Nyugi és nyügi

Azt vettem észre, hogyha van egy nyugisabb napunk, akkor azt egy nyűgösebb fogja követni. Tegnap megint egy nyugisabb napunk volt, ma viszont megint nem akart aludni két szopizás között és hát bealszik ilyenkor a cicin, aztán mintha mi sem történt volna, felébred és úgy gondolja, hogy ő már tele van energiával. Aztán másfél óra múlva dörgöli a szemeit, meg sír és látszik rajta, hogy el van fáradva, de nem akar elaludni. Ma még a szopizást is próbáltam „manipulálni”, mert egy vacsorára lettem volna hivatalos, amit a kollegákkal ejtettünk volna meg. Mivel négyig dolgoztak, így az öt órás szopit előbbre hoztam, de végül negyed hat után jött a hívás, hogy elindultak a pizzériába, ahova végül én nem mentem, mert akkor a fürdetésre és szopizásra nem értem volna haza. Úgy meg nem akartam menni, hogy lótok-futok. Na, majd legközelebb.

Ma a védőnő is itt volt, átbeszéltük, hogy miket "kell csinálnia" Bendének már ilyen idős korában. Igazából mindent „tud”, szóval ügyesek vagyunk. Próbálgatjuk a felülést, de ültetni még nem szabad, illetve az átfordulást is gyakoroljuk, így tartja magát:

 

És mostanában néha azt veszem észre, hogy szopizás után ő húzza a nyakát, mintha fel akarna ülni, szóval tornázik rendesen. Aranyos nagyon...

Anyaság

Úgy gondolom, hogy mostanra érettem anyává. Kellett ez az idő, hogy megismerjem a kisfiam, s bár az első perctől egy elmondhatatlan érzés kerített hatalmába, de mostanra érzem azt, hogy igen, ez az érzés csodálatos, semmihez sem fogható dolog. Eddig mire hazaért Csongi a munkából, szinte egyből nyomtam a kezébe a fiunkat, hogy egy kis pihenőt engedélyezzek magamnak, még olyan is volt, hogy mondtam neki, hogy a következő szoptatásig nem is akarom látni Bogyót, pedig nem csinált ő semmi rosszat, csak egy kicsit nyűgösebb volt. Mostanra ez is megváltozott, már várjuk haza apát. Mondjuk ma délután megint nyűgösködött és van egy sanda gyanúm, hogy a fogacskájával szenvedünk. A nyáladzás már megvan pár hete, az ököltömés is és bár nézem az ínyét és még nem látom, hogy bújna a fog, de ha az ujjunk belekerül a szájába, igencsak rá tud harapni. Már a rágókát is adom a szájába és próbálgatja ő is megfogni, de mivel az öklét is nyomja a szájába, így nem érti, hogy most akkor mit is kezdjen a rágókával. Ezért kell még egy kis segítség.

Aztán sikongat is már, napi egyszer biztosan, de ma már többször is sikongatott és olyan élesen szól, hogy először még ő is meglepődött. Ma szopizás után elkezdte nézni a tv-t, aztán lebukott, hoztam is a videót:

 

A tejserkentésről is akartam írni, ugye ittam a karamalzot, aztán kaptam Bambi barátnőmtől egy csomagot, benne More Milk kapszulával, ez egy homeopátiás szer, jelenleg azt szedem. Mostanra viszont nem tudok sokat fejni, eddig ugye a nap átlag 100 ml volt, de ma is csak 30-at tudtam eltenni. Nagyon szeretném legalább fél éves koráig kihúzni anyatejjel és csak utána hozzátáplálni, ezért próbálkozom. Ha elfogy a kapszula, visszatérek a karamalzhoz, aztán meglátjuk. És most lassan fürdéshez közelítünk, az óraátállítással egy kicsit borult a rendünk…

És egy kép a délutáni alvásról:

Izotóp eredmény

Először kezdem a jó hírrel, miszerint az izotóp vizsgálat eredménye jó lett. Így most megint majd kontroll ultrahangra kell menni, de még nem kaptunk januárra időpontot, így majd egy hónap múlva próbálkozhatom újból. És vicc az egészben, hogy azért nem kaptunk időpontot, mert még nincs jövőévi naptár. Hát igen, no comment. Mondjuk furcsállom, hogy addig nem kell menni uh-ra, ha most a tágulat nem szűkült, ezért még konzultálni fogok a gyermekorvossal is. Illetve minden lázas betegség után vizelet-vizsgálatot kell kérni, úgyhogy még szerencse, hogy a múltkor bevásároltam a vizeletgyűjtő tasakokból. Azért reméljük, hogy elkerülünk minden felfázást, megfázást. Az időjárás egy kicsit kedvez most nekünk, a szoba hőmérsékletét beállítottuk 21 fokra, eddig úgy néz ki, hogy nincs gond. Fürdéskor melegítjük fel a kisszobát, így Bogyó nem fázik akkor sem. Aztán ha jön a hidegebb idő, meglátjuk, mennyire leszünk „fagyosak”.

Hosszú hétvégén vagyunk túl, sajnos már vége is. Pénteken nagytakarítottunk és készültünk a hétvégére. Szombaton pedig régi jó barátnőim (párjukkal) jöttek fel szülővárosomból. Készült tárkonyos raguleves, meg pizza és a kedvenc brownie. A menüsor nem igazán illik össze, de először csak úgy volt, hogy pizza lesz. Aztán mégis készítettünk levest is. Finom lett, legalábbis nekünk ízlett. Délután még elmentünk a belvárosba is, Bogyó szépen bealudt, olyannyira, hogy aztán este nem akart elaludni. Amúgy jó baba volt, keveset nyűglődött, mondjuk mostanában akkor kezd hisztisebb lenni, ha már fárad és ilyenkor el kell altatni. Tegnapra ugye óraátállítás volt, nem is tűnt fel annyira, csak este. Még délután átmentünk egy ismerős házaspárhoz, akiknél decemberben fog születni a baba, beszélgettünk, aztán fél nyolc körül szóltam Csonginak, hogy induljunk, mert lassan fürdetés lesz. Előtte mondjuk még szopiztunk is, meg már be is altattam, mert nyűgös volt, aztán a hazafele vezető úton beszéltük ki, hogy hát már nem is este nyolc előtt van Bendének, hanem lassan kilenc óra, mert neki nem számított az óraátállítás, így elmaradt az esti fürdés is. Egy peluscsere volt, majd szopizás és aztán még bealudt 5 órát és csak éjszaka egy után kért enni. Mondjuk napközben volt mosdóba fürdetés, mert sikerült egy kisebb csomagot produkálnia... Na, mindegy, jövőre már okosabbak leszünk ezekkel az óraátállításokkal. Ma voltam a fogászati második kezelésemen is. Jövőhéten hétfőn lesz az uccsó kezelés. Eddig nem fáj a fogam, ott is csak picit éreztem, úgyhogy úgy gondolom, hogy túl vagyok a nehezén. Hála a gyulladás is megszűnt, a fájdalom is elmúlt. Azért voltak rossz pillanataim is múlthéten.

Na és egy kép a boldogsághormonomról:

Izotóp vizsgálat

Hát nagyon bízok benne, hogy minden rendben lesz. De majd csak hétfőn lesz meg az eredménye az izotóp vizsgálatnak.

Szóval kezdem ott, hogy olyan jól aludtunk mindhárman, hogy én negyed nyolckor riadtam fel. Mivel fél 9-re kellett menni a gyermekklinikára, így gyors el kellett készülnünk, öltözés, szopizás, nekünk reggeli, még tankolás is, de végülis időben ott voltunk. Egy kicsit várni kellett, végül jött egy „kezdő” doktornő, aki próbálta betenni a branült Bende jobb kezébe, de mint utólag kiderült, nem igazán sikerült neki, így a folyadék nem a véráramba ment, hanem csak a bőr alá, így szegénykémnek elkezdett puklisodni a kis keze. Aztán jött egy doktornő, ő meg megkérdezte, hogy miért nem szóltak neki? (ekkor jöttem rá, hogy kezdő orvos) Gondolom az új dokinak is kellett gyakorolnia, de ott, abban a pillanatban nem igazán esett jól, hogy bénázott, ráadásul Bende is csak sírt és ugye le kellett fogni, így vigasztalni sem nagyon lehetett. Csongi kint várakozott, engem is ki akartak küldeni, mondván, ha rosszul lennék, de én bent maradtam és próbáltam nyugtatni a kisfiunkat (amúgy sem vagyok rosszul a tűszúrástól). Hát a sírás kerülgetett, de erős voltam és ott nem sírtam, csak amikor kijöttünk és a lépcsőn már hüppögtem rendesen. Engem nagyon rosszul érintett, hogy elbénázták és ezzel csak szenvedett Bende is, bár őt akkor már kevésbé hatotta meg, el is aludt, míg a másik kórházba át nem mentünk. Egy szerencsénk volt, hogy viszonylag kellemes időnk volt és a nap is sütött, így kézbe vihettem. Maga a vizsgálat már nem volt annyira vészes, először csodálkoztak, hogy a főorvos miért mára kérte ezt a vizsgálatot, de végül nekikezdtünk. Mivel már két órája evett, ezért egy kicsit cicire kellett dobnom, hogy legyen benne folyadék, persze kisfiunk bealudt, ilyenkor meg nem igazán műkődik neki a szopóreflexe, de valamennyit sikerült szopiznia. Nagyon örültek az ápolók neki, hogy alszik, mert legalább nyugodt marad. Nem kell mondanom, hogy amint letettük, felébredt. Egy zsákszerű valamibe tették úgy, hogy a kezei kint maradtak, de neki nem szabadott mozogni, meg az ágyat sem szabadott elmozdítani, így óvatosan simizhettük csak a kis buksiját. Hát a 20 percben volt sírás, volt nézelődés, de végülis jobban viselte, mint vártam. Az eredményért majd hétfőn kell menni és majd utána konzultálni kell a főorvossal is, így még semmit nem tudunk mi sem. A képernyőn láttuk, ahogy a folyadék áthalad a szervezetén, a veséjén, a húgyhólyagon és végül ahogy kiköt a pelusban. Érdekes volt és nagyon bizakodunk, hogy minden rendben lesz. A napokban gondolkoztam azon, hogy inkább szenvedek többet a fogammal (vagy bármivel), kibírom antibiotikum nélkül, akár kétszer annyi ideig is fájhat, minthogy Bendének lássam, hogy fáj valami. Tudom, hogy ezzel nem segítek rajta és ha meg kell ezeket a vizsgálatokat csinálni, akkor muszáj menni, de olyan rossz látni, hogy szegénykémet még felkészíteni sem lehet ilyenre. Mondjuk minden szuri előtt elmondom, hogy hova megyünk, meg itt is mondtam már neki tegnap is, meg reggel is,   de hát ő még nem fogja úgy fel. Azért örülök, hogy túl vagyunk rajta.

És egy videó, ahogy beszélgetünk, már ahogy sikerül (egyszer még integet is a kamerába...):

 

Egy kis szenvedés

Hát egyenlőre a megmentés a cél, így nem került foghúzásra a sor. És csak nagyon remélni tudom, hogy évekig nem is fog sor kerülni rá, ha már így megszenvedek ezzel a foggal. Szóval a fogmozgás nem lesz vészes, ha a gyökérkezelés után már gyógyulni fog. Az érzéstelenítés mellett egy kicsit éreztem, hogy idegeli az orvos, de nem volt vészes. Itthon furcsa volt, ahogy pusziltam Bogyót, nem éreztem a fél szám. Na, aztán este 11 körül arra ébredtem, hogy irtózatosan fáj a fogam, meg az egész bal arcom. Forgolódtam egy darabig, közben szopizásra is sor került, végül hajnal kettőkor előkerestem a demalgonos dobozt és egy órán át gondolkoztam, hogy bevegyem-e, vagy sem. Mivel nem igazán vagyok gyógyszerevő, ezért csak a legnagyobb fájdalmamban veszek be egy-egy szemet. Itt viszont az is kérdés volt, hogy nem akarok Bendének ártani, ezért vacilláltam. Megnéztem a papírját, neten is utána olvastam, hogy szoptatás ideje alatt csak indokolt esetben szedhető. Hát hajnal háromkor már elég indokot találtam rá, hogy egy szemet bevegyek, így egy kicsit jobban aludtam. Végül tegnap reggel a gyermekorvost is felhívtam, de megnyugtatott, hogy napi 1 szem nem fog ártani az anyatejnek. Aztán tegnap egész nap nagyon fájt az egész bal arcom, jobban fájt, mint az elmúlt három hónap egybevéve. Estére már ki is borultam, így eltörött a mécses, mérgemben azt mondtam, hogy kihúzatom az összeset és protkót csináltatok. Végül este a fogorvost is felhívtam, hogy ő ajánl-e valami gyógyszert. Ajánlott, állítólag szoptatás alatt egy kúra nem árt, viszont vényköteles, így ma elmentem a háziorvoshoz, aki nem ajánlja szoptatás alatt. Így nem írattam ki az antibiotikumot, bár azzal gyorsabban javulna a helyzet, meg fájdalomcsillapító is van benne, de most szem előtt tartom, hogy Bendének legyen a legjobb. Így marad a demalgon, ha nagyon fáj. Amúgy a tegnap éjszakám már kevésbé volt fájdalmas, igaz, jégakkuval aludtam el, mára még mindig megvan a dudor és fáj is, de már elviselhető. Mondjuk tegnap az egész fogam érzékeny volt, így harapni nem kellett azon az oldalon, ma már csak egy része érzékeny, úgyhogy gondolom, hogy javul a helyzet.

És Bogyóval gyakoroljuk az átfordulást is, meg a fejtartást:

Holnap pedig megyünk az izotóp-vizsgálatra, majd jövök a beszámolóval!

Fogdoki

Ugye én úgy indultam a szülésnek, hogy péntek este már fájt a fogam, szombat reggel meg megszületett Bogyó. Na a kórházban se lett jobb a helyzet, mivel az a fog, amit márciusban kezeltek, begyulladt. Igaz, már akkor is mondta a doki, hogy az idegkezelés szélén áll a fog, de még tudja tömni is. Na, akkor mégiscsak az idegkezelést kellett volna választani. Az elmúlt három hónapban hol be volt gyulladva, hol jobban fájt, de mindig volt gondom ezzel a foggal. És általában mindig akkor kezdett el fájni, amikor egy hosszabb hétvége jött, mint pl. aug. 20-a és tuti nem akaródzott menni ilyenkor az ügyeletre. Most pénteken is elkezdett fájni, de annyira, hogy már nem csak az ínyem gyulladt be, hanem az arcom is, így a bal felem olyan volt, mintha implantátumot ültettek volna be. Végül mára lelappadt, de reggel azzal kezdtem, hogy felhívtam a fogorvost, időpontot kérni. Legnagyobb meglepetésemre mára kaptam időpontot, aminek örülök is, meg nem is, hiszen nem sok időm van felkészülni, holott már három hónapja halogatom. Na, mindegy jobb túllenni rajta. A baj csak az, hogy már egy kicsit mozog is, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit kell vele csinálni. Egy kicsit tartok attól, hogy a húzásra kerül a sor. Na, de majd jövök a részletekkel.

Ma megint mentünk sétálni a nagy téli hacukába, le is fényképeztem, íme:

  

Annyit tudni kell, hogy nagy még rá a kezes-lábas, így a kezeit még nem tesszük bele a kezes részébe, hanem a pocakja előtt van. Így a keze sem fagy le, mire végzünk a sétával. Még van egy másik overálja, de azt majd a hidegebb időbe adjuk rá.

Ma hangosan kacagott, nagyon aranyos volt. Mire persze videóztam a töredékét sem akarta produkálni, de azért egy kis nevetést sikerült elkapnom. Majd ha jobban alakul ez is, akkor hozok róla videót. Holnap pedig találkozom két anyukával, akikkel a neten ismerkedtem meg, egy fórum keretén belül. Az egyik Norvégiában él, csak a szülei Kecskeméten laknak, a másik anyuka pedig kecskeméti. Igaz, volt több jelentkező is, hogy többen legyünk (Ceglédről, Táborfalváról, Szegedről meg Makóról is jöttek volna), de végül – gondolom – a hideg idő visszarettentet egy pár anyukát. Na, de majd jövő nyáron találkozunk a Balatonon. Akkor már többen leszünk. Most pedig lassan "vacsiznom" kellene, hiszen aztán lassan Bogyó is eszik és én indulhatok az utamra...

Hétvége

Ezt a dátumot (okt. 18-a) volt időm megjegyezni, hiszen ettől a naptól számolták a babavárásomat, elég sokszor kérdezgették az első időszakban, hogy mikor volt az utolsó menstruáció első napja? Furcsa, hogy már egy éve történt mindez, igaz, én nem tudtam december elejéig, hogy várandós vagyok. Azóta meg már fontosabb dátumunk is van, ugye a születés.

Megint eltelt egy hétvége, vagyis már nem sok van a hétből. Tegnap shopingoltunk, elmentünk két hipermarketbe, Bende végigaludt. Ma sétáltunk egyet a Malom centerben és a főtéren is, ott is végigaludt. Az időjárás már elég télies, szegény Bogyó nem is tud mozogni a bébihordozóban, mert úgy bebugyoláljuk, hogy még a kezét se tudja mozgatni. De a friss levegő neki is jót tesz.

És a mai videónk:

 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=TDhhaqbpJfw&hl=en&fs=1&]

Nephrologia

Hát ez a nap is elment. Csak gyors helyzetjelentek, mert estére vendégeket várunk. Szóval voltunk reggel ultrahangon, 9-10 óra között kellett menni, nem sokkal 9 után érkeztünk, kb. negyed órát kellett várni, aztán megcsinálták az uh-t. Bogyó nagyon aranyos volt, egy kicsit sírt, de nézte a szonográfust, meg a monitort is, meg mintha direkt a dokinak sírt volna, hogy "hagyjál már azzal a hideg valamivel". Amúgy megbeszéltük, hogy ezen a napon hova fogunk menni, mit hol fognak csinálni vele, mi fog fájni. Mikor végeztünk, megnéztük az eredményt és észrevettük, hogy viszonylag „nagy” a tágulat, de mivel 10:50-re voltunk berendelve a nephrologiára a főorvoshoz, így addig várakoztunk. Illetve addig bevásároltunk gyümölcsökből a közeli hipermarketben. Ugye a 10:50-es időpont nem jött össze, mikor először mentem oda, hogy ne vigyük a sok ember közé Bendét, akkor még 9:40-es család is várakozott. Pont bekérték a beutalót én meg szóltam, hogy mikor jöjjünk vissza, mert etetni kellene a gyerkőcöt, aki 8 óra óta nem evett. Végül a fél 12-ben maradtunk. Így még sétáltunk egy kört, ahol Bende bealudt és végül nem szopiztunk, hanem visszamentünk a váróba. Hát, majdnem 1,5 órát kellett várni, és így két órás csúszással, 12:45-kor be is kerültünk, utolsók voltunk. A doki szerint se jó az eredmény, így jövőhéten mennünk kell izotópos vizsgálatra. Megmérte a vérnyomásást, rendben volt, megvizsgálta, Bende még mosolygott is. Egyenlőre megvárjuk az izotópos vizsgálat eredményét és bizakodunk benne, hogy ezután nem kell majd katéterezni Bendét, illetve műtétre sem kerül sor. Amúgy jókedvű kisfiunk van, semmi jelét nem mutatja, hogy esetleg lenne valami baja, ezért is nehéz elhinni, hogy egy 2 cm átmérőjű tágulat van a veséjén. Meg az is furcsa, hogy szülés után szépen húzódott vissza, most meg megnőtt a duplájára. Jövőhéten csütörtökön kell először a gyerekkórházba bemennünk, hogy betegyék a branült a kezébe, aztán átmenni egy másik kórházba, ahol a vizsgálatot elvégzik.

Ezután még időpontunk volt a védőnőhöz és a gyermekorvoshoz is, ahol megkapta a három hós oltását. Itt is mosolygott, pucérkodtunk egy sort, 5900gramm és 61 cm. Ugye 3000grammal és 50 cm-el születtünk, nemrég múlt 3 hónapos, tehát nagyon szépen fejlődik. Még mindig csak anyatejet iszik, illetve kaptunk fecskendőt, hogy legközelebb a K-vitamint azzal adjuk be, ha már most nem bírta meginni az anyatejjel. Ja, a szúráskor csak egy picit sírt, de hamar abba is hagyta, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá! Most édesdeden alszik, nézem a homlokát és nyakát, remélem nem fog belázasodni. Legközelebb november 12-ére van időpontunk.

Szerda

Elérkezett az idő egy ismételt kontroll ultrahangnak, miszerint újra megnézzük, mennyit húzódott vissza Bende vese-medence tágulata. Illetve egy főorvoshoz is mennünk kell, aki kielemzi az eredményt, meg gondolom ő is megvizsgálja. Mivel holnapra van időpontunk, a három hónapos oltást és vizitet is erre a napra kértem, úgyhogy délután még a gyermekorvoshoz is mennünk kell. Csongi szabin lesz, úgyhogy a kórházba együtt megyünk, de ő ebéd után megy vissza dolgozni, így a gyermekorvoshoz már egyedül viszem Bogyót. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy alakult a tágulat, remélem szépen húzódik vissza. Mi semmi jelét nem látjuk, hogy gond lenne Bogyónak, vizelete sok van, a széklettel szoktunk küzdeni, de ha egyszer megajándékoz egy csomaggal, akkor aztán van mennyiség. Illetve a mérlegelésre is kíváncsi vagyok, lassan duplázza a születési súlyát, amit – a nagykönyv szerint – 5-6 hónapos korukra szoktak. Tegnap este próbafűtöttük a lakást, nem akartuk, hogy jobban lehűljön, mint 22 fok, így estére felnyomtuk 23,5 fokra, igen kellemes időnk lett és egész éjszaka nem kapcsolt be a rendszer, szóval a 22 fokot tartottuk. Mondjuk én még nem tartottam szükségesnek a fűtést, mivel a fürdéshez elég a hőlégfúvó, de hogy ne hűljön ki a lakás, meg már több, mint fél éve nem fűtöttünk, hát kipróbáltuk. Igazából hajnal fele van egy kis hűvös, mivel én trikóban alszok (a szoptatás miatt), de az sem vészes. Illetve tegnap késő délután még sétáltunk a friss levegőn egy kört, meg én elmentem a boltba. Hát, elővettük a téli szerkót és beletettük Bendét, aki úgy ült a hordozóban, mint egy darab fa. Már az is idegesítette, hogy nem tudja az öklét rágni, bár raktunk rá egy kis kesztyűt, meg nem is lógott ki a hacuka alól, így legalább jó meleg volt. Viszont megtalálta a kabátka gallérját és azt nyalogatta, szóval nem unatkozott. Végül látszott rajta, hogy nem tetszik neki így és elkezdett sírni, majd bealudt. Én feljöttem, a fiúk meg még mentek egy kört. Mára kisütött a nap, de igencsak fúj a szél és még mindig hideg van.

És most teszek ki egy mai videót, illetve egy 2-3 naposat, hát van változás…

 

Hétköznapok

Visszatértünk újra a hétköznapokhoz. Hogy most ez a hűvös idő hozta-e ki a nyugodtságot Bendéből, nem tudom, de az elmúlt napokban nagyon jó baba volt. Mondjuk ma volt egy kis nyűgösség, de amúgy nem panaszkodhatom rá. Tegnap is hagyott gofrit sütni, ő elvolt a hordozóban, hallgatta a zenét, én meg kikavartam a tésztát, meg meg is sütöttem a gofrit, mire Csongi hazaért, már készen is voltunk. És hát beköszöntött a hideg idő, így most gondban vagyok néha az öltöztetéssel. Mivel a lakásban még mindig 22,5 fok van és nem indítottuk el a fűtést, én is egy pólóban vagyok egész nap, így gondolkoznom kell, hogy Bogyóra mit is adjak. A keze néha hideg, de nyáron is volt ilyen. Mindenesetre ma már a hosszú ujjú bodyra kapott egy vékonyabb hosszú ujjú pólót is, meg nadrág van rajta, és zokni, meg kis mamusz. De mind vékonyabb, kivéve a nadrágot. Nemsokára megyünk le levegőzni, majd megkapja lassan a bundazsákot is. Illetve harisnyából, meg zokniból még be kell szereznem párat, egyelőre két használható harisnyája van, a zoknik meg, amit szeretek (mert nem nyomja el a lábszárát), azok újszülöttre valók, és hát lassan kinövi… Illetve már egy előkét is megkapott, mert folyton lenyálazza mindenét…  

 

Jólfésült kisfiunk:

 

 És egy videó, ahogy megtalálta az ujját, no és ahogy bemutat nekünk...

Keresztelő

Megvolt a kisfiunk keresztelője. Elöljáróban el kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó kisfiú volt a napokban Bende Bogyó. Péntek délután segített nekem, így három adag pogácsát ki tudtam sütni. Míg ő a bébihordozóban gagyogott, tudtam gyúrni, keleszteni, sütni. Mire Csongiék hazaértek, már csak egy tepsi várt a sütésre, illetve a vacsorára tervezett pizza sütése. Szombat reggel már fél hatkor ébresztő volt, végül egy óra gagyarászás után bealudt. Aranyosak voltak, apukájával beszélgetett, aztán mintha elvágták volna és már horpasztott is. Végül egy fél órát még ráhúzott. Ugye mi tegnapra még esküvőre is hivatalosak voltunk. Furcsa volt, hogy ketten mentünk, de azért jó is volt. Az esküvő szép volt, a házaspár is, a szertartás is. Voltunk a polgárin és az egyházin is, majd még elmentünk a vacsoraasztalnál elfoglalni a helyünket. A nap folyamán úgy intéztem, hogy az indulás előtt legyen a szopi és hogy kibírja Bende a szertartás végéig. Végül fél hét után érkeztünk haza és igaz, hogy így hamarabb fürdött, de olyan szépen vacsorázott, hogy el is tudtam altatni. Mi visszamentünk a lakodalomba. A levesről maradtunk le és bár hoztak volna, de mi nem kértünk. Elég is volt a marhapörkölt és sültes tál, majd a sütemények és torták. Még táncoltunk is, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Néha elfelejtkeztem, hogy mi már családosak vagyunk. Volt egy vendégkönyv, írni kellett bele és először csak Csongi és én írtuk alá, végül aláírtam Bende nevében is. Éjfél előtt indultunk haza, épp csörgött Vanda, hogy mikor megyünk, mivel úgy volt megbeszélve, hogy a fagyóból kivett tejcsit fogja megkapni abban az időben, ha esetleg mi nem mennénk haza, de így, hogy elindultunk, Vanda még eldajkálta Bendét és aztán jöhetett a szopizás. Nekem is jobb volt… Szóval a kivett tejcsit meg dobhatom ki, mivel már újra fagyasztani nem lehet. Még ma megkapja a K-vitaminnal, így 30 ml-t megmentek belőle.

És a mai napról: ismét korán ébredtünk, mert hat előtt már megint beszélgetni kellett picifiunkkal. Persze őt nem zavarta, hogy én éjfél után kerültem az ágyba. Végül megint elkezdtem sakkozni az idővel, hogy a szopizások úgy legyenek, hogy ne zavarja meg a keresztelést, így ezt is sikerült összehozni. A családdal meg volt beszélve, hogy először hozzánk jöjjenek, és innen indulunk, hát mit mondjak, volt ám tumultus a kis lakásunkban. De hát egyszer van keresztelője a fiatalembernek. Végül elindult a nagy menet, egy picit még várni is kellett a templomnál, mert épp mise volt. Összesen négy gyermeknek volt a keresztelője, szinte mindegyik gyerkőcnek lehetett hallani a hangját. És ahogy észrevettem, nem volt idősebb egyik gyerek sem fél évesnél, illetve mind a négyen fiúk voltak. A mi kisfiunk az Antal nevet kapta meg keresztnévnek, a nagyapám után, aki sajnos már nem él. A szertartás nem tartott fél óránál tovább, így utána elindulhattunk a vendéglőbe. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvezett, mert már éjszaka elkezdett esni és szinte kora délutánig esett is, mire mindenki elindult hazafele, addigra meg ki is sütött a nap. A vendéglőben Bende megkapta az ajándékokat, kapott Brúnó medvét, csörgőt, arany karláncot, keresztet, zsiráfot, kiskacsát, Füleses pelust, babanaplót, meg pénzt és gépkocsi nyeremény takarékbetétkönyvet is. Persze ő nagyon jól aludt, szinte akkor aludt a legjobban, amikor a cigányzenekar (3 tagú) ott húzta mellette. Amikor pedig ébren volt, akkor körbejárt a családnál, mindenki megdajkálta ismét. És így aludt el:

 

Illetve már itthon Brúnó medvével, ahogy apával énekel:

Keresztelőre készülve…

Na, lassan kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba és visszatérünk a napi 7* szopizáshoz. Mondjuk jön a hétvége, szombaton esküvőre és lakodalomba vagyunk hivatalosak, vasárnap meg keresztelőnk lesz, úgyhogy igencsak igazítanom kell a szopizásokat. Már péntek este feljön Csongi húga és barátja, ők lesznek a dajkák, mivel nem szeretnénk magunkkal vinni Bendét a ceremóniára. Remélem minden jól alakul majd, de már félek, hogy nagyon fog hiányozni. Viszont a járvány miatt sem szívesen viszem közösségbe, így nyugodtabban hagyom itthon. Vasárnap meg jön a szűk család (30fő) és megkereszteljük Bendegúzt. Nővéremék lesznek a keresztszülők, hiszen annak idején én lettem elsőszülött fiuknak (Marci) a keresztanyja, ennek már 14 éve… Meg Csonginak van 5 féltestvére és egy mostoha testvére is, nehéz lett volna eldönteni, hogy kire essen a választás. Illetve nehéz lesz majd a következő gyereknél, hiszen mindenképpen családtagot szeretnénk keresztszülőnek. Szóval a keresztelő után elmegyünk egy vendéglőbe, hiszen ennyi főt nem tudunk vendégül látni a kis lakásunkban. Mivel ide lett rendelve az egész família, még nem tudjuk, hogy fogunk elférni. Egyelőre kevés ülőhely van, így „állófogadás” lesz. De meglátjuk, hiszen időben el is kell induljunk, hogy ne késsünk el a ceremóniáról, úgyhogy szerintem nem is leszünk sokat a lakásban. Majd jövök valamikor jövőhéten az élménybeszámolóval…

A héten ugye elintéztem az előleget a vendéglőben és hát kerékpárral mentem fel, na, hazafele már megint gyalogolhattam, mivel most a hátsó kerekem mondta fel a szolgálatot. Még szerencse, hogy csak fél órát kellet sétálnom. Hát azt hiszem, idénre leteszem a bicómat és jövőre majd újult erővel vetem bele magam a kerékpározásba, hátha több sikerem lesz, mint ami most volt (két alkalom két lyukas gumi). Ma meg – annak dacára, hogy a kerékpárt letettem – bébijárgánnyal gyalog indultam be a belvárosba. Kb. 35 perc volt az út, úgyhogy nem vészes. Bende előtte szopizott, úgyhogy szinte végig nézelődött, nézte a fákat, a házakat, olyan édes volt, ahogy követte a szemével ezeket a számára új dolgokat. Aztán a belvároshoz közel bealudt és csak akkor kelt fel, amikor megállt a kocsi 2 percnél tovább. Így állandó mozgásban kellett lennem. Végül még ki is ültünk a főtéren egy padra, de ezután nem tetszett neki, hogy visszateszem a kocsiba, így elkezdett üvölteni. Végül az egyik kezemben fogtam, a másikban meg toltam a kocsit. Aztán ahogy megnyugodott, visszatettem, de újra rázendített, de végül elaltatta magát és hazáig aludt, csak néha riadt fel.

A napokban, miután visszajöttünk a szülőktől, azt vettük észre, hogy nem szeret fürdeni Bogyó. Végül rájöttünk, hogy a 23 fokos szoba hőmérséklete nem tetszik neki és pár napja a hőlégfúvóval fűtjük a szobát, ha fürdésre kerül a sor, így ez is visszaállt. És hozok egy képet, ahogy hason-fürdik (bocsi a minőségért, a telómmal készült):

 

Még mindig iszom a karamalzot, így megint visszaállt a régi rend és tudok naponta fejni 100 ml anyatejet, ami mehet a fagyóba. Ennek is örülök, de már félek a hétvégétől, hogy megint borulni fog. Na, de majd próbálom úgy igazítani, hogy jó legyen. Lassan elkezdem szedni a Bambitól kapott homeos bogyókat is, tejserkentés gyanánt, de egyelőre kiiszom a készletet a maláta italomból. Meg ezt a hétvégét is meg akartam várni, mert vasárnap nem hiszem, hogy sok időm marad, hogy a fejéssel bíbelődjek.

Hirtelen olyan sokmindent akartam írni, de most meg nem jut eszembe, hogy mit is akartam. A napjaink igen változatosak, Bende egyre többet van fent és foglalkozni is kell vele. Néha elvan magában, akkor tudok egy kicsit ténykedni, ebéd készítés, teregetés, de van, amikor megunja és olyankor gagyarászunk egymással. Az elmúlt két napban már reggel hatkor kezdődött a nap, ilyenkor olyan jókat tud mosolyogni és beszélgetni. Fürdés után pedig jól be tud aludni, de éjszaka még mindig kelünk kétszer. Hogy ez mikor fog ritkulni, nem tudom, de azért már várom. És egy reggeli jókedvű ébredés:

7vége

Most, hogy beállt egy kicsit hidegebb idő, sokkal kellemesebb a nanduval közlekedni, mint ezelőtt. Mondjuk még így is ez a legjobb hordozás a városban, hiszen a babakocsit nem tudom felrakni a buszra, autóval meg nem indulok el, hiszen parkolni sem lehet nagyon hétköznap, meg igazából nincs is messze a belváros. Tegnap gyalog indultunk el az utunkra, voltunk postán, bankban, majd hazabuszoztunk. Végig aludt Bende, jól viselte az utat. És már apukájával is nanduzott Bogyó, lementek a boltba, meg sétáltak egy kicsit. Ma meg elmentünk kétszer is bevásárolni, egyszer én nanduztam vele, a másik boltba viszont Csongival volt. Meg a napokban elsétáltam Csongi munkahelyére, megmutattuk pici fiunkat, majd visszasétáltunk. Mondjuk kezd már kis sószsák lenni, de azért még mindig elviselhető a cipelése… Ma megmértem, ruhástól votl 5,8 kg. Ez csak sacc, de majd 15-én megyünk a dokihoz szurira, majd akkor méredzkedünk is. Meg mintha nyúlt volna egy picit, de ezt is csak „futtában” mértem, ahol 61 cm láttam.

Szerdán ismét kerékpároztam egyet, mert kaptam egy csomagot és el kellett menni érte a vasútállomási postához, ami nincs olyan messze, de sajnos babakocsival oda se tudunk elmenni, mert van egy rész, ahol nincs kiépítve járda, csak út, ott meg nem tolnám szívesen a bébijárgányt. Meg most, hogy belegondoltam, nincs is olyan közel ez a posta. Na, de amíg a fiúk sétáltak, addig én bicikliztem egyet a városban. Jól esett már megint. Már nagyon várom a tavaszt, amikor már Bende is jöhet velünk.

És ami változott, mióta visszajöttünk, a napi 7* szopizást felváltotta 8 alkalomra és azóta éjszaka valahogy nem marad időm fejni sem, mert bealszok én is. És mire felkelnék, már jön a következő szopi, mert van úgy, hogy éjszaka nem várja ki a két órát sem. És hát ilyenkor nem tudom őt csak úgy megnyugtatni, úgyhogy szopizunk. Napközben meg húzzuk az időt, hogy legalább a három óra meglegyen két szopi között, de nem mindig jön össze. Amúgy még mindig jókedvű, reggelente beszélgetünk, meg szopizás után is vigyorog nagyokat. Viszont a puszikat mostanában nem igazán szereti, nem lehet ám akármikor puszilgatni. Pedig mindig össze-vissza csókolgatnám. 

És megint két kép, kis vigyoriról:

és a kék szeméről...