén. Most a Pampers bevált, aztán meglátjuk az ez utáni méretet, hogy melyik fajta jön be. Mire visszasétáltunk a focira, meg egy picit leültem pihenni, Bogyó is felébredt és hát nem igazán akart már visszaaludni. Ivott egy kis köményes teát, amit nem igazán szeret, de most azért kortyolgatott belőle, aztán Csongi is lejött a pályáról és hazaindultunk. Volt egy kis cicizés még, aztán itthon fürdés, majd ismét vacsi. Mostanában esténként nyűgös, bár ma is egész nap nyüszi volt. Próbáljuk altatni, de mindig felébred, hol a lábát húzza fel, hol felsír. A pocakja még mindig fájhat, mert a puki csak nagy kínok árán jön ki, pedig már szedjük rá a csodaszert. Van úgy, hogy a cicin is beijed és úgy elkezd sírni, hogy csak na. Valamikor sehol sem jó neki, mint most is… Ilyenkor jó lenne, ha már tudna beszélni és elmondhatná, hogy milye fáj…  A csuklás is borzasztó a mi számunkra. Azt mondják a nagyokosok, hogy ők fel sem fogják, de amikor szegénykém épp nyeli az anyatejet és csuklik, és félrenyel, hát nem hiszem, hogy ők nem fogják fel úgy az egészet… Meg amikor napjában többször is csuklik és látszik rajta, hogy már elege van belőle… Igen, ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy ki találja ki azokat az állításokat, hogy a baba fel sem fogja, hogy csuklik.

Ma reggel, míg a fiúk aludtak én előkészültem az ebédre (krumplileves). Mivel anya sok zöldséget hagyott „hátra”, így készítettem húslevest is, mert maradt még csirkemáj is. Illetve a palacsintatésztát is előkészítettem, de azt már Csongi sütötte ki. A levesen túl voltunk, mikor Bende Bogyó is felébredt, így én a második fogást egy óra múlva tudtam elfogyasztani. Hát vigyáz a vonalaimra ez a kis lurkó. Ami nem is baj, mert még mindig van rajtam plusz. Most megy a hintázás a mózesben, hátha elalszik, aztán megvárjuk a jobb időt és megyünk le sétálni, amit – eddig úgy vettünk észre, hogy – nagyon szeret. Hátha jobb lesz az éjszakánk, az övé is és a mienk is. És akkor a mai friss fotók, beszélgetek a cimbikkel:

egy sanda mosoly: