Hétfőtől-péntekig

Ma van az ötödik  nap a héten, hogy Merse egész napos a bölcsiben, nélkülem. Nagyon büszke vagyok rá, mert egyik reggel sem volt sírás, vagy legalábbis, amikor láttam, hogy biggyeszti a száját, akkor gyors mondtam neki, hogy vigye a kiskutyáját is, így egyből azt kezdte el keresni. És szó és sírás nélkül ment is a csoportszobába. Előtte azért elmondtam neki, hogy majd uzsi után megyünk érte. És kérünk egy-egy puszit most. Ma olyan édesen odabújt a bátyjához és megpuszilta, imádom őket.
Viszont Bendegúzt meg már nagyon sajnálom, mert minden reggel elmondja, hogy Ő is be akar menni és játszani akar a játékokkal. Ráadásul ma látta is, hogy vittek be új vasúti síneket és egyből szeretett volna vele játszani. Sajnos még mindig nincs infó arról, hogy mikor kezdheti az ovit. Már készen van, jelenleg az utcán csinálják a járdát, meg a parkolóban, de gondolom, nem emiatt van a késlekedés, hanem amiatt, hogy a használati engedélyt nem kapták meg gyorsított eljárásban, tehát ki kell várni a 30 napot, ami azt jelenti, hogy okt. vége előtt már nem lesz ovi senkinek. Ez bosszantó is, hogy egy papír miatt állnak és így a gyerekek nem mennek, vagyis aki eddig ovis volt, azt a régi épületbe tömörítették, így ott is többen vannak most egy csoportban, mint kellene, aki bölcsis volt, az a bölcsiben maradt még, így most pl. Merse is olyan csoportban van, ahol kettő csopi van összevonva (mondjuk a gyerekek létszámán nem látszik meg, mert mindig van beteg). Aztán meg van a harmadik csoport, aki eddig otthon volt és megteheti, az még mindig otthon van. Csak ugye mi visszük már Mersét bölcsibe és látom Bendegúzon minden reggel, hogy ez neki rossz. Na, de majdcsak eltelik már az a pár nap.
Amúgy minden reggel egy "tortúra", elindulni a két gyerkőccel. A menetrend az, hogy én fél 7-kor ébredek, aztán Merse is, aztán Bendegúzt ébreszteni kell és Ő alig akar felöltözni és megy a hiszti, hogy segítsek neki, de közben meg Merse hisztizik, hogy már kéri a reggeli kakaóját, úgyhogy van egy kis parádé. Persze aztán az asztalnál is van egy kis vitázás, hogy Bendegúz maradni akar, aztán csak elindulunk, de az úton is össze akarnak szedni minden gallyat, levelet, szóval nem egyszerű. Végül csak odaérünk, akkor jön a nyavalygás Bende részéről, hogy Ő is maradni akar, aztán meg alig akar kijönni. Persze ahogy kijövünk, már azon siránkozik, hogy úúúúúgy hiányzik neki az öccse és olyan rossz, hogy nem jön velünk. Ezután elintézzük a dolgainkat, kisbolt, posta, gyógyszertár, ilyenek. Itthon elvagyunk és amikor délután három után szólok, hogy öltözzünk, mert megyünk Merséért, megint jön a kifogás, hogy Ő még nem akar menni, meg majd hazajön egyedül Merse, meg maradjunk még. Csak elindulunk és hát itt is minden gallyat fel kell szedni, végül beérünk a bölcsibe, általában uzsi időben, akkor még megvárjuk, hogy megegye az uzsit, majd szalad ki hozzánk Merse és öltözhetünk és jöhetünk haza. Még egy picit szoktunk játszani a bölcsi udvarán, aztán ha az idő engedi és nem vizes a játszótér, akkor ott is maradunk egy picit.
Itthon meg elkezdenek veszekedni és már zúg a fejem és alig várom, hogy Csongi hazaérjen (mert Ő reggel fél hatkor elmegy itthonról és este hétkor ér haza). Tegnap már fájogattam is egy kicsit, rendszertelen még, de azt hiszem, mostmár jósló fájásáim vannak. Igazából hétfőtől már nem számítana koraszülöttnek, bár nem tudom, hogy most mennyi a súlya Bercelnek, de gondolom a súlyhatárt is kezdjük elérni. Jövőhét szerdán jön fel Csongi egyik húga, Evelin, itt lesz hétfőig, azután a héten Csongi szabin lesz és onnan vasárnaptól pedig anyukája jön fel egy hétre. Én valahogy úgy érzem, hogy okt. végén megszületik Berci, de ugye Mersénél is hamarabb gondoltam, aztán mégis a kiírás napján jött. Mondjuk most is a nov. 1-jét és 2-át szeretném elkerülni. Na, majd meglátjuk. Nem is tudom, hogy most könnyebb-e, míg nem babakocsival és három gyerekkel kell bravúroskodnom, bár így a pocakom miatt nehezebb, mert már itt fáj, ott fáj, a cipőt nehéz felvenni, aztán begörcsöl a hasam, meg amikor jönnek a jóslók, az se annyira jó már, de aztán belegondolok, hogy hamarosan már úgyis három fiam lesz és lehet, visszasírom ezeket a "nyugis" időszakokat.
Majd meglátjuk.