Együtt a család

Tegnap reggel ment haza anyukám, így ismét hárman maradtunk, bár Csongi már dolgozik, úgyhogy inkább ketten vagyunk itthon Bendével. Mostanra kezd beállni egy „rend”, na, nem óramű pontossággal, de evés után azért többnyire van másfél óra pihi, úgyhogy tudok ténykedni is… Mondjuk tegnap este héttől, majdnem 11-ig szopizás volt, majd sírás, majd vigasztalás, majd újra szopizás, úgyhogy nem unatkoztam. Ráadásul tegnapra csúnyán becsipásodott mindkét szeme, így korán reggel már a doktornőnél voltunk. Kapott rá megint szemcseppet, amikor kijöttünk a kórházból, akkor is egy hétig még kezeltük ilyennel, úgyhogy nem újdonság ez nála, de most csúnyább a szeme, mint először. Kamillázzuk is, úgyhogy kezd szépülni… Mivel tegnap délutánra volt időpontom a mázsálásra is, a doktornő mondta, hogy menjek át a védőnőhöz is és méressem meg. Így is volt. Egy hét alatt 280 grammot hízott, ami a védőnő szerint nagyon jó, mert ők a 100-150 grammot tartják „ideálisnak”. Szóval most 3410 gramm. Ugye 3 kilóval született, 2950-el jöttünk haza és két hét alatt felszedett 460 grammot. Szóval tejem az van, jól is lakik vele ez a kis lurkó, néha még nagyon is, mert elkezdett bukni. Meg a hasát is feszíti a puki, így kiváltottunk egy másik gyógyszert, ami mostmár kellene, hogy hasson (2-3 napot ír rá), mindenesetre büfizésben már segített. Éjszaka néha még felébredünk, hogy izeg-mozog, ficereg-mocorog és utána jön a puki, szóval ezzel még hadilábon állunk. A sárgadinnyét imádom, de Bendének nem tetszik, így amit apukám hozott a piacról, mind hazaküldtem, mert úgysem enném meg. Néha már alig merek enni valamit, mert nem tudom, hogy fog-e fájni neki a pocija, vagy sem. Viszont muszáj kísérletezni, mert csak így tudom meg, hogy neki mi nem tetszik. A köldökcsonkját is megmutattam a doktornőnek, mondta, hogy szép és hamarosan le fog esni. Ezt egy hete is mondták és láss csodát, holnap három hetes lesz Bende és a köldökcsonkunk még mindig megvan. Fürödni meg még nem tudunk úgy, csak tisztálkodni, ezért azt se szereti igazán…

Megvolt az első sétánk is, amikor én „hajtottam a verdát”, mert anyával mentünk le kerülni egy kört, de anyának nem tetszett a bolygókerék és én tologathattam, úgyhogy már sétáltunk is. Illetve tegnap a dokihoz is egyedül mentem, meg a gyógyszertárba, illetve ma is lementem vele egy sétára, úgyhogy kezelem én is a bébijárgányt. Esténként viszont Csongi a sofőr, át nem adná a kormányt… Jókat sétálunk, tegnap is több, mint egy órát lent voltunk, de már kezdjük unni a környéket, mert ugye ez egy zártabb kertvárosi rész. Ha beljebb akarunk merészkedni a belváros felé, hát a bevezető út az kb. 25-30 perc séta, meg vissza ugyanez és így nem merészkedünk, mivel a kajálást még nem tudom belőni, hogy mikor lesz éhes. Úgyhogy marad a környék, a környező utcák, az ismerős zajok… Ma Csongi ebéd után nem ment vissza dolgozni, így volt egy szabad délutánunk. Igaz, én az 1 órai evés után ledőltem Bendével, úgyhogy nem igazán csináltunk semmit. A hétvége meg a mienk. Hoztam képeket, séta közben bealudva:

Az egyik nem jó pillanatom:

Hétfő

Most még van segítségem, hiszen anyukám tegnap este megérkezett. Csongi viszont mától visszament dolgozni. Csütörtöktől jön a nagyüzem babázásban, mert anya is hazamegy. Mondjuk a háztartásban már megvagyok, csak ha nyikkant ez a kis dinka, akkor ugrok egyből és hát ezzel lesznek majd gondjaim. Mindenesetre most próbálom kihúzni a nyüsszögését és a legvégső esetben veszem fel dajkálásra, cicizésre. Persze ma már óránként kért enni, szóval a cicin bealvásról kellene leszoktatnom valahogy. Illetve jó lenne, ha kihúzná a három óránkénti evésre, de ez még csak álom számomra. Éjszaka csikart a hasa, mert úgy összehúzta magát és aztán pukizott akkorát, szegénykém. Tegnap sok őszibarackot ettem, úgyhogy ezt kihagyom az étrendemből, mert szerintem neki nem tett jót. Ma már sárgadinnyéztem. Azzal nem volt a gond a múltkor, meg anya készített köményes teát és ivott belőle Bogyó is, úgyhogy remélem hatni fog. Meglátjuk a mai esténket is.

Csütörtökön megyünk majd a védőnénihez, újra mázsálni fogják, meg megmérik a fejét, hasát, hosszát. Megnézzük, hogy a köldöke milyen, mert mára egy kis alvadt vérdarab található az alsó részén és még mindig nem akart leesni. Pedig ma már 16 napos. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog leesni, mert már az esti tisztálkodás sem tetszik neki annyira. Aztán ha már normálisan fürdünk, remélem neki is meg fog tetszeni a pancsizás, és nem kínlódásként éli meg. Ha már szülés előtti héten még úszni is voltunk, gondolom tetszett neki is (meg segített is a gyors szülésben).

Tegnap kitakarítottuk a lakást, olyan jól esett, úgyhogy remélem mostmár visszatér a régi formám is. Egyébként azt mondhatom, hogy a két hét volt elég kemény szülés után, hogy regenerálódjak, mert ugye fájt az alsó-fertályam (gát, aranyér miatt), a séta is kínlódás volt eleinte, a helyben állás meg főleg, de mostanra már egyre nagyobb túrákra indulunk, meg az állás sem olyan rossz már. Szóval kezdek helyrejönni. És azt hiszem maga a szülés is kezd majd egyre szebb élménnyé formálódni, hiszen nem panaszkodhatom, elég gyorsan jött Bende baba. Na, jó, a kistesó még csak gondolatban van meg, azért legalább két évnek lennie kellene a gyerkőcök között, nem szeretnék egy picit, meg egy kicsit is nevelni. Meg valahogy jó lenne tél végére, tavasz elejére-közepére aktualizálni a köv. szülést, mert ez a nyár közepe azért nem volt olyan jó, az ősz meg ugye: egy egész nyarat kell kibírni előtte nagy pocakkal, bedagadt lábbal. Állítólag most is mondják a nagyon jó időt, de hála itt még elég kellemes a levegő, hamarosan megyünk is le sétálni. Hátha a friss levegő is megteszi a hatását és jót fog aludni ez a kis Bogyó (estére). Napról-napra egyre szerelmesebb vagyok belé, mindig meglep egy új fintorral, vigyorral (ami szerintem nem tudatos), egy pofival. Szóval imádom ezt a kis krapekot. És most be is fejezem, mert már másfél órája alszik és szerintem hamarosan kelni fog…

Két hetes

Én nagyon örülök, hogy már Bogyó megszületett, annyi örömet hozott az életünkbe. Meg így visszatekintve már nem is volt olyan „vészes” maga a szülés és az utána lévő időszak, a lábadozás, holott az még mindig tart. Örülök, hogy a nagy meleget is elkerültük. Egy párszor már beszéltük Csongival, hogy szerencsések vagyunk, hogy pont akkor született, amikor született, hiszen kicsit hűvös volt, reggel is volt és gyors is volt, így a szülőszobában viszonylag elég hamar ki is tudtuk nyitni az ablakot. Aki negyven fokban szül és sokáig vajúdik, hát nem irigylem őket. Ugye, akkor nem lehet szellőztetni, szóval a meleg csak beszorul a negyedik emeleti szülészetre… de mi megúsztuk. És most már két hete gyönyörködhetünk is ebben a csodában.

Ami rossz, hogy hétfőtől Csonginak vissza kell mennie dolgozni, pedig nagyon élveztük az életet így hármasban. Viszont jön fel anyukám holnap este, úgyhogy lesz segítségem. Én egyre jobban és többet mozgolódok, úgyhogy hamarosan hosszabb túrákra is merészkedhetünk a bébijárgánnyal. Ma már több, mint fél órát lent voltunk… Bende szereti, ha ringatva van a kis feneke, úgyhogy a séta is tetszik eddig neki. A védőnőnél is a legnagyobb melegben voltunk és szépen beájult. Mondjuk egyből jöttünk is haza, mert nem akartuk a nagy hőségben sétáltatni. Tegnap is lent voltunk egy jó 25 percet, elmentünk a vadasparkig, meg vissza, igaz, ez nem nagy táv, de a környezet annál szebb, ezért fordultunk el erre. Meg én még beugrottam a kisboltba is, úgyhogy megvolt a sétánk.

Az éjszakáink még mindig nagyon egybefolynak, nem is nézem, hogy milyen időközönként kér enni-inni. Amikor szisszen és gyűri az öklét a szájába, akkor én már adom is a cicit. Napközben is van úgy, hogy keveset cummog a cicin, ekkor tudom, hogy csak melege volt és csak ivott, ezért nem is nézem az időt, mert van úgy, hogy óránként kéri a cicit. Hát legalább növekszik és ez megnyugtat, az, hogy nincs egy napirendünk még, az meg nem izgat, hiszen csak egy hete vagyunk itthon. Előbb-utóbb majdcsak beáll az is… Ma mondjuk elég sokat aludt napközben, mert evett fél 12-kor, majd egykor, majd négykor már úgy kellett kelteni, hogy le tudjunk utána menni sétálni. Aztán bealudt a nagy sétálásban és hét előtt ébredt, evett, fürödtünk és megint evett. Most apukájával büfiznek, illetve folyamatosan csuklik, de szerintem hamarosan megint enni fog, úgyhogy készülök erre is. Aztán meg irány a nagyágy és megyünk aludni… Friss fotók a kis két hetes bébinkről, aki a kiságyába nézgélődik:

A laptop előtt beszélgetünk:

Itt még mutogatok is:

És ami lemaradt, pedig betöltöttük a születése napján...

Csak a rend kedvéért:

A baba növekedése: Gyermeked készen áll a méhen kívüli életre. Ezen a héten a legtöbb baba még mindig el van foglalva a zsírpárnák növesztésével, hogy hőszabályozása minél könnyebben képes legyen alkalmazkodni a külvilág körülményeihez. A legtöbb baba súlya ilyenkor 2,7 és 4,3 kg között van. A fiúk általában nehezebbek a lányoknál. A baba valamennyi érzékszerve kifejlődött. A tüdő éri el a teljes fejlettséget utoljára. A magzat belei tekintélyes mennyiségű mekóniumot, sötétzöld színű, kenőcsös anyagot, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A mekónium általában a szülést követő pár órában ürül, ám ha a szülés elhúzódik, ez megtörténhet, mielőtt a baba világra jönne. Ha a magzat fiú, a 38. hétre a herék megérkeztek a hasüregből a herezacskóba; ha lány, a nagyajkak teljesen kifejlődtek. A súlygyarapodás tovább folytatódik - elérheti a napi 28 grammot -, de az édesanya súlya ekkor már stagnál, vagy csökkenni kezd. A baba fejének és hasának a kerülete nagyjából azonos. A magzatmáz ekkora már eltűnik a bőr felszínéről, esetleg az ízületek környékén maradhat meg foltokban.

Hát Bende baba háta csupa magzatmázas volt, amikor megszületett, illetve a has és fejkörfogata 32 volt. Az én súlyom +16 kg-val lett több, mint amennyi voltam még októberben. Az eltervezett súlytöbbletet sikerült tartanom, még „hiányzott” hozzá 60 dkg. A kórházi tartózkodás után -10 kg-val lettem könnyebb, tehát jelenleg +6 kg-nál tartok. Illetve még az a 10-15 kg, amit le szeretnék adni. A következő gyerkőcről is beszélgettünk már, de egyelőre még várat magára. Most ez a kis csomag kitölti az életünket, próbáljuk szokni egymást, meg ismerni és alkalmazkodni egymáshoz. Néha elcsodálkozom, hogy ez a kis csöppség nemrég még a pocakomban volt és nem tudom elképzelni, hogy hogy fért el, pedig nem is nagy baba. Egyre szerelmesebb vagyok bele és büszke is, hogy ilyen kis csodálatos élettel áldott meg a sors. A kis tündéri pofija, ahogy napról-napra változik és produkálja magát és egyre jobban a szívünkbe zárja magát. Imádni való. Csongi nagyon sokat segít, mindenben kiszolgál, hozza az üdítőt, a vizet, a gyógyszert a picinek. Mindig kérdezi, hogy mi kell, szalad a boltba, mos ránk, vasal. Illetve nagyon finom ebédeket készít. Dajkálgatja a kisfiát délutánonként, aztán néha ő is úgy bezuhan, mint Bende Bogyó, olyan édesek ilyenkor. Sajnálom, hogy lassan ez az időszak is eltelik, hiszen jövőhét hétfőn már mennie kell dolgozni. Viszont a sebem addigra remélem begyógyul és én is fittebben fogok tudni mozogni, mert most azért még kellemetlen. A lenti sétálás is úgy néz ki, hogy fél óra után jövünk is vissza, mert feszít a gátam és a varrat. Nagyon várom már, hogy elhagyjam az utolsó varrataimat is és hogy ne érezzem a feszítő érzést, az aranyérről meg már nem is írok, kezdek „hozzászokni”…

Napirendünk még nincs, amikor nyűglődik teszem a cicire, van amikor csak iszik, mert épphogy csak az egyiken rajtavan és be is ájul, viszont van, amikor kétszer is váltogatom a cicik között, akkor meg elég sokáig szopizik. Ma voltunk mérlegelésen is, 2950 grammal jöttünk haza egy hete és ma 3130 gramm volt. Mondjuk megvárjuk a jövőhetet, mert ugye nem ezzel a mérleggel mérték utoljára, de ez is nagyon jó hír. Tehát anyatej van, rendesen eszik, úgyhogy szépen gyarapszunk. Jövőhétre is van időpontunk, tehát egyelőre nem bérelünk mérleget, figyelünk az ösztöneinkre, etetünk, ahogy kívánja….Tejem az van, valamikor csak úgy folyik a szája sarkából, viszont a fejés elég nehezen megy. Egy gyógyszert pedig csak tejjel adunk neki oda, úgyhogy kipréselem magamból azt a pár ml-t, hogy oda tudjuk adni neki. Kb. 3-4 alkalommal már tápszerhez is nyúltunk, mert úgy éreztem, hogy még éhes, de azt is elhagytuk, inkább sűrűbben kelünk és szopizunk. Nyugtató cumit sem fogadja el, így egyelőre csak cici van és kiskanál, amivel a gyógyszert adagoljuk. Remélem ez így is marad. A reflexei is jók, már nőtt mindene, úgyhogy haladunk-haladunk. Csak a meleget nem igazán bírjuk, de hát majdcsak jön a lehűlés… Most ennyit, lassan jön a fürdetés, amit nem igazán szeret (a köldökcsonk még megvan és ma ahogy nézte a védőnő, még lesz is egy pár napig), aztán evés és pihenés, mi meg megnézzük a Nicsak, ki beszél még című filmet, hacsak nem alszok be rajta…

Csupa erő, csupa izom, egész nap csak tejet iszom:

Születés történet

Az egész még péntek este, azaz július 10-én éjszaka kezdődött, hogy a fogam miatt nem bírtam elaludni. Ezt a fogamat kezelték még márciusban, be lett tömve, de állítólag az idegkezelés „szélén” álltunk, szóval hamarosan vissza kell mennem….

Július 11-én szombaton hajnal egykor arra ébredtem fel, hogy valami szivárog, meg pisilnem kell, illetve innentől kezdve kezdődtek a menstruációs görcseim is. Elkezdtem nézni az órát, közben pedig próbáltam pihenni. Na, nem mindig sikerült felidéznem, hogy mikor is volt utoljára, de úgy kb. 8 perces fájásaim voltak. Még kétszer ébredtem arra, hogy ismét szivárog a magzatvíz, így bugyi-csere, mosdóba menetel, majd próbáltam pihenni. Csongi is felébredt, mondtam neki, hogy reggel menni kellene a kórházba, legalább valaki nézzen meg, de ő csak legyintett, hogy nem lesz itt semmi. Mivel anyósom és Dari is itt voltak, addig pihentem én is és amikor ébredeztek, akkor mentem át szólni, hogy bemegyünk a kórházba, megnézzük, hogy mi is ez valójában. Reggel én még letusoltam, Csongi megreggelizett, majd fél hét körül elindultunk a kórházba. Előtte még beszaladt Csongi a kis boltba szőlőcukorért, mivel ez még hiányzott a kórházi pakkomból. A korház főbejáratától kb. 200-250m séta várt ránk, majd fellépcsőzni a 4.-re a szülészetre. Becsengettünk, majd szóltak, hogy akkor vegyem át a papucsot és megvizsgálnak, mivel ügyelet van, ezért mindenkit felvesznek az osztályra, nincsen csak vizsgálat. Persze mi még ennyire nem készültünk, csak mi mentünk fel, így a kocsiba maradt minden cucc, úgyhogy én hálóingre öltöztem, míg Csongi leszaladt a táskákért. Közben elkezdték felvenni az adatokat, 6:55-kor. Néha jöttek a fájások, a szülésznő mondta, hogy „az jó”. Gondoltam magamban, kinek? Mert nekem annyira nem tetszettek, de mindegy. Kikérdeztek, fájdogáltam. Itt már nem tudtam mérni az időt, de kb. ötperces fájásaim voltak. Majd megvizsgált először a szülésznő, de nem mondott semmit, csak hogy igen, itt ma szülni fogunk. Egy idő után jött az ügyeletes doki, ő is megvizsgált. Közben kaptam kúpot, ami hatott is kb. negyed óra múlva. Illetve még az NST-re is feltettek, nézték a baba szívhangját. Kérdezték, hogy van-e dokim, mire mondtam, hogy igen, de szabin van és én nem bírtam utolérni. Közben a másik ágyon már nagyon vajúdott egy kismama és az ő „szisszenései” hallatán nekem is elkezdődtek a fájások, így kimentem inkább az előtérbe, hogy Csongival lehessek. Előtte még a szülésznő meg akarta nézni, hogy fájás közben milyen a szívhangja a babának, de mivel a másik ágyon szülés volt, ez elmaradt. Szóval kimentem az előtérbe és Csongi elkezdte mérni az időt, itt már kétperces fájásaim voltak, egy percig tartott. Hát nem volt kellemes, pedig csak kétszer bírta mérni az időt Csongi, mert jött a szülésznő, hogy feküdjek az ágyra, megnézi a szívhangot. Mire felfeküdtem, már valószínűleg elindult a kisbébi, mert mondta, hogy itt nemsokára meglesz a baba. Szóltam, hogy apás szülés lenne, úgyhogy behívták Csongit is. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Csonginak szóltak, hogy hova álljon, illetve a szülésznő átszólt a szomszédos orvosnak, hogy hát jönnie kellene, mert hát itt is szülés lesz. Mivel épp varrta a gátat a szomszédos anyukának, így odaszólt, hogy ő nem ér rá, hívjanak másik orvost. Csongi elmondása szerint a szülésznőnek ekkor riadt lett az arca, mert még szinte semmi nem volt előkészítve, a vákuum félig volt kész, a szülésznő tartotta vissza a baba fejét, de nekem már jöttek a tolófájások és nyomtam is, tehát a bébi már úton volt… Aztán hipp-hopp ott termett az orvosom is, nekem szóltak, hogy két nyomás és megvan a pici, illetve elmondták, hogy hogy nyomjak. Persze fájás közben nem igazán tudtam figyelni és hiába szóltak, hogy ne nyomjak, már késő volt. Ezután szólt a szülésznő, hogy térd alatt fogva húzzam fel a lábam és úgy nyomjak, illetve csukjam be a szemem, vegyek egy nagy levegőt és hang nélkül nyomjak. Két nyomás és megvan a baba. Persze először nem bírtam fájás közben elvenni a kezem az ágy rácsáról, Csongi meg a zűrzavarban azt hitte neki szólt a szülésznő, és ezért ő húzta fel a lábaimat, majd amikor elmúlt a fájás, akkor áttettem a kezem, Csongi pedig a fejem tartotta és két nyomásra meg is volt Bende baba. Az óra szerint 8:35 volt, de a zárójelentésre 8:40-et írtak. Szóval ahogy „elterveztem”, örültem, hogy nem szenvedtünk sokáig, bár így is megviselte Bende babát a szülés. Ezután elvágták a köldökzsinórt, itt már Csongi magát törölgette. Előtte sokat segített, hogy a vizes ronggyal törölgetett és hogy ott volt mellettem. Miután a köldökzsinór vért is levették, jött a méhlepény megszülése. Három nyomásra lett meg, de azért, mert már nem volt erőm a nyomásra. Végülis ez nem volt „rossz”, csak már elegem lett a sok nyomástól és ezért sikerült ilyen sokára kinyomnom. Aztán jött a varrás, ami igencsak kellemetlen volt, bár néha már poénkodtunk is, hogy ne figyeljek oda. Végül kitoltak a megfigyelőbe, ahova Bende Bogyót is kihozták és ott lehettünk jó egy órát vele, bár mi még délig maradtunk, mert telt ház volt és nem volt hely, ahova kerülhettünk volna. Egyébként három szülés volt, 8:20, és 8:48 volt a másik kettő időpontja.

Miután megszületett Bendegúz, apukáját is felköszöntöttem, hiszen egy nap eltéréssel lett a szülinapjuk.

A kórházban volt négy nap, amikor a kisfiam volt a szobában az egyeduralkodó, hiszen hatan feküdtünk bent, de mindenkinek kislánya volt. Hamar eltelt a kórházban töltött idő is, bár mi egy nappal később jöhettünk haza, mert a vese-medence tágulat miatt szerdán reggel ultrahangozták, amikor jöttünk volna haza és akkor elkezdték a gyógyszeres kezelését is, amit még itthon is folytatnunk kellett. Végül egy nappal maradtunk bent tovább, de engem az az egy nap is megviselt, viszont mostmár itthon vagyunk…

az első sétánkra indulunk:

box-beállás:

újabb képek

Hamarosan jövök a történettel, de egyelőre a fekvés a legkényelmesebb pozíció, mivel az aranyerem is kijött, így inkább egész nap lustizunk a babával...

Köszönöm szépen a gratulációkat, a csoda megérkezett hozzánk és nem is panaszkodhatunk, hiszen csendes babát kaptunk. Gyönyörködünk benne, szeretgetjük és ismerjük egymást....

Hoztam újabb képeket, büfizni készülünk, nem mindig jön össze.... Viszont nagyon szépen eszik...

Cicizés után beájulva:

Hazajöttünk

Ma hazaérkeztünk a kórházból, csak pár képet teszek ki, aztán hamarosan jövök a részletekkel is....

Anya hasán kényelmesen:

Apával ismerkedünk:

rácsok között:

Megérkeztem - örömhír

 

„Itt vagy velem, mint egy új remény

Az éjszakát felváltja a fény

Csak egy perce élsz, nézlek boldogan

Úgy vártam rád, édes kisfiam…”

 

Örömmel tudatom a kedves blog olvasóimmal, hogy várva várt kisfiunk, Bendegúz úgy döntött, hogy kíváncsi erre az Életre és 2009.07.11-én 8:35-kor megszületett 3000 grammal és 50 cm-rel.

 

Alulírott – Bende Bogyó – lakásbérleti szerződésemet felmondták és az általam bérelt helyiség elhagyására köteleztek. Ennek okáért nem megfelelő viselkedésemet (a környezetem állandó zaklatása, izgés-mozgás, stb...) nevezték meg. Elárulom, hogy a látszat ellenére szívesen költöztem ki. Eddigi helyem az alkatom miatt, a csintalanságok elkövetéséhez egyre szűkebbnek bizonyult. A kilakoltatás fáradalmait egy óriási alvással pihentem ki, ezután felfrissülve, méltán éreztem úgy, hogy az új helyemen is Én vagyok az úr. Megérkeztem, mindenkit puszilok: Bende Bogyó

 

 

Amint hazaérkezünk a kórházból és egy kis erőre kapunk, jövünk a részletekkel és a további képekkel! Puszi mindenkinek: Bende Bogyó, Apa és Anya

 

„Mikor megszületik a várva várt gyermek,

az Élet dolgai új értelmet nyernek,

Apaszív, Anyaszív dobban meg egy párban,

új fénnyel ragyognak a világra hárman!”

Születésnap

Először is boldog születésnapot kívánok Csonginak, akit én nagyon-de nagyon szeretek.

Sajnos nem lesz születésnapi ajándéka a kisfia születése, mert nagyon úgy néz ki, hogy Bende Bogyó nem akar mostanában kibújni. A tegnapi nap is eltelt, elmentünk egy ismerős pároshoz, majd hozzánk jött egy ismerőse Csonginak. Míg ők a nagyszobában beszélgettek én ruhástól bealudtam a kisszobába. Azt hiszem ismét jót aludtam. Reggel pedig időben keltünk, Csongi bevitte az előző napokon sütött sütiket és pogácsákat a munkahelyére, majd én is mentem nemsokra rá, hogy a kocsit elhozzam, mivel jött anyósom Darival és értük ki kellett menni a vasútállomásra. Hazajöttünk, megebédeltünk, most pihenünk és várjuk haza Csongit, hogy mehessünk focizni. A lábam dagad folyamatosan, úgyhogy most is polckolom, tehát pihentetem.

Bende baba folyamatosan feszíti a hasfalam, illetve mocorog is csendesen. Néha vannak jósló fájásaim, tegnap már elkezdtem mérni az időt, de ezek még mindig rendszertelenek és elég hosszúak… Ma még nem éreztem. Holnap pedig ismét hétforduló, tehát jövök az aktuális hírlevéllel…

Negyedik és ötödik ctg is...

Tegnap este egy barátnőmékhez mentünk ki a szomszédos faluba, ahol jól eltel az idő. Még hazafele beugrottunk egy hiperbe, mert a pogácsához hiányzott pár alapanyag, úgyhogy kb. fél 11-kor érkeztünk haza. Én le is feküdtem, mert úgy éreztem, hogy fáradt vagyok, de nem bírtam elaludni. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, meg a fogaim is elkezdtek fájni, először a bal alsó, majd a bal felső is és mivel bal oldalt feküdtem, hát átfordultam a másik oldalamra, hátha azzal tudok segíteni. Végül elmúlt a fogfájás és én be is aludtam. Viszonylag jót is aludtam, a mosdózás után is könnyen visszamerültem, úgyhogy fél hatkor keltem ki végül.

Ma ugye 7:45-re voltam ctg-re rendelve, be is kerültem időben, Bogyót sem kellett felkelteni, mert a második tíz percben felébredt magától és mozgott rendesen. Viszont az első tíz percben a gép kimutatta, hogy van fájásom, de a baba nem reagál rá. Egyébként éreztem a fájást, egy kisebb menstruációs görcshöz hasonlítanám. Szóval végeztem az első 20 perccel, így mentem és kerestem a dokim. Persze kiderült, hogy szabin van még a héten, így megint ahhoz a doktorhoz kerültem, aki a múlthéten nézett meg. Mondta, hogy amikor fájásom van, a baba szívverésének is nagyobbnak kellene lennie, úgyhogy ezzel nem volt megelégedve és visszarendelt délutánra, vagy osztályra már feküdhetek is be. Mondtam, hogy akkor jövök délután és akkor megnézzük, mit produkál ez a kis úrfi. 12:20-ra kaptam időpontot, persze egyből bepánikoltam, hogy baj van, így Csongi is elkéredzkedett a munkahelyről és jött velem. Mivel megint időben érkeztünk, így délben már a gépen feküdtem, addig éreztem, hogy mocorog, ott viszont végig aludt volna, ha az asszisztensnő hagyja, de kb. 5* rázta a hasamat. Na, akkor méltóztatott az uraságának egy-két mozdulatot produkálnia, de egyébként vígan aludt volna még. Mivel ebédidőben lettünk kész, így várnunk kellett a dokira, és a reggeli dokit nem találtuk, így egy másik nézte meg az eredményeket. Kérdezte, hogy érzem normálisan a baba mozgását, mondom igen, akkor minden rendben. Még rákérdezett, hogy mikor megyek a köv. uh-ra, mondtam, hogy jövőhéten kedden, így ezt az időpontot nézte ki ctg-re is. Így visszamentünk a ctg szobába és kértem időpontot, ott meg kiderült, hogy a dokim is bent van a kórházban. Felhívtam, megbeszéltük, hogy az első emeletnél találkozunk. Ránézett mind a két eredményre és mondta, hogy jó, akkor jövőhéten kedden jöjjek újra. Szóval egy kicsit nagyobb volt az ijedtségem, mint gondoltam. Azóta is folyamatosan érzem, hogy mocorog Bende baba, illetve nemrég megfeszült ez egész hasam a köldököm felett, de ismét bemozdult, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam. Holnap jön anyósom Darival, szóval programjaink is biztos lesznek, bár az is lehet, hogy itthon pihenünk, míg Csongi dolgozik, aztán megyünk majd erre-arra. Hétvégén meg meglátjuk, hogy mit találunk ki. Ja és a fogfájás napközben is megvan, de csak ha eszek, utána kezd el fájni. Még várok vele egy picit, remélem, hogy nem kell mennem sehova, hiszen márciusban nézettem át a fogaimat, akkor minden rendben volt. Hát most ennyit…

Tegnapi látogatók

Tegnap a barátnőm a férjével jött, így Csongi is tudott beszélgetni, na nem, mintha nem kapcsolódott volna be a női locsi-fecsibe… A vendégek megnézték a lakást, mert tavaly augusztus óta nem voltak, aztán azóta igencsak van változás, de még mindig nem 100%-ig vagyunk kész. Na, mindegy. A kis rezidenciát is meglesték, remélem kapnak ötletet majd, hogy náluk hogy rendezzék be a gyerekszobát. Meg aztán beszélgettünk egy jót, úgyhogy a nap is hamar eltelt. Éjszaka viszonylag elég jól aludtam, reggel fél hétkor keltem ki az ágyból. A bolti bevásárlás után elkezdtem sütni-főzni, egyrészt az ebédre készültem, meg ugye a pénteki szülinapra is. Egyelőre egy fajta süti van kész, amit majd Csongi bevihet a munkahelyére, illetve a másiknak a krémjét készítettem el. Ma még kisütöm a tésztát is hozzá (ha úgy lesz időm). Illetve kitaláltam egy zselatinos-pudingos őzgerinc formás sütit, most az is hűl, de azt itthoni célra készítettem. Az ebéd is jól sikerült, krumpli-leves lett, meg amerikai palacsinta. Holnap úgyse nagyon lesz időm főzőcskézni, mert megyek a köv. ctg-re és most későbbi időpontot kaptam. Meg végre szeretnék egy pihenős napot is, bár azt hiszem, hogy ez nem fog megvalósulni, hiszen még sütkéreznem kell, a sós süti még hátravan. A lábam persze megint bedagadt, így ebéd után feküdtem jó két órát. Mondjuk az éjszaka folyamán sikerül lelappadnia, de így napközben nem tudok annyit feküdni, hogy a régi formáját visszanyerje. Na, mindegy, majdcsak túl leszünk ezen is…

Nemsokára megyünk ki egy szomszédos faluba egy ismerősünkhöz, aztán, hogy mikor érkezünk, az még jó kérdés. De meglátjuk, hogy este még milyen kedvünk lesz sütni, mert Csongi is ígérte, hogy segíteni fog.

Bogyót ma megint kevésbé éreztem, bár nem sok időm volt nézegetni. Aztán, amikor lefeküdtem, akkor bejelentkezett, de még mindig nagyon lightosan, amit még mindig annak tudok be, hogy kevés a helye. A holnapi ctg-re is kíváncsi leszek, meg hogy a doki is mit mond majd. Én a holnapi dátumot néztem ki szülésre, de nagyon úgy néz ki, hogy a kis úrfi még jól érzi bent magát, úgyhogy maradni fog még. Na, mindegy, ameddig jó neki idebent, addig maradjon… Aztán majdcsak kibírom még ezt az egy-két hetet…. És a holnapi eredménnyel jövök!

Minden készen áll Bogyó érkezésére

Tegnap este olyan vihar jött egyik pillanatról a másikra, hogy hirtelen be kellett csuknunk az ablakokat, de végül a hangja nagyobb volt… Viszont megint jó kis friss levegőben tudtunk aludni. Ma hajnalban megint sikeresen felébredtem fél négykor, de ma vissza tudtam aludni, úgyhogy hat után keltem végül. És ahogy elterveztem, elkezdtem kivasalni a tegnap kimosott babaruhákat és kellékeket, úgyhogy mostmár a nagytakarításon is túl vagyunk, meg a vasaláson is, tehát nagy-nagy szeretettel várjuk a kis Bogyókánkat a kis családunkba. A vasalás majdnem két órán át tartott, ezután már nem volt kedvem lemenni a kisboltba, így olyan ebédet készítettem, aminek az alapanyaga itthon is megtalálható volt. Holnapra viszont krumpli-levest terveztem egy kis amerikai palacsintával (ez nekem jobban ízlik, mint a hagyományos). Illetve Csonginak jön a szülinapja (10-én) és jó lenne sütni ezt-azt, mivel ilyenkor a munkahelyére is szoktak vinni az ünnepeltek egy kis nasit. Szóval még erre is készülnöm kell, aztán inkább előre sütök, mint majd csütörtök este dobjunk össze valamit. Közben megtudtuk, hogy pénteken jön anyósom Darival és úgy néz ki, hogy a hétvégéig maradnak is. Mára ismét bedagadt a lábam, pedig nem is erőltettem meg, úgyhogy ma ebéd után megint felpolckoltam és pihentem. És reggelre úgy fájtak a kezeim, mert azok is be vannak dagadva és ilyenkor olyan nehezen indulok a napnak…ez a délutáni szieszta után is megmaradt, ilyenkor alig tudok fogni valamit, úgyhogy már ez is kezd kellemetlenné válni. Nemsokára jön egy kismama barátnőm, 20 héttel van „lemaradva”, megnézi a rezidenciát, meg pletykálunk egy kicsit. Sütöttem egy adag muffint, hogy azért valamivel tudjam várni, úgyhogy most azok is hűlnek, én meg addig pihenek. És akkor holnap jövök…

Aktív pihenés kezdete

Na, a mai reggelem is jól kezdődött, mivel az éjszakai mosdóba menetel minimum háromszor megtörténik mostanában, így a harmadik résznél nem tudtam visszaaludni. Ez hajnal fél négykor volt. Hát gondoltam, nem forgolódom tovább, mert a forgóim is kivoltak, meg értelmét nem láttam, így kijöttem netezni négykor. Számítottam rá, hogy előbb-utóbb utolér az álmosság és akkor visszadőlök, úgyhogy olyan fél hat fele vissza is feküdtem és fél nyolcig aludtam. Persze hajnalban vagyok a legaktívabb, a levegő nagyon kellemes, nem dagadt a lábam, tele vagyok energiával. De hát nem kezdhetek el porszívózni, hiszen Csongi is békésen alszik, meg a szomszédok is elüldöznének. Na, mindegy, végülis a kinti levegő sem melegedett olyan gyorsan, így elkezdhettem én is nagytakarítani. Persze először bedobtam a babaruhákat újra mosásra, mert kb. 3 hete mostam ki őket és így terveztem, hogy ha eddig nem születik meg Bende, akkor egy újabb mosás-vasalás vár még rám.. Tegnap szépen szétszelektáltam őket méretileg is, úgyhogy nem lesz gond az első időszakban, fel vannak címkézve a fiókok. A kórházi pakkomat is bepakoltam már, tehát lassan indulásra készen vagyok. Délelőtt a kis- és nagyszobát takarítottam ki, ebéd után egy kicsit pihentem, majd jött a vizes-blokk, meg a konyha és előszoba. A ruhákat összeszedtem és holnap reggel vasalom ki őket, amikor nincs az a nagy meleg. Meg úgy készülök, hogy ismét kelek kb. 6 órakor és akkor szépen átjövök a nagyszobába és miközben tv-zek, majd vasalok. Úgyhogy ezzel is megleszünk. Ezután már tényleg csak a pihenés marad, illetve a mindennapi ebéd főzés. Hétvége körül jön fel anyósom Darival, úgyhogy nem fogok unatkozni. Meglátjuk még, hogy milyen programokat találunk ki, bár ha ilyen jó idő lesz, akkor én tuti csak estefele mozdulok ki a lakásból, vagy még korán reggel.

Bende Bogyót egész nap alig éreztem, igaz, nem is nagyon volt időm figyelni rá, bár néha azért ledőltem egy picit, mert a bokám az rendesen bedurrant. Most, hogy itt ülök és írom a blogot, közben áztatom is a lábamat, érzem, hogy folyamatosan mocorog a kis drágám. Meg a jobb oldalalamnál már megint megfeszült, úgyhogy ficereg rendesen. Persze amikor videózni szeretném, mindig abbahagyja, úgyhogy vannak pocakvideóim, ahol nem látszik semmi, csak a pocakom, mert urasága ilyenkor szégyenlős.... Pedig olyan édesen oda tudja dugni magát. Most egy kisebb "alkatrésszel" találkoztam, valószínűleg a talpicskája volt, de nem merem bizton állítani. Már nagyon kíváncsi vagyok rá... De még a számítások szerint van 19 napom hátra. Hú, nagyon a véghajrában vagyok már...

Pocakfotó

Na, a mai nap is eltelt, persze az éjszakám nem volt a legjobb, még jó, hogy írtam, hogy mostanában elég jókat alszok. Hát a tegnapi nem ezek közé tartozott. A levegő végülis jó volt, huzatoltunk a lakásban éjszaka és 7-ig tudtam is aludni, de eléggé éberen aludtam. Reggel pakolásztam, kitapétáztam a pelenkázóba a fiókokat, meg a konyhába pakoltam rendet, míg Csongi lefestett két ajtókeretet. Aztán elkezdtük az ebédet készíteni, ami ma lecsó volt, de most nem tudom, hogy emiatt-e, de égett a nyelőcsövem, holott pár napja meg megittam majdnem egy liter paradicsomlevet. Úgyhogy most megnézem, hogy holnap mit érzek majd ebéd után, remélem nem jön ki a végére még ez is… Egy kicsit lepihentünk, majd kimentünk Tőserdőre fagyizni, meg sétálni egyet a parton. Az időjárás, hát mondják itt az esőt, aztán sehol semmi, a hőfok megint magasan volt, ráadásul a holnapi napra is meleget mondanak. Na, legalább a ruhák hamar megszáradnak. Most úgy sem készülök sehova sem, nagytakarítás vár rám, meg sütés-főzés. Meg pihenés. És akkor a pocakfotó, így 37. hetesen:

Hírlevél

Ismét egy hírlevéllel lettem gazdagabb…

A baba növekedése: Ezen a héten a pelyhes szőrzet, azaz lanugo nagy része eltűnik, és a krémes állagú magzatmáz, ami megvédi a baba fejlődő bőrét a méhben, szintén elkezd felszívódni, bár ennek egy része általában a szülésig megmarad. A baba időnként kortyol a magzatvízből, székletet üríteni azonban csak a szülés után kezd majd. Ha a baba ezen a héten jönne a világra, már nem számítana koraszülöttnek. Súlya még gyarapszik, ám nem szabad elfelejteni, hogy a születési hosszt és súlyt tekintve igen nagy egyéni változatosságok mutatkoznak. A koordinációs készség a 37. hétre olyan fejlett, hogy a magzat bármit meg tud ragadni az ujjaival. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkora már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól.

Hát ezért vártam én is erre a napra és hogy innentől már bármikor születhetne Bendegúz, mert mostmár nem lenne koraszülött. De azért várja ki az időt, úgyhogy most ott tartok, hogy jön, amikor jönni akar. Ebből le lehet vonni a következtetést, hogy most élvezem megint a kismamaságot, leszámítva a láb- és kézdagadást… Az idő nekem kedvez, a pocakom nem akkorát nőtt, hogy előre boruljak, szóval az alvással kell még kezdenem valamit…meg a vizesedéssel. De ne kiabáljam el, mivel előttünk van még pár nap/hét… Egyébként tegnap napközben nem sikerült sziesztáznom, így este fél óra olvasás után be is zuhantam, még arra sem emlékszem, hogy mennyiszer ébredtem fel. Végül hatkor keltem, még forgolódtam, de aztán átjöttem a nagyszobába. Mivel már napok óta a jó kis menzás tejbegrízre voltam éhes, így készítettem magamnak reggelire. A menzás a híg állagot jelentené, kakaóztam, fahéjaztam és meg is ettem, míg Csongi aludt. Végül az álmosság is elkapott, így hanyatt vágódtam a kanapén és bealudtam a tv mellett. Csongi ébresztett. Napközben elmentünk bevásárolni, a konyhaszekrénybe polcokat, meg ezt-azt. Hazaérkeztünk és én a tegnap este meggyúrt lángos tésztából kezdtem el sütni, végül Csongi is segített, így kisütöttük az egészet. Ma az volt az ebéd, az uzsonna, talán a vacsi is, bár én gyümölcsöt szándékozok enni, ha ma még megéheznék. Délután valamikor még két órára sikerült ágyba kerülnöm, így ma aludtam délután. A lábam duplájára nőtt, úgyhogy jól esett a fekvés és láb polckolás, a kezemről már nem is beszélek, mert azt sehogy sem sikerült polckolnom, úgyhogy az mostanában mindig feszít… Míg feküdtem, majdnem úgy nézett ki, mintha esne, de végül csak hangja volt és dörgött… így a lakásban is visszamelegedett 27 fokra a levegő. Hiába, zárószint, meleg van, ha nyitva van, ha csukva van az ablak, nem akar lejjebb menni, reggelre is max. 25 fokra hűl le a levegő. Pedig már azt mondogatják, hogy minden nap esni fog és lehűl a levegő… hát, ebből mi mit sem tapasztaltunk eddig. Holnap jövök pocakfotóval!

Harmadik ctg és a gyás elindítása

A tegnapi éjszaka ismét jól telt, tárva nyitva voltak az ablakok, így egy kis huzattal lehűtöttük a lakást. Az első mosdóba menetel után még Csongival pár szót beszélgettem, mert szegénykém nem tudott aludni, de azután én bealudtam, persze nem sokra rá megint mennem kellett a mosdóba, de mindegy. Viszonylag elég hamar vissza tudok aludni, viszont a hajnali órákban már kényelmetlen, akárhogy fekszem, így ma is ötkor keltem ki az ágyból. Egy kis netezés után reggelizés és elindultam a kórházba a harmadik ctg vizsgálatra. Nem a szokásos asszisztens volt, hanem egy helyettes, így nem igazán volt topon. Bendét alig találtuk meg, először a szíve 210 körül mozgott, mondtam, hogy baj, ha ennyi, így kerestük tovább, végül beállt, de a mérés alatt kb. 5-ször kerestem újra a szívhangját, mert elmozdult. Igazából nem volt fent, csak forgolódott, mert ilyenkor kiugrott ugyan a görbe, de nemsokra rá már vissza is állt. A méhtevékenységem nulla és furcsa, mert tényleg nem is éreztem semmit, viszont negyed hétkor megint volt egy kis görcsölgetésem. Doki szerint ezek már jóslók, csak rendszertelenek még. Mivel a helyettes nem volt topon, megint jó 40 percet voltam a gépen, úgyhogy el is ültem magam. Ezután átmentem a terhesgondozóba, hogy kérjek egy igazolást, hogy holnaptól el tudjam indítani a szülési szabadságomat, persze ott is helyettes volt, aki még nem készített ilyet. Na, átment a védőnőkhöz és végül kaptam egy igazolást. Ezután kerestem a dokimat, aki ki volt kapcsolva, mint kiderült, szabin van, így egy másik doki ellenőrizte le a ctg eredményt, és annyit mondott, hogy 6 nap múlva menjek vissza, mert ez a péntek, elég gázos, mivel a dokim nem mindig van bent. Szóval jövőhéten csütörtökön megyek legközelebb (azt a napot néztem ki a szülésre…). Visszamentem a ctg szobába, hogy időpontot kérjek, de ott még mindig káosz volt, úgyhogy egy kis idő után kaptam csak időpontot, végül elindultam a háziorvoshoz. Ott persze nem volt jó az az igazolás, amit adtak a terhesgondozóba, de azt mondta az asszisztens, hogy mindegy, a kiskönyv itt van és akkor lezárja a mai nappal a táppénzt, úgyhogy mehetek a munkahelyre, intézhetem a gyást. Így háziorvos után el is indultam a csajokhoz, amúgy is menni akartam, mert a leadott négy hetes táppénzes papírok helyett csak kettőt számfejtettek és fogalmam sincs, hogy miért csak annyit. Persze Győrbe kell küldeni ezeket a papírokat és aki intézi, jelenleg szabin van, de mondtam a csajoknak, hogy akkor most hoztam még pluszba 5 hetet és szeretném, ha hóközibe kifizetnék, mert igencsak kevés pénzt utaltak, aztán kiadásaink meg lesznek ebbe a hónapba. Ugye a szülés és még persze az autó műszakija is lejár és meg is kellene csináltatni addig, szóval így pénz nélkül nehéz lesz. Jó két órát beszélgettünk, meg együtt ebédeltünk, majd én bementem és bevásároltam (ha már hipernél voltam). Bevásárlás után pedig irány haza, itthon egy kicsit pakolásztam, de a lábaim úgy bedagadtak, hogy muszáj volt egy picit lepihennem. És akkor holnapra tervezzük a maradék három ajtó első festését, vasárnap meg a másodikat, úgyhogy lassan ezek is meglesznek… Jövőhéten az aktív pihenésnél úgy gondoltam, hogy ugye mindennap ebéddel várom haza Csongit, illetve nagytakarítást tervezek, meg újra kimosom a rucikat, meg átvasalom őket, úgyhogy mostmár ezt is le tudom. Tényleg csak Bogyó fog hiányozni. Illetve pihenni is szeretnék sokat, bár biztos unalmas lesz, de ezek lesznek az utolsó ilyen napjaim, ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen?

Az utolsó úszás

 

Hát ez is megvolt, mondhatnám… És jól is esett, igaz, az öltözködés egy procedúra számomra, de maga az úszás azért javít ezen. Megint Ágival mentem, megint végigbeszéltük az úszást, de ¾ órát ismét úsztunk. A lábaim és a kezeim, mint az ólmok, eléggé vizesek már és hát a vízben csak azt éreztem, hogy arra is figyelnem kell, hogy fent tudjak maradni. Persze a végére lelappadt, úgyhogy jót tett neki. Reggelente mindig azt veszem észre, hogy alig tudom behajlítani az ujjaim, mire rájövök, hogy a kecses kacsóm helyett most dundi ujjak vannak… Hát ez van. És a lábam is ilyen, a papucsot kitölti az egész lábfejem, holott eddig szellősen fértem bele. Na, mindegy, gondolom ez szülés után elmúlik. Egy jó dolog van, hogy a szandimba beleférek és kényelmes is, az idő is engedi, hogy abba mászkáljak. Szóval megvolt az utolsó úszás, ami azt jelenti, hogy 21 alkalommal mentem el, az utóbbi időben már heti kétszer. Lehet, hogy hiányozni fog jövőhéten, de mostmár nem szeretnék kockáztatni, így biztos nem kapok el semmilyen fertőzést. Úgyhogy ezentúl aktív pihenéssel fogom tölteni a napjaim. Holnap megint megyek ctg-re, aztán elindítom a gyást is, úgyhogy mennem kell pár helyre, de jövőhéten elméletileg a ctg-n kívül nincs más programom. Mivel a konyha kész, általában főtt kajával várom haza Csongit. Ma, időhiány miatt (mivel tíz után érkeztem), brassóit készítettem, meg egy kis főzős pudingot.

Bogyót megint lightosan érzem, de mostmár tuti a helyszűke miatt, illetve a meleg miatt is (gondolom), a lakásban 26,5 fok van, pedig még a ventilátor is megy. Éjszaka kiszellőztetünk (ahogy eddig), és holnap reggel becsukjuk az ablakokat, meglátjuk, hogy tartja-e a hűvöset. A tegnap éjszakám jó volt, ment a venti, úgyhogy kavarta a levegőt, a szokásos mosdóba menetelek megvoltak, Bogyót nem éreztem, illetve nem zavart az alvásban (nem nagyon szokott), úgyhogy viszonylag kipihentem magam. Persze öt után keltem, de délután megint sikerült másfél órát pihennem, így kibírható. Egyszerűen reggelre már elfáradok a sok forgolódásba és kényelmetlen már bármilyen póz, úgyhogy inkább kikelek az ágyból, aztán ha tudok, akkor lepihenek napközben is. Ma ebéd előtt úgy kinyomta magát Bende, hogy már sajnálom, hogy nem volt a telefon a közelembe, hogy lefényképezzem, mert szabályosan jobb oldalt egy nagy puklim volt. Amikor háton fekszem, nem mindig érzem, hogy mozogna, inkább akkor nyomja ki magát, általában ha oldalt fekszem, akkor jelentkezik be, illetve amikor ülök. Furcsa lesz majd biztos, amikor már kint lesz, de már várom is…

Na, szép lassan felkerülnek a pincéből is a konyhai felszerelések, azokat mosom át, illetve keresek nekik helyet…

Víz-gáz szerelés

Végre júliust írhatunk, ami azt jelenti, hogy ebben a hónapban – remélem – anyuka leszek. Furcsa érzés tudni, hogy hamarosan a karjaimban tarthatom ezt a kis csodát, akit hétről-hétre ismerhettem meg egyre jobban és mégis, alig tudok róla valamit. A mocorgások alapján nem úgy néz ki, hogy a megérzésemből bejönne valami és akár már a hétvégén szülni mennénk. Mondjuk igazából én jövőhétre érzem a nagy napot, úgyhogy még mindig van időnk. És majd látjuk, hogy mit produkálunk még addig. Holnap még egy úszás, az utolsó, mert már egyre macerásabb az egész, pénteken meg megnézzük ismét azokat a ctg-s görbéket, hátha látunk rajta valami konkrétat… Egyébként az éjszakám viszonylag jól telt, leszámítva, hogy ismét háromszor voltam kint mosdóba, úgy látszik, mostmár ez lesz a trend. Egyszer sem jöttek elő a görcsök, viszont nagyon melegem volt, úgyhogy eléggé leizzadtam. Reggel keltem fel a mensis görcsre, ami kb. negyed órán át tartott, de azóta nem jött elő újra. Még jó, hogy hétkor felkeltem, mert negyed órára rá, már csörgettek is fel a víz-gáz szerelők, hogy jöttek. Csongi még aludt, de egyből felöltöztünk mind a ketten. Megnézték, hogy miket kell hozni, majd nyolcra visszajöttek. Kb. egy órán át szereltek, a tusolónál is eltört egy alkatrész, azt is kicserélték. Ahogy elmentek én nekiláttam a főzőcskézésnek, tárkonyos raguleves volt és túrógombóc. Hát nem sok látszódik belőle, de azért lefényképeztem:

 

Azért egyszerűbb, hogy megvan a tűzhely… a meleget nem írom, eléggé leizzadtam ismét, a szobában folyamatosan megy a klímánk, ami egy ventilátor, tehát a meleg levegőt kavarja, de végül is jár a levegő és ez a fontos. Ebéd után megint pihentem egy picit, de már az sem esik jól, csak annyiban, hogy a lábam dagadása alábbhagy, illetve látszik, hogy jót tesz neki a polckolás. Amióta felkeltem már megittam vagy másfél liter ásványvizet, úgyhogy a folyadék pótlás is megvan. És akkor holnap az utolsó úszás után jelentkezem...