Cukorterhelés eredmény és úszás

A tegnapi napomról: hát, gondoltam nem indulok el a városba, mert buszozni nem volt kedvem, gyalog messze van a tanácsadó, az autóval megint nem volt kedvem elindulni és a kerékpárt megint nem használom ilyen hosszú útra. Mivel az volt megbeszélve, hogy nem is kell menjek, majd érdeklődjek a cukorterhelés eredménye után, meg majd a védőnő is hív, gondoltam várok egy kicsit. 13:30-tól „rendel” a védőnőm, én először 14:07-kor hívtam fel, de semmi reagálás, így vártam fél órát és 14:36-kor tárcsáztam újra. Bejelentkezett a védőnőm és mondta, hogy épp van nála egy új kismama és majd hív nemsokára. Persze mondtam neki, hogy már nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, hátha ezzel gyorsíthatom a visszahívást, de nem így lett. Mivel a tanácsadó négyig van, meg beutalót is addig adnak ki, fél négykor már kezdtem aggódni, hogy ha mennem kell beutalóért, mert menni kell a cukorgondozóba, akkor hogy jutok el még ma? De már a következő gondolatom az volt, hogy akkor ma úszás után megyek, bár pontosan nem tudom, hogy meddig adnak ki beutalókat. Mondjuk a megérzésem az volt, hogy jó lett az eredmény, de a védőnő hangjából meg azt vettem ki, hogy hát gond van. De nem tudott beszélni, mert kismamája volt, így maradtam kétségek között…Szóval vártam a hívást. Aztán, 15:34-kor csörrent a teló! Már izgultam, ahogy az első hívásnál is. Aztán csak megszólalt a védőnő, hogy jó lett az eredmény. Az első vérvétel, éhgyomorra 3,5 mmol/l (3,4-6,1 a „jó” érték), a szirupivás utáni vérvétel meg 6,2 mmol/l (7,8 alatti a jó, a kismamáknál a felső határ 6,7 érték) lett. Ezért ma mentem el (mármint az eredményért, ide a gyermekorvosi rendelőbe, ahol rendel a védőnő). Szóval jók vagyunk. Bár megbeszéltük, hogy továbbra sem viszem túlzásba a süti evést, tehát oda kell figyeljek az étkezéseimre, de azért mégiscsak könnyebb lesz, mint diétázni, vagy az előírtat enni. Örömömben majdnem készítettem egy pudingot, de mivel nem akartam az ellenkezőjét művelni annak, mint amit elterveztem, meg annyira nem is vagyok édes-szájú (bár vannak alkalmak, amikor vétkezem), így a „saláta” maradt estére, alma + füstölt sajt + csirkemell kockázva. Lightos vacsik vannak beiktatva, Csongi is fogyni szeretne. Mondjuk húsvét után csak egy kilót adtam le a felszedett 2,5-ből, de az már lassan három hete így is maradt. Szóval nem híztam azóta (azért remélem Bogyó növekszik), a mérleg egy számot mutat már két hete lassan. Még kb. + 8 kg-ot hízhatok, de tudom, hogy nem köthetem így ki, hogy mennyit, csak ez a tervem. Már akkor is „nehéz” leszek, de annyi már voltam pár évvel ezelőtt, pár hétig kibírom. Mondjuk, most megyünk haza délután, holnap majális apóséknál, remélem tudom türtőztetni magam és nem eszem degeszre a pocim. Persze anya is madártejjel, meg tejberizzsel vár (mert már olyan rég ettem és a múltkor megkívántam és én még főzőlap nélkül nem tudom megfőzni).

 

És az úszásról is, ha már túl vagyok ezen is. Ötödik alkalom volt, kezdek visszaszámolni, meg tervezgetem, hogy ha veszek még egy tíz alkalmas bérletet, akkor azt júni 25-ig használnám el, tehát egy hónappal a kiírt szülés előtt. Az még belefér szerintem. Bár ezekből a legrosszabb és macerásabb az öltözködés. A fürdőruci alig jön föl rám, aztán meg tusolás után a ruci alig akar rámjönni. De hamarosan már a tavaszi nacim használhatom, bár a cipőm nem olyan kényelmes (és a fél óra sétához nem is olyan jó), de majdcsak lesz valahogy.  

Egy barátnőmmel voltam úszni (200 méterig számoltam, aztán eldumáltuk az időt, így egy órát úsztam, szerintem kb. 1500 métert összesen, de ez nem biztos), úgy volt, hogy megyünk együtt Szarvasra egy hosszabb hétvégére (három pár) majd júniusban, horgászunk, sétálgatunk, a vízparton heverészünk. Már időpontot is néztünk ki, aztán itthon beszélgettünk arról, hogy vagy Szarvasra megyünk, vagy a Balatonra. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, mert a Balcsiba be tudok még én is menni nagy pocakkal, ha nem is úszni, de mivel a víz sok helyen térdig ér (ja, Siófok Aranypartnál van a nyaraló), ezért inkább ezt választanám. Szarvas is nagyon hangulatos, mellékelek fotót róla, a csapat is jó, de a kettő együtt már nagyon kiadós lenne és hát valljuk be, másra kell a pénz. Szóval az egyik a kis házikó, ahol megszálltunk, három szobás, még kis családi háznak is elfogadnám. 

A másik meg a stég, ahol első nap még bemerészkedtünk a vízbe és úsztunk is, de másnap lehűlt a levegő és szinte mindenki pulcsiba volt, úgy horgásztak a fiúk és úgy készítettük mi a kaját.

 

Szóval ezt a vizet már nem szívesen választom, hogy ússzak benne, meg egyből a nyakamig ér a lépcsőnél, úgyhogy marad a jó kis öreg Balaton. Ja és szembe a szarvasi arborétum van, ahova mi át is mentünk Csongival, aztán ladikkal jöttek értünk és hoztak vissza. Nem volt nehéz, csak a túlpartra kellett átjönni. Ez az arborétumból lett fényképezve, középen a kis házikó, ahol megszálltunk:

 

 

Ez is szép és jó hétvége volt tavaly szeptemberben. Azért bánom, hogy ide nem sikerül eljutni, de majd legközelebb. Hátha Ágiéknak is hamar összejön a baba, meg Timiéknek és akkor babástól mehetünk egy horgászós hétvégére… Reméljük!

 

Bende baba tegnap kitöltötte a hasamat. A szokásos tusolás utáni megfigyelés alatt vettem észre, hogy a köldököm alatti részből elhúzódott a bal oldalra, de már nem csak köldök alatt, hanem mellette és egy picit fölötte is volt. Elképzeltem, hogy mekkora helye lehet most, meg méregettük a kezünkkel, hogy most mekkorka lehet. Olyan édes, amikor hullámoztatja a pocim és látom, hogy merre mozog. Vannak napok, amikor csak a bal oldalt mocorog, van, amikor meg a jobb oldalt. Tegnap a bal oldalt részesítette előnyben. Néha rúgott, néha úszott, néha megfeszült a hasfalamra (ez még mindig furcsa érzés, de azért jó). Tegnapelőtt nem volt ilyen aktív, úgyhogy most megint heppi vagyok. Bár tegnap reggel eléggé morcos hangulatom volt, mára már javult a helyzet. Gondolom sokat segített, hogy nem kell papírforma szerint étkeznem, meg hogy jön egy hosszabb hétvége és Csongival lehetek. Tegnap még késő délután lerendeltük az Obiba a konyhapult bútorlapját is, mivel egyedi méretek vannak, nem igazán akarták bevállalni, de végül megcsinálják hétfőre. Hát kíváncsi vagyok, lehet, hogy jövőhétvégén már süthetek-főzhetek a sütőben-főzőlapon? Erről majd úgyis beszámolok. Most pedig elkezdek pakolászni a hazamenetelre. Szombaton meg jövünk, majd jelentkezem az újabb hírlevéllel és ha lesz időm, akkor a majálison történtekkel. Elméletileg jönnek fel Szerbiából a rokonok, megnézni a lakást, így lehet, hogy csak vasárnap jelentkezem! Addig pedig: mindenkinek boldog munka ünnepét! (Hú, most sikerült sokat írnom…)

Pünkösdi előkészület

Tegnap már szó volt róla, hogy pünkösdre remélem lesz konyhapult, meg sütő és főzőlap is. Mostanra már más tervek is izgatnak. Úgy néz ki, még Bende születése előtt lemegyünk két napra a Balatonra. A volt főbérlőnknek (Márta néni) van ott egy nyaralója, már tavaly augusztus végén is ott voltunk két napot, így idén ez lesz a nyaralásunk. Mondjuk tavaly is ez volt, mert a lakásfelújítás az összes időnket és pénzünket elvitte, most meg még mindig lakást újítunk-fejezünk, de pocaklakó miatt nem megyünk nyaralni. A Balaton valahogy mindig bejön, volt olyan nyár, hogy háromszor is lementünk egy-egy napra. Mivel az ország közepén lakunk, így nem volt nehéz elindulni, egy kicsivel több, mint két óra az út, de mivel korán kelők vagyunk, már kilenckor lubickolhattunk a tó vizében. Volt hogy a családdal mentünk, Dari még akkor nem annyira élvezte, azóta meg nem sikerült elvinni, pedig mondta tavaly is, hogy jönne, de hát nem alakult úgy, hogy lemenjünk. Volt, hogy a haverokkal mentünk, volt, hogy csak mi ketten és tavaly a szüleimmel és Márta nénivel. Idén megint kétnaposra tervezzük, valószínűleg anya jön még velünk, úgyhogy négyen leszünk. Remélem lesz olyan jó idő, hogy egy kicsit megmártózzunk a vízben. Tavaly elég szeles idő volt, így nem sokat úszkálhattunk (aug. végén voltunk). Erről egy képet mellékelek:

Tegnap végül nem mentem sehova, maradtam itthon. Csongi is megérkezett a munkából, úgy volt, hogy elmegyünk sétálni, végül vacsiztunk (alma + csirkemell saláta) és maradtunk, megnéztük a Mr.ésMrs.-t, utána meg már nem volt kedvünk elindulni. Úgy néz ki, hogy ma megyünk leszabatni a konyhához való elemeket, úgyhogy „sínen” vagyunk. Még mindig nem szóltak, hogy megvan a konyhapult, úgyhogy mostmár tuti, hogy jövőhéten hozzuk el, ugyanis holnap hamarabb indulunk haza a szülőkhöz, így nem tudjuk elhozni. A majálist a Maros-partján töltjük, meglátjuk, milyen időnk lesz. Szombaton meg már jövünk is vissza, úgyhogy ez tényleg egy villámlátogatás lesz. Majd pünkösdkor megyünk pár napra haza, illetve utána megyünk a Balatonra is. Aztán valószínűleg már megvárjuk Bende baba érkezését és együtt megyünk majd haza ősszel, vagy ahogy megerősödik Bogyó a kétórás autó-úthoz (bébihordozóba nem igazán ajánlott egy-két hetes babát utaztatni több órán keresztül, így megvárjuk azt az időt, hogy a kis gerince megerősödjön, de erről majd értekezünk a védőnővel és gyermekorvossal is).

Ma meg még várom a védőnő hívását a cukorterhelés eredménye miatt. Lehet, hogy ma is mennem kell a tanácsadóba és kapom a beutalót a cukorgondozóba. Emiatt még jelentkezem. Most pedig netezek tovább, aztán készülhetek az ebédre…

 

Egy gyors helyzetjelentés, majd holnap részletezem: nem kell cukorgondozóba menni, jók lettek az eredményeim. Persze figyelnem kell az étkezésre továbbra is, de erről majd holnap bővebben! Most pedig megyünk konyhaszekrénynek valót venni!

Becenév

A blog írás elején már részleteztem, hogy a születendő babánk neve már évek óta megvolt, tehát nem kellett szétnézni az utónévkönyvben, hogy hogy hívják majd pocaklakónkat. A Bendegúz mindkettőnknek nagyon tetszik már, hiszen kapcsolatunk első évében már beszélgettünk erről és ez nem is változott (és a nyáron már hét éve leszünk együtt…). A kislány névvel vagyunk még „hadilábon”, de ha a megérzésemre és az uh vizsgálatokra hivatkozunk, akkor ezen most nem is kell aggódnunk. Szóval nekem amiatt tetszett meg ez a név, mert a becézés között van a Beni is. Viszont a Benihez még egy csomó név illik, mint pl. Benjámin, Bence, Benedek (ez is "listán" volt egy darabig). Nemrég szólt Csongi, hogy neki ez a becézési forma annyira nem jön be, mert majd azt fogják hinni, hogy Benjáminnak hívják (szerintem Benjiznék akkor), így megállapodtunk abban, hogy akkor marad a Bende, mint becenév (persze a Bogyón kívül). Még van egy variáció, a Bendi, de az meg nekem nem tetszik, úgyhogy akkor marad a Bende. Mostanában már így szólítom, ha féktelen ficánkolásba kezd a kis fészkében. Remélem ismerősen fog csengeni a kinti Életben is.

Még csak kedd van, ezért is küldöm a fenti kis ikont. A tegnapi nap is eltelt, megint olyan szeles időnk volt, szinte attól tartottam, hogy az erkélyről lefújja a ruhaszárítót a szél és szaladhatok le összeszedni a rucikat. Végülis hamar megszáradtak így a ruhák. És Murphy törvénye, hogy amint beszedtem a rucikat, lecsendesült a szél is. Tegnapelőtt Csongi járt így. Sikerült a kánnát is átültetnem, így most az erkély díszei lettek. Ha majd növekszenek egy kicsit, akkor hozok róla fényképet. Ahogy hazaért Csongi, folytatta a konyhabútor tervezését a laptopon, haladunk-haladunk. Még nem szóltak, hogy mehetünk a konyhapultért, bár már várható a hívásuk. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, meg az egész összhatásra (igaz, először csak a váz lesz meg). Remélem, hogy pünkösd előtt tudok majd sütni-főzni, mert macerás, hogy csak párfajta ételt tudok elkészíteni a kis főzőlapon és ha köretet szeretnék, akkor azt venni kell. Mondjuk, holnap kiderül, hogy mennyire kell diétáznom, úgyhogy ha diétás menüt kell készítenem, akkor abba is bele kell, hogy rázódjak.

Bende napközben is be-bejelentkezik, bár esténként megint nem annyira aktív. Néha úgy megfeszíti magát a hasfalamra, hogy csak na. Néha rúg egyet, aztán csend, kis mocorgás. Este is épphogy „jelen” volt, először én simiztem, aztán apukája. Végül aludtunk. Ma eddig a reggeli előtt jelentkezett be, amikor ültem a laptop előtt, illetve most is. Aztán egy kicsit pakolásztam még délelőtt, az iratok között is, már ideje volt eltenni egy-két dolgot. Meg előkészültem az ebédre, amit végül már el is fogyasztottunk. Most jön a délutáni szieszta, végignézem a műsor-kínálatot és valószínűleg még kimegyek egyet sétálni is, bár nem tudom, hogy merre induljak. Na, majd látjuk.

Úszás és pocakfotó

 

Már megint nekikezdünk egy hétnek. Mostanában érzem, hogy telik az idő. Még 12 hét és pár nap van hátra a kiírásig, remélem „hamar” elröpül ez az idő is. Mondjuk furcsa, hogy december 5-én tudtam meg a teszt alapján, hogy anyuka leszek és azóta már eltelt lassan 5 hónap, tehát ez a 12 hét már nem is olyan sok. Bende egyre aktívabb, tegnap már tusolás közben is éreztem, ahogy rúg egyet. Sokáig csak háton fekve éreztem, aztán már ülve is, most meg már tusolás közben is. A kuckója még mindig nem nagy, még nem indult be az a hatalmas növekedés, jelenleg két képet is kiteszek, mert elölről is érdekes látvány, kezdek kismamásodni… Már, akikkel beszélgetek így napközben (szomszéd, ismerős) és nem tudták, hogy van pocaklakónk, azok mind gratulálnak. Az üzletben is gratuláltak a múltkor. Bár én nem érzékelem annyira, de ezek szerint csak látszik. És akkor most megosztom veletek is, túl a 27. héten:

 

 

Na, túl vagyok a negyedik úszáson. Egy kicsit hűvösnek ígérkezett, így pulcsit is vittem magammal az odavezető útra. Inkább jobb az elővigyázatosság, minthogy fázzak. A séta jó volt, nem volt meleg, bár fújt a szél, de azért idejében felértem. Az úszás már kevésbé ment olyan jól, az első 100 méteren már azt néztem, hogy mikor lesz vége. Először csak hárman voltunk az öt pályára, majd mire már belejöttem, az 500 méter után beszállt hozzám egy öregember. Ja, az átlagéletkor kb. 60-65 év volt, szóval egyedül voltam kis 30-as. Róttuk a hosszokat, egyre jobban ment, így megint leúsztam az 1250 métert, röpke ¾ óra alatt. Először a nehéz kezdés után csak 1000 métert terveztem, de a végére már jólesett, így akkor – gondoltam – úszok annyit, mint legutóbb. A héten még csütörtökön megyek legközelebb, remélem akkor is sikerül ennyit úszni. Egyébként a végén már minden pályán 2-en mentek, meg valahol már hárman. Hozzánk is be akart csatlakozni még egy öregember, de szóltam, hogy van még egy hosszom, így azt megvárta és csak utána kezdett el úszni. Telt ház lett… Ezután átmentem az okmányirodába, mert Csonginak le fog járni a jogsija és időpontot kértem, utána meg elsétáltam a Malomba, meg Alföldbe. Vettem főzeléket, zöldborsó, meg tökfőzi, illetve virslit és azt sütöttem mellé. Mára már nem sokmindent terveztem, Bende folyamatosan mocorog ebéd óta, néha rúg egyet, nem tudom, hogy álmában rúgkapál-e, vagy tényleg fent van. Majd megmozizom nemsokára. Meg pihenek egy picit, tv-t nézek, meg ha kimos a mosógép, akkor jöhet a teregetés.

Vasárnap

Hát ilyen is rég volt már, hogy kettesben legyünk egy teljes napot. Hétköznap ugye Csongi dolgozik, én meg teszek-veszek. Tegnap Bp-en volt, így mára maradt egy kis kikapcsolódási időnk. Egyébként eltelt a tegnapi nap is, kitakarítottam, virágot ültettem, meg lustiztam. Szép időnk volt, de délután már nem mentem sehova. A kocsival beparkoltam a garázsba, bicóval nem akartam elindulni egyedül, a gyalogoláshoz meg túl meleg volt, így filmet néztem. Ma pedig délelőtt lustiztunk, majd elmentünk ebédelni egy pizzériába. Ebéd után meg elsétáltunk a Széchényi városrészben felálított "magyar vásárba". Volt minden, érdekes cuccok, magyar kézműves termékek, iparművészeti kiállítás, meg még műsor is volt. Egy kicsit maradtunk, majd kisétáltunk a vízmű dombhoz és leültünk a vízpart mellett. Mivel szép időnk volt, sütött a nap, de fújt nagyon a szél, így fáztunk rövid ujjú pólóba, ezért elindultunk az autó felé. Tanakodtunk, hogy fagyizzunk-e, vagy sem, de végül vettünk 2-2 gömböt. Én diabetikusat vettem, bár még nem tudom, hogy milyen diétám lesz. Majd szerdán kiderül a cukorterhelés eredménye után. Egy picit még sétáltunk, majd hazajöttünk. Most Csongi bealudt, Bende is pihen, legalábbis nem nagyon mocorog. Este megint megmutatta magát, apukája meghallgatta a susogást, meg puszit adott neki, én simiztem, meg figyeltem, aztán el is aludtam. Reggel arra ébredtem, hogy félig hason fekszek és ahol az ágyat éri a hasam, ott „dörömböl”, így nem tudtam mélyen aludni, figyeltem, hogy merre mozog. Még mindig megy a hason-fekvés, bár már nem teljesen tudok így aludni és egyre kevesebbet, mert egy idő után Bende szól, hogy nem o.k, így el kell fordulnom. Mondjuk este már nagyon fájt a hátam és ezért feküdtem hasra, mert ilyenkor tudom kinyújtani a legjobban, de úgy érzem, hogy már nem sokáig tudok így aludni. Na mindegy, majdcsak eltelik ez a pár hét és hamarosan visszatérhetek ehhez az alvás pozíciómhoz. Ma beszélgettünk arról is, hogy milyen lesz majd, ha köztünk lesz a kis pocaklakónk. Hát biztos felborítja a mi kis életünket, ma is viszonylag egy nyugis napunk volt, reméljük, hogy lesz majd ilyen, ha már köztünk lesz és mehetünk vele ide-oda. Persze kivárjuk azt az időt, hogy tudjuk vinni magunkkal, de egy délutáni séta, vagy az arborétumba menni, vagy a vízmű dombhoz, remélem összejön. A friss levegő mindenkinek jót fog tenni.

Most pedig én is pihenek egy kicsit.

Hírlevél

Éjszaka nem igazán tudtam kipihenni magam, elég hülye álmaim voltak és a hátam is megfájdult, akárhogy feküdtem. És még nem is nagy a pocim. Persze hat után ismét kidobott az ágy, már meg sem lepődöm, itt a hétvége, lehetne lustizni és tessék. Na mindegy, dolgos napnak nézek elébe. Csonginak Bp-re kellett mennie, így egyedül maradtam. Mára terveztem a nagytakarítást, virágok rendbehozatalát, illetve tegnap kaptam még két cserépbe kánnát is, azoknak vettem nagyobb csetrit és majd átültetem, az erkély dísze lesz. Mivel ilyen szép idő van, lehet, hogy a főtérre is felmegyek, de majd látom, hogy fáradok el. Már megjártam az Auchant, úgyhogy a bevásárlás megvolt. És jött a hírlevél is:

A baba növekedése: Most, hogy a terhesség végső szakaszához, a harmadik trimeszterhez közeledsz, gyermeked növekedése még jobban felgyorsul, a méhben rendelkezésre álló helyet teljesen kitölti.  Képes szemeit nyitogatni, kezd kialakulni életritmusa, megfigyelheted, mikor alszik, és mikor van ébren, gyakran szopja az ujját.  Bár a baba tüdejének fejlődése még nem fejeződött be, némi orvosi segítséggel képes lenne ellátni kis gazdáját oxigénnel, ha valami okból most kellene világra jönnie. A magzat a második trimeszter végén már körülbelül 1 kilogrammot nyom, és ha most születne meg, 85%-os esélye lenne a túlélésre. A tüdők, a máj és az immunrendszer már működőképesnek számít, de még szüksége van a fennmaradó három hónapra ahhoz, hogy elérje érettségének maximális fokát. Külseje nagyon hasonlít ahhoz, amilyen újszülött állapotában lesz, bár még sokkal kisebb és vékonyabb, és a bőr alatti zsírszövet hiánya miatt eléggé ráncos.

Hát még maradjon jó pár hetet pocaklakó, had fejlődjön ki rendesen mindene. Meg olyan jó, amikor napközben, de főleg esténként érzem, ahogy mocorog, ide-oda cikáz, ficánkol. Kidugja a valamilyét a hasfalamra és a simizésre visszahúzza, szóval jó ez az állapot, még a hasam sem nagy, úgyhogy mindent rendesen bírok. Nem kívánok semmit, nincs rosszullétem, kell ennél több? Tehát még jó pár hetet szeretnék így eltölteni!

És most akkor jöjjön a lakás, meg a virágültetés, meg a takarítás, meg a pihenés. Kellemes hétvégét mindenkinek!

Cukorterhelés

Hát mondhatnám, hogy ezen is túl vagyok. Tegnap este kimentünk anyáért a buszállomásra, aztán haza is jöttünk. Viszonylag korán feküdtünk, tusolás után olvasás és egyszer csak Bende is bejelentkezett. Szóltunk a nagyinak, hogy jöjjön, nézze, de elég lightosan mozgolódott, így ő átment a nagyszobába tv-ni, mi meg olvastunk tovább. Végül már fájt a hátam és befordultam oldalra, illetve el is aludtam. Reggel anya fél hatkor már a mosdóban volt, erre felriadtam, de gondoltam aludhatnék még, mert hosszú lesz a napom. Végül negyed hétkor keltem ki, ittam pár korty vizet, nem mertem többet, mert nem tudtam, hogy mennyit szabad. Csongi elindult dolgozni, mi pedig időben, negyed nyolc után mentünk a terhes-gondozóba. Érdekes, hogy vérvétel már héttől van, de beutalóért csak nyolcra lehet menni, mert a terhes-gondozóba annál hamarabb nincs „ügyfélfogadás”. Na, fél nyolc után ott voltunk, jó fél órát vártunk az asszisztensre, majd én voltam az első, így viszonylag időben érkeztünk a vérvételre. Persze ott nem volt senki, így várni kellett, szóval fél kilenckor be is kerültem. Na, megvolt a vérvétel, aztán jött a szirup ivása. Hát ilyen tömény szirupot, amit inni kellett, nem is tudom, mire hasonlít. Szépen elkortyolgattam, ahogy bírtam, még ültem egy picit, aztán kijöttem. Fél 11-re kellett visszajönni. Szólt a nővér, hogy ha lehet, ne menjek ki a kórházból, mert nehogy véletlen rosszul legyek. Hát émelyegtem egy kicsit egyből utána, de semmi több. Mivel kaptam beutalót a 30. hetes uh-ra is, így kértem időpontot. Ezek a formaságok, komolyan. Kérjél beutalót, majd a betegkapunál időpontot és még aznap ugyanúgy le kell jelentkezned, amikorra az időpontod van. Mintha nem lehetne egyszerűbben megoldani. Na mindegy, máj. 19-re kaptam, már betöltöm addigra a 30. hetet. Addig elméletileg nem kell mennem, hacsak nem a cukorgondozóba. Szóval megvolt az időpont és mi anyával átmentünk a kistescoba, meg Obiba, vettünk ezt-azt. Mivel kaptam muskátlit, így azoknak vettünk cserepet, meg tápoldatot, így ebéd után át is ültettük. Most a lépcsőházban vannak és egy kicsit feldobják az egész teret. Meg vettünk kis rucikat, mivel délután még babalátogatóba is mentem a munkatársaimmal az egyik munkatársamhoz. Na, jól leírtam. Szóval hármas ikreket néztünk meg, nagyon aranyosak voltak, két fiú, egy lány. Nem rettennék meg (most azt mondom) az ikrektől, bár most a jó oldalukat láttuk, hiszen nagyon aranyosak voltak és nem nyűgösködtek. Nemrég értem haza, bár még shopingoltunk a többiekkel, vettem még virágföldet és holnap a többi virágot is feltöltöm. Teszek is ki egy képet, ezt Csongitól kaptam, persze csak e-mailen, de tetszik így is:

Hát eltelt ez a nap is, holnap pedig belépek a 3. trimeszterbe. Majd jövök az újabb hírlevéllel!

Egy lightos nap

Persze ma is korán reggel kidobott az ágy, nem tudom, hogy holnap hogy fogom bírni. Jó lenne legalább hétig aludni, vagy egy kicsit tovább és akkor fél nyolckor indulhatok is a cukorterhelésre. De hát ma is már hatkor kukorékoltam. Ráadásul ma – gondoltam én kis naív – megpróbálok később reggelizni, ha már holnap tíznél előbb nem ehetek. Persze ¾ 8-ig bírtam. Először gondolkoztam, hogy kb. 9-kor kellene enni, de én már felkelés után öt perccel azt érzem, hogy ennem kell, úgyhogy ez is nagy szó, hogy eddig húztam. Meg aztán belegondoltam, hogy minek szenvedjek ma is, ha holnap úgyis muszáj. Elkezdtem keresgélni is a neten a terhességi diabétesz után. Találtam egy-két cikket, de arról még nincs szó, hogy mit ehetek és mit nem. Szénhidrátot is kell a szervezetembe juttatni, mert akkor a baba nem fejlődne rendesen, úgyhogy a reggelim maradt az egy szendvics, vagy zsemlével, vagy kenyérrel. A 2 in 1 kávémba már kevesebb mézet tettem, remélem ezzel is segítek magunkon. Illetve azt olvastam, hogy a 7-11 mMol/l fölötti vércukor érték még nem kialakult cukorbetegségre utal, hanem a terhesség alatt változó cukorértékre. De ez a szirup ivása utáni érték, gondolom nem sokkal tér el a vérvételi értéktől. Mindenesetre tisztábban látok, csak az az egy baj, hogy jövőhét szerdán lesz eredménye a holnapi cukorterhelésnek. Persze még nagyon kevés cikket olvastam el, úgyhogy még visszatérek és meglátjuk, mit találok még.

Tegnap kaptam egy telefonhívást anyától, hogy feljönne egy napra. Úgy néz ki, hogy a ma 4-kor induló busszal jön, ami hétre van itt. És holnap meg megy vissza. Mondtam neki, hogy akkor jöhetne a vérvételre is, addig meg, míg várjuk a hatását (asszem két órát kell várni), átmegyünk a kis tescoba és szétnézünk. Legalább nem fogok unatkozni. Meg parkolni úgyis ott fogok, mert ott legalább van hely. A kórház előtt nem igazán lehet parkolni, állandóan tele van, meg kevés is a hely és elég forgalmas részen van. Szóval ígyis-úgyis sétálni kell egy picit.

Tegnap Bende baba délután aktívan bejelentkezett. Mostanában már kidugja valamilyét, bár még nem tudom, hogy milyen alkatrészét nyomja a hasfalamhoz. Elkezdtem délután mozizni, aztán egyszer csak lightosan bejelentkezett. Na, gondoltam, videózom egy kicsit. Rájöttem, hogy észreveszi, ha a telóm a hasamon van, lehet, hogy valamiféle rezonanciát érezhet és ilyenkor nem úgy mocorog. Egy kicsit elkaptam azért a hullámzást, de miután meguntam, hogy „nem produkálja” magát, így csak néztem. Csongi is hazaért, mondtam neki, hogy a kisfia fent van, akkor megpuszilta a pocim, meg hallgatózott. Mondta, hogy a víz-susogást hallja. Aztán csak azt vettem észre, hogy nagyon nyomja ki magát a hasfalamon. Ez olyan feszítő érzés belülről, mintha óvatosan kitolnának valamit és odanéztem a pocimra és szabályosan látszódott, hogy ott egy dudor. Mondtam Csonginak, hogy jöjjön, nézze már mit csinál ez a kis huncut. Be is keményedett a pocim azon a részen. De hogy milye lehetett, azt még nem tudom. Én a hátára, vagy popsijára, vagy fejére tippelek, mert nagyobb volt, mint egy láb, vagy kéz. De a későbbiekben majd látom, hogy ez változik-e és megismerem-e a kis testrészeit. Estefelé is bejelentkezett pár rúgással és furcsa volt, mert ültem és úgy éreztem. Eddig nem volt ilyen erős rúgása (vagyis ülve még nem éreztem ilyen erősen). Majd miután fürödtem (a tusolást hanyagoljuk, mert az újonnan csövezett tusnál valami nincs rendben és csöpög egy picit a csap, így inkább fürdünk, erről mellékelek egy panorámfelvételt, mármint a fürdőszobánkról) és elkezdtem olvasni, ismét aktívkodott Beni. Moziztam, beszélgettünk, majd miután lecsendesült, megint olvastam. Aztán érzem, hogy megint megfeszül és mindene a hasfalamra tapad, hát megbeszéltem vele, hogy ilyet ne sűrűn csináljon, mert tényleg olyan, mintha kiszakítaná a hasfalam. Ilyenkor jön a simizés, aztán „eltűnik” onnan. Tegnap még mikor mondtam a védőnőnek, hogy tudok hason feküdni, meglepődött. Mondta, hogy kislányunk lesz, mert azok fekszenek beljebb és nem nő úgy a poci. Mondtam, hogy már kétszer fütyköst mutatott, de persze nem lehet tudni… Azt mondta, hogy mostanában nagyon keveset tévednek az uh-k, úgyhogy valószínűleg Bendegúz lakozik a pocakban. Hát én ilyen vagyok, még nem nagyon látszik a pocakomon és tudok hason aludni.

Most pedig megvolt az ebéd is, úgyhogy egy picit ledőlök és megnézek egy filmet. Előtte meg kiteszem Ben babáról a legfrissebb képeket Bambi blogjára. Illetve itt mellékelem a fürdőszoba fényképet, szóval nem valami nagy a kád (150 cm), meg amúgy sem szeretünk fürdeni, inkább tusolás pártiak vagyunk, de hát most ez van:

Védőnő

 

Hát megjöttem a védőnőtől. Szépen megbeszéltük a vérvétel eredményét. Nincs mese, a védőnő szerint a cukorgondozóba kellene mennem, de mivel tegnap a nődokim mondta a cukorterhelést (az a szirup ivás), így először azon kell túlesnem. Megkérdeztem a védőnőt, hogy miért nem azzal kezdtük, mivel szinte minden kismama ismerősöm túl esett már rajta. Mondta, hogy itt vérvételből állapítják meg és ha baj van, akkor a cukorgondozóba kerülünk. Szóval szerinte ez egy szükséges „rossz” vizsgálat lesz, mivel, mint a nevében is benne van, terhelés. Mondjuk nekem sem tetszik, hogy nyolcra lehet csak menni, éhgyomorral és még várjak két órát így. Főleg, hogy hatkor már fent vagyok. Na mindegy, majdcsak el fog telni ez az idő is. Egyébként pénteken kell mennem, úgyhogy van még másfél napom, hogy felkészüljek. Majd jövőhét szerdán lesz eredmény, szóval addig módjával kell bánnom a szénhidráttal. De igazából semmit sem kaptam, hogy mit és mennyit egyek, úgyhogy remélem nem ártok Beni Bogyónak semmivel.

Ja, a vizeletem elfelejtettem vinni, illetve ki is ment a fejemből, hogy kellene, úgyhogy ott kellett produkálnom. Eddig minden rendben volt, most is, aztán mégis kiderült, hogy a vizeletben lévő cukorszintem elkezdett „zöldülni”. Ami azt jelenti, hogy észlelhető, tehát valószínűleg diéta lesz a vége. Viszont épphogy bezöldült, tehát annyira nem vészes. Ezen igazodjak ki. Aztán volt méreckedés, nem beszéltük meg, hogy sokat híztam volna az előzőhöz képest, úgyhogy eddig normálisan szedem a kilókat. Illetve Bende baba szívhangját is mértük. Éreztem, hogy mocorog, aztán hozta a védőnő a műszert, de előtte elmondta, hogy milyen hangokat hallhatunk. Néha hallottuk a szívverését, néha nem. Mondtam, hogy mocorog, úgyhogy kb. 2-3 perc volt, mire belőttük. Én néztem az időt (egy percet kellett stopperolni), a védőnő meg számolt. Persze elmozdult, úgyhogy a második perctől tudtam számolni. Kb. 155-160 körül ver a szíve, általában 120-160 között van, úgyhogy ez is jó. Olyan jó volt hallani, ahogy ver a szíve. Most úgyis félúton vagyok az uh-k között, hiszen három hete voltam és akkor láttam és két hét múlva megyek legközelebb. Úgyhogy ebben a köztes állapotban nagyon jó, hogy hallhattam. Még egy kis tanácsadás következett, majd a védőnőtől elsétáltam egy bababoltba, szétnéztem. Hát voltak cuccok, kinéztem egy babakocsit, de amikor megláttam az árát, vissza is toltam (139.900Ft). Illetve találtam a babakocsinkhoz táskát, majd lehet, hogy beruházok egyre, mert az nem volt hozzá. De még ráérünk ezzel is.

                                              

Szóval sétáltam egy jót még ma, most viszont csak pihenni szeretnék, egy kicsit ki is fáradtam. Úgyhogy holnap jelentkezem!

Úszás

Kezdem azzal, hogy egész éjszaka izgultam Bambiért, hiszen a tegnapi msn-és után már úgy nézett ki, hogy jön Ben baba. Illetve azután láttam az üziket, amit a húga írt ki a hozzászólásokhoz, így egy picit nyomon követhettem. Mivel meg volt beszélve, hogy majd kapom az sms-t és közölhetem az örömhírt a blog olvasókkal, „nyugodtan” aludtam el. Egész éjszaka furcsa álmaim voltak, ami nem furcsa, mert elég sok hülyeséget össze tudok álmodni. Köztük volt Ben baba is és Bambi. Reggel, mikor felkeltem, furcsálltam is, hogy szegény Bambi elég sokat szenvedhet, ha még nem küldött sms-t és ezek szerint nem született meg Ben baba, így első dolgom volt bekapcsolni a gépet és megnézni a blogját, hátha megint üzent a húga. Ha nem is tőle, hanem HannahNyuszitól jött az üzi, hogy Ben baba megszületett éjszaka, csak sajna Benmami elhagyta a telszámom, így nem tudott üzenni. Mindenesetre a megbeszéltek szerint kitettem a blogjára az örömhírt és hátha sikerül majd mms-t is kapnom Ben babáról, akkor majd azt is ki tudom tenni! Közben jött is egy mail KisBambitól, úgyhogy folyamatban vagyunk a telefonszám cserével, remélem hamarosan kapok is képeket Benről, úgyhogy ki tudom majd tenni a blogra!

                    

Aztán a reggeli örömocsúdás után volt még egy pici időm, mielőtt elindultam volna az úszásra, úgyhogy neteztem tovább, meg néztem a híreket és nyakamba vettem a várost. Megint átszelvén a kertvárosi részt, hogy a bemelegítésem meglegyen. Odafele nem is volt rossz gyalogolni, ismét jó kellemes időnk van, nem süt a nap, hűvös sincs. Leróttam a hosszokat, először az időt akartam nézni, de végül számoltam is, így ma 45 percet úsztam és 25-ször szeltem át a medencét, tehát most 1250 métert sikerült leúsznom. Mondjuk annyira most nem volt jó, mert sokan voltunk, így az én sávomba szegődött egy néni, aki elég lassan úzott, mert én 3-4-szer fordultam, mire ő egyszer végigért. Meg is dicsért, hogy milyen szépen úszok. Pedig higgyétek el, nem siettem, csak szépen komótosan, ahogy bírtam. Jövőhéttől már hétfőn és csütörtökön megyek, úgyhogy a heti két alkalomra áttérek. Remélem ezzel is segítek magamon és Beni Bogyón. Mivel eléggé elfáradtam és éreztem, hogy nem fogok tudni hazasétálni, így egy picit leültem a főtéren és néztem azt a pár embert, aki sétálgatott. Meg egy-két anyukát a picivel. Már én is várom, hogy Bogyóka közöttünk legyen, de persze ki fogom tudni várni azt a 3 hónapot, ami még hátra van. A kis pihenés után még beugrottam a főzelékházba és hoztam haza borsófözit, meg meggyszószt egy szelet husival. Egyelőre nem tudom, hogy mit kellene ennem, úgyhogy egy-egy kis adagot hoztam. Délután megyek a védőnőhöz, meglátjuk mit mond. Estére pedig saláta lesz a vacsi, úgyhogy azzal biztos nem rontok a helyzeten.

És akkor délután, este fele még jelentkezem!

És az eredmény

Hát nem szolgálhatok jó hírekkel. A normál érték 7,1 lenne, a kismamáknak már a felső határ a 6,7 és nekem 8,1 lett. Szóval egyből „bepánikoltam”, el is jöttem a védőnőmhöz, aki ilyenkor a gyermekorvosiba rendel. Kikérdeztem, hogy mizu, erre az volt a válasz, hogy valószínűleg diétáznom kell, de majd holnap kell bemennem a tanácsadásra (normális időben is szerdán rendel délután) és ott megbeszéljük. Meg kikérdezett, hogy mit reggeliztem, de hát a szokásos volt, úgyhogy nem függhet össze. Az sem volt gond, hogy nem telt le az egy óra, csak az 55 perc a reggeli és vérvétel között. Mondta, hogy hívjam fel a nődokimat is, illetve holnap megírja a beutalót a diatetikusokhoz. Aztán hívtam a dokimat, mondta, hogy nem jó hírek, de még hátravan a cukros lötty ivása is, úgyhogy még lehet, hogy ott javulhat a helyzet. Mondjuk nem is lenne gond, ha diétáznom kellene, mert a súlyom miatt nem ártana. És nem is magától a diétától vagyok megrettenve, hanem attól, hogy hogy tudom majd itthon elkészíteni a kaját. Meg hogy miből is fog állni a menüm? Úgyhogy remélem hamarosan beépülnek a konyhai bútorok és felszerelések. Szóval holnap délután, este már újabb infókkal jövök ez ügyben is. Délelőtt még elmegyek úszni, ebédre még fogalmam sincs, hogy mit együnk, aztán egy után mehetek ki a védőnőhöz is.

Tegnap este Bende baba is aktívan bejelentkezett, mondjuk most nem rúgott nagyokat, hanem csak cikázott a hasfalamnál, de olyan jó érzés volt, mert már rég éreztem ennyire virgoncnak. Az elmúlt pár napban már nagyon vártam és figyeltem a mozgásait, mert elég enyhék voltak. Fürdés után (most korábban feküdtem, mert kb. 9-kor már olvastam) éreztem, hogy mozgolódik. Ilyenkor a takarót leveszem magamról, meg a pólót is felhúzom, hogy lássam a pocim. És látom, hogy elindul. Simizem, majd megint mocorog. Beszélgetünk egy kicsit, nézem a hullámzást, örülök, hogy így látom, majd amikor már lecsendesül, akkor visszatakarózom és egy kicsit olvasok még, aztán lámpaoltás és alvás. Szóval a kislegény visszatért a régi formájához. Remélem ma is tudunk beszélgetni.

                                                   

Nemrég értünk haza a futás-kerékpározásból is. Mentünk egy jó nagy kört, kb. 40 percet voltunk oda. Szép időnk volt megint és mivel a város szélén futott Csongi, így még a levegő is nagyon kellemes és tiszta volt.

És akkor várom Bambi híreit is, hogy Ben baba mikor érkezik! Remélem a délutáni msn-és után már tényleg azért ment be a kórházba, hogy kibújjon a kicsi Bohne! De az infókat úgyis megkapjuk majd!

26. heti vérvétel

Hát megvolnánk ezzel a vérvétellel is. Egyelőre még nem tudom az eredményt, mert csak délután mehetek érte, vagy holnap 11-kor. Hát inkább visszamegyek még ma, mert irtó kíváncsi vagyok, hogy kell-e diétáznom, vagy sem. Egyébként nekem nem kellett cukros löttyöt inni, lehet, hogy ha a mostani vérvétel nem jó, akkor az lesz a következő? A védőnő mondta, hogy reggelizzek úgy, ahogy szoktam, majd uccu a laborba, mert egy órán belül meg kell csapoltatnom magam. Ja és hogy menjek egyből a betegkapuhoz, ne foglalkozzak vele, hogy mit szólnak (a többi várakozó beteg), mert a kismamák előnyt élveznek. Hát, reggel már fél hatkor fent voltam, bennem volt egy frász, ilyenkor mindig izgulok egy kicsit, bármi orvosi vizsgálat, vagy vizsga van, vagy ilyenek. Szóval szépen megreggeliztem fél hét után és elindultam kb. 6:50-kor. Héttől lehetett menni, úgyhogy időben ott is voltam. Már az ablaknál kérdezte a nőci, hogy mikor jár le az egy óra? Hirtelen nem tudtam, hogy mikor is, így én 55 percet diktáltam be, tehát 7:35. Pedig így visszagondolva kb. 6:40 körül fejeztem be a reggelim. Na mindegy. Meg is kaptam a számomat. Ja, persze egy középkorú emberke nem igazán akart előreengedni, de végül aki az ablaknál volt, maga elé engedett (direkt nem oda pofátlankodtam, hanem a második emberhez, de végülis így jobban jártam). És nem kell mondjam, hogy aki előre engedett, ő hamarabb be is került a vérvételre. Na mindegy, így a hosszú sort nem kellett kivárnom. Szóval szólítanak, kérdezi a vért vevő, hogy letelt az egy óra? Hát, mondom, le. Pedig volt még öt perc, de már nem akartam variálni. Meg először azt mondta a védőnő, hogy fél órán belül leveszik a vért, akkor gondoltam (vagyis még most is remélem), hogy ez a az öt perc már nem oszt. Szóval ezzel is megvagyok, mostmár tényleg csak az eredményre kell várnom.

Labor után kimentem a munkahelyemre, több, mint egy órát dumcsiztam a kolleginákkal, erről is, arról is. Majd, ha már hipernél voltam, hát bementem vásárolni is. Vettem egy fürdőrucit, mert az előzőnek a melltartós része szétfoszlott. És hiába Arena, az is szétjön. Úgyhogy nem adok ki többet 3-4 ezernél egy fürdőrucira, ha a márkások sem bírják úgy. Még jó lenne Beni születése előtt lemenni egy hétvégére a Balatonra, így beruháztam egy rucira. Meg ez azért is volt jó, mert külön volt a naci és a felső, így a felsőből vehettem 44-est (nem úgy, mint a Hervisbe, ahol a 44-ből kilógott a fél mellem), az alsó meg maradt a 42-es. És még eztán is jó lesz rám, úgy néztem, de 40-est nem akartam venni, az már túlzás…

Illetve nézni akartam kis rucikat, mert pénteken megyünk babalátogatóba a munkatársaimmal. Már lassan egy évesek lesznek az ikrek (hárman vannak), így ideje már meglátogatni őket. Meg kíváncsi is vagyok a csöppségekre, illetve biztos kapok hasznos tanácsot is. Sajna nem találtam igazán cukikat, úgyhogy ezügyben még szétnézek a városban. Hátha találok valamit.

Mivel már szoros volt az idő és jönnöm kellett haza ebédet készíteni, így nem tökörésztem, hanem fizettem és indultam is haza. Útközben beugrottam a faipari boltba, mert fizettem az előleget a konyhapultra. Meg is voltunk lepődve tegnap (én legalábbis), mert 48 ezer lesz a pult. Első körben 70-et számoltak. Igaz, kiderült azért, mert másik dekort választottunk és az van a raktáron is. Na, a másik meglepődés pedig az volt, hogy már jövőhéten készen lesz, úgyhogy csipkedni kell magunkat, hogy a váz meglegyen. Úgyhogy hamarosan süthetek-főzhetek az új (lassan egy éve már, hogy megvettük) beépített sütőnkkel, tűzhellyel.

Amúgy az ebéd is elkészült időben, currys-almás-mézes csirke volt. Nagyon fini lett. Nemrég ment vissza Csongi dolgozni, úgyhogy most kontárkodok egy kicsit a neten. De még este visszajövök és elmondom a vérvétel eredményét!

Addig egy képet kiteszek Lorettáról, had gyönyörködjetek benne ti is! És ez annyira édes és nőcis, hogy csak na...

Pocakfotó

Hát készültek reggel pocakfotók, egyelőre nem sok változás történt az elmúlt két hétben, még mindig van rajtam fedőréteg, így nem is nőtt akkorát a pocim. Remélhetőleg azért jó helyen van Bende baba és tetszik neki odabent. Mondjuk a húsvéti plusz kilóval együtt azért még mindig van rajtam plusz, úgyhogy szépen vissza kell térnem a saláta vacsira. Igaz, tegnap is bekajáltam, hiszen szalonna-sütésen voltunk, így az az egy kiló, amit sikerült húsvét után „ledobnom”, az most vissza is jött. Két hét múlva megyek a védőnőhöz, ott megnézzük, hogy mennyit szedtem fel addig és átbeszéljük, hogy sok-e, vagy jó ütemben haladok. Illetve holnap megyek a 26. hetes vércukor-mérésre is, úgyhogy délutánra kiderül, hogy kell-e diétáznom, vagy sem. Egy kicsit tartok ettől, de gondolom, meg tudnám oldani a diétázást is, csak így sütő-tűzhely nélkül elég macerás lenne. A múltkor már Csongi is megjegyezte (húsvét), hogy látja, kezd visszatérni az édességmániám, mert mindkét kezemben volt süti és csak úgy ettem, mint aki 10 éve nem kapott édességet. Hát vannak napok, amikor jól esik és a húsvét meg különösen jó volt ebből a szempontból, mert mindenütt volt süti. De azóta visszább fogtam magam. Tegnap a sütésre viszont Ági az egyik kedvenc, kis könnyű sütimet hozta, már alig várom, hogy én is süthessek. Tejfölös és olyan jó könnyed, kellemes ízű, hogy elég sok szeletet bevágtam. Gurultam is estére, a hátam is megfájdult, így az éjszakát sem töltöttem valami kellemesen. De ma már kevesebbet eszek és nem vacsorázok be.

És akkor a pocakfotó 26. hét után:

Beni baba mostanában nem volt valami virgonc esténként, csak fészkelődik, mint akinek még annyi helye lenne és úszkál. Mondjuk, van is neki helye, úgyhogy fészkelődjön is! Reggel is mocorgott, amikor felkeltünk (ismét hat után), valószínűleg mostmár nem sokáig tudok hason feküdni, mert ha fent vagyok, mindig érzem, hogy mocorog. Lehet, hogy amikor már elaludtam, akkor is, csak akkor ugye 100 méter mélyen alszok és hát nem érzem. Vagyis nem mindig.

 

Megjártam a háziorvosomat, úgyhogy holnap megyek be a munkahelyemre is és viszem be a táppénzes papírt. Meg voltunk a faipari boltba is, ahol hétvégén kinéztük a konyhapultot. Hát nem kell mondjam, Csongi még variált az utolsó pillanatban, úgyhogy másik pult mellett döntöttünk. Nem tudom, hogy hogy fog kinézni a padlóval, mert most nem vittük magunkkal a mintát, úgyhogy meglátjuk. Amit hétvégén kinéztünk, olyan összhangban voltak, hogy csak na, most meg bebolondítjuk egy sötétebbel. Mondjuk ez extravagánsabb, az biztos, de hogy milyen lesz együtt, az még kérdés. Az árajánlatra várunk jelenleg, mert le kell rendelni, úgyhogy ma remélem visszahívnak és holnap, ha már nyakamba veszem a várost, akkor ezt is el tudom intézni, hiszen előleget kell majd fizetni. Olyan szép időnk volt, hogy keróval mentünk el, nagyon jó volt bringázni, úgyhogy lehet, hogy estére is kerülünk egy kört. Most viszont megnézek egy filmet és pihenek.

Hétvége a haverokkal

Hát eltelt ez a nap is, megvolt a délelőtti gokartozás. Előtte még belenéztünk a Forma 1-be, de félbe kellett hagyni, mert 10-re már a gokart pályánál kellett lennünk. Hát jó volt, a fiúknak biztosan. Én már sajnos nem mehettem velük, mert nem vagyok egyedül, így nem is lehetek önző. Azért jó volt őket is nézni. Az első futamba csak próbálgatták magukat, de azért mindenki szép eredményt ért el, persze Csonginak volt a legjobb körideje. Aztán jött egy kis pihi, addig a versenyzők gyakoroltak, majd jött a következő futam, ami bővebb izgalmakat nyújtott. Volt kipördülés, csúszás, farolás, meg szebb köreredmények. Végül Géza ment egy kört a motorjával, illetve egy ismeretlen sráccal, azt megnéztük és végül mi is elindultunk. Mivel a piac a gokartpálya mellett van, így szétnéztünk ott is. Bár már dél is volt, így már pakolásztak elfele, de azért volt még árus. De nem vettünk semmit. És mivel szalonna-sütésre voltunk hivatalosak, nem igazán akartunk beebédelni, így felmentünk a városba a Malomba és ettünk egy-egy adag gyümölcsrizst. Pont elég is volt. Meg sétáltunk egyet a főtéren.

Ebéd után hazajöttünk, megnéztük a videóra vett Forma 1 futam végét, amin én bealudtam, majd háromkor indultunk is ki a telekre, ahonnan most értünk haza. Jó volt, beszélgettünk, sütöttünk debrecenit, lecsókolit, hagymát, szalonnát, meg ment a hülyeség és traccsolás. Végül már csak ültünk a tűz körül, aztán lassan az is elaludt, meg már kezdtünk fáradni is, így hazajöttünk. Holnapra töltök fel képeket a gokartozásról és majd utólag beszúrom ide, de most megyek tusolni és olvasni.

És akkor a kép: Csongi megfeszülve az első futamban!

 

Shoping

Hát reggeli után még megnéztük a Forma-1-et, aztán nyakunkba vettük a várost. Először elmentünk abba a faipari boltba, ahol rendelni szerettük volna a konyhapultot. Vittünk egy darab laminált-padló mintát, hogy össze tudjuk nézni a színeket. Mit mondjak, ha már kettőből kell választani, akkor én már bajban vagyok, nem hogy 52 féléből? Na mindegy, végülis sikerült kiválasztani kettőt, aztán kikérdeztük az eladó véleményét is, mutatván a padló színét és mintázatát, illetve azt, hogy ehhez milyen ajtószíneket néztünk. Akkor még csak az antikolt vanília ajtószín tetszett. Aztán meghánytuk-vetettük a két színt, és a világosabbnál maradtunk, így még a vanília mellé még sötét juhar ajtóink is lesznek. Egyelőre a terv az, hogy a konyhapult egy kicsit sötétebb (hát ez a középsötét lett, nem teljesen sötét), a szekrények pedig váltva vannak a világos és sötét színnel, a fal az viszonylag sötétebb barna, úgyhogy ezért is kerestünk világosabb ajtószínt. De ezek majd később kerülnek megvételre (de legalább már a színek megvannak). Szóval a pultot megrendeltük, az élfóliát hozzánéztük (itt is elég sokféle fajta volt), úgyhogy már csak az árkalkulációra várunk, amit majd hétfőn tudunk meg. Mondjuk egy százasra számíthatunk, remélem annyiból meg is lesz. Az a baj (ez nem baj, csak kicsivel drágább lesz), hogy egyrészt viszonylag nagy lesz a pultunk, nem a szokásos kis panel konyhánk van, hanem egy kisszobányi méretű és én még variáltam is, hogy ne egyenesbe legyen a gáztűzhely, hanem egy kis kiugróban. De majd ha már készen lesz, úgyis teszek fel képeket, ami remélem, hogy pünkösdig meg is lesz. Aztán voltunk a Praktikerbe, Baumaxba, Obiba, végignéztük a mosogatótálca kínálatot. Végül az Obiba vettünk egy egytálcásat, mivel a későbbiekben szeretnénk majd mosogatógépet is venni (a helyet legalábbis kihagyjuk). Aztán ettünk a tescoba, ami nem igazán ízlett, mert a borsófözelék sós volt és kemény, úgyhogy nem az volt, mint amire számítottam.

Délután itthon pihentünk egy picit, még be is aludtam, mikor Csongi megfogta a pocakomat és jelzett, hogy érzi Benit, megörültem, mert csak a „beköszönős” formában jelentkezett, tehát nem nagyokat rúgott, hanem csak mozgolódott és olyan jó érzés, hogy az apukája is egyre többször érzi… már ilyenkor is!

 

Pihenés után pedig lementünk a garázsba, míg Csongi a kilyukadt kerékpárbelsőket toldozta, addig én leültem mellé és néztem, ahogy ezermesterkedik (imádom a Mekk-Mester férjemet). Végül egy kicsit pakolásztunk, majd kisöprögettünk és beálltunk a kocsival. Még ott is kellene festeni, de ez már tényleg az utolsó fázisban lesz, lehet, hogy már Bende közöttünk lesz…

Most pedig talált egy jó kis műsort az Animal Planeton, cápákról. Lehet, hogy nem gondolja, hogy ezt is beleírom, mert ilyenkor, amikor csapkodom a billentyűzetet, ki tud ám figurázni (viszonylag sokat írok kevés idő alatt, ha már egyszer tanultam, meg még hasznát is vettem egy-két munkahelyen a gépírásnak). És még mondta is, hogy beleírod, hogy mit nézünk? Hát beleírtam. Érdekes műsor, transzba ejtik a cápákat és úgy végeznek rajtuk kísérletet. Hát én nem merülnek semmi pénzért sem cápák közé… esetleg delfinekhez, de erre mostanában nem lesz lehetőségünk!

 

Ja és holnap megyünk gokartozni, ha szép időnk lesz, meg aztán egy ismerős párhoz megyünk szalonna-sütésre is délután, úgyhogy el fog telni a holnapi nap is.

És mellékelek egy névnapi nasit, amit Csongi névnapján készítettem, sütés nélkül. Csoki puding, eper-vanília fagyival és M&M’s-el. Fincsi volt, elfogyott…

 

 

Most pedig a másik kedvenc műsor a Discovery-n, a Miami Ink - A tetoválók. Így be is fejezem. Holnap majd jövök!

Hírlevél

A tegnapi nap délutánján kitakarítottam a lakás többi részét, úgyhogy csillog-villog most a lakás. Nincs is kedvem semmit sem csinálni benne, ha már egyszer rend van. Legalább lesz egy szabad hétvégénk… vagyis úgy néz ki.

Egy kicsit hűvös volt tegnap, még az eső is esett, ráadásul Csongi telefonált, hogy azonnal menjek érte autóval, mert nem ér oda a fociedzésre, mivel a kerékpár első kerekén a gumi leengedett. Hát gyors átöltözés, ki a garázsból a verdával, persze mindkét oldalon úgy álltak, hogy ki kellett centiznem a kijövetelt, aztán nyomás a céghez. Nekem nem volt kedvem menni a focira, így én inkább hazatoltam a bringát. Még jó, hogy kb. 10 percre van Csongi munkahelye a lakásunktól. Bezzeg az enyém a város másik részén van, és ha egyenesen oda visz az utam, még autóval is jó 15-20 perc. Persze forgalom-függő. De bicóval is jó fél óra, busszal meg több. De mostanság nem kell ezzel foglalkoznom, úgyhogy nem is részletezem. Szóval hazatoltam a bringát és mire felértem, már kezdődött a film, amit meg akartam nézni. Még jó, hogy láttam – igaz, évekkel ezelőtt – így nem maradtam le semmiről. Közben ettem jégkrémet, meg aztán jó kis májkrémes kenyeret. Ja, azt elfelejtettem írni, hogy tegnap reggelre már -1 kg-nál tartottam, úgyhogy kezd visszatérni minden a régi kerékvágásba. És nem is koplaltam, csak kevesebbet ettem. Aztán persze Csongi fagyizni akart menni még foci után, így felmentünk a főtérre és elnyaltunk 2-2 gömböt, meg sétáltunk egy nagyot. Szóval a fagyi adagom is megvolt. Az este többi része pedig a szokásos módon telt, netezés, tv-zés, olvasás, fekvés-nyugvás, alvás.

 

 

És akkor a legfrissebb hírlevél: A hét végére gyermeked kinyújtott lábbal már elérheti a 36 centit.  Ha most bepillanthatnál a pocakodba, gyermeked gyönyörű mélykék szemei néznének rád. A hetedik hónap vége felé a baba egyre határozottabban reagál a hangokra, mivel mostanra befejeződött a fülhöz vezető idegek kialakulása. Az előző héten a tüdőereké volt a főszerep; ezt a 26. héten a tüdő léghólyagocskái kapják meg. A tüdő által termelt szörfaktáns beborítja a léghólyagok belső felületét, hogy kilégzés közben megakadályozza azok összeesését. Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik. Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.

 

 

Hát remélem tetszik neki odabent és még legalább 3 hónapig ott is marad! Egyébként két hírlevélből szedem ki a bébire vonatkozó részt, ezért tér el a szem színe is. De majd ha kibújik, úgyis meglátjuk, hogy milyen...

És akkor nekiindulunk a mai napnak is, még nincs nyitva az a bolt, ahol megrendeljük a konyhapultot, de hát ez van, az ágy hétvégén is kidob korán reggel. Addig meg reggelizünk, meg netezünk egy picit, aztán nyakunkba vesszük a várost!

99 nap

Még kiírás szerint 99 nap van hátra! Furcsa lesz nézni a számlálót, illetve az illusztrációt, hogy jelenleg hogy is nézhet ki Bogyóka a pocakban! Elméletileg a pocaklakó korszaka az anya testében 280 napig tart. Szóval jól állunk…

Tegnapi nap folyamán sikerült befejezni az előszobát, hát így néz ki:

Kijavítottam még a hibákat, amik voltak, vagy keletkeztek az elmúlt időszakban, úgyhogy hamarosan festjük az ajtókat is. Meg végre a világítást is beszereltetjük (előszoba, wc hiányzik még), illetve a padlónál a szegőléc lerakása. Aztán hellyel-közzel meg is volnánk!

Délután megnéztem egy filmet az HBO-n, belealudtam, de a végére felkeltem és elkaptam azt a részt, amin lehet sírni. Hát igen, egy kis érzékenység elfogott. Este már nem csináltunk semmit, Bogyó sem volt olyan aktív, viszont éjszaka, amikor visszaértem az éjszakai járatról (mosdó) éreztem, hogy rugdos, de elég fáradt voltam és aludtam, így nem beszélgettem vele. Reggel meg mivel hason feküdtem (félig, ahogy sikerül) éreztem, hogy ott kalimpál, ahol nyom az ágy. Így a hátamra fordultam, de akkor már hagyott pihenni, nem mocorgott. Viszont kiment az álom a szememből, így fél hét után keltem Csongival.

Nem akartam korán reggel zörögni, mára terveztem be a nagytakarítást, úgyhogy egy kicsit neteztem is, aztán nekiláttam. Jelenleg a két szoba kész van, olyannyira, hogy ami a szekrényben volt cucc, még az is át lett nézve. A nappaliba van egy olyan szekrény, ami tele volt lim-lommal, ruhával, dvd-vel, ajándékokkal, így most rendbe tettem azt a részt is. Illetve a többi szekrényben is összepakoltam szépen a rucikat, a babakocsit áttettem a kisszobába, ahova majd a kiságy kerül, onnan egy karfás fotel-szerűséget pedig az erkélyre tettem, így ott is tudok majd pihenni. Igaz, ebbe a fotelba már elég rég ültünk, mert mostanában csak be volt állítva a sarokba és a rucikat raktuk rá, meg ezt-azt. Most viszont az egyik kikerült, így majd ott is tudok olvasni és pihenni, ha kedvem tartja.

Nemrég ment vissza Csongi az ebédről, még hátravan a konyha, fürdő, wc és előszoba takarítás, de egy kicsit lepihenek, nem hajt a tatár. A nap is kisütött, ebéd utáni sziesztát tartok. Fél ötkor meg lesz egy film, azt meg szeretném nézni, úgyhogy addigra remélem végzek. Ja, és előszedtem a varrni való cuccokat is, lyukas zokni, gatya. Nem sok kedvem van hozzá, de meg toldozom-foldozom, ha már itthon vagyok. Lehet, hogy már nem ezen a héten, hanem majd jövőhéten valamikor hétközbe, mert holnap ugye hétvége és hát itthon lesz Csongi is, remélem lesznek közös programok. Mondjuk a konyhapult miatt megyünk is holnap vásárolni, úgyhogy legalább az is halad… Ja, meg vasárnapra gokartozás van ígérve, bár sajna én nem ülhetek már bele és róhatom a köröket. Lehet, hogy bele sem férnék a gokartba, vagy legalábbis elég szűkös lenne a hely. Na, de majd látjuk még, milyen időnk lesz! És akkor még egy kis pihi, aztán vissza a takarításhoz!

Névnap

Először is nagyon sok boldog névnapot kívánok a férjemnek! Örülök, hogy ő a párom, a másik felem, vele éltem át sok csodát és szeretném, ha ez sokáig így is maradna! És nagyon várom már, hogy Beni Bogyó is közöttünk legyen és egy család legyünk. Apa, Bende és én. Aztán persze jöhetnek a kistesók is… :-)

A tegnapi napom végül gyorsan eltelt. Délután pihentem, neteztem. Meg akartam nézni egy filmet, de végül nem indítottam el a házimozit. Hát igen, a döntésem sem volt 100%-os, hogy mit szeretnék mozizni… Néha bizonytalan vagyok, vagy mégsem? Este Csongi lefestette fehérrel az előszoba másik részét, így én ma bebarníthatom. Legalább az is meglesz. A hétvégén már megyünk és rendeljük a konyhapultot is, aztán az is haladni fog. És még az ajtók festése marad, mint egy feladat, erre még várunk egy kicsit, hogy jobb legyen az idő. Hamarosan én is megpucolom az ablakokat, függönyt mosok, hogy nagy pocakkal már ne keljen ágaskodnom, de Beni születésére tisztaság is legyen.

Délután még elmentünk egy kis marketbe venni üdítőt, mert Csongi vitt be a munkahelyére ma. Végül a hétvégén nem sütöttem sütit, mert bementünk Szegedre bébijárgány ügyben, így amit anya küldött házi sütést, azt vitte be a kollegáknak, mint névnapi nasizás. Keróztunk egyet, ami megint jól esett és a reggelhez viszonyítva, most tényleg erőm teljébe voltam. Szinte éreztem azt, amit a nagykönyvek írnak, hogy ilyenkor fitt igazán a kismama, mármint a második trimeszterben. Igaz, jövőhét szombattól már a harmadikba lépek, de most tele voltam energiával. Az idő sem volt nagyon meleg, úgyhogy gondolom az is segített. Aztán mi lesz még ezután? Majd látjuk.

Este megint virgonckodott Beni, fürdés utáni olvasásom közepette bejelentkezett, egyszer itt, másszor ott. Hullámzott rendesen a pocim, néha rúgott, de többnyire csak ficergett. Még nem érzem, hogy milye hol van, csak, hogy merre jár. Néha odadugja magát a hasfalamhoz, ezt érzem, most még jó érzés… Persze mire az apukája is mellém feküdt, addigra lenyugodott. Viszont sikerült felvennem videóra, igaz, az esti felvételek nem olyan látványosak, mert nem jók a fényviszonyok, de majd napközben is sasolom, hátha virgonckodni fog.

És akkor most indulok is előszoba festésre, ha már a reggeli koránkelés után nem akartam zörögni (negyed hétkor kidobott az ágy ismét, pedig fél 11 is volt, hogy este feküdtünk).

Úszás

Nemrég értem haza az úszásról. Ma annyira kirobbanó formában voltam, hogy gyalog mentem fel és haza is gyalog jöttem. Illetve leúsztam 1000 métert. Először nem akartam számolni, csak kb. 40 percet úszni, de aztán – gondoltam – csak számolom, hogy kb. mennyit is úszhatok. Így jött ki kereken az 1000 méter. Tudom, nem egy világrekord, de kismamás tempómhoz nagyon is tökéletes. Nem is voltunk sokan, úgyhogy szépen tempózhattam. Ahogy kijöttem az úszásról, olyan szép időnk volt, hogy még sétáltam egyet, ettem két gömb fagyit, meg vettem köretet a csirkéhez. Úgyhogy mára a főzés is letudva. Aztán gondolkoztam, hogy felüljek-e a buszra, vagy inkább sétáljak haza és az utóbbi mellett döntöttem. Nem voltam elfáradva, így nagyon jól esett a séta. Mondjuk, mire hazaértem már éreztem a bokám, hogy fáj, de azért kibírtam. Délután már csak pihenni szeretnék úgyis.

Mivel több napot is voltunk otthon, most megy a nagyüzemi mosás. Remélhetőleg hamar megszáradnak a rucik, olyan szép időnk van. Most az erkélyre süt épp a nap, úgyhogy estére már szedhetem is be őket. A hétvége gyorsan eltelt. A locsolás is megvolt, Dari is szépen mondta a verset, az időnk is kellemes volt, úgyhogy várhatjuk a jövő évet, amikor már Csongi Bendét is viszi magával. Bár nem tudom, még mit fog felfogni a húsvétból, de legalább a rokonság örülhet neki…

Lorettát is megnéztük, nagyon tündéri. Várom már én is, hogy Beni Bogyó köztünk legyen. De addig még van 101 napunk, legalábbis a kiírás szerint.

 

Tegnap este töltöttem le képet a járgányról, most azt felteszem, hát így néz ki. Még rájöttünk arra is, hogy a kerekei mind levehetők, így könnyebben tudjuk tárolni az autóban. Ez plusz egy jó pont. A rossz pont viszont az, hogy a szövet nem levehető, így ha „koszos” lesz, akkor kénytelenek leszünk a babakocsin tisztítani. Na mindegy, ennél nagyobb gondunk se legyen. Remélem nem is találok már ennél jobbat, bár az igazság az, hogy nem is akarok már ez ügyben keresni semmit, véletlen se találjak másikat. Megpróbálom a „hibáival” is megszeretni ezt a járgányt és amikor már szükség lesz rá, akkor lehet, hogy rájövök, hogy nem is olyan hibás, mint amit én gondoltam. A kormány átfordíthatóság jó lett volna még, hogy szemből is lássam majd Benit, de majd kiderül, hogy ha már tologatjuk, milyen lesz. Egyébként meg egyre jobban tetszik, úgyhogy bízom benne, hogy jó célt fog szolgálni. Van hozzá autósülés, ami a képen benne is van a járgányba. Ha ezt kivesszük, akkor meg sportkocsi, de dönthető a támlája, úgyhogy már kiskortól használható.

 

És most akkor előkészülök az ebédre,  hiszen negyed óra és Csongi is hazaérkezik...

Gyors jelentkezés

Nemrég értünk haza a szülői körútról. A hétvége igencsak eltelt, voltunk minden szülőnél, ezért nem is volt idő nagyon a barátokra. Viszont ma Szegeden vettünk babakocsit. Először szétnéztünk a Brendonba, de ott igencsak nem a mi pénztárcánkat nézik… Így egy babacenterbe mentünk, ahol elég sok fajta kocsi közül lehetett választani. Nem teljesen egyezik az elképzelésemmel, amit végül vettünk, de egyelőre megfelel ez is. Sajnos olyat néztem ki előzőleg, ami nem fér el az autónk csomagtartójába, így ezt belepróbáltuk és pont befér még. Ennél nagyobbat már nem is lehetne vennünk… Szóval remélem, hogy jó célt fog szolgálni és remélhetőleg két lurkónak is tökéletes lesz. Úgyhogy a mamáéktól és a szüleimtől (Bendének dédiéktől és a nagyiéktól) ezt kapta. Erről majd holnap teszek fel képet, vagy valamikor a közeljövőben. Szerbiába is voltunk kint, így ott is láthatták, hogy mire is adták a pénzt a nagyszülők. Megcsodálták és örültek neki ők is.

Szóval a négy nap elég gyorsan eltelt. Holnap már megy Csongi dolgozni, én pedig megyek úszni, egy kicsit ledolgozom a húsvéti zabálást. Aztán szinte megint hétvége, úgyhogy megint el fog telni egy hét…

Most ennyit és holnap akkor teljes erővel itt vagyok.                          

Húsvét

Itt vagyok ám, egy kicsit meglógtam a "sok locsoló" elől. Átjöttem nővéremékhez és megnéztem, hogy mi zajlott a távollétemben. Eddig eltelt az idő, elég sűrű programunk van, hiszen ilyenkor a családokat járjuk körbe. A barátokra meg alig marad időnk. Mondjuk Loretta babát sikerült meglátogatni, aki nagyon aranyos és jó baba volt. Szinte végig aludt és olyan kis édesded volt a kiságyba, hogy már én is várom, hogy Bende baba itt legyen velünk. Persze Beni is bejelentkezett párszor, volt, hogy egy másodperc alatt két helyen rúgott, úgyhogy elképzeltem, hogy a kezével és lábával is kalimpál. A húsvéti nagy zabálások is elmaradtak, legalábbis próbáltunk nem degeszre enni magunkat. Viszont a vacsoránk az mindig megvolt és nem salátát, meg gyümölcsöt ettünk, úgyhogy biztos jött fel pár kiló. 

                

Most Csongi kiment az öccséért és mennek körbe a lányokhoz locsolkodni, majd ebéd körül érkeznek hozzánk. Hát kíváncsi vagyok, hogy Dari mondja-e a verset majd nekem is... Holnap meg már indulunk vissza, úgyhogy este majd jelentkezem még, vagy szerda reggel. Attól függ, hogy érünk, mert még Szerbiába is kimegyünk. Úgyhogy velünk minden o.k. A húsvétot lassan elhagyjuk és készülhetünk a következő ünnepre is (majális). Addig meg pihenhetünk egy kicsit...

Hírlevél

Hát a tegnapi nap is eltelt. Délután kimentem vásárolni és el is telt az idő. A hátam persze a shopingolásba is belefájdult, úgyhogy emiatt siettem haza, itthon pedig csak feküdtem a legkényelmesebb pozícióba, hogy mindkettőnknek jó legyen. Este kaptam Csongitól egy masszást, és mivel hason kellett lennem, kíváncsi lettem volna, hogy Bende mit szólt hozzá. Mondjuk nem sokáig maradtam teljesen hason, mert azért féltjük a kis pocaklakót, így félig hasra fordultam, ahogy még este tudok aludni. A masszás nagyon jól esett és annyira jót aludtam éjszaka, hogy csak az orrfújások miatt keltem fel, ami kétszer fordult elő. Illetve az éjszakai egyszeri mosdóba menetel már szükségszerű, úgyhogy azt meg sem említem.

Most korán keltem, hiszen utazunk haza a szülőkhöz, de még a hírlevél miatt be akartam jelentkezni.

 

                           

 

A baba növekedése: Bár tüdejében még nincs levegő, a baba ezen a héten légző gyakorlatokba kezd.  Az érzékszervek is gyors ütemben fejlődnek. Az ebben a korban végzett komputertomográfiás vizsgálatok kimutatták, hogy a magzat reagál az érintésre, és ha erős fény éri az anya hasát elfordul, ami a kutatók álláspontja szerint azt jelenti, hogy a látóidegek ebben a korban már jól működnek. A magzat a 25. héten már közel 700 grammot nyom. Az orrnyílások elkezdenek kinyílni, a magzati tüdőben kifejlődtek az erek, és a baba légzőmozgásokat végez. A gerinc szerkezete - 33 csigolya, 150 ízület és mintegy 1000 szalag - erőteljes fejlődésnek indul. A csontok egyre erősebbek, és a kézügyesség is fejlődik: kis ujjait már ökölbe tudja hajlítani. A bőr kezdi elveszíteni átlátszóságát, de még mindig olyan gyűrött, mint egy kölyökkutya bundája.

 

                          

                   

Hát Beni Bogyó már múlthéten kb. 750 gramm volt, az orvos szerint ezek az adatok, amiket a nagykönyvekben (hírlevélben) olvashatunk, az alsó határt írják és ne aggódjak (még), nem lesz óriásbébink. Persze minden uh. alapján meg tudják állapítani, hogy kb. mennyi a súlya, illetve milyen ütemben növekszik. Mondjuk szedem a magzatvédő vitaminokat is és arról azt hallottam, hogy ezektől kicsit nagyobbak a bébik. Mindenesetre a vitaminra meg szükségünk van, ha már nem tudok minden nap spenótot brokkolival enni....

 

És akkor köszönöm az elmúlt időszakban a 400 olvasót, aki meglátogatott! Illetve kellemes hétvégét és ünnepeket kívánok nektek! Akinek piros tojás hiányzik, az sokat kapjon, akinek a locsolás, az meg el ne hervadjon! Üdv. mindenkinek!

Nagy Péntek

Igaz, hogy már böjtölni kellene elég régóta, de nem hiszem, hogy mi kibírtuk volna hús nélkül 40 napig. Meg aztán nem is lett volna valami változatos az étkezésünk (így főzés  nélkül). De ezt az egy napot hús nélkül fogjuk eltölteni. Eddig minden o.k., Csongi lekváros kenyeret evett, én meg vajkrémeset. Ebédre még nem tudom, hogy mi legyen, mert legjobb esetben valamilyen tésztát kellene főzni és az lenne, de tűzhely nélkül elég érdekes lenne, úgyhogy marad a reggeli variáció, valamivel megspékelve. Hogy mivel, azt még nem tudom. Illetve van még párfajta gyümölcsünk is, azt is el kell fogyasztani, mert ha most hazamegyünk a szülőkhöz 4-5 napra, akkor mire visszaérünk, addigra már a banán is bebarnul. Mondjuk az elmúlt két napban nem igazán vacsiztam, mert éhes sem voltam, meg inkább zöldséget és gyümölcsöt ettem. Így a reggeli mérlegelésnél tapasztaltam, hogy bár Bende baba növekszik odabent, a súlyom maradt ugyanannyi, mint múlthéten. Na, nem fogyókúrázom, egyszerűen nem kellett a kaja tegnap sem, valószínűleg emiatt a fránya nátha miatt. Már jobb volt aludni az éjszaka, csak párszor keltem fel orrot fújni, de azért még ma is érzem, hogy nem vagyok tiszta. Remélem holnapra már jobban leszek. Ezért is maradunk még ma itthon, mert itthon jobbat alszok, a megszokott kis helyünkön, a megszokott kis levegőn. Anyáéknál is nagyon kényelmes az ágy, viszont mostanában fájlalom a hátam, ha ott alszok és nem elég, hogy napközben fáj a hátam, még este sem tudok pihenni. Úgyhogy maradunk még estére, majd holnap reggel indulunk. Ezért holnap még bejelentkezem a hírlevéllel, aztán lehet, hogy csak jövőhét csütörtökön jövök, hacsak nem kontárkodok valakinél a neten otthon. Addig pedig kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Tegnap végül aludtam egy kicsit napközben, de este már nem mentünk sehova. Csongi kérdezte, hogy megyünk-e futni, de mivel esett az eső délután és valószínűleg azért is voltam úgy elnyomva, meg az orromat is 5 percenként fújnom kellett, meg még mindig zúgott a fejem, így nem mentünk sehova.

Észrevettem, hogy Beni Bogyó napközben öt körül igen aktív, főleg, ha pihenek és a fél kilences fekvésünket is átettem már fél tízre, így akkor is virgonckodik, amikor olvasok tusolás után egy picit. Nem tudom, hogy ezek megmaradnak-e idekint neki, illetve, hogy milyen időközönként lesz fent és mikor alszik. Azt olvastam, hogy amikor az anyuka pihenne (állapotosan), akkor van elemében a pocaklakó. Hát ez délutánonként bejön. Illetve napközben is többször aktív, csak akkor nem úgy érzem. Mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy amikor úsztam, ő mit csinált…

 

Ma korán keltem, már hatkor kint voltam az ágyból és mivel Csongi ment dolgozni, én már nem aludtam vissza, hanem kontárkodtam egy kicsit a neten. Illetve elkezdtem összeszedni a rucikat, amiket viszünk a nagy útra. Már csak be kell pakolni a táskába és indulhatunk is. Még délután kimegyek egy hiperbe, veszek még ezt-azt, meg egy kicsit levegőzök, hiszen szép időnk van. Engedem is be a jó időt a lakásba, körbe szellőztetem az egészet. És most várom haza Csongit!

Újságos

Hát ez is megvolt, mondhatnám. Kicsit korán jött az újságos, mert már 4:22-kor felcsöngetett. Mivel a kódot ugye megváltoztattuk és ki is írtuk az újságosnak, hogy legyen szíves felcsengetni, mert nem fog tudni bejutni az addig használt kóddal, így megtette. De reméltem, hogy később érkezik. Na mindegy, csönget, leszólok, hogy viszem a kulcsot és gondoltam kikérdezem, ha már így összejöttünk az első napsugarak felkelése előtt. Mondtam neki, hogy elég zavaró, hogy ilyen korán csipog a kapucsengő és hogy kedden is hozzánk jön be valaki, holott mi nem is rendeltünk másik újságot, amit esetleg kedden hoznának ki. Ő mondja, hogy a társa szokott jönni, aki az első emeleten lakó x.y-hoz hozza a Nők Lapját. Hát beszélgettünk még pár szót, aztán csak kinyögte, hogy ő szokta hozni a keddi újságot is. Na bumm, neszeneked. Mindenesetre mostmár kulccsal fog bejutni a lépcsőházba, így nem fog felzavarni a csörömpöléssel.

Egész este elég rosszul aludtam, valami lappang bennem, de remélem, hogy ez el is múlik hamarosan. Csongi már hét eleje óta fújja az orrát, meg tüsszög egyet-kettőt, ezért ő azt gondolta, hogy allergiás valamire. Hát eddig nem voltunk semmire sem allergiásak és aztán el is gondolkoztam ezen, mert én is elkezdtem tüsszögni. De még most is azt mondom, hogy valami gyorslefolyású valamin esünk túl, mert Csongi már jól van, én még csak most értem bele. A torkom fáj, az orrom tele, illetve a napi 4-5 hapci is megvan. Lázam nincs, hála. Azzal bajba is lennék, mert nem nagyon vagyok gyógyszerevő és hát azt olvastam, hogy a magas lázzal jobban ártunk a babának, mintha nem csillapítanánk. Úgyhogy még az orrfújást kibírom, de a lázat nem szeretném. De 37 fok volt reggel, úgyhogy ezért nem is aggódok. Amióta Beni Bogyó megvan, azóta egyszer volt ilyenem és két nap alatt át is ment rajtam. Hogy mi lehet, nem tudom, hiszen a vitaminokat is szedem, eszem a gyümölcsöt és zöldséget is, de mégiscsak kiköt nálunk. Úgyhogy Duma, mi is beleestünk :-)

És még pluszba a hátam is le akart szakadni este, úgyhogy elég nehezen aludtam el és még az orrdugulás is közrejátszott, úgyhogy az éjszakám nem volt valami kellemes. Reggel Csongi is később kelt, így keltem vele én is fél hét után. Persze egész éjszaka forgolódtam és még rájött az is, hogy fél ötkor le kellett mennem, szóval utána már nem igazán aludtam vissza. Majdnem úgy volt, hogy kijövök tv-ni hajnalban, de aztán erőltettem magam és végül kikeltem Csongival. Majd most megpróbálok pihenni.

 

                                             

 

Tegnap moziztam Bende babát, néztem a tv-t és éreztem, hogy rugdos. Mivel a teló messze volt és már észrevettem, hogy a kis piszok tudja, hogy mikor kellene neki mozognia és akkor visszafogja magát, de azért megpróbáltam elkapni egy-két mozdulatot. Elkezdtem videózni és hát a 6 perc alatt kétszer látszik, hogy mocorog. Persze többször is ficereg, de azok nem olyan látványosak. Olyan aranyos, amikor hullámzik tőle a pocim, mert épp megfordul. Valamikor meg azt érzem, hogy kidugja mindenét, mert úgy megfeszül a hasfalam, hogy szinte érzem, hogy az egész teste ott van. Persze reggel sem bírt magával, ahogy feljöttem az újságos beszélgetésből, mocorgott. Remélem azért jó alvó lesz majd idekint és az éjszakát végig alussza. De ezekről majd írok úgyis. Remélem azt is, hogy az úszás is tetszett neki, bár én akkor nem éreztem semmit. Viszont ahogy délután bejelentkezett, az nagyon jól esett. Most is pihenésre készülök, mert egy kicsit zúg a fejem és igazából semmihez sincs kedvem. Már voltam a munkahelyemen, trécseltem egy picit, fizettem csekket, elmentem a megrendelt és bekeretezett képekért (esküvői, ideje volt már, mert lassan két éves házasok leszünk) és még kimentem egy másik  hiperbe gyümölcsöt venni, majd elmentem Csongiért a munkahelyre, úgyhogy a program mára már telítődött is… Meg az idő is elnyomott, annyira meleg van, hogy semmi kedvem kint lenni a napon. Egyelőre kezdődik egy film az HBO-n, megnézem és lehet, hogy bealszom rajta. Este meg majd kimegyek még levegőzni. És holnap már készülhetek haza is a szülőkhöz, mert több napra megyünk, úgyhogy pakolászom majd.

Úszás

Hát sikerült eljutnom az usziba, így mostmár remélem hetente egyszer-kétszer tudok majd menni. Odafele gyalog mentem, egy jó fél óra kellett, hogy felérjek, így akár bemelegítésnek is vehettem. Szép időnk volt, a végére már ki is melegedtem a pulcsiba. Aztán vettem egy 10 alkalmas bérletet és úsztam jó pár hosszt. Nem számoltam, hogy mennyit úszok, csak azt néztem, hogy legalább fél órát a vízben legyek és mozogjak. Ez sikerült is. Elsőnek ennyi elég is volt, majd mindig dobok még rá pár percet és a végén remélem többet is tudok majd úszni. Mondjuk az furcsa volt, hogy mindenütt leért a lábam, mert 135 cm mély volt, illetve elég gyorsan a végére értem, mert 25 m-es a medence. Azért jól esett, megmozgattam magam. Aztán elmentem és vettem pár kelengyét, amire majd szükségünk lesz. Így ruháztam be pelusra és törölközőre is, illetve vettem két darab sapkát is nyárra, remélem Beni kis buksi fejére elég lesz. Úgy gondoltam, hogy minden hónapban veszegetek pár dolgot, hogy ne maradjon minden a végére, mert az sok lenne. Bár a kelengye listán vannak olyan cuccok, amikre szerintem nincs is szükség, ezért olyanokat veszek, amire biztos, hogy szükségünk lesz, legalábbis szerintem. Aztán meg idővel úgyis kiderül, hogy mi fog még hiányozni a készletből. Szóval még úszás után ráhúztam egy jó fél óra sétára, mire a három boltot körbejártam, de ez is jól esett...

Tegnap délután megnéztem egy filmet, pihentem egy kicsit, majd hazavártam Csongit. Vacsorára egy salátás tányért készítettem neki, ami ízlett, úgyhogy örültem. Le is fényképeztem a sajttal töltött felvágott, tormás-majonézes tojásos görög salátát.

 

 

Próbálunk minél könnyebb kajákat vacsizni, így a kilók sem jönnek fel, meg azért a zöldség-gyümölcs nem is árt. Ma gyümölcs salit készítek vacsorára. Szóval tegnap a vacsi után még elmentünk futni, kerékpározni, nagyon jól esett, egyre jobban, mert már nem sajog a hátsóm az ülésen. Kezdek visszaszokni rá. Persze nagyobb távra nem mennék, csak így kíséretnek, mert nem is erőltetem meg magam, meg Csongi is vigyáz ránk. Max. 12km/h-val száguldoztam, úgyhogy nem volt vészes. Este tv nézés, olvasás és alvás. A mai napomról már írtam, túl vagyunk az ebéden is, már a kapucsengős is itt volt, úgyhogy mostmár új kódunk is van. Még egy cetlit ki kell írjak, hogy be tudjon reggel jönni az újságos, remélem nem hajnal 5-kor hozza az újságot, mert most még fel kell, hogy csengessen és majd viszek le neki egy kulcsot. A kódot most nem mondjuk el csak a családtagoknak, így biztos nem fogok felkelni arra, hogy valaki becsöngetett (hacsak nem jön valaki korán reggel a családból). Mára is egy filmet terveztem, mert elfáradtam már a reggeli órákban, úgyhogy jó lesz egy kicsit pihenni. Este meg meglátjuk, hogy megyünk-e valamerre. Holnap viszont megyek ki a munkahelyemre és viszem a táppénzes papíromat, úgyhogy megint lesz programom.

Loretta

Mint ahogy a múlthéten már beszámoltam róla, megszületett egy régi ismerős párunknak a kislánya, Loretta. Mostanra ki is bírtam csomagolni az anyukától kapott mms-t (eddig egyszerű volt, de most, hogy dupla sim kártyás a telóm, külön honlapra kell feljutnom és kicsomagolni a kapott mms-t…), így el is bírtam olvasni, amit már lassan egy hete küldött, hogy feltehetem a blogra a kislány fényképét. Ezért is kapok gyors az alkalmon, így most láthatjátok ti is ezt a gyönyörűséget, aki (szerintem) az apukájára hasonlít….

És akkor a tegnapi napomról: ebédre hazavártam Csongit, tejfölös tört krumplival és sült csirkemellel, illetve én ettem spenótot. Egy kicsit pihentem a délutáni program előtt, majd miután Beni is lenyugodott, így elindultam gyalog a főtérre. Betértem az usziba is, ahova majd szeretnék járni és most sikerült kikérdeznem a portás nénit, hogysmint mennek ott a dolgok. Úgy néz ki, hogy holnap kezdem az úszást, mind az öt pálya szabad lesz, nem lesznek iskolások és még nem is olyan korán kell mennem (8:40-től). Aztán jövőhéten is egy alkalommal megyek, majd jó lenne két alkalom/hétre tervezni a későbbiekben. Mire felértem már el is fáradtam, leültem a Malomba egy padra és vártam a barátnőmet, akivel meg volt beszélve a találka, de hiába. Legalább pihentem egy jó fél órát. Majd elindultam kifele a zsongásba és ott is pihentem egyet, meg ettem két gömb fagyit. Egy 14 hónapos kislány játszott a pad előtt, ahova csücsültem és nagyon aranyos volt, meg barátságos. Majd jött egy 19 hónapos kisfiú és mint a mesékben, elkezdtek ismerkedni egymással, a kisfiú odaadta az autóját a kislánynak, majd nézték egymást, méregette egyik a másikat. Nagyon aranyosak voltak és a korukat azért tudom, mert a szülők megbeszélték egymással, hogy ki milyen idős most. Illetve valami főpróbába botlottam, sok katona volt, meg rendőr, állítólag ma lesz valami banzáj, mert itt leköszön egy nagyfejes a honvédségtől és ezt próbálták el. De ezt a padszomszédomtól tudom.

Ma paradicsomos húsgombóc volt az ebéd (még mindig az anyáéktól kapott kajákat esszük), ami nagyon finom volt. Egyébként ma voltam EKG-n is, minden rendben. A háziorvosomat is megismertem, pedig már három hete itthon vagyok. Ma megint olyan szép időnk van, hogy egy kicsit sétáltam. Igaz, nem messze, de a lakásszövetkezethez beugrottam, mert ma is 4:59-kor arra ébredtem, hogy valaki bejött a kapucsengő kódunkkal. Mi csak az újságárusunknak adtuk meg, de az csütörtökönként jön be, mivel akkor hozza az újságot. Hogy ilyenkor ki jön, ez jó kérdés, és mostmár egyre zavaróbb, hogy már hajnali ötkor arra kelek, hogy csipog a csengő. Mivel ilyenkor már nem tudok úgy visszaaludni, így a pihenés sem sikerül. Szóval elkértem a telszámukat ezeknek a muksiknak és most új kódot fogok kérni. Kb. 250 kód közül választhatok. Most várom Csongit, hogy ő is válasszon, hátha megtetszik neki valamelyik. Illetve holnap másoltatok kulcsot és azt fogom odaadni az újságosunknak, illetve kikérdezem, hogy ő járkál-e be máskor, vagy valaki más tudja a kódunkat. Mondjuk nem lesz hátrány kicserélni a kódot, mert előttünk volt egy tulaj, aki csak 2 hónapig volt tulaj és ő is tudta ezt a kódot, meg még az előtte itt élő lakók is. Úgyhogy ideje már új kódot kérni… Most délutánra pedig beterveztem egy kis mozizást, hogy még mit nézek, még nem tudom. És este megyünk futni-kerékpározni is…. A napi testedzés meglegyen!

Hétfő

Hát a tegnapi nap is eltelt pihenéssel. A Forma-1 érdekes volt, bár én közben a járgányokat nézegettem a neten. A végére már belefáradtam a több száz fajtába (vagyis nincs több száz fajta, de darabra nagyon sok volt a két honlapon), így én is a tv-t sasoltam. Én a tipikus női (bocsi, ha valakit megsértek ezzel) néző vagyok, aki szimpátia alapján rangsorolja be a versenyzőket. Valami oknál fogva nekem Trulli és Button jön be, de most, hogy néha Button bambaképpel nézett, így maradok Trulli fun. Egyébként meg nem szurkolok egyik istállónak sem, csak úgy nézem, mert Csongi szereti a technikai sportokat. Na jó, a Moto Gp-be már nekem is van kedvencem, de arról meg most azt olvastuk, hogy valami gáz van és nem akarják közvetíteni a csatornák (nem sikerült megegyezniük), így alternatív megoldást kell találnunk, hogy láthassuk a futamokat. Szóval (eltérve a tárgytól), a futam után elmentünk a helyi plázába, amit az előtte működő (majd lebontott) monstrumról neveztek el: Malom. Megnéztünk pár mosogatógépet, hogy hogy kalkuláljunk a konyhabútorral, illetve bementünk egy játékboltba is, ahol vannak babakocsik és kipróbáltunk egyet-kettőt. Tologattuk, nézegettük, hogy is működnek. Szűkül a kör, hogy milyet is szeretnék… Megebédeltünk és elmentünk egy cukiba venni sütit. Hát én a felét otthagytam, valahogy nem esett jól, de mivel készültünk ki Timiékhez az épülő házukhoz, így vittünk oda is. Meg a séta is nagyon jól esett a főtéren. A telken nagyon jó idő volt, a házat is megnéztük, hogy haladnak, kutyáztam is egyet, illetve míg Géza permetezett, addig Timi palántált és beszélgettünk. A szalonna-sütést elnapoltuk két héttel, így remélem húsvét utáni hétvégén is nagyon jó idő lesz egy kis sütésre-beszélgetésre. Már sötétedett, mikor indultunk haza, így itthon az esti filmet megnéztük és feküdtünk is.

Beni aktív volt este megint, persze Csongi megint elaludt, ahogy a keze a hasamon volt. Viszont előtte meghallgatta a pocit és azt mondta, hogy hallja a mozgásokat. Hát érdekes lehet és azt hiszem, erre nem leszek képes, hogy én is meghallgathassam. Reggel korán ment dolgozni Csongi, így tudtam lustálkodni, ami azt jelenti, hogy nyolc előtt keltem. A fagyóból kivettem pár kaját, amit a múltkor anyáék hoztak fel, nem tudom, hogy kienged-e ebédre. Magamnak kivettem a spenót adagomat, illetve van még tört krumpli, meg sült csirke is.

Szombaton voltunk konyhapultot nézni, úgyhogy mostmár a színt kell kiválasztani és elkezdődhet a gyártás is. Szerintem a héten ezt is meg tudjuk rendelni. Hát nem lesz olcsó a pult, de hát nem is kicsi a konyha (ahhoz képest, hogy lakásról van szó és nem családi házról). Ezért is kellett megnézni, hogy a mosogatógép milyen méretű, mert a későbbiekben ezt is szeretnénk majd venni, hiszen jelenleg egy tálcás a mosogató, amit beterveztünk. Szóval haladunk-haladunk. Még van bő 3 hónap szülésig, addig már biztos készen leszünk. Azért remélem, hogy egy-két hónap múlva már az új sütőben tudok sütni, illetve tűzhelyen tudok főzni.

 

Ma nagyon szép időnk van, így jó lesz felsétálni a főtérre, ahol egy ismerősömmel találkozom. A bérletem tegnap lejárt, így marad a kerékpár, az autó, vagy a gyaloglás. A kerékpárt már hosszabb útra nem használom (csak ha Csongi este fut és kísérem), az autót nem szeretem ilyenkor használni, jó idő van, a benzin is fogy, a parkolásért is fizetni kell, így marad a gyaloglás. Legalább meglesz a napi fél órám (sőt, több, mert az odaút már eleve 35 perc). Útközbe majd megejtek egy bababoltot is és megnézem az ottani babakocsi kínálatot. Aztán trécselünk egyet a barátnőmmel és a nap folytatódik tovább.

 

És a mai pocakfotó. Hát nem sokat változott az elmúlt egy hétben:

 

 

De azért gömbölyödök. Remélem húsvétkor nem fogok bezabálni, mert a kilókra is figyelnem kell mostmár. Meg még a cukorszint mérés előtt is vagyok és hát nem szeretném, ha nem lenne jó az értékem. És hogy a nap is folytatódjon tovább, mára ennyit...