Én nagyon örülök, hogy már Bogyó megszületett, annyi örömet hozott az életünkbe. Meg így visszatekintve már nem is volt olyan „vészes” maga a szülés és az utána lévő időszak, a lábadozás, holott az még mindig tart. Örülök, hogy a nagy meleget is elkerültük. Egy párszor már beszéltük Csongival, hogy szerencsések vagyunk, hogy pont akkor született, amikor született, hiszen kicsit hűvös volt, reggel is volt és gyors is volt, így a szülőszobában viszonylag elég hamar ki is tudtuk nyitni az ablakot. Aki negyven fokban szül és sokáig vajúdik, hát nem irigylem őket. Ugye, akkor nem lehet szellőztetni, szóval a meleg csak beszorul a negyedik emeleti szülészetre… de mi megúsztuk. És most már két hete gyönyörködhetünk is ebben a csodában.
Ami rossz, hogy hétfőtől Csonginak vissza kell mennie dolgozni, pedig nagyon élveztük az életet így hármasban. Viszont jön fel anyukám holnap este, úgyhogy lesz segítségem. Én egyre jobban és többet mozgolódok, úgyhogy hamarosan hosszabb túrákra is merészkedhetünk a bébijárgánnyal. Ma már több, mint fél órát lent voltunk… Bende szereti, ha ringatva van a kis feneke, úgyhogy a séta is tetszik eddig neki. A védőnőnél is a legnagyobb melegben voltunk és szépen beájult. Mondjuk egyből jöttünk is haza, mert nem akartuk a nagy hőségben sétáltatni. Tegnap is lent voltunk egy jó 25 percet, elmentünk a vadasparkig, meg vissza, igaz, ez nem nagy táv, de a környezet annál szebb, ezért fordultunk el erre. Meg én még beugrottam a kisboltba is, úgyhogy megvolt a sétánk.
Az éjszakáink még mindig nagyon egybefolynak, nem is nézem, hogy milyen időközönként kér enni-inni. Amikor szisszen és gyűri az öklét a szájába, akkor én már adom is a cicit. Napközben is van úgy, hogy keveset cummog a cicin, ekkor tudom, hogy csak melege volt és csak ivott, ezért nem is nézem az időt, mert van úgy, hogy óránként kéri a cicit. Hát legalább növekszik és ez megnyugtat, az, hogy nincs egy napirendünk még, az meg nem izgat, hiszen csak egy hete vagyunk itthon. Előbb-utóbb majdcsak beáll az is… Ma mondjuk elég sokat aludt napközben, mert evett fél 12-kor, majd egykor, majd négykor már úgy kellett kelteni, hogy le tudjunk utána menni sétálni. Aztán bealudt a nagy sétálásban és hét előtt ébredt, evett, fürödtünk és megint evett. Most apukájával büfiznek, illetve folyamatosan csuklik, de szerintem hamarosan megint enni fog, úgyhogy készülök erre is. Aztán meg irány a nagyágy és megyünk aludni… Friss fotók a kis két hetes bébinkről, aki a kiságyába nézgélődik:
A laptop előtt beszélgetünk:
Itt még mutogatok is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése