Nyári időszámítás

Megtörtént az óraátállítás. Igazából nem volt vészes, bár mi
készültünk rá azért. De érdekes módon a nappali alvás is simán ment, semmi gond
nem volt, hogy egy órával hamarabb kellett feküdni, úgyhogy ez is kipipálva. Az
őszire megint készülni fogunk. 

Amúgy mi megvagyunk, szerencsére a hétvégi eső elkerült,
csak vasárnap esett valamennyit, de mára már fel is száradt. A napi egyszeri
játszóterezés megy még mindig. A csúszdázás már annyira megy Bendének, hogy nem
kell a segítségünk sem. Se a felmászásnál, se a lecsúszásnál.

Illetve múlt hétvégén szombaton délelőtt elmentünk az
arborétumi játszótérre is, ott volt vagy 5 féle csúszda, szinte mindet
kipróbálta. Mondjuk mind ilyen kisgyerekes volt, semmi kanyar benne, csak annyi
volt a nehézsége, hogy a lépcsőfok inkább egy három éves gyerkőcnek való, mint
egy alig kétévesnek. Bár Csongi észrevette, hogy 3 éves kortól lehetne
használni, de mégis, ha egy másfél éves is csúszdázna, akkor hol csússzon? Na,
mindegy, figyeltünk rá és a végén annyira belejött Bogyó, hogy először magától
úgy csúszott le, hogy hassal, de a lábával előre. Aztán látta egy kislánytól,
hogy ő fejjel előre hassal csúszik, hát neki is ki kellett próbálni. Persze
megfogtuk az aljánál, de szerencsére ezeket a csúszásokat csak ott alkalmazta,
a mi játszóterünkön simán seggre csüccsenve csúszik. 

http://www.youtube-nocookie.com/v/9Rr8i79SwEk?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

Ma mondókázni is voltunk, elég sokan voltak, de itt sem volt
gond, hogy Ildikó néni ölében kössön ki. Ott mondókázott és nézte a többi
gyerkőcöt. Ott volt Kata baba és anyukája Erika, meg Marci barátunk és anyukája
Ági is. Jó volt ismét, bár jövőhéten nem tudunk menni, mert épp nephrológiára
kell menni, ami remélem az utolsó kontroll lesz. Előtte ugye uh és vizeletvétel
is lesz még.

Nagyon örülünk, hogy itt a jó idő, ezért sokat kint is
vagyunk, csak az bánt, hogy nyáron meg dögmeleg lesz…

Szabadság

 Tegnap szabit vett ki Csongi, így egy kellemes napot tudunk
magunk mögött. Reggel azzal kezdődött, hogy kimentünk a nagybani piacra és
találkoztunk apukámmal és sógorommal. Bende a kismotorral jött, így tudott pár
kört tenni Tibi tata körül, meg ugye mindig ment volna oda, ahol az autók
jártak. Beszélgettünk, tatáztunk, de végül indulni kellett, mert január óta nem
voltunk a könyvtárba és hát mára sikerült ismét időpontot kapni a mondókázásra.
Bende már két napja mondogatta, hogy megyünk „I”-hez, azaz Ildikó nénihez és
hát ismét sikerült Ildikót levenni a lábáról. És ismét sikerült a foglalkozást
szinte Ildikó ölében letudni. Néha mondjuk elcsatangolt, de a végén mindig
visszatalált. Hát ismét új mondókákat tanultunk, megint bele kell rázódjunk, de
ha minden jól megy, akkor most már hetente megyünk megint. 

Barátnőmék is eljöttek meglátogatni, mivel jöttek 4D-re és hát
egyúttal meg is látogattak. Zita jelenleg túl van a félidőn és nagyon úgy néz
ki, hogy Zalán lakozik a pociban! Egyelőre a fiúk lesznek többségben ebben a
baráti társaságban, de reméljük a kistesókkal majd kiegyenlítődik az arány. Délutáni
alvás után lementünk egy nagyot játszózni. Most vittünk homokozós szettet, így
tudott homokozni, csúzdázni, meg hintázni is. Persze hazajönni nem igazán akar,
de muszáj volt, mert hát csak hűlt a levegő. Ma már voltunk lent, ismét a
játszira mentünk, olyan szép napsütéses időnk van. Az ebéddel nem kellett
készülni, mert voltak „maradékok”, így most nem főzőcskéztem, hanem mentünk ki
a szabadba! Bende ismét alig akart feljönni, de most az alvás után megint menni
fogunk, méghozzá meglátogatjuk Csongit a focin. Úgy néz ki, hogy Marci barátunk
is jönni fog az anyukájával, így játszópajtás is lesz majd.

Amúgy a héten szinte minden nap lementünk a játszira, néha
már ki sem lehet robbantani onnan, lassan jönnek a kis haverok is, így
kezdődhet a barátkozás is. Ugye a télen nem igazán találkozott ezekkel a
gyerekekkel, az ősz meg már messze volt.

Illetve a hét elejétől készülünk az óraállításra, így már
fél órával hamarabb fürdünk, hogy vasárnap ne az legyen, hogy este tízkor kerül
az ágyba (pedig neki ugye az még csak kilenc lenne). Jó lesz már, hogy
hosszabbak lesznek a nappalok, s bár holnaptól esőt mond, ma még örülünk a  jó időnek!

És a feliratról, mely tanusítja, hogy kié ez a sarok: 

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Naptári tavasz

 Rég voltam már, de mindig úgy eltelnek a napok, hogy csak na. Ismét túl vagyunk egy héten-hétvégén, bár a múlt hétvége nekünk csak egynapos volt, vagyis Csongi csak vasárnap volt szabad, igaz, előtte meg négy napot itthon-otthon voltunk. És olyan gyorsan eltelt az a pár nap is...

Mivel az utazás előtt bealudt délelőtt egy jó fél órára, így a hazafele vezető úton nem akart aludni, pedig kb. 35 km után vissza kellett fordulni, így még hosszabb lett az út, mint ahogy szokott. De ő elvolt, nézelődött, magyarázott. Végül akkor akart aludni, amikor már a célunknál voltunk, mert elmentünk babalátogatóba. Ott egy kicsit felpörgött, nem lett álmos, elvolt, játszott a kölcsönkapott autókkal, de Bencével nem sokat foglalkozott. Majd pár hónap múlva (vagy év múlva). És hát mivel volt még a babalátogató után jó fél órás hazaút, így akkor aludt be, aminek meg is lett a következménye és az első éjszakánk igencsak nem sikerült jól. Háromszor sírt fel és kellett megnyugatni, szóval mi sem pihentünk nagyon sokat. Bár mostanában megint rosszalvó lett, nincs olyan éjszaka, hogy ne nyűglődne, valamikor visszatudja magát altatni, de van, amikor mi segítünk ebben. 

Szóval a hosszú hétvégén voltunk Kati mamáéknál, Tibi tatáéknál és Laci tatáéknál is. Sőt, én még szombat este eljutottam az otthoni barátnőkkel is egy kis traccspartira. Jó volt kimozdulni, bár én már este kilenctől ásítottam jó sokat, hiába, nem vagyok hozzászokva az éjszakázásnak. 

Az időjárás is szép volt, szerencsére nem esett az eső, bár azóta, mióta visszajöttünk, szinte nem volt olyan nap, hogy ne essen. De, a mai, sőt, ma, hogy a naptári tavasz is elkezdődött, talán meg is érkezett, mert dél előtt óta folyamatosan süt a napocska, így talán a víz is felszárad az utakról. Ma már voltunk a piacon, ahol eléggé hideg volt, de a levegőzés már megvolt Bendének és nekem is. De még készülünk egy útra az alvás után. Nemrég sikerült elaludnia, pedig ebéd után mindig olyan szépen elalszik, most meg megint csak nyűglődött. Mondjuk tegnap Csongi észrevette, hogy a felső rágófoga áttört a másik oldalon is (nem középen törte át, hanem a szélén), így lehet, amiatt is nyűgös. Kérdeztem, hogy fáj-e valami, de csak a fejét mutatta, meg hogy tegyem a hajába a gumimat. Hiába mondom neki, hogy általában a lányok gumizzák a haját, most sláger lett nála. Igaz, már nagy is a haja, majd húsvétkor mennénk fodrászhoz, ismét ledúratjuk neki picire, így nem lesz gondunk (meg neki sem, mert valahogy olyan fájdalmas, ha ollóval lenyisszantjuk a fürtöket)...

Szóval mi megvagyunk, e héttől már ismét megyünk mondókázni, eddig az influenza járvány miatt hanyagoltuk, de mostanra talán már az is lecsengett. Hát, január közepén voltunk utoljára, kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni ismét. Mondjuk, ha kérdezem, hogy ki tartja a mondókázást, rávágja, hogy "I", azaz Ildikó néni! Nagy kópé amúgy, imádnivaló!

20 hónap

Telik az idő... Ismét hónapfordulónál tartunk. Pedig még csak most született. Ugye nem árulok el nagy titkot, ha leírom, az első hónapok/évek telnek el a leghamarabb és leglátványosabban. Pár naposan és hetesen még olyan kis törékenyek, mára meg úgy meg lehet gyúrni, hogy csak na. Akkorákat rötyög ilyenkor, hogy mi is elmosolyodunk. Minden reggel megkapom a reggeli szeretést, odajön és bújik. Mindent elmesél a maga kis babanyelvén, van, amit még én sem értek, de hát ilyen ez. Én pedig egyre jobban élvezem az anyaságot...

Ma indulunk a szüleinkhez, így a hosszú hétvégét a nagyiknál töljtük. Biztos sok új élménnyel lesz ismét gazdagabb a mi kis Bendegúzunk...

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Csúzda és a motor

Most két videót hozok, tegnap lementünk a játszótérre és hát lehetne mondani, hogy le sem akart szállni a csúzdáról Bende. Itt még nem látszik, hogy sikerült megtanítani neki, hogy üljön le és csússzon úgy, hogy ne forduljon hasra. Ezek a lehuppanások nekünk fájtak, de hát ő meg élvezte és csak ment csúszni:

http://www.youtube-nocookie.com/v/k1EoFFLs804?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

Szóval a végére megtanulta, hogyan kell leülni és szépen lecsúszni. Sőt, még másik gyerekek is jöttek és csúzdáztak, néha elnézte őket, de néha ment a maga dolgára. Hamarosan ismét bitorolni fogjuk naponta a játszóteret, mert hát csak jön már a tavasz...

A másik videó pedig a motorozásról szól, már nagyon ügyesen megy mindenhova a járgánnyal, ritkán száll le róla, igaz, akkor otthagyná a mocit és menne gyalog tovább. Imádja az emelkedőket, ha gyalog van, ha motorral, hát most ezt sikerült megörökíteni: 

http://www.youtube-nocookie.com/v/psqI9WiunaA?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

Tényleg úgy gondolom, hogy mostmár jön (jöhetne) a tavasz, ma igazán szép napsütéses időre ébredtünk. És ma nekem lesz még egy állásinterjúm, hát kíváncsi leszek, milyen a meló és milyen lesz az egész. De erről majd később írok. 

Ajtót nyitogat

 Először is hozok egy videót. Már pár napja észrevettük, hogy előszeretettel oson be a fürdőszobába Bogyókánk, magára csapja az ajtót, majd ki is nyitja azt. Ezt tegnap sikerült levidóznom: 

http://www.youtube-nocookie.com/v/pqsho5LrEkM?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

Azt hozzáteszem, hogy itt van egyedül padlófűtés, gondolom ezért szeret ide bejönni, ahol lefekszik a földre és kukucskál ki a szellőzön, illetve ilyeneket játszik. Egyszer megnéztük, hogy nyitja ki az ajtókilincset, felpipiskedik és az ujjai hegyével nyomja le. Mondjuk ez az egy ajtó, amit nyitni-csukni szoktunk, meg a bejárati ajtó, de azzal nem játszunk, ugye... És egy másik újdonság, hogy a Brúnó macit mindenhova cipeli magával. A nagyszobába, hogy együtt nézzék a verdákat, vagy a kisszobába, amíg Bende alszik, addig Brúnó is pihenjen, illetve a konyhában, amikor kinézünk az ablakon, a másik kezemben Brúnót kell felvennem, hogy ő is kilásson... még puszit is kap ám Brúnó!

Még az előző bejegyzés hozzászólásaira is szerettem volna reagálni. Ugye ez egy olyan blog, ahova lejegyzetelem a mindennapjainkat. Persze ha olvasnak, akkor ugye kapok pár tanácsot és tényleg igaz, hogy én döntöm el, hogy azokat megfogadom-e, vagy sem. Ennek ellenére örülök, aki hozzászól (nyilván nem a ledegradáló kinyilvánulásra gondolok itt), mert az ember a saját hibáiból is tanul. Szóval köszönöm Zsuzsa, duma, andika és nagymami, hogy megosztottátok velem a gondolataitokat! Remélem ezután is örömmel olvassátok a blogot! És itt még válaszolok: dumának, próbálok ám az ösztöneimre hallgatni, de azért lapozgatom a szakkönyveket is, meg a netet is bújom, mert hát minden nem jöhet ösztönből. Illetve a többi gyerekes anyukát is azért kérdezem, hogy lássam, mennyire eltérő, vagy nem eltérő a nevelésünk. De szerencsére mindenki azt mondta, amit te írtál, hogy az anyai ösztön mindig bejön! Andika neked is köszi! Tudod, ha bajom van, akkor úgyis kiírom magamból, meg véleményt kérek! Nagymami: neked is köszönöm! Rád kíváncsi lennék, hol laksz, hogy az ország közepét írtad! Lehet, egy városban élünk? Majd próbálok utánajárni! Szóval köszönöm nektek és remélem ezután is rendszeres olvasóim lesztek, ahogy én is hébe-hóba eljutok a ti blogjaitokra! 

A hétvégéről még írok, hiszen itt volt Laci tata és Éva mama. Bende egyre jobban "szereti" a családot. Eddig is szerette, de emlékszem, amikor pár hónapos volt még (kb. 6-8 hónap körül), akkor még nem lehetett csak úgy letenni a család köré, hogy mi ne legyünk ott. Volt rá példa, hogy kiszálltunk az autóból, bevittük a bébihordozóval és hát mindenki körbeállta és elkezdett sírni. Na, mára már imád hazamenni és megy is előre a családhoz, mindegy, hogy éppen Tibi tatáékhoz, vagy Laci tatáékhoz, vagy Kati mamáékhoz megyünk. Így volt ez a hétvégén is. Szombaton délután jöttek Laci tatáék, épp lent voltak a fiúk az udvaron. Egy kicsit még lent maradtak, majd feljöttek és Bende fáraszthatta a nagyszüleit. Másnap meg egy nagyot sétáltak a környéken, míg én főztem, Csongi meg focizott. Meg lett dícsérve Bende (ezáltal inkább mi, szülők), hogy elmentek motorozni és amikor megunta a motorozást, akkor sem kéredzkedett fel a kézbe Bende, hanem sétált. Hát igen, mára már nem is hiányolom a babakocsit, egyszerűen így szoktuk meg, nincsenek nagy távok, így vagy gyalogosan közlekedünk, vagy motorral, vagy kisautóval. A múltkor még bicikliztünk is és annyira tetszett Bendének, hogy azóta is mondja, hogy mehetünk azzal. Persze ehhez még hideg van, de hamarosan ismét bicóval fogunk menni ide-oda. Szóval a hétvége jó volt, Bende is kényeztetve volt, mi is pihenhettünk egy keveset.