Kórház után

Hát tegnap este hazajöhettünk végre a kórházból. Nem is tudom, hol kezdjem. Húgyúti fertőzéssel fektettek be, kimutatta a vizelet-vizsgálat eredménye, de még időben bekerültünk, így hamar elkezdhették az antibiotikumos kúrát. Elméletileg ez 7-10 napig tart, vagyis ez ideig vénán keresztül kapja a gyógyszert és otthon még folytatni kell, szájon át történő gyógyszer beadással. Mi 8 napot feküdtünk bent. Sokmindent vizsgáltak, mivel mi vese tágulattal születtünk. Szerencsére ez csökkent, olyannyira, hogy az egyik oldalon el is tűnt, viszont a másikon még van 15 mm átmérőjű és a húgyvezetékénél reflux gyanús, ezért jövőhét kedden ismét izotóp vizsgálatra kell menni. A héten ismét vettek tőle vért, mert a vizeletéből kimutatták, hogy kevés a nátrium szintje. Végül a vérében is kimutatták, hogy kevés, ezért csináltak egy verejték tesztet, hogy bebizonyosodjanak róla, hogy ez nem egy krónikus betegség. Fél év múlva kontrollra kell mennünk és addig napi 2 mg sót kell ennie Bendének. Illetve mellette még szedni kell a vitaminokat, a folsavat és a normafloret is elkezdtük, az antibiotikum mellé.

A kórház lét: engem szerintem jobban megviselt. Egy öt ágyas kórteremben voltunk, a babáknak gyerekágy, a felnőtteknek egy kihúzható fotel-szerűség. Elég kényelmetlen volt, de igazából nem is tudtam aludni. Bende Bogyó elég sokat volt kézben, hiszen abban az egy kórteremben semmi érdekes nem volt, a folyosón meg nem akartam vele járkálni, mert ki tudja, milyen beteg gyerekek voltak. Így is érdekes volt az étkezés, mert vittem magammal a tálalóba. Illetve először ketten voltunk a szobában (vagyis négyen), de tegnapra már beköltöztek egy páran és tele volt a kórterem. Ráadásul olyan anyuka is jött, aki kezdett megfázni, illetve olyan kisbaba, aki meg is volt fázva. Nem nagyon örültem neki, mert nem szerettem volna semmit se elkapni. Erre mára hőemelkedésem van, Bogyónak meg száraz köhögése van. Beszéltem a gyerekorvossal, egyenlőre én még nem szedek gyógyszert, mert nem vagyok lázas, viszont sok gyümölcsöt ettem már, meg iszom a meleg teát. Bendének pedig kiváltunk a köhögésére valamit. Ez valószínűleg azért van, mert a kórházban száraz volt a levegő és 27 fok volt átlagban. Itthon meg párás a levegő a lakásban, illetve jelenleg felfűtjük a lakást 23 fokra, majd szép lassan visszatérünk a 21 fokra. Éjszaka aztán a köhögésre ébredtünk, meg úgy gondolta Bogyó, hogy hajnal fél háromkor már ideje felkelni, aztán egy óra hosszat fent is volt. Mondjuk én már bírom a kiképzést, mert a kórházban is sokszor kelt éjszaka, de azért fáradt vagyok. Remélem a mai éjszakánk már jobb lesz.

Még mindig szopizunk, de napi kétszer tejpépet eszünk, ilyenkor kapja meg a vitaminokat, meg a gyógyszert. A kórházban elég sokszor kelt éjszaka és ilyenkor szopiztunk is egy kicsit. Mondjuk a mi kórtermünk volt egy „elosztó” helyiség, a gyógyszerek ott voltak, ezért volt bejárkálás éjszaka is. Illetve ha köhögött valaki, már akkor is felkelt Bogyó, úgyhogy örülök, hogy már túl vagyunk és remélem, nem kerülünk vissza egyhamar. Mondjuk az azért bosszantó, hogy összekerültünk olyan babával, aki hurutosan köhögött, meg lázas is volt, holott nekünk egyáltalán nem lenne jó, ha belázasodnánk, de hát kevés a kórterem, aztán a beteg gyerekek meg csak jöttek. És még ami borzasztó volt, hogy látogatási tilalom volt/van, ezért Csongi egyszer belógott, vasárnap, akkor délután 3-tól bent volt egész fürdetés utánig, meg egyszer kedden bejött, behozta a kért rucikat. De a többi napon én mentem ki a portára, hogy megkapjam a „listán szereplő” holmikat.

Amúgy Bende Bogyó nagyon ügyes volt, bár többször is megszúrták, egy vérvételnél nem találtak „jó” vénát a kézfejénél, ezért a könyök-hajlatnál szúrták meg, aminek a helye még most is látszik. Egy párszor eltörött a mécses nálam is…

Hát most tömören ennyit sikerült írnom és hozok pár képet:

A mikulás csomagot nézem morcosan:

 

Vigyorgósan:

 

Már itthon, lábfogósan:

 

És ahogy a pépet esszük: