Kacagás

 

Beszámoló

 

Múlthét kedden haza tudtunk menni a szülőkhöz/nagyszülőkhöz, mivel mamát is hazaengedték a kórházból. Én már hétfőn este elkezdtem bepakolni Bende cuccait, de kedden még folytatni kellett, illetve a mi ruháinkat is össze kellett szedni. Hát nem volt egyszerű, Bogyónak szinte minden ruciját odatettem, bár nem kellett felhasználni, de inkább elvittük. Mamát hazahozta Csongi a kórházból, aztán elkezdett lepakolni a kocsiba. Fordult egy párat, míg a harmadikról lecuccolt. Mivel aznap reggelre ónos eső hullott, még kérdéses volt, hogy elindulunk-e, de mivel az időjárás meg felmelegedett, így nem csúsztak az utak és elindultunk. Az úton Bende végig aludt szinte, bár úgy is időzítettük, hogy aludjon. Mamát hazavittük, aztán robogtunk tovább a szüleimhez, mert mire hazaértünk, már szopizási idő volt. Miután kipakoltunk az autóból, szinte már este is lett, így az első napunk elég hamar eltelt. Az éjszaka nem aludtunk a legjobban, hajnal fél három körül felébredt Bende, így el kellett rázni a senekét, aztán még pár éjszaka felébredt hajnal három körül, így az éjszakai pihenésünk nem volt a legjobb.

Az ünnepek alatt elég sok emberrel „megismerkedett”, illetve találkozott a kisfiunk, néha a nap végére már elég nyűgös volt. Gondolom sok volt neki az „új arc”, hiszen itthon csak minket lát. Ezért tényleg elfáradt a nap végére, hiszen nem csak a közvetlen rokonok látták, hanem még egy-két ismerős is kíváncsi volt rá. Amúgy az ünnepek jól teltek, voltunk mindenütt, beöltöztettük a mikulás ruhába Bende Bogyót, hiszen ő most a mi fő ajándékunk, a többi csak apróság volt. Bende is sok szép ajándékot kapott, többnyire játékokat, valamit már be is avatott, de van, amit még később fogunk odaadni neki. Kapott még rucit is és tányér-készletet, szóval bőkezű volt a Jézuska. Az ünnepi ételek is nagyon ízlettek, talán ennek köszönhető, hogy én igencsak bekajáltam és Bendén kijöttek a tejpöttyök, valószínűleg azért, mert zsírosabb lett az anyatej. Mindig máshol jön ki neki és remélem, hogy hamarosan el fog múlni, mert még mindig van rajta, bár én már mától visszatértem a régi étkezésemhez. Tény, hogy a sok finomságnak nem tudtam ellenállni. Amúgy a hasmenése elmúlt Bendének, igaz, kapott rá smectát, illetve a szopizással is minden rendben volt.

Mostanában Bende elkezd visítani, mint egy kismalac, irtóra éles, magas hangon, olyan pohártörősen. Elég érdekes, de még kibírható, azért remélem, nem így fog hisztizni…

Így utaztunk hazafele, fogta a kezem és aludt:

 

egy zene

 

Ünnepek után

 Megérkeztünk, újra itthon, holnap jövök a részletekkel...

Utazás előtt

Mostanában nem igazán tudtam írni a blogra, mert ha Bogyó fent van, akkor vele foglalkozunk, illetve az események se engedték, hogy netezzek. De ami kimaradt. Múlthéten valamikor feldíszítettük a karácsonyfát, mert amikor az izotóp vizsgálaton voltunk, már ott is díszelgett egy a kórházban és úgy vettük észre, hogy tetszik Bendének. Illetve mivel mi karácsonykor nem leszünk itthon (legalábbis az a terv, hogy a szülőkhöz utazunk), így évek óta hamarabb díszítjük a karácsonyfát, mint 24-e. Hát most egy kicsivel hamarabb sikerült és hát az eredmény meg is van. Na, nem mindig kápráztatja el a kisfiunkat a villogó díszsor és a gömbök, de azért leköti a figyelmét egy kis időre. Le is fényképeztük, hát nem sok látszik belőle, de azért remélem kivehető.

Eddig úgy néz ki, hogy holnap utazunk haza, mamát kiengedik a kórházból (kb. 10 után kapja a zárójelentést). Bendének még mindig van hasmenése, de ma kapja az utolsó antibiotikumot, ezért reméljük, hogy ezután elmúlik, meg már szedünk rá smectát is. Már elkezdtem összepakolni a cuccait, hát tele lesz a kocsi, az biztos. Általában korán kelünk, mert hat körül már ébredezni szoktunk, így holnap még indulás előtt lesz egy kis időm a pakolászásra, ami esetleg ma kimaradna. Úgyhogy lassan el is kezdem. Mivel nem biztos, hogy tudok jönni, ezért itt kívánok kellemes  karácsonyi ünnepeket mindenkinek, aki olvasgat!

 

Hétvége

Ismét eltelt egy hétvége, volt is történés. Ugye itt van
Csongi nagymamája vendégségbe nálunk és hát szombat reggelre a levegővétel
nehézkessé vált számára. Eddig is köhögött, de péntek este nagyon rosszul aludt
és hát szombaton elmentünk egy gyógyszertárba, hogy adjanak rá valami
csodaszert. Ott nem adtak semmit, helyette elküldtek az ügyeletre, ami a
sürgősségi ellátásnál volt a kórházban. Hát dél körül érkeztünk a kórházba,
felvették az adatokat, én egyszer hazamentem megetetni Bendét, akire addig
Csongi vigyázott, majd visszamentem mamához, de még nem került sorra. Így
vártunk. Hoztak mentősök is betegeket és hát őket hamarabb behívták, mondván,
sürgősségi osztály és hát mamának nem volt infarktusa, így tudunk várni. Végül
fél ötkor került be vizsgálatra, EKG, vérvétel, vérnyomás-mérés, majd a
röntgenre vártunk. Persze nem megy egyből minden, így kb. fél hétkor került
sorra. Közben Csongival értekeztünk telefonon, ő meg mondta, hogy Bendének
hasmenése van, illetve kihányta a Hipp-es almát, amit uzsira kapott. Első adag
volt, pép mellé kapta kiegészítésként. A hasmenésre és a zöldes kakira már
előző nap mondta a gyerekorvos, hogy valószínűleg az antibiotikum miatt van,
ezért ne izguljunk. Viszont, hogy hányt, hát én elkezdtem egyből izgulni és mamát
hátrahagyva a szakadó hóesésben hazaautóztam, majd onnan egyből az ügyeletre
mentünk. Egy kicsit várni kellett, de végül „megnyugtatott” a doktornő, hogy a
zöldes hasmenés az antibiotikum miatt van, a hányás meg valószínűleg azért,
mert új kaját adtunk és nem elég szegénynek a sok vitamint és gyógyszert
feldolgozni, mi még egy ismeretlen ízzel bombáztuk, hát így tiltakozott. A
doktornő szerint semmi pépet ne adjunk neki, ha van anyatej, hanem fél éves
koráig csak szoptassak. Ugye a kórházban is tejpéppel adtam be a vitaminokat,
mert így könnyebbnek tűnt, viszont itthon nem nagyon akarja ezt sem elfogadni
és az elkészített 40 ml-t alig lehet neki odaadni, így „küszködünk” az
etetéssel. Eddig volt olyan, hogy csak az egyik ciciből evett, a másikat meg
még fejni is kellett, viszont mára azt éreztem, hogy egy kicsit megcsappant a
mennyiség, így a fagyóból vettünk ki pótlásként és kanállal, illetve fecskendővel
adtuk be. Meg az elkövetkező napokban ismét sűrűbben rakom cicire, hogy újra
beinduljon a tej. Na, az ügyelet után Csongi ment mamához, akit befektettek
megfigyelésre, de karácsony előtt haza is engedik. Kapott oxigént, ami
megkönnyítette a légzését, így a köhögése is alábbhagyott. Csongi éjfél előtt
ért haza, ami összességébe véve elég sok időnek számít, hiszen dél körül
érkeztünk a betegfelvételi kapuhoz. Ma reggel már Csongi vitt be neki pár
cuccot, jobban van, úgyhogy reméljük, hamarosan ki is engedik. Bendét viszont
éjszaka kétszer kellett átöltöztetni, mert még mindig hasmenése volt. A
doktornő írt fel smectát, így ma estére már adtunk neki egy fél tasakkal.
Kíváncsi leszek a mai napra, hogy fogja bírni. Délben viszonylag sokat aludt,
azután én még kimentem egy hiperbe és most aludt be nemrég, meglátjuk, milyen
éjszakánk lesz. Tegnap fel kellett hozzá kelni éjszaka többször is és rázni
kellett a senekét, szóval remélem nem sok ilyen éjszakánk lesz már. Mi is
készülünk haza a szülőkhöz, a terv az, hogy kedden megyünk, de meglátjuk, mit
produkál még addig Bogyó, illetve a dédit is hogy engedik haza. Nem maradunk
sokat, csak az ünnepekre, azután jövünk is vissza. 

Hóesés: hát ahogy tegnap elindultunk mamával a
gyógyszertárba, még nem látszott, hogy szakadni fog a hó, aztán, amikor
hazamentem a kettő órás szopira, akkor kezdődött a hóesés, végül, míg
várakoztam én is, és fél hétkor hazaindultam, hát keresni kellett az autót, úgy
belepte. Az utakat nem takarították, így óvatosan kellett rohannunk az ügyeletre
is. Végül ma még maradt a hóból, az utakat nem mindenütt takarították, úgyhogy
„élvezet” volt a vezetés is… De hát ennek a szezonja van most. És most
csomagolok egy kis ajándékot.

Megkésett mikulás

 

Eredmények

Ma ismét vizsgálaton voltunk. Menni kellett ugye az izotóp vizsgálatra, bár ennek nincs még meg az eredménye, de a vizelet- és vérvételnek megvan, amit reggel vettek le Bendéről.

De előtte a hétvégéről. Ugye az „első” éjszakánk köhögéssel telt. Én szombaton este még elszaladtam egy patikába és hoztam haza egy homeopátiás szert, mert ami gyógyszert mondott a doki, az 2 év alatti gyermeknek nem ajánlott. Így maradtunk a Stodal-nál, ami úgy néz ki, bevált. Még mindig köhög ugyan, de lényegesen kevesebbet és a doki meg is nézte ma a torkát és tüdejét és rendben is találta. A szuszpenzióra is mondta, hogy jó, úgyhogy egyenlőre nem írattam fel gyógyszert. A szombati éjszakánk már jobb volt, Bende ugyan velünk aludt, de nem riadt fel éjszaka. Én se lettem lázas, bár az orromat fújtam egy picit, meg köhögtem, de ennyi. Vasárnap napközben pedig feljöttek Csongi anyukájáék, hozták a nagymamát (Bogyó dédijét), aki itt maradt és jelenleg is itt van. Majd mi visszük haza valamikor jövőhét elején.

A tegnapi nap is hamar eltelt, itthon maradtunk. Szedjük a vitaminokat, meg az antibiotikumot, aminek – meg kell, hogy mondjam – elég rossz íze van. De hát kb. még egy hétig szedni kell. A vitaminokat kanalazzuk a reggeli és esti pépezésnél, az antibiotikumot, szuszpenziót és normaflore-t pedig fecskendőzzük. Hát ebből egyedül a normaflore-t nyeli rendesen, a többi nem ízlik neki. Ja és tegnaptól már sózzuk is a pépet.

És ma menni kellett ismét a gyermekosztályra, mert vért és vizeletet vettek, meg a branült is be kellett tenni. Hát, mondtam Csonginak, hogy most ha lehet, nem én mennék be vigasztalni, mert elég volt a múlthéten a sok szurkálásból. Már eleve a kórházba való bejutás sem volt egyszerű, mert ugye látogatási tilalom van, de végül beengedtek mindkettőnket és Csongi bement Bendével. Hát nem volt egyszerű, a jobb kezét két helyen szúrták, nem találtak vénát, végül a bal kezébe tették a branült (ebbe volt a múlthéten is), illetve a lábfejéből vettek vért. Végül átmentünk a másik kórházba, hogy a DMSA vizsgálatot elvégezzék. Ott kapott egy kis folyadékot a vénába, majd hazamehettünk és három óra múlva kellett visszamenni, hogy lefényképezzék a veséjét. Az eredmény majd a januári kontrollra meg is lesz. És még ma elmentünk a védőnőhöz is, ahol megmérték és jelenleg 6280gramm, tehát elkezdett hízni. Illetve a mai vérvétel és vizelet eredmény is meglett, még gyors leszaladtam a gyerekorvoshoz és konzultáltam vele. Az eredmények jók lettek, mostmár csak az antibiotikum kúrát kell befejezni és ha minden igaz, akkor január 6-án kell a nephrológiára menni kontrollra és 14-én pedig tanácsadásra. Addig pedig csak elkerülni a betegségeket.

És most hozok egy képet, ahogy Bende ismerkedik a banánnal:

Marci születése

Mint régebben is írtam, van két kismamaismerősünk itt a városban. Mivel Kata már megszületett szeptemberben, most Marcell volt a soron. Ő pénteken, azaz december 11-én, 9:25-kor született, császárral (mivel faros volt), így a kiírt nap előtt egy nappal úgy gondolták az orvosok, hogy ideje megszületni neki. 3150 gramm és 50 cm-el jött a világra. Gratulálok ezúton nekik, jó egészséget kívánok. Régebben beszéltük, hogy jó kis játszópajtások lesznek majd biztosan a fiúk és ez az 5 hónap 50 perc pár év múlva már fel sem fog tűnni. 

És egy kép az ifjú úrról: 

Kórház után

Hát tegnap este hazajöhettünk végre a kórházból. Nem is tudom, hol kezdjem. Húgyúti fertőzéssel fektettek be, kimutatta a vizelet-vizsgálat eredménye, de még időben bekerültünk, így hamar elkezdhették az antibiotikumos kúrát. Elméletileg ez 7-10 napig tart, vagyis ez ideig vénán keresztül kapja a gyógyszert és otthon még folytatni kell, szájon át történő gyógyszer beadással. Mi 8 napot feküdtünk bent. Sokmindent vizsgáltak, mivel mi vese tágulattal születtünk. Szerencsére ez csökkent, olyannyira, hogy az egyik oldalon el is tűnt, viszont a másikon még van 15 mm átmérőjű és a húgyvezetékénél reflux gyanús, ezért jövőhét kedden ismét izotóp vizsgálatra kell menni. A héten ismét vettek tőle vért, mert a vizeletéből kimutatták, hogy kevés a nátrium szintje. Végül a vérében is kimutatták, hogy kevés, ezért csináltak egy verejték tesztet, hogy bebizonyosodjanak róla, hogy ez nem egy krónikus betegség. Fél év múlva kontrollra kell mennünk és addig napi 2 mg sót kell ennie Bendének. Illetve mellette még szedni kell a vitaminokat, a folsavat és a normafloret is elkezdtük, az antibiotikum mellé.

A kórház lét: engem szerintem jobban megviselt. Egy öt ágyas kórteremben voltunk, a babáknak gyerekágy, a felnőtteknek egy kihúzható fotel-szerűség. Elég kényelmetlen volt, de igazából nem is tudtam aludni. Bende Bogyó elég sokat volt kézben, hiszen abban az egy kórteremben semmi érdekes nem volt, a folyosón meg nem akartam vele járkálni, mert ki tudja, milyen beteg gyerekek voltak. Így is érdekes volt az étkezés, mert vittem magammal a tálalóba. Illetve először ketten voltunk a szobában (vagyis négyen), de tegnapra már beköltöztek egy páran és tele volt a kórterem. Ráadásul olyan anyuka is jött, aki kezdett megfázni, illetve olyan kisbaba, aki meg is volt fázva. Nem nagyon örültem neki, mert nem szerettem volna semmit se elkapni. Erre mára hőemelkedésem van, Bogyónak meg száraz köhögése van. Beszéltem a gyerekorvossal, egyenlőre én még nem szedek gyógyszert, mert nem vagyok lázas, viszont sok gyümölcsöt ettem már, meg iszom a meleg teát. Bendének pedig kiváltunk a köhögésére valamit. Ez valószínűleg azért van, mert a kórházban száraz volt a levegő és 27 fok volt átlagban. Itthon meg párás a levegő a lakásban, illetve jelenleg felfűtjük a lakást 23 fokra, majd szép lassan visszatérünk a 21 fokra. Éjszaka aztán a köhögésre ébredtünk, meg úgy gondolta Bogyó, hogy hajnal fél háromkor már ideje felkelni, aztán egy óra hosszat fent is volt. Mondjuk én már bírom a kiképzést, mert a kórházban is sokszor kelt éjszaka, de azért fáradt vagyok. Remélem a mai éjszakánk már jobb lesz.

Még mindig szopizunk, de napi kétszer tejpépet eszünk, ilyenkor kapja meg a vitaminokat, meg a gyógyszert. A kórházban elég sokszor kelt éjszaka és ilyenkor szopiztunk is egy kicsit. Mondjuk a mi kórtermünk volt egy „elosztó” helyiség, a gyógyszerek ott voltak, ezért volt bejárkálás éjszaka is. Illetve ha köhögött valaki, már akkor is felkelt Bogyó, úgyhogy örülök, hogy már túl vagyunk és remélem, nem kerülünk vissza egyhamar. Mondjuk az azért bosszantó, hogy összekerültünk olyan babával, aki hurutosan köhögött, meg lázas is volt, holott nekünk egyáltalán nem lenne jó, ha belázasodnánk, de hát kevés a kórterem, aztán a beteg gyerekek meg csak jöttek. És még ami borzasztó volt, hogy látogatási tilalom volt/van, ezért Csongi egyszer belógott, vasárnap, akkor délután 3-tól bent volt egész fürdetés utánig, meg egyszer kedden bejött, behozta a kért rucikat. De a többi napon én mentem ki a portára, hogy megkapjam a „listán szereplő” holmikat.

Amúgy Bende Bogyó nagyon ügyes volt, bár többször is megszúrták, egy vérvételnél nem találtak „jó” vénát a kézfejénél, ezért a könyök-hajlatnál szúrták meg, aminek a helye még most is látszik. Egy párszor eltörött a mécses nálam is…

Hát most tömören ennyit sikerült írnom és hozok pár képet:

A mikulás csomagot nézem morcosan:

 

Vigyorgósan:

 

Már itthon, lábfogósan:

 

És ahogy a pépet esszük:

Hazajöttünk

 Ma hazajöhettünk a kórházból, végre. Holnap jövök a részletekkel!

Beszámoló

Megint eltünedeztem (és most nem is leszek egy darabig), ezért jövök a részletekkel:  

Múlthét pénteken ismét a kismamaismerősünknél voltunk
vendégségbe, hamarosan megérkezik a baba, úgyhogy valószínűleg már nem megyünk
idén, csak jövőre babalátogatóba. Bende egy kicsit nyűgös volt, mondjuk kb.
délután háromtól fent volt és az „idegen” helyen csak a fürdőszobában aludt el
nálam kétszer öt percre. Édes kevés volt ez számára. Aztán megjöttek a fiúk a
fociból és végül Csongi elaltatta, de nem aludt sokat, így vacsora után indultunk
is haza. Itthon pedig elég „rossz” éjszakánk volt aznap, sírt Bogyó álmában,
végül a nagyágyban kötött ki, ahol én épphogy csak aludtam. Ennek az volt az
oka, hogy Ágiéknál megmértük kisfiunkat és kevesebbet mutatott a mérleg, mint
amit a védőnő mért. Oké, más mérleg, ezért nem is idegeskedtem, csak azután
itthon megmértük a fürdőszobai mérlegen is és ott is kevesebbet mutatott, mint
egy hete. Enni eszik rendesen, sőt, mostanában már sűrűbben is, tejem van, mert
van, amikor nem is szívja ki rendesen, meg néha csak az egyik ciciből eszik és
nem lehet beletömni a másikat, mert nem fogadja el. Azután még rátett egy
lapáttal, hogy felsírt álmában és én álmatlanul forgolódtam.

Szombaton ismét vidáman ébredtünk, semmi nyoma az elmúlt
éjszakának, legalábbis kisfiunknál, én azért éreztem a hatását napközben. Elég
ramaty időnk volt, így nem is mentünk ki sétálni. A lakást feltakarítottam, meg
készültem a karácsonyi ajándékokkal. Illetve megpróbáltunk almát adni Bendének,
hogy azzal adjuk be a vitaminokat. Hát volt fintorgás, végül öklendezés, meg
majdnem megfulladt szegénykém, így kijött az alma is, meg a vitaminok is. És az
estétől tartottam, de hát egyszer lemegy a nap, ugye. Mivel már hosszúnak
találtuk Bende haját, ezért levágtam neki és most olyan kis szöszi lett, kis
zabálnivaló. Linkeltem is róla képeket (Csilla és Bambi el is találtátok,
hajvágás volt és szöszibb lett). Mivel összehajaztuk a kis ruciját is, ezért
most hamarabb fürödtünk, meg szopiztunk. Mostanában szopizás közben is van egy
kis sírás, ezt nem értem, miért. A fogára tippelek, vagy hogy valamije fáj, de
nem jövök rá, hogy mi. Éhes nem lehet, mert ömlik a tej, tehát valami más oka
van a nyöszörgésnek. Na, az esti szopiba is belesírt, aztán míg én letusoltam,
addig Csongi próbálta altatni, végül befeküdtünk a nagyágyba és két perc alatt
elaludt: cicin. Az éjszakánk már jobb volt, de végül egész este mellettünk
feküdt.

Vasárnap reggel is vidáman ébredt, a reggeli szopizás után
kimentünk egy hiperbe, hogy még a tömeg előtt be tudjunk vásárolni, így már
nyolcra haza is értünk. Az újabb szokása, hogy ha a nagyszobában szoptatok,
kényelmesen a fotelben, 5-10 perc után „megunja” és elkezd hisztizni. Tartunk egy
kis szünetet és átmegyünk a nagyágyra, és fekve folytatjuk. Csakhogy a
zsírosabb tejhez is eljussunk. Egy kicsit variáltam is, abból a ciciből kapott,
amiből előzőleg evett, így kiszívta az egészet, aztán kapott a „vizesebb”
tejből is. Végül még fejnem is kellett, holott pár hete már nem fejek, de most
marad még benne. Ebéd után a fiúk lementek sétálni egy nagyot, én meg gyúrtam
egy kis adventi mézes kalácsnak valót, amit este ki is sütöttünk. Az első
próbálkozás, nem lett rossz, de a cukormázon még van mit finomítani. Délután
pedig ivólével próbáltuk beadni a vitaminokat Bendének, hát, volt fintorgás, de
végül szépen elfogyasztotta. Este pedig a fürdetés közben fejtem egy kis
vizesebb tejet, hogy ismét a zsírosabb jusson Bendének, de ismét hisztizett egy
picit szopizás közben. Végül gyors letusoltam és ismét befeküdtünk a nagyágyba,
majd két perc múlva el is aludt a kisfiunk. Végül kitettem a kiságyba, éjszaka
még háromszor kelt enni. Mostanában fürdés után éjfélig kel egyszer és
hajnalban kétszer, a második szopizás után néha már ébredünk is. És fürdés
előtt ismét megmértük a fürdőszobai személymérlegen, ismét 6,2 kg-ot mutatott,
mint egy hete, de ugye ez nem mérvadó.

Hétfőn felhívtam reggel a védőnőt, hogy bevigyem mérlegelésre
Bogyót, meg reggelre sötétebb színű volt a széklete, így azt is elcsomagoltam,
illetve összeírtam egy csomó kérdést. De a védőnő nem vette fel a telefont,
végül hívtam a dokit (a védőnő szabin van), akinek elmondtam nagyvonalakban a
gondomat, de annyiban maradtunk, hogy ne vigyem a beteg gyerekek közé, így kedden
kellett menni tanácsadásra. A sötétebb széklet a vastól is lehet, hiszen eddig
anyatejjel adtam be, de most, hogy ivólével kapta, lehet, hogy jobban fel tudja
dolgozni. Ismét ivólével kapta a napi vitaminokat, ami már jobban lement,
gondolom, kezdi megszokni az új ízt. Amúgy nagyon finom, direkt figyeltük, hogy
ne legyen benne cukor, csak természetes alapanyagok és ha ízleni fog neki,
akkor majd mi készítünk neki ilyen italt. Legalább a gyógyszereket/vitaminokat
ezzel könnyebben le tudja nyelni.

Kedden délután bejutottam tanácsadásra és mérlegelésre. Már
vártam nagyon, mert kíváncsi voltam, hogy milyen súlyban van a kisfiunk. És
kiderült, hogy fogyott, 2,5 hét alatt 340 grammot. Jelenleg 5810 grammot
mértünk (utoljára 6150gramm volt), így ismét beutalt a gyerekdoki vizelet- és
vérvételre. Meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, hasát, „nem talált”
semmi rendellenességet, így maradt a vérvétel. Illetve felírt tápszert és
tejpépet, meg megbeszéltük, hogy fogzásra mit adjunk neki (ha mégis elkezdene
kibújni a fogacska), illetve egy-két dolgot beszéltünk még. Estére
megpróbáltunk tápszert adni, amit nem nagyon akart elfogadni, de a cicin is
besírt, illetve volt egy kis láza is, amire a doki Nurofen szuszpenziót írt fel
(bár van kúp is, de ez mégis jobb), még fürdés előtt megkapta a kis adagját.
Hogy most ettől-e, de olyan jót aludt köztünk, hogy az esti szopi után hajnal
kettőkor kelt először. Tejem van még mindig, valószínűleg a minőséggel van
gond, így most próbáljuk átszoktatni a táplálóbb kajákra is.

Szerdán már megpróbálkoztunk a tejpéppel is. Kétszer
próbálkoztam 40 ml-vel, de csak a felét ette meg, hát ez is új íz neki. Amúgy
aranyos, ahogy forgatja a „falatokat” a szájában, majd ha már nem kell neki,
akkor meg nyomja kifele a szájából. Reggel próbáltunk korán menni a vérvételre,
de kicsit elaludtunk, így nyolcra értünk a kórházba. Kb. ¾ órát kellett
várnunk, én mentem be először és ahogy láttam, hogy lassan következni fogunk,
szóltam a fiúknak, hogy mostmár jöhetnek ők is. Nem nagyon szeretnénk, ha ebbe
a járványos időszakban elkapnánk valamit. A vérvételen nagyon ügyes volt a
kisfiunk, megint volt sírás, könnyezett is, majdnem én is elsírtam magam. Végül
sikerült vizeletet is venni tőle, így nem nekünk kellett bajlódni vele.
Napközben nyűgösködni szokott, nagyon szeret kézben lenni, és mit mondjak, én
is szeretem, ha velem van, így ha nem alszunk és nem játszunk, akkor nézünk ki
az ablakból, meg nézzük a lakásban a cuccokat, meg a fürdőszobában szeret még
lenni. És mivel most nyűgösebb volt, meg lázas is volt, hát előszeretettel
tutujgattam a senekét. Estére megint megpróbálkoztunk a tápszerrel, egyenlőre
ebből is 100 ml-t készítünk. Végre Csongi is tudná etetni, ha ez a Bogyó
elfogadná a tápszert, de nem igazán kell neki. Mindenesetre próbálkozunk
rendületlenül. Este ismét közöttünk aludt és hajnal 1 óra fele volt egy kis
sírás, meg forgolódás, de végül kapott cicit és aludtunk tovább.

Ma reggelire kapott ismét pépet, 35 ml-t készítettem, amit –
ha fél óra alatt is, de – megevett. Cseleznem kellett és én is kanalaztam a
tejes kávémat, meg néha azért abbahagytuk, mert láttam rajta, hogy már nem
kéri. Végül mégis bepuszilta az elkészített mennyiséget. Ebédre is
megpróbálkoztunk, meg is ette az elkészített 40 ml-t. Illetve megmértem az itthoni
mérlegen és egy kis hízást észleltem. A dokinál is mértük, valóban hízott, de
mivel előtte kajált, arra fogták (amúgy 5970gramm). Hát sajnos az eredmények
nem lettek jók, a vérvételben is vannak „csillagosak”, illetve a vizelet
eredménye még nem érkezett meg. A doki egyből beutalt a nephrológiára, holnap
reggel ott kellett volna kezdenünk, de a főorvos ma ügyeletes volt és telefonon
konzultáltak, így megyünk a gyermekambulanciára. A doki szerint 7-10 napot
fogunk bent tölteni, majd jövök utána a részletekkel…

Senki nem reagált a képekre....

Vártam a hozzászólásokat, hátha valaki reagál rá, de nem jött senkitől, pedig látom, hogy olvasnak egy páran...

És jövök hamarosan a részletekkel is (már folyamatban van a vázlat), megvárom a holnapot, mivel ismét vérvételen voltunk és holnapra lesz eredmény.

És így?

 

 

Kis komoly fiatalember lett:

Holnap jövök a beszámolóval...

Ki veszi észre a különbséget?

 

 

 

Alvás - nem alvás

Egy pár napja éjszaka már nincs meg hason Bende, egyszerűen elkezdi ide-oda jártatni a fejét és nyöszörög, kénytelenek vagyunk hátra fektetni. Ezért néha már egyből oldalra, vagy hátra fektetem a szopizások után. Viszont úgy sincs el a következő szopiig, így szinte félóránként, óránként kelhetek hozzá, hogy megváltoztassam a fekvési pozíciót. Egy kicsit fáradtnak érzem magam, de azért még bírom. És érdekes, mert napközben meg végig hason fekszik és igaz, hogy néha fél óra alvás után már fent van, de nem nyöszörög alvás közben. Meg mostanában visszatértünk a sok evésre, vagyis többször kevesebbre és hát az esti fürdés után általában van még egy szopi éjfélig, aztán éjfél után kb. 2-3-szor kel még reggelig. És közben még forgatni is kell. Hát ez van. Néha a fogára gyanakszom már, de még mindig nem látok semmit sem. Az biztos, hogy viszket neki, mert napközben is állandóan az ökle bent van, meg ha belekerül az ujjunk a szájába (szigorúan kézmosás után), akkor mindig rágcsálja. Talán ezért is lehet, hogy ilyenek az éjszakáink?

Ma kértem időpontot a következő ultrahangra és nephrológiára, 2010. január 6-a, szerda. Illetve jövőhéten felhívom a védőnőt, dec. 10-én mennék mérlegelésre is, így meglátjuk, mennyit nőtt 4 hét alatt. Itthon vasárnap esténként mérjük, fürdés előtt, pucéran. És fürdőszobai mérlegen, tehát nem teljesen pontos, de azért tudjuk ellenőrizni. Már kíváncsi vagyok, hogy mit fog mutatni vasárnap este, a múlthéten 6,2 kg volt.

Hozok még pár képet:

 

Kis vigyori:

 

 

Bealudt az erkélyen, előtte azért egy nagyot sétáltunk:

 

Beludt a játszószőnyegen:

 

Usanka sapiban, nyelve kint (miért is ne?):

Próbáltam átállítani a betűméretet, de most meg ezt nem akarja engedni (pár napja a fényképeket nem tudtam feltölteni), úgyhogy most ilyen lett....

Napjaink

Szóval elég rég jelentkeztem. Többnyire az az oka, hogy napközben kevés időm marad az írásra, mivel ha Bogyó fent van, akkor vele kell foglalkozni, ha meg alszik, akkor próbálok ezt-azt tevékenykedni. És mostanában elég sokat van fent, illetve néha össze-vissza alszik, amit én nem szeretek, mert ha álmosan kezdünk szopizni, akkor bealszik a cicin és nem eszik úgy. A szopizás még mindig megy, a vitaminok beadása is. Eddig szépen kanalazzuk, szegénykém, néha amilyen arcot vág neki. Mostmár kezd hozzászokni, így szinte 3 kanállal megússzuk. Ma evés után kínáltam neki, bevágta, aztán kapott egy kis anyatejet, de az már nem kellett. Pedig van egy furcsa utóízük ezeknek a szereknek. Ma megkóstoltam a vasat, hát, elég érdekes íze van. A napokban egyezetni szeretnék a védőnővel, hogy decemberben mehessünk mérlegelésre, addig itthon mérjük. Bende eszik szépen, jókedvű és ami nekem furcsa, minden nap van kaksis pelus. Volt rá példa, hogy akár egy hétig nem produkált nekünk, most meg nem győzöm cserélgetni a pelust. Pedig a vastól elméletileg szorulása is lehet, erre felkészített a doki, de eddig úgy néz ki, hogy nálunk minden oké. Talán ezért sem hízik már olyan ütemben?

A hétvége hamar eltelt, ismerősök jöttek hozzánk, aztán vasárnap kirándultunk mi is egy kicsit. Na, nem mentünk messzire, csak meglátogattuk egy ismerősünket, hogy állnak az építkezéssel. Hétköznap meg szinte egész nap én vagyok a kisfiunkkal, mert Csonginak sok a munkája, sőt, úgy néz ki, hogy nem is tud eljönni szabira, ahogy terveztük, de ez még addig kiderül. Hát néha fárasztó a fiatalemberrel egész nap (mármint Bogyóval), de azért elszórakoztatjuk egymást.

Tegnap kaptam kimenőt, elmentem a postára, illetve kiváltottam a felicitas csomagot is, meg a hippeset és benéztem egy hiperbe is. Illetve vendégek jöttek hozzánk. A szopit próbáltam úgy intézni, hogy jó legyen, mert Csongi eljött háromkor és fél hat fele jöttek a vendégek, tehát két szopi közé besűrítettem a vásárlást. Jól elvoltak a srácok, Csongi szerint jó baba volt, bár nem mondom, hogy „rossz” lenne, csak vannak nyűgösebb pillanatai. Azért örülök, hogy kimozdultam, feltekertem a hangerőt a kocsiban (csak módjával) és robogtam. Egy kicsit sietnem is kellett, mert másfél órám volt és azért voltam pár helyen, de végülis összejött.

És most hozok pár képet, lassan videót is töltök újra, ha lesz időm (este lenne, de fürdés-szopizás után én is fekszem-nyugszom, mert valamikor már öt után ébredés van). Na, a képek, nanduval az oldalamon:

Legújabb szerzemény:

 

 

Hírlevél

„Lehet, hogy sokan aggódnak amiatt, hogy nem adsz a kicsinek
főzeléket. Akárhogy is győzködnek, biztos lehetsz benne, hogy ebben a korban az
anyatej vagy a tápszer az egyetlen táplálék, amire a babának szüksége van.

Valószínűleg vegyes érzelmekkel figyeled gyermeked gyors
fejlődését. Ahogy hátizmai erősödnek egy-két pillanatra ülő helyzetben is
megtartja magát.  Ezt érdekes megfigyelni
játék közben, de jobb, ha nem erőlteted. Azzal biztosítod a legjobb
körülményeket a fejlődéséhez, ha figyelembe veszed ideg- és izomrendszere
érettségét, és lehetőséget teremtesz a biztonságos, szabad mozgásra.

Sok kutató szerint a babák ebben a korban az anyanyelvüket
felépítő valamennyi hangot felismerik és értik. 
Vicces, hogy néha értelmesnek tűnő szótagsorokat mond (ma-ma; pa-pa), de
még hat-nyolc hónap kell ahhoz, hogy értelmet kössön egyes hangsorokhoz.

Szülei örömére, de leginkább szórakoztatására a baba
személyisége egyre inkább megmutatkozik. Teljes arcával, testével reagál
közeledésedre, így a kommunikációnak mindig megvan a jutalma.  Élvezi, ha utánozod mozdulatait és az általa
kiadott hangokat. Igazi párbeszéd alakul ki köztetek.”

Kiskanál

Mint írtam már arról, Bende nem szereti a cumisüveget, meg cumit, így elkezdtem a kanál használatát. Most kísérletezem azzal, hogy mikor is kanalazzuk a C- és D- vitamint, illetve a vasat. Először etetés előtt próbálkoztam, de mivel éhes volt, nem igazán tudott „koncentrálni”, így most két etetés között adagolom a vitaminokat. Ráadásul úgy, hogy először kap egy kanál friss anyatejet, aztán jön a vitaminos anyatej, majd öblítésként még egy kanál anyatej. Hát azt a fintort így is, amit vág hozzá. De végülis eddig jól működött és rendesen bekanalazta, amit adtam neki. Persze az első próbálkozásoknál volt kudarc is, meg nem mondom, hogy ezután nem lesz, de hát próbálkozunk. Mától már kapja a vasat is és írt még fel a doki folsavat is, napi fél tablettát kell neki adni. Hát, mire eljutunk oda, hogy elkezdjük enni a pépeket, püréket, megutálja a kanalat. A C-, D- vitamint és vasat megpróbálom a második kanállal beadni neki, a vasnak van egy furcsa íze, meg színe is és hát ma (első próbálkozás) megrázta utána magát, de gyorsan leöblítettük friss tejjel. A folsavat először injekciós tűvel akartam befecskendezni, de végül összetörtem apróra és fejtem rá tejet, majd bekanalaztuk azt is. Nem oldódik rendesen a gyógyszer, így legalább három kanállal kellett kínálnom, hogy lecsússzon. Igazából evés után kellene adagolnom, de nem hinném, hogy egy jóllakott gyerkőc előszeretettel kanalazná ezeket, így marad a két etetés közötti időszak. Legközelebb majd féléves kontrollra kell menni, de milyen meglepő, időpontot még itt sem kaptunk, mert nincs még jövő évi naptárjuk. Jövőhéten már a nephrológust is hívnom kell a következő ultrahang miatt, ami januárban esedékes. Addig pedig nem kell mennünk sehova, csak ha betegek leszünk és azért bízok benne, hogy elkerülünk minden fránya betegséget. Ma nanduval mentünk a rendelőbe és hát volt egy pár beteg kisgyerek. Gyors be is kéredzkedtem a receptért, hogy ne kelljen sokat időzni. A gyógyszertárban nem volt előttem senki, de azért haladtam onnan is kifelé.

És: tegnap a kis Bogyókánk a reggeli ébresztő után (ami fél ötkor volt), gondolt egyet és hasról hátra lökte magát. Ezt megismételte akkor is, amikor apukája már felkelt. Nagyon aranyos, ahogy nyomja a senekét az egekbe, meg a kezét oldalra teszi és a lábával rásegít. Igaz, azóta sem ismételte meg, de ami késik, nem múlik. Napközben azért próbálkozunk, de csak addig jutunk, hogy a senekét kinyomja és megáll a tudomány. Meg mostanában azt vettük észre, hogy a hason alvás sem az igazi. Amikor éjszaka elkezd nyöszörögni álmában, meg kell fordítani és alszik tovább. Úgyhogy most az éjszakai nyöszörgések nem feltétlenül azt jelentik, hogy éhes, hanem akár azt is, hogy nem jó a pozíció. Szóval még odébb van, hogy egybe tudjak aludni 4 órát, de nem bánom, végülis azért kapom most a fizetést, hogy pesztráljam a kisfiunkat

 

És hozom a hétvégi látogatásról a képeket, ahogy Bogyó szemügyre veszi Katát:

És ahogy Kata mosolyog:

 

Video

 Délutáni szieszta utáni huncutkodás:

 

És ahogy aludni készül... altatja magát, végül bealszik:  

 

És ahogy próbálja borigatni a játszószőnyegét:  

Vérvétel eredménye

Tegnap meglett a vérvétel eredménye, vashiányos Bogyó, így
majd ki kell váltanunk egy receptet, amit cseppentve kell beadni. Most a doki
továbbképzésen van, így pénteken lesz legközelebb, majd akkor megyünk a
receptért, illetve szeretném majd rádobni a mérlegre is, megnézzük, mennyit
hízott egy hét alatt. A tápszert nem mondta, így még mindig anyatejesek
vagyunk. Igaz, a napi 7* szopizást fölváltottuk 8-9-re, de néha szerintem még
túl is eszi magát Bende. Valószínűleg most leállt egy picit a hízással, úgyhogy
nem idegeskedem. A homeos bogyó ma el fog fogyni, még maradt egy kapszula, így
visszatérek a karamalzr italra holnaptól. Illetve mazsolázgattam a neten, ezt
találtam: „Az első 6 hónapban heti 100-600 gramm, a második félévben heti
50-150 gramm közötti értékeket nevezhetjük normálisnak, mindezt a havi átlagból
visszaszámolva. Nagyon fontos, hogy a családi méretek sokat számítanak a baba
hízásánál, sok esetben a kistermetű szülők gyermeke kevésbé hízékony, míg a
termetesebb szülőké gyorsabban hízik. Az is elmondható, hogy miután a baba
megduplázta a súlyát (nem ritkán már 3-4 hónapos korban), utána lassabban hízik
vagy egy ideig stagnál. …. Mindenképpen fontos, hogy az anyai megérzéseidre
hallgass, a legtöbb esetben ugyanis a jókedvű, kiegyensúlyozott babák szüleit
riogatják túletetéssel vagy éppen lassú hízással, miközben semmilyen szervi oka
nincs az orvos vagy a védőnő által nem megfelelőnek talált súlygyarapodásnak.”

És ma kaptam egy kis „kimenőt”. Elmentem a postára, meg
gyógyszertárba, meg turiztam Bendének rucit. Biciklivel mentem, át a városon,
jól esett a mozgás. Már várom, hogy tavasz legyen és családostól
kerekezhessünk. De ez még odébb van...

Ráhangolódás a karácsonyra

Találtam egy oldalt, folyamatosan karácsonyi zenék mennek... ha érdekel valakit, ide katt és bejön az oldal... Jó szórakozást! 

És tettem utólag képeket az előző bejegyzésekhez...

7vége

Már megint eltelt egy hét, holnap ismét hétfő, amit várok,
hiszen meglesz a vérvétel eredménye. Szombaton kanalaztunk egy kis anyatejet,
vettem ki a fagyóból és nem cumisüvegből kapta, hanem elkezdtük kanalazni.
Volt, amikor ő lapátolta be, de inkább nem engedtem, mert csak játszott volna
vele. Viszont kellemesen meglepődtem, mert ügyesen evett. Ugye a cumisüvegből
nem igazán kell neki, pedig már kétfajta üvegünk is van, azért meg nem veszünk
neki egy harmadikat, hogy kiderüljön, az se jön be neki. Meg hamarosan a
pohárra fogunk áttérni, illetve ha jönnek a gyümölcsök-pürék-főzelékek, akkor
meg úgyis a kanalat kell megszoknia. De tényleg aranyosan lapátolta befele.
Aztán váltogatom a ciciket rendesen, hogy minél több kerüljön a tejből Bogyóba,
meg figyelem a jeleket is, hátha felfedezek valamit, amiből következtetni
tudnék, hogy mikor farkaséhes. Amúgy evés előtt és után is tömködi az öklét,
tehát ez nálunk nem mérvadó, illetve ma sikerült úgy teletankolni, hogy
rángatás nélkül kibukjon vissza. Elkezdtem adni neki a C-vitamint is, a béres
cseppel még hadilábon állok. Ezeket a doki ajánlotta, de a béres cseppnél 10kg
súly a minimum határ, illetve szoptatós nőknek konzultálni kellene az orvossal.
De valószínűleg én fogom szedni, aztán így is jut az anyatejbe. Még kapja
emellett a napi D-vitamint, illetve a havi K-vitamint. Tele vagyunk
vitaminokkal. Tegnap Csongi apukájáék voltak fent, először Bende meg volt
szeppenve, de végül felengedett. Viszont estére megint nyűgös lett, ez
mostanában a szokása, reggel angyal, estére meg kisördög lesz belőle…

Ma pedig látogatóba voltunk a 8 hetes Katánál. Megpróbálok
képet hozni, bár az elmúlt pár alkalommal nem sikerült feltöltenem, nem tudom,
mi lehet a baj, pedig kétféle kiszolgálón keresztül is próbálkoztam… Szóval a
látogatásról: még ebéd előtt bealudt Bogyó, elég sokat aludt (ahhoz képest,
hogy 9-kor evett, végül egykor jött a következő szopizás), így elég sokáig fent
volt Erikáéknál. Kata pedig épp aludt. Aztán mondta Csongi, hogy tuti akkor fog
aludni Bende, amikor Kata fent lesz, hát így is lett, eljött a szopi ideje,
amibe bele is aludt a kisfiunk, ekkor viszont Kata már ébredezett. Végül míg a
kiscsaj evett, addig durmolt egy negyed órát Bogyó. Ennyi elég is volt neki,
aztán ismerkedhettek egymással. Édesek voltak, Kata a kis mosolygós, Bende a
panaszos, csak nyomta a szöveget, megint elkezdett nyűgösködni. Mintha idegen
helyen nem lenne úgy meg. Aztán még időben elindultunk hazafele, hogy az
autóban tudjon pihenni, de kb. ismét negyed órát aludt, úgyhogy most kíváncsi
leszek az esténkre. Nemrég evett egy keveset, hát nem volt farkaséhes, de
legalább evett-ivott valamennyit. Hamarosan fürdés, aztán remélem teleeszi a
bendőjét. Holnap pedig meglátjuk mit mond a doki.

Oltás és vérvétel

Tegnap kellett menni az oltásokra, ami – ha minden igaz – akkor egy jó darabig az utolsó, mivel legközelebb 15 hónapos korában kell majd kötelező oltásra vinni. Megmérték hosszra és súlyra is és a doki szerint most nem hízott olyan ütemben, mint ahogy annak előtte, így beutalt egy vérvételre is, mert vérszegénységre gyanakszik. Igazából négy hét alatt 250 grammot szedett fel és bár hozza a könyv szerinti adatot, hiszen fél éves korára kellene dupláznia a súlyát, de jobb az elővigyázatosság. Amúgy most 6150 gramm és 63,5 cm (ugye 3000 grammal és 50 cm-el született). Egy kicsit elkeseredtem, mert ha úgy van, ahogy a doki látja, akkor lehet, hogy tápszerezni is kell Bogyót. Most próbálom beletukmálni az anyatejet, hátha egy kicsit feljebb szedi a súlyát, bár megijedve mi sem vagyunk, hiszen nem hízhat olyan ütemben, ahogy eddig tette. A vérvétel meg egy szükséges rossz, de már túl is vagyunk rajta, hiszen ma reggel ott kezdtük a napot. Szegénykém úgy sírt, hogy a könnye is folyt, ilyen még nem igazán volt, eddig könny-nélküli sírása volt csak. Szerencsére nem kellett várnunk a kórházban, mert nem volt senki előttünk, így gyorsan végeztünk, hétfőn lesz meg az eredmény, majd akkor kell konzultálni a gyerekorvossal is.

Ma vendégségbe voltunk egy ismerős házaspárnál, ahol hamarosan megszületik a kisfiuk. Míg a fiúk fociztak, addig mi lányok csacsogtunk, meg babáztunk, végül vacsiztunk is. Még itthon elkészítettük a tortellini alapot, ott csak össze kellett dobni, illetve Ági készített finom könnyű tejfölös sütit, a kedvencemet. Egy kicsit nyűgösködött már Bogyó, de végül Ági elkezdett zongorázni és az megnyugtatta. A szopizási időt most egy kicsit sűrűbbre teszem, hogy biztos jól lakjon Bende, illetve ezzel is serkentem még a tejtermelést. Lassan elfogy a homeopátiás kapszula, így visszatérek majd a karamalzra. Mondjuk ma mondta Csongi, hogy egyik munkatársáéknál is volt ilyen gond, ők arra gyanakodtak, hogy vizes volt az anyatej, ezért nem hízott olyan ütemben a kisfiuk. Hát meglátjuk

.

4 hónap

Ma négy hónapja, hogy egy család lettünk. Már megint azt mondhatom, hogy telik az idő. Általában minden szombaton „nosztalgiázok”, hiszen akkor van a hétfordulónk, de a hónapfordulónál is eszembe jut a szülés. Tegnap este már mondtam Bendének, hogy négy hónapja már fájt a fogam, ma meg „későn vettem észre” és 8:50-kor  felköszöntöttem a négy hónapos és 15 perces kisfiunkat. És hogy mi minden változott azóta? Már nagyon huncut, hangosan nevet, néha sikítozik. A reggeli mosolygós ébredés még mindig megvan, na meg az is, hogy általában hat órakor már fent van. Napközben néha „lefárasztjuk” egymást, így estére nincs annyi türelmem hozzá, de ilyenkor jön a felmentő-sereg és Csongi átveszi tőlem. Szóval nem unatkozunk, mindig történik valami. Holnap megyünk a négy hónapos oltásra, kettőt is kap, aztán ha jól tudom, legközelebb csak 15 hónaposan kell menni oltásra. Ez egy kicsit felvidít. Nagyon remélem, hogy a téli időszakban elkerüljük a náthát, megfázást, influenzát. Próbálunk majd sok gyümölcsöt enni, sokszor kezet mosni, friss levegőre menni. Még mindig anyatejes Bogyó, remélem ki tudjuk húzni fél éves koráig, hiszen a nagykönyvben is az áll, hogy „ezt megelőzően a csecsemő nem tudja kielégítően megemészteni, feldolgozni a beépíteni kívánt táplálékot”. Tehát ha lesz annyi mennyiség anyatejből, akkor csak januárban kezdünk hozzátáplálni. Tegnap megmértük és a négy héttel ezelőtti adatokhoz mérten így is hízott 400 grammot. Ez az első hízásaihoz képest ugye kevesebb, de nem is hízhat úgy, mint az első hetekben, mert akkor egyéves korára 20 kiló lenne. De holnap meglátjuk, mit mond a doki, hiszen centit nem mértünk. Tegnap éjszaka kicsit szórakozott volt és négyszer kellett felkelni szopizni, visszatérünk a pár hetes adatokhoz. Egy kicsit fáradt vagyok, mert mostanában nem alszok napközben, mint amikor még kihoztuk a kórházból, hanem teszek-veszek. Azért nem panaszkodom, mert végülis ez a dolgom, de hamarosan áttérünk az éjszakai teáztatáshoz, hátha ha csak szomjas éjszaka, de ugye a fél éves kort ki szeretném várni. Utána már úgyis jönnek a gyümölcsök, főzelékek és pürék hozzátáplálásként. Várom is, meg nem is azt az időszakot, de erről majd később, ha már itt lesz az ideje. 

És akkor mára elteszem magam, remélem lázmentes lesz ismét a szurink, de majd jövök a részletekkel.

A család...

 Dujv és Bambi után...

Make your Stick Figure Family at FreeFlashToys.com

Mozi

A pénteki napom elég fárasztó volt, Bende Bogyó lefárasztott, most nem igazán hagyott kibontakozni a konyhában, pedig készülni szerettem volna, hiszen aznap este jött Csongi anyukája, nagynénje és öccse. Próbáltam kisütni a palacsinta tésztákat, mert ismét rakott palacsinta készült, de háromszor fogtam hozzá. Végül csak készen lett és csodák csodájára Bende is úgy bealudt délután, hogy a 14 órás szopit kihagyta. Ilyen se történt még, négy órakor már a kiságy mellett olvastam az újságot, hátha felébred. Végül én ébresztettem, mert már idő volt, hiszen előtte 11-kor szopizott. Ezt ma is megismételte volna, hiszen ha a nyűglődésére nem veszem ki a kiságyból, akkor szerintem simán visszaalszik, mert így a szopizásba aludt bele és végül rajtam is aludt. Aztán Csongi átvette és ott folytatta az alvást, végül fél ötkor kelt. Néha felfedezek egyfajta rendszert, de aztán mindig történik valami. Mondjuk mostanában visszatértünk a 8,11,14,17 órás szopikra, az éjszakait nem tudom kiszámolni, hiszen tegnap hamar vacsiztunk, de kibírt 7 órát két szopi között. És ez volt az első ilyen alkalom. Ugye tegnap szombat volt, szerettem volna már egy kicsit kikapcsolódni, ezért megbeszéltük, hogy mi „lányok” elmegyünk mozizni, a fiúk meg itthon maradnak. Megnéztük a „Páros mellékhatás” című vígjátékot és nagyon örültem neki, hogy elmentünk. De ennek az volt az „ára”, hogy az esti fürdést, szopizást előbbre hoztuk, így már hatkor szopiztunk, aztán még hét előtt (indulás előtt) rácsatlakoztattam egy kicsit, aztán elindultunk. Végül ma hajnalban kettő előtt kelt, szóval sokáig bírta. Mondjuk előtte éjszaka meg háromszor kellett kelnem, szóval az éjszakáink kiszámíthatatlanok. Csongi jól elvolt a fiúkkal, szóval büszke vagyok rá!

Amúgy a hétvége ismét hamar eltelt, péntek délután még itt volt a kismama ismerősöm is, majd foci után megérkezett a férje is, így megnézték a fürdetést ismét. Mivel decemberre van kiírva Ági, így hamarosan ott is jön a baba, aztán tavasszal mehetünk a „babazsúrokra”. Nemsokára Kata babát is szeretnénk meglátogatni, csak még egyeztetni kell a szülőkkel, illetve holnap Ancsa barátnőmék jönnek erre és ismét találkozhatunk Lorával. Kíváncsi leszek Bende reakciójára, főleg azok után, hogy mostanában szereti nézni a tükörben magát, remélem, hogy tetszeni fog neki Lora. Mondjuk a hétvégén Darit is figyelte, tehát mostmár kezd érdeklődő lenni az emberek iránt. Amúgy jó baba volt, meg lett dajkálva a seneke, úgyhogy oka nem lehet panaszra. Aztán meglátjuk a hétköznapokban, hogy bírok vele.

Útlevél igénylése

A múltkor kimaradt, hogy hétfőn megvolt a gyökérkezelés
utókezelése, azaz a gyógy tömés helyett megkaptam a rendes tömést. Furcsa
érzés, hogy nem fáj és hogy nincs 
begyulladva az ínyem. Igazából az első gyökérkezelés utáni két napon
fájt még nagyon, aztán elmúlt a gyulladás is és a fájdalom is. A második
idegkezelésnél már nem is kaptam érzéstelenítőt és nem is éreztem, a tömésnél
meg rendes volt a doki, mert előrehívott, tudván, hogy otthon vár a pici babám.
Mondjuk eleve úgy volt megbeszélve, hogy menjek hatra, igaz, lesz egy másik
páciens, de az én tömésem nem tart 5 percnél tovább, így tényleg ennyi volt az
egész. Most ott tartok, hogy ha nem is tavasszal, de jövő ősszel megint
átnézetem a fogaim, bár most tavasszal várandósan átnézte, de nem árt az
évenkénti felülvizsgálat. Csak ne paráznék annyit…

És mára kaptunk időpontot az okmányirodába, hogy Bogyónak is
igényeljünk útlevelet, mivel karácsonykor szeretnénk kiutazni a vajdasági
rokonokhoz is. Direkt reggelre kértem időpontot, mert általában fent van az
első szopi és a második között. De ma fél hétkor kelt Bende, így a kocsikázás,
meg a sétálás közben bealudt. Persze várnunk is kellett még, úgyhogy addig nem
is keltettük fel. Aztán jött a fényképezés, hát azt az álmos fejet, amit
sikerült produkálnia, de végülis aranyos a képen. Amúgy érdekes volt, ugye az
ölemben kellett ülnie, míg fényképezik, aztán az arcom elé kellett tenni egy
textilpelust is. Csongi ezen jót mosolygott. Ezután bementünk a Malom-centerbe,
a DM-be beváltottunk egy pelus-kupont, meg elmentünk pár üzletbe is, majd
elmentünk a fibernethez is, mert nagyobb net csomagot szeretnénk igényelni.
Persze fél óra várakozás után kiderült, hogy év végéig szól a hűségnyilatkozat,
ezért majd decemberben menjünk újra. De kaptunk meghatalmazást, hogy
legközelebb ne keljen a gyerkőccel ennyit várni, így más is mehet helyettem intézkedni. Végül kimentünk egy hiperbe
bevásárolni, mert már a háztartási részlegen fogyott egy-két cucc. 

Bende Bogyó ugye az utunk elején elaludt, aztán még
mosolygott az okmányirodában, majd míg átmentünk a plázába, sírt, persze esett
az eső, így kivenni se tudtuk. Végül a shopingolás közben átpelenkáztuk (a
helyiség kulcsára is vártunk kb. 20 percet, míg ki nem derült, hogy azért nem
hozza a biztonsági őr a kulcsot, mert nyitva van az ajtó, csak mi nem
nyitottunk be, mivel ki volt írva, hogy el kell kérni a kulcsot). Na, mindegy,
várakoztunk, addig Bende ismét bealudt. Pelenkázáskor ismét felkelt, ezután már
nanduval vittük tovább. A fibernetnél kint várakoztunk, mert bealudt, aztán mivel
már evéshez is készültünk, az autóban gyors megkajált. Végül a hiperben először
nézelődött, majd nyűglődött, de bealudt. A hazafele vezető úton meg ismét
felkelt. Na, ez úgy felborította a napirendjét, hogy délután tiszta nyűgösség
volt. Sehogy sem volt jó neki, pedig kétszer bealtattam, de így se volt jó.
Aztán az evések is kicsit hamarabb voltak, így most megyünk és fürdünk, aztán
jön az esti szopizás, majd alvás (remélem). Amúgy az elmúlt két hétben visszatértünk a napi 8*-i
szopizáshoz, éjszaka még mindig kel 2*, szóval nem unatkozom… 

Tükör

Egy újabb játékunk van, mégpedig a tükör. Pár napja nézzük
magunkat a fürdőszobai tükörbe. Először vigyorog magára, meg sikoltozik, aztán
mostanában meglátja magát és a vigyor után hozzám bújik. Olyan édes ilyenkor,
meg lehet zabálni. Napjában többször megyünk a tükör elé és mindig olyan
meglepetéssel tudja magát nézni, aztán azt is furcsállja, hogy míg lát engem,
miért hátulról jön a hang. Meg hát a saját hangjára is figyel. Illetve már
próbálja megfogni is magát, de csak a tükör széléig jut el. Megpróbáltam
levideózni, de ha produkálni kellene magát, nem úgy sikerül, meg egy kézzel
tartani Bogyót és közben videózzam is, hát nem sikerült valami jól az első
felvétel. Na, majd próbálkozom még. 

Aztán a másik kedvenc, amikor Csongi hazajön és mi várjuk az
előszobában. Egy-két szó apától és vigyorog egyből Bende baba. Hát akkor is
olyan édes, egyből mosolyt csal az arcunkra. Aztán az átfordulással is jól
állunk, elindítjuk a lábánál és szépen átfordul hátról-hasra. Illetve ma fogta
a kezem és úgy fordult át, egyedül még nem megy neki. A visszafordulásnál is
segíteni kell neki, de legalább gyakorolunk. A nyelve folyamatosan kint van
mostanában, mintha azzal érzékelné a körülötte lévő dolgokat, meg mostanában
cuppogás is van, mintha egy cukrot szopogatna. Még mindig nem látom, hogy törné
át a foga az ínyét, úgyhogy a nyáladzás az alap nálunk, az ököltömés mintha
kevesebb lenne, meg az ujjszopi is, de ezt nem kiabálom el. Ha hason van,
nagyon szereti, ha simizzük a fokhagymagerezdeket (senekét), illetve simizzük
az egész hátát, meg csiklandós is, úgyhogy meg is tudjuk nevettetni mostmár. A
senekét is ki tudja már nyomni és már el is fordul a tengelye körül, szóval
lassan mászni fog…

November

Furcsa, hogy ez a hónap még mindig ősznek számít, néha elég télies az időjárásunk. És lassan itt a karácsony és szilveszter. A hetek és hónapok pedig csak telnek. Most néztem, hogy már lassan Bogyó is négy hónapos lesz (tegnap volt 16 hetes) és még csak most született. Szalad az idő, lassan ő is szaladni fog. Nem is tudom, melyik időszakot „várom”, most kezdem értékelni az első hetek nyugiságát, bár akkor meg a sűrű szopizások miatt volt fárasztó. Mostanra megvan a háromóránkénti evés, viszont ha nem alszik el napközben, akkor nyűgös. Szóval nem is tudom, mit várok az elkövetkező időszaktól. Lassan a fogai miatt lesz nyűgös, aztán jöhetnek az új ízek is, aztán a mászás, ülés, járás… szóval lesz még mit tanulnunk. Így visszatekintve hamar eltelt ez az idő, hogy már novembert írunk…

És ez a hét is hamar eltelt, hogy már megint vasárnap van. A héten volt, hogy Bende hagyott tüsténkedni a konyhában, így most hozok egy képet a rakott amerikai palacsintáról, amit még pénteken sütöttem.

Történt ugyanis, hogy Bogyó úgy bealudt, hogy meg tudtam főzni a vanília-, eper-, csokikrémet, el tudtam készíteni a túró- és gesztenyekrémet is, illetve ki tudtam sütni a palacsintákat is. Meg közben a krumplileves is elkészült. Aztán elmentünk sétálni és egy útitárs szegődött hozzánk:

Hát kénytelen voltam lepöckölni, mert nem igazán szeretem az ilyen hívatlan vendégeket. Szombaton pedig egy ismerős páros volt nálunk, pizzát sütöttünk, meg dvd-tünk. Már ahogy hagyott minket Bende. Végül két filmet megnéztünk, igaz, közben Csongi babázott a másik szobában. Aztán délután még levitte a levegőre is, de mikor hazajött, kiderült, hogy majdnem végig ordított a babakocsiban Bende. Ma pedig azt hittük, hogy nyugisabb napunk lesz a tegnapi nyügisebb után, de tévedtünk. Ebéd után lementünk sétálni és hát egy kis darabon (az út felén) kézbe kellett hozni, mert annyira sírt, végül sikerült bealudnia, még sétáltunk egy picit és hazajöttünk.

Mostanában szokása, hogy cuppog a szája bal sarkánál, mintha a fogai közül szívna ki valamit, de hát még, hogy nincs foga, nem tudom, hogy miért cuppog. A pelust állandóan betömi a szájába, illetve a keze is mindig bent van, de még mindig nem veszem észre, hogy már törné át az ínyét a foga. Mondjuk tegnap kb. háromszor harapott a bimbóra, amit nem igazán díjazok, de „elnézek” neki, mert ha megdorgálom, utána mindig úgy rám tud nézni, hogy „na, anya, ne izélj már, add már vissza…”. És hát megkapja, én meg szívok utána. De hát ez van. Azt megbeszéltük már az elején Csongival, hogy ameddig tudok, addig szopizunk, legalábbis fél éves koráig biztosan szeretném, utána jöhet a hozzátáplálás. Remélem be is jön, amit megbeszéltünk, aztán meg lehet kísérletezni az ízekkel. Várom is, meg nem is. De ennek is el kell majd jönnie egyszer. Most pedig még egy kicsit pihizzünk ezen a hétvégén…

Nyugi és nyügi

Azt vettem észre, hogyha van egy nyugisabb napunk, akkor azt egy nyűgösebb fogja követni. Tegnap megint egy nyugisabb napunk volt, ma viszont megint nem akart aludni két szopizás között és hát bealszik ilyenkor a cicin, aztán mintha mi sem történt volna, felébred és úgy gondolja, hogy ő már tele van energiával. Aztán másfél óra múlva dörgöli a szemeit, meg sír és látszik rajta, hogy el van fáradva, de nem akar elaludni. Ma még a szopizást is próbáltam „manipulálni”, mert egy vacsorára lettem volna hivatalos, amit a kollegákkal ejtettünk volna meg. Mivel négyig dolgoztak, így az öt órás szopit előbbre hoztam, de végül negyed hat után jött a hívás, hogy elindultak a pizzériába, ahova végül én nem mentem, mert akkor a fürdetésre és szopizásra nem értem volna haza. Úgy meg nem akartam menni, hogy lótok-futok. Na, majd legközelebb.

Ma a védőnő is itt volt, átbeszéltük, hogy miket "kell csinálnia" Bendének már ilyen idős korában. Igazából mindent „tud”, szóval ügyesek vagyunk. Próbálgatjuk a felülést, de ültetni még nem szabad, illetve az átfordulást is gyakoroljuk, így tartja magát:

 

És mostanában néha azt veszem észre, hogy szopizás után ő húzza a nyakát, mintha fel akarna ülni, szóval tornázik rendesen. Aranyos nagyon...

Anyaság

Úgy gondolom, hogy mostanra érettem anyává. Kellett ez az idő, hogy megismerjem a kisfiam, s bár az első perctől egy elmondhatatlan érzés kerített hatalmába, de mostanra érzem azt, hogy igen, ez az érzés csodálatos, semmihez sem fogható dolog. Eddig mire hazaért Csongi a munkából, szinte egyből nyomtam a kezébe a fiunkat, hogy egy kis pihenőt engedélyezzek magamnak, még olyan is volt, hogy mondtam neki, hogy a következő szoptatásig nem is akarom látni Bogyót, pedig nem csinált ő semmi rosszat, csak egy kicsit nyűgösebb volt. Mostanra ez is megváltozott, már várjuk haza apát. Mondjuk ma délután megint nyűgösködött és van egy sanda gyanúm, hogy a fogacskájával szenvedünk. A nyáladzás már megvan pár hete, az ököltömés is és bár nézem az ínyét és még nem látom, hogy bújna a fog, de ha az ujjunk belekerül a szájába, igencsak rá tud harapni. Már a rágókát is adom a szájába és próbálgatja ő is megfogni, de mivel az öklét is nyomja a szájába, így nem érti, hogy most akkor mit is kezdjen a rágókával. Ezért kell még egy kis segítség.

Aztán sikongat is már, napi egyszer biztosan, de ma már többször is sikongatott és olyan élesen szól, hogy először még ő is meglepődött. Ma szopizás után elkezdte nézni a tv-t, aztán lebukott, hoztam is a videót:

 

A tejserkentésről is akartam írni, ugye ittam a karamalzot, aztán kaptam Bambi barátnőmtől egy csomagot, benne More Milk kapszulával, ez egy homeopátiás szer, jelenleg azt szedem. Mostanra viszont nem tudok sokat fejni, eddig ugye a nap átlag 100 ml volt, de ma is csak 30-at tudtam eltenni. Nagyon szeretném legalább fél éves koráig kihúzni anyatejjel és csak utána hozzátáplálni, ezért próbálkozom. Ha elfogy a kapszula, visszatérek a karamalzhoz, aztán meglátjuk. És most lassan fürdéshez közelítünk, az óraátállítással egy kicsit borult a rendünk…

És egy kép a délutáni alvásról:

Izotóp eredmény

Először kezdem a jó hírrel, miszerint az izotóp vizsgálat eredménye jó lett. Így most megint majd kontroll ultrahangra kell menni, de még nem kaptunk januárra időpontot, így majd egy hónap múlva próbálkozhatom újból. És vicc az egészben, hogy azért nem kaptunk időpontot, mert még nincs jövőévi naptár. Hát igen, no comment. Mondjuk furcsállom, hogy addig nem kell menni uh-ra, ha most a tágulat nem szűkült, ezért még konzultálni fogok a gyermekorvossal is. Illetve minden lázas betegség után vizelet-vizsgálatot kell kérni, úgyhogy még szerencse, hogy a múltkor bevásároltam a vizeletgyűjtő tasakokból. Azért reméljük, hogy elkerülünk minden felfázást, megfázást. Az időjárás egy kicsit kedvez most nekünk, a szoba hőmérsékletét beállítottuk 21 fokra, eddig úgy néz ki, hogy nincs gond. Fürdéskor melegítjük fel a kisszobát, így Bogyó nem fázik akkor sem. Aztán ha jön a hidegebb idő, meglátjuk, mennyire leszünk „fagyosak”.

Hosszú hétvégén vagyunk túl, sajnos már vége is. Pénteken nagytakarítottunk és készültünk a hétvégére. Szombaton pedig régi jó barátnőim (párjukkal) jöttek fel szülővárosomból. Készült tárkonyos raguleves, meg pizza és a kedvenc brownie. A menüsor nem igazán illik össze, de először csak úgy volt, hogy pizza lesz. Aztán mégis készítettünk levest is. Finom lett, legalábbis nekünk ízlett. Délután még elmentünk a belvárosba is, Bogyó szépen bealudt, olyannyira, hogy aztán este nem akart elaludni. Amúgy jó baba volt, keveset nyűglődött, mondjuk mostanában akkor kezd hisztisebb lenni, ha már fárad és ilyenkor el kell altatni. Tegnapra ugye óraátállítás volt, nem is tűnt fel annyira, csak este. Még délután átmentünk egy ismerős házaspárhoz, akiknél decemberben fog születni a baba, beszélgettünk, aztán fél nyolc körül szóltam Csonginak, hogy induljunk, mert lassan fürdetés lesz. Előtte mondjuk még szopiztunk is, meg már be is altattam, mert nyűgös volt, aztán a hazafele vezető úton beszéltük ki, hogy hát már nem is este nyolc előtt van Bendének, hanem lassan kilenc óra, mert neki nem számított az óraátállítás, így elmaradt az esti fürdés is. Egy peluscsere volt, majd szopizás és aztán még bealudt 5 órát és csak éjszaka egy után kért enni. Mondjuk napközben volt mosdóba fürdetés, mert sikerült egy kisebb csomagot produkálnia... Na, mindegy, jövőre már okosabbak leszünk ezekkel az óraátállításokkal. Ma voltam a fogászati második kezelésemen is. Jövőhéten hétfőn lesz az uccsó kezelés. Eddig nem fáj a fogam, ott is csak picit éreztem, úgyhogy úgy gondolom, hogy túl vagyok a nehezén. Hála a gyulladás is megszűnt, a fájdalom is elmúlt. Azért voltak rossz pillanataim is múlthéten.

Na és egy kép a boldogsághormonomról:

Izotóp vizsgálat

Hát nagyon bízok benne, hogy minden rendben lesz. De majd csak hétfőn lesz meg az eredménye az izotóp vizsgálatnak.

Szóval kezdem ott, hogy olyan jól aludtunk mindhárman, hogy én negyed nyolckor riadtam fel. Mivel fél 9-re kellett menni a gyermekklinikára, így gyors el kellett készülnünk, öltözés, szopizás, nekünk reggeli, még tankolás is, de végülis időben ott voltunk. Egy kicsit várni kellett, végül jött egy „kezdő” doktornő, aki próbálta betenni a branült Bende jobb kezébe, de mint utólag kiderült, nem igazán sikerült neki, így a folyadék nem a véráramba ment, hanem csak a bőr alá, így szegénykémnek elkezdett puklisodni a kis keze. Aztán jött egy doktornő, ő meg megkérdezte, hogy miért nem szóltak neki? (ekkor jöttem rá, hogy kezdő orvos) Gondolom az új dokinak is kellett gyakorolnia, de ott, abban a pillanatban nem igazán esett jól, hogy bénázott, ráadásul Bende is csak sírt és ugye le kellett fogni, így vigasztalni sem nagyon lehetett. Csongi kint várakozott, engem is ki akartak küldeni, mondván, ha rosszul lennék, de én bent maradtam és próbáltam nyugtatni a kisfiunkat (amúgy sem vagyok rosszul a tűszúrástól). Hát a sírás kerülgetett, de erős voltam és ott nem sírtam, csak amikor kijöttünk és a lépcsőn már hüppögtem rendesen. Engem nagyon rosszul érintett, hogy elbénázták és ezzel csak szenvedett Bende is, bár őt akkor már kevésbé hatotta meg, el is aludt, míg a másik kórházba át nem mentünk. Egy szerencsénk volt, hogy viszonylag kellemes időnk volt és a nap is sütött, így kézbe vihettem. Maga a vizsgálat már nem volt annyira vészes, először csodálkoztak, hogy a főorvos miért mára kérte ezt a vizsgálatot, de végül nekikezdtünk. Mivel már két órája evett, ezért egy kicsit cicire kellett dobnom, hogy legyen benne folyadék, persze kisfiunk bealudt, ilyenkor meg nem igazán műkődik neki a szopóreflexe, de valamennyit sikerült szopiznia. Nagyon örültek az ápolók neki, hogy alszik, mert legalább nyugodt marad. Nem kell mondanom, hogy amint letettük, felébredt. Egy zsákszerű valamibe tették úgy, hogy a kezei kint maradtak, de neki nem szabadott mozogni, meg az ágyat sem szabadott elmozdítani, így óvatosan simizhettük csak a kis buksiját. Hát a 20 percben volt sírás, volt nézelődés, de végülis jobban viselte, mint vártam. Az eredményért majd hétfőn kell menni és majd utána konzultálni kell a főorvossal is, így még semmit nem tudunk mi sem. A képernyőn láttuk, ahogy a folyadék áthalad a szervezetén, a veséjén, a húgyhólyagon és végül ahogy kiköt a pelusban. Érdekes volt és nagyon bizakodunk, hogy minden rendben lesz. A napokban gondolkoztam azon, hogy inkább szenvedek többet a fogammal (vagy bármivel), kibírom antibiotikum nélkül, akár kétszer annyi ideig is fájhat, minthogy Bendének lássam, hogy fáj valami. Tudom, hogy ezzel nem segítek rajta és ha meg kell ezeket a vizsgálatokat csinálni, akkor muszáj menni, de olyan rossz látni, hogy szegénykémet még felkészíteni sem lehet ilyenre. Mondjuk minden szuri előtt elmondom, hogy hova megyünk, meg itt is mondtam már neki tegnap is, meg reggel is,   de hát ő még nem fogja úgy fel. Azért örülök, hogy túl vagyunk rajta.

És egy videó, ahogy beszélgetünk, már ahogy sikerül (egyszer még integet is a kamerába...):

 

Egy kis szenvedés

Hát egyenlőre a megmentés a cél, így nem került foghúzásra a sor. És csak nagyon remélni tudom, hogy évekig nem is fog sor kerülni rá, ha már így megszenvedek ezzel a foggal. Szóval a fogmozgás nem lesz vészes, ha a gyökérkezelés után már gyógyulni fog. Az érzéstelenítés mellett egy kicsit éreztem, hogy idegeli az orvos, de nem volt vészes. Itthon furcsa volt, ahogy pusziltam Bogyót, nem éreztem a fél szám. Na, aztán este 11 körül arra ébredtem, hogy irtózatosan fáj a fogam, meg az egész bal arcom. Forgolódtam egy darabig, közben szopizásra is sor került, végül hajnal kettőkor előkerestem a demalgonos dobozt és egy órán át gondolkoztam, hogy bevegyem-e, vagy sem. Mivel nem igazán vagyok gyógyszerevő, ezért csak a legnagyobb fájdalmamban veszek be egy-egy szemet. Itt viszont az is kérdés volt, hogy nem akarok Bendének ártani, ezért vacilláltam. Megnéztem a papírját, neten is utána olvastam, hogy szoptatás ideje alatt csak indokolt esetben szedhető. Hát hajnal háromkor már elég indokot találtam rá, hogy egy szemet bevegyek, így egy kicsit jobban aludtam. Végül tegnap reggel a gyermekorvost is felhívtam, de megnyugtatott, hogy napi 1 szem nem fog ártani az anyatejnek. Aztán tegnap egész nap nagyon fájt az egész bal arcom, jobban fájt, mint az elmúlt három hónap egybevéve. Estére már ki is borultam, így eltörött a mécses, mérgemben azt mondtam, hogy kihúzatom az összeset és protkót csináltatok. Végül este a fogorvost is felhívtam, hogy ő ajánl-e valami gyógyszert. Ajánlott, állítólag szoptatás alatt egy kúra nem árt, viszont vényköteles, így ma elmentem a háziorvoshoz, aki nem ajánlja szoptatás alatt. Így nem írattam ki az antibiotikumot, bár azzal gyorsabban javulna a helyzet, meg fájdalomcsillapító is van benne, de most szem előtt tartom, hogy Bendének legyen a legjobb. Így marad a demalgon, ha nagyon fáj. Amúgy a tegnap éjszakám már kevésbé volt fájdalmas, igaz, jégakkuval aludtam el, mára még mindig megvan a dudor és fáj is, de már elviselhető. Mondjuk tegnap az egész fogam érzékeny volt, így harapni nem kellett azon az oldalon, ma már csak egy része érzékeny, úgyhogy gondolom, hogy javul a helyzet.

És Bogyóval gyakoroljuk az átfordulást is, meg a fejtartást:

Holnap pedig megyünk az izotóp-vizsgálatra, majd jövök a beszámolóval!

Fogdoki

Ugye én úgy indultam a szülésnek, hogy péntek este már fájt a fogam, szombat reggel meg megszületett Bogyó. Na a kórházban se lett jobb a helyzet, mivel az a fog, amit márciusban kezeltek, begyulladt. Igaz, már akkor is mondta a doki, hogy az idegkezelés szélén áll a fog, de még tudja tömni is. Na, akkor mégiscsak az idegkezelést kellett volna választani. Az elmúlt három hónapban hol be volt gyulladva, hol jobban fájt, de mindig volt gondom ezzel a foggal. És általában mindig akkor kezdett el fájni, amikor egy hosszabb hétvége jött, mint pl. aug. 20-a és tuti nem akaródzott menni ilyenkor az ügyeletre. Most pénteken is elkezdett fájni, de annyira, hogy már nem csak az ínyem gyulladt be, hanem az arcom is, így a bal felem olyan volt, mintha implantátumot ültettek volna be. Végül mára lelappadt, de reggel azzal kezdtem, hogy felhívtam a fogorvost, időpontot kérni. Legnagyobb meglepetésemre mára kaptam időpontot, aminek örülök is, meg nem is, hiszen nem sok időm van felkészülni, holott már három hónapja halogatom. Na, mindegy jobb túllenni rajta. A baj csak az, hogy már egy kicsit mozog is, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit kell vele csinálni. Egy kicsit tartok attól, hogy a húzásra kerül a sor. Na, de majd jövök a részletekkel.

Ma megint mentünk sétálni a nagy téli hacukába, le is fényképeztem, íme:

  

Annyit tudni kell, hogy nagy még rá a kezes-lábas, így a kezeit még nem tesszük bele a kezes részébe, hanem a pocakja előtt van. Így a keze sem fagy le, mire végzünk a sétával. Még van egy másik overálja, de azt majd a hidegebb időbe adjuk rá.

Ma hangosan kacagott, nagyon aranyos volt. Mire persze videóztam a töredékét sem akarta produkálni, de azért egy kis nevetést sikerült elkapnom. Majd ha jobban alakul ez is, akkor hozok róla videót. Holnap pedig találkozom két anyukával, akikkel a neten ismerkedtem meg, egy fórum keretén belül. Az egyik Norvégiában él, csak a szülei Kecskeméten laknak, a másik anyuka pedig kecskeméti. Igaz, volt több jelentkező is, hogy többen legyünk (Ceglédről, Táborfalváról, Szegedről meg Makóról is jöttek volna), de végül – gondolom – a hideg idő visszarettentet egy pár anyukát. Na, de majd jövő nyáron találkozunk a Balatonon. Akkor már többen leszünk. Most pedig lassan "vacsiznom" kellene, hiszen aztán lassan Bogyó is eszik és én indulhatok az utamra...

Hétvége

Ezt a dátumot (okt. 18-a) volt időm megjegyezni, hiszen ettől a naptól számolták a babavárásomat, elég sokszor kérdezgették az első időszakban, hogy mikor volt az utolsó menstruáció első napja? Furcsa, hogy már egy éve történt mindez, igaz, én nem tudtam december elejéig, hogy várandós vagyok. Azóta meg már fontosabb dátumunk is van, ugye a születés.

Megint eltelt egy hétvége, vagyis már nem sok van a hétből. Tegnap shopingoltunk, elmentünk két hipermarketbe, Bende végigaludt. Ma sétáltunk egyet a Malom centerben és a főtéren is, ott is végigaludt. Az időjárás már elég télies, szegény Bogyó nem is tud mozogni a bébihordozóban, mert úgy bebugyoláljuk, hogy még a kezét se tudja mozgatni. De a friss levegő neki is jót tesz.

És a mai videónk:

 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=TDhhaqbpJfw&hl=en&fs=1&]

Nephrologia

Hát ez a nap is elment. Csak gyors helyzetjelentek, mert estére vendégeket várunk. Szóval voltunk reggel ultrahangon, 9-10 óra között kellett menni, nem sokkal 9 után érkeztünk, kb. negyed órát kellett várni, aztán megcsinálták az uh-t. Bogyó nagyon aranyos volt, egy kicsit sírt, de nézte a szonográfust, meg a monitort is, meg mintha direkt a dokinak sírt volna, hogy "hagyjál már azzal a hideg valamivel". Amúgy megbeszéltük, hogy ezen a napon hova fogunk menni, mit hol fognak csinálni vele, mi fog fájni. Mikor végeztünk, megnéztük az eredményt és észrevettük, hogy viszonylag „nagy” a tágulat, de mivel 10:50-re voltunk berendelve a nephrologiára a főorvoshoz, így addig várakoztunk. Illetve addig bevásároltunk gyümölcsökből a közeli hipermarketben. Ugye a 10:50-es időpont nem jött össze, mikor először mentem oda, hogy ne vigyük a sok ember közé Bendét, akkor még 9:40-es család is várakozott. Pont bekérték a beutalót én meg szóltam, hogy mikor jöjjünk vissza, mert etetni kellene a gyerkőcöt, aki 8 óra óta nem evett. Végül a fél 12-ben maradtunk. Így még sétáltunk egy kört, ahol Bende bealudt és végül nem szopiztunk, hanem visszamentünk a váróba. Hát, majdnem 1,5 órát kellett várni, és így két órás csúszással, 12:45-kor be is kerültünk, utolsók voltunk. A doki szerint se jó az eredmény, így jövőhéten mennünk kell izotópos vizsgálatra. Megmérte a vérnyomásást, rendben volt, megvizsgálta, Bende még mosolygott is. Egyenlőre megvárjuk az izotópos vizsgálat eredményét és bizakodunk benne, hogy ezután nem kell majd katéterezni Bendét, illetve műtétre sem kerül sor. Amúgy jókedvű kisfiunk van, semmi jelét nem mutatja, hogy esetleg lenne valami baja, ezért is nehéz elhinni, hogy egy 2 cm átmérőjű tágulat van a veséjén. Meg az is furcsa, hogy szülés után szépen húzódott vissza, most meg megnőtt a duplájára. Jövőhéten csütörtökön kell először a gyerekkórházba bemennünk, hogy betegyék a branült a kezébe, aztán átmenni egy másik kórházba, ahol a vizsgálatot elvégzik.

Ezután még időpontunk volt a védőnőhöz és a gyermekorvoshoz is, ahol megkapta a három hós oltását. Itt is mosolygott, pucérkodtunk egy sort, 5900gramm és 61 cm. Ugye 3000grammal és 50 cm-el születtünk, nemrég múlt 3 hónapos, tehát nagyon szépen fejlődik. Még mindig csak anyatejet iszik, illetve kaptunk fecskendőt, hogy legközelebb a K-vitamint azzal adjuk be, ha már most nem bírta meginni az anyatejjel. Ja, a szúráskor csak egy picit sírt, de hamar abba is hagyta, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá! Most édesdeden alszik, nézem a homlokát és nyakát, remélem nem fog belázasodni. Legközelebb november 12-ére van időpontunk.

Szerda

Elérkezett az idő egy ismételt kontroll ultrahangnak, miszerint újra megnézzük, mennyit húzódott vissza Bende vese-medence tágulata. Illetve egy főorvoshoz is mennünk kell, aki kielemzi az eredményt, meg gondolom ő is megvizsgálja. Mivel holnapra van időpontunk, a három hónapos oltást és vizitet is erre a napra kértem, úgyhogy délután még a gyermekorvoshoz is mennünk kell. Csongi szabin lesz, úgyhogy a kórházba együtt megyünk, de ő ebéd után megy vissza dolgozni, így a gyermekorvoshoz már egyedül viszem Bogyót. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy alakult a tágulat, remélem szépen húzódik vissza. Mi semmi jelét nem látjuk, hogy gond lenne Bogyónak, vizelete sok van, a széklettel szoktunk küzdeni, de ha egyszer megajándékoz egy csomaggal, akkor aztán van mennyiség. Illetve a mérlegelésre is kíváncsi vagyok, lassan duplázza a születési súlyát, amit – a nagykönyv szerint – 5-6 hónapos korukra szoktak. Tegnap este próbafűtöttük a lakást, nem akartuk, hogy jobban lehűljön, mint 22 fok, így estére felnyomtuk 23,5 fokra, igen kellemes időnk lett és egész éjszaka nem kapcsolt be a rendszer, szóval a 22 fokot tartottuk. Mondjuk én még nem tartottam szükségesnek a fűtést, mivel a fürdéshez elég a hőlégfúvó, de hogy ne hűljön ki a lakás, meg már több, mint fél éve nem fűtöttünk, hát kipróbáltuk. Igazából hajnal fele van egy kis hűvös, mivel én trikóban alszok (a szoptatás miatt), de az sem vészes. Illetve tegnap késő délután még sétáltunk a friss levegőn egy kört, meg én elmentem a boltba. Hát, elővettük a téli szerkót és beletettük Bendét, aki úgy ült a hordozóban, mint egy darab fa. Már az is idegesítette, hogy nem tudja az öklét rágni, bár raktunk rá egy kis kesztyűt, meg nem is lógott ki a hacuka alól, így legalább jó meleg volt. Viszont megtalálta a kabátka gallérját és azt nyalogatta, szóval nem unatkozott. Végül látszott rajta, hogy nem tetszik neki így és elkezdett sírni, majd bealudt. Én feljöttem, a fiúk meg még mentek egy kört. Mára kisütött a nap, de igencsak fúj a szél és még mindig hideg van.

És most teszek ki egy mai videót, illetve egy 2-3 naposat, hát van változás…

 

Hétköznapok

Visszatértünk újra a hétköznapokhoz. Hogy most ez a hűvös idő hozta-e ki a nyugodtságot Bendéből, nem tudom, de az elmúlt napokban nagyon jó baba volt. Mondjuk ma volt egy kis nyűgösség, de amúgy nem panaszkodhatom rá. Tegnap is hagyott gofrit sütni, ő elvolt a hordozóban, hallgatta a zenét, én meg kikavartam a tésztát, meg meg is sütöttem a gofrit, mire Csongi hazaért, már készen is voltunk. És hát beköszöntött a hideg idő, így most gondban vagyok néha az öltöztetéssel. Mivel a lakásban még mindig 22,5 fok van és nem indítottuk el a fűtést, én is egy pólóban vagyok egész nap, így gondolkoznom kell, hogy Bogyóra mit is adjak. A keze néha hideg, de nyáron is volt ilyen. Mindenesetre ma már a hosszú ujjú bodyra kapott egy vékonyabb hosszú ujjú pólót is, meg nadrág van rajta, és zokni, meg kis mamusz. De mind vékonyabb, kivéve a nadrágot. Nemsokára megyünk le levegőzni, majd megkapja lassan a bundazsákot is. Illetve harisnyából, meg zokniból még be kell szereznem párat, egyelőre két használható harisnyája van, a zoknik meg, amit szeretek (mert nem nyomja el a lábszárát), azok újszülöttre valók, és hát lassan kinövi… Illetve már egy előkét is megkapott, mert folyton lenyálazza mindenét…  

 

Jólfésült kisfiunk:

 

 És egy videó, ahogy megtalálta az ujját, no és ahogy bemutat nekünk...

Keresztelő

Megvolt a kisfiunk keresztelője. Elöljáróban el kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó kisfiú volt a napokban Bende Bogyó. Péntek délután segített nekem, így három adag pogácsát ki tudtam sütni. Míg ő a bébihordozóban gagyogott, tudtam gyúrni, keleszteni, sütni. Mire Csongiék hazaértek, már csak egy tepsi várt a sütésre, illetve a vacsorára tervezett pizza sütése. Szombat reggel már fél hatkor ébresztő volt, végül egy óra gagyarászás után bealudt. Aranyosak voltak, apukájával beszélgetett, aztán mintha elvágták volna és már horpasztott is. Végül egy fél órát még ráhúzott. Ugye mi tegnapra még esküvőre is hivatalosak voltunk. Furcsa volt, hogy ketten mentünk, de azért jó is volt. Az esküvő szép volt, a házaspár is, a szertartás is. Voltunk a polgárin és az egyházin is, majd még elmentünk a vacsoraasztalnál elfoglalni a helyünket. A nap folyamán úgy intéztem, hogy az indulás előtt legyen a szopi és hogy kibírja Bende a szertartás végéig. Végül fél hét után érkeztünk haza és igaz, hogy így hamarabb fürdött, de olyan szépen vacsorázott, hogy el is tudtam altatni. Mi visszamentünk a lakodalomba. A levesről maradtunk le és bár hoztak volna, de mi nem kértünk. Elég is volt a marhapörkölt és sültes tál, majd a sütemények és torták. Még táncoltunk is, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Néha elfelejtkeztem, hogy mi már családosak vagyunk. Volt egy vendégkönyv, írni kellett bele és először csak Csongi és én írtuk alá, végül aláírtam Bende nevében is. Éjfél előtt indultunk haza, épp csörgött Vanda, hogy mikor megyünk, mivel úgy volt megbeszélve, hogy a fagyóból kivett tejcsit fogja megkapni abban az időben, ha esetleg mi nem mennénk haza, de így, hogy elindultunk, Vanda még eldajkálta Bendét és aztán jöhetett a szopizás. Nekem is jobb volt… Szóval a kivett tejcsit meg dobhatom ki, mivel már újra fagyasztani nem lehet. Még ma megkapja a K-vitaminnal, így 30 ml-t megmentek belőle.

És a mai napról: ismét korán ébredtünk, mert hat előtt már megint beszélgetni kellett picifiunkkal. Persze őt nem zavarta, hogy én éjfél után kerültem az ágyba. Végül megint elkezdtem sakkozni az idővel, hogy a szopizások úgy legyenek, hogy ne zavarja meg a keresztelést, így ezt is sikerült összehozni. A családdal meg volt beszélve, hogy először hozzánk jöjjenek, és innen indulunk, hát mit mondjak, volt ám tumultus a kis lakásunkban. De hát egyszer van keresztelője a fiatalembernek. Végül elindult a nagy menet, egy picit még várni is kellett a templomnál, mert épp mise volt. Összesen négy gyermeknek volt a keresztelője, szinte mindegyik gyerkőcnek lehetett hallani a hangját. És ahogy észrevettem, nem volt idősebb egyik gyerek sem fél évesnél, illetve mind a négyen fiúk voltak. A mi kisfiunk az Antal nevet kapta meg keresztnévnek, a nagyapám után, aki sajnos már nem él. A szertartás nem tartott fél óránál tovább, így utána elindulhattunk a vendéglőbe. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvezett, mert már éjszaka elkezdett esni és szinte kora délutánig esett is, mire mindenki elindult hazafele, addigra meg ki is sütött a nap. A vendéglőben Bende megkapta az ajándékokat, kapott Brúnó medvét, csörgőt, arany karláncot, keresztet, zsiráfot, kiskacsát, Füleses pelust, babanaplót, meg pénzt és gépkocsi nyeremény takarékbetétkönyvet is. Persze ő nagyon jól aludt, szinte akkor aludt a legjobban, amikor a cigányzenekar (3 tagú) ott húzta mellette. Amikor pedig ébren volt, akkor körbejárt a családnál, mindenki megdajkálta ismét. És így aludt el:

 

Illetve már itthon Brúnó medvével, ahogy apával énekel:

Keresztelőre készülve…

Na, lassan kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba és visszatérünk a napi 7* szopizáshoz. Mondjuk jön a hétvége, szombaton esküvőre és lakodalomba vagyunk hivatalosak, vasárnap meg keresztelőnk lesz, úgyhogy igencsak igazítanom kell a szopizásokat. Már péntek este feljön Csongi húga és barátja, ők lesznek a dajkák, mivel nem szeretnénk magunkkal vinni Bendét a ceremóniára. Remélem minden jól alakul majd, de már félek, hogy nagyon fog hiányozni. Viszont a járvány miatt sem szívesen viszem közösségbe, így nyugodtabban hagyom itthon. Vasárnap meg jön a szűk család (30fő) és megkereszteljük Bendegúzt. Nővéremék lesznek a keresztszülők, hiszen annak idején én lettem elsőszülött fiuknak (Marci) a keresztanyja, ennek már 14 éve… Meg Csonginak van 5 féltestvére és egy mostoha testvére is, nehéz lett volna eldönteni, hogy kire essen a választás. Illetve nehéz lesz majd a következő gyereknél, hiszen mindenképpen családtagot szeretnénk keresztszülőnek. Szóval a keresztelő után elmegyünk egy vendéglőbe, hiszen ennyi főt nem tudunk vendégül látni a kis lakásunkban. Mivel ide lett rendelve az egész família, még nem tudjuk, hogy fogunk elférni. Egyelőre kevés ülőhely van, így „állófogadás” lesz. De meglátjuk, hiszen időben el is kell induljunk, hogy ne késsünk el a ceremóniáról, úgyhogy szerintem nem is leszünk sokat a lakásban. Majd jövök valamikor jövőhéten az élménybeszámolóval…

A héten ugye elintéztem az előleget a vendéglőben és hát kerékpárral mentem fel, na, hazafele már megint gyalogolhattam, mivel most a hátsó kerekem mondta fel a szolgálatot. Még szerencse, hogy csak fél órát kellet sétálnom. Hát azt hiszem, idénre leteszem a bicómat és jövőre majd újult erővel vetem bele magam a kerékpározásba, hátha több sikerem lesz, mint ami most volt (két alkalom két lyukas gumi). Ma meg – annak dacára, hogy a kerékpárt letettem – bébijárgánnyal gyalog indultam be a belvárosba. Kb. 35 perc volt az út, úgyhogy nem vészes. Bende előtte szopizott, úgyhogy szinte végig nézelődött, nézte a fákat, a házakat, olyan édes volt, ahogy követte a szemével ezeket a számára új dolgokat. Aztán a belvároshoz közel bealudt és csak akkor kelt fel, amikor megállt a kocsi 2 percnél tovább. Így állandó mozgásban kellett lennem. Végül még ki is ültünk a főtéren egy padra, de ezután nem tetszett neki, hogy visszateszem a kocsiba, így elkezdett üvölteni. Végül az egyik kezemben fogtam, a másikban meg toltam a kocsit. Aztán ahogy megnyugodott, visszatettem, de újra rázendített, de végül elaltatta magát és hazáig aludt, csak néha riadt fel.

A napokban, miután visszajöttünk a szülőktől, azt vettük észre, hogy nem szeret fürdeni Bogyó. Végül rájöttünk, hogy a 23 fokos szoba hőmérséklete nem tetszik neki és pár napja a hőlégfúvóval fűtjük a szobát, ha fürdésre kerül a sor, így ez is visszaállt. És hozok egy képet, ahogy hason-fürdik (bocsi a minőségért, a telómmal készült):

 

Még mindig iszom a karamalzot, így megint visszaállt a régi rend és tudok naponta fejni 100 ml anyatejet, ami mehet a fagyóba. Ennek is örülök, de már félek a hétvégétől, hogy megint borulni fog. Na, de majd próbálom úgy igazítani, hogy jó legyen. Lassan elkezdem szedni a Bambitól kapott homeos bogyókat is, tejserkentés gyanánt, de egyelőre kiiszom a készletet a maláta italomból. Meg ezt a hétvégét is meg akartam várni, mert vasárnap nem hiszem, hogy sok időm marad, hogy a fejéssel bíbelődjek.

Hirtelen olyan sokmindent akartam írni, de most meg nem jut eszembe, hogy mit is akartam. A napjaink igen változatosak, Bende egyre többet van fent és foglalkozni is kell vele. Néha elvan magában, akkor tudok egy kicsit ténykedni, ebéd készítés, teregetés, de van, amikor megunja és olyankor gagyarászunk egymással. Az elmúlt két napban már reggel hatkor kezdődött a nap, ilyenkor olyan jókat tud mosolyogni és beszélgetni. Fürdés után pedig jól be tud aludni, de éjszaka még mindig kelünk kétszer. Hogy ez mikor fog ritkulni, nem tudom, de azért már várom. És egy reggeli jókedvű ébredés:

7vége

Most, hogy beállt egy kicsit hidegebb idő, sokkal kellemesebb a nanduval közlekedni, mint ezelőtt. Mondjuk még így is ez a legjobb hordozás a városban, hiszen a babakocsit nem tudom felrakni a buszra, autóval meg nem indulok el, hiszen parkolni sem lehet nagyon hétköznap, meg igazából nincs is messze a belváros. Tegnap gyalog indultunk el az utunkra, voltunk postán, bankban, majd hazabuszoztunk. Végig aludt Bende, jól viselte az utat. És már apukájával is nanduzott Bogyó, lementek a boltba, meg sétáltak egy kicsit. Ma meg elmentünk kétszer is bevásárolni, egyszer én nanduztam vele, a másik boltba viszont Csongival volt. Meg a napokban elsétáltam Csongi munkahelyére, megmutattuk pici fiunkat, majd visszasétáltunk. Mondjuk kezd már kis sószsák lenni, de azért még mindig elviselhető a cipelése… Ma megmértem, ruhástól votl 5,8 kg. Ez csak sacc, de majd 15-én megyünk a dokihoz szurira, majd akkor méredzkedünk is. Meg mintha nyúlt volna egy picit, de ezt is csak „futtában” mértem, ahol 61 cm láttam.

Szerdán ismét kerékpároztam egyet, mert kaptam egy csomagot és el kellett menni érte a vasútállomási postához, ami nincs olyan messze, de sajnos babakocsival oda se tudunk elmenni, mert van egy rész, ahol nincs kiépítve járda, csak út, ott meg nem tolnám szívesen a bébijárgányt. Meg most, hogy belegondoltam, nincs is olyan közel ez a posta. Na, de amíg a fiúk sétáltak, addig én bicikliztem egyet a városban. Jól esett már megint. Már nagyon várom a tavaszt, amikor már Bende is jöhet velünk.

És ami változott, mióta visszajöttünk, a napi 7* szopizást felváltotta 8 alkalomra és azóta éjszaka valahogy nem marad időm fejni sem, mert bealszok én is. És mire felkelnék, már jön a következő szopi, mert van úgy, hogy éjszaka nem várja ki a két órát sem. És hát ilyenkor nem tudom őt csak úgy megnyugtatni, úgyhogy szopizunk. Napközben meg húzzuk az időt, hogy legalább a három óra meglegyen két szopi között, de nem mindig jön össze. Amúgy még mindig jókedvű, reggelente beszélgetünk, meg szopizás után is vigyorog nagyokat. Viszont a puszikat mostanában nem igazán szereti, nem lehet ám akármikor puszilgatni. Pedig mindig össze-vissza csókolgatnám. 

És megint két kép, kis vigyoriról:

és a kék szeméről...