2012.12.19: Gondoltam, elkezdem már írni a gondolataim, ki
tudja, mikor lesz netünk. Hát, nem vagyok könnyű helyzetbe. Mostanra érzem azt,
hogy kezdek kijönni a gödörből. Oké, mi akartunk elköltözni, tény, hogy több a
pozitívum, mint a negatívum, de mégse minden heppi. És most épp olyan
hangulatban írom ezeket, hogy mégis jól érzem magam. Dec. 1-jén költöztünk el a
nagyvárosból. 25 km-re jöttünk csak, nem a világ vége. Ez a falu több
szempontból is elnyerte a tetszésünket, hiszen körbejártunk az évek alatt jó
pár falut. Falun kerestünk házat, mert tudtuk, hogy a nagyvárosban
lehetetlenség elcserélni a lakásunkat. És mi házat szerettünk volna. Nem
nagyot, csak akkorát, hogy legyen egy kis kertünk. Pár éve kezdtük a keresést,
körbejártuk a térség faluit, a város kültereit, volt, ami tetszett, de nem volt
rá pénzünk. Aztán idén nyár elején jött az ötlet, hogy nézzünk itt is szét.
Mivel itt van egy kis üdülőterület, Tőserdő, ami nagyon hasonlít Mártélyra, már
egyből vonzó lett számunkra. Mártélyon ismerkedtünk meg, 2002-ben. Aztán
elkezdtük a keresést, körbejártuk a falut és megnéztünk legalább 35 házat.
Nyáron már majdnem sikerült egy szerződést aláírni, de az eladó fél nappal a
szerződéskötés előtt elállt a cserétől. Akkor nagyon bánkódtunk, mert az a
házikó is tetszett nagyon, bár féltünk is az egésztől. Aztán lett még egy
kedves kis házikó, ami megtetszett, a tulajok reményt adtak azzal, hogy
eljöttek megnézni a lakásunkat. De végül nem jött válasz, hogy érdekli-e őket a
csere. Mi csak cserébe mentünk bele, bár ettől független hirdettük a
lakásunkat. Végül egy októberi napon megnéztük ezt a sorházat. Amit már az
ingatlankövzetítő meg akart mutatni nyár elején, de mi nem akartunk sorházat.
Ha már falura költözünk, legyen külön házunk. Aztán eljöttünk, megnéztük,
megnéztük a szomszéd sorházat is, meg még egyet. Meg aztán egy másik különálló
házikót. Az ottani tulaj is eljött megnézni a lakásunkat, felajánlotta, hogy ha
még fizetünk másfél milliót, mehet a csere. De nekünk nincs pénzünk erre, így
vártunk. Végül a sorházi lakás tulaja felmérette a lakásunkat, de sajnos eléggé
lehúzták az árát. Ennyiért mi tuti nem adnánk el, úgyhogy le is mondtunk arról,
hogy elcseréli velünk, de végül csak belement. Vasárnap este tudtuk meg a hírt,
hogy mehet a csere, így kedden már alá
is írtuk a szerződést. Addig senkinek sem szóltunk róla. Nov. 13-án írtuk alá a
szerződést. Én alig vártam már, hogy újra lássam a házikónkat, hiszen csak
egyszer láttuk addig, egyből méregettem, majd otthon variáltam a bútorokat.
Végül eljött a költözés napja is. Egész jól sikerült átpakolni, két hét alatt
dobozoltam be, pár autóval fordult Csongi is, illetve apósomék jöttek el és két
teherautóval fordultunk, míg elhoztunk majdnem mindent. Még azután fordultunk
párat, illetve kitakarítottuk a lakást is, úgy adtuk át a kulcsokat. Hát nem
volt egyszerű, két gyerekkel elköltözni. És még lehet, hogy a neheze hátravan.
Az első pár nap nehéz volt, nem találtam a helyem, nem
találtam a dolgokat, minden dobozban volt, nem tudtam, mit hova tegyek.
Figyelni kellett arra, hogy a fiúk ne essenek le a lépcsőről, meg egyáltalán,
nekik is új volt minden. Hétfőtől Csongi
dolgozni ment, így egész nap egyedül maradtam a fiúkkal. Ez nem újdonság, de
mégis olyan helyen kezdtük ezt újra, ahol nem ismerünk senkit. Az első héten elintéztem
a dokik átírását, gyerekorvos, háziorvos, aztán az új címünket is
megigényeltem. A polgármesteri hivatalba négyszer mentem, mire végeztem. Ebből
talán kettő az én hibám, egy, mert nem volt nálam Csongi lakcím igazolója,
anélkül nem tudták elfogadni, a másik meg, hogy csütörtökön ügyfélfogadási nap
van, na, ezt nem néztem. De kétszer várakoztunk hiába, mert jött az ebédidő, én
meg nem akartam ott időzni órákra a fiúkkal. Még szerencse, hogy itt van a
közelben. Minden.
Aztán jött a dugulás. Oké, gondoltam, házba költöztünk, hát
jönnek a gondok. De hogy nem bírt ki még pár napot. Feljött minden trutyi az
alsó wc-be, hogy milyen gusztustalan volt, hiába mostam fel, ha a fenti
fürdőszobából lejött minden. Ha mostam, ha fürödtünk. Úgyhogy készenlétben volt
a felmosó. Jött is a vizes, pumpával megoldotta a dolgot, csakhogy másnap újra
feljött a trutyi. Három napot kellett várni a vizesre, mire hétvégén megnézte
és kiderült, hogy az emésztőbe belefészkelte magát a tuja gyökere. Szerencsére
sikerült idejében kihúzni, úgyhogy azóta minden okés. Kopp-kopp-kopp. Én
fertőtlenítettem a mosdót és ezen a téren most minden rendben.
Aztán a fűtés miatt is aggódtam, mert először csak gázzal
fűtöttünk. Kiszámoltam, hogy öt nap alatt elhasználtunk kb. 10 ezer forintnyi
gázat. Hát, gondoltam magamban, ez nagyon jó lesz, ha jön a végszámla, kijön
egy hónapban 60 ezer és még nem is volt hőség bent és fagy kint. Úgyhogy
elindítottuk a vegyes tüzelésű kazánt. Tudni kell, hogy a lakásban nem laktak
már tíz éve. Minden télen fűtötték 10 fokra a lakást, de a vegyes tüzelésű
kazánt nem indították el már jó pár éve. Na, megpróbáltuk és ment és azóta is
azzal fűtűnk. Azt hiszem, csak a meleg víz miatt fogyott azóta a gáz.
És innentől lett szebb minden. Vagyis úgy összességében lett
szebb minden. Érdekes, tegnap , ahogy lementem begyújtani és kiléptem a
teraszról és ráláttam a művelődési ház melletti parkra, gondoltam azt, hogy
ennél jobb helyet nem is találhattunk volna. Ettől független vannak még
aggódásaim, de remélem meg fogjuk oldani. Egyenlőre „gond” az is, hogy nem
ismerek senkit. Még a nagyvárosba úgy költöztem, hogy már Csonginak voltak
ismerősei, majd jött a munkahely és ott megismertem jó pár embert, itt még nem
látok sok esélyt, hogy barátkozzak. Remélhetőleg felveszik Bendét oviba és
akkor majd jobban tudok ismerkedni, meg tavasszal, ha megyünk a játszótérre. Az
is itt van a házunk mögött.
Amúgy meg már voltunk az ovi Luca napi mulatságán is. Kicsit
késtünk, de elmentünk megnézni, a fiúk is jól érezték magukat. Másnap meg elmentünk
az örömgálára. Holnap meg látvány disznóvágás lesz, majd vacsora és szombaton
meg karácsonyi ünnepség. Mindez a házunk mögött, a műv. háznál. Igaz, mire ezt
a blogra felrakom, már bőven elmúlnak az ünnepek, de most van egy kis
szusszanatnyi időm ezeket leírni.
Összességében leírhatom, hogy sírtam is már amiatt, hogy
eljöttünk, de aztán újra gondoltam az egészet és rájöttem, hogy ezzel csak
nyerünk. A város nincs messze, mi
csendes kis falut kaptunk cserébe, kis kerttel, nagy házzal.
Pár kép az elmúlt egy hónapból!
Huncut Merse, már tudja, hogy kell csízelni:
Itt pedig a falu fenyőfáját díszítik Ők is:
Merse is elkezdte inni a tejet (tejitalt), már az esti
szertartás része lett (ezzel pedig csökkent a szopizás száma, mostmár csak
egy-kettő éjszakai szopi maradt).
És a feldíszített kis fenyőfánk: