Igen, igen, múlthéten ismét itthon voltak. Bendegúznak kiújult a kötőhártyagyulladása, Merse pedig csúnyán köhögött és taknyos volt. Bercel mindkettőt elkapta tőlük, Ő még most is beteg. És miért is ne, mostmár én is elkaptam, az én szemem is begyulladt. Azt hiszem, az elmúlt két hét nem szólt másról, csak hogy itthon "ápoltam" a fiúkat. Persze Bendegúzzal nem lehetett bírni, mert oké, hogy a szeme gyorsan helyrejött, de mivel visszaesett, így a doki egész hétre kiírta. Vagyis csütörtökig. Pénteken farsang volt. Készültünk rá, Zorrónak öltöztettük Bendegúzt, délután ment volna az egész család, de ebéd előtt szóltak, hogy Bende nem érzi jól magát és így hazahoztam. Vagyis az orvoshoz. Szerencsére nem talált komolyabb gondot, így mivel estétől egész hétvégéig nem volt semmi baja, tegnap ismét elkezdte az ovit. Merse meg a bölcsit. De hogy meddig mennek? Jó kérdés, de én már nagyon bizakodom, hogy nem esnek vissza.
Ennek örömére, hogy csend volt, tegnap kitakarítottam a lakást és közben azon gondolkoztam, mit fogok írni majd. Mert lenne mit, csak mire ide jutok, már el is felejtem. Most van egy kis időm, Bercel alszik, csak mosogatnom kellene.
Szóval kezdem Bercivel. Mert múlthéten betöltötte a négy hónapot és hát a kis drága megduplázta a súlyát, 7230 gramm (3600 grammal született), kis vasgyúró. Mi lett volna, ha nem betegeskedik az utóbbi időben? Mert így most kevesebbet is szopizott. Még mindig csak szopizik, egyenlőre a hozzátáplálást nála is ki akarom tolni hat hós kora utáni időszakra. Talán vele van a legkevesebb gond szopizás terén is. Jó, itt is van néha olyan, hogy tekereg össze-vissza, de sosem aggódtam azért, hogy most lesz vége a szopizásnak, ellenben Bendegúznál a tápszert ki is bontottuk, Mersénél meg otthon volt a recept, ha ki kellett volna váltani a tápszert. Most még nem is írattam fel. Látszik, hogy harmadik gyerek :-)
Nagyon nyugodtnak mondható, a két nagyhoz képest persze. Oké, vannak neki is rosszabb napjai és Ő is szeret a kézben lenni és úgy jönni-menni-nézelődni. De nála is tartjuk azt az elvet, ha sír, baja van, nem hagyjuk sírni, még akkor sem, ha csak felkéredzkedik hozzánk. Nem, nem kényeztetjük el, a két nagyot sem kényeztettük el szerintem, inkább erősítettük a hitet, hogy igen, ha baj van, ott vagyunk és figyelünk rád.
Tegnap elkezdett beszélgetni, hallatszott, hogy próbálgatja a hangját és magyaráz nekem. Hogy mit mondott, az jó kérdés, de tetszett neki. Szokott már hangosan kacagni is, imádnivaló kiskrapek, az biztos.
Merse imádja az öccsét, mindig bújna hozzá, sajnos akkor is, amikor beteg. És hiába tiltom neki, simán bemászik hozzá a kiságyba, ha nem vagyok ott. Én meg nem mindig vagyok ott mellettük (ha éppen begyújtok a kazánba, vagy teregetek, vagy pakolom a ruháikat). A múltkor bemásztak Bercelhez a kiságyba, ami 25 kg-ot bír el, Ők meg együtt 40 kg-ot nyomnak. Letesztelve, kibírta a kiságy.
Volt arra is példa, amíg én lent dagasztottam a fánkot (mert az oviba megígértem, hogy farsangra sütök), addig a középső fiunk felment az emeletre és a popsikrémmel bekente az autóit. Meg a falat, a Bercis takarót, meg a szőnyeget. Örültem neki, mit ne mondjak. De a következő csendesség után is takarítanom kellett, mert úgy gondolta, hogy megkóstolja a fogkrémet és mivel ízlett neki, majdnem ki is nyomta az egész tubussal. Nem unatkozom, ha itthon van, az biztos. De ha még Bendegúz is itthon van, akkor meg főleg megy a rosszalkodás. Értem én, hogy fiúk és hogy kell a balhé, de már kezdem unni, hogy míg az oviban jófiú, itthon nem lehet vele bírni. Mi lesz, ha majd Bercelt is bevonják ezekbe a játékokba?
Hozok azért olyan képet, ahol jófiúk, éppen kártyáznak:
Illetve segítenek nekem a konyhában:
Ez mindig is kedvenc helyük, ha a konyhában vagyok, akkor állandóan a pultra kéredzkednek és jönnek nekem segíteni. A múltkor egyedül megoldották, míg én az emeleten szopiztattam, hogy felmásztak és a só-bors szóróból kiszórták egy tálba a tartalmát, majd mikor én már leértem, addigra Merse haja is tele volt. Végül, mikor alvás előtt pelenkáztam volna, akkor szembesültem vele, hogy a fütyije is csupa só-borsos. Természetesen fürdés lett belőle...
Na, úgy hallom, ébredés van, hozok még egy képet a legkissebbről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése