black friday

Ma menj vásárolni, vagy ma ne menj vásárolni.
Én maradok, köszi szépen. Olvasom a hírekben, hogy milyen tömeg volt egy-két hiperben, hogy megkapják a jobbnál jobb akciós termékeket. Nem vitatom, biztos volt olyan termék, ami akciós. Biztos nekem is "kellett" volna valami, ha ott vagyok, de így én ma spórolos napot tartok :-) amúgy is megírtam az előző posztban, hogy erre a hónapra már kiköltekeztem (ez meg már két hete volt).

Szóval az elmúlt két hétben sok minden változás nincs. Na jó, mégiscsak. Bercel megszokott a bölcsiben. Igen, igen. Kis segítséggel kezdődött a második hete, mivel Merse beteg lett és hát Ő is elkísérte a kisöccsét. Lehet, ez volt a jó, mivel örömmel mutatta, hogy hol a kisszekrénye, hol alszik a kis plüss kutyája és aztán örömmel ment be a csoportba is. Semmi nyakba csimpazkodós, semmi sírogatós. Három napig kísérte a bátyja, aztán ment oviba már, de azóta se volt sírás az ajtóban. Jó, amikor odaérünk a kapuba, mondja, hogy ne, ne, de aztán mondom neki, hogy nézzük meg a kiskutyát, mert ott aludt (ami itthon hanyagolva van, de ott meg anyapótló és alváshoz kell neki. Mersétől örökölte, a kutya is megszokta már a bölcsit). Szóval ahogy belépünk a kapun, akkor meg már megy is minden, mint a karikacsapás. Fél négy után szoktam odaérni a bölcsibe, többnyire az utolsó vagyok, pedig az uzsi időt meg szoktam várni, na, de ahogy örömmel jön és szalad felém, olyan jóóóó érzés. És ha szólok, hogy pakolj össze, egyből megy vissza és elpakol. Bezzeg itthon.

Merse ugye beteg lett, elkezdett köhögni, jön a kruppos időszak, hurrá. Előkerült az inhalátor, a doki is megnézte, végül három napot maradt itthon. Persze azóta is van köhögés, az orrfolyás már alábbhagyott, de mindhárman köhögnek, miért ne. Volt, amikor csak éjszaka köhögtek, a bölcsiben, oviban nem, most meg éjszaka jót alszanak, de napközben szoktak köhögni. Elkezdődött ez az időszak is, meglátjuk, milyen lesz az év.

Bendegúz meg nagyfiú már, készül az iskolába. Na jó, annyira nem, mert lesznek változások a kis családunkban, de azért szerintem már várja. A múltkor a foci kupát hazahozhatta, mivel megnyerték, sőt, gólkirály lett a nagyfiunk (és ezért mi is vettünk neki egy érmet, mert hát most elkezdte azokat is gyűjtögetni, van már focis és futós érme is). Szóval lerajzolta a kupát és le is írta, hogy I. helyezett. Próbálgatja magát. Rajzolgatni nagyon szeret, focizni is, de most mindenre "kapható". Az oviban vannak külön foglalkozások, ugye a szülő meg nem tudja eldönteni, mivel tesz jót a gyereknek, ha beíratja csomó helyre, vagy hagyja inkább ezt az időszakot még csak a játékra? Nos, mi megkérdeztük a fiúkat, szeretnének-e valamit? A foci Bendének ismét első helyre került, tavaly is járt, idén folytatta. A gyermektánc, néptáncra tavaly járt, de idén már nem akart menni. Viszont a szüreti napon nagyon ügyesen táncoltak az ovisok és ahogy megnéztük a videót, mondta, hogy mégiscsak szeretne járni. Aztán van az angol is, amit Ő szeretett volna. Mondtam, hogy próbálja ki az első alkalmat és meglátja utána. Erre azt válaszolta, hogy "anya, ha nem is tetszik, akkor is járni szeretnék, mert meg szeretnék tanulni angolul!". Ennyi. Szóval ezek plusz órák és ami még van neki és "kötelező", az a gyógytesi, a lúdtalpa miatt, van okos-matek és törperős torna, ez az ovi tehetségműhelyében van, ahol a nagycsoportosok fel vannak osztva különböző területekre, Bendegúznak ezt a kettőt nézték ki az óvónők (ki mihez tehetségesebb). Szóval vannak igencsak plusz órái, de én úgy látom, hogy élvezi mindet, még a táncot is. Most Luca napra készülnek, aztán a karácsonyra is. Nem nyavalyog semminek, hogy nem akar menni, minden foglalkozás tetszik neki. Remélem megtaláltuk az arany-középutat :-)

Most pedig irány az adventi készülődés, hiszen vasárnap már gyújtjuk az első gyertyát a koszorún...

Péntek 13

Nekem nem mond semmit, csak "ráparázok", mert mindenhol ezt hallom... Nem is vettem volna tudomásul, ha a rádióban nem mondanák el minden fél órában, hogy ma péntek 13 van. Ez csak a címre igaz, mert igazából ennyit akartam csak írni erről.

Amiről pedig inkább írnék, Bercel első bölcsis hete pl. Ugye okt. 12-én kezdtük a bölcsi beszoktatást, az első héten csak pár órákat volt, illetve kétszer ott ebédelt. Aztán még utána hétfőn is ment, de még akkor sem aludt ott és végül aznap este le is betegedett. Aztán jött az őszi szünet és mivel itthon voltak a nagyok is, nem vittem Őt sem a bölcsibe. Végül múlthéten kényszer betegszabin voltak Mersével, mivel péntekre lett időpontunk a szemészetre és hétfőtől pupillatágítóztam mindkettejük szemét. Emiatt, mivel homályosan láttak, nem volt célszerű közösségbe vinni őket. Szóval a szemészeten túl vagyunk, Merse is megkapta a szemüvegét, neki +2-es jelenleg. Ez kinőhető, ahogy Bendegúznak is, csak Bendének +3-as van jelenleg. Bercelnek nem kell még szerencsére, vele ismét egy év múlva megyünk kontrollra. Na, de jól elkanyarodtam.
Szóval a héten újrakezdtük a bölcsit. Sajnos nem nagyon szeret járni, vagyis az első pár perc nem jó neki, nyilván addig, míg el nem búcsúzunk, utána állítólag két perc alatt megnyugszik és játszik a többiekkel. Hétfőn még csak ebéd utánig maradt, keddtől viszont ott alszik már. Minden reggel megbeszélem vele, hogy mikor megyek érte aznap, végül minden reggel, mikor megállunk a bölcsi előtt, már elkezd nyavalyogni és mondja, hogy neeeee, neeeee. Aztán ráveszem, hogy mutassa meg a kis szekrényét, végül ő vetkőzik, s végül a nyakamba köt ki és úgy adom át a gondozónőnek, hogy sír. Én meg szomorú vagyok, de tudom, hogy lesz ez jobb is.
Mersével is ez volt. Ott még a hormonok is dolgoztak, hiszen Berci éppen a 9. hónapban volt a pocakomban. Most erősebb vagyok, úgy gondolom. Minden nap uzsi után mentem, már nagyon várt, ahogy meglátott, egyből ugrándozott örömében és szaladt oda hozzám. Aztán, mikor átbeszéljük a napját, mondom, hogy holnap is jövünk, ő meg mondja, hogy jó, vagyis bólogat csak, mert sokat nem beszél még. Szóval így telt ez a hét.

Tegnap végre egyedül mehettem nézelődni ide-oda. Persze nem volt annyi időm, mint terveztem. Reggel elvittem a fiúkat az oviba és bölcsibe, végül hazajöttem és elindultam autóval a városba. Nem lehet reggel autóval menni a bölcsibe, mert akkor Bercit nem tudnám kivenni az autóból. Úgyhogy kicseleztem ilyen formán. Szóval elindultam 8 után nem sokkal, mivel 9:15-re volt időpontom a bőrgyógyászatra, kontrollra mentem. Még előtte el tudtam intézni egy dolgot, és 9-re oda is értem a dokihoz. Gondoltam én, hogy nem fognak behívni időben, ezért kb. úgy számoltam az időm, hogy 10 körül fogok eljönni. Sajnos 11-kor kerültem sorra. Nem, nem voltak sokan, csak a doki kétszer is kijött a rendelőből, egyszer jó 20 percre, másodjára meg kb. 30-ra, miközben egy fiatal csajszit kísért, aki éppen vérvétel után volt. Értem én, hogy ha rokon, vagy ilyesmi, kell a protekció, de ez most éppen nekem nem esett jól. Főleg azért nem, mert az én kontroll vizsgálatom csak kb. 5 percig tartott. Lassan lejár az öt év az orrműtét után (nem, nem plasztikáztattam, bár jó lenne azt is), úgyhogy még évente kétszer járok ide a dokihoz. Szóval az időmet kicsit megrövidítették, ezért ezután már csak futtában mentem ide-oda. Persze kb. a felét sikerült csak elintézni. A munkahelyemre ugrottam be, elintézni a szabis papírokat, aztán Csonginak vittem ebédet, persze ez a város két szélén van :-)
Aztán még eljutottam a lidlibe, az obiba, végül az auchan, aldi kimaradt. Pedig olyan jóóóó volt úgy nézelődni, hogy nem azt nézem, mit ver le valamelyik gyerekem, vagy merre szaladjak, hogy megtaláljam őket? Mondjuk egy vigasztal, ha nem lesznek betegek, végülis bármikor bemehetek vásárolgatni, bár ennek a pénz hiánya lesz inkább a hátulütője. Mert valljuk be, oké, nézelődni is jó, de milyen jó, ha találunk valamit és azon-nyomban meg is tudjuk venni. Pl. én már tegnap vettem karácsonyi ajándékot is. De azt hiszem, erre a hónapra már ki is költekeztem....

Hozok egy képet a kis szemüveges Merséről:

4 éves Merse

Már két napja betöltötte a 4. életévét, de hétvégén lévén nem igazán tudtam jönni. No és persze szép az idő mostanában, úgyhogy próbálunk még kint lenni (bár már kezdenek fagyosak lenni a reggelek).
Szóval a középső fiunk is ünnepelt a hétvégén, a megrendelt tortát kapta, mert a kívánsága az volt, hogy legyen rajta pókember, batman és superman is. Nem értem, miért ezek a kedvencek, hiszen mesében sem látott még ilyet nagyon, de betudom annak, hogy az oviban biztos mesélnek a többiek ezekről a figurákról és hát akkor az már tuti menő.
Jellemezve a természetét Mersének azt írhatnám, hogy talán rá kell a legjobban figyelni. Ha csend van és Ő ott van, tuti, hogy valami rosszaságot produkál. Volt már pár sztorim, egy közülük, amikor felmászott a szárítógép tetejére és kifestette magát és a falat is, alapozóval és szemöldökfestékkel.
De ma is csend volt, míg én felmostam a földszinten, addig egy krémet nyomtak ki a szőnyegre, sajnos Berci meg is kóstolta, úgyhogy most figyelgetem..
Izgő-mozgó kisfiú ám Memi, felmászik mindenhova, igazi kis sportos alkat (talán kiskoromban én is ilyen voltam, no, azóta sajnos sokat változtam). Bohóckodnak sokszor, egyre többet tudnak már egymással is játszani, persze van még olyan, hogy nincs egyetértés a tesók között.
És a tortás kép: