Utolsó bejegyzés

Mivel most még csend honol a lakásban, így gyorsan írok egy idei utolsó bejegyzést. Merse alszik, Csongi és Bendegúz még a dédiknél van. A lakás fel van porszívózva, már csak törölgetni kellene, ebédeltem, voltunk már lent sétálni is, a ruhák is megszáradtak, még vasalhatok és készen is vagyok azzal, amit erre a két napra terveztem.

Merse növekszik rendesen, most mostam ki a 3-6 hónapos rucikat, mert a 0-3 hósakat már tehetem is el. Igaz, pelenkában még van olyan, amire újszülött van írva és most fog elfogyni, de ha azt nézem, hogy már a "leírás" szerint bőven elhagyta azt a kategóriát, ami ebbe tartozik, akkor meglepődöm (5kg-ig jó, Merse meg már 6kg). Na, mindegy, végülis nem pisilt ki belőle, a lényeget felfogta, meg így nem maradt meg egy darab sem. A rucikat is az ért vettem már elő, mert egyre-másra csak azt veszem észre, hogy kezd szűk lenni neki. Nem érdekes, hogy holnap lesz két hónapos.... Már két hónapos. Nagy zsivány ám! Amikor jókedve van és kommunikál velem, akkor már próbálgatja a hangját, illetve sokat mosolyog. Ilyenkor meg tudnám őt zabálni. Olyan furcsa, hogy nemrég még Bendegúz volt ilyen pici, ő meg már egy igazi jó testvér. Biztos tele lesz élményekkel, tegnap még beszéltünk telefonon, elmondta, hogy kapott ajándékot, meg magyarázott rendesen. Bírom, ahogy szövegel. A múltkor mondtam, hogy megütöttem a számat és mutattam, hol fáj. Erre ő csak ennyit mondott "ügyes vagy". Hát elmosolyodtam egyből. De olyan sztorikat levág már, hogy csak lesünk, honnan jutnak eszébe ilyen dolgok. És amikor játszik, akkor is olyan aranyos, a héten a két mikulással beszélgetett, vagyis a mikulások beszélgettek, "neked nagy szakállad van?", igen, neked is. Aztán a könyvekből felállított egy garázst és azt mondogatta, hogy jön az állatkertbe az új állat, vigyázzunk. A képzelőereje most bontakozik ki. Elgondolkoztam én már azon, hogy a negatív szereplőket valahogy ki kellene zárni a mesékből, de aztán rájöttem, hogy azt is meg kell tanulnia, hogy nem csak jó van, hanem van gonosz is.

Nem tudom, dicsekedtem-e már azzal, hogy ki tudja mondani a teljes nevét (ami nem is olyan egyszerű, anyukám mondta is, hogy mikor fogja vajon megtanulni a nevét? Hát tessék, már tudja is), sőt, mostmár azt is tanítjuk neki, hogy hol lakik. Igaz, ilyenkor az a válasza, hogy a mi lakásunkba, de amikor elkezdjük mondani, akkor gyors el is hadarja. Nagyon aranyos, imádom őt. Ugye azt se tudtam elképzelni, hogy hogyan fogom tudni szeretni Mersét Bendegúz mellett, hát mostmár tudom, milyen az, ha két gyereke van valakinek. Ez az érzés csak fokozódik, többszöröződik, sosem feleződik. Máshogy szeretem őket, leírni nem lehet. Nagyon féltem, hogy valami miatt háttérbe fog szorulni egyik a másik elől. Először Mersére gondoltam, hogy ő lesz háttérbe, majd, mikor a kórházban csak vele voltam, azt hittem Bendegúz fog kiesni a pikszisből, de nem szerencsére, minden máshogy alakult, de ez csak pozitív lett! Imádom őket!  

Hogy mit hoz a jövő év? Biztos megint minden csodálatos lesz, a nappalok is egyre hosszabbak, a tavasz is lassan itt van, szóval mindennek jónak kell lennie (és egy kevés rossznak is). Én ezúton kívánok mindenkinek (aki olvas) és főleg magunknak boldog új évet!!!