03.31

Március utolsó napja :-)
Szeretem a márciust, főleg idén, minden olyan szép, tavaszias. A gyümölcsfáink megfogták szerencsére, mind virágzik. Az utcákon a fák virágoznak, az aranyeső gyönyörű mindenhol!
Ettől a hónaptól vártam azt, hogy a fiúk sem lesznek betegek már. A bárányhimlővel nem számoltam, ugyebár, ezt leszámítva, valóban nem betegeskednek már annyit, mint január-februárban. Bendegúzt ma vittem vissza az orvoshoz, mert ahhoz képest, hogy sok volt a pöttye, nagyon szépen el is múlt, úgyhogy holnaptól már mehet is. Mersén még nem jelentkeztek a pöttyök, nem tudom, Ő megússza-e, vagy még ezután lesz himlős. Majd kiderül.
És pár mondat a fiúktól!

Bendegúz a számítógépen szereti nézni a legos videókat, egyszer ezt mondja: "egy kis legónézés jót tenne!, én meg megkérdeztem: minek tenne jót? Errő Ő: "hát a humorérzékemnek!"
Valamelyik nap komoly arccal: "Ezt nem tudhatom, tatáéknál van doktor?" (bár így leírva nem hangzik nagyon viccesnek, de az arcot kellett volna még hozzá látni!)

És Mersétől is egy, mert mostanában, ha valamit nem ismer fel, akkor megkérdezi: "Ez mi a fene?"

Bárányhimlő

Igen-igen, elkezdte Bendegúz. Nem tudom, lesz-e folytatása az öcskösök részéről, egyenlőre még csak Bendegúz lett pöttyös. Igazából nem is lett nagyon komolyan himlős, oké, lettek pöttyei, sok is volt, de hólyagos csak kettő, a két csuklóján. Azt vettem észre már csütörtökön délután, ahogy mentem érte az oviba. Először azt hittem, hogy megcsípte egy hangya, aztán este már lett pár pötty mindenhol, hátán, hasán, fejbőrén, lábszárán. Akkor már tudtam, hogy himlős lesz, mert előtte szóltak, hogy volt himlős az oviban. Persze a „legjobbkor” jött, pénteken mentek busszal kirándulni a Tőserdőbe a víz világnapja alkalmából, természetesen lemaradt róla, pedig nagyon várta már. Helyette a dokihoz mentünk. Másfél hétre ki is írta (április 2-án kell visszamenni), kapott a bőrére mentolos hintőport, azóta kenegetjük neki reggel és este és szinte már teljesen le is száradtak. Egyszer elkezdtem megszámolni, kb. 150-200 pöttye volt. A fejbőrén kb. 20. Eleinte viszketett neki, első éjszaka arra ébredtem, hogy vakarózik mellettem, rászóltam ugyan, de negyed óra múlva ismét vakargatta. Ennek ellenére talán 5 pötty van elvakarva, az se vészesen. 

És hogy mikor esnek bele a kistesók? Jó kérdés. Ráadásul előtte hétvégén találkoztunk az „otthoni” barátokkal is, persze volt gyereksereg. Szóltam a szülőknek, hogy Bendegúz himlős lett, lassan náluk is letelik a két hét lappangási idő, kíváncsi vagyok, elkapja-e valamelyik gyerkőc. Sajnálom is hogy így alakult, de ez pont egy olyan kis alattomos betegség, hogy még nem is tudunk róla, de már fertőz.

Szóval Bendegúz itthon van péntek óta, Merse még jár bölcsibe, mivel nem törvényszerű, hogy elkapja, feleslegesen meg nem akartuk kivenni. Amúgy én se kaptam el kicsiként tesómtól, csak amikor már ovis voltam.

Bercel kicsit taknyos, folyik az orra, de nem vészesen amúgy. A porszívó nincs elrakva még a helyére.

Ma öt hónapos a kisfiunk, kis husigolyó már. Valahol 8 kg körül mozog a súlya, majd estére lemérem. Gondolom emiatt nem igyekszik a forgással, oldalra megy már, de átbillenni nem tud. Mondjuk Bendegúz is valahogy ilyentájt fordult a hasára. Azért gyakorolunk, segítek neki átbillenni, aztán ma azt vettem észre, hogy már szépen tartja magát, hogy visszabillenjen, de a lendület nincs meg. Na, majd eljön annak az ideje is!

Második márciusi

Nem sikerült eddig jönnöm, pedig csak kettecskén vagyunk itthon Bercellel, mert ez a második hét, hogy a fiúk a dolgozójukban vannak. Igen-igen, végre itt a március, amitől egy kis megváltást reméltem és bíztam abban, hogy nem lesznek már hetente betegek. Oké, nem mondom, hogy teljesen egészségesek, mert Merse a hét eleje óta köhög, meg folyik az orra, de nem annyira vészesen, hogy ne menjen a bölcsibe.
Bendegúznak nincs baja, neki valamelyik nap fájt a lába, aztán két napra rá a hasa is. De nem lett több "baj" belőle.
Bercelnek viszont a köhögése nagyon elhúzódott, így mikor már negyedjére mentem vissza kontrollra, akkor a doki mondta, hogy szamárköhögés-gyanús, így kapott antibiotikumot rá. Szerencsére helyrehozta, igaz, a négy hónap alatt már ez volt a harmadik antibiotikum, amit kapott, de hát a nagyok hozzák haza a betegségeket is, óhatatlan, hogy ne kapja el, sajnos.
Szóval a múlthéten és ezen a héten is végig mentek a fiúk az oviba és bölcsibe. Holnapra szabadnapot kértünk, mert megyünk a nagyikhoz. Csongi szabit vesz ki, így a három családot három nap alatt tudjuk meglátogatni és remélhetőleg marad idő a barátokra is. Az időjárás remélem kedvezni fog, bár már vasárnapra mondja a rossz időt. Na, majd látjuk.

Amit felírtam, Bendegúz bújócskázásnál, mikor ő a hunyó, azt szokta mondani, hogy "egy,kettő,három.... aki nem bújt, aki, megyek!" :-)
Nagy rosszcsont fiunk van, aki végre barátokat szerzett az oviban. Nem volt baj eddig sem a barátkozással, csak amíg nem járt közösségbe, nem volt állandó barátja. Hiába jártunk ki a játszótérre, mindig más gyerekek voltak. Itt végre megtalálta a kis pajtásait és örömmel meséli, hogy mostmár kikkel játszik. És persze utolérte a szerelem is. Először azt hittem, hogy Orsi lesz a barátnője, de Ő csak barátnő maradt. Aztán jött, hogy Zsófival is szeret játszani, majd egyik nap azt mondta, hogy szerelmes is bele és onnantól kezdve mindennap elmondta. És meg is magyarázta, hogy azt érzi, hogy ilyenkor dobog a szíve. Az egyik nap már úgy jött haza, hogy Zsófi is szerelmes belé, úgyhogy ők lettek a kis szerelmespár. Aztán már az óvónénik is megtudták, szóval a szerelem kibontakozott. Mostanában kevesebbet beszél róla, nem tudom, már vége lehet a lángolásnak?
Tegnap elmentem Bercellel a négy hónapos státuszvizsgálatra és azután elmentünk a boltba. Mivel a bolt által van az ovi és mikor jöttem kifele, már kint játszottak az udvaron, így meglestem őket. Olyan jó volt látni, ahogy a kis pajtásaival önfeledten szaladgál, rúgják a labdát, játszanak. Vártuk már nagyon, hogy végre "gyerek" legyen és a vele egykorúakkal játszhasson....

Bercelnek is megvolt a négy hónapos oltása, kicsi csúszással, mert a két hónapossal elcsúsztunk. A mérlegelés szerint 7650 gramm volt már, a doki ráhallgatott a tüdejére, megnézte a torkát, azután megkapta a két kötelező oltását is. Volt sírás, de nagyon ügyes volt, meg tudtam vigasztalni.
Nagyon jó baba, nyugodt, legalábbis mi annak látjuk, a két nagy után. Oké, vannak neki is rosszabb napjai, de amúgy nyugodt természet. Elviseli a nagyokat, hagyja, hogy szeressék, ugráljanak mellette (még ha én nem is hagyom), meg hogy a nagy hangzavarban is simán alszik, ez újdonság, de hát Ő már a harmadik gyerekünk, nem járkálunk lábujjhegyen. Persze, hétköznap, ha egyedül maradok vele, akkor csendben teszek-veszek, míg Ő alszik, valahogy így alakult. Hétvégén meg rászólok a fiúkra, hogy húzzák lejjebb a hangerőt, ha alszik az öcskös. Van egy napirendünk, ami most egy kicsit borult. Általában hat és fél hét között ébredünk reggel, öltözködés, reggelizés, majd Csongi elviszi a nagyokat az oviba és bölcsibe. Bercel meg bealszik első körön úgy 8 után. Valamikor alszik 11-ig is, erre tegnap és ma alig aludt. Persze most beájult megint. Szóval kb. háromszor alszik napközben, ez ma borulni fog. Általában, mikor délután megyünk a nagyokért, akkor először még csak nézelődik, majd bealszik a babakocsiban. Így tudunk még játszóterezni is. Este a fürdetés rám marad, mert Csongi csak fél 9-kor ér haza...

 Merséről is pár szót. Ő a legzsiványabb, leghisztisebb, legbocibb szemű, leghuncutabb fiunk. Néha nagyon nehéz vele, legalábbis azt érzem. Hiszti terén ki tud borítani, képes földhöz vágni magát és ott nyavalyogni, ahol éppen lehuppant. Tegnap azért borult ki, mert fel akart kapaszkodni a babakocsira, ahogy jöttünk el a bölcsiből és rá mertem szólni, hogy cipelje a kis senekét nyugodtan, ne csimpánzkodjon a babakocsira. Képes volt hátradőlni és hisztizni, majd mondani, hogy "látod, nem bírok menni". Igen, van ilyen. Épp jött egy anyuka a kislányával és mondta, hogy nicsak, nemcsak a kislányok hisztiznek így? Hát nem. A legjobb az egészben, hogy simán azt mondja, nem tudja megcsinálni, holott előtte azt tette. Vagy pl. ha mondunk valamit és visszakérdez, hogy "mi?", mi meg mondjuk, nem mi, hanem tessék, erre Ő: "látod, nem bírom azt mondani, hogy tessék". Erről ennyit.
Sokat utánozza a bátyját, a jót és rosszat is. Figyelni kell rájuk, mert sokszor összebalhéznak. Sokszor Bendegúz úgy kezeli az öccsét, mintha vele egykorú kispajtás lenne, fellöki pl. Aztán persze Merse egyből jön panaszkodni. Bendegúzra emiatt sokszor rá szólunk. Sokszor érzem azt, hogy direkt kiprovokálja, hogy megdorgáljuk és ezt nem szeretem. Ha valami ügyeset csinál Merse, megdícsérjük, emiatt Bendegúz is egyből csinálja azt, gondolom a dícséretet várja. Pedig meg van Ő is dícsérve, hiszen ügyesen rajzol, vagy focizik, de úgy látszik, neki is az a dícséret kell, amit az öccse kap. Nem könnyű, de az összhangot meg kell tartani.... Az Élet apró örömei, igaz?

Biztos kimaradt még pár dolog, amit szerettem volna leírni, de most csak erre volt időm...

Március első

Első márciusi bejegyzés. Remélhetőleg többször tudok jönni, azaz, a fiúk sokat lesznek a "dolgozójukba".
Igen, igen, múlthéten ismét itthon voltak. Bendegúznak kiújult a kötőhártyagyulladása, Merse pedig csúnyán köhögött és taknyos volt. Bercel mindkettőt elkapta tőlük, Ő még most is beteg. És miért is ne, mostmár én is elkaptam, az én szemem is begyulladt. Azt hiszem, az elmúlt két hét nem szólt másról, csak hogy itthon "ápoltam" a fiúkat. Persze Bendegúzzal nem lehetett bírni, mert oké, hogy a szeme gyorsan helyrejött, de mivel visszaesett, így a doki egész hétre kiírta. Vagyis csütörtökig. Pénteken farsang volt. Készültünk rá, Zorrónak öltöztettük Bendegúzt, délután ment volna az egész család, de ebéd előtt szóltak, hogy Bende nem érzi jól magát és így hazahoztam. Vagyis az orvoshoz. Szerencsére nem talált komolyabb gondot, így mivel estétől egész hétvégéig nem volt semmi baja, tegnap ismét elkezdte az ovit. Merse meg a bölcsit. De hogy meddig mennek? Jó kérdés, de én már nagyon bizakodom, hogy nem esnek vissza.
Ennek örömére, hogy csend volt, tegnap kitakarítottam a lakást és közben azon gondolkoztam, mit fogok írni majd. Mert lenne mit, csak mire ide jutok, már el is felejtem. Most van egy kis időm, Bercel alszik, csak mosogatnom kellene.
Szóval kezdem Bercivel. Mert múlthéten betöltötte a négy hónapot és hát a kis drága megduplázta a súlyát, 7230 gramm (3600 grammal született), kis vasgyúró. Mi lett volna, ha nem betegeskedik az utóbbi időben? Mert így most kevesebbet is szopizott. Még mindig csak szopizik, egyenlőre a hozzátáplálást nála is ki akarom tolni hat hós kora utáni időszakra. Talán vele van a legkevesebb gond szopizás terén is. Jó, itt is van néha olyan, hogy tekereg össze-vissza, de sosem aggódtam azért, hogy most lesz vége a szopizásnak, ellenben Bendegúznál a tápszert ki is bontottuk, Mersénél meg otthon volt a recept, ha ki kellett volna váltani a tápszert. Most még nem is írattam fel. Látszik, hogy harmadik gyerek :-)
Nagyon nyugodtnak mondható, a két nagyhoz képest persze. Oké, vannak neki is rosszabb napjai és Ő is szeret a kézben lenni és úgy jönni-menni-nézelődni. De nála is tartjuk azt az elvet, ha sír, baja van, nem hagyjuk sírni, még akkor sem, ha csak felkéredzkedik hozzánk. Nem, nem kényeztetjük el, a két nagyot sem kényeztettük el szerintem, inkább erősítettük a hitet, hogy igen, ha baj van, ott vagyunk és figyelünk rád.
Tegnap elkezdett beszélgetni, hallatszott, hogy próbálgatja a hangját és magyaráz nekem. Hogy mit mondott, az jó kérdés, de tetszett neki. Szokott már hangosan kacagni is, imádnivaló kiskrapek, az biztos.
Merse imádja az öccsét, mindig bújna hozzá, sajnos akkor is, amikor beteg. És hiába tiltom neki, simán bemászik hozzá a kiságyba, ha nem vagyok ott. Én meg nem mindig vagyok ott mellettük (ha éppen begyújtok a kazánba, vagy teregetek, vagy pakolom a ruháikat). A múltkor bemásztak Bercelhez a kiságyba, ami 25 kg-ot bír el, Ők meg együtt 40 kg-ot nyomnak. Letesztelve, kibírta a kiságy.

Volt arra is példa, amíg én lent dagasztottam a fánkot (mert az oviba megígértem, hogy farsangra sütök), addig a középső fiunk felment az emeletre és a popsikrémmel bekente az autóit. Meg a falat, a Bercis takarót, meg a szőnyeget. Örültem neki, mit ne mondjak. De a következő csendesség után is takarítanom kellett, mert úgy gondolta, hogy megkóstolja a fogkrémet és mivel ízlett neki, majdnem ki is nyomta az egész tubussal. Nem unatkozom, ha itthon van, az biztos. De ha még Bendegúz is itthon van, akkor meg főleg megy a rosszalkodás. Értem én, hogy fiúk és hogy kell a balhé, de már kezdem unni, hogy míg az oviban jófiú, itthon nem lehet vele bírni. Mi lesz, ha majd Bercelt is bevonják ezekbe a játékokba? 

 Hozok azért olyan képet, ahol jófiúk, éppen kártyáznak: 

Illetve segítenek nekem a konyhában: 

Ez mindig is kedvenc helyük, ha a konyhában vagyok, akkor állandóan a pultra kéredzkednek és jönnek nekem segíteni. A múltkor egyedül megoldották, míg én az emeleten szopiztattam, hogy felmásztak és a só-bors szóróból kiszórták egy tálba a tartalmát, majd mikor én már leértem, addigra Merse haja is tele volt. Végül, mikor alvás előtt pelenkáztam volna, akkor szembesültem vele, hogy a fütyije is csupa só-borsos. Természetesen fürdés lett belőle...

Na, úgy hallom, ébredés van, hozok még egy képet a legkissebbről: