Itt a hideg, a tél szele is megérint már. Már előkerülnek a
kesztyűk, vastag rucik. Reggelente már igencsak fázunk, ahogy megyünk a fiúk
dolgozójába. Hamarosan a havazás is megérkezik. Egy kicsit mi is rásegítünk a
téli varázslatra, a lépcsőfordulót már feldíszítettük a mászó mikulásokkal.
Hétvégén a kinti fenyőfa is megkapja a fényfüzért. Előkerült az adventi koszorú
is. A fiúk már nagyon várják a télapót és persze a karácsonyt is. Lesz pár
mikulásos ünnepség, ahova elmegyünk. Karácsonykor pedig most mi kelünk útra és
megyünk körbelátogatni a családokat.
Sok változás nincs felénk. Merse szerencsésen kigyógyult a
szájfertőzésből. Bercel és Bendegúz nem kapta el, ahogy mi sem. Azóta eltelt
pár hét is és úgy néz ki, most kezdenek lebetegedni először. Bendegúznak az
orra folyik, Merse köhög. Bercel is taknyos egy kicsit. Egyenlőre szedik a
vitaminokat, reméljük sokat segít majd.
Bendegúznak új szemüvege lett. Mivel az első szemüvegben már
az első napon sikerült elesnie, akkor lehorzsolta a lencsét, amit cserélni is
kellett végül, de az egyik szára is elhajlott. Na, azóta el is tört. Megjavították,
de végül újra eltört, ezért most Csongi megragasztotta. Olyan sebtapasz
ragasztóval. Célnak megfelel. Viszont, ahol javították, ott találtunk egy zöld,
szilikon keretet. Na, fel is próbálta egyből, tetszett is neki. Aztán
megbeszéltük, hogy a kis spórolt pénzét beáldozza és lesz egy pótszemüveg.
Megvettük, végül rakattunk bele új keretet is. El is ment már vele az oviba,
hogy megmutassa a kis ovis társaknak, de ez az ünneplős szemüvege lesz. Ez van,
ilyennek is lenni kell, ha már nem olcsó mulatságról beszélgetünk (több
tízezerre rúg már az összeg). Készített magáról egy képet, ez az új szemcsi:
Aztán fájdogált megint a lába neki, a szokásos. A lábszár, a
vádlinál, néha a térdénél. Egyik nap
bicegve ment oviba. Gondoltam kiveszem délután és elviszem a dokihoz, hátha
kapunk beutalót a röntgenre. Na, oda nem, de az ortopédiára igen. Kaptunk is
időpontot, január 5-re. A gyereknek most fáj a lába, akkor most mi a szösz van?
Igen, végül kerestünk egy magándokit. Bár akkor elmúlt a lábfájása, de 4 nap
múlva megint előjött, ezért is mentünk magánba. Ott kaptunk időpontot
röntgenre, ez pár nap múlva lett esedékes. Már a röntgen előtt kiderült, hogy a
jobb lába rövidebb egy picit, de a röntgenen végül ez simán látszott, a boka
csontjánál legalábbis. Szerencsére más elváltozás nincs. Kaptunk receptet,
saját cipő kiváltásra, ovis szandit csináltatunk, illetve vettünk egy sarok
emelőt, ami megemeli a rövidebb lábát a cipőben. Most még azt használja a
sarokdöntős cipő mellett. Hát ilyen dolgok vannak Bendegúzzal. A lábfájás pedig a növekedéssel tudható be, mivel bizonyos időközönként jön elő, valószínűleg akkor nyúlik a csontja és ezt érzi meg.
Mersének most a köhögése egy kicsit mélyről jövő, olyan
krupposnak hallatszik, de szerencsére nagyon keveset köhög, ezért bízom benne,
hogy nem lesz komolyabb roham. Egyre többet magyaráz, néha nagyon vicceset is
mond, sajnálom, hogy nem tudom egyből leírni, aztán meg már elfelejtem. A
bölcsit imádja, megtalálta a szerelmét is, Réka személyében (Zsófi kishúga,
Zsófi meg ugye Bendegúz szerelme már ovi kezdete óta, igaz, idén ősszel
megállapította Bende, hogy Zsófi már nem szereti, ezért kinézett magának egy
másik kislányt, Tamarát, de a napokban mégis visszatért Zsófihoz). Szóval Merse
jól eljátszik most a kis csoporttársaival, Botonddal, Lucával, Rékával. Kicsit
sajnálom is, hogy lassan vége szakad ennek az időszaknak, mert januártól Ő is
ovis lesz. Mennek együtt majd Bendegúzzal. Már várja is, bár néha van pár nap,
amikor mondja, hogy mégsem akar menni. Hát remélem, jól fogja viselni a
váltást.
Bercel kis zsivány, a legzsiványabb lesz hármójuk közül. Még
szerencse, hogy ha babakocsiban van, akkor jó gyerek. Mindenki mondja is, hogy
milyen nyugodt. Aztán itthon, na itthon kibújik a szög a zsákból. De rendesen.
Ha nem úgy van, ahogy a fiatalember szeretné, akkor ordít, harap, hisztizik.
Állandóan megy a nagyok után, mindig segíteni akar nekik, persze ez néha balul sül
el, mert pl. a legot rombolja. Bendegúz pedig szépen felépítette. Most kezdett
el magától kanalazni, persze csak a szilárdabb kaját kapja így. Mondjuk ma
próbálkoztunk a levessel is, hát nem sok sikerrel. Bár a tányért nem kapja meg
maga elé, hanem én rakom a kanálba a kaját és úgy teszi ő a szájába. Neki most
egy kicsit folyik az orra, szerencsére nincs több. Voltunk vérvételen,
megnézettük a vasat, még mindig szedni kell neki, bár most ebbe a taknyos időbe
nem adom. Viszont leírom, hogy ismét egy hős volt vérvételkor. Egy hangja nem
volt, mikor levették a vért. Nagyon ügyes kiskrapek.
Pár kép róluk:
