Először is hozok egy videót. Már pár napja észrevettük, hogy előszeretettel oson be a fürdőszobába Bogyókánk, magára csapja az ajtót, majd ki is nyitja azt. Ezt tegnap sikerült levidóznom:
http://www.youtube-nocookie.com/v/pqsho5LrEkM?fs=1&hl=hu_HU&hd=1
Azt hozzáteszem, hogy itt van egyedül padlófűtés, gondolom ezért szeret ide bejönni, ahol lefekszik a földre és kukucskál ki a szellőzön, illetve ilyeneket játszik. Egyszer megnéztük, hogy nyitja ki az ajtókilincset, felpipiskedik és az ujjai hegyével nyomja le. Mondjuk ez az egy ajtó, amit nyitni-csukni szoktunk, meg a bejárati ajtó, de azzal nem játszunk, ugye... És egy másik újdonság, hogy a Brúnó macit mindenhova cipeli magával. A nagyszobába, hogy együtt nézzék a verdákat, vagy a kisszobába, amíg Bende alszik, addig Brúnó is pihenjen, illetve a konyhában, amikor kinézünk az ablakon, a másik kezemben Brúnót kell felvennem, hogy ő is kilásson... még puszit is kap ám Brúnó!
Még az előző bejegyzés hozzászólásaira is szerettem volna reagálni. Ugye ez egy olyan blog, ahova lejegyzetelem a mindennapjainkat. Persze ha olvasnak, akkor ugye kapok pár tanácsot és tényleg igaz, hogy én döntöm el, hogy azokat megfogadom-e, vagy sem. Ennek ellenére örülök, aki hozzászól (nyilván nem a ledegradáló kinyilvánulásra gondolok itt), mert az ember a saját hibáiból is tanul. Szóval köszönöm Zsuzsa, duma, andika és nagymami, hogy megosztottátok velem a gondolataitokat! Remélem ezután is örömmel olvassátok a blogot! És itt még válaszolok: dumának, próbálok ám az ösztöneimre hallgatni, de azért lapozgatom a szakkönyveket is, meg a netet is bújom, mert hát minden nem jöhet ösztönből. Illetve a többi gyerekes anyukát is azért kérdezem, hogy lássam, mennyire eltérő, vagy nem eltérő a nevelésünk. De szerencsére mindenki azt mondta, amit te írtál, hogy az anyai ösztön mindig bejön! Andika neked is köszi! Tudod, ha bajom van, akkor úgyis kiírom magamból, meg véleményt kérek! Nagymami: neked is köszönöm! Rád kíváncsi lennék, hol laksz, hogy az ország közepét írtad! Lehet, egy városban élünk? Majd próbálok utánajárni! Szóval köszönöm nektek és remélem ezután is rendszeres olvasóim lesztek, ahogy én is hébe-hóba eljutok a ti blogjaitokra!
A hétvégéről még írok, hiszen itt volt Laci tata és Éva mama. Bende egyre jobban "szereti" a családot. Eddig is szerette, de emlékszem, amikor pár hónapos volt még (kb. 6-8 hónap körül), akkor még nem lehetett csak úgy letenni a család köré, hogy mi ne legyünk ott. Volt rá példa, hogy kiszálltunk az autóból, bevittük a bébihordozóval és hát mindenki körbeállta és elkezdett sírni. Na, mára már imád hazamenni és megy is előre a családhoz, mindegy, hogy éppen Tibi tatáékhoz, vagy Laci tatáékhoz, vagy Kati mamáékhoz megyünk. Így volt ez a hétvégén is. Szombaton délután jöttek Laci tatáék, épp lent voltak a fiúk az udvaron. Egy kicsit még lent maradtak, majd feljöttek és Bende fáraszthatta a nagyszüleit. Másnap meg egy nagyot sétáltak a környéken, míg én főztem, Csongi meg focizott. Meg lett dícsérve Bende (ezáltal inkább mi, szülők), hogy elmentek motorozni és amikor megunta a motorozást, akkor sem kéredzkedett fel a kézbe Bende, hanem sétált. Hát igen, mára már nem is hiányolom a babakocsit, egyszerűen így szoktuk meg, nincsenek nagy távok, így vagy gyalogosan közlekedünk, vagy motorral, vagy kisautóval. A múltkor még bicikliztünk is és annyira tetszett Bendének, hogy azóta is mondja, hogy mehetünk azzal. Persze ehhez még hideg van, de hamarosan ismét bicóval fogunk menni ide-oda. Szóval a hétvége jó volt, Bende is kényeztetve volt, mi is pihenhettünk egy keveset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése