2 hónapos státusz

Mivel ünnepek vannak, nincs tanácsadás, de én hetente mérem a kisfiunkat (hétforduló), illetve tegnap este lemértük, mivel két hónapos lett Bercel.
6010 gramm :-) 3600-al született.
A többi méret majd január első hetében lesz meg.

Az ünnepek is elteltek szépen, igaz, hozzánk még holnap jönnek tesómék, meg hétfőn egy barát házaspár is a két éves kislányukkkal (szilveszterkor meg Marcell haverunk és családja jön ki gyerekzsúrra), úgyhogy mi még ünnepelgetünk. A fiúk élvezték nagyon a karácsonyfa díszítését, aztán az ajándékok kibontogatását, meg a családlátogatást is. Vagyis, hogy hozzánk jött a család. Merse gyorsan kilábalt a torokgyulladásból, az antibiotikum segített neki, Bendegúznak nem volt semmi baja, néha köhög, de nem vészes, Bercelnek kell az orrát szívni, egy kicsit letaknyosodott, de már szerencsére Ő is gyógyul ki. Én is már, Csongi elvágta az ujját (varrni kellett), de már Ő is gyógyult.
25-én jött Kati mama, Dari, dédi és még Csongi nagynénjéék, úgyhogy +10-en voltunk az ünnepi asztalnál. A menü, cipóban tálalt cukkinileves és szilvaleves volt aszaltszilvával, a főfogást rendeltük a helyi csárdából (sültek és köret), desszertnek meg készült Darinak egy szülinapi torta, meg egy karácsonyfa alakú torta és négyféle ízesítésű bejgli-kalács tészta-szerűség (mákos, gesztenyés, almás és túrós). A vendégek is hoztak sütiket, úgyhogy el voltunk látva rendesen.
26-án Laci tatáék jöttek fel öten, itt hagymaleves volt cipóban, a többi fogás ugyanaz, mint előző nap, lett rendelve a második, sütik meg maradtak. Innen is kaptunk egy kis hazai ízelítőt a süti kínálatból. Igazából a levessel jól lehetett lakni, olyan jól esett a finom cipós leves:

És akkor pár kép az elmúlt napokból, az ajándékok a nagyiknak (kicsit megszenvedtünk Bercel kéz- és láblenyomatával, de sikerült végülis):

Dari a tortával (nagyfiú már):

Az ünnepi terítés és háttérben a kis karácsonyfa:

És ahogy Merse mondja, "az én Bercikém", aki már tudatosan vigyorog és gagyarászik nekünk: 

A fiúk összevesznek a kisöccsükön, egyre-másra mondogatják, hogy az én Bercim. Aranyosak nagyon amúgy, imádják, szeretgetik, vigyáznak rá. Néha nagyon is. 

Merse énekli neki, hogy "tente baba, tente, itt van már az ettte". Na és ahogy Merse mostanában dumál, néha még mi sem értjük, de csak mondja a magáét. És hisztizni is nagyon tud, földön fetrengősen. Nem is tudom, hogy ha ilyen lesz Bercel is, akkor szálanként fogom befonni a hajam. Bár most még elég nyugodtnak tűnik, úgyhogy remélem nem lesz olyan kis akaratos, mint a bátyja. 

Ovi, bölcsi, ünnepek...

Rég jártam erre, pedig mindig jönni akartam, de hát a nagycsaládos élet...
Kezdem az ovival, hiszen végre eljött az idő, hogy Bendegúz is ovis legyen. A várva várt nap eljött és szépen el is indult az apjával az oviba. Persze előtte nap hányt kétszer is, mivel semmi más jele nem volt betegségnek, így azt gyanítottuk, hogy elrontotta a gyomrát (vasárnap melegfagyit ettünk). Reggel még tanakodtunk rajta, hogy menjen-e, de semmi jelét nem láttuk, hogy beteg lenne, így Csongi elvitte.  Első napon ebéd előtt hazajöttek. Tetszett neki az ovi, bár sokszor mondta, hogy hiányzok neki, ezért is jöttek haza hamarabb, mint terveztük. Másnap én vittem reggel, de mondtam neki, hogy csak pár percet maradok ott. Így is volt, kb. 10 perc nézelődés után eljöttem. Ő pedig maradt, egészen uzsonnáig. Tömören ennyi volt a beszoktatás :-)
Három hetet járt az oviba, mert ugye most téli szünet van már. Az utolsó napon volt a karácsonyi ünnepség, akkor kapták meg az ajándékokat. A csoportba kaptak új játékokat (ugye új csoport és csak új játékaik vannak, úgyhogy most bővült a repertoár).  És hogy hogy tetszik neki az ovi? Minden reggel elmondja, hogy úgy szeret minket és hiányozni fogunk és miért nem maradunk vele, de ahogy a csoportszoba ajtajához ér, már sprintel is befele. Van egy kislány, Orsi, vele játszik szinte mindig. Vagyis az elmondása szerint Ő a barátja.
Pénteken volt Luca napi táncház, tavaly is voltunk már (akkor költöztünk ki ide és ez volt az első rendezvényünk, ahova ellátogattunk). Persze nem sikerült az egész családnak részt venni, mert Merse előző nap betegedett le, lázas lett, de olyannyira, hogy pénteken 39,6-39,8 között mozgott a hője lázcsillapítás után is. Torokgyulladása volt, így Ő már idénre letudta a bölcsit. Ne panaszkodjak, hiszen október 1-jén kezdte és egyszer okt. végén volt egy hetet beteg, meg most december közepén. Ez még jó aránynak számít.
Merse szeret bölcsiben lenni, bár most biztos sok lesz neki a 3 hét kiesés, félek is a 2-tól, amikor újra kezdjük. Akkor még itthon lesz Csongi, de 6-tól vihetem őket egyedül. Csak remélni tudom, hogy nem lesznek sokat betegek.
Amúgy meg szerencse, hogy a fiúk nem fertőzik meg egymást, vagyis eddig azt vettem észre, hogy külön-külön betegednek meg, szóval remélem ezután sem lesz gond és olyan, hogy egyszerre lesznek itthon mondjuk lázas betegen...
Bercel növekszik szépen, kis zsurmi már, közel 6 kg. Már tudatosan mosolyog ránk és már gagyarászik is a kis babanyelvén, meg lehet zabálni. Furcsa, hogy ilyen gyorsan felnőnek, még Bendegúz is most született, most meg már....

Az ünnepek alatt itthon maradunk, a család jön hozzánk. Már készülődünk, bár nem lesz terülj-terülj asztalkám, valamit azért enni fogunk :-)
A fenyőfát már feldíszítettük tegnap este, hiszen a Jézuska így találja meg, hogy hova kell tennie az ajándékoakt. Úgyhogy reggelre már volt örömködés, meghozta az ajándékot. Bár néha elgondolkozom, hogy megérdemelték-e vajon? Ígéret van, hogy jók lesznek :-)

És most kívánok nektek nagyon kellemes ünnepeket:

1 hós státusz Bercelnek

Ma voltunk az egy hónapos státuszon Bercivel.
4600 gramm (bár ezt félreírták és csak 4060 került a kiskönyvbe, javítottam is), 54 cm. Minden vasárnap este mérünk egy súlyt fürdetés-szopiztatás előtt, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Itt viszont pelenkában és bodyban mérték, szóval nincs még 4,6 kg, de 4,5 kg már biztosan. Az elég jónak számít, mivel 3600-al született és 3480-al jöttünk haza a kórházból. Hát igen, Ő sem akar lemaradni...
Kicsit kötött a csípője, így kérnünk kellett időpontot az ortopédiára, az új évet ott kezdjük, mivel január 2-ra kaptam időpontot.

Múlthéten is voltunk dokinál, mivel Bendegúznak feldagadt a szája. Előtte nap találtunk egy diót és azt ették meg, persze evett már diót, nem is volt eddig baj, de lehet, hogy most mégis kijön az allergiája. Úgyhogy most figyelni kell és lehetőleg kerülni az olajos magvakat. Ha meg elkezd megint dagadni, akkor mehetünk a kórházba kivizsgálásra.
Ezután meg is volt fázva egy kicsit, majd a szája sarka kiszáradt és kipirosodott, hogy most a megfázástól-e, vagy a lappadás így múlt el, nem tudjuk. Mostanra még van egy kis köhögése és fújni kell az orrát, ahogy az enyémet is, de amúgy jól van. Már nagyon várja az ovit. Készítettünk egy naptárat és minden nap levág belőle egy napot, az ovit feltüntettem a naptáron, no és a mikulást is, illetve azóta készült még egy decemberi naptár, ahol már a karácsony is fel van tüntetve. :-)

És hétvégén nyílt nap lesz az oviban, megyünk is megnézni, kíváncsiak vagyunk.
Az elmúlt napokban hetekben Bendegúz nagyon ügyesen megtanult színezni. Azt hittem, sosem fog majd ráérezni erre, mert mindig nekem kellett helyette színeznem, de most a sok kifestő könyvből olyan ügyesen színezi a formákat, hogy néha elcsodálkozom, hogy Ő csinálta. Nagyon büszke vagyok rá!

Merse pedig szorgalmasan jár a bölcsibe. Nagyon ügyes nagyfiú már, bár reggel azt veszem észre, hogy mikor bemegy a csoportszobába, akkor csak magában ül és nem játszik még senkivel. Mondjuk mondták már, hogy nem nagyon barátkozott még össze senkivel, így ne is lepődjek meg, hogy reggel még nincs cinkostárs keresés. De állítólag elvan napközben, játszik a többiekkel is, meg mikor megyünk érte délután, akkor is mindig ott csoportosul a többiekkel. Csak a reggelek.... Mondjuk lehet az is baj, hogy látom még Őt, ahogy tolom ki a babakocsit, de hétfőtől már másik csoportszobába lesznek, ott nem lesz gond, én sem látom, meg Ő sem, ahogy megyünk el.

Ma reggel végre üres lett a kis szekrénye, mivel az ovisok már nem mennek a bölcsibe, úgyhogy végre a kis labda jelhez tartozó polchoz tudtunk pakolni :-) Ma csak délig vannak, mert ezután fogják rendbe tenni a saját csoportszobájukat, úgyhogy hétfőtől már "új" helyre fog menni. Biztos furcsa lesz, neki is, nekünk is. De már nagyon várjuk, ahogy az ovit is!

Bölcsi - szülői értekezlet

Tegnap volt. Életem harmadik szülői értekezlete :-) Kettő volt már Bendegúznak, egy meg most Mersének.
Nagyon jó volt. De lehet azért, mert az itthoni mókuskerékből egy kicsit kiszakadtam. Két és fél órát pontosan. De amúgy is jó volt, hallani a bölcsiről, a fiamról, meg összeülni a szülőkkel. Nincsenek sokan a csoportban (Katica), de most két csoport össze van vonva, mivel a Katica csoportszobában vannak a bölcsiből átmenő ovisok, akik már csak jövőhéten lesznek, úgyhogy most a Bambi csoporttal vannak egybe a Katicások. Jól leírtam. Nos, így viszont néha sokan vannak már a csoportban és mivel eddig nem tudtam, ki-kivel van (szülő-gyermek), így most jó volt végre látni, kik tartoznak valójában a mi csoportunkban. Kettő kislányról tudtam, hogy biztos ott vannak, hiszen Jázmin előttünk, Villő meg utánunk szokott be. És hát azt már tudtam, hogy a Kiss Jázminka cinkostársa Mersének, mert már néha mondta Merse, hogy játszott vele, de most valóban meg is bizonyosodtunk arról, hogy itt lehet, hogy románc fog kialakulni kettejük között. Pedig Villő anyukával vagyok jóban :-)
Szóval a kisfiamról, amit a bölcsis Jolcsi néni mondott. Határozott egyéniség. Ezt egyből megjegyeztem és el is gondolkoztam, hogy hát igen, van egy kis akarata a drágámnak. Kezd kibontakozni, bár sokszor játszik egyedül, néha már talál játszópajtást (Jázmin). A főzősarokban nagyon szeret főzőcskézni (már gondolkoztam, hogy veszek egyet, de itthon az igazi konyhában segít nekem), eleinte a verdák autóhoz ragaszkodott nagyon, illetve sosem volt alvós állata, a bölcsibe mégis vinni kell a kutyusát. Viszont itthon sosem aludt 2-2,5 órát, a bölcsiben meg simán. Sőt, néha már ebéd közben elaludna.
Pár mondatot kiragadok az üzenőfüzetből, amit Jolcsi néni írt:
"Mersét nyugodt, kiegyensúlyozott kisgyermeknek ismertem meg.... Mindenben együttműködik... Kéréseinket megérti és nagy igyekezettel, szívesen teljesíti (az itthoni játék elpakolásról nem írok akkor)... Korához képest nagyon szépen, önállóan eszik. Elég jó étvágya van, de amit nem szeret azt határozottan elutasítja. Meglepően ügyesen vetkőzik.... Alvása nyugodt, az első, aki elalszik, 2-2,5 órát alszik...
No és egy kis "negatívum" is kerüljön ide, ne csak a szép és jó:
Amit határozottan elutasít, az a bili.... Egyenlőre keveset beszél, még nem oldódott fel teljesen (itthon meg néha be nem áll a szája, bár néha még nem lehet érteni, mit mond, csak az esetek 80%-ban).... Öltözködésnél még sok segítséget igényel (anyuka kicsike kisfia, hát persze, ha itthon ráhagynám, hogy öltözködjünk, akkor sosem indulnánk el, vagy már hajnal négykor fel is kelhetnénk).

Igazából ennyit szerettem volna, azért örülök, hogy sikerült beilleszkednie a csoportba, bár decembertől lesz igazából érdekes, mert akkor kerülnek vissza a saját csoportjukba és akkor lesz normális a gyerek létszám is.

Gyerekszáj

Mert ezzel mindig elmaradok...

Bendegúz pár hete, mikor grízgaluska levest ettünk:
"Addig gyűröm a pofámat, amíg látom a zsírgaluskákat!"

Tegnapelőtt bohóckodott és a kanapén úgy ült, hogy véletlen beszorult a lába, kb. 20 mp múlva elkezdett sírni, hogy fáj a lába, majd ezt mondta: " a lábam annyira megijedt, hogy megfájdult"

Mersének még nincsenek aranyköpései, mert még most kezdett el igazán beszélni. Néha úgy beszél, hogy még mi sem értjük, mit mond. De amúgy nagyon aranyos, nem beszél olyan tisztán, mint anno a bátyja, viszont Merse hamarabb is kezdett el mondatokban beszélni.

Esténként az apjuk altatja őket, míg én szopiztatom PicÚrt és mivel közeledik a télapó és mikulás, így mostanában ilyen jellegű énekeket hallgatnak. És aztán napközben mi is énekelgetjük. Merse is. Cuki nagyon, bár inkább ordibálás lesz a vége. A ciróka-maróka is megy már, de ha kérjük, hogy énekelje, akkor nem mindig sikerül neki (így videózni sem tudom).

Az óvoda kezdési időpontja is megvan (végre), december 2-ától várják a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy aznap még a "régi" ovisok veszik birtokba a csoport szobákat, de Bendegúzt be is osztottuk egyből 3-tól :-) Úgyhogy már számolunk vissza. Nagyon várjuk már, én is, Bendegúz is. Csongi két napot akkor itthon tud lenni, úgyhogy Ő fogja beszoktatni majd az oviba. Illetve viszi aznap Mersét is a bölcsibe. Szerencsére Merse szeret a bölcsibe járni, bár azt mondja itthon, hogy nem akar menni és hogy nem is játszik senkivel, de aztán, ahogy beérünk, már minden megy, mint a karikacsapás, cipő, kabát, sapi, kardigán le, benti cipő fel, puszi bátyónak, anyának, aztán irány a csoportszoba. Örülök neki, hogy nem sírós az elválás, mert az nekem is nehéz lenne. Igen, a héten már mi vittük Mersét a bölcsibe, négyesben (Berci, Bende, Merse és én), mivel már hétfő óta nincs segítségem. Nem egyszerű az elindulás, de megoldjuk. A legtöbb "baj" Bendegúzzal van, nem akar öltözni, aztán rájön, hogy még játszani akar, aztán meg arra jön rá, hogy éhes, de közben már indulni kellene, Bercel a babakocsiban felöltözve vár, Merse is már kabátban, szóval néha-néha ordibálnom is kell korán reggel. Aztán az úton is vannak vitatkozásaink, mert nem akarunk haladni. Én szeretnék, de a fiúk mindig találnak maguknak ezt-azt, amivel lassítják az utunkat. Na, mindegy, végülis nincs messze a bölcsi, az ovi sem, úgyhogy csak kibírom azt a kis időt, csak mindig rájövök, hogy sosem sikerül elindulni hamarabb, mint ahogy tervezem (minden reggel azt tervezem), szóval meglátjuk, mit változik még ez a következő időben.

Bercel jófiú, még sokat alszik, néha ébresztenem is kell, hogy szopizzon. Én kicsit sárgásnak láttam, ahogy hazajöttünk, így meg lett beszélve a védőnővel és orvossal, hogy nem hagyom három óránál többet pihenni. Már "fehéredik" szerintem, az arcán nem is látszik, a szeme fehérjén látszódik még egy picit, hogy sárgásabb. De rendesen szopizik, széklete is van, napozni is szokott (szerencsére van még napos idő). Majd 27-én megyünk az első hónapos státuszra...

Képek

Az első napon a kórházban: 

Egy kis napfürdőzés (azóta is szeret napozni):

Feltupírozta a haját: 

Hazaindulás előtt:

Már itthon:

A büszke nagytesókkal: 

Születés történet

10.25-én ugyebár hazaengedett az orvos, mivel nem voltak olyan erős fájásaim, hogy magától beinduljon a szülés és látta is rajtam, hogy én még hezitálok egy kicsit ezen a szülés beindításon. Visszarendelt így vasárnap délelőttre, amikor ügyeletes volt a fogadott orvosom. Mi vasárnap reggel mentünk is, bár én tök jót aludtam előtte és fájások se voltak már kb. egy napja. Délelőtt 9 után érkeztünk be, a szülésznők nem tudták, minek is megyek, ha nincs fájás, miért akarok én terheléses ctg-t csináltatni magamnak, így megvárták, míg a dokim is feljön, aztán megbeszélték, hogy egyelőre csak sima ctg-re kerüljek, meglátjuk, milyenek lesznek a fájásaim. Ez meg is történt, de mivel műtétje volt a dokimnak, így mi csak vártunk, vártunk és vártunk, míg meg nem érkezett.

Ezalatt az idő alatt megtörtént a vasárnapi látogatás is a szülészeten (azon a folyosón várakoztunk, ahol a babákat lehet megnézni), Csongi aludt is egy picit a folyosón, én beszélgettem a takarítónővel a benti folyosón, úgyhogy szépen lassan el is telt az idő. Délután fél kettő körül érkezett meg a dokim, megnézte a délelőtti ctg-s papírt, ismét elrendelt egy sima ctg-t, úgyhogy megint mehettem az ágyikóra. Mikor az is megvolt, megnézte azt a papírt is és azután megvizsgált. Már két ujjnyira „nyitva” voltam, a magzatvíz még mindig tiszta volt, így mondta, hogy akkor Ő most eldönti, hogy mi legyen. Előzőleg a folyosón beszélgettünk arról Csongival, hogy szerintem hazaenged, mivel nincsenek fájások, úgyhogy lehet, hogy el kellene mennünk még mozizni, meg vásárolgatni, ha már a fiúk nélkül vagyunk :-) De aztán a dokim mégis azt mondta, mivel a napokban volt rendszeres fájásom is és rendszertelen is és tudja, hogy viszonylag gyorsan születtek a bátyókák is, így most megrepeszti a burkot és szülni fogunk. Azt hiszem, Csongi örült a legjobban ennek, hiszen én most azon voltam, hogy miért „nyúljunk bele a természeti születésbe”, ha megérik a körme, akkor majd kibújik, de titkon féltem is, mert így a terhesség vége felé nekem is vannak rossz gondolataim, hogy miért jönnek a fájások (ugye Merse belekakilt a vízbe, a másik „parám” meg itt jött ki, Bercel születésénél, mindjárt olvashatjátok). 

Szóval 15:05-kor burkot repesztett dokibácsi, már a szülőágyamon feküdhettem (vicces, de a falra Füles volt felfestve :-) )

Nos, Csongi is bent volt már, úgyhogy Ő volt a fájás-szünet számlálóm. Elég rendszertelenek voltak és először még nem is voltak olyan fájdalmasak. Aztán hamarosan megkaptam az oxitocint is, az egy kicsit beindította a fájásokat, amit a gép nem jelzett. Én csak húztam magam, Csongi meg mérte az időt, de a görbe nem mozgott akkorát, hogy azt tudnánk mondani, hogy na, ez egy igazi fájás volt (én bezzeg azt mondtam). Végül kiderült, hogy igazából a baba szívhangját nézik már ilyenkor, nem a méhtevékenységet, hiszen úgyis szülni fogok, fájni meg tudják, hogy fáj. Olyan 16:20-ig nem történt semmi komoly dolog, jöttek a rendszertelen és egyre fájdalmasabb fájások. Aztán néha jött a szülésznő, nézte, hogy folyik az oxitocin. Ekkor már egyre sűrűsödtek a fájások, majd fél öt után egy fájás közben megvizsgált a szülésznő, mondta, hogy nemsokára szülni fogok, én meg éreztem, hogy ez már tolófájás lesz. Erre mondta, hogy akkor most két tolófájást sziszegjek el, mert elmegy mosdóba, aztán visszajön és szülni fogunk. Hát igazából nem gondoltam, hogy el tudok sziszegni két tolófájást, de Csongi kezére összpontosítottam (mert fogtam) és arra koncentráltam, hogy még nem szabad kinyomni. Nem volt egyszerű, de végülis nem toltam. Ezután jött a dokim is, Ő is megvizsgált egy fájás közben, de ekkor már valóban jött is a tolófájás, úgyhogy én nyomtam kifele. Aztán jött a már harmadjára hallott szöveg, hogy anyuka fogja meg a lába szárát és nyomjon (nem ment olyan egyszerűen az egybefüggő fájások között)…. Még jött egy tolófájás, aztán a következőnél elfogyott a levegőm, így kapkodtam egy picit. Ekkor rámszólt a szülésznő, hogy nem lesz így jó, vagy pihenjek, vagy akkor szedjem össze magam és nyomjam kifele. Az utóbbit választottam és sitty-sutty, ki is csusszant Bercel fiunk 16:45-kor. Nem hallottam egyből felsírni, illetve mondták is, hogy kétszer a nyakán volt a köldökzsinór, egyszer pedig a karján futott át (a másik parám szüléskor). Megszerettem volna nézni, így mondtam, hogy akkor felülnék, de ekkor a nyomástól „lefröcsköltem egy kis vérrel” Bercit, aki fel is sírt egyből. Bocsánatkérés közepette csak néztem a kisfiam, aki csupa magzatmázas volt és olyan kis takaros, kis tökéletes. Aztán letisztogatták és a mellkasomra kaptam. Végül elvitték.
Nekem még hátravolt a méhlepény megszülése, de az „lófing” a szüléshez képest. Illetve mivel szépen levált, így nem is volt most fájdalmas. A doki ezután összevarrt, bár gátvédelemmel szültem (a zárón ez állt), de mégis kaptam pár öltést (mivel a szülésznő vágott egy picit rajtam). Szerencsére nem tartott sokáig és így utólag azt mondom, hogy nem is volt olyan fájdalmas, mint Mersénél. 17:15-kor már hívtuk a nagyszülőket, hogy megszületett a harmadik kisfiunk. Egy kis idő után mi is megkaptuk a megfigyelőbe Bercelt, így először apuka ringathatta, majd én meg is szopiztathattam (Bendegúz csak aludt, Mersét meg se kaptam a megfigyelőbe). Elég sokáig maradtunk a megfigyelőbe, este 8-kor kerültem ki az osztályra. 

Ez a szülés annyival volt másabb ugye, hogy itt indította a doki a szülést, nem úgy, mint a fiúknál, azért máshogy jöttek a fájások (rendszertelenek voltak szinte végig), de már nem bánom, hogy így alakult. Csak aznap volt nekem furcsa, hogy miért avatkozzunk be a természetbe, ha még maradni akar, maradjon, de így azért szerencsére minden jóra fordult.... a körme is beért ám :-)

Büszke apuka: 

A megfigyelőben: 

2013.10.27. 16:45

Bercel megszületett, 3600 gramm és 50 cm

Ez már egy mai friss kép róla :-)
Hamarosan jövök a születésével is és képekkel!


És Merséről is egy kép, hiszen Ő meg két éves lett 31-én. Aznap jöhettünk haza a kórházból!

10.25

A tegnapi napról! Ugyebár a dokim tegnapra rendelt vissza NST-re. Nos, én mentem is időben, fel is kerültem rá és még jó, hogy aludt a kis töki, mert mikor felráztuk, akkor még maradni kellett egy kicsit, hogy lássuk, milyen tevékenységet mutat méhen belül, jobban ki tudja elemezni a doki a papírt. Aztán leszóltak a szülőszobáról, hogy a dokim felkéret, menjek fel a vizsgálat után. Nos, felsétáltam a negyedikre, ez  mindig egy olyan érzés, hogy az ember azt gondolja, ott és helyben meg is szül.
Becsöngettem, szóltak, hogy akkor hozhatom a kórházi cuccom, mert felvesznek az osztályra. Én elkezdtem tiltakozni, hogy erről nem volt szó, csak arról, hogy a doki rámnéz, hogy minden rendben van-e, aztán meglátjuk, mi lesz azután. Persze kikérdezték a dokit, én kaptam addig egy hálóinget, meg egy lábzsákot, de aztán végül csak az lett a vége, hogy lementem a kórházi cuccért, mert a papucsom bent volt a táskában, meg amúgy is, ha már a kocsiban volt, miért ne vigyem fel?
Vissza a negyedikre viszont nem akartam a pakkal felsétálni, így épp elkaptam a liftes fiút és felvitettem magam (amúgy csak a dolgozók használhatják a liftet). Átöltöztem és vártam. Elmondták addig, hogy most terheléses CTG-re szeretne rakni a doki, ez azt jelenti, hogy infúzión keresztül kapok egy folyadékot (oxitocin) és ezzel mesterséges fájásokat idéznek elő, közben nézik a baba szívverését és a méhtevékenységet. 11:10-kor kerültem fel a gépre, kb. másfél órát voltam voltam fent, már elültem a fenekem, meg kényelmetlen is volt, a fájások persze jöttek szépen sorban, szóval értelme legalább volt. Előtte még a dokim megvizsgált, hogy zárt vagyok-e még, de már nem, úgyhogy legalább azt is láttuk, hogy az előző napi fájások elindítottak valamit és két ujjnyira tágultam.
Mikor végeztem a CTG-vel, leküldtek az uh-ra, ránéztek, hogy a magzatvíz normális-e, a baba még mindig jól illeszkedik, méreteit is megnézték, jelenleg 3500 gramm a becsült súlya (37+4 voltam). Visszasétáltam a negyedikre ismét és vártam a dokit. Kb. másfél órát. Közben két nő meg is szült és rajtam meg átfutott, hogy milyen érzés a vajúdás végén lenni és egy kicsit meg is ijedtem. De hát át kell esni rajta, ki kell bújnia Bercelnek is.
Mikor jött a dokim, megnézte az uh-s papírt és aztán megvizsgált, mivel tovább nyíltam, tehát jó úton haladunk a szülés felé, de csak rásegítéssel vannak fájások, így kérdezte, hogy mit szeretnék vajon? Mert éppenséggel be is indíthatják, de látják rajtam, hogy hezitálok és az is lehet, hogy a hétvégén magától elindul a kisfiunk, úgyhogy mondta a doki, hogy vasárnap menjünk újra, meglátjuk, akkor mi lesz. Az meg már holnap lesz.
Amúgy a tegnapi délután folyamán elmúltak a rendszeres fájások, voltak ugyan, de nem vészesek. Este jöttek ismét, de 9-10 percesek, az meg még messze van attól, hogy elinduljon a szülés. Aludni is viszonylag jót aludtam hajnalig, hajnalban viszont elkezdtem mérni az időt, mert megint éreztem, hogy rendszeresek a fájások, de azok is 9 percesek voltak, úgy 3 órán keresztül.
Reggel letusoltam és azzal jobb lett egy kicsit, most napközben is voltak fájások, de nem rendszeresek, úgyhogy nem is indultunk be a kórházba. Ha nincs változás, akkor holnap reggel 9 körül bemegyünk és meglátjuk, mit hoz a holnapi terheléses CTG és vizsgálat, bár valószínűleg bent is tartanak mostmár, mivel vasárnap is lesz, meg szerintem csak most kaptam meg ezt a hétvégét "ajándéknak", hogy itthon lehetek a fiúkkal.
Eddig a magzatvíz még tiszta volt, egy másik félelmem, hogy belekakil a magzatvízbe és ott úszkál benne, meg a köldökzsinór tekeredik a nyakára, ilyenkor a terhesség vége felé már minden megfordul a fejemben. Talán azért is szeretném már a kezemben fogni :-) Közben meg a természetbe se szeretnék belefolyni, csak jobb lenne akkor jönnie, mikor Ő akar, viszont sokminden dől el a holnapi vizsgálattól....
Lehet, hogy legközelebb már babahírrel jövünk?

37. hét

Hozok már képet magamról és Bercelről, aki éppen tegnap volt 37 hetes a pocakban:

 

És viszonyításképpen Bendegúzról és Merséről is, kitalálható, hogy melyik képen kivel vagyok várandós (és éppen mindkettővel 37 hetes voltam):

És akkor a tegnapi napomról is írok már, mert volt történés. Én pl. azt hittem, hogy szülni fogok, de végül mégis itthon vagyok. Azt hiszem, hiába harmadik szülés lesz, igazán kezdőnek érzem magam. Jósló fájásaim már voltak előzőleg is, de rendszertelenek, így nem is izgultam igazán. A hétvégén viszont eléggé rámjöttek a fájások és a levertség és az aluszékonyság és az étvágytalanság és a hányinger is, úgyhogy elég sokat pihentem vasárnap. Szombaton még gyümifákat ültettünk, no én nem nagyon segédkeztem, szóval nem erőltettem meg magam, viszont a kiskertben még körbekapáltam a gyökeret/répát/brokkolit, meg összeszedtük a dinnye és tökszárakat. Meg szedtem egy kis vödör répát is, meg aztán szerintem pizzából bekajáltam és ezért émelyegtem én vasárnap. Mindenesetre nem sok kedvem volt semmihez sem vasárnap, aztán hétfő hajnalban, vagyis éjfél után elkezdtem nézni a fájás időket, ugyanis elkezdtem rendszeresen fájni. 7 percesek voltak, gondoltam, kihúzzuk már reggelig, Csongi nem megy dolgozni, majd elviszi Mersét bölcsibe, mi meg bemegyünk a kórházba, majd ott találkozom a dokimmal.
Én hajnal egytől négyig nem bírtam aludni, forgolódtam, fájogattam, nem volt jó sehogy sem, néha rendszeresen jöttek a fájások, néha meg aztán alábbmaradt. Csongi is felébredt, közben volt egy kis áramkimaradás is, mert azért bekapcsoltam a tévét, hogy ne unatkozzak. Még jó, hogy Csongi ránézett az áramkimaradás miatt az előszobai dobozra, mert már kezdett olvadni egy kapcsoló.
Végül fél öt körül sikerült bealudnom és mintha a fájás is alábbhagyott volna. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy ilyen fájásaim voltak, inkább nézzen meg a doki, bementünk reggel a kórházba. Előtte hívtam a dokim, mondta, hogy délig műtőben van, menjek a szülészetre és majd ott megvizsgál az ügyeletes doki és ha szülés lesz, akkor maradni is kell.
Csongi elvitte reggel Mersét a bölcsibe, aki nagyon ügyes már másfél hete, semmi sírás elváláskor, szépen eljátszik napközben és csak úgy ugrik a nyakunba délután, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Aztán megbeszéltem Marci anyukájával Ágival, hogy leadnánk Bendegúzt, mert nem tudom, hogy szülni fogok-e, vagy sem, de lehet, jobb helye lenne máshol, mint a kórházban. Szerencsére elvállalta, így Bendegúz délelőtt Zsuzsival játszhatott (mivel Marci oviban volt), meg Ágival.
Mi meg bementünk a kórházba. Csongi mondta még reggel, hogy szerinte nem szülünk, bár Bendegúznál is ezt mondta :-) Beértünk a kórházba, felmentünk a negyedikre, én kifújtam magam és becsöngettünk. Kijött egy szülésznő, elmondtam, hogy beszéltem a dokimmal, kérte, hogy jöjjek ide fel és vizsgáljon meg valaki. Kaptam egy szekrényt, meg egy hálóruhát, át kellett öltöznöm, majd vártam. Kb. 3/4 órát, míg újra találkoztam a szülésznővel. Éppen szülés volt...
Aztán jött a szülésznő és mehettem NST-re, 9:40-kor kerültem fel és kb. 10:10-kor jött az ügyeletes doki, aki kérdezett, hogy mióta rendszeres a fájás és hogy érzem magam. Akkor már 5 perces fájások voltak, de elviselhetőek, én meg beszélgettem a kisfiammal, hogy ha már itt vagyunk, akkor szülessünk is meg, mert ne jöjjek már hiába. Kicsit idétlennek éreztem a szitut, itt vagyok két szülés után és eljövök csak úgy, aztán nem szülök meg, de hát nem tudtam hova tenni a fájásokat.
Végül 10:25-kor jött a dokim is, mehettem vizsgálatra. Még zárt vagyok, a fájásokat látja, de azt is, hogy még nem olyan erősségűek, hogy ezzel bármit is kezdhetnénk, illetve a magzatvizet is megvizsgálta, az pedig tiszta. Valahogy azt gondoltam, azért görcsölök, mert belekakilt a magzatvízbe, ahogy Merse, nála ugye azért jöttek a fájások. Szóval mondta, hogy befektethet, de nem garantálja, hogy gyerkőc lesz, így inkább hazaengedett. Még fájogattam délutánig, de aztán mintha elvágták volna, azóta se semmi.
Nem is értem és nem is tudom, mit várok már. Bendegúzzal ugye hajnal egykor elkezdett szivárogni a magzatvíz, 8 perces fájásokkal indultam, majd reggel hétkor értünk be a kórházba, ott már 5 percesek voltak és végül 8:35-kor meg is született. Mersével pedig összevissza fájdogáltam, így éjfél előtt elindultunk a kórházba, ott megvizsgáltak, mivel belekakilt a magzatvízbe, burokrepesztés után 2:30-kor megszületett. Most meg elmentem a rendszeres fájásokkal és sehol semmi. Meg amúgy is félek, hogy Bercel is gyors lesz és akkor nem tudom, hogy érünk be a kórházba, mivel most már kiköltöztünk 25 km-re, azt is figyelembe kell venni. No, de majd jön, amikor jönni akar, mostmár úgy látom, csak nehogy útközben szüljek meg :-)

Hétfőtől-péntekig

Ma van az ötödik  nap a héten, hogy Merse egész napos a bölcsiben, nélkülem. Nagyon büszke vagyok rá, mert egyik reggel sem volt sírás, vagy legalábbis, amikor láttam, hogy biggyeszti a száját, akkor gyors mondtam neki, hogy vigye a kiskutyáját is, így egyből azt kezdte el keresni. És szó és sírás nélkül ment is a csoportszobába. Előtte azért elmondtam neki, hogy majd uzsi után megyünk érte. És kérünk egy-egy puszit most. Ma olyan édesen odabújt a bátyjához és megpuszilta, imádom őket.
Viszont Bendegúzt meg már nagyon sajnálom, mert minden reggel elmondja, hogy Ő is be akar menni és játszani akar a játékokkal. Ráadásul ma látta is, hogy vittek be új vasúti síneket és egyből szeretett volna vele játszani. Sajnos még mindig nincs infó arról, hogy mikor kezdheti az ovit. Már készen van, jelenleg az utcán csinálják a járdát, meg a parkolóban, de gondolom, nem emiatt van a késlekedés, hanem amiatt, hogy a használati engedélyt nem kapták meg gyorsított eljárásban, tehát ki kell várni a 30 napot, ami azt jelenti, hogy okt. vége előtt már nem lesz ovi senkinek. Ez bosszantó is, hogy egy papír miatt állnak és így a gyerekek nem mennek, vagyis aki eddig ovis volt, azt a régi épületbe tömörítették, így ott is többen vannak most egy csoportban, mint kellene, aki bölcsis volt, az a bölcsiben maradt még, így most pl. Merse is olyan csoportban van, ahol kettő csopi van összevonva (mondjuk a gyerekek létszámán nem látszik meg, mert mindig van beteg). Aztán meg van a harmadik csoport, aki eddig otthon volt és megteheti, az még mindig otthon van. Csak ugye mi visszük már Mersét bölcsibe és látom Bendegúzon minden reggel, hogy ez neki rossz. Na, de majdcsak eltelik már az a pár nap.
Amúgy minden reggel egy "tortúra", elindulni a két gyerkőccel. A menetrend az, hogy én fél 7-kor ébredek, aztán Merse is, aztán Bendegúzt ébreszteni kell és Ő alig akar felöltözni és megy a hiszti, hogy segítsek neki, de közben meg Merse hisztizik, hogy már kéri a reggeli kakaóját, úgyhogy van egy kis parádé. Persze aztán az asztalnál is van egy kis vitázás, hogy Bendegúz maradni akar, aztán csak elindulunk, de az úton is össze akarnak szedni minden gallyat, levelet, szóval nem egyszerű. Végül csak odaérünk, akkor jön a nyavalygás Bende részéről, hogy Ő is maradni akar, aztán meg alig akar kijönni. Persze ahogy kijövünk, már azon siránkozik, hogy úúúúúgy hiányzik neki az öccse és olyan rossz, hogy nem jön velünk. Ezután elintézzük a dolgainkat, kisbolt, posta, gyógyszertár, ilyenek. Itthon elvagyunk és amikor délután három után szólok, hogy öltözzünk, mert megyünk Merséért, megint jön a kifogás, hogy Ő még nem akar menni, meg majd hazajön egyedül Merse, meg maradjunk még. Csak elindulunk és hát itt is minden gallyat fel kell szedni, végül beérünk a bölcsibe, általában uzsi időben, akkor még megvárjuk, hogy megegye az uzsit, majd szalad ki hozzánk Merse és öltözhetünk és jöhetünk haza. Még egy picit szoktunk játszani a bölcsi udvarán, aztán ha az idő engedi és nem vizes a játszótér, akkor ott is maradunk egy picit.
Itthon meg elkezdenek veszekedni és már zúg a fejem és alig várom, hogy Csongi hazaérjen (mert Ő reggel fél hatkor elmegy itthonról és este hétkor ér haza). Tegnap már fájogattam is egy kicsit, rendszertelen még, de azt hiszem, mostmár jósló fájásáim vannak. Igazából hétfőtől már nem számítana koraszülöttnek, bár nem tudom, hogy most mennyi a súlya Bercelnek, de gondolom a súlyhatárt is kezdjük elérni. Jövőhét szerdán jön fel Csongi egyik húga, Evelin, itt lesz hétfőig, azután a héten Csongi szabin lesz és onnan vasárnaptól pedig anyukája jön fel egy hétre. Én valahogy úgy érzem, hogy okt. végén megszületik Berci, de ugye Mersénél is hamarabb gondoltam, aztán mégis a kiírás napján jött. Mondjuk most is a nov. 1-jét és 2-át szeretném elkerülni. Na, majd meglátjuk. Nem is tudom, hogy most könnyebb-e, míg nem babakocsival és három gyerekkel kell bravúroskodnom, bár így a pocakom miatt nehezebb, mert már itt fáj, ott fáj, a cipőt nehéz felvenni, aztán begörcsöl a hasam, meg amikor jönnek a jóslók, az se annyira jó már, de aztán belegondolok, hogy hamarosan már úgyis három fiam lesz és lehet, visszasírom ezeket a "nyugis" időszakokat.
Majd meglátjuk.

mai bölcsi :-)

Ma olyan jó kedvvel jöttem el a bölcsiből, hogy csak na! Történt ugyanis, hogy Merse nem sírt elköszönéskor és ez olyan megnyugtató számomra! Bár biggyedt a szája, de gyors megkérdeztem, hogy az alvós kutyusát beviszi-e? Mondta, hogy tegyük inkább a polcra, gyors adtam neki puszit, Ő meg fogta magát és besétált a csoportszobába, ahol az Ildikó néni köszöntötte és végül ment is játszani. Alig bírtam halkan odaszólni a gondozónőnek, hogy a kutyust otthagytam a tatyóban (érdekes, eddig nem volt alvós állata, úgy látszik, majd most lesz). Végül Villő anyukájától kaptam egy képet, ahogy éppen lovacskázik:

Nagyon büszke vagyok rá és remélem a jövőben nem sokszor fogja elsírni magát reggelente, mert akkor biza az én kedvemet is elrontja. Amúgy semmit sem változtattunk, mondogattuk, hogy megyünk bölcsibe, szépen ébredtünk, gyors kakaóivás, reggelizés, öltözés, séta a bölcsibe, az egyik utcán van egy házikó, ahol kinéztünk már egy kutyát és minden oda- és hazajövetelkor köszönünk is neki (elneveztük Bogáncsnak). Ez is egy biztos pont, hiszen ha jövünk haza, akkor is kell neki szólni, hogy jöjjön a kerítéshez :-) Igazi nagyfiú (bár tudom, hogy tuti lesznek még sírós napjaink). Ma már csak 3/4 4-re megyünk érte, tegnap fél 4-kor értünk oda, épp az uzsonnához kezdtek volna, de végül mi elhoztuk az uzsit és jöttünk haza. Ahogy meglátott minket, elkezdte játszani a fejét, szaladt az asztalok között és el-el akart dőlni, ilyet Bendegúz is csinál, mikor produkálja magát, nyilván tőle tanulta.

Ma jönnek az óvónők családlátogatásra, a kókuszgolyó már készen van, meg majd sütünk még kakaós csigát is, sósnak meg van itthon egy kis ropogtatni való pogácsa féleség. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a délután!

Bölcsi (még mindig)

 Mert azért van ennek az időszaknak rossz része is. Mostanában a reggeli elválás pl. 

Hétfőn még nem volt olyan rossz az elválás, nem is sírt, ment egyből a szobába és mikor mentünk érte ebéd után, akkor is jókedvű volt, bár mondta a gondozónő, hogy már majd leragadt a szeme, úgyhogy el is fáradt rendesen, azért itthon még nem aludt be egyből.
Kedden viszont autóval mentünk, mert nekem mennem kellett NST-re és vérvételre a városba és hát így gyorsabban odaértünk. Mondtam is neki, hogy menni kell orvoshoz, de majd jövök érte ebéd után, de az öltözőben csak eltörött a mécses és csak kapaszkodott a nyakamba és mondta, hogy "haza" és hogy "maradj itt". Persze átadtam a gondozónőnek és kimentünk, de akkor már én is elsírtam magam. Hiába, a hormonok is dolgoznak, meg amúgy is rossz látni sírni, meg Merse anyásabb is, szóval megvisel ez mindkettőnket. El is gondolkoztam, mennyire van szükség erre, hogy járjon bölcsibe, de ha összességében nézem, biztos jobb lesz neki majd ott (ha már nem lesz sírós a beszoktatás), mint itthon. Bár végülis itt van a másik variáció is, hogy itthon maradhat. Ismét álmosan kaptuk meg ebéd után, úgyhogy jöttünk is haza és elkezdtem felkészíteni a következő napra, ugyanis tegnaptól már ott alszik a bölcsiben. Itthon elég elutasító a bölcsivel kapcsolatban, mindenre "nem" a válasza. Tegnap reggel is sírva váltunk el, vagyis Ő sírt, én előtte nem, de az utcán már igen. Meg aztán napközben is többször rámjött a sírás. Igen, erősnek kellene lennem, de néha nagyon nem megy és már sok is így a terhesség végére. Ez van. Napközben sem volt semmihez kedvem, csak bíztam abban, hogy jól érzi magát a kisfiunk. Végülis napközben nem sírdogál, csak reggel megy ez, biztosan nekem szól, ezért is kell erősnek lennem (legalább előtte). És ebéd után egyből ment aludni és mikor mentünk érte háromkor, akkor ébredezett. Persze egyből a nyakamba borult és csak szorított, szóval vannak még benne is kétségek biztosan. Volt egy plüss állatka vele, kérdezte a Jolcsi néni, hogy az övé? Mert Merse egyből rávágta, hogy az övé és azzal aludt, de Jolcsi néni emlékezett rá, hogy mondtam, nincs konkrét alvós állatkája. Ennek ellenére tegnap kerestünk egyet, hátha ma könnyebb lesz neki azzal. Ma fél négyre megyünk érte, most feküdnek le valahogy, mi is mindjárt ebédelünk, majd játszunk még (már feltakarítottam), aztán mehetünk is érte.
És a kétségeim, bár sokan biztos úgy vannak vele, hogy ne gondolkozzak annyit, régen is így volt ez, azért nekem nem lenne muszáj beadni Mersét a bölcsibe. Sokat örlődtem, hogy mi legyen, melyik megoldással teszek neki jobbat, mert azt tudom, hogy bármelyik verziót is választjuk, lesz egy törés az életében. Hiszen jön a tesó, ha itthon marad, nem marad rá annyi idő, ha viszem, akkor meg leszűrheti azt, hogy azért visszük, mert jött a tesó. Bendegúzzal együtt nőttek fel, mivel Bendegúz is ovis lesz, mennyire gondolná azt, hogy ha már Bende ovis, Ő itthon marad velem? Vagy mi a jobb? Azért kezdtük el Mersét hamarabb beszoktatni, mert vele talán nehezebb, de most úgy néz ki, hogy nov. 1-je előtt még nem kezdi Bende az ovit, mert a használatba vételi engedély miatt még nem lehet az oviba menni a gyerekeknek (tiszta röhej, hogy készen van, csak a papírra várnak). Ma már azt mondtam Mersének, hogy Bendegúzt viszem az oviba, hogy ne azt érezze, hogy mi itthon vagyunk és hawai és happy minden, mert gondolom Ő is inkább itthon lenne velünk. Biztos lesznek még kétségeim ezután is és fogok még őrlődni, de hát ez van.
Bendegúz is unatkozik itthon, már várja Ő is az ovit, bár azt olvastam, hogy minél nagyobb egy gyerkőc, annál rosszabb a beszoktatás, hát meglátjuk. Neki legalább el tudom normálisan magyarázni. Illetve várja már az ovit és most minden reggel azt mondja, hogy ott marad Ő is a bölcsiben, mert játszani akar. Nem is tudom, hogy lesz ez, tényleg a szülés kapujában fog elkezdeni járni....

Ezek a képek hétfőn készültek, itt már fárad Merse, Villő a csoporttársa, direkt így kértük mi szülők, hogy Ők együtt legyenek (ha már jóban vagyunk mi szülők):

És a tízórainál, végre egy asztalnál ülhet egy csoporttárssal (előtte egy másik kislánnyal ült, aki nem az Ő csoportjában van, de most a két csoport össze van vonva):

Bölcsis nap és a hétvége

Elkezdődött a második hetünk is. Egy kis változással, hogy most már Bendegúz is itthon van. Emiatt a mai beszoktatási napot kicsit lerövidítettem, vagyis a reggelinél hamarabb jöttem el. Mivel úgy volt megbeszélve, hogy reggelire viszem és megvárom a reggeli végét, csak akkor még nem számoltam azzal a ténnyel, hogy Bendegúz is itt lesz már. Úgyhogy reggel felkeltünk, az öltözködésről nem írok semmit, meg arról, hogy aztán időben elinduljunk, pedig én fél hat óta fent vagyok (oké, nem emiatt ébredtem, egyszerűen nem bírtam visszaaludni, csak akkor kezdtem szenderegni, mikor ébredni kellett). Szóval még időben oda is értünk, aztán Merse szépen bement a csopiszobába, én meg szóltam a gondozóknak, hogy akkor itt vagyunk a folyosón, vagy az udvaron, mert hát nem szeretném, ha bátyóka is bemenne. Hazaküldtek, mondván, majd csörögnek, ha valami gond lenne. Elmondtam, hogy az orra már nem folyik úgy, viszont elkezdett köhögni. Mi pedig kimentünk az udvarra és gyűjtögettünk pár gesztenyét (a táskám majd lehúzta a vállam, mikor jöttem hazafele). Elmentünk még a boltba, meg a postára, végül hazajöttünk. Furcsa volt most Merse nélkül. Itthon azzal a ténnyel szembesültem, hogy nincs áram. Fél óra után meg hallom, hogy a szomszéd mosógépe centrifugál. Persze én kapcsoltam le véletlen a főkapcsolót, szóval még jó, hogy megtaláltam a hibát. Játszottunk egy keveset még Bendegúzzal, meg előkészítettem a zöld paradicsomokat, amiket ezután teszek el savanyúságnak és indultunk vissza. Fél 12-kor ebédelnek, úgyhogy azután értünk oda. Még tartott az ebédeltetés, úgyhogy leültünk a folyosón és vártunk. Jó negyed óra múlva jött a Jolcsi néni és mondta, hogy majd leragad már Merse szeme, úgyhogy inkább kihozta. Mondta, hogy nem volt egy hangja sem egész délelőtt, eljátszott, jól elvolt (ezt már hallottam, mert egy ismerősünk kislánya most kezdte a beszoktatást és hát beszélgettem az anyukával). Szóval jól telt a nap. Holnap is ilyen lesz, ugyanis megyek az első NST-re, 9-re van időpontom és ha még előtte el tudnék menni vérvételre, az lenne a legjobb (van még egy kontroll cukorterhelésem). De ez attól függ, mennyire vagyunk ügyesek reggel :-)

Hétvégén kertészkedtünk egy kicsit, Csongi elpakolta a szivattyút, meg a locsolókat, én meg a paradicsomot takarítottam ki, leszedtem a zöldeket, most azokat varázsolom el üvegekbe. Meg eperpalántát ültettem. No és a virágokat is behoztuk a lakásba, de még nincs kitalálva mindnek a helye. Szombaton pedig szüreti nap volt. Mivel reggel hazahozták anyukámék Bendegúzt és a nagy örvendezés közepette kiderült, hogy Marci haverja is jön hozzánk, egyből nagyobb öröme lett Bendegúznak, szóval szépen kisétáltunk a főtérre és szétnéztünk. Volt szalmaszínház, meg egyéb játékok, meg egy csomó lovaskocsi, mert felvonulás is volt délután, amire mi nem mentünk el, mert alvásidő volt éppen. De a színházat megnéztük, meg a bohóctól is kértünk pár figurát (fekete oroszlán, nyuszi, gyita=lovacska, meg virág nekem). Aztán hazajöttünk és mikor a ház előtt ment el a lovaskocsi sereg, akkor kisétáltunk mi is és integettünk. Végül anyáék is hazamentek, mi meg visszarázódtunk a négy személyes családi életbe (plusz egy pocaklakó). Nem mondom, egy párszor már összevesztem Bendegúzzal. Már nagyon várjuk az ovit, főleg így, hogy látja, hogy a tesó is jó helyen van. Remélem 21-e körül már Ő is kezdheti, de majd most pénteken kikérdezzük az óvónőket, hiszen jönnek családlátogatásra.
És egy kép, szombaton készült Bercel-lakról, ma vagyok amúgy 35 hetes:

Első nap a bölcsiben

Ez is "megvolt". Mentünk reggel 9-re és maradtunk 11-ig. Holnap is ez a forgatókönyv, csütörtökön már reggelire megyünk (8 órakor), pénteken pedig már ebédelni is marad Merse. Az első napunk jól telt, odaértünk, épp találkoztunk a gondozónénivel (Jolcsi néni), beszélgettünk, megnéztük a mosdót, kiválasztottuk a jelet (labda lett), majd bementünk a csoportszobába. Van egy kis felfordulás és most két csoport van összerakva, mivel az óvodát még nem adták át és vannak ovisok is a bölcsiben. De most sok gyerkőc beteg is volt, úgyhogy fel sem tűnt, hogy két csoport van egybe. Merse egyből elkezdett játszani, autózott, repülőzött, én addig megbeszéltem Jolcsi nénivel, hogy mit kell majd vinnünk, meg úgy nagyjából, hogyan néz ki egy bölcsis nap. Aztán leülhettem egy székre és onnan figyeltem, mit csinálnak a gyerekek. Merse néha-néha odajött, odahozta a babát, meg hozott horgászbotot és halat, hogy fogjuk ki. Néha egy-egy gyerkőc is kérdezett tőlem, szóval nem maradtam csendes figyelő :-) Aztán hozták a tízórait és mikor Merse meghallotta, hogy joghurt, egyből mondta, hogy ő is eszik. Szépen le is ült a székre és várta, hogy megkapja az adagját. Hát igen, ha kajáról van szó, akkor nincs mese....

Itt épp elkezdenek játszani a horgászos játékkal: 

10 óra után kimentünk az udvarra, ott többet keresett engem, viszont messzebbre is merészkedett tőlem. Először csúzdázott, majd elment egy kismotorért és motorozott a többiekkel. Meg végül a kisházban begyűjtötte a labdákat, illetve a talicskával is tologatott ezt-azt. Birtokba vette az udvart is. Lényegében véve jól érezte magát. Egyszer esett el a motorral, biztos beverte a lábát, mert elég idétlenül esett, de gyorsan megvigasztaltam és játszott tovább. Ugrálgatott a játékokról is le, mint ahogy itthon is szokott az ágyról. Persze itt is utánozta a többi gyereket, szóval jól elvolt. Holnap megint ilyen nap vár ránk, most azt mondja, várja már. Tegnap még azt mondta, ne menjünk. Bendegúz pedig a Laci tatáéknál marad péntekig, szombaton hozzák fel majd Mari mamáék, hiszen őszköszöntő fesztivál lesz délelőtt és már a programon szeretnénk, ha itt lenne. Mivel nekünk is készülni kell az ovis csoporttal, bár még el sem kezdődött az ovi. Az átadás megtörtént a tegnapi nap folyamán, de Jolcsi néni elmondása szerint a bölcsiben "dekkoló" ovisok is csak két hét múlva kezdenek az oviban. Úgyhogy még nem tudjuk, Bendegúz mikor kezdi majd az ovit. Jövőhéten pénteken jön ki a két óvónő és ismerkedünk meg itthon velük (bár mi már találkoztunk a szülői értekezleten), vagyis családlátogatás lesz. 

32+5 pocakfotó

Berci-lak, majdnem 33 hetesen (tegnapi):

Bölcsi

Igen, bölcsi, mint bölcsikezdés. Ugyanis tegnap voltam beíratni Mersét a bölcsibe. Az ovi még nem készült el és már gondolkoztam rajta, hogy lehet, Mersével hamarabb kezdjük a beszoktatást, mint Bendegúzzal, úgyhogy tegnap már meg is lett az első nap. Szept. 30-a, viszont aznap épp nem leszünk itthon, így okt. 1-jén kezdi a beszoktatást. Az első napot tudom csak, 9-re kell menni és 11-ig leszünk, aznap meg kiderül, hogy másnap meddig maradhatunk, de elméletileg két hét alatt kellene beszoknia Mersének. Azután meg jön a bátyja, addigra már az ovit is átadják és a gyerekek is birtokba vehetik az új épületet :-)
Egy kicsit kétségeim vannak, hogy jót teszek-e a bölcsivel a fiamnak, vagy sem, de úgy gondolom, hogy már Ő is igényli a társaságot, úgyhogy inkább a pozitív dolgokat hozom fel és próbálom nem éreztetni, hogy egy kicsit bizonytalan vagyok. Na jó, nem vagyok bizonytalan, kell a bölcsi, ahogy az ovi is! Csak furcsa lesz, hogy az elmúlt, több, mint négy évben mindig sertepertélt körülöttem valaki. És igazából most is így lesz, mert ugye jön a kistesó, szóval nem leszek egyedül... csak furcsa lesz.
Jövőhéten jönnek a gondozónők, megismerkedünk egymással, aztán beszélgetünk is. Addig az orvoshoz is el kell menni, meg a védőnőhöz is. Bár ezt csak jövőhétre rakom, mert múlthéten csütörtökön elkezdett taknyosodni Merse és mi is elkaptuk, most jövünk ki belőle.
Múlthéten voltunk 4D-s uh-n, hát sok képet nem tudok hozni a pocaklakóról, mert még mindig a méhembe fúródik (júli 11-én már odabújt, azóta se tágított onnan), pedig azért is néztünk egy későbbi időpontot, hogy addigra már befordul a szülőcsatorna felé, hátha kibújik a méhem mögül, de nem, most is el volt bújva. Na, mindegy. A fütyijét azt viszont megmutatta :-) Amúgy a felvétel alapján nekem most jobban hasonlít Mersére, de lehet azért, mert Mersét is 26 hetesen vittük 4D-re, míg Bendegúzt jóval korábban (13 és 21 hetesen). Mondjuk a méretek alapján is inkább Mersére hasonlít. A szonográfus szerint nem lesz 4,25kg, de a fej átmérője már neki is nagyobb. Most 2 kg-nál tartunk már. Kis zsurmi...
Azért hozok egy képet Bercelről:

Tegnap megerőltettem magam egy kicsit, vérvételre mentünk, meg a bőrgyógyászatra kontrollra (fél év múlva megyünk megint Mersével), aztán délután még sétáltam is a bölcsibe és estére éreztem, hogy fájdogálok, de még bőven van időm, 7,5 hét pontosan, szóval inkább pihenek, mint teszek-veszek (pedig lenne még mit).
Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy bébicsősz vigyázott a fiúkra. Első alkalom, eddig mindig megoldottuk a felügyeletet, vagy Csongi maradt itthon, vagy én vittem magammal a fiúkat, most viszont elérkezett az idő, hogy felfogadjunk egy bébiszittert, ha mégis szükségünk lenne rá. Niki bevált, az első két perc után Bendegúz elküldött, hogy menjek már a dolgomra, pedig direkt úgy hívtam Nikit, hogy legyen legalább fél óra az ismerkedésre. Végül két órát maradt, ebben én elintéztem a beíratkozást, postára mentem és hazafele beugrottam a zöldségeshez. A szülés körül viszont a családból szeretnénk valakit felhívni, mert éjjel-nappal kellene majd a segítség. Az esti altatásnál én már kimaradok, mostanában Csongi altatja a fiúkat, pont amiatt, mert nem leszek itthon 3-4 éjszakát. Így is anyásabb most Merse, nem tudom, milyen lesz majd nélkülem, de megint az lesz, hogy nem jönnek be hozzám meglátogatni, viszont addig van még pár hét... Meg még a bölcsit is elkezdi, szóval remélem nem lesz olyan nagy trauma számára egyik sem (bölcsi és tesó). Bendegúz aranyos, Ő már tudja, vagy legalábbis megérti, hogy lesz pár nap, míg én nem leszek itthon, sőt, ma reggel beszélt is a tesóhoz a pocakban, Ő még mindig gondoskodóbb, Merse meg nem foglalkozik azzal, hogy tesó van a pocakban.
Azt hiszem, most ennyit akartam írni, most pedig én is lepihenek egy kicsit...

Mert nem mindig fenékig tejfel...

Hát igen, az elmúlt napokban tudtam volna panaszkodni is. De rendesen. Lehet, hogy a Hold állása, vagy az időjárás (mennyi mindent lehet erre fogni, igaz?). Mostanra már jobb. A lakás kitakarítva, még plusz feladatokat is csináltam (radiátort tisztítottam, kádat, wc-t fertőtlenítettem, redőnyt mostam le, no, ablakot azt nem pucoltam) és most jó itthon. Két napja is jó volt, csak kosz volt mindenütt. No és a fiúk is rátettek egy lapáttal. Bendegúzzal folyamatosan összevesztem, nem telt el olyan óra, hogy ne kiabáltunk volna egymással. Persze a fenyítés sem használt, meg a büntisarok sem. Aztán meg még én is elsírtam magam (hiába, a hormonok, még mindig). Tudom én, hogy már kevés vagyok neki, én is nagyon várom már az ovit, mondjuk én jobban várom szerintem, mint Ő, de hát ez van. Még nincs hír róla, hogy mikor kezd, de jövőhéten szülői értekezlet lesz, úgyhogy hátha többet tudunk majd akkor. Szóval Bendegúz állandóan kihúzza a gyufát. Aztán itt van a kis akaratos öccse is. Hogy Ő meg hogy tud hisztizni, ha egyszer valamiért dacos lesz, alig lehet megvigasztalni. Nem telik el nap, hogy ne szekálják egymást a fiúk. Merse szépen el tud játszani egyedül, hol legózik, hol homokozik, hol építőzik, hol csak mesét néz, hol motorozik, a bátyja meg unatkozik és állandóan kibillenti a saját kis játékából. Persze ha már megy az öccse játszani vele, akkor meg feszt csak keresztbe tesz neki. Mindig vita a vége az egész játéknak és hát ilyenkor Merse csak vinnyog, meg visít. Aztán ha nagyon behisztizik, akkor alig lehet megvigasztalni. A múltkor a kádban is valamit elvett Bende az öccsétől és Merse addig hüppögött, meg hisztizett, meg sírt, meg vinnyogott, míg meg nem törölköztünk (mindezt úgy, hogy hátraveti magát és feszíti is és nem enged ilyenkor semmit, csak anya-anya van és bújna hozzám), aztán alig bírtuk felöltöztetni, aztán meg még a tejet sem akarta meginni. Ha kérdeztünk valamit, csak azt mondta, hogy nem, mindegy, mit és hogyan kérdezted, nem volt jó neki. Végül kb. 20 perc dacosság után nagy kegyesen elkezdte inni a tejet (addig meg csak fogta maga előtt). Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Talán a horoszkópja is kijön már, egy kis skorpió (pedig nem nagyon vagyok jártas az asztrológiában). Tetézi az egészet, hogy a pocaklakó is skorpiónak készül. Nem is tudom, örüljek-e, vagy sírjak....

Ezeket leszámítva amúgy meg olyan édesek, ahogy együtt eljátszanak, megy a hülyéskedés, röhögnek a dolgokon, meg keresik egymást, ha nincs az egyik a másik közelében. Szóval az éremnek is két oldala van. Meg az én hangulatomnak is. De ma már jobb. És néha rosszabbnak is kell lenni....

30+1

Kiskrapek...

Aki a mérések alapján nem is olyan kicsi :-)

Tegnap voltam uh-n, ez a kötelező féle volt, amit 28-32 hetes időszakban végeznek el, nos, leírom a méreteket, mert összehasonlítottam a bátyók eredményével is:

Pocaklakó jelenleg 29+1: BPD 80 (66-80), 1695 gramm a becsült súlya
Bendegúz 30+3: BPD 80 (69-83), 1610gramm (Ő 3000grammal született)
Merse 29+3: BPD 77 (66-81), 1624gramm (Ő meg 4250grammal született)

Azt hiszem, kb. olyasmi lesz, mint Merse, ha kivárja a kiírt dátumot. De ugye ezek becsült adatok, igazából a BPD alapján mérik (fej átmérője keresztben), így lehet eltérés (bár megjegyzem, mikor Merse a 38 hetes uh-n 3800grammra lett tippelve, akkor is azt mondták, hogy ez csak becsült adat, aztán tessék, rá két hétre megszületett a több, mint 4 kg-os bébi).
A következő kötelező uh 10.29-én lesz. Következő uh-m viszont, ami 4D-s is, az szeptember 12-én.

Amúgy megvagyunk, elvagyunk, itt az ősz, furcsa is. Még jó, hogy kimostam a nagyok őszi rucijait, már csak a picurnak kell majd, de azzal még várok szeptemberig, tán még visszatér a nyár egy kis időre.
Megvettük a babakocsit is, azt is kitisztítottam már, úgyhogy felkerült a padlásra, majd használat előtt levesszük onnan. Furcsa még, mert eddig nem volt ilyen 3in1-es babakocsink, de már nagyon szeretem. Meg a fiúk is, mikor még nem pakoltuk el, feszt tologatták.
Hát Merse nem annyira tolerálja a pocaklakót, állandóan belekönyököl a hasamban, bár tudja, hogy ott van a baba, de nem olyan óvatos, mint ahogy a bátyja volt vele anno. Mondjuk 4 hónappal fiatalabb, mint ahogy Bendegúz volt. Mikor feljönnek a nevek, Bendegúz még mindig azt mondja, hogy hívjuk Zselykének, hiába öcskös van megint a pociban. A másik név, ami nála befutó, az a Legó. Ez valószínűleg a Regőből jött. Ez nekem tetszik, de Csonginak nem, ettől független Bende megjegyezte és neki ez legó lett :-)

Várjuk már az ovit, hétfőn szabályosan összevesztem Bendegúzzal, többször is. Oké, őszies idő is volt, de olyan szófogadatlan lett, hogy csak na. Merse is nyűgös volt, elegem is volt abból a napból. Sajnos szept. vége előtt nem kezdenek, ráadásul még a beszoktatást sem tudom, hogy lesz, úgyhogy valószínűleg Merse kezdi a bölcsit. Aztán meg majd visszasírom ezt az időszakot, mikor itt tébláboltak a lábamnál....

Egy kis kirándulás

Mert mégse múlhat el úgy a nyár, hogy ne "nyaraljunk". Igaz, ez most nem vízpartos és nem is több napos kirándulás volt, de azért a gyerekeknek ez is tetszett. Az időjárás miatt most kihagytuk a Balatont, így inkább kimentünk a dédiékhez és ha már ott voltunk, elmentünk a palicsi állatkertbe is.
A páva virágokból:

 Rácsodálkoznak az egyik papagájra:

 Egy kis elefántos szökőkút:

 A barnamedve:

 A vidrák jöttek kíváncsiskodni:

 Zsiráf is kijött, mikor már eljöttünk a kifutójától:

 Pózol Bendegúz:

 Egy kis fürdőzés:

 Jóízűen elfogyasztotta az általunk felkínált eleséget:

 Ugrándóvár (ahogy Bende mondta régebben):

 Sziiiiaaaa, ahogy Merse köszönt mindig az apjának:

Amíg ugráltak a fiúk, addig én a dédivel pihentem. Meg többször is pihenhettem szerencsére, mert árnyékos és pados az állatkert. Az út végén el is fáradtam, de hát ez van. Még tervezünk elmenni állatkertbe az ősszel, vagyis pár hét múlva, mert szeptember vége után már nem nagyon utazgatnék (most is éreztem a több, mint két órás utat, mikor kiszálltam itthon).

Amúgy Merse egyre több szavat mond utánunk. Elújságolta a déditatának is, hogy miket láttunk az állatkertbe. No és ha mondani akar valamit, a maga módján elmondja, csak néha nem értjük :-)
Van úgy, hogy Bendegúz (vagy én) megbántom valamivel és hát elkezdi mondani sírva, hüppögve, hogy Dende, és, és, és, és és hát néha elmagyarázza, hogy mit csinált a bátyja, néha meg nekem kell kérdezgetni.

Én ma voltam végre a háziorvosnál is, EKG-t csináltatni, már csak a fogorvoshoz kell eljutni, de mikor rászántam magam, akkor éppen szabin volt (meg még van is aug. 30-ig), úgyhogy két hét múlva újra próbálkozom.
Jövőhéten meg megyek ismét uh-ra, aztán lassan 4D-re is megyünk (alig várom).

Képek

Nos, hozok pár képet, míg Merse alszik, Bendegúz meg csendes pihenőzik...

Ez a Széna, vagy Szalma fesztiválon készült, mert már Merse egyre bátrabb az állatokkal (pár hónapja egy kis palotapincsi hirtelen elébe ugrott, azóta tart minden jószágtól), úgyhogy Eszter segítségével felült a kis pónira (ahogy Ő mondja, gyitá): 

Itt pedig Bendegúz Mari mamával tanul úszni. Karúszóval és úszógumival, de meghozta a gyümölcsét, azóta csak karúszóval úszik a vízekben. Sőt, a Holt-Tiszánál már simán beugrik a stégről a vízbe (következő képen lásd):

Ezt a képet Bendegúz készítette. És hát Merse is tanulja a fényképezést, de tőle még nem tudok mutatni jól sikerült képet :-) (ennek is van hibája, ott egy ujj):

Még egy Holt-Tiszás kép, a hőség utolsó napján voltunk kint és hát lubickolhatunk egy kicsit a hínáros vízben:

Gyurmáznak:

No és egy pocakfotó is, igaz, ez sem mostani, július végén készült, 24+5 napos voltam :-) Azóta meg már 27+1-nél tartok :-) :