Utolsó bejegyzés

Mivel most még csend honol a lakásban, így gyorsan írok egy idei utolsó bejegyzést. Merse alszik, Csongi és Bendegúz még a dédiknél van. A lakás fel van porszívózva, már csak törölgetni kellene, ebédeltem, voltunk már lent sétálni is, a ruhák is megszáradtak, még vasalhatok és készen is vagyok azzal, amit erre a két napra terveztem.

Merse növekszik rendesen, most mostam ki a 3-6 hónapos rucikat, mert a 0-3 hósakat már tehetem is el. Igaz, pelenkában még van olyan, amire újszülött van írva és most fog elfogyni, de ha azt nézem, hogy már a "leírás" szerint bőven elhagyta azt a kategóriát, ami ebbe tartozik, akkor meglepődöm (5kg-ig jó, Merse meg már 6kg). Na, mindegy, végülis nem pisilt ki belőle, a lényeget felfogta, meg így nem maradt meg egy darab sem. A rucikat is az ért vettem már elő, mert egyre-másra csak azt veszem észre, hogy kezd szűk lenni neki. Nem érdekes, hogy holnap lesz két hónapos.... Már két hónapos. Nagy zsivány ám! Amikor jókedve van és kommunikál velem, akkor már próbálgatja a hangját, illetve sokat mosolyog. Ilyenkor meg tudnám őt zabálni. Olyan furcsa, hogy nemrég még Bendegúz volt ilyen pici, ő meg már egy igazi jó testvér. Biztos tele lesz élményekkel, tegnap még beszéltünk telefonon, elmondta, hogy kapott ajándékot, meg magyarázott rendesen. Bírom, ahogy szövegel. A múltkor mondtam, hogy megütöttem a számat és mutattam, hol fáj. Erre ő csak ennyit mondott "ügyes vagy". Hát elmosolyodtam egyből. De olyan sztorikat levág már, hogy csak lesünk, honnan jutnak eszébe ilyen dolgok. És amikor játszik, akkor is olyan aranyos, a héten a két mikulással beszélgetett, vagyis a mikulások beszélgettek, "neked nagy szakállad van?", igen, neked is. Aztán a könyvekből felállított egy garázst és azt mondogatta, hogy jön az állatkertbe az új állat, vigyázzunk. A képzelőereje most bontakozik ki. Elgondolkoztam én már azon, hogy a negatív szereplőket valahogy ki kellene zárni a mesékből, de aztán rájöttem, hogy azt is meg kell tanulnia, hogy nem csak jó van, hanem van gonosz is.

Nem tudom, dicsekedtem-e már azzal, hogy ki tudja mondani a teljes nevét (ami nem is olyan egyszerű, anyukám mondta is, hogy mikor fogja vajon megtanulni a nevét? Hát tessék, már tudja is), sőt, mostmár azt is tanítjuk neki, hogy hol lakik. Igaz, ilyenkor az a válasza, hogy a mi lakásunkba, de amikor elkezdjük mondani, akkor gyors el is hadarja. Nagyon aranyos, imádom őt. Ugye azt se tudtam elképzelni, hogy hogyan fogom tudni szeretni Mersét Bendegúz mellett, hát mostmár tudom, milyen az, ha két gyereke van valakinek. Ez az érzés csak fokozódik, többszöröződik, sosem feleződik. Máshogy szeretem őket, leírni nem lehet. Nagyon féltem, hogy valami miatt háttérbe fog szorulni egyik a másik elől. Először Mersére gondoltam, hogy ő lesz háttérbe, majd, mikor a kórházban csak vele voltam, azt hittem Bendegúz fog kiesni a pikszisből, de nem szerencsére, minden máshogy alakult, de ez csak pozitív lett! Imádom őket!  

Hogy mit hoz a jövő év? Biztos megint minden csodálatos lesz, a nappalok is egyre hosszabbak, a tavasz is lassan itt van, szóval mindennek jónak kell lennie (és egy kevés rossznak is). Én ezúton kívánok mindenkinek (aki olvas) és főleg magunknak boldog új évet!!!

Ünnep előtt és után

Hát elteltek az ünnepek, legalábbis a karácsonyi, az újévi
még hátravan. Bár nem hinném, hogy azon a napon ünnepelnénk, vagyis igen, Merse
két hónapos lesz! Nemrég épp azon gondolkoztam, hogy neki a hónapfordulói érdekesen
telnek, hiszen minden második hónapban van csak 31-e. Na, de ne menjek el a fő
témától. A karácsony. Az első „igazi” itthoni karácsonyunk, hiszen idén nem mi
mentünk a szüleinkhez, hanem ők jöttek fel hozzánk. Nem mondom, hogy nekem
egyszerű volt, de végülis így kényelmesebb volt, hiszen mi nem akartunk még
hazamenni, mert kicsinek tartjuk még a hazaúthoz Mersét. Illetve nem is a
hazaúttal van gond, hanem azzal, hogy otthon sem egy helyben maradtunk volna,
hanem ide-oda szaladgáltunk volna és hát az azzal járó fel-le öltöztetés,
alvásidő nézés miatt inkább jobb szerettünk volna itthon maradni. Illetve arról
is írhatnék, hogy itthon már beálltunk egy bizonyos hőfokra a lakásban és hát
ebbe a hidegbe tökéletesen jó volt itthon. Így még nem is tudjuk, mikor megyünk
haza, valószínűleg egy-két hónap múlva csak. Nem mondom, hogy nem hiányzik az
„otthoni élet”, de hát végülis mi már itthon vagyunk itthon. A család feljár, a
rokonokkal találkozunk, szóval megvagyunk. És akkor még mindig a karácsony,
amit itthon töltöttünk. Eddig műfenyőnk volt, mert az előző években már
aranyvasárnap feldíszítettük a fát, hiszen 22-e körül mindig útnak indultunk.
De most vettünk élő fenyőt, amit már 23-án fel is díszítettünk, hiszen Bende
úgy tudja, hogy azért díszítjük fel a fenyőfát mi, hogy a Jézuska odategye az
ajándékokat. Nagyon ügyesen segített nekünk, bár mindig csak egy helyre pakolta
a díszeket, de végül apukája elvette és aztán teljes díszbe öltöztette a
fenyőfát. Az ajándékok is odakerültek még aznap, amíg aludt ebéd után Bendegúz.
Volt is öröm és boldogság, mikor meglátta a csomagokat. És örült a fa vasút
szettnek is, egyből játszott is vele. Addig mi elpakoltuk a többi játékát, mert
így is sok van és hát tele lenne most a szoba vele. Meg a játéksarokba
állítottuk fel a fenyőfát, úgyhogy muszáj is volt egy kicsit szelektálni.
Sajnos nem tudtam lefényképezni az összes ajándékkal a díszes fánkat, mert
Bende egyből kibontogatta volna. Ahogy kikerültek az ajándékok, ő már ment is
rá, azt hitte, mind az övé, úgyhogy el kellett pakolnunk. 

24-én jöttek fel Kati mamáék, kb. fél tíz fele értek fel.
Volt is öröm, mert hát Dari nagybácsijával már nagyon tud játszani a nagyfiunk.
Ment a hülyéskedés rendesen. Mi szépen megterítettünk a nagyszobában és ettünk
egy jót. Még előző nap készült narancskrémleves, amit Csongi készített, én meg
gesztenyekrémlevest csináltam. Illetve volt pulyka-ragu leves is. A második
pedig cukkinis-krumplis csirke és nyuszi volt, körettel, befőttel. Töltött
káposztát is szerettem volna készíteni, de hát az időmből ennyi tellett. Meg
először úgy volt, hogy 27-én jönnek anyósomék, de végül átkerült 24-re a
látogatás és hát egy napom volt, hogy elkészüljek a menüvel. Amúgy is jobban
csúszunk most mindennel, mert a két gyerek mellett nem mindenre jut idő,
úgyhogy örülök, hogy végülis lett ebéd az asztalnál. Másnap mi nem is nagyon
ettünk, csak maradékot. Vettünk még egy 16 szeletes tortát is, mert Darinak
aznap volt a 7. szülinapja és hát felköszöntöttük őt. Otthonról kaptunk
sütiket, én még készítettem mézeskalácsot, meg mákos és gesztenyés beiglit,
úgyhogy jól laktunk.

Bendegúznak kimaradt a déli alvása, mert ha itt van Dari,
akkor nem tud lefeküdni és hát este hatkor a tv-nézés közben úgy kidőlt, hogy
alig lehetett felébreszteni uraságát.

26-án Laci tatáék jöttek fel, előző nap ismét készült
gesztenyekrémleves, meg sütöttünk baconba göngyölt aszalt szilvás sertéskarajt,
meg csirkemellet is. Egy egész kacsa pácolódott már két napja a
sörös-narancsos-szegfűszeges pácban, amit végül hétfőn reggel sütöttünk meg,
volt hozzá zödség is (vele sült a cukkini, répa, cékla és hagyma is), illetve
hagymás krumpli, meg tört krumpli, rántott hal is volt még, meg előételnek
tárkonyos raguleves. Ha a két napot nézem, nem volt valami változatos számunkra
a menü, de örülök, hogy terülj-terülj asztalkámat rittyentettünk, bár néha
voltak csúszások, meg én sem így terveztem, de egy közel két hónapos csöppség
mellett nem is csodálkozom, hogy nem ment minden a terv szerint. Ide még
készült karácsonyfa alakú joghurt torta is, meg kaptunk ízelítőt az otthoni
sütikből. A töltött káposzta tényleg hiányzott (nekem), de mondjuk most a
káposztát amúgy is kerülnöm kell, úgyhogy végülis megvoltunk nélküle. Az
ajándékozást itt is nagyon várta már Bende, egyből el is kezdett játszani a
készségfejlesztő játékkal, meg az autókkal, segített másoknak is kinyitni az
ajándékot, szóval tisztára öröm volt neki az ünnep.

Azóta voltak már itt Marcell haverunkék is, illetve Alízka
és szülei is meglátogattak bennünket szerdán délelőtt (ebédre vártuk őket,
maradtak is, itt is csúszásban voltunk, de kezdem már megszokni, azt hiszem). Tegnap
délután még unokanővéremék is meglátogattak, mert mentek színházba. Talán az
ünnepi látogatásoknak mostanában vége is szakad.

Ma hazamentek a nagyszülőkhöz Csongiék, egyedül maradtam
Mersével itthon. Holnap jönnek csak vissza, mert elmennek a dédikhez is. Gyors
körút lesz ez, mert ma „csak” négy helyre mennek, illetve az ötödik a dédiéknél
lesz, ott fognak aludni. Hét órakor csörgött Csongi, hogy már mennek a határ
fele, úgyhogy azóta már biztosan alszanak is, legalábbis remélem, hogy Bendegúz
már alszik. Mersét én már le bírtam tenni. Ma kicsit nyűgösebb napja volt, de
volt egy nagyobb alvása. Amit elterveztem erre a két napra, a felével pont
végeztem is. Sajnos a nagy alvás miatt nem sikerült lemennünk sétálni, de
holnap majd azt is pótoljuk…

Vigyorim:

 

Ünnep

Minden kedves blog olvasómnak, ismerősnek, barátnak

kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!!!

 

Vigyorog

Ez tegnap készült, csak lemaradt a hozzászólásból: 

És hogy hozzak Bendegúzról is (aki egy hónap múlva már két és fél éves bátyóka lesz): 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=YAPyNczfLzY&w=480&h=360]

Készülünk az énekekkel a karácsonyra, mivel mikulás már elmúlt. Imádom, amikor csak úgy magától elkezdi énekelni, közben meg játszik. 

1 hós státusz

Múlthéten csütörtök délután kellett menni az egy hós
státuszra (dec. 1-jén). De előtte még délelőtt a hallás vizsgálatra is el
kellett vinni Mersét. Először úgy volt, hogy mind a négyen megyünk, de előző
este már Bendegúz fájlalta a torkát és mintha elkezdett volna taknyosodni is,
így végül csak én vittem el Mersét, míg Csongi itthon maradt Bendegúzzal.
Szerencsére egyből bekerültünk a vizsgálatra, le sem kellett vetkőztetni a
kisfiamat, csak a sapit kellett kibontani. Pedig azt hittem, hogy el fogunk
késni, mert a kartonozóban eléggé lassan haladtam. Nem kellett várni, csak a
kartonozó néni nem akarta végezni gyorsabban a dolgát. Aztán még el kezdett
arról is kérdezni, hogy milyen nemű a gyerekünk, mert ilyen nevet még nem is halott.
Végül kiderült, hogy a családnevet hitte keresztnévnek, mert mindkettő fiunk
viszi tovább mindkettőnk vezetéknevét és hát az enyém nem egy szokványos (ezért
is lettünk így anyakönyvezve) és azt hitte a néni, hogy az a keresztneve. De
aztán elmondta, hogy a Mersét se nagyon hallotta még. Még szerencse, hogy a
másik kartonozó néni „segített” és elmondta, hogy ő mit tud erről a névről. És
örült, hogy nem egy Kevin jött megint… 

Szóval minden rendben volt a vizsgálaton, ezért úgy
döntöttem, hogy elmegyünk még az egyik hiperbe és bevásárolunk. Nagyon „érdekes”
volt úgy vásárolni, hogy nem kell magyaráznom valakinek, vagy azt nézni, hogy
mit rosszalkodik már megint a fiunk. Mondjuk az utóbbi időben, ha egyedül
mentem vásárolni Bendével, akkor mindig beültettem a bevásárlókocsiba, mert
különben elszalad mellőlem. A múltkor az egyik barkács áruházban simán
elmotorozott tőlem. Akkor épp csak beszaladtunk valamiért és hát ő a kismotort
választotta, mint sétáljon mellettem. Végül az áruház egyik végében találtam rá
a karácsonyi kellékeknél. Szóval emiatt is van az, hogy még a kis boltunkban is
inkább beültetem a bevásárló kocsiba, mint sétáljon mellettem, mert abból jó
dolog nem sülne ki. Na, de visszatérve, szinte élvezet volt a vásárlás. Merse
aludt végig, én meg nézelődhettem anélkül, hogy haladnom kellett volna haza.
Azóta egyszer már elmentünk négyesben is vásárolni, Csongi ment Bendével, én
meg Mersével és hát míg ők nézelődtek, addig én bevásároltam. Szóval szépen
vásárolgattam és ebédre haza is értem. Majd menni kellett délután az egy hós
kontrollra, ahova végül Csongi vitte el a kisebbik fiunkat. Meg is lepődött a
doki és védőnő is. De hát szerintem nincs ebben semmi különös, előtte
szopizott, szóval így nyugodtan vihette az apukája is vizsgálatra. Mindent
rendben talált a doki, szépen hízott, 5100 gramm már (4050-el
jöttünk ki a kórházból), 56 cm
(52-el született), a kulcscsontja már szépen beforrt, a vízsérve is javult
sokat, szóval haladunk ám! Olyan furcsa, hogy már egy hónapos. Mondjuk az is
furcsa, hogy Bendegúz meg lassan kettő és fél éves lesz!

Bendegúz egy kicsit letaknyosodott, mint írtam. Szerencsére
idejében elkezdtük kúrálni, az orrára kapott kenőcsöt (mentolos), ami ugyan nem
nagyon tetszett neki, de mégis javult tőle. A torkára tantum verdét fújtunk
(szerencsére ezt szereti), illetve éjszaka hagymát karikáztunk fel és azzal
párásítottunk. Igazi makói hagymával, így szinte az egész lakást átjárta a
hagyma illata. Úgy vettük észre, hogy használt, így az orvoshoz sem vittük le,
mert láza szerencsére nem volt. Sajnos többször is rá kellett szólni, hogy ne
nagyon puszilgassa a tesókáját, de hát feszt ott van és ha már mellette van,
akkor a simizéshez jár a puszi is. Eddig még nem került bele tesóka se, remélem
ezután sem fog. És a télen elkerüljük a betegségeket is. Ugye pont emiatt nem
ment bölcsödébe Bendegúz (bár felvették), mert jön a téli időszak és nem
akartuk, hogy hazahozza a betegségeket a picire. Csongi cégénél volt ingyenes
influenzaoltás, mi meg majd nem járunk-kelünk annyit a nyilvános helyeken.

És szombaton eljött a „hómap”, azaz, ahogy Bendegúz mondja,
ha kérdezzük, hogy mikor jön a mikulás? Erre az a válasz, hogy holnap. Szóval aznap
délelőtt Csongi cége invitálta a gyerekeket egy kis báb előadásra, majd jött a
mikulás és hozott ajándékokat. Nagyon tetszett Bendének és Csongi elmondása
szerint egyedül odament a mikuláshoz! Már tavaly is nagyon elbűvölte, még
húsvét előtt is mikulást várta, szóval az biztos, hogy ez lett a kedvenc
ünnepe.

7-én szerdán pedig az én munkahelyemre mentünk, mert oda is
ellátogatott a mikulás. Igaz, az utóbbi napokban többször kihúzta a gyufát a
nagyobbik fiunk, meg sem érdemelte, hogy elvigyük, de hát nem is ezzel akarjuk
őt büntetni. Helyette már lassan rendszeres használója lesz a bünti szőnyegnek,
de hát ez van, ilyen időszakot élünk meg. Én annak tudom be, hogy most ilyen
formában jön le a féltékenység Bendegúznál. Szerencsére tesót nem bántja,
helyette többet rosszalkodik.

A héten négyszer voltunk lent levegőzni, hétfőn is mentünk
volna, de akkor nagyon kiidegelt Bendegúz és végül lemondtam a sétálást. Aztán
még az eső is esett, úgyhogy még jó, hogy nem indultunk el. Mondjuk Bende
ezután már mondogatta, hogy menni szeretne, de hát elmagyaráztam  neki, hogy ha ő ellenkezik, akkor én nem
tudom felöltöztetni, szomorú leszek és nem megyünk. Így kedden és utána is
szépen hagyta, hogy felöltöztessem és mehettünk is le. Általában találkozunk Zita
barátnőjével is, illetve a szomszéd Márton is csatlakozik mostanában hozzánk
(illetve az anyukák verődnek össze a gyerekekkel).

Bandáztak egyet a gyerekek (Dorka, Zita, Márton, Bendegúz és
Merse és az én árnyékom!):

 

Már egy hete készülöm feltenni a bejegyzést a blogra, csak
múlt hétvégén nem volt net, aztán hétköznap se mindig, illetve mire odajutottam
volna, hogy folytassam a hozzászólást, mindig mást kellett csinálni. De most
hétvégén egy gyerekesek vagyunk, ugyanis Bendegúzt tegnap elvitte Laci tata és
csak holnap este hozzák vissza. Először a szülés előtti hétvégén aludt külön
tőlünk, most eljött a második alkalom is. Már várta nagyon, hogy mehessen, minden
nap elmondta, hogy még hármat kell aludni (ha ötöt aludt még, vagy csak egyet,
akkor is három volt), aztán teljesen odavolt pénteken este, hogy megérkezett a
tata. Ma kimentek megnézni a dédiket is, holnap meg átviszik apukámékhoz egy
kicsit, nagyizzon ott is. Furcsa is, hogy nem zizeg itt körülöttünk. Ma
elmentünk már bevásárolni, megvettük neki a karácsonyi ajándékot (fa vasút
szettet kap, tovább bővíthetőt, így anyukáméknak is szóltam, hogy ilyesmit
vegyenek, meg apósoméknak is mondtam). Most Csongi elment, mert a cégénél van
évzáró vacsora, így ketten maradtunk itthon Mersével. Ő most alszik, én
kelesztem a kakaós csiga tésztáját és gyors befejezem a bejegyzést. És holnap
megyek én is moziba. Szerencsére Mersénél jobban beálltak a napi szopizások (vagy
csak én vagyok már rutinosabb és nem teszem minden sírásnál cicire), így tudok
tervezni napközben, úgyhogy ebéd után megyünk a szomszéd asszonnyal és
kikapcsolunk egy picit. Érdekes lesz, biztos, meg jó is.

 

És ezzel az idézettel zárom most a bejegyzést, mert ez
annyira tetszik most, főleg, hogy mindkét fiunknál vannak szakaszok, amiket
néha siettetnénk, de aztán rájövünk, hogy eljön mindennek az ideje…

„Ha még 3 óránként éhes a baba, akkor ne akard 4 órára
szoktatni, ha még nem tud felállni, akkor ne állítsd fel, ha még nem tud
pohárból inni, akkor ne erőltesd. Az éretlen gyümölcsöt sem szeded le a fáról
csak azért, mert állítólag már meg kellett volna érnie...”