Tegnap reggel ment haza anyukám, így ismét hárman maradtunk, bár Csongi már dolgozik, úgyhogy inkább ketten vagyunk itthon Bendével. Mostanra kezd beállni egy „rend”, na, nem óramű pontossággal, de evés után azért többnyire van másfél óra pihi, úgyhogy tudok ténykedni is… Mondjuk tegnap este héttől, majdnem 11-ig szopizás volt, majd sírás, majd vigasztalás, majd újra szopizás, úgyhogy nem unatkoztam. Ráadásul tegnapra csúnyán becsipásodott mindkét szeme, így korán reggel már a doktornőnél voltunk. Kapott rá megint szemcseppet, amikor kijöttünk a kórházból, akkor is egy hétig még kezeltük ilyennel, úgyhogy nem újdonság ez nála, de most csúnyább a szeme, mint először. Kamillázzuk is, úgyhogy kezd szépülni… Mivel tegnap délutánra volt időpontom a mázsálásra is, a doktornő mondta, hogy menjek át a védőnőhöz is és méressem meg. Így is volt. Egy hét alatt 280 grammot hízott, ami a védőnő szerint nagyon jó, mert ők a 100-150 grammot tartják „ideálisnak”. Szóval most 3410 gramm. Ugye 3 kilóval született, 2950-el jöttünk haza és két hét alatt felszedett 460 grammot. Szóval tejem az van, jól is lakik vele ez a kis lurkó, néha még nagyon is, mert elkezdett bukni. Meg a hasát is feszíti a puki, így kiváltottunk egy másik gyógyszert, ami mostmár kellene, hogy hasson (2-3 napot ír rá), mindenesetre büfizésben már segített. Éjszaka néha még felébredünk, hogy izeg-mozog, ficereg-mocorog és utána jön a puki, szóval ezzel még hadilábon állunk. A sárgadinnyét imádom, de Bendének nem tetszik, így amit apukám hozott a piacról, mind hazaküldtem, mert úgysem enném meg. Néha már alig merek enni valamit, mert nem tudom, hogy fog-e fájni neki a pocija, vagy sem. Viszont muszáj kísérletezni, mert csak így tudom meg, hogy neki mi nem tetszik. A köldökcsonkját is megmutattam a doktornőnek, mondta, hogy szép és hamarosan le fog esni. Ezt egy hete is mondták és láss csodát, holnap három hetes lesz Bende és a köldökcsonkunk még mindig megvan. Fürödni meg még nem tudunk úgy, csak tisztálkodni, ezért azt se szereti igazán…
Megvolt az első sétánk is, amikor én „hajtottam a verdát”, mert anyával mentünk le kerülni egy kört, de anyának nem tetszett a bolygókerék és én tologathattam, úgyhogy már sétáltunk is. Illetve tegnap a dokihoz is egyedül mentem, meg a gyógyszertárba, illetve ma is lementem vele egy sétára, úgyhogy kezelem én is a bébijárgányt. Esténként viszont Csongi a sofőr, át nem adná a kormányt… Jókat sétálunk, tegnap is több, mint egy órát lent voltunk, de már kezdjük unni a környéket, mert ugye ez egy zártabb kertvárosi rész. Ha beljebb akarunk merészkedni a belváros felé, hát a bevezető út az kb. 25-30 perc séta, meg vissza ugyanez és így nem merészkedünk, mivel a kajálást még nem tudom belőni, hogy mikor lesz éhes. Úgyhogy marad a környék, a környező utcák, az ismerős zajok… Ma Csongi ebéd után nem ment vissza dolgozni, így volt egy szabad délutánunk. Igaz, én az 1 órai evés után ledőltem Bendével, úgyhogy nem igazán csináltunk semmit. A hétvége meg a mienk. Hoztam képeket, séta közben bealudva:
Az egyik nem jó pillanatom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése