És akkor a tegnapi napomról is írok már, mert volt történés. Én pl. azt hittem, hogy szülni fogok, de végül mégis itthon vagyok. Azt hiszem, hiába harmadik szülés lesz, igazán kezdőnek érzem magam. Jósló fájásaim már voltak előzőleg is, de rendszertelenek, így nem is izgultam igazán. A hétvégén viszont eléggé rámjöttek a fájások és a levertség és az aluszékonyság és az étvágytalanság és a hányinger is, úgyhogy elég sokat pihentem vasárnap. Szombaton még gyümifákat ültettünk, no én nem nagyon segédkeztem, szóval nem erőltettem meg magam, viszont a kiskertben még körbekapáltam a gyökeret/répát/brokkolit, meg összeszedtük a dinnye és tökszárakat. Meg szedtem egy kis vödör répát is, meg aztán szerintem pizzából bekajáltam és ezért émelyegtem én vasárnap. Mindenesetre nem sok kedvem volt semmihez sem vasárnap, aztán hétfő hajnalban, vagyis éjfél után elkezdtem nézni a fájás időket, ugyanis elkezdtem rendszeresen fájni. 7 percesek voltak, gondoltam, kihúzzuk már reggelig, Csongi nem megy dolgozni, majd elviszi Mersét bölcsibe, mi meg bemegyünk a kórházba, majd ott találkozom a dokimmal.
Én hajnal egytől négyig nem bírtam aludni, forgolódtam, fájogattam, nem volt jó sehogy sem, néha rendszeresen jöttek a fájások, néha meg aztán alábbmaradt. Csongi is felébredt, közben volt egy kis áramkimaradás is, mert azért bekapcsoltam a tévét, hogy ne unatkozzak. Még jó, hogy Csongi ránézett az áramkimaradás miatt az előszobai dobozra, mert már kezdett olvadni egy kapcsoló.
Végül fél öt körül sikerült bealudnom és mintha a fájás is alábbhagyott volna. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy ilyen fájásaim voltak, inkább nézzen meg a doki, bementünk reggel a kórházba. Előtte hívtam a dokim, mondta, hogy délig műtőben van, menjek a szülészetre és majd ott megvizsgál az ügyeletes doki és ha szülés lesz, akkor maradni is kell.
Csongi elvitte reggel Mersét a bölcsibe, aki nagyon ügyes már másfél hete, semmi sírás elváláskor, szépen eljátszik napközben és csak úgy ugrik a nyakunba délután, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Aztán megbeszéltem Marci anyukájával Ágival, hogy leadnánk Bendegúzt, mert nem tudom, hogy szülni fogok-e, vagy sem, de lehet, jobb helye lenne máshol, mint a kórházban. Szerencsére elvállalta, így Bendegúz délelőtt Zsuzsival játszhatott (mivel Marci oviban volt), meg Ágival.
Mi meg bementünk a kórházba. Csongi mondta még reggel, hogy szerinte nem szülünk, bár Bendegúznál is ezt mondta :-) Beértünk a kórházba, felmentünk a negyedikre, én kifújtam magam és becsöngettünk. Kijött egy szülésznő, elmondtam, hogy beszéltem a dokimmal, kérte, hogy jöjjek ide fel és vizsgáljon meg valaki. Kaptam egy szekrényt, meg egy hálóruhát, át kellett öltöznöm, majd vártam. Kb. 3/4 órát, míg újra találkoztam a szülésznővel. Éppen szülés volt...
Aztán jött a szülésznő és mehettem NST-re, 9:40-kor kerültem fel és kb. 10:10-kor jött az ügyeletes doki, aki kérdezett, hogy mióta rendszeres a fájás és hogy érzem magam. Akkor már 5 perces fájások voltak, de elviselhetőek, én meg beszélgettem a kisfiammal, hogy ha már itt vagyunk, akkor szülessünk is meg, mert ne jöjjek már hiába. Kicsit idétlennek éreztem a szitut, itt vagyok két szülés után és eljövök csak úgy, aztán nem szülök meg, de hát nem tudtam hova tenni a fájásokat.
Végül 10:25-kor jött a dokim is, mehettem vizsgálatra. Még zárt vagyok, a fájásokat látja, de azt is, hogy még nem olyan erősségűek, hogy ezzel bármit is kezdhetnénk, illetve a magzatvizet is megvizsgálta, az pedig tiszta. Valahogy azt gondoltam, azért görcsölök, mert belekakilt a magzatvízbe, ahogy Merse, nála ugye azért jöttek a fájások. Szóval mondta, hogy befektethet, de nem garantálja, hogy gyerkőc lesz, így inkább hazaengedett. Még fájogattam délutánig, de aztán mintha elvágták volna, azóta se semmi.
Nem is értem és nem is tudom, mit várok már. Bendegúzzal ugye hajnal egykor elkezdett szivárogni a magzatvíz, 8 perces fájásokkal indultam, majd reggel hétkor értünk be a kórházba, ott már 5 percesek voltak és végül 8:35-kor meg is született. Mersével pedig összevissza fájdogáltam, így éjfél előtt elindultunk a kórházba, ott megvizsgáltak, mivel belekakilt a magzatvízbe, burokrepesztés után 2:30-kor megszületett. Most meg elmentem a rendszeres fájásokkal és sehol semmi. Meg amúgy is félek, hogy Bercel is gyors lesz és akkor nem tudom, hogy érünk be a kórházba, mivel most már kiköltöztünk 25 km-re, azt is figyelembe kell venni. No, de majd jön, amikor jönni akar, mostmár úgy látom, csak nehogy útközben szüljek meg :-)
Én hajnal egytől négyig nem bírtam aludni, forgolódtam, fájogattam, nem volt jó sehogy sem, néha rendszeresen jöttek a fájások, néha meg aztán alábbmaradt. Csongi is felébredt, közben volt egy kis áramkimaradás is, mert azért bekapcsoltam a tévét, hogy ne unatkozzak. Még jó, hogy Csongi ránézett az áramkimaradás miatt az előszobai dobozra, mert már kezdett olvadni egy kapcsoló.
Végül fél öt körül sikerült bealudnom és mintha a fájás is alábbhagyott volna. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy ilyen fájásaim voltak, inkább nézzen meg a doki, bementünk reggel a kórházba. Előtte hívtam a dokim, mondta, hogy délig műtőben van, menjek a szülészetre és majd ott megvizsgál az ügyeletes doki és ha szülés lesz, akkor maradni is kell.
Csongi elvitte reggel Mersét a bölcsibe, aki nagyon ügyes már másfél hete, semmi sírás elváláskor, szépen eljátszik napközben és csak úgy ugrik a nyakunba délután, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Aztán megbeszéltem Marci anyukájával Ágival, hogy leadnánk Bendegúzt, mert nem tudom, hogy szülni fogok-e, vagy sem, de lehet, jobb helye lenne máshol, mint a kórházban. Szerencsére elvállalta, így Bendegúz délelőtt Zsuzsival játszhatott (mivel Marci oviban volt), meg Ágival.
Mi meg bementünk a kórházba. Csongi mondta még reggel, hogy szerinte nem szülünk, bár Bendegúznál is ezt mondta :-) Beértünk a kórházba, felmentünk a negyedikre, én kifújtam magam és becsöngettünk. Kijött egy szülésznő, elmondtam, hogy beszéltem a dokimmal, kérte, hogy jöjjek ide fel és vizsgáljon meg valaki. Kaptam egy szekrényt, meg egy hálóruhát, át kellett öltöznöm, majd vártam. Kb. 3/4 órát, míg újra találkoztam a szülésznővel. Éppen szülés volt...
Aztán jött a szülésznő és mehettem NST-re, 9:40-kor kerültem fel és kb. 10:10-kor jött az ügyeletes doki, aki kérdezett, hogy mióta rendszeres a fájás és hogy érzem magam. Akkor már 5 perces fájások voltak, de elviselhetőek, én meg beszélgettem a kisfiammal, hogy ha már itt vagyunk, akkor szülessünk is meg, mert ne jöjjek már hiába. Kicsit idétlennek éreztem a szitut, itt vagyok két szülés után és eljövök csak úgy, aztán nem szülök meg, de hát nem tudtam hova tenni a fájásokat.
Végül 10:25-kor jött a dokim is, mehettem vizsgálatra. Még zárt vagyok, a fájásokat látja, de azt is, hogy még nem olyan erősségűek, hogy ezzel bármit is kezdhetnénk, illetve a magzatvizet is megvizsgálta, az pedig tiszta. Valahogy azt gondoltam, azért görcsölök, mert belekakilt a magzatvízbe, ahogy Merse, nála ugye azért jöttek a fájások. Szóval mondta, hogy befektethet, de nem garantálja, hogy gyerkőc lesz, így inkább hazaengedett. Még fájogattam délutánig, de aztán mintha elvágták volna, azóta se semmi.
Nem is értem és nem is tudom, mit várok már. Bendegúzzal ugye hajnal egykor elkezdett szivárogni a magzatvíz, 8 perces fájásokkal indultam, majd reggel hétkor értünk be a kórházba, ott már 5 percesek voltak és végül 8:35-kor meg is született. Mersével pedig összevissza fájdogáltam, így éjfél előtt elindultunk a kórházba, ott megvizsgáltak, mivel belekakilt a magzatvízbe, burokrepesztés után 2:30-kor megszületett. Most meg elmentem a rendszeres fájásokkal és sehol semmi. Meg amúgy is félek, hogy Bercel is gyors lesz és akkor nem tudom, hogy érünk be a kórházba, mivel most már kiköltöztünk 25 km-re, azt is figyelembe kell venni. No, de majd jön, amikor jönni akar, mostmár úgy látom, csak nehogy útközben szüljek meg :-)
Hú, már aggódtam érted! Én most vagyok 30 hetes, kis időm van még, de már nem sok. Amúgy meg nézd a jó oldalát a dolgoknak, ha gyorsan megszületik, nem kell legalább vajúdnod egy egész napot:)
VálaszTörlés