2 éves Berci

Igen-igen, olyan hamar eljött ez az idő, ismét szülinapot ünneplünk :-)
Két évvel ezelőtt már a karjaimban tarthattam a harmadik fiamat is. Két évvel ezelőtt már örültem, hogy a dokim mégis amellett döntött, hogy indítsuk be a szülést... pedig két évvel ezelőtt reggel még úgy indultam a kórházba, hogy inkább várjuk meg a napját, amikor jönni akar, de ugyebár a köldökzsinór a nyakán volt már, így jobb is, hogy beleszóltunk egy kicsit a természetbe. Egy kicsit nosztalgiázom és ide is hozom a születéstörténetet.
Két éves nagyfiú már a harmadik kiskirályfink is, hamarosan ünnepel a középső is és ilyenkor a nagyfiunk egy kicsit el van keseredve, hogy most a kicsik ünnepelnek, de hát Ő meg az apjával tarthatja nyáron a szülinapját.
Hétvégén már voltunk otthon nagyizni, úgyhogy a tortákból sem volt hiány, meg az ajándékokból sem. S bár Mersének még van pár nap a szülinapjáig, már megkapta tőlünk is az ajándékét. Mivel Bendegúz kapott a szülinapjára rollert és Merse is próbált rollerezni és mivel Bercel ajándéka is egy kis roller lett, így Merse is megkapta már most. Tegnap már ki is próbálták, ahogy hazaértünk, mentek egyet a kamaszjátszótéren is, ami direkt a görkoris-gördeszkás-rolleres-bmx-es kamaszoknak lett építve. Tetszett nekik, bár trükközni még nem tudnak, szerencsére.
Hamarosan jövök a képekkel is!

Gyerekszáj

Most találtam meg egy papírlapot, ahova nagyon régen írtam fel két szösszenetet:

Merse valamit csinált és rászóltunk, de nem értettük, erre Ő: "Most már a fületek is megsüketült?"

Bendegúz pedig, mikor fürdött, éppen a golyóit fürdette és megállapította, hogy "Anya, nekem 2 gyerekem lesz, mert 2 golyóm van!" :-)

Furcsa érzés, hogy a heti két felmosást mostmár napi szinten tudom művelni, nincsenek "láb alatt" a gyerekek....
Ma ismét mindenki ment a dolgozójába, a két nagy az oviba, a kicsi a bölcsibe. Elkezdtük a második hetet is Bercivel. Nem mondom, hogy nagyon örülve ment be a szobába, de végülis nem volt sírás. A héten még ebéd után kell elhoznom, kicsit változott a terv, mert mától már ott is aludhatna. Viszont jövőhéten őszi szünet lesz, utána pedig szemészetre kell menni és azon a héten nem viszem, ahogy Mersét sem, mert péntekre kaptuk az időpontot és hát hétfőtől kell pupilla tágítózni őket.
Tegnap a nagyok elmentek még horgászni egyet, lezárták az évet. Bendegúznak nagyon tetszik a horgászat, egész nap kint lenne, Mersének nem nagyon jött be, még be is aludt az apján. Mi meg Bercellel itthon voltunk. Bár Ő is ment volna, de hát biztos megunta volna fél óra után...

Bölcsi

Ismét....
Eljött az idő, hogy a legkisebb kiskirályfi is elkezdje a közösségi életet. Nem mondom, hogy nem döcögve indulunk neki, mert akkor hazudnék, de még sokat nem is tudok írni, hiszen ma volt a második nap, hogy mentünk. De ma már mondta reggel, hogy neeem akar jönni. Szóval tegnap kezdtük el a beszoktatást. 9-11 óráig voltunk, végig ott lehettem. Ismerkedett a teremmel és érdeklődve figyelte a többieket. Nem voltak sokan a csoportban, a kicsik, ahova Ő is sorolva van, hárman voltak (vele együtt), a nagyok meg négyen, de ugye ez egy csoporton belül. Szóval figyelte a többieket, öt percenként jött hozzám és mindig nézte, hogy legyek ott. Ma már eljöttem fél óra után és másfél óráig ott hagytam (ismét 9-11-ig volt a beszoktatás). Állítólag akkor még nem volt gond, mikor eljöttem, hanem akkor borult a bili, mikor hozták a tízórait és hát tegnap ugye ott voltam vele, ma már nem. Nem is evett semmit. Durcizott egy kicsit, aztán megnyugodott, mikor mentek ki az udvarra, ott már ügyesen motorozott és bandázott a többiekkel. Mikor visszamentem hozzá 11-kor, először észre se vett, úgy mentem oda hozzá. Nem is nagyon érdekelte, hogy ott vagyok, ment tovább és motorozott. Sőt, mikor indultam volna haza, úgy kellett kihoznom a bölcsiből. Hogy holnap milyen napja lesz, jó kérdés....
Holnap már reggelire viszem, ami azt jelenti, hogy elvisszük a nagyokat az oviba, aztán megyünk a bölcsibe, a reggelit még én is ott töltöm, aztán jövök el és ismét megyek érte 11-re. Holnap már esni fog az eső, valószínűleg nem lesznek kint az udvaron. De majd mesélem, hogy viselte a harmadik napját :-) (lesz időm, hiszen "üres" lesz a ház, bár van mit csinálni, de azért mégiscsak gyerekmentes leszek) :-)

gyerekszáj és ami velünk van...

Mert találtam pár papírfecnit....

Bendegúz, ahogy reggelizünk, többnyire hétköznap "ropogót" kapnak (reggelizőpehely), mivel ez gyors reggeli itthon, és hát többnyire töltött gabonapelyhet veszünk, de néha besikerül csak a sima golyócskákat venni, erre egyik reggel megszólalt, mikor elolvadt az összes golyó a tejben: "Nem kérek több ilyen ropogót, mert úgy elolvadnak, hogy nem tudom elkapkodni őket!"

A szemüveg szárát pedig szét lehet nyitani, szerinte (persze azóta már kijavítottam).

Megint eltelt egy hónap, az oviba hol mennek, hol nem, hiába, az immunrendszerük most veszi fel a harcot (remélem, és győz is, ezután nem lesznek sokat betegek). Bendegúz konkrétan a fele időt töltötte az oviban, mint amennyit menni kellett volna. Merse kevesebbet volt beteg, de már Ő is vett ki betegszabit. Persze Bercel sem maradt ki, de hogy ő hogy viseli jövőhéttől a bölcsis beszoktatást, az jó kérdés. Meglátjuk. Mármint betegségileg. Remélem a kedve jó lesz. Már most is állandóan menne be a bátyjai után az oviban a csoportszobába, úgyhogy remélem a beilleszkedéssel nem lesz gond.

Másfél hete búcsúban is voltunk, a srácoknak nagyon tetszett, Bendegúz már kezd felnőni és elfogadja, hogy nem veszünk meg mindent, így Ő csak dodgemezni szeretett volna, meg távirányítós helikoptert venni (az is épp elég), Mersének már több minden kellett volna, de végül egy puskával beérte (meg persze dodgemezett Ő is), aztán Bercel meg egy traktort kapott (vagyis bobcat-et), meg persze Ő is dodgemezett :-)

Nagyfiúk már...

Aztán Bendegúz összevissza evett mindent, aminek az lett a következménye, hogy éjszaka elkezdett hányni, így már reggel visszaindultunk haza (amúgy ebéd után jöttünk volna át, Vajdaságba voltunk), így a doki is meg tudta nézni. Mivel elmúlt a hányás, valószínűleg csak elrontotta a gyomrát.

Voltunk ismét szemészeten, Bendegúznak még kell a szemüveg és úgy néz ki, Mersének is kelleni fog. Persze ezt csak a pupillatágítós vizsgálat után tudjuk meg. November elejére kaptam időpontot, mert miért ne, az őszi szünetbe már csak egy férőhely lett volna, így a két kicsinek meghosszabbítjuk az őszi szünetet (mivel minden reggel kell cseppenteni a szemükbe és homályosan fognak látni, nem biztos, hogy jó dolog lenne őket a közösségbe engedni). Ja, mert Bercelnek is megnézi a doktornő.

Múlthéten szüreti nap volt és Bendegúz már nagyon várta, ugyanis eldöntötte, hogy sok-sok érmet szeretne gyűjteni, legyen érem-fala. Mivel futóversenyt hirdettek, jelentkezett is rá. Nem sokat tudott készülni, mert ugye beteg is volt, meg esős az időjárás, de végül aznap csodás napsütésre ébredtünk. 300 méter volt a táv, a cél az első hely, de bármilyen érmével beérte és megcsinálta! Második lett! Nagyon büszke voltam rá! Merse pedig hatodik lett, rá talán még büszkébb voltam, mert nem is akart indulni és végig futotta, a korosztályában szerintem első lett (nyilván, hogy az első három helyet a 2009-es születésűek nyerték, így Merse a 2011-es születésével egész szép helyen végzett). És Csongit sem hagyjam ki, mert Ő is indult a 3 km-es távon, ahol 2. helyezést érte el!
Így már Bendegúznak van két érme, egy a tavalyi fociról, most meg ez a második hely. Nagyon büszke! Ahogy én is!

És hogy várta már a mai focit! Végre ez az évad is elkezdődött. Merse nem akart menni, de kiderült, hogy a kis haverja, Jenci is járni fog, így akkor Ő is kipróbálja. Meglátjuk, hogy alakul a későbbiekben.
Bendegúz még a furulyát és az angolt szeretné kipróbálni, a táncot hanyagolni szeretné, de most mégis azt mondja, hogy mégis menne. Az arany középutat próbáljuk megtalálni, hogy ne legyen terhelő a számára sem, de ha már a tehetsége adott valamihez, akkor csinálja, vagy ha nagyon nagy kedve van hozzá. A sakkot is szeretné, szóval így is már szelektáltunk, mi legyen . És inkább Ő döntsön, mint mi mondjuk meg neki.

Merse csak a lovaglást szeretné kipróbálni, úgyhogy még ez van folyamatban.

Bercel pedig csak elkezdi a közösségi életet. Majd jövök később mesélni erről is!