Végre júliust írhatunk, ami azt jelenti, hogy ebben a hónapban – remélem – anyuka leszek. Furcsa érzés tudni, hogy hamarosan a karjaimban tarthatom ezt a kis csodát, akit hétről-hétre ismerhettem meg egyre jobban és mégis, alig tudok róla valamit. A mocorgások alapján nem úgy néz ki, hogy a megérzésemből bejönne valami és akár már a hétvégén szülni mennénk. Mondjuk igazából én jövőhétre érzem a nagy napot, úgyhogy még mindig van időnk. És majd látjuk, hogy mit produkálunk még addig. Holnap még egy úszás, az utolsó, mert már egyre macerásabb az egész, pénteken meg megnézzük ismét azokat a ctg-s görbéket, hátha látunk rajta valami konkrétat… Egyébként az éjszakám viszonylag jól telt, leszámítva, hogy ismét háromszor voltam kint mosdóba, úgy látszik, mostmár ez lesz a trend. Egyszer sem jöttek elő a görcsök, viszont nagyon melegem volt, úgyhogy eléggé leizzadtam. Reggel keltem fel a mensis görcsre, ami kb. negyed órán át tartott, de azóta nem jött elő újra. Még jó, hogy hétkor felkeltem, mert negyed órára rá, már csörgettek is fel a víz-gáz szerelők, hogy jöttek. Csongi még aludt, de egyből felöltöztünk mind a ketten. Megnézték, hogy miket kell hozni, majd nyolcra visszajöttek. Kb. egy órán át szereltek, a tusolónál is eltört egy alkatrész, azt is kicserélték. Ahogy elmentek én nekiláttam a főzőcskézésnek, tárkonyos raguleves volt és túrógombóc. Hát nem sok látszódik belőle, de azért lefényképeztem:
Azért egyszerűbb, hogy megvan a tűzhely… a meleget nem írom, eléggé leizzadtam ismét, a szobában folyamatosan megy a klímánk, ami egy ventilátor, tehát a meleg levegőt kavarja, de végül is jár a levegő és ez a fontos. Ebéd után megint pihentem egy picit, de már az sem esik jól, csak annyiban, hogy a lábam dagadása alábbhagy, illetve látszik, hogy jót tesz neki a polckolás. Amióta felkeltem már megittam vagy másfél liter ásványvizet, úgyhogy a folyadék pótlás is megvan. És akkor holnap az utolsó úszás után jelentkezem...
Túrógombóc....:) nyami-nyami-nyami...:)))
VálaszTörlés