Ünnep előtt és után

Hát elteltek az ünnepek, legalábbis a karácsonyi, az újévi
még hátravan. Bár nem hinném, hogy azon a napon ünnepelnénk, vagyis igen, Merse
két hónapos lesz! Nemrég épp azon gondolkoztam, hogy neki a hónapfordulói érdekesen
telnek, hiszen minden második hónapban van csak 31-e. Na, de ne menjek el a fő
témától. A karácsony. Az első „igazi” itthoni karácsonyunk, hiszen idén nem mi
mentünk a szüleinkhez, hanem ők jöttek fel hozzánk. Nem mondom, hogy nekem
egyszerű volt, de végülis így kényelmesebb volt, hiszen mi nem akartunk még
hazamenni, mert kicsinek tartjuk még a hazaúthoz Mersét. Illetve nem is a
hazaúttal van gond, hanem azzal, hogy otthon sem egy helyben maradtunk volna,
hanem ide-oda szaladgáltunk volna és hát az azzal járó fel-le öltöztetés,
alvásidő nézés miatt inkább jobb szerettünk volna itthon maradni. Illetve arról
is írhatnék, hogy itthon már beálltunk egy bizonyos hőfokra a lakásban és hát
ebbe a hidegbe tökéletesen jó volt itthon. Így még nem is tudjuk, mikor megyünk
haza, valószínűleg egy-két hónap múlva csak. Nem mondom, hogy nem hiányzik az
„otthoni élet”, de hát végülis mi már itthon vagyunk itthon. A család feljár, a
rokonokkal találkozunk, szóval megvagyunk. És akkor még mindig a karácsony,
amit itthon töltöttünk. Eddig műfenyőnk volt, mert az előző években már
aranyvasárnap feldíszítettük a fát, hiszen 22-e körül mindig útnak indultunk.
De most vettünk élő fenyőt, amit már 23-án fel is díszítettünk, hiszen Bende
úgy tudja, hogy azért díszítjük fel a fenyőfát mi, hogy a Jézuska odategye az
ajándékokat. Nagyon ügyesen segített nekünk, bár mindig csak egy helyre pakolta
a díszeket, de végül apukája elvette és aztán teljes díszbe öltöztette a
fenyőfát. Az ajándékok is odakerültek még aznap, amíg aludt ebéd után Bendegúz.
Volt is öröm és boldogság, mikor meglátta a csomagokat. És örült a fa vasút
szettnek is, egyből játszott is vele. Addig mi elpakoltuk a többi játékát, mert
így is sok van és hát tele lenne most a szoba vele. Meg a játéksarokba
állítottuk fel a fenyőfát, úgyhogy muszáj is volt egy kicsit szelektálni.
Sajnos nem tudtam lefényképezni az összes ajándékkal a díszes fánkat, mert
Bende egyből kibontogatta volna. Ahogy kikerültek az ajándékok, ő már ment is
rá, azt hitte, mind az övé, úgyhogy el kellett pakolnunk. 

24-én jöttek fel Kati mamáék, kb. fél tíz fele értek fel.
Volt is öröm, mert hát Dari nagybácsijával már nagyon tud játszani a nagyfiunk.
Ment a hülyéskedés rendesen. Mi szépen megterítettünk a nagyszobában és ettünk
egy jót. Még előző nap készült narancskrémleves, amit Csongi készített, én meg
gesztenyekrémlevest csináltam. Illetve volt pulyka-ragu leves is. A második
pedig cukkinis-krumplis csirke és nyuszi volt, körettel, befőttel. Töltött
káposztát is szerettem volna készíteni, de hát az időmből ennyi tellett. Meg
először úgy volt, hogy 27-én jönnek anyósomék, de végül átkerült 24-re a
látogatás és hát egy napom volt, hogy elkészüljek a menüvel. Amúgy is jobban
csúszunk most mindennel, mert a két gyerek mellett nem mindenre jut idő,
úgyhogy örülök, hogy végülis lett ebéd az asztalnál. Másnap mi nem is nagyon
ettünk, csak maradékot. Vettünk még egy 16 szeletes tortát is, mert Darinak
aznap volt a 7. szülinapja és hát felköszöntöttük őt. Otthonról kaptunk
sütiket, én még készítettem mézeskalácsot, meg mákos és gesztenyés beiglit,
úgyhogy jól laktunk.

Bendegúznak kimaradt a déli alvása, mert ha itt van Dari,
akkor nem tud lefeküdni és hát este hatkor a tv-nézés közben úgy kidőlt, hogy
alig lehetett felébreszteni uraságát.

26-án Laci tatáék jöttek fel, előző nap ismét készült
gesztenyekrémleves, meg sütöttünk baconba göngyölt aszalt szilvás sertéskarajt,
meg csirkemellet is. Egy egész kacsa pácolódott már két napja a
sörös-narancsos-szegfűszeges pácban, amit végül hétfőn reggel sütöttünk meg,
volt hozzá zödség is (vele sült a cukkini, répa, cékla és hagyma is), illetve
hagymás krumpli, meg tört krumpli, rántott hal is volt még, meg előételnek
tárkonyos raguleves. Ha a két napot nézem, nem volt valami változatos számunkra
a menü, de örülök, hogy terülj-terülj asztalkámat rittyentettünk, bár néha
voltak csúszások, meg én sem így terveztem, de egy közel két hónapos csöppség
mellett nem is csodálkozom, hogy nem ment minden a terv szerint. Ide még
készült karácsonyfa alakú joghurt torta is, meg kaptunk ízelítőt az otthoni
sütikből. A töltött káposzta tényleg hiányzott (nekem), de mondjuk most a
káposztát amúgy is kerülnöm kell, úgyhogy végülis megvoltunk nélküle. Az
ajándékozást itt is nagyon várta már Bende, egyből el is kezdett játszani a
készségfejlesztő játékkal, meg az autókkal, segített másoknak is kinyitni az
ajándékot, szóval tisztára öröm volt neki az ünnep.

Azóta voltak már itt Marcell haverunkék is, illetve Alízka
és szülei is meglátogattak bennünket szerdán délelőtt (ebédre vártuk őket,
maradtak is, itt is csúszásban voltunk, de kezdem már megszokni, azt hiszem). Tegnap
délután még unokanővéremék is meglátogattak, mert mentek színházba. Talán az
ünnepi látogatásoknak mostanában vége is szakad.

Ma hazamentek a nagyszülőkhöz Csongiék, egyedül maradtam
Mersével itthon. Holnap jönnek csak vissza, mert elmennek a dédikhez is. Gyors
körút lesz ez, mert ma „csak” négy helyre mennek, illetve az ötödik a dédiéknél
lesz, ott fognak aludni. Hét órakor csörgött Csongi, hogy már mennek a határ
fele, úgyhogy azóta már biztosan alszanak is, legalábbis remélem, hogy Bendegúz
már alszik. Mersét én már le bírtam tenni. Ma kicsit nyűgösebb napja volt, de
volt egy nagyobb alvása. Amit elterveztem erre a két napra, a felével pont
végeztem is. Sajnos a nagy alvás miatt nem sikerült lemennünk sétálni, de
holnap majd azt is pótoljuk…

Vigyorim: