Kis elmaradás....

Miért is ne, Bendegúz 4 nap ovi után elkapta a hasmenéses vírust, így múlt hét péntek óta itthon van. Igazából szerdán már mehetett volna oviba, de kivettem erre a hétre, mert az öccsét is ledöntötte a vírus, de Ő még hányt is. Olyannyira, hogy vasárnap éjszaka kezdte, három napig tartott nála a nem evészet, itatni próbáltuk, hogy ne száradjon ki. Tegnap este már eszegetett, de nem mertem sokat adni neki, mert akkor meg megfájdul a pocakja, úgyhogy keveset evett, az is felpufassztotta a pocakját. Ma reggelre már nagyon éhes volt, de ismét keveset kapott. A kedvenc kakaóját sem szívesen fogyasztja el, igaz, csaltam egy kicsit, mert kapott bele rizst is.
Szóval vasárnap éjszaka, éjfél előtt arra ébredtünk, hogy keservesen sír, aztán Csongi mondta, hogy összehányta Merse az ágyát. Akkor átcuccoltunk a mi ágyunk elé, Csongi aludt vele, de többször kellett átöltöztetni az éjszaka során. Reggel kicsit később is ment be dolgozni, illetve felhívtuk anyukámat, hogy most vészhelyzet van, fel tudna-e jönni pár napra. Mivel a busz csak dél után ért ide, így aznap én nem vittem el az orvoshoz őket, csak rá telefonáltam. Már az első nap eléggé gyenge lett Merse, estére már a hasa is ment. Aznap még Bercel is lázas lett, úgyhogy nagyon örültem ennek a hétkezdésnek. Estére úgy döntöttünk, hogy elvisszük az ügyeletre Mersét, mert a B6-ot is kihányta, így szinte alig maradt meg benne az orvosság. Csongi és anya át is mentek és ott kapott szurit, ezért jobb is lett az éjszaka. Másnapra belázasodott. Elmentünk az orvoshoz, vagyis elvittem kézben, mert szegénykémnek nem volt ereje. Sajnos a faluban most ilyen vírus van, a bátyja csak a hasmenést kapta el, Mersét a hányás is ledöntötte. Bercelnél is csak a hasmenés jött elő szerencsére.
Anyukám szerdán ment haza, a nehéz napokon itt volt, a mosógép egész nap ment, mert csomó ruci szennyes lett, Merse egész nap feküdt, aludt, fájlalta a hasát. Bendegúz már erőre kapott, Bercel is jobb kedvű, csak Mersére "várunk", hogy jobban legyen. A kedve még nem a régi, illetve ereje sincs még sok, olyan kis gyenge, a bordái is kilátszanak. Az emeletről sem tud lejönni, így szépen nézek ki, mikor viszem a 12 kg-os és a 6,5 kg-os csemetéim le-föl. De hát ez van. Nem gondoltam volna, hogy ennyire leteríti a betegség :-(
Most mentünk volna haza a szüleinkhez, de lemondtuk, így remélhetőleg a hétvégén összeszedi magát és erősödik is az immunrendszere. Elméletileg hétfőtől már mehetnek oviba és bölcsibe, reméljük, hogy addigra Merse is meggyógyul...

Kettecskén...

Bercellel itthon. Ketten. Csak mi...
Igen, végre kigyógyultak a fiúk a torokgyulladásból (merthogy Merse is lebetegedett egy hete) és mehettek bölcsibe-oviba. Kellett már. Remélem Ők is így érzik :-)
Bendegúz már múlthéten jobban volt, szerdától mehetett is volna oviba, de hétfőn voltunk orvosnál és megbeszéltük, hogy ha már Merse is itthon van, akkor gyógyuljon fel mindenki és azután menjenek csak közösségbe. Persze Bercel is elkapta és most Ő beteg, remélem nem adja vissza a nagyoknak.
Mersét pedig hétvégén még ügyeletre is kellett vinni, belázasodott és hát elég csúnyán is köhögött, úgyhogy Ő is itthon maradt egy hetet. De mától újult erővel mentek a dolgozójukba. Ahogy az apukájuk is, mert Ő is 8 év alatt most először jött el két nap betegszabira. Eddig én tartom magam és még semmi jelét nem érzem a torokgyulladásnak és megfázásnak, remélem így is marad.
Amúgy megvagyunk, ezt leszámítva. Eladtuk az autónkat és vettünk egy nagyobbat. Hétvégén már autókáztunk egyet. Elférünk végre benne normálisan. Az előzővel csak az volt a baj, hogy hátul a két gyerekülés közé nem nagyon fért már el egy felnőtt ember, úgyhogy elég kényelmetlen volt úgy utazni. Karácsony előtt meghírdettük, 28-án reggel telefonáltak, hogy megnéznék, majd délben meg is írtuk a szerződést. Fájt a szívem egy kicsit, mert szerettük az autót, még elbúcsúzni sem volt nagyon rá alkalmam, de tudom, hogy jó helyre megy, fűtött garázs, biztonsági őrök fognak rá vigyázni. Karácsony előtt kinéztük már mi is az új autónkat, de mivel külföldről behozott járgány és az ünnepek alatt kicsit borult a műszakiztatás, megállapodtunk, hogy január 11-ig meglesz a forgalmija és átadása. Úgyhogy 10-én ment érte Csongi. Még barátkozunk vele, kicsit nagyobb (mivel 7 személyes), mint GaZSi volt, kicsit másabb, de kezdjük megszeretni. Én is vezettem már, kényelmes kisautó lesz, szerintem gyorsan összebarátkozunk. Az új családtagunk lesz :-)


És egy nagy kedvenc:

2014

Ismét átléptünk egy évet, 2014-et írunk. 2013 utolsó napját itthon töltöttük, ötösben, mivel lemondták Marciék is a meghívást, hiszen lázas betegek lettek. Először Marci, aztán az apukája, majd Zsuzsika is. Persze minket sem került el a láz, attól független, hogy nem is találkoztunk velük :-( Bendegúz köhög már karácsony óta, de újévkor lázas is lett, így tegnap elvittük az orvoshoz. Torokgyulladása van neki is (Merse karácsony előtt volt beteg). Illetve a tüdeje se tiszta teljesen, így kapott antibiotikumot. Jelenleg keddig biztosan itthon van, ha addig meggyógyul, akkor mehet az oviba szerdától. Merse jelenleg bölcsiben van, Ő úgy néz ki, kigyógyult, csak remélni tudom, hogy nem kapja el ismét. Bercel elkapta, Őt ma vittem az orvoshoz, neki is pirosodik a torka már, úgyhogy kezdhetjük neki is adni a gyógyszert. Ördögi kör ez az egész, az egyik meggyógyul, a másik lebetegszik. Azt hiszem, várom már a tavaszt....
Tegnap Bercivel a városba is be kellett menni, mert ortopédiára volt időpontunk. Mivel múlthéten eladtuk az autónkat (nagyobbat veszünk, de az meg csak jövőhéten lesz meg), így gondolkozhattam, hogy jutok be. Először az volt a terv, hogy hármasban bebuszozunk, jön Csongi is, de aztán ugye Bendegúz áthúzta a számításainkat, Őt is vinni kellett a dokihoz, úgyhogy mehettem egyedül. Még szerencse, hogy a közeli szomszédságban lakik egy régi ismerősünk, akiknél két hét múlva jön a baba és hát mentek Ők is be, mert ctg-re volt időpontjuk. Úgyhogy el- és haza is hoztak. Szerencsére nincs semmi gond a csípőjével Bercelnek, nem kell terpeszpelus, csak tornáztatni kell, ahogy eddig is tettük.
Hát tömören ennyi történt az elmúlt napokban velünk...