Második márciusi

Nem sikerült eddig jönnöm, pedig csak kettecskén vagyunk itthon Bercellel, mert ez a második hét, hogy a fiúk a dolgozójukban vannak. Igen-igen, végre itt a március, amitől egy kis megváltást reméltem és bíztam abban, hogy nem lesznek már hetente betegek. Oké, nem mondom, hogy teljesen egészségesek, mert Merse a hét eleje óta köhög, meg folyik az orra, de nem annyira vészesen, hogy ne menjen a bölcsibe.
Bendegúznak nincs baja, neki valamelyik nap fájt a lába, aztán két napra rá a hasa is. De nem lett több "baj" belőle.
Bercelnek viszont a köhögése nagyon elhúzódott, így mikor már negyedjére mentem vissza kontrollra, akkor a doki mondta, hogy szamárköhögés-gyanús, így kapott antibiotikumot rá. Szerencsére helyrehozta, igaz, a négy hónap alatt már ez volt a harmadik antibiotikum, amit kapott, de hát a nagyok hozzák haza a betegségeket is, óhatatlan, hogy ne kapja el, sajnos.
Szóval a múlthéten és ezen a héten is végig mentek a fiúk az oviba és bölcsibe. Holnapra szabadnapot kértünk, mert megyünk a nagyikhoz. Csongi szabit vesz ki, így a három családot három nap alatt tudjuk meglátogatni és remélhetőleg marad idő a barátokra is. Az időjárás remélem kedvezni fog, bár már vasárnapra mondja a rossz időt. Na, majd látjuk.

Amit felírtam, Bendegúz bújócskázásnál, mikor ő a hunyó, azt szokta mondani, hogy "egy,kettő,három.... aki nem bújt, aki, megyek!" :-)
Nagy rosszcsont fiunk van, aki végre barátokat szerzett az oviban. Nem volt baj eddig sem a barátkozással, csak amíg nem járt közösségbe, nem volt állandó barátja. Hiába jártunk ki a játszótérre, mindig más gyerekek voltak. Itt végre megtalálta a kis pajtásait és örömmel meséli, hogy mostmár kikkel játszik. És persze utolérte a szerelem is. Először azt hittem, hogy Orsi lesz a barátnője, de Ő csak barátnő maradt. Aztán jött, hogy Zsófival is szeret játszani, majd egyik nap azt mondta, hogy szerelmes is bele és onnantól kezdve mindennap elmondta. És meg is magyarázta, hogy azt érzi, hogy ilyenkor dobog a szíve. Az egyik nap már úgy jött haza, hogy Zsófi is szerelmes belé, úgyhogy ők lettek a kis szerelmespár. Aztán már az óvónénik is megtudták, szóval a szerelem kibontakozott. Mostanában kevesebbet beszél róla, nem tudom, már vége lehet a lángolásnak?
Tegnap elmentem Bercellel a négy hónapos státuszvizsgálatra és azután elmentünk a boltba. Mivel a bolt által van az ovi és mikor jöttem kifele, már kint játszottak az udvaron, így meglestem őket. Olyan jó volt látni, ahogy a kis pajtásaival önfeledten szaladgál, rúgják a labdát, játszanak. Vártuk már nagyon, hogy végre "gyerek" legyen és a vele egykorúakkal játszhasson....

Bercelnek is megvolt a négy hónapos oltása, kicsi csúszással, mert a két hónapossal elcsúsztunk. A mérlegelés szerint 7650 gramm volt már, a doki ráhallgatott a tüdejére, megnézte a torkát, azután megkapta a két kötelező oltását is. Volt sírás, de nagyon ügyes volt, meg tudtam vigasztalni.
Nagyon jó baba, nyugodt, legalábbis mi annak látjuk, a két nagy után. Oké, vannak neki is rosszabb napjai, de amúgy nyugodt természet. Elviseli a nagyokat, hagyja, hogy szeressék, ugráljanak mellette (még ha én nem is hagyom), meg hogy a nagy hangzavarban is simán alszik, ez újdonság, de hát Ő már a harmadik gyerekünk, nem járkálunk lábujjhegyen. Persze, hétköznap, ha egyedül maradok vele, akkor csendben teszek-veszek, míg Ő alszik, valahogy így alakult. Hétvégén meg rászólok a fiúkra, hogy húzzák lejjebb a hangerőt, ha alszik az öcskös. Van egy napirendünk, ami most egy kicsit borult. Általában hat és fél hét között ébredünk reggel, öltözködés, reggelizés, majd Csongi elviszi a nagyokat az oviba és bölcsibe. Bercel meg bealszik első körön úgy 8 után. Valamikor alszik 11-ig is, erre tegnap és ma alig aludt. Persze most beájult megint. Szóval kb. háromszor alszik napközben, ez ma borulni fog. Általában, mikor délután megyünk a nagyokért, akkor először még csak nézelődik, majd bealszik a babakocsiban. Így tudunk még játszóterezni is. Este a fürdetés rám marad, mert Csongi csak fél 9-kor ér haza...

 Merséről is pár szót. Ő a legzsiványabb, leghisztisebb, legbocibb szemű, leghuncutabb fiunk. Néha nagyon nehéz vele, legalábbis azt érzem. Hiszti terén ki tud borítani, képes földhöz vágni magát és ott nyavalyogni, ahol éppen lehuppant. Tegnap azért borult ki, mert fel akart kapaszkodni a babakocsira, ahogy jöttünk el a bölcsiből és rá mertem szólni, hogy cipelje a kis senekét nyugodtan, ne csimpánzkodjon a babakocsira. Képes volt hátradőlni és hisztizni, majd mondani, hogy "látod, nem bírok menni". Igen, van ilyen. Épp jött egy anyuka a kislányával és mondta, hogy nicsak, nemcsak a kislányok hisztiznek így? Hát nem. A legjobb az egészben, hogy simán azt mondja, nem tudja megcsinálni, holott előtte azt tette. Vagy pl. ha mondunk valamit és visszakérdez, hogy "mi?", mi meg mondjuk, nem mi, hanem tessék, erre Ő: "látod, nem bírom azt mondani, hogy tessék". Erről ennyit.
Sokat utánozza a bátyját, a jót és rosszat is. Figyelni kell rájuk, mert sokszor összebalhéznak. Sokszor Bendegúz úgy kezeli az öccsét, mintha vele egykorú kispajtás lenne, fellöki pl. Aztán persze Merse egyből jön panaszkodni. Bendegúzra emiatt sokszor rá szólunk. Sokszor érzem azt, hogy direkt kiprovokálja, hogy megdorgáljuk és ezt nem szeretem. Ha valami ügyeset csinál Merse, megdícsérjük, emiatt Bendegúz is egyből csinálja azt, gondolom a dícséretet várja. Pedig meg van Ő is dícsérve, hiszen ügyesen rajzol, vagy focizik, de úgy látszik, neki is az a dícséret kell, amit az öccse kap. Nem könnyű, de az összhangot meg kell tartani.... Az Élet apró örömei, igaz?

Biztos kimaradt még pár dolog, amit szerettem volna leírni, de most csak erre volt időm...