A kisfiunk 8 hónapos lett. Eltelt az idő. Ilyenkor
nosztalgiázni szoktam, mi történt azon a napon…
Most is elkezdtem írni még délelőtt a bejegyzést, de végül úgy
döntöttem, mégsem kezdem azzal az egészet… Annyit hagyok, hogy ugye a
jóslófájások miatt hamarabb is szülni akartam már, de végül mégis várni kellett
arra a napra, hogy megcsodálhassuk a legkisebb fiunkat. Azóta is csodáljuk.
Tökéletesre sikerült. Egy kicsit vegyes is, egy kicsit Bendére is, egy kicsit
Mersére is hasonlít, ki kit lát benne. Egy kicsit apára is, egy kicsit anyára
is. A személyisége is tökéletesnek mondható, nyugodt baba, kiegyensúlyozott,
kicsi hisztivel, kis nyűgösséggel, de amúgy tényleg nem panaszkodom.
Foga még nincs, szerencsére, ennek én örülök a legjobban,
hiszen még anyatejes baba. Emellett már kóstolt több ételt is, saját főzésűt és
bébikaját is. Egyre jobban hasonlít Merse bátyjára a tekintetben, hogy minden
kaját, amit mi eszünk, kinézi a szánkból, így már kóstolt olyat is, amit még
nem „szabadna” neki. Kis husigolyó, estére meg is mérem (de ha már elkezdtem
megírni a bejegyzést, akkor be is fejezem, ha tudom), nemrég amúgy 9,2 kg volt.
Végre beindult a forgásban is, tudom, nincs elmaradva, csak
hát Merséhez képest igen. Oké, nem hasonlítgatom a másik két fiamhoz, csak
összehasonlítom majd az adatokat. Szóval végre forog hasról hátra és hátról hasra
is. És már félig ülésbe felnyomja magát, nem kell sok és ülni fog magától.
Ettől független már megül magától is (tudom, nem szabad ültetni csak úgy, de
sok helyzet hozta azt, hogy muszáj volt ültetni, mint pl. a bicóülés, amivel
most járunk az oviba/bölcsibe, a babakocsiban is feszt felhúzta magát ülésbe).
Ha dalolászok, énekelek, akkor Ő is rázendít, simán leénekel engem, imádnivaló. Múlt vasárnap volt a keresztelője, amikor a plébános bekapcsolt egy éneket, akkor Bercel is rázendített és énekelgetett (na jó, lehet másnak nem tűnt fel, de én tudom, hogy az ének volt). Szóval a keresztelője is megvolt, itthon tartottuk, el is fáradtunk. Nem egyszerű három gyerek mellett készülni (pedig mi csak a terepet rendeztük el, házat takarítottunk és a sütit sütöttük meg, meg egy előételt készítettem, a bográcsost egy kedves házaspárra bíztuk, itthon főztük, de pont akkor volt a keresztelő, így hívtuk el őket. Meg a sültes tálat is rendeltük. Na jó, krumplit és tésztát kellett még főzni), de azt hiszem, „letudtuk” egy ideig az ekkora fős bulikat (28-an voltunk). Bercel és a fiúk is jól viselkedtek, pörögtek egész nap a nagyok, Berci meg kézről-kézre járt. Még szerencse, hogy Dari itt maradt megint vakációzni és hétfőn felügyelt Bercire, míg én fel tudtam takarítani.
Azóta a napjaink gyorsan telnek, a nagyokat elkísérjük a bölcsibe és oviba, mivel Bendegúznak most a régi oviba kell mennie, ezért oda bicóval megyünk. Őt ebéd után elhozzuk, mert sok a gyerek és nem biztosított az ott alvása, ha már én itthon vagyok. Igazából Bendegúznak nem is jön be az az ovi, pontosan nem tudom, miért, mert nem mondja csak azt, hogy nem akar odamenni. Nem játszik a barátaival sem, szóval megtört az a varázs, ami miatt imádott oviba járni. Valószínűleg ezzel sokallt be, hát ez van. Jövőhéttől már programos hetek lesznek, mondjuk a néptáncot egyáltalán nem várja, de utána indiános hét lesz, hátha az majd tetszeni fog neki. Még lesz egy hét úszótábor a szülinapja után, meg majd megyünk a nagyikhoz, dédikhez is, aztán meglátjuk a nyarat, melyik héten megy teljes hétre, mikor megy csak pár napra…
Mersénél is van néha nyafogás reggelente, hogy nem akar
menni, de a két hét betegség után simán visszaszokott a bölcsibe. Ma volt
utoljára Villő, a kis barátnője. Egyik szemünk sír, másik nevet, ugyanis Blanka
jön helyette. Blanka a kislányuk annak a házaspárnak, akik a pörköltet főzték,
szóval már itthon is ismerkedtek, meg azért néha találkoztunk már a játszótéren
és holtágon. Nem tudom, Merse mit fog majd mesélni. Eddig is mindig azt mondta,
hogy Villővel játszik, még akkor is, ha nincs ott. Meglátjuk.
És a nagyfiúk, mind kimentek most a focipályára, apjuk elvitte mind a négyet, úgyhogy gyors be is fejezem a blogot legalább, meg aztán készülhetek a vacsival. Egy tegnapi kép, mert tegnap délután, estefele meg lementünk horgászni a holtágra:
Jaj, nem is írtam, a keresztelő előtti pénteken tönkrement a mosógép is, szerencsére kedden jött egy szerelő és meg is javította, most érek a mosás végére (hiába, ötünkre, most hatunkra felhalmozódnak a rucik). Ez egy lényeges infó volt, tudom J
