Keddi úszás

Tegnap délután már megint olyan zuhé esett, hogy a villámlás és dörgésnél szabályosan féltem. Elég éles hangja volt, még Bende is felkelt. És mivel itt napközben gyakorlatoznak a repülősök, épp azon gondolkoztam, hogy azt hamar meg fogja szokni ez a kis ficánka, de majd mi lesz ezekkel a viharokkal? Na, mindegy, mocorgott, aztán én simiztem. Ja, és ami épp megszáradt párna az erkélyen lévő relax-fotelen, az most megint csurom vizes, no meg a relax-fotel is. Hátha jönnek majd a melegebb idők és megszárad, bár én nagyon örülök ennek a hűvösnek, így jobban elviselhetőbb a várandósság (ami így a végére valljuk be, már tényleg terhesség). Végül a víz-gáz szerelők lemondták a tegnapi napot és majd holnap reggel jönnek. Már készülök, hogy mi legyen az ebéd, remélem hamar végeznek és akkor tudok levest készíteni, mire Csongi is hazaér… Este végül megint felmentünk a sörfesztiválra, mert az emberem munkatársai fent voltak. Igaz, nem voltunk sokáig, meg én attól tartottam, hogy majd a nagy zuhé után minden vizes lesz, de kellemesen jó idő volt, úgyhogy nem bántam meg, hogy felmentünk. Éjszaka viszont annál rosszabb volt. A mosdóba mostanában már 3* járok ki, ebből két alkalommal, amikor visszafeküdtem elég rosszul éreztem magam, mert rámjött a menstruációs görcs és nem tudtam hova tenni. Feküdni már sehogy sem volt jó, inkább csak összegörnyedtem. Most nem tudom, hogy ezek már a jóslók, vagy csak igazodik a méhem, de belegondoltam, hogy nem is a szüléstől félek, hanem inkább a vajúdástól. Ha ilyen fájdalmaim lesznek (meg még ennél fájdalmasabbak) és ezt kell érezni akár órákon át, hát, akkor már nagyon túl lennék az egészen. Mindenesetre egy vigasztal, hogy elméletileg már egy hónap múlva anyuka leszek, hacsak nem akar bent maradni Bogyó a pocakban tovább is, bár remélem, hogy nem. Szóval az éjszaka után elég fáradtan ébredtem, de mivel az úszás már meg volt beszélve egy kismama társammal, így muszáj volt kelnem. Nem tudom, hogy mennyit úsztunk, mert végig beszélgettük, de kb. ¾ órát biztos vízben voltunk. Hála eddig nem éreztem a görcsöket, tehát most várom az éjszakát, hogy vajon folytatódik-e? Egyébként meg még úgy néz ki, hogy csütörtökön megyek úszni, de az lesz az utolsó. Mondjuk még meglátom, hogy milyen reggelre ébredek majd és akkor eldől, hogy megyek-e, vagy sem. Ma délután vendégeket vártam, egy régi ismerősünk elhozta az unokahúgait, az egyiket már ismerem, kisiskolás, de a kistesóját még nem láttam, aki kiscsoportos az oviba. Sikerült feloldódniuk a lányoknak, fodrászkodtak rajtam, meg beszélgettünk…

Bende Bogyót folyamatosan érzem, van amikor kevesebbszer, de általában azért minden órában bejelentkezik, akár úgy, hogy csak megfordul. Még mindig lightosan mocorog, tehát már a helye szűkös, bár még tudna nőni a pocim, azért örülök, hogy csak ekkora. Számításaim szerint mostmár 3 kiló feletti, hosszra meg nem tudom, az majd szüléskor derül ki. Remélem ő is jól érzi bent magát és kint is élvezni fogja az életet. És hogy hamarosan meg is ismerhetjük egymást. Holnap már július, a mi hónapunk…

Egy újabb hét kezdete

Tegnap reggel megint kidobott az ágy, így már öt után neteztem egy kicsit. Gondoltam, úgyis álmos leszek rá 1-2 órára és majd visszadőlök szundizni, míg Csongi is alszik. Az idő nagyon kellemes volt, az ablakok tárva nyitva, csak úgy jött be a hűvös. Végül hét előtt visszadőltem én is és nyolcig aludtunk. Egy gyors reggeli után előkészültem az ebéddel, illetve Csongi sütött meggyes-barackos piskótát. Nemsokra rá jöttek apósomék, beszélgettünk, megebédeltünk, majd felnéztünk a főtérre, ahol sörfesztivál volt. Persze alig voltak, a standok közül se lehetett úgy válogatni, mert nem mind volt nyitva. Leültünk egy asztalhoz és egyszercsak elkezdett zuhogni az eső. Egy darabig még ültünk, mivel ernyő volt a fejünk felett, de lassan kezdett beázni, így bementünk egy sátor alá. Végül kb. negyed óra múlva merészkedtünk ki, amikor úgy láttuk, hogy már nem esik. Persze még szemerkélt és el is áztunk, mire a kocsihoz értünk. De jól esett, nem volt olyan hűvös, meg már rég áztunk el nyári záportól. Csongi le akart fényképezni, de végül ez elmaradt. Hazajöttünk egy picit száradtunk, majd a rokonok elindultak haza, mi pedig „lustiztunk” tovább, mivel nem terveztünk délutánra semmit. Reggel még feltakarítottunk, így a lakás is tiszta volt, tehát a délután hátralévő részében már nem estünk neki az ajtók csiszolásának sem.

A mai úszásomat áttettem holnapra, mivel holnap mennem kellene postára, így akkor azt is elintézem. Illetve ma mennem kellett a háziorvoshoz is, ezért inkább nem sűrítettem be a napomat, mert még a víz-gáz szerelőket is várom, akik hamarosan megjönnek. És mivel tegnap amolyan lustizós napom volt, ezért nem jelentkeztem, de ma már itt vagyok.

 

És végül, amit már közölni akartam veletek: a nagy hírhozással kapcsolatban, ha megszületik Bende baba, akkor Csongi fogja közzé tenni a hírt itt a blogon. De van egy "B tervem" is, úgyhogy mindenképpen értesítve lesztek!

Hírlevél és pocakfotó ismét

Ismét jött egy hírlevél…

A baba növekedése: Gratulálunk! Ha gyermeked ennek a hétnek a végén születne meg, már nem számítana koraszülöttnek.  (A 37. hét előtt született csecsemők koraszülöttnek a 42. hét után túlhordásról beszélünk) Természetesen minden baba más, de a 37. héten átlagos súlyuk 2,8 kg körül van.  A zsír lerakódása az arcot sem kerüli el, sőt, a szopásban segédkező izmok erőteljes fejlődése szintén segít abban, hogy a baba arca elnyerje végleges formáját. Érdekes, hogy az arc berendezése több emlős fajnál is hasonlóan épül fel: a nagy szemek, a húsos orca és az apró száj mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy anyai ösztönöket mozgósítsanak - na nem csak az édesanyában, hanem az egész rokonságban. A csontok ekkora már erősek, de még elég lágyak ahhoz, hogy deformálódni tudjanak a szülőcsatornában. Gyakori, hogy az újszülött feje csúcsos vagy tojás alakú, de nem kell megijedni: pár nap elteltével visszanyeri majd eredeti formáját.

Bende Bogyó már másfél hete volt majdnem 2,6 kg, úgy gondolom, hogy mostmár mi is közelítünk a 3 kg-os súlyhoz, bár az is lehet, hogy már annyi… Tegnap elkezdtünk dvd-ni, mire szóltam Csonginak, hogy nézze már, mit nem ficánkol a kisfia a pocakomban. Elkezdte simizni, de ilyenkor kis pocok ám, mert abbahagyja. Meg ha elkezdeném videózni, akkor is. Így nem sok emlékem marad ezekről az időkről, csak amit elmentek itt az agyamban. Este meg beájultam a tévé előtt, először úgy volt, hogy a nagyszobában alszok, de végül csak átköltöztem a kicsibe és ott aludtam. Mondjuk hajnal négykor már megint fent voltam és hat előttig csak forgolódtam, így végül csak átjöttem a nagyszobába. Először neteztem, majd befeküdtem az ágyba és visszaaludtam. Csongi is felébredt, reggeliztünk, majd megjártuk a praktikert és az auchant is, bevásároltunk egy-két hiányzó terméket. Napközben Csongi felszerelte az ajtókra a kilincset, illetve reggel lefestette a kisszoba ajtó keretét, amit én a héten az első réteggel lekentem (már csak három ajtó van hátra). Én sütöttem málnás muffint, meg a kedvenc habkönnyű tejfölös pitémet is. Délután még itt volt Csongi munkatársa és barátnője, először beszélgettünk, majd – lévén – hogy nem idevalósiak, elmentünk velük a vízműdombhoz és fel is mentünk a domb tetejére, hogy megmutassuk Kecskemétet nekik. Hát, mit mondjak, nem volt egyszerű, de végülis megjártam én is. Aztán kértem fényképet is, hogy ha már itt vagyok fent, örökítsük is meg, majd legyen mit mutogatni Bende Bogyónak is... És egy kis ízelítő, ha már ma töltöttem be a 36. hetet: 

A vendégek is elmentek, mi meg mostmár pihenésre készülünk, bár azt vettem észre, hogy semmi jó film nem lesz estére, így marad a házimozizás….

Második CTG

A tegnapi dörgés végül hozzánk is elért és esett is, futó-záporként jött, majd egy kicsit lehűlt és még esett egy ideig. Én meg sütöttem egy adag márványos-diós muffint, úgyhogy az édesség utáni vágyakozásomnak is eleget tettem. Illetve kelesztettem kenyértésztát és a sütőben megsütöttük. Hát nem lett olyan szép magas, ezen még dolgoznom kell, de azért meg lehet enni…

Szóval ma megint mentem reggel a kórházba, 7:15-re, CTG-re. Először aludt a kicsifiunk, majd ébresztés nélkül kezdett el kavarni a pocakomban, szóval produkálta magát. A vérnyomásom a gép szerint 149/98 volt, mondtam az asszisztensnek, hogy nem szokott ennyi lenni, mert szinte mindig normális, meg inkább alacsony, mint magas. A végén mértünk külön egyet, ami 123/85 volt, úgyhogy meg is nyugodtam. Mondjuk, épp beestem az ajtón és már tettek is a gépre, szóval még biztos volt bennem egy kis drukk. Na, akkor megvan az eredmény, keressem meg a dokimat. Persze ő még nincs bent, a belvárosban van, de ½ 9 - ¾ 9 körül tudunk találkozni. Mivel hamarabb jött be mégis, én elcsíptem a folyosón és rákuksizott az eredményre, azt mondta minden rendben, egy hét múlva újra jöhetek. A napokban megint érzem ezt a kis Bogyót, persze már máshogy ficánkol, de azért megnyugtató, hogy a napi 10 alkalom biztos megvan. És az is érdekes volt, ahogy 10 percig mozgolódott, miközben ültem és várakoztam a tappancsokkal a pocakomon. A vizsgálat után bementem a kistescoba és bevásároltam az ebédhez, meg vettem joghurtot, meg gyümölcsöket, ha ma is rámjönne az édesség utáni vágyakozás, akkor legalább egészséges kaját egyek. Meg elkészítettem az ebédet is. Illetve hétfőn jönnek a gáz-víz szerelők, úgyhogy jövőhéten már tudok főzni is, amit már nagyon várok, mert van egy-két étel, amit nem tudok így elkészíteni…, tűzhely nélkül. De jövőhéten már készen lesz, készülhetek a nagy lakomával…

Gondolkoztam, hogy megemlítsem-e a blogban, de végül mégis úgy döntöttem, hogy igen: ma elhunyt a popzene koronázatlan királya: Michael Jackson. És hogy végül miért is döntöttem így, hiszen sok híresség meghal, akiről lehetne írni és megemlékezni. Én is M.J. zenéken nőttem fel, sok buliban játszották a zenéjét, a táncot sokan meg akarták tanulni, szóval szerintem kevés olyan ember van, aki ne „ismerné”. És valószínűleg még Bogyó is ezeken a számokon fog felnőni (inkább, mint a tam-tam zenén), hát ezért is szerettem volna, ha belekerül ez is… (ráadásul minden zenecsatorna most az ő számaival van tele, illetve a helyi rádióban is az ő zenéit játsszák).

Holnap pedig jövök ismét egy hírlevéllel, mert hát megint eltelt egy hét… csak úgy repülnek ezek a napok (már én is érzem, így a végéhez közeledvén).

Úszás bónuszként

Hát a mai úszást bónuszként kaptam. Mikor jöttem el, szóltam a nőcinek, hogy nem írták bele a dátumot, erre azt mondja, hogy már nem is fogja. Úgyhogy jövőhéten még van két alkalmam, pedig azt hittem, hogy már hétfőn lesz az utolsó. Na, mindegy, végülis örülök neki, mert nem tunyulok el. Mondjuk néha már nem olyan jó öltözni-vetkőzni, cipőt húzni, de aztán pár hossz után meg kikapcsolok és csak úszok. Legalább az edzés megvan. Egyébként reggel négy után már nem tudok jól aludni, onnantól jönnek a forgolódások 20 percenként, meg hogy elkezdek zsibbadni és már sehogy sem jó. A hátamon nem tudok feküdni, hason meg már meg se próbálom… Bende ilyenkor mindig bejelentkezik, ha már nyomom a hasam (félig hason alvástól), úgyhogy forgolódhatok. Ma délután folyamatosan fent volt és csak hullámzott a pocim tőle, na, meg a csuklást sem hagyta ki. El is felejtettem, hogy nekem holnap még CTG-re is mennem kell, úgyhogy megint kelhetek korán, mert 7:15-re kaptam időpontot. Remélem a dokimat is megtalálom majd, hogy kielemezzük az eredményt. Ma meg valahogy tisztára péntekérzésem volt, nem tudom, miért. Végülis, a reggeli programom után és ebéd előtt sziesztáztam egy kicsit, a szomszéd oviban hangoskodó gyerkőcökre ébredtem. Remélem most estig bírom, legfeljebb majd hajnalban kikelek az ágyból, ha már nagyon kényelmetlen lenne. Az időnk szép lett, nem lett olyan nagyon meleg, de sütött a nap napközben. Mondjuk mostanra meg már beborult és a messzi távolból hallatszódik a dörgés is, meglátjuk, lesz-e eső…

És most ezzel az ikonnal búcsúzom (még egy hónap):

Ma lustizós napom van

Megvolt az oka, hogy tegnap nem írtam a napomról, csak a babahoroszkóppal jelentkeztem. Még hétfőn este jött ki rajtam valami, ami nem mondható kellemesnek és érzelmileg döntött el. Egyszerűen nem volt jó semmi. Először annak tudtam be, hogy jól bepizzáztam és a hasam csak keményedett, aztán már melegem volt, holott a kinti 17 fokos levegő mellett minden szobában nyitva volt az ablak. Még a ventilátort is bekapcsoltam. A fekvés sem esett jól már sehogy a kanapén, így azt is kinyitottuk, majd úgy fetrengtem tovább. Hányingerem is volt, úgyhogy tényleg minden összejött. Csongi meg csak vigasztalt, meg szeretgetett, a végén már hordónak nevezett, ami végülis jól esett, mert viccesen mondta. Én meg csak bőgtem (nem sírtam, bőgtem). Szóval kijött rajtam valami, amit még a tegnapi napra is áthoztam. Persze az is közrejátszik, hogy tegnap felsétáltam a bankba még reggel, útközben észrevettem, hogy fáj a kezem, mire látom, hogy kétszeresére dagadt. A bankba alig bírtam írni, pedig kellett mit írnom, de hát egy kicsit lassabban haladtam. Majd még kisétáltam a kistescoba, ahova eddig szinte csak kocsival mentem. Rá is jöttem, hogy jó nagy hülye vagyok, hogy gyalog indultam el, de az elején még jólesett. Persze haza már busszal jöttem és egész délután feküdtem, mert el is fáradtam. Illetve most jön ki rajtam, hogy a lábaim már ezt a súlyt nem úgy bírják és igencsak sántikáltam este, amikor ki kellett mennem a mosdóba. Az ágyból felkelés is elég körülményes már, még a lábammal is bicegek, szóval jól nézhettem ki. A kajával mostmár figyelek, nem eszem magam degeszre, bár még mindig nem álltam rá a többször-kevesebbre, de valahogy meg kellene azt is próbálni…És mára beterveztem egy lustizós napot, mondtam Csonginak, hogy nem akarok semmit sem csinálni, csak feküdni és polckolni a kezem, lábam és pihenni és pihenni. Hétvégén festjük le az összes ajtókeretet, hogy egyszerre legyen „büdös” a lakásban, ne naponta kelljen szagolgatnom. Úgyhogy a szombat-vasárnapi program már meg is van. Azért uncsi a semmittevés, néha már nagyon várom, hogy Bende Bogyó is közöttünk legyen, aztán meg lehet, hogy visszasírom én ezeket az időket… Tegnap este megnéztünk két filmet, az egyik a Made In Hungária volt, az elején Bogyó is beindult, de azután csak feszítette a hasfalamat. Naponta többször érzem, hogy mocorog, de már nem olyan intenzíven, vagyis kb. másfél hete már lightosabban ficánkol, úgyhogy mostmár kezd szűkössé válni neki a hely. Meg amikor érzem, már egész nagy felületet bitorol, szóval tényleg elfoglalja a hasamat. Néha jó érzés, de azért vannak olyan pillanatok, amikor már azt sem tudom, hogy hogy feküdjek, mert úgy tud nyomni. Most reggel azt vettem észre, hogy kb. 20 percenként fordulok az egyik oldalamról a másikra, mert egyszerűen már zsibbadok és sehogy sem jó. Szóval itt vagyok a célnál és már minden bajom van…és elméletileg még hátravan egy hónap… hát ez lesz a legnehezebb, már látom. Egyébként ma is néztem egy filmet, de nem volt valami jó, annyit értek el vele, hogy a pitét megkívántam, vagy valami édeset (meg még Bambi barátnőm is rásegített, mert ő is a finom csokiról blogolt), de végül egy almát ettem, meg egy paradicsomot. Holnap korán reggel megint megyek úszni, lassan ezt is letudom…. És majd jövök utána…

Babahoroszkóp

Mivel július 25-re vagyok kiírva, de úgy érzem, hogy hamarabb jön a pocaklakó, így azt a két jegyet sorolom fel, amik ebbe az időbe tartoznak bele (az ikrekből meg már kiestünk…). Megjegyzem, nem igazán hiszek benne, csak érdekességképpen… aztán meglátjuk, hogy valami bejön-e … (a mi jegyeink: Csongi rák, én bak vagyok)…

 

 Rák: (06.22-07.22)

Csecsemő

Csaknem ideális gyermek; ragaszkodó és érzékeny. A családi légkör változása azonnal nyomot hagy a hangulatán, ezért a Rák baba (sokkal inkább, mint más jegyben született társai) az egyik pillanatban csupa mosoly, a másikban pedig csupa könny lehet. Legszívesebben a családtagokkal játszik. Kényes a kiságyára, amelyet személyes birodalmának tekint, ahol nem tűr meg másokat, legfeljebb a babáit és játékait, melyekkel amúgy is szívesen veszi magát körbe.

Hogy kiegyensúlyozott legyen, fontos a kielégítő alvás. Biztosítsunk számára hosszú pihenéseket is. El tudja bűvölni környezetét. Legyünk határozottak, ne engedjünk neki, mert nagyon könnyen hisztis, szeszélyes gyermek válhat belőle. Rendkívül jó étvággyal eszik. A cuppanós puszitól, az éles, határozott hangoktól, az erős zajoktól viszolyog, könnyen megijed. Szereti a kényelmet, a biztonságot, az ölelést. Rendkívül szeretetre méltó baba, a legkisebb ragaszkodást is meghálálja. Szereti, amikor etetik, s ha ilyenkor semmi sem zavarja.

Gyermek

Álmaiba menekül és a keze ügyébe eső valamennyi könyvet elolvassa. Tartsuk tiszteletben lelkivilágát. Ne legyünk türelmetlenek hosszú hallgatásai miatt. Ahogy növekszik, rendkívüli memóriára tesz szert; néha úgy tűnik, többet tud a múltról, mint a jelenről. Érzékenységgel párosuló óriási képzelőerővel rendelkezik; fantáziája és kreativitása gazdag. Különösen kedveli a meséket és a gyermekdalokat. Szüksége van arra, hogy éjjel legyen egy kis világítás a szobájában, mert így barátságosabbnak találja az éjszakát.

Szívbéli jóbarátai a teddymackók, a babák, a zenei hangokat produkáló játékok. Könnyen finnyás és válogatós lesz, e téren ezért elkerülhetetlen bársonykesztyűbe bújtatott vaskéz alkalmazása. A szófogadatlanságra a legjobb válasz: "A mama szomorú, ha ilyet csinálsz."

Kamasz

A Hold (érzékenység, megérzés) befolyása alatt áll, ezért szereti a választékos környezetet. Beszéljünk vele komolyan, de kedvesen, hogy leszálljon a realitások talajára. De ne faggassuk: tartsuk tiszteletben a világát.

Tanulás

Valószínűleg félénken és bizalmatlanul kezdi el az iskolát. Ebben a korban fejlődik ki védekező páncélja. Alatta azonban bátorság és kitartás rejlik, amely tulajdonságok segítségével előrejut az életben. Sokminden függ az iskolai környezettől és a pedagógus egyéniségétől. Ha a tanár képes felkelteni a Rák-gyermek érdeklődését, akkor kétségkívül csodákra képes. Mivel jó felfogású, nagyon hamar megérti a dolgok lényegét. Ha a fegyelem túl szigorú, zárkózottá válhat.

Pozitív személyiségvonások:

mély érzésű és odaadó, intuitív és fantáziadús, éles eszű és megfontolt, védelmező és együttérző, elegendő önbizalommal rendelkezik, álmai megvalósítására törekszik, nagylelkű.

Negatív személyiségvonások:

szeszélyes, túlérzékeny és sértődékeny, ráerőszakolja magát másokra, túlságosan ragaszkodó, nehezen szembesül a valósággal, érzékenysége érzelgősségbe fordulhat.

 

Oroszlán: (07.23-08.22)

Csecsemő

Nem könnyű eset a kis Oroszlán! Az első hónapoktól kezdve kimutatja vérmérsékletét. Dühkitörései hatásosak, de hamar elmúlnak. Ha a cumisüveg nem áll rendelkezésre, azonnal tudtára adja környezetének. Igazi egyéniség, az Oroszlán bébire mondják, hogy van benne valami plusz. Mosolygós, szereti produkálni magát, szórakoztató jelenség, s igyekszik másokat is jókedvre deríteni. Imádja, ha a figyelem középpontjában lehet.

Gyermek

Cselekvésre van szüksége! Ha szülei pihenésre és derűs nyugalomra vágynak, akkor hamar rá kell döbbenniük, hogy a kis Oroszlánnal ez nem megy. Már nagyon korán társas lény, de a magány sem riasztja el, ugyanis ő az, aki dönt, hogy egyedül akar-e maradni vagy sem. Mindig talál valakit, akivel beszélgethet. Derűs természete és hirtelen felbuzdulása már nagyon hamar megmutatkozik, s mindig kifejezetten bájos. Szervezőkészsége szintén korán megnyilvánul, de a szülőknek figyelniük kell gyermekük vezérségre irányuló hajlamát, még mielőtt móresre tanítaná az egész óvodát.

Magabiztossága azonban nem olyan erős, mint amilyennek látszik, s meglepően könnyű lelohasztani a fiatal Oroszlánt - talán az is elegendő, ha egy jóindulatú felnőtt komolyan kritizálja egy-egy munkáját. Ha erre sor kerül, a bírálat kedvesen, humorosan hangozzék el, különben súlyosan megbánthatjuk önérzetében. Rá kell nevelni arra, hogy meghallgassa mások véleményét, még ha nem is ért egyet vele. Így talán kisebb a valószínűsége annak, hogy olyan felnőtt lesz, aki rögeszmékkel bástyázza magát körül.

Ugyanígy le kell építeni makacsságra való hajlamát. Próbáljuk ezt megkülönböztetni az eltökéltségtől, amely természetesen üdvözlendő és támogatandó. Lelkesedése sosem apad ki, ha a gyerek érdeklődik valami iránt, valószínűtlen, hogy valaha is abbahagyja. Így hát érdemes és rendkívül fontos bátorítani már az első kedvteléseket. Mindig is az élet napos oldalára vágyik majd, hajlamos a bolondozásra, de nagyon makacs természetű. Jellemző rá az Oroszlán-jegyből a függetlenség imádata, a kalandvágy. Ezért is kell figyelemmel tartani ha játszik, mert könnyen elkalandozhat másfelé. Barátkozó típus, de mindig főnök akar lenni. Kreatív, kedveli a zenés játékokat, a dobot, a xilofont. Szereti a társaságot, éhes a szeretetre. Határozott egyéniség, tudja, mit akar. Bízik magában és másokban is, igazságérzete fejlett. Nem szereti, ha a játékban csalnak, ő mindig betartja a játékszabályokat.

Kamasz

Mindenáron sikereket akar aratni! Igen büszke. Kifogásainkat négyszemközt mondjuk meg neki. Imádja, ha művelt emberek veszik körül. Fontos számára a barátság. Vállalja a felelősséget, de a tévedéseit is. Sikereihez gratuláljunk, mivel szüksége van arra, hogy érezze, szeretik, csodálják.

Tanulás

Általában az iskolai előmenetele problémamentes. Okossága révén jól dönt a pályáját illetően. A kudarcot nem tudja elviselni, ezért sikerrel végigviszi, amibe belefogott. Hajlamos bizonyos tárgyakat elhanyagolni, mondván, arra nincs semmi szüksége. Próbáljuk meggyőzni, hogy a széleskörű, általános műveltség nagyon fontos.

Pozitív személyiségvonások:

nagylelkű és melegszívű, kreatív és lelkes, széles látókörű és nyitott, hűséges és odaadó, becsületes, jó vezető.

Negatív személyiségvonások:

fontoskodó és leereszkedő, hatalmaskodó és tolakodó, merev és ellentmondást nem tűrő, túlzottan becsvágyó, fokozott önbecsülés, rugalmasság hiánya.

Úszás és egy újabb hét kezdete

A tegnapi pihenő is megvolt, én még az esti filmet sem tudtam végignézni, így viszonylag korán lefeküdtem és tízkor már aludtam is. Az éjszaka folyamán már kétszer voltam mosdóba, de sikerült visszapihennem, végül hatkor keltem. Mondjuk ekkor már forgolódtam rendesen, mert sehogy sem volt jó, a forgóim zsibbadtak, a hátamon nem volt jó, úgyhogy inkább kiszálltam az ágyból. Amúgy is időben akartam indulni úszni, úgyhogy a reggelit is nyugodtan el tudtam fogyasztani. Mivel szakadt az eső, így felvettem a siófoki kirándulás alkalmával beszerzett poncsó-esőkabátot, ami meg is védett az elázástól, kivéve a lábamat, mert hát az vizes lett. A gyaloglás nem esett annyira jól, de azért ha már elindultam, hát fel is mentem. Az időnek nagyon örültem, mert nem melegedtem ki, a cipőt viszont épp, hogy fel tudtam venni, mert hát egy kicsit dagadtak mostanában a lábaim, de szandiba meg mégse mehettem. Az úszás már kezd nem annyira jól esni, legalábbis a bemelegítő 250 méter után éreztem azt, hogy jólesik, ezt máskor már 50 méter után érzem. Na, mindegy, az 1000 métert leúsztam, illetve megyek még csütörtökön és jövőhét hétfőn is, aztán már nem lesz több alkalom. Az öltözés is macerás már, mert kezdek nem férni a pocakomtól és hát amikor próbálom felhúzni a cipőt, szinte nyomom a gyereket és ezt még érzem is… Hazafele már busszal jöttem, bár már nem esett, de semmi kedvem nem volt sétálni. Ebédre pizzát sütöttem. Csongi rendelte, úgyhogy nem volt gond kitalálni, hogy mit tegyek az asztalra. Illetve a maradék darált mákból készítettem mákos muffint is. Az ebéd utáni szieszta is megvolt, be is aludtam egy fél órára, most úgy érzem, hogy kibírom majd estig, de meglátjuk. Igaz, a hátam most megfájdult, lehet, hogy sokat ettem, mert régebben is akkor fájt így. És mostanában nem is éreztem olyan vészesnek ezeket a hátfájásokat, de ez most nem esett jól… A kisszoba ajtaját is lekentem egy sorral, most megy a huzatolás a lakásban. Legalább lehűl itt is a levegő egy kicsit. Folyamatosan érzem most Bende babát, valószínűleg a lehűlés neki is jót tett. Számolom a napi aktivitását is, bár ma az úszás miatt nem éreztem, csak amikor már itthon voltam, azóta már ötször bejelentkezett, hol kevesebb, hol több ideig. Valamikor csak azt érzem, hogy fordul egyet, valamikor meg hogy szambázik… Változó.

Ma Bambi barátném Ben babájáról hoztam egy képet, ezt a bodyt tőlünk kapták. Nagyon helyes benne, imádnivaló…

Pocakfotó

Ma készítettem pocakfotót és nem fehérneműset, hanem rucisat…

Gondoltam, most változtatok, bár sok változás nem történt, hiszen a dinnye még mindig megvan. A hűvös idő miatt fel kellett venni hosszú újjú pólót, amit nem is bánok, mert ezt a felsőt még télen vettem, hogy majd ha nekem nagy pocakom lesz, milyen jó lesz, elférek. Hát még bőven férne pocak, de nekem már nem lesz annyival nagyobb, hogy a póló alja is szépen egyenesbe jöjjön… Meg érdekes módon, akkor nem is gondolkoztam azon, hogy nekem nyáron lesz nagy pocakom, amikor nem is lesz szükség ilyen pólóra. Aztán csak előkerült…
A tegnapi mozi nagyon jó volt, voltak vicces részek, Bende se ijedt meg olyan nagyon, mint a Terminátoron, úgyhogy szépen végig tudtuk nézni, nem ficánkolt annyira. Mire kijöttünk, az eső is eleredt és olyan jó kellemes idő volt, hogy most nagyon örülök neki. Bogyó is elkezdte a ficánkolást, mostmár számolom naponta, hogy hányszor jelentkezik be, tegnap is megvolt a 10 feletti, ma meg már a 7-nél tartunk, szóval nem aggódok. És igaz, amit a hírlevélben írnak, valahogy máshogy mocorog már, gondolom kezd szűkössé válni neki a hely. Reggel olyat levágott, még Csongi is látta. Egyébként ma megint kidobott az ágy, már ötkor átjöttem a nappaliba, hagytam Csongit aludni. Én neteztem, majd amikor éreztem, hogy akkor most még tudnék aludni, hát visszafeküdtem és aludtam. Fél nyolctól, úgy kilencig. Ebédelni felmentünk a malomba, de előtte elmentünk venni baldahin-tartó vasat, meg kiskádat egy bababoltba, úgyhogy mostmár minden megvan Bogyó érkezéséhez. És akkor most így néz ki a babasarok, mindennel együtt. Még egy-két apróság van hátra, de ezek ráérnek… 

Ma már a málnalevél teát is elkezdtem ínni. Mivel ma nem ízesítettem, így nem olyan jóízű, holnap már lehet, hogy egy kis mézet is teszek bele. Holnap pedig a kisszoba ajtaját is elkezdem festeni, illetve azután jöhet a többi is... (nappali, konyha és wc ajtó). Most pedig a vasárnap hátralévő részében pihenünk egy kicsit...

Hírlevél

Ismét szombat, ismét hírlevél…

 

A magzat növekedése: A magzat egyre nagyobb és nagyon jól érzi magát a méhben. Már szinte biztos, hogy fejjel lefelé helyezkedik el. Észrevehetted, hogy egyre kevesebbet mozog.

A magzat erre a hétre elérheti a 2550 grammot, és még csak most kezd hízni igazán! A terhesség utolsó hónapjában a súlygyarapodás elérheti az egynegyed-egyharmad kilogrammot hetente. A zsír egyenletesen oszlik el a testén, de elsősorban a végtagokra és a vállak környékére rakódik le. A növekedéssel arányosan tovább szűkül a baba mozgástere, de az egyes mozgások intenzitása egyre nő. Az édesanya ekkor már jól ismeri a kicsi általános aktivitását, és ha nem is alkalmaz mozgásszámolási módszert - amelyből több fajta is létezik, a legelterjedtebb a 10 rúgás/mocorgás észlelése óránként -, figyelnie kell a változásokra. Fontos, hogy a mama értesítse a védőnőt vagy a kezelőorvost, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában.

Na, milyen jó, hogy értesítettem a dokimat a ritkuló magzatmozgásokról. Remélem tényleg csak a hely szűke miatt nem mocorog annyit, meg mert meleg van. Tegnap este ahogy fent voltunk a borfesztiválon és koncerteztek mellettünk, megint aktívkodott Bende. Ennek örültem, hogy éreztem. Illetve egyszer egy olyan érzésem volt, mintha Csongi kívülről pöckölte volna meg a hasam, de mivel nem ő volt, így rájöttem, hogy a kisfiunk rugdosta megint a májamat. Szóval most úgy néz ki, hogy kezd visszaállni a mocorgása. Este még beszélgettünk a haverokkal, aztán éjfél körül érkeztünk haza. Az első éjszakai mosdóba menetelkor felriadtam, hogy milyen nap is van? Hova kell menni? CTG, uh, vérvétel? Aztán nyugtáztam, hogy hétvége jön, Csongi is itthon lesz, úgyhogy lenyugodtam. Nemrég derült ki, hogy ez lefekvés után egy órával történt és én tökre úgy éreztem, hogy már vagy három órát aludtam. Na, mindegy. Reggel megint elkezdtem ébredezni már ötkor, de visszafeküdtem és lustiztam, végül fél 9-kor keltünk ki. Elmentünk vásárolni, majd Csongi sütött meggyes-mákos piskótát, én meg elkészítettem az ebédet (bolognai és mákos tészta). Közben kimostam az utolsó baba cuccokat, mert mostmár össze akarom állítani a kis sarkot, már csak a baba hiányozzon belőle. Illetve a két szobában az ablakok meg vannak tisztítva és a függöny is ki van mosva. Végre ez is kész. Aztán a Forma 1 után Csongi elkezdte az ajtók hiányosságait is javítgatni, de átjött a szomszéd néni, hogy nem hallják a tv-t a kopácsolástól. Megjegyzem, direkt figyelünk ezekkel a fúrás-faragásokkal, vasárnap nem szoktunk hangoskodni, meg korán reggel sem. De hogy szombat délután 4-kor is zavarják a zajok. Pedig máskor nem igazán tudunk szerelni, mert én nem fogok itt hétköznap fúrni-faragni, Csongi meg ugye dolgozik. Nem tudom, hogy a babasírást majd hogy fogják bírni… (vasárnap, meg éjszaka is, akár többször???) Na, mindegy, néha (ilyenkor) utálok lakótelepen lakni (meg amúgy is), jobb lenne egy kertes ház, de hát ez van. Én még vasaltam pelusokat, majd holnap befejezem a vasalás többi részét, most pedig lassan indulunk a moziba. Most vígjátékot nézünk, nem akciót, remélem Bogyót sem fogja zavarni…

Az első CTG

Hát jól indult ez a nap is… tegnap este időben lefeküdtem, mert már fél tízkor aludtam és gondolom ezért is, de ma már fél ötkor fent voltam. Eddig vissza tudtam lustizni, viszont ma nem sikerült, úgyhogy inkább kijöttem netezni. Mivel reggel mennem kellett időpontot kérni, így tudtam, hogy nem fogok elkésni, reggeliztem, tusoltam, majd autóba ültem és elmentem a kórházba. A betegkapunál persze még nem volt senki, így várnom kellett. Aztán kaptam időpontot is a CTG-n, ahol kérdi az asszisztens, hogy milyen okból jönnék ma? Mondom, mert nem annyira mocorog a baba. Erre ő: most mocorog, vagy nem? Mondom neki, hogy a doki kérte, hogy jöjjek ma. Hát nem tudom, de neki ugye az lenne a dolga, hogy időpontot adjon, én kapjak tappancsokat a pocimra, és nézzük a műszerekkel, hogy minden rendben, legalább én is megnyugszom. De inkább fel is idegesített a kérdéseivel. Mivel 11:40-re kaptam időpontot, így haza is jöttem és pihentem még délelőtt (meg mostam egy adaggal). Csongi megdicsért, hogy milyen ügyesem viselem ezeket a napokat, meg az egész várandósságot, így el is törött a mécses. Főleg, most, hogy aggódom is, hogy miért nem érzem annyira ezt a kis lükét. De hát a hormonok is dolgoznak ugye… Na, de odaértem ugye a megbeszélt időpontban, tappancsok rajtam, aztán ülés és figyelés. Néha a másik kismamának nagyon beindult a babája és alig hallottam Bogyó szívverését. Aztán a mienk lett hangosabb, majd végül már csak én maradtam egyedül és csak ezt a kis szívdobogást hallgattam. Kétszer ébresztette föl az asszisztens, először nem sikerült, másodjára meg olyannyira sikerült, hogy még csuklott is és azt is hallgathattam, meg éreztem is. Kb. 50 percet volt rajtam a műszer, már elültem mindenem, meg zsibbadtam is, de azért jó volt. Illetve volt egy-két olyan mocorgás, amit a gép kimutatott, csak én nem vettem észre… Szóval a végén megkaptam a papírt és keresnem kellett egy dokit, aki megnézi, hogy minden rendben-e. Nem vagyok benne biztos, de mintha egy fejes lett volna, aki rákuksizott a papírra (nem nagyon szeretik a kismamák). Kérdezem, hogy minden o.k.? Erre ő: a végén, amikor már felébredt igen. Eléggé morcos hangulatban volt, biztos nem tetszett neki, hogy fél egykor ilyennel zavarom, de hát ha akkor lettem kész. Na, mindegy, ráírta, hogy egy hét múlva kontroll, szóval a 29-i első CTG-met is áttettük 26-ra és az már a második alkalom lesz. Egy kicsit megnyugodtam azért, illetve figyelnem kell a magzati mozgásokat is. Mondjuk holnap már jön a lehűlés, úgyhogy remélem az is fog változtatni a mocorgásán és most tényleg azért nem mocorog annyit, mert már kevés a helye, meg mert meleg van… Ma még kértem egy utolsó időpontot is a dokimhoz, júli 14-re kaptam, amire remélem már nem kell mennem, mert Bende Bogyóval már jövünk hazafele a kórházból... De mivel eléggé be van táblázva a dokim, ezért már csak arra a napra kaptam időpontot (3,5 héttel előtte). Ez is letudva.

Most pedig pihenek megint, mert a lábam dagadt és estére megyünk fel a borfesztiválra is a haverokkal. Holnap megint hírlevéllel jövök…

Úszás és esti dokivizit

Tegnap délután ettem a dinnyéből, ami nem a legédesebb, de nem is volt olyan rossz, úgyhogy bevágtam egy negyeddel. Illetve előkészültem a mai ebédre is, az alapanyagokból is csipegettem: paprika, paradicsom, krumpli… Este mikor hazaért Csongi, mondta, hogy menjünk fel a borfesztiválra, ami a főtéren van, de előtte egy ügyfélhez el kellene menni. Na, fél kilencre volt megbeszélve a találkozó, ez tartott majdnem fél 11-ig, úgyhogy utána kerültünk egyet a borfeszten. Mivel kevés ismerőssel találkoztunk, így haza is jöttünk. Illetve észrevettem, hogy a jobb bokám a kétszeresére dagadt és már elkezdett nyomni is, vagyis a szandiba nem volt olyan kényelmes. Nem tudom, hogy mitől kezdett el már megint dagadni, mivel másfél hét dagadás után volt 4-5 nap, amikor semmit nem dagadt. Szóval nem maradtunk sokáig, így fél 12-kor álomba is szenderedtem. Mivel nem aludtam napközben, így elég jót aludtam, az éjszakai mosdó kimenetelig egy oldalon (el is zsibbadtam rendesen). Végül fél ötkor, ahogy a nap is kel fel én is ébredeztem, de végül hat után keltem ki az ágyból. Pár napja van egy madarunk, még nem jöttem rá, hogy milyen fajta. Szép barna, de a háta és szárnyai citromsárga. Odaszáll a párkányra és elkezd énekelni, már Csongi is észrevette, tegnap pedig megpróbáltam levideózni, de függönyön keresztül nem annyira vehető ki. Majd résen leszek még. Szóval megint ő ébresztett hajnalban. Egyébként úgy voltam az úszással is, hogyha fel tudok kelni, akkor megyek korán, ha még lustizni fogok, akkor majd később. De hat után keltem, így el is indultam ¾ 7-kor, mert fél nyolctól szabad volt az öt pálya. Begyalogoltam a városba, jól is esett, mert nem volt még nagyon meleg, az úszás is nagyon jó volt, a lábam is lelappadt, úgyhogy biztos jót tett neki. De azután napközben csak bedagadt. Ebéd előtt jött a villanyszerelő ismerősünk, mostmár az összes kapcsoló fel van szerelve, tehát ez a része a lakásnak teljesen kész. Mivel tegnap megbeszéltük a védőnővel, hogy ma felkeresem a gyermekorvost, így négy előtt még őt is meglátogattam. Megkaptam az első recepteket is, illetve az instrukciót, hogy mit kell majd tennünk, ha már Bende Bogyó itt lesz. És majd születés után jön meglátogatni, igaz, valószínűleg szabin lesz, de itt lesz Kecsón és elszalad.

És nemrég hazaértem a dokimtól is. A méhszájam még zárt (tehát folytathatom az úszást, még van 3 alkalom a bérletből), a vese-medence tágulata közepes, majd folyamatos kontroll alatt lesz születés után. Mondtam a dokinak, hogy tegnap és ma nem igazán aktívkodik a pocakomban, erre megrázogatta, de nem sok reakciója volt Bogyónak, elég lusta mostanában. A szívét láttuk, illetve az elhelyezkedését is, a buksija már „beállt”, ahol nyomni szokott, ott a lábai voltak (májam felől) és most félre volt fordulva egy picit. Mivel nem igazán érzem a ficánkolást, így holnap reggel megyek CTG-re. Hát egy tortúra lesz, mivel nincs megbeszélt időpontom, így odamegyek korán reggel, felvetetem magam a betegkapunál, aztán majd kapok egy időpontot… és rákuksiznak. Elméletileg a kórházban találkozunk már az NST/CTG alkalmával, de 3 hét múlva visszarendelt kontrollra, amire én azt mondtam, hogy akkor már szülni szeretnék. Ő meg mondta, hogy nem kizárt még az sem. Szóval beindulnak itt az események, a végén remélem bejön a megérzésem is. Most pedig pihentetem a lábam, mert vizesedik… ez is utolért!

Utolsó védőnői találkozás a terhesgondozáson

Hát az éjszaka nem igazán aludtam jól, kb. 20 percenként fordulok egyik oldalamról a másikra és azt veszem észre, hogy zsibbadok azon a helyen a csípőmnél, ahol érintkezek az ággyal. Ezt minden egyes fordulásnál érzem, így nem igazán tudom kipihenni magam. Mondjuk, lehet azért sem aludtam olyan jól, mert délután pihentem, így ma már nem is fekszem le, majd csak este. Meglátjuk. Nemrég értem vissza a védőnőtől. Mivel időben ott akartam lenni, így sikerült még rendelési idő előtt leülnöm, de kár is volt ilyen korán menni, mert röpke 40 perc után be is jutottam. Végülis van időm, úgyhogy kivártam. A vizeletem negatív volt, minden teszt jó lett (szóval a cukorértékem is), a súlyom arányosan gyarapodott, a vérnyomásom rendben. Megbeszéltük a későbbieket, mert már nem kell mennem a védőnőhöz, úgyhogy egyszer ő fog kijönni hozzánk, aztán meg már csak a baba születése után jelentkezik. Holnap viszont megyek a gyermekorvosi rendelőbe és megismerkedem a gyerekorvossal. Mivel senkit sem ismertünk, így a legközelebbit választjuk, aztán meglátjuk, hogy milyen lesz, később is át tudunk majd jelentkezni máshova. Megbeszéltük a gyás-gyed ügyet is, mert én szülés előtt szeretném elindítani a gyást, úgyhogy erre is felkészültünk. Illetve átbeszéltük a tegnapi uh eredményeit. A BPD-je (fejszélesség - falcsont távolság) egy újszülött babának megfelelő, tehát ekkora értékkel születnek a babák és nekünk még van hátra 5 hét. A nagy-kerek fej arra utal, hogy nagy baba lesz, tehát lehet, hogy 4 kg fölötti, de akár a hosszúságára is utalhat (mi 57 és 58 cm-el születtünk) de ezt azért nem mondja biztosra. Holnap pedig, kifaggatom a dokimat is, mert a védőnő szerint akár emiatt is szülhetünk hamarabb, de nem feltétlen. Hát én kiegyeznék a 37. hét után valamikor…. Az meg már mindjárt itt van, de erről tényleg többet majd holnap este (negyed hétre megyek, szóval majd utána jelentkezem). Egyébként a has körfogat és fej körfogat alapján még híznia kell, szóval most még soványka a lelkem. Holnap pedig én is megsasolhatom a képernyőn, mert a kórházban ugye nem láthatjuk, csak a szonográfus nézi. Úgyhogy holnap megkuksizom, hogy hogy fekszik ez a kis lurkó. Ma nem sokat mocorgott, nem tudom, hogy az időjárásnak tudható-e be, vagy már lassan jönne kifele. Állítólag akkor is leállnak a mozgolódással, amikor már születni készülnek, de mivel nem ereszkedett le a hasam, így remélem, hogy még marad egy-két hetet. Csongi erre azt mondta, hogy menjünk el moziba, hátha beindul… mármint a mozgás és nem a szülés… úgyhogy szombat este lehet, hogy megint mozizunk. Mondjuk én egy vígjátékot szeretnék nézni, nem egy akciót, aztán lehet, hogy arra nem fog felkelni Bogyó. Na, majd látjuk. Holnap reggel korán megyek úszni és mivel későn érkezem a holnapi ebéd elkészítéséhez, így ma előkészülök arra is. Ha hazaérek, majd csak a sütőt kell elindítani és sülhet is az ebéd. De előtte még megvacsizom a dinnyét, amit nemrég vettem, remélem jóízű...

Kontroll ultrahang

Tegnap este hétkor már majd leragadt a szemem, így elkezdtem fekve tv-ni és persze bealudtam a Miami Ink-en, pedig azt a műsort szeretem. Végül 10-kor feküdtem és bár reggel ötkor keltem, de még lustiztam hétig. Lehet, hogy az idő is jót tett, mert egy kicsit lehűlt a levegő, ami most, napközben nem igazán jellemző, mert most eléggé fülledt az idő és hát nem igazán csípem ezt az időjárást. Bende Bogyó is alig mocorog, úgyhogy nagyon várom a lehűlést…Az uh-ra autóval mentem, mert be is vásároltam a szomszédos tescoba, meg ebben az időjárásban kész katasztrófa a buszozás és akkor még csak a belvárosba jutottam, még ki is kell gyalogolnom a kórházhoz. Úgyhogy beültem a kocsiba és elautóztam. Az uh-n minden rendben, legalábbis nem nőtt a tágulat, vagyis közepesen nagy, mint négy héttel ezelőtt. De többet majd csütörtökön tudok mondani, amikor a dokim is lát. Azt mondta a szonográfus, hogy nagy baba lesz, kérdem én: hosszra, vagy súlyra, erre ő: a feje lesz nagy, vagyis kerek. Hát nem nyugtatott meg, de erről is kifaggatom majd a dokimat. A méretei rendben, a BPD-je 91 mm (az átlag: 77-91) és erre mondta azt, hogy kerek feje lesz, mert a felső határnál vagyunk. Jelenleg: 2559 gramm a becsült súlya. Ja, és ma eléggé belém nyomta az uh-s fejet, amikor az egyik veséjét vizsgálta. Ilyenkor mindig meglepődök, hogy már egy egész hasfelületet elfoglal ez a kis lurkó, mert hát egész a cicim alattig vizsgált. Még mindig fejvégű, tehát a mozi nem hozta farosra, úgyhogy már nagyon szülésre készen állunk. Mondjuk még mindig ott tartok, hogy várja ki a 37. hetet, mert addig koraszülött, szóval már csak 2,5 hetet kellene kibírni, onnantól bármikor jöhet (még örülnék is neki, ebbe a jó melegbe már úgyis szenvedek), illetve addigra a kis tüdeje is születésre készen áll... Legközelebbi kontroll uh-ra négy hét múlva kell mennem, az lesz az utolsó kórházi uh, hiszen betöltöm a 38 hetet. Illetve megvan az első CTG/NST időpontom, ami júni 29-én lesz, reggel 7:15-kor. Ez a mai nap igencsak lefárasztott, pedig csak egy-két helyen voltam, de egyszerűen nem bírom ezt a meleget, ezt a fülledt meleget. Semmi kedvem semmihez, a ventilátor megy, hűtöm magam, meg pihenek. És a java még csak hátravan. Bár az időjósok mondták az esőt, hát nyoma sincs… De nem is szenvedek tovább, inkább pihenek egy kicsit ebbe a hűs, 25,5 fokos szobában. Holnap majd jövök a védőnő után.

Egy mozgalmas hétfő

Mostanában olyan jó enni a dinnyét, tudom, hogy vízhajtó hatása van, így a folyadék is megvan a szervezetembe, meg finom is (már amikor sikerül jót kifogni), meg mégsem süti és hát édes. Csak még drága. Ma reggel már megint korán keltem, mentem vérvételre az ÁNTSZ-be (most voltam először), ugyanis levetetjük Bende Bogyónak az őssejtet (apósomék felajánlották, hogy kifizetik). Ehhez kellett egy vérvétel szülés előtt és majd szülés után is. Hát, időben odaértem, szinte én voltam az első, úgyhogy nem is kellett sokat várnom. Ezután elmentem úszni, meg találkoztam egy kismama ismerősömmel és vele beszélgettem úszás előtt, majd úszás után is. Mivel 13 órára kellett menni a szülésfelkészítőre, így volt időm, tehát le tudtunk ülni a főtérre és cseverészhettünk. Ebédre hazaértem, majd elindultunk a szülésfelkészítőre, ahol a szülőszobát, vajúdó szobát, az újszülött szobát, meg a gyermekágyas szobát is megmutatták. Hát, mit mondjak, már jönnék onnan haza. Furcsa lesz, biztos, főleg, ha sokáig vajúdok, de remélem nem lesz hosszabb 1-2 óránál. Egyébként egy függöny választ el a másik szobától, ahol szintén vajúdhat egy kismama, vagy akár szülhet is. Van egy nagy labda, meg egy bordásfal (amit csak véletlen láttunk meg, nem biztos, hogy ott lehet vajúdni), illetve a tusolást ajánlják még, de aztán ennyi. Már most is meleg volt, pedig még huzatoltunk is, ha szülés lesz, ablakok be lesznek csukva, úgyhogy a nyár közepén el se képzelem, hogy milyen jó időnk lesz, asszem szaunázni fogunk. Elmondták apuka szerepét is, tehát elméletbe már felkészültünk. Ezután megnéztünk pár újszülöttet is, nagyon aranyosak voltak, volt hajas baba, alig 3 kg, volt kisfiú és kislány is, szóval kb. 4 gyerkőcöt hozott ki és elmondogatta, hogy ő kislány, 2800 grammal és 10-én született. Na, a többit nem sorolom fel, mert nem igazán jegyeztem meg, hiszen gyönyörködtem a bébikben. És az alig 3 kilós is olyan édes volt, mint a majd 4 kilós. Azért remélem a kettő között lesz a mienk. Ezután lementünk a baba-mama szobába, ahol 4 ágy volt, ide lehet kérni magunkat, ekkor a baba reggel fél 6-tól este 11-ig velünk van. Én szeretnék majd ide kerülni, de ugye attól függ, hogy mennyien lesznek ott, illetve Bende egészséges legyen, mert ott fertőző beteg kisgyermek nem fekhet, mivel több kisbaba lesz abba a szobába. Ennek a szobának van előnye is, meg hátránya is. Előnye ugye az, hogy velem van a baba végig, akkor szoptatok, amikor akarok, közelebb kerülünk egymáshoz, a szülésznők segítenek mindenben. Hátránya viszont az, hogy látogatni nem igazán lehet majd, még az apuka is csak pár percre jöhet be, lévén nem leszek egyedül és hát a többi kismama is szoptat, vagy pihen, illetve így kevesebb az esély akármilyen fertőzés behozatalára, tehát a kismamák és babák is védve lesznek. Most mindenesetre úgy készülünk, hogy ide kerüljünk, aztán meglátjuk, hogy mi lesz még szülés után. Egy kicsit elfáradtam, mert végig álltunk és hát nem is egy 25 fokos szobában kellett lennünk, szóval az idő is elég kellemes volt. Meg hát a lábam már kezdi nem bírni ezt a súlyt, hiszen azért van már rajtam plusz kiló. De kibírtuk, ezen is túl vagyunk, úgyhogy elméletileg készen állunk a szülésre. Aztán, hogy mit hoz a gyakorlat? Na, erről majd később.

Bende baba viszonylag jól viselkedik, esténként jókat alszom, nem fáj a hátam (jaj, el ne kiabáljam), igaz, mostmár oldalt fekszem és a csípőmet nyomom el, ilyenkor fordulnom kell a másik oldalra, illetve az éjszakai mosdóba járás is megmaradt, ilyenkor meg, mint a kispingvin, totyogok kifele... de egyébként minden o.k. Néha bejelentkezik, már nem olyan aktívan, de azért érzem. Néha megfeszíti a pocakom, ilyenkor odadugja magát rendesen, néha meg elvan, szép csendben pihen... És akkor most megint pihenek egy kicsit, mert sűrű volt a napom… holnap pedig megyek a kórházba a kontrol uh-ra, kíváncsi vagyok a változásra, bár bővebbet majd csütörtök után tudok mondani, amikor a dokimnál voltam. Addig meg írogatok…

A hét utolsó napja és pocakfotó

A tegnapi ledőlésem végül egész sokáig tartott, így a pakolászásból nem sok mindent sikerült elintézem. Végül Csongi befejezte a konyhapultot, mostmár a szerelőket várjuk, hogy összekössék a gázzal és vízzel. Illetve egy-két dolog még finomításra vár, de ez is meglesz idővel. Én még sütöttem egy kis rántott husit, úgyhogy a vacsi is megvolt. Aztán este elmentünk megnézni a Terminátor című filmet. Hát, volt dolby hangzás, Bogyó is bejelentkezett, nem is kevésszer. Még Csongi is érezte, én meg aztán kifejezetten. Biztos hallotta az egész filmet, mert nem sokszor állt le, már kezdtem megsajnálni, aztán már simiztük a hasamat is, szóval remélem nem süketült meg ez a kis dinka. A film nem volt olyan rossz, bár az elején elvesztettem a fonalat, végül azért csak összeállt a kép. Mondjuk a két főszereplő eléggé hasonlított egymásra, így nem tudtam hova tenni őket. Mikor hazaértünk, felhoztuk a pelenkázó-szekrénynek valót, most már be van állítva a helyére. Egy kicsit megfabrikáltuk még, hogy kényelmesebb legyen. Ehhez vettünk már bútorlapot az Obiba, meg voltunk a piacon is. Vettünk sárga- és görögdinnyét, meg meggyet. A sárgadinnyét be is vágtam ebédre. Illetve a gokart-pályára is kinéztünk, mert voltak mocisok, meg gokartoztak is. Bogyó ezt a zajt már megszokta, mert meg se nyikkant. Mondjuk többször voltunk már itt, úgyhogy ismerős is lehetett neki a motorzúgás, meg gokartok hangja. Hoztam pocakfotót, ma reggel készült, 34. hetesen:

és félig szemből is...

 

Hát furcsa, mert én nem is látom ilyen nagynak a pocakom. Oké, néha már tényleg nem bírok lehajolni tőle, de egyébként nem is gondolnám, hogy már ekkora. A mútlkor gondolkodtam azon is, hogy fel kellene találni az oldalt kapcsos bugyit, meg nadrágokat, mert már ezek felhúzása is művészet. De majdcsak kibírom ezt a pár hetet.

Ebéd után sikerült megnézni a MotoGP-t is, amin persze bealudtam. De olyan jól esett… Ezután takarítottunk, meg összerámoltam a babakuckót, de egyelőre nem hozok képet, majd csak ha teljesen készen lesz. Mostmár azért kezd kialakulni a kis lakosztály, bár még hiányzik egy-két dolog. Az ablakpucolás elmaradt, úgyhogy elhalasztjuk jövőhétvégére, legalábbis akkor már meg kell őket pucolni… Most délutánra már nem volt energiám, meg az ajtókon is csiszolni kell egy keveset, így én azután szeretném csak takarítani az ablakokat. De mostmár a konyhán nem igazán kell semmit sem csinálni, úgyhogy festhetjük az ajtókat is. Remélem jövőhétvégén szép időnk lesz hozzá. Holnap elég sűrű napom lesz, vérvétel reggel, majd úszás és egyre megyünk a szülésfelkészítőre is, ahol megnézzük a szülőszobát, úgyhogy lesz miről beszámolnom...

És most akkor jöhet a dinnyevacsora!

Hírlevél

Azzal kezdem, hogy itt oldalt a kis 3D-s baba fejjel lefelé fordult, asszem vészesen közeledünk a vége felé, habár nekem már kb. 5 hete befordult a kis buksija, úgyhogy már fejjel lefelé van a kis drága….  Ismét kaptam egy újabb hírlevelet, egyre közelebb kerülünk a kiírt dátumhoz, úgyhogy ha jól számolom, még 6 hírlevelet kell kitennem, hacsak nem jön be a megérzésem és már csak 3 lesz belőle….

A magzat növekedése: Ha eddig aggódtál a szülés idő előtti beindulása miatt, megnyugtathat, hogy a terhesség 35. hetében megszületett csecsemők túlnyomó része egészségesen jön világra és nagyobb komplikációk nélkül fejlődik. Mostanra gyermeked tüdeje nagy valószínűséggel tökéletesen működik, és az esetleg fellépő kisebb problémákat a mai orvostudomány könnyedén képes kezelni.

Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is. Hossza 32 cm, és körülbelül 2250 grammot nyom. Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segíthetnek kivédeni az enyhébb fertőzéseket. A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a lanugo ekkorra teljesen eltűnik. A baba a 34. héten valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha hagyják. Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahangos vizsgálaton "lábtartáson érnek", ma már császármetszéssel segítik világra. Az esetek nagyobb részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl; az édesanya gyakran érezheti, ahogy a fej nyomja a méhszájat.

  

Hát jövőhéten „mérlegelünk” mi is, kíváncsi vagyok, hogy mekkora lehet már. Illetve ezeket a méhszáj nyomásokat úgy gondolom, hogy érzem, legalábbis az lehet. Na, meg a szüléssel még várnék pár hetet, had bérelje még a kis kuckóját ez a kis poronty…

Tegnap este (10-kor) összeállítottuk a kiságyat, vagyis Csongi rakta össze, én csak fogtam egy-két alkatrészt. Be is tettük a helyére, de jelenleg lomtár lett belőle, mert oda kerültek a babadolgok. Ma még remélhetőleg felkerül a pelenkázó asztalnak való is, úgyhogy ezzel is haladunk. Ahhoz képest, hogy megint este 11-kor feküdtem, már hatkor ébren voltam. Pedig még napközben sem aludtam… Mondjuk estére „bedurrrant” a hasam, nem tudtam eldönteni, hogy most milye hol van a picinek, aztán rájöttem, hogy az egész napos jövés-menés okozhatta a has-keményedést, így pihentem. Viszont jövőhéten is ez vár rám, mert minden napra van valami programom… Na, de majd próbálok pihenni is napközben. Eddig egyébként Csongi a konyhapulttal foglalatoskodott, én meg a kisszobába kezdtem el szelektálni a dolgokat. Az ablakpucolást is beterveztem, de még eddig nem jutottam el odáig. Mondjuk a mosógépbe sem férne el a függöny, mert mosom a szőnyegeket, meg táskákat, meg ilyeneket, úgyhogy lehet, hogy holnapra hagyom az ablakpucolást. Amúgy meg egy kis idő után jelez Bogyóka, hogy jó lenne pihenni, mert elkezd lightosan fájni a hasam, így igencsak beiktattam pár pihenőt eddig. Inkább, mint hogy baj legyen.

Bende baba egyébként folyamatosan a köldököm fölött köröz, hol a jobb oldalt, hol a bal oldalt. Mostanában a köldökömnél feszíti meg magát jobb oldalt, elég nagy területen lehet érezni, aztán a kis lábmozgások meg a bal oldalt vannak. Akkor szoktam érezni olyan kis bizsergető érzést is a gyomrom körül, akkor valószínűleg tapicskol arrafele. A múltkor ugye a májamban „volt benne”, azt azóta nem érzem olyan kellemetlennek. De akkor, amikor pont uh-n voltunk, eléggé nem volt jó érzés, hogy ott motoszkál. Na, mindegy, végülis egyre kisebb a helye, én csak a főbérlője vagyok… panaszkodni meg még nem éreztem, hogy panaszkodott volna. Na, pihenek egy kicsit, vagyis ledőlök egy fél órára, aztán folytatom a pakolászást…

Végre megint péntek

Persze ma is korán kidobott az ágy, már fél hatkor kukorékoltam. Ahhoz képest, hogy időben menni akartam úszni, végül nem jött össze. Ami nem is lett nagy gond, mert így is volt egy bolt, ahova nem tudtam bejutni, mivel később nyitottak. Szóval reggel, még Csongi aludt én neteztem egy kicsit, majd megreggeliztem. Végül nyolc előtt indultam útnak és persze ott nem kaptam szabad parkolót, ahova szerettem volna állni, így körbeautóztam a főteret (mivel nálunk itt egyirányú a közlekedés a belvárosban) és egy távolabbi helyen álltam meg. Először a postán adtam fel egy levelet, majd leúsztam az 1000 métert. Mostmár csak ennyit úszok, mert ez is kezd kifárasztani, mondjuk jó 35 percig tart, úgyhogy elég is. Tusolás után nyakamba vettem a várost, először a malomba mentem be, ahol még fél 10-kor nem találtam nyitva a bababoltot, úgyhogy ezt kihagytam. Végül eljutottam 3 bababoltba, majd elmentem a kistescoba is, úgyhogy szétnéztem. Hát, 18 ezertől vannak ágyak, van akciós is, ami nem annyira masszív, de megbeszéltük, hogy azt vesszük meg, majd Csongi masszívvá teszi. Vettem egy görögdinnyét is, úgyhogy a vacsorám már megvan… Mivel délre értem haza, így nem igazán sikerült normális kaját az asztalra tenni, de megsütöttem a fagyasztott bagetteket, amik végül el is fogytak. Ebéd után megint áztattam a lábam, meg pedikűröztem, bár nem a legkellemesebb és nem a fájdalomra gondolok, hanem arra, hogy a pocakomtól már nem férek úgy oda. Végül ma még visszamentünk és megvettük a babaágyat, meg kókuszmatracot is hozzá, úgyhogy lehet, hogy estére már össze is lesz szerelve, ha Csongi megérkezik a fociról. De erről majd hozok fényképet. Lassan mindennel készen leszünk, ami nem is baj, mert így legalább nem aggódom feleslegesen. Persze biztos lesznek még apró hiányosságaink, de ezeket majd pótoljuk. És akkor majd jövök a fotóval…

Éjszakai vihar

Remélem Bende Bogyónkra nem hozom a frászt ilyenkor, mert én még mindig „félek” a viharoktól. Pedig a lakásban védve vagyunk, de akkor is. Tegnap este elment Csongi focizni és csak azt vettem észre, hogy villámlik, de rendesen. Még a dörgés sem ért ide, de úgy bevilágított, hogy már alig vártam, hogy itthon legyen a ház ura. Este meg elég fülledt volt a levegő, így a venti is ment éjszaka. Nem mondom, hogy a legjobbat aludtam, de mivel fél nyolckor keltem, így lehet mondani, hogy végülis jót aludtam. Éjszaka két mosdóba menetelre emlékszem, a harmadikra már nem, bár ilyenkor félkómásan, csukott szemmel megyek, szóval az is lehet, hogy háromszor is kint voltam. Azért jobb, hogy nem lefekvés előtt dinnyéztem be, mert hát csak elfogyott a maradék fél dinnye is. Nem tudom, hogy ennek tudható-e be, de a lábam is lelapadt, szóval folyadékot vittem be rendesen a szervezetembe. Mondjuk mára már nincs dinnye, úgyhogy iszom a vizet ezerrel.

Sikerült összeszedni a kimosott rucikat is, ma szortíroztam külön méretre, úgyhogy az első időszakra már tiszták a babarucik. A kórházi pakkot is bepakoltam, mármint Bendéét, az enyém még hiányos, de a hétvégén azt is összeállítjuk. Holnap autóval megyek az úszásra, majd körbejárom a bababoltokat és megnézem a kiságyakat, úgyhogy hétvégén már azt is beállítjuk a helyére. Igaz, a babakocsit meg addig át kell tenni máshova, de hát ez van. A garázsba még nem akarom levinni, úgyhogy a nagyszobába áttoljuk, aztán ha megszületik Bogyó, akkor majd levisszük és csak a mózes része marad fent. Ma áztattam a lábam és megpróbáltam lereszelni az elhalt részeket, hát mivel elsőre próbálkoztam, nem tudom, hogy jól csináltam-e. Mondjuk nem repedezett, de azért van a talpamon bőrkeményedés és néha már fájni is szokott. Holnap majd újra próbálkozom, csak hát kb. egy órát áztattam, aztán már a hasamtól se férek oda rendesen, meg már Bende is a hólyagomon ült, úgyhogy már végezni akartam vele nagyon.

Mostanában igencsak érzelgős vagyok és mindenen elsírom magam. A múltkor az internet kábelbe majdnem felbuktam, aztán megijedtem, meg Csongi is jött vigasztalni és hát eltörött a mécses, ma is egy beszóláson, ami nem volt sértő, csak én vagyok ilyen hülye, hogy elkezdek sírni. Mondjuk hallom, hogy más kismama is volt ilyen korszakba, szóval nem lepődök meg, de azért erősebbnek hittem magam… Na, mindegy, érnek még meglepetések.

Ma még be sem kapcsoltam a tv-t, pedig csak reggel mentem le a kisboltba. Aztán tettem-vettem a lakásba, meg pihentem, meg ebédet készítettem, és nem is hiányzik a tv. Most várom a lehűlést megint, hála elborult egy kicsit, bár a lakásban meleg van (25,5 fok) és a ventivel se tudom lehűteni nagyon, úgyhogy várom nagyon a hideget. Bezzeg meg télen örültem, hogy 21 fokra sikerült felfűteni a lakást… Holnap az úszás, és a babaágy néző körutam után jelentkezem!

Szerdai úszás

Tegnap este kimentünk egy hiperbe és bevásároltunk. Vettünk még pár dolgot, ami fel volt írva a listára, hogy majd szükség lesz rá, pl. eldobható pelus, cumisüveg, üvegmosó, popsitörlő. Illetve a háztartásba is kellett egy-s-mást venni, hogy legyen készleten. Még hiányzik pár dolog, de a cuccok 90%-a megvan. Tegnap, ahogy szétválogattam a Bende rucikat, rájöttem, hogy egy méretből egyetlen egy darabom sincs, az pedig a 6-9 hónapos kor. Úgyhogy remélem, mire fél éves lesz, lesznek göncei ennek a Bogyónak. Amúgy az újszülött méretű ruci már tiszta, a 0-3 hónapos korig most szárad, szóval haladunk-haladunk. Már pakoltam félre „hazajövős” cuccokat is, mindenfélét, mert ugye még nem tudom, hogy milyen idő lesz. Csonginak csak ki kell választania és már hozhatja is a kórházba. Ma nézni akartam kiskádat a 100Ft-osba, de elfelejtettem, helyette bementem a DM-be és a Rossmannba és vettem még pár cuccot.

Tegnap este vettünk egy görögdinnyét és ahhoz képest, hogy azt hittük, nem lesz jó ízű, még íze is volt, így bevágtuk a felét. Na, ez volt a vesztem nekem éjszaka. Mivel kb. este 10-kor ettem meg a negyed dinnyét és hát amúgy is mennem kell éjszakánként a mosdóba, hát most is így volt, annyi különbséggel, hogy az egyszeri felkelés kb. ötre sikeredett. Mondanom sem kell, hogy milyen jót aludtam. Este 11-kor feküdtem és reggel hatkor már a gép előtt ültem. Ma amúgy is kelni akartam, mert az úszást beterveztem. Mivel a sport fürdőrucim már elég szűken jön rám, beszereztem egy másikat, amolyan kismamás, szóval nem akarom sokszor felvenni, de a második gyerkőccel is jól jön majd, pláne, ha akkor is tudok majd úszni járni. Vagy akár babaúszásnál, ha majd egyszer sikerül beíratni Bogyót ilyenre. Szóval az úszás a mai napra letudva, úsztam 1000 métert, de ki is fáradtam, csak nem voltam már másfél hete. Viszont megnéztem a kiírást és pénteken megyek legközelebb, már 7:30-től szabad lesz 5 pálya, úgyhogy nem várok 9-ig, hogy úszhassak. A lábamnak is jót tett, most még nem dagadt annyira, úgyhogy biztos segített rajtam. A vérnyomásom ebéd előtt 99/56 volt, a pulzus hozzá 106, szóval ez se vészes. A hasam ma még nem görcsölt, csak Bendét érzem néha megfeszülni, tehát minden o.k. Viszont az éjszakai nem alvás és az úszás azt eredményezte, hogy ebéd után elálmosodtam, így elkezdtem a lagzis dvd-t folytatni, gondoltam, ha nem bírom, akkor majd alszok egy picit. De megnéztem a kimaradt dvd-t és egy másik lagzis dvd-t is (nem bírtam elaludni, olyan jó volt nosztalgiázni és nézni a lagzikat). Az ok (a két lagzi megnézése), hogy mindkettő egy helyen volt, ráadásul egy videós is vette fel, és ami még megegyezett: mindkettő lagziban ugyanabban a nadrágban voltam. Mondjuk a hajam az egyik helyen még hosszú volt, a másikon meg már rövid, de alapjában véve egyforma voltam (kg-ra értem). Bezzeg, ha most mennénk valahova lakodalomba, biztos nem táncolnék annyit, mint ezen a két lagzin. Ja, és a kettő között volt a mi lakodalmunk is. Erre is szánni szeretnék majd időt, hogy megnézzem.

Mivel éhes voltam egy kis nasira, így sütöttem túrós muffint, ami persze kinézetre nem lett a legjobb, de azért ízre nem rossz. Most hűltek ki, így már bevágtam párat, de mára befejeztem a nassolást, dinnyét meg már nem akarok enni, mert szerintem ma hamarabb fekszem le - ha már nem sikerült délután elszenderednem - és nem akarok úgy járni, mint tegnap éjszaka. Most pedig nézem a tényeket, utána pedig keresek valami jó műsort....

Kedd virradóra

A tegnapi „gép-terepátadás” után még előkészültem a kalács-sütéshez, meg összeszedtem a megszáradt rucikat, majd lefeküdtem pihenni. Mivel napközben is görcsölgettem, így jobban megfigyeltem ezeket a hasgörcsöket. Rámjött a menstruációs görcs, amit még nem tudok hova tenni, mert jósló fájásnak még korai lenne. Szerintem a méhem igazodik, meg a medencém tágulhat, de tény, hogy már rég éreztem ezt az érzést és nem is akarnám nagyon érezni. Én mindig is görcsöltem, ha nem szedtem fogamzásgátlót, tehát elvileg a szülésre is tudok készülni, bár tudom, hogy az nagyobb fájdalom lesz. Ma reggel is elkezdett fájni a pocim, úgyhogy figyelem megint egész nap. Egyébként este kértem egy frissítő masszázst a hátamra és bokámra, így a szopipárnára hason feküdtem. Aztán olyan jól esett a masszázs, hogy úgy is maradtam, gondoltam elalszok majd abba a pózba. De Bende is beleszólt és néha úgy megfeszült a hasfalamra, hogy kénytelen voltam pozitúrát változtatni, így oldalra feküdtem. Az első pár óra (talán 3-4) alatt olyan jókat tudok aludni, aztán viszont az éjszakai mosdóba menetel után meg nem sikerül visszapihennem. Ez már két napja így van, ráadásul a hátam is megfájdult megint, úgyhogy csak forgolódtam, mert sehogy sem volt jó. Most megint ott tartok, hogy már nagyon várom, hogy megszülessen ez a kis Bogyó, pedig biztos lesz még ennél rosszabb éjszakám is….

Tegnap napközben mértem a vérnyomásom, a legmagasabb is 140/75 volt, ennek örülök, mert akkor nem előjele a toxémiának a lábdagadásom. Ma reggel normális volt az értékem, még a pulzusom is „lement” 83-ra, szóval egy kis nyugival indultam a napnak. Megint jó pár adag ruci vár mosásra, az ablakpucolást még mindig hanyagolom, lehet, hogy hétvégére hagyom, így a függönyt nem nekem kell majd leszednem és visszatennem. Bár az esőt is mondják, meg meghívásunk is van a vajdasági rokonokhoz, de majd pénteken kiderül, hogy hogy állunk lábdagadással és pocak-görccsel. Addig meg pihenek és pihenek. Mondjuk, holnap menni szeretnék úszni, de valószínűleg a gyaloglás részét kihagyom, úgyhogy buszozni fogok. Viszont a „sport” meg már hiányzik, mégsem feküdhetek itt egész álló nap? De azért kímélnem kell magam, szóval oldjam meg. Most épp a pelusok száradnak és most van mosásban a takaró és törölköző szett, illetve nekiláttam és kiválogattam méretre a bodykat, rucikat. A nagyokat elteszem, majd amikor szükség lesz rá, akkor mosom, így maradnak az újszülött és 0-3 hós rucik mosása. Anyukám megjegyezte a múltkor, hogy egy egész bölcsödei göncünk van már, de most, hogy szétválogattam őket, nem is olyan sok a kezdő készlet. Mondjuk mindenből van, trikós body, hosszú body, nadrág, csak a kising hiányzik. Ma megyünk vásárolni még este, úgyhogy ma már eldobható pelust is szeretnék venni, meg még egy-két dolgot, ami hiányzik a listáról. Úgyis be kell ruházni ezekre, aztán mivel még mindig olyan érzésem van, hogy hamarabb jön ez a kis Bogyó, hát inkább itthon legyen a cucc….

Ma délelőtt pihenésképpen, hogy egy kicsit a lábamat is pihentessem, megnéztem barátnőmék (Zsu) lagziját, vagyis 2 dvd-ig jutottam. Hát az érzelgős része megvolt a mai napnak, jó visszanézni. Hamarosan megnézem a megmaradt 3 dvd-t is és még az is lehet, hogy a mi lagzinkat is megnézem újra, nosztalgiázok egy kicsit. Bende Bogyó is bugizott az andalító zenére, úgyhogy ő is élvezte a műsort…

Ismét egy hétfő…

Erre a hétre nem igazán vannak programjaim, így valószínűleg a héten pucolom az ablakokat és a függönyt is kimosom, meg elkezdem Bende Bogyó rucijait és egyéb dolgait is kimosni és vasalni, hogy erre már később ne legyen gondom. Illetve a kórházi cuccomat is összeállítom, szóval készülök lassan a nagy napra. Igaz, van még hátra szűk 7 hetem (47 nap pontosan a kiírásig), de valahogy úgy érzem, hogy ez már nem lesz csak 4 hét. Na, majd látjuk. Inkább legyen meg minden időben, minthogy majd Csongit küldjem ide-oda. Illetve a jövőhetem már be van táblázva, úgyhogy amit ma megtehetek, hát nem halasztom holnapra. Mivel a lábam egy kicsit dagadt volt reggel, így úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, hanem ma pihenek itthon. Persze nem csak pihentem, hiszen nagymosást csináltam, már 3 mosáson túl vagyok, de egyelőre az erkély tele van száradni való rucikkal és már nincs hova teregetnem, szóval kénytelen voltam leállni. Pedig nagyon benne vagyok. Az idő szép, ennek örülök is, meg nem is. Tudom, hogy most kezd el melegedni, és ha egy-két hét múlva mennénk a Balatonra, még fürödhettem is volna, de így nem maradt csak a lábáztatás, mert hideg volt a kb. 18 fokos víz. Na, mindegy, marad itthon a klímás szoba (ventilátor a klímánk), ha már nagyon melegek lesznek.

A mai nap is eltelt, pedig semmit sem csináltam. Nem mondom, hogy jó a semmittevés, de azért néha ilyen is kell. A tv-t nem igazán kapcsoltam be, csak délután, délelőtt meg szörföztem inkább a neten, meg ide-oda rohangáltam a lakásban. A rucik is szépen megszáradtak, szóval holnap folytathatom a nagymosást… Most még jó lenne keleszteni valami kenyér-, vagy kalácsfélét, hogy legyen reggelire. A lábamat is vizes borogattam, le is lapadt egy kicsit, de azért még holnap is pihentetem, így szerdán megyek legközelebb úszni. Meg ha úgy alakul, lehet, hogy csütörtökön is, de majd látom még. Csongi is hazaért, lassan átadom neki is a gépet, bár három óta nem voltam „fent”, mert polckoltam a lábam, meg borogattam. Most viszont szedem össze a rucikat, meg felhúzom a tiszta ágyneműt is, meg aztán nekiállok tésztát összerakni… Lassan olvasgatnom kellene a többi blogot is, de ma nem sok erőm volt hozzá, bár neteztem, de másra orientálódott a figyelmem (erről majd később). És akkor most terepátadás...

Nyaralás, pocakfotó és hírlevél

Egy fénykép a balatoni körút siófoki állomásáról, 33 hetes pocakfotó...

És akkor jöhet a tegnap kapott hírlevél, hamár átléptünk megint egy hetet:

A baba növekedése: a növekedési hullám folytatódik. A hét végére a baba hossza a fejétől a lábáig elérheti a 44 centit. Mostanra, mint a legtöbb baba, már valószínűleg fejjel lefelé fordult, készen állva a szülésre, bár még előfordulhat, hogy pozíciót vált. A baba koponyája egészen rugalmas és az egyes csontok sem forrtak össze megkönnyítve a szülőcsatornán történő áthaladást. A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer többmilliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.

 

 

Hát azt már érzem, hogy a kisfiunknak egyre kisebb a helye, meg már általában, amikor fent van, akkor a cicim alatt jelentkezik be és ha még mindig be van fordulva a kis buksijával, ahogy a két utolsó uh-n láttuk, akkor a lábával motoszkál… Napközben többször is érzem, de minden nap más időszakban. Esténként hagy aludni, viszont van, hogy reggel ő ébreszt. Ez így volt most a Balatonnál is.

És egy kis élménybeszámoló: csütörtökön ebéd után indultunk is, úgyhogy viszonylag elég hamar lent voltunk. Mondjuk az időjárás az nem nekünk kedvezett, de azért belemártottuk már első nap is a lábunkat a tó vizébe. Pénteken délelőtt bementünk Siófokra, egy-két üzletben vásárolgattunk, majd kora este sétáltunk egyet a parton, meg a kikötőben. Itt ránk is esteledett, meg a lábam is bedagadt, de nem volt vészes. Szombaton pedig körbeautóztuk a Balatont, elindultunk a déli oldalon, elmentünk Keszthelyre, bementünk és megnéztük a kastély múzeumot, majd visszafele Tihanyon át komppal jöttünk vissza a szállásra. Az idő nagyon szép volt, szinte fürdésre alkalmas, de mivel lementünk még aznap késő délután, így éreztük, hogy nem igazán melegedett fel a víz. Én a térdemig áztattam magam, Csongi meg fürdött is. Mára viszont eléggé lehűlt, bár sütött a nap délelőtt, de hidegebb volt a víz, úgyhogy most Csonginak se volt olyan kellemes, mint tegnap. Én ismét csak térdig áztattam magam. Aztán próbáltunk napozni egy keveset délelőtt, de hát nekem már nem igazán megy a fekvés, úgyhogy először háton feküdtem, majd amikor megfájdult, akkor oldalra fordultam. Hát nem sültem le, az biztos. Ebédeltünk és indultunk is haza. Lényegében jó volt, kellett ez a kis kikapcsolódás, kirándulás, hiszen most legalább egy évig biztos nem megyünk sehova, csak a szülőkhöz. Remélem azért jövő augusztusban már Bendével együtt mehetünk egy-két napra, akár ide a Balcsira is.. Ha valami kimaradt volna még, vagy eszembe jut, akkor majd holnap leírom. Egyelőre még nem biztos, hogy holnap megyek úszni, a bokámtól függ, de valószínűleg megyek, csak nem gyalogolok be a városba, hanem buszozok. A dagadás meg remélhetőleg elmúlik reggelre… Most pedig jöhet a pihenés itthon.

Megjöttünk

Hazaérkeztünk a szülőktől, de holnap ebéd után már indulunk is a Balatonra. Elég mozgalmas volt ez a pár nap. Volt pünkösdi fesztivál, ahol rózsalakodalom volt és Csongi kisöccse szórta a rózsaszirmokat az ifjú pár előtt. Illetve voltak programok, meg tűzijáték. Az idő sem volt olyan rossz, bár már a tavaszi kabát nem jön rám és néha azért elviseltem volna. Na, mindegy, végülis nem volt dögmeleg. Vasárnap az otthoni barátokkal sütöttünk egy kis szalonnát, grill-kolbászt, meg beszélgettünk. Ez is jól telt, bár itt se volt olyan gatyarohasztó meleg. Mivel a hazafelé vezető úton kiderült, hogy lyukas az autón a fékcső, így azt is ki kellett cserélni, tehát Csonginak még autószerelés is volt ezeken a napokon. Ma pedig időben jöttünk már haza, mert észrevettem, hogy dagad a lábam és hát nem igazán jó előjel, így 7 héttel a szülés előtt. Beszéltem telefonon a védőnővel, ő berendelt, így el kellett időben indulnunk, hogy a rendelési időre odaérjünk a tanácsadóba. Hála, nem olyan vészes a dagadás, egyelőre csak pihennem kell, meg felpockolni, meg hideg vizes borogatást tenni rá, meg egy kis masszázs, meg figyelnem kell, hogy ne dagadjon tovább. Anyukám készített nekem sótlan rakott krumplit, meg sótlan és mézes borsó levest, majd azt eszem, aztán meg jövőhéttől kitalálom, hogy hogy kerüljem el a sót az étkezésből, meg az édeset is, mert ugye azt se nagyon lehet túlzásba vinnem.

Bende Bogyónak már egyre kisebb a helye, így mostmár máshogy érzem a mozgolódásait. Többnyire a lábát szoktam érezni, amikor a gyomrom és a májam fele mocorog. Van olyan, amikor egyáltalán nem kellemes, mikor a gyomromnál van, de azért kibírható. Hát a hétvégén voltak olyan napok, amikor nagyon bekajáltam, de azért kellemesen csalódtam, hogy tudtam aludni rendesen anyáéknál. Ja és névnapomra kaptam szoptatós párnát, igaz, még nem tudtam rendesen aludni „vele”, de a tudat, hogy van, biztos azért aludtam olyan jót. Lehet vele hason aludni, csak egy kicsit kényelmetlen, de legalább nem nyomódik a pocim. Szóval Bende is be-bejelentkezik, ma éjszaka amikor kimentem a mosdóba, akkor is ficánkolt, nem igazán engedett visszaaludni, de aztán csak sikerült elszenderedni.

Most nagymosást tartok, hogy holnapra legyen megint cuccunk, amit vihetünk a Balatonra. Mivel szép időnk van, remélem meg is szárad rendesen. Reggel pedig megyek vérvételre, illetve Csongival megyünk az okmányirodába. Aztán meg legközelebb vasárnap leszünk itthon, úgyhogy vagy még aznap jelentkezem, vagy hétfőn, úszás után…